31.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 203/37

(1)

2011. november 1-jén az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az Oroszországból és Törökországból (a továbbiakban: érintett országok) származó egyes vasból vagy acélból készült csőszerelvények és -illesztékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

Az eljárás alapját az a panasz képezte, amelyet 2011. szeptember 20-án nyújtott be az Európai Unió tompahegesztéssel készült szerelvények iparával foglalkozó érdekvédelmi bizottsága (a továbbiakban: panaszosok) azon gyártók nevében, amelyek gyártása az egyes vasból vagy acélból készült csőszerelvények és -illesztékek teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 40 %-át teszi ki. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, az érintett országok képviselőit, valamint az ismert importőröket és felhasználókat. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(4)

Minden olyan érdekelt fél, aki kérelmezte és megindokolta a meghallgatásra való igényét, szóbeli meghallgatáson vehetett részt.

(5)

Tekintettel az uniós gyártók nyilvánvalóan nagy számára, a kár megállapítása érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkének megfelelően mintavételt irányoztak elő.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A kiválasztott minta három vállalatból állt, melyeket a vizsgálat megindítását megelőzően ismert, hasonló terméket gyártó 22 uniós gyártó közül választottak ki.

(7)

A mintát olyan értékesítési és gyártási volumen alapján állították össze, mely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. A kiválasztott mintában szereplő uniós gyártók négy tagállamban működnek; az összes uniós gyártó teljes EU-s értékesítésének 48 %-át, a fellépő gyártóknak pedig a 64 %-át képviselik. Egyik érdekelt fél sem emelt kifogást a javasolt minta ellen.

(8)

Tekintettel a független importőrök esetlegesen nagy számára, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételre kerül sor. Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthasson egy mintát, minden importőrt felkértek, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően szolgáltasson alapvető információkat a 2010. október 1-jétől2011. szeptember 30-ig tartó vizsgálati időszak során a vizsgált termékkel kapcsolatos tevékenységeiről.

(9)

A Bizottság 38 független importőrt keresett meg, ám közülük mindössze öt vállalat válaszolt határidőn belül a mintavételi kérdőívre. Az egyik vállalkozásról bebizonyosodott, hogy inkább felhasználó, mint importőr. Arra a következtetésre jutottak, hogy nincs szükség mintavételre, így a kérdőíveket mind a négy jelentkező vállalatnak megküldték. Végül csak két importőr válaszolt a kérdőívre, és működött együtt teljes mértékben a vizsgálat során.

(10)

Tekintettel az exportáló gyártók nyilvánvalóan nagy számára, az alaprendelet 17. cikkével összhangban az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt irányoztak elő a dömping meghatározására. Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthasson egy mintát, minden exportáló gyártót felkértek, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően szolgáltasson alapvető információkat a 2010. október 1-jétől2011. szeptember 30-ig tartó vizsgálati időszakban a vizsgált termékkel kapcsolatos tevékenységeiről. A Bizottság az érintett országok hatóságaival is konzultációt folytatott.

(11)

A vizsgálat során egyetlen orosz exportáló gyártó sem működött együtt. A török exportáló gyártók tekintetében három vállalat jelentkezett, így a Bizottság úgy döntött, hogy Törökország vonatkozásában nincs szükség mintavételre. A szóban forgó három együttműködő török vállalat a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló török export túlnyomó részét képviselte.

(12)

Az elemzés érdekében a Bizottság mindhárom együttműködő török exportáló gyártónak megküldte a kérdőíveket, csakúgy mint a mintában szereplő uniós gyártóknak és az együttműködő független importőröknek és felhasználóknak.

(13)

A kérdőívre mindhárom együttműködő török exportáló gyártó, a mintában szereplő összes uniós gyártó, valamint kettő független uniós importőr és négy felhasználó válaszolt.

(14)

A Bizottság feltárta és ellenőrizte az uniós érdek tekintetében kárt okozó dömping ideiglenes megállapításához szükséges valamennyi információt. A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásra:

(15)

A dömping és a kár vizsgálata a 2010. október 1-je és 2011. szeptember 30-a közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) irányult. A kár megítélése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2008-tól a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(16)

Hatályos dömpingellenes intézkedések vonatkoznak egyes Malajziából, Kínai Népköztársaságból, Koreai Köztársaságból és Thaiföldről származó, egyes vasból vagy acélból készült csőszerelvényekre és -illesztékekre, valamint az intézkedések megkerülésével kapcsolatos gyakorlat következtében egyes Indonéziából, Srí Lankáról, Fülöp-szigetekről és Tajvanból szállított, Kínai Népköztársaságból származó, egyes vasból vagy acélból készült csőszerelvényekre és –illesztékekre is (meghatározott kivételekkel) (3). Az előző mondatban szereplő országokra a továbbiakban „dömpingellenes intézkedések hatálya alatt lévő országokként” történik hivatkozás.

(17)

Az érintett termék a jelenleg az ex 7307 93 11, ex 7307 93 19, és ex 7307 99 80 KN-kód alá tartozó, vasból vagy acélból (kivéve a rozsdamentes acélt) készült csőszerelvények és -illesztékek (öntött szerelvények, karimák és menetes szerelvények kivételével), amelyek legnagyobb külső átmérője nem haladja meg a 609,6 mm-t, és amelyeket tompahegesztésre vagy egyéb célokra használnak fel (a továbbiakban: érintett termék).

(18)

A gyártási folyamat során a könyökdarabok, szűkítő darabok és T-idomok gyártásához varrat nélküli vagy hegesztett acélcsöveket, míg a kupakok előállításához rendszerint acéllapokat használnak alapanyagként. A könyökdarabok és a szűkítő darabok gyártásakor vágással, formázással, hajlítással vagy szűkítéssel dolgoznak. A T-idomok gyártásához hidrosztatikai nyomást alkalmaznak, a kupakokat pedig lapok formázásával állítják elő. A csomagolást megelőzően rendszerint leélezésre és sörétezésre is sor kerül. Egyes esetekben a termékeket galvanizálással utókezelik. Valamennyi terméktípus megegyező alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel bír, valamint alapvető felhasználásuk is ugyanaz.

(19)

A csőszerelvények és -illesztékek a petrolkémiai iparban, az építőiparban, az energiatermelésben, a hajógyártásban és ipari létesítményekben használatosak. Segítségükkel csöveket csatlakoztatnak egymáshoz valamennyi fent említett alkalmazási területen.

(20)

Az érintett termék, valamint az egyes vasból vagy acélból készült csőszerelvények és -illesztékek, amelyek az érintett országok belső piacán kaphatók, illetve az egyes vasból vagy acélból készült csőszerelvények és -illesztékek, amelyeket az uniós gazdasági ágazat az Unión belül értékesít, a megállapítások szerint egyforma alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel bírnak, és alapvető felhasználási módjuk is azonos. Ezért ezek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint ideiglenesen hasonlónak tekintendők.

(21)

A fenti (11) preambulumbekezdésben említettek szerint egyetlen orosz exportáló gyártó sem működött együtt a szóban forgó vizsgálat során. Ezért az alaprendelet 18. cikkével összhangban az Oroszországra vonatkozó dömpingkalkulációt a rendelkezésre álló tények alapján végezték el, az alábbiak szerint.

(22)

Együttműködő orosz exportáló gyártó hiányában Oroszország vonatkozásában a rendes értéket a rendelkezésre álló tények alapján számították ki.

(23)

Megjegyzendő, hogy a panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az érintett termék oroszországi importból származó dömpingjére. A bizonyíték alapjául szolgáló kalkulációhoz – részletesebb információk hiányában – az Oroszországra vonatkozó számtanilag képzett rendes értéket használták. Mindazonáltal a pontosabb rendes érték meghatározása végett a Bizottság ideiglenesen úgy határozott, hogy az Oroszországra vonatkozó rendes értéket azon információk alapján számítják ki, melyeket az érintett termék gyártásához orosz varrat nélküli csöveket használó török exportáló gyártók bocsátottak rendelkezésre. Az érintett termék előállítási költségeinek java részét a nyersanyagköltségek képezik, ezért a rendelkezésre álló tények alapján ez a módszer tűnt a legésszerűbbnek az Oroszországra vonatkozó rendes érték megállapítása végett.

(24)

Az Oroszországra vonatkozó rendes érték kiszámítására ezért oly módon került sor, hogy megállapították a nyersanyagot részben Oroszországból beszerző együttműködő török exportáló gyártók rendes értékének súlyozott átlagát.

(25)

Lényeges megjegyezni, hogy a kalkulációból származó rendes érték megállapítására az érintett termék valamennyi típusa helyett mindössze az import legnagyobb hányadát képviselő terméktípus (könyökdarabok) vonatkozásában került sor, mindez lehetővé tette az exportárral történő reprezentatív összehasonlítást (lásd a további preambulumbekezdéseket).

(26)

Az árral kapcsolatos részletesebb információk hiányában az érintett termék Oroszországból származó importjának exportárát az Eurostat behozatali adatai alapján állapították meg. Tekintettel az egyes KN-kódokkal bejelentett termékek széles skálájára, az exportár meghatározásakor az Eurostat adatait az import legnagyobb hányadát képviselő, az érintett termék vonatkozásában reprezentatívnak tekintett terméktípusra (könyökdarabok) szűkítették. Az exportár alapját így a 7307 93 11 KN-kód képezte.

(27)

Tekintettel arra, hogy Oroszországból Bulgáriába, Észtországba és Litvániába irányuló egyes importügyletek – vélhetően a téves termékbesorolásnak köszönhetően – helytelen bejelentéseket tartalmaztak, a fent említett Eurostat behozatali számadatok kiigazításra szorultak. Ezeket az ügyleteket az alaprendelet 14. cikke (6) bekezdésének megfelelően rendelkezésre álló importstatisztikák felhasználásával azonosították, majd annak érdekében, hogy a dömpingkalkulációban kiküszöböljék a torzított exportár használatát, eltávolították őket az exportár kiszámításához használt adatok sorából.

(28)

A dömpingkülönbözetet az Eurostat adatain alapuló gyártelepi exportár, valamint az Oroszország vonatkozásában a fent részletezettek szerint megállapított rendes érték összehasonlítása révén állapították meg.

(29)

A gyártelepi exportár meghatározása végett az Eurostat adatain alapuló (és a torzulások kiküszöbölése végett a fentiekben leírt módon kiigazított) CIF-exportárat a szállítási költségek figyelembe vételével kiigazították. E célból a panaszban feltüntetett, ésszerű becslésnek tekintett szállítási költségeket alkalmazták.

(30)

Az országos dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában van kifejezve.

(31)

Ez alapján az ideiglenes országos dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(32)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság mindhárom együttműködő exportáló gyártó vonatkozásában először azt állapította meg, hogy a hasonló termék teljes belföldi értékesítése reprezentatív volt-e, azaz hogy az ilyen értékesítések volumene kitette-e az érintett termék Unióba irányuló összes exportértékesítésének legalább 5 %-át. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a hasonló termék hazai értékesítése valamennyi együttműködő exportáló gyártó esetében reprezentatívnak tekinthető.

(33)

Ezt követően a Bizottság meghatározta azokat a terméktípusokat, melyeket az általános belföldi reprezentatív értékesítéssel rendelkező vállalatok belföldi piacukon értékesítettek, és amelyek egyúttal megegyeztek az uniós kivitel keretében értékesített típusokkal, vagy nagyon hasonlóak voltak hozzájuk.

(34)

Az exportáló gyártók belföldi piacon értékesített valamennyi olyan hasonló terméktípusánál, amelyet össze lehetett hasonlítani az érintett termék Unióba irányuló export révén értékesített típusával, felmérték, hogy az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az adott típus belföldi értékesítése kellően reprezentatívnak tekinthető-e. Valamely terméktípus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszakban a terméktípus belföldi piacon független vevőknek értékesített mennyisége legalább 5 %-a volt a hasonló terméktípus uniós exportra értékesített teljes mennyiségének. A vizsgálat megállapította, hogy a terméktípusok többségének tekintetében mindhárom vállalat esetében reprezentatívnak tekinthető a belföldi értékesítés.

(35)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a belföldi piacon reprezentatív mennyiségben értékesített érintett termék egyes típusai az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően rendes kereskedelmi forgalomban eladott terméknek tekinthetők-e. Erre úgy került sor, hogy minden egyes terméktípusnál megállapították, hogy a vizsgálati időszak folyamán mekkora volt a független fogyasztóknak a belföldi piacon történő, nyereséges értékesítések aránya.

(36)

Azokban az esetekben, amikor a gyártási költségek kiszámított értékével azonos vagy annál magasabb nettó értékesítési áron értékesített terméktípus értékesítési mennyisége az adott típus teljes értékesítési mennyiségében 80 %-nál többet képviselt, illetve amikor az adott típus súlyozott átlagára az egységnyi költség értékével egyenlő vagy annál magasabb volt, a terméktípusonkénti rendes értéket az adott terméktípus belföldi értékesítési árának súlyozott átlagaként számították ki.

(37)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítésének volumene az adott terméktípus teljes értékesítési volumenében 80 %-ot vagy ennél kevesebbet képviselt, illetve amikor az adott terméktípus súlyozott átlagára az egységnyi költség értékénél alacsonyabb volt, a rendes érték alapját a tényleges belföldi ár képezte, amelyet az adott terméktípus kizárólag nyereséges belföldi értékesítésének súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(38)

A vizsgálat megállapította, hogy egyes hasonló terméktípusok nyereséges értékesítése meghaladta a belföldi összértékesítés 80 %-át, így ezen értékesítések vonatkozásában valamennyi belföldi értékesítést felhasználtak a rendes érték átlagárának kiszámításához. A megítélés szerint szokásos kereskedelmi forgalom keretében értékesített többi terméktípus esetében kizárólag a nyereséges értékesítéseket vették figyelembe.

(39)

Amennyiben valamennyi terméktípus értékesítése veszteséges volt, ezeket nem a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekintették. Azon terméktípusoknál, amelyek értékesítésére a rendes kereskedelmi forgalmon kívül vagy a belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben került sor, a rendes értéket számtanilag kellett képezni. Noha csak korlátozott mennyiségben, de mindhárom vizsgált vállalat értékesített ilyen terméktípusokat az Unióba irányuló export keretében.

(40)

A rendes érték kiszámításához az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésével összhangban a felmerült eladási, általános és adminisztratív költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek) és az érintett együttműködő exportáló gyártók hasonló termékének – a vizsgálati időszakban rendes kereskedelmi forgalomban bonyolított – belföldi értékesítéséből származó nyereségének súlyozott átlagát hozzáadták az adott exportáló gyártók vizsgálati időszakban felmerült saját átlagos gyártási költségeihez. A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében a nyereség súlyozott átlagát, valamint ezen nem reprezentatív, rendes kereskedelmi forgalomban bonyolított értékesítések SGA-költségeit használták fel a rendes érték kiszámítása végett.

(41)

Az érintett terméket minden esetben független vevőknek szállították az Unióba, ezért az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint történt, nevezetesen a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján.

(42)

A vizsgálati időszak alatt az egyik török együttműködő vállalat a három közül igen korlátozott mennyiségben bonyolított uniós exportértékesítést. Az érintett vállalat azt állította, hogy szándékában áll nagyobb mennyiségű exportot bonyolítani az Unióba, ám nem áll módjában kellőképpen alacsony árakat ajánlani az importőröknek, következésképpen kérte, hogy ezt az elemzés vegye figyelembe.

(43)

Mindazonáltal a szóban forgó vállalatra vonatkozó dömpingkalkulációt a korlátozott volumenű értékesítésre kellett alapozni. Annak ellenére, hogy a vállalat Unióba irányuló értékesítése ténylegesen korlátozott mennyiséggel bírt, az értékesítések adatait nem lehet figyelmen kívül hagyni, és kizárólag ezek képezhetik a vállalatra vonatkozó egyéni dömpingkülönbözet kiszámításának alapját. Mindenesetre az, hogy a vállalatnak az állítólagosan magas árak miatt nem áll módjában értékesítési mennyiségének növelése, nem tekinthető a vállalatot érintő dömpingkalkulációt befolyásoló tényezőnek.

(44)

A rendes értéket és az exportárakat gyártelepi paritáson állapították meg. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint kiigazítások formájában megfelelően figyelembe vették azokat a különbségeket is, amelyek az árakat és azok összehasonlíthatóságát befolyásolták. Megfelelő kiigazításokat hajtottak végre minden olyan esetben, amikor úgy ítélték meg, hogy azok ésszerűek, pontosak és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottak. Ennek alapján a szállítási és biztosítási költségek – beleértve az exportáló országban felmerülő szállítási költségeket –, az árengedmények, a jutalékok, a hitelköltségek és a bankköltségek tekintetében került sor kiigazításra.

(45)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában vannak kifejezve.

(46)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a három együttműködő exportáló gyártó egyikére vonatkozó egyéni dömpingkülönbözet megállapítására a rendes érték súlyozott átlagának és az érintett termék vállalat által alkalmazott uniós exportára súlyozott átlagának összehasonlítása alapján került sor.

(47)

Ugyanakkor a másik kettő együttműködő török gyártót illetően a rájuk vonatkozó dömpingkalkuláció rámutatott, hogy a vállalatok adott időszakban, adott ügyfelekkel és adott régiókra kiterjedően célzott dömpinget bonyolítottak le. Exportáraikat világosan követhető módon alakították ki; ezek a különböző vásárlók, régiók és időszakok esetében jelentős mértékben váltakoztak. Mindemellett a rendes érték súlyozott átlagának és az exportárak súlyozott átlagának összehasonlítását alapul vevő dömpingkalkuláció nem tükrözi a két érintett gyártó által bonyolított dömping teljes volumenét.

(48)

A két érintett vállalat által bonyolított dömping teljes volumenének érzékeltetése érdekében az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően esetükben összehasonlították a súlyozott átlag alapján megállapított rendes értéket az Unióba irányuló összes egyéni exportügylet áraival.

(49)

Valamennyi nem együttműködő török exportáló gyártó esetében maradvány dömpingkülönbözetet állapítottak meg. Tekintve, hogy az együttműködés aránya viszonylag alacsony szintet mutatott (a három együttműködő török vállalat exportvolumene a vizsgálati időszak alatt nem érte el az Unióba irányuló török export összességének 80 %-át), a maradvány dömpingkülönbözet alapját egy ésszerű módszer képezte, mely olyan különbözetet eredményezett, amely meghaladja a három együttműködő vállalat egyéni különbözetei közül a legmagasabbat. A különbözetet a három együttműködő vállalat közül a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező török együttműködő gyártó reprezentatív terméktípusokra vonatkozó értékesítései alapján állapították meg.

(50)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(51)

A vizsgálati időszak során 22 gyártó állított elő hasonló terméket az Európai Unióban. Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében az uniós gazdasági ágazatot a meglévő 22 uniós gyártó alkotja (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(52)

A fenti (7) preambulumbekezdésben szereplők szerint a mintába felvett három uniós gyártó a hasonló termék teljes uniós értékesítésének mintegy 50 %-át képviseli.

(53)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piacon megvalósuló értékesítési mennyisége alapján állapították meg; az ehhez szükséges információkat a mintában szereplő vállalatok kérdőívre adott válaszai, a fennmaradó uniós gyártók panaszban szereplő becslései, valamint az Eurostat behozatali mennyiségre vonatkozó adatai szolgáltatták.

(54)

2008 és a vizsgálati időszak között az Unión belüli felhasználás jelentősen, 40 %-kal csökkent. 2009-ben 44 %-kal esett vissza, majd 2010-ben ezen a szinten mozgott, míg a vizsgálati időszakban enyhe, 4 százalékpontos emelkedés volt tapasztalható.

1.   táblázat

Uniós felhasználás

(55)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett termék Oroszországból és Törökországból származó importját az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban lehet-e összesítve értékelni.

(56)

A vizsgálat mindkét országot illetően rámutatott, hogy a dömpingkülönbözetek meghaladták az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott de minimis küszöbértéket, és az e két országból származó dömpingelt behozatalok mennyisége nem tekinthető elhanyagolhatónak az alaprendelet 5. cikke (7) bekezdésének értelmében.

(57)

Az Oroszországból, valamint Törökországból származó behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételeit illetően a vizsgálat feltárta, hogy ezen országok gyártói ugyanazokat az értékesítési csatornákat használják, és hasonló kategóriába tartozó vevőknek értékesítenek. A vizsgálat feltárta továbbá, hogy az e két országból származó import a piaci részesedés vonatkozásában növekvő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszakban.

(58)

Két együttműködő török exportáló azzal érvelt, hogy az Oroszországból, illetve Törökországból származó import összesített vizsgálata ebben az esetben nem helyénvaló, mivel a két országból származó import eltérő tendenciákat mutat mind a volumen, mind az árak tekintetében.

(59)

E vonatkozásban megjegyzendő, hogy a vizsgálat megállapításai értelmében a Törökországból származó import volumene viszonylag egységes szintet mutat, míg az Oroszországból származó import növekszik. Ugyanakkor tekintve, hogy a figyelembe vett időszak alatt a kereslet csökkent, a piaci részesedés mindkét ország importja esetében növekszik. Árképzésük ugyanakkor nem mutat jelentős változást, legalábbis ami a 2009 és a vizsgálati időszak közötti periódust illeti (az orosz import 2008-as magas átlagára vélhetően a hibás bejelentéseknek tudható be); az orosz átlagárak mindössze csekély mértékben alacsonyabbak a török átlagáraknál.

(60)

Mindezekre tekintettel a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek mindegyike teljesül, és az Oroszországból, illetve Törökországból érkező behozatalt összesítve kell vizsgálni.

(61)

Az érintett termék érintett országokból származó, az Unió piacára irányuló dömpingelt behozatalának mennyisége 46 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak folyamán. Részletesebben, az import 2009-ben 31 %-kal csökkent, majd 2010-ben nagy mértékben, 89 százalékponttal emelkedett, melyet a vizsgálati időszak alatt enyhe, 12 százalékpontos csökkenés követett. A vizsgálati időszakban a dömpingelt import volumene 2 935 tonnára rúgott.

2.   táblázat

Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal

(62)

Az érintett országokból származó dömpingelt import vonatkozó piaci részesedése a figyelembe vett időszakban több mint a kétszeresére, 2 %-ról 5 %-ra nőtt.

(63)

Az alábbi táblázat az Eurostat adatai alapján mutatja az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított átlagárát. A figyelembe vett időszak alatt az érintett országokból származó import tonnánkénti 1 961 EUR-s átlagára stabilitást mutatott; ez alól a 2010. év volt kivétel, amikor az ár mintegy 150 EUR-val csökkent.

3.   táblázat

A dömpingelt behozatal átlagárai

(64)

Az együttműködő török exportáló gyártók értékesítési árai és a mintába felvett uniós gyártók Unión belüli értékesítési árai között típusok közötti összehasonlítás készült. Tekintettel arra, hogy az orosz exportálók nem működtek együtt a vizsgálatban, az alákínálás kiszámításához az Eurostat számára rendelkezésre bocsátott, CIF alapon számított árakat, valamint az uniós gyártók Unión belüli értékesítési átlagárait alkalmazták. Szükség esetén kiigazítást alkalmaztak mindkét érintett ország tekintetében, figyelembe véve a kereskedelem szintjét és a behozatal utáni költségeket, beleértve az orosz behozatal esetén fizetendő vámot is.

(65)

Az összehasonlítás rámutatott, hogy a vizsgálati időszak során az érintett országokból származó és az Unióban értékesített érintett dömpingelt terméket az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest mintegy 30 %-os alákínálással értékesítették.

(66)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésének megfelelően a dömpingelt import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta valamennyi olyan gazdasági tényező és index értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(67)

A fenti magyarázatnak megfelelően a Bizottság élt azzal a lehetőséggel, hogy az uniós gyártókból mintát válasszon ki. A károkozás elemzése céljából a következő két szinten került sor kármutatók meghatározására:

(68)

Az uniós gyártás 2008 és a vizsgálati időszak között 44 %-kal csökkent. Részletesebben, 47 %-kal csökkent 2009-ben, és további két százalékpontot esett 2010-ben, melyet a vizsgálati időszakban enyhe, 5 százalékpontos emelkedés követett, melynek következtében a gyártás 53 653 tonnát ért el.

4.   táblázat

Gyártás

(69)

Az uniós gyártók gyártási kapacitása a figyelembe vett időszakban változatlan, 179 912 tonna maradt.

5.   táblázat

Gyártási kapacitás és kapacitáskihasználás

(70)

A kapacitáskihasználás a 2008-as 53 %-ról 2009-ben 28 %-ra esett, majd 2010-ben 27 %-ra csökkent, mely a vizsgálati időszakban enyhe növekedést mutatva 30 %-ra emelkedett. A kapacitáskihasználás arányának alakulása egyértelműen érzékelteti a gyártási trendeket, mivel a kapacitás szintje nem változott.

(71)

Az uniós gyártók értékesítési volumene az uniós piac független vevői tekintetében 38 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az értékesítés 2009-ben 45 %-kal esett vissza, 2010-ben ezen a szinten maradt, majd a vizsgálati időszak alatt kismértékű, hét százalékpontos emelkedést mutatott. A vizsgálati időszakban az uniós értékesítés 42 379 tonnányi volt.

6.   táblázat

Uniós értékesítések

(72)

Az uniós gyártók piaci részesedése a figyelembe vett időszakban viszonylag stabil volt, a vizsgálati időszakban pedig 72 %-ra növekedett. A megnövekedett piaci részesedés annak köszönhető, hogy az uniós gyártók értékesítési volumene kevésbé csökkent, mint az időszakot jellemző fogyasztás.

7.   táblázat

Az uniós gyártók piaci részesedése

(73)

A fogyasztás 2008 és a vizsgálati időszak között 40 %-kal csökkent; mindebből az a következtetés vonható le, hogy az uniós gyártók nem juthattak a piac növekedéséből származó előnyhöz.

(74)

Az uniós gyártók foglalkoztatási szintje 2008 és a vizsgálati időszak között 18 %-kal csökkent. Részletesebben, míg 2008-ban 982 főt alkalmaztak, 2009-ben a foglalkoztatottak száma 16 %-kal, 824-re csökkent, és e szint körül mozgott 2010-ben is, majd ezt követően a vizsgálati időszakban 801-re esett tovább.

8.   táblázat

Foglalkoztatás

(75)

Az uniós gyártók munkaerejének termelékenysége – egy alkalmazott éves termelésében (tonna) mérve – 31 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ez a csökkenés jól szemlélteti, hogy a gyártás gyorsabb ütemben csökkent, mint a foglalkoztatás.

9.   táblázat

Termelékenység

(76)

Az uniós gyártók éves átlagos értékesítési árai az uniós piac független vevői tekintetében több mint 10 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. Részletesebben, az átlagárak kezdeti, 2009-ben tapasztalt 12 %-os növekedését követően 2010-ben 23 százalékpontot zuhantak, és ezen a szinten maradtak a vizsgálati időszak során is. A vizsgálati időszakban az uniós gyártók átlagára 3 096 EUR/tonna volt.

10.   táblázat

Az uniós gyártók átlagárai

(77)

A fentiekben jelzettek szerint az Oroszországból, illetve Törökországból származó dömpingelt import az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá kínált.

(78)

Az orosz, illetve török import mennyiségét, piaci részesedését és árait tekintve a tényleges dömpingkülönbözetek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem minősíthető elhanyagolhatónak. Lényeges felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti (16) preambulumbekezdésben jelzettek szerint nyolc ország áll dömpingellenes intézkedések hatálya alatt. Tekintettel arra, hogy az e vizsgálat során figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítést vesztett, és veszteségeket szenvedett, valamint nem állapítható meg tényleges kilábalás a korábbi dömpingből, arra a következtetésre jutottak, hogy az uniós gyártás továbbra is sebezhető az uniós piacra érkező dömpingelt behozatal káros hatásaival szemben.

(79)

A mintába felvett uniós gyártók zárókészleteinek szintje 2008 és a vizsgálati időszak között 18 %-kal csökkent. Részletesebben, a készletek enyhén, 2 %-kal nőttek 2009-ben, majd 2010-ben 13 százalékponttal csökkentek, melyet a vizsgálati időszakban további 7 százalékpontos csökkenés követett. A vizsgálati időszakban a mintába felvett uniós gyártók zárókészlete 5 338 tonna volt.

11.   táblázat

Zárókészletek

(80)

Az éves munkaerőköltség 2008 és a vizsgálati időszak között 10 %-ot esett vissza. Részletesebben, a munkaerőköltség (a foglalkoztatás visszaesésének köszönhetően) 2009-ben jelentős, közel 20 %-os csökkenést mutatott, majd 2010-ben 4, a vizsgálati időszakban pedig további 5 százalékponttal növekedett.

12.   táblázat

Éves munkaerőköltség

(81)

A figyelembe vett időszakban a hasonló termék mintába felvett gyártóinak az uniós piac független vevői esetében megvalósított értékesítéseinek a nyereségessége – a nettó értékesítések százalékában kifejezve – a tisztességes haszonból jelentős veszteséggé alakult. Részletesebben, a 2008-ra jellemző 9,6 %-os haszon 2009-ben -1,2 %-ra esett, melyet 2010-ben további csökkenés követett, 7,8 %-os veszteséget eredményezve. A helyzet a vizsgálati időszakban némileg javult, a veszteség akkor 7 %-ra rúgott.

13.   táblázat

Nyereségesség és a beruházások megtérülése

(82)

A beruházások megtérülése – a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékában kifejezett nyereség – nagyjából a nyereségesség tendenciáját követte.

(83)

A működési tevékenységekből származó nettó pénzforgalom 2008-ban pozitív volt, 9,3 millió EUR értékben. Némi javulást mutatott 2009-ben, 9,8 millió EUR-t eredményezve, majd 2010-ben mindössze 1,5 millió EUR-ra zuhant, ezt követően pedig a vizsgálati időszakban negatívra fordult -4,6 millió EUR-val.

(84)

Semmi nem utalt arra, hogy az uniós gazdasági ágazat nehézségekbe ütközött volna a tőkebevonást illetően, aminek elsősorban az az oka, hogy néhány gyártó nagyobb csoportokhoz tartozik.

14.   táblázat

Pénzforgalom

(85)

A mintába bevont vállalatok hasonló termék gyártásába történő éves beruházásai a figyelembe vett időszakban folyamatosan csökkentek. A legjelentősebb, 32 %-os visszaesés 2009-ben történt, melyet 2010-ben 25, a vizsgálati időszakban pedig további 8 százalékpontos csökkenés követett. Az éves beruházások összességükben a 2008-as 8,3 millió EUR-ról a vizsgálati időszakra jellemző 2,9 millió EUR-ra estek vissza.

15.   táblázat

Nettó beruházások

(86)

A makrogazdasági adatok elemzése rámutat, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gyártók jelentős mértékben csökkentették gyártásukat és értékesítéseiket. Mindez egybeesett az uniós piaci keresletben mutatkozó visszaeséssel; ennek tudható be az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének kismértékű emelkedése. A kapacitáskihasználás a már 2008-ban is alacsonynak számító 53 %-ról a vizsgálati időszakra 30 %-ra zuhant. A foglalkoztatás is 18 %-kal csökkent.

(87)

Ugyanakkor a vonatkozó mikroökonómiai mutatók szerint a mintában szereplő uniós gyártók gazdasági helyzete egyértelműen romlott. Az árak, a nyereségesség és a befektetések megtérülésének alakulása meglehetősen kedvezőtlen képet fest; a 2008-as kielégítő szinthez képest a vizsgálati időszakot komoly veszteségek jellemezték. Mindemellett a pénzforgalom is jelentősen visszaesett.

(88)

A fentiekre figyelemmel ideiglenesen megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében.

(89)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy a dömpingelt behozatal okozott-e olyan fokú kárt az uniós gazdasági ágazatnak, ami jelentősnek tekinthető. A dömpingelt behozatal mellett azokat az egyéb ismert tényezőket is megvizsgálták, amelyek ugyanakkor kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, annak érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne a dömpingelt behozatal hatásának tulajdonítsák.

(90)

Az érintett termék dömpingelt behozatalának mennyisége 2008 és a vizsgálati időszak között 46 %-kal növekedett azon a piacon, amely 40 %-kal kisebb lett; mindez a piaci részesedésük 2 %-ról 5 %-ra történő növekedéséhez vezetett.

(91)

Az érintett országokból származó érintett termék dömpingelt behozatalának a figyelembe vett időszakban bekövetkezett növekedése egybeesett az uniós gazdasági ágazat – a piaci részesedés kivételével – valamennyi kármutatójának egyre romló tendenciájával. Az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek 38 %-át vesztette el, értékesítési árai pedig 11 %-kal csökkentek az uniós piacra érkező, alacsony árú dömpingelt behozatal nyomása következtében.

(92)

A jelentős alákínálás megakadályozta, hogy az Unió gazdasági ágazata továbbhárítsa a megnövekedett gyártási költségeket; ennek következtében nyereségességi szintje a vizsgálati időszakban csökkenő, illetve negatív tendenciát mutatott.

(93)

A fentiek alapján ideiglenesen levonható az a következtetés, miszerint az Oroszországból, illetve Törökországból származó, alacsony árú dömpingelt behozatal jelentős mértékű kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak.

(94)

A figyelembe vett időszakban jelentős behozatal érkezett más harmadik országokból, beleértve olyanokat is, amelyek dömpingellenes intézkedések hatálya alatt állnak. Az Oroszországtól és Törökországtól eltérő harmadik országokból származó behozatal 2008 és a vizsgálati időszak között 28 %-ról 23 %-ra csökkent.

(95)

Az alábbi táblázat az Eurostat számadatai alapján mutatja az egyéb harmadik országok mellett azon országok behozatali mennyiségeinek, árainak és piaci részesedésének alakulását, melyek dömpingellenes intézkedések hatálya alatt állnak.

16.   táblázat

Az egyéb országokból származó import

(96)

Amint azt a fenti táblázat is mutatja, a dömpingellenes intézkedések hatálya alatt álló országokból származó import folyamatosan érkezett az uniós piacra, noha a behozatal piaci részesedése a 2008-as 21 %-ról a vizsgálati időszakban 17 %-ra csökkent. A szóban forgó import átlagárai általánosságban elmaradnak az érintett országokból származó dömpingelt import átlagáraitól. Az Eurostat adatain alapuló fenti táblázat természetesen a vámfizetés előtti CIF-átlagárakat jelzi. Ennek ellenére a szóban forgó import árai még a dömpingellenes vámot figyelembe véve is alacsonyak, így hasonlóak az orosz és török importárakhoz, míg az uniós gyártók átlagárainál sokkal alacsonyabbak.

(97)

Mindazonáltal ismeretes, hogy a vizsgált terméknek számos különböző típusa létezik, így lehetséges, hogy az átlagárak összességében történő összehasonlítása nem minősül megfelelő mutatónak. Ugyanakkor vélhető, hogy a jelenleg hatályos dömpingellenes intézkedések kiküszöbölik a szóban forgó behozatal káros hatásait.

(98)

Ebből adódóan – tekintve, hogy az intézkedések hatálya alá tartozó országokból származó import piaci részesedése csökkenő tendenciát mutat – ideiglenesen arra a következtetésre jutottak, hogy ezen alacsony árú behozatal nem fejt ki olyan mértékű kedvezőtlen hatást, hogy az semmissé tegye az okozati viszonyt az érintett országokból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(99)

Az egyéb harmadik országokból származó import piaci részesedése a figyelembe vett időszakban enyhén csökkent: 2008 és a vizsgálati időszak között 7 %-ról 6 %-ra. A szóban forgó import átlagárai általánosságban meghaladják az érintett országokból származó dömpingelt import átlagárait, noha némileg alacsonyabbak, mint az uniós gyártók átlagárai.

(100)

Annak ellenére, hogy a terméknek számos különböző típusa létezik, és így lehetséges, hogy az átlagárak összességében történő összehasonlítása nem minősül megfelelő mutatónak – tekintve a szóban forgó behozatal csökkenő tendenciáját – ideiglenesen arra a következtetésre jutottak, hogy az egyéb harmadik országokból származó behozatal nem fejt ki olyan mértékű kedvezőtlen hatást, hogy az semmissé tegye az okozati viszonyt az érintett országokból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(101)

Minden bizonnyal a 2008/2009-es gazdasági válság okozta, hogy csökkent a csőszerelvények és -illesztékek fogyasztása. A fogyasztás 2008 és 2009 között több mint 40 %-kal csökkent, és a figyelembe vett időszak fennmaradó részében is ezen az alacsony szinten maradt (noha enyhe emelkedés volt tapasztalható a vizsgálati időszakban). Tekintve, hogy az uniós gyártók esetében az állandó költségek az előállítási költségek mintegy 40 %-át teszik ki, az alacsonyabb kereslet, értékesítés és teljesítmény következtében az egységnyi előállítási költségek jelentősen megemelkedtek. Mindez lényeges hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazat nyereségességére.

(102)

Figyelembe véve, hogy a teljesítmény csökkenése hatással lehet az uniós gazdasági ágazat teljesítményére – különösen a 2009. év vonatkozásában, amikor a teljesítménycsökkenés ténylegesen bekövetkezett – ésszerűnek tűnnek azok az elképzelések, melyek szerint az uniós gazdasági ágazat a költségnövekedés áthárítása végett a következő évek során elvileg növelhetné az árait, legalábbis közép- illetve hosszú távon. Ugyanakkor, miként azt a csökkenő uniós árak is egyértelműen jelzik, erre nem került sor; és a következtetések értelmében ez a dömpingelt import jelentős áralákínálásának tudható be.

(103)

Tekintettel a fent vázolt körülményekre, ideiglenesen az a következtetés vonható le, hogy a kereslet gyengülése nem fejt ki olyan mértékű kedvezőtlen hatást, hogy az semmissé tegye az okozati viszonyt az Oroszországból, illetve Törökországból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(104)

Az Oroszországból és Törökországból származó dömpingelt behozatal következésképpen jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(105)

Más olyan tényezőket is elemeztek, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazat számára. E tekintetben arra a következtetésre jutottak, hogy a más harmadik országokból – beleértve olyanokat, amelyek dömpingellenes intézkedések hatálya alatt állnak – származó behozatal, valamint a kereslet gyengülése nem változtatják meg az okozati összefüggést, annak ellenére, hogy hozzájárulhatnak a kár keletkezéséhez.

(106)

A fenti elemzés alapján, amely a dömpingelt import károkozó hatásától megfelelően megkülönböztetett és elválasztott valamennyi olyan ismert tényezőt, amely hatással bír az uniós gazdasági ágazat helyzetére, ideiglenesen megállapítható, hogy az érintett országokból származó dömpingelt import az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(107)

Az alaprendelet 21. cikke értelmében a Bizottság megvizsgálta, hogy a káros dömpingre vonatkozó ideiglenes következtetés ellenére vannak-e kényszerítő okok, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy nem áll az Unió érdekében, hogy ebben a konkrét esetben intézkedéseket fogadjon el. Az uniós érdek elemzése az összes különböző érintett érdek felmérésével történt, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és az érintett termék felhasználóinak érdekeit.

(108)

Az intézkedések bevezetése várhatóan megállítja az árak esését, enyhíti a veszteségeket, és elősegíti az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak helyreállását, ami az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének jelentős javulásához vezet majd.

(109)

Másrészt, ha nem vezetnének be dömpingellenes intézkedéseket, az uniós gazdasági ágazat helyzete valószínűleg tovább romlana. Ilyen forgatókönyv esetén az uniós gazdasági ágazat várhatóan veszítene piaci részesedéséből, mivel nem áll módjában lépést tartani az érintett országokból származó dömpingelt behozatal által meghatározott piaci árakkal. Mindez várhatóan a ráfordítások szükségtelen csökkentéséhez és az uniós termelőkapacitások leállításához vezetne, ami egyúttal jelentős munkahelyvesztéssel is járna.

(110)

Figyelembe véve a fenti tényezőket, ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(111)

A fent leírtaknak megfelelően a vizsgálat során mindössze két független importőr működött együtt teljes körűen oly módon, hogy benyújtotta a kitöltött kérdőívet. A két importőr forgalmában csak kis részt tettek ki az érintett termék viszonteladásai. Következésképpen az intézkedések hatása valószínűleg minimális.

(112)

Négy felhasználó működött együtt oly módon, hogy benyújtotta a kitöltött kérdőívet. Egyikük sem az érintett országokból importálja a szóban forgó terméket, továbbá mindegyikük jelezte, hogy amennyiben az intézkedéseknek bármilyen hatása lenne, az elhanyagolhatónak tekinthető.

(113)

Tekintve, hogy az érintett országokból importáló felhasználók nem jelentkeztek, továbbá ellentmondó információk hiányában ideiglenesen megállapítható, hogy az intézkedéseknek a felhasználói iparág nyereségességére és gazdasági helyzetére gyakorolt hatása meglehetősen korlátozott.

(114)

Megállapítható, hogy az érintett termék Oroszországból és Törökországból származó dömpingelt behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése lehetőséget teremtene az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a megnövekedett értékesítési mennyiségek, értékesítési árak és nyereség révén javítsa a helyzetét. Bár egyes importőrök vonatkozásában költségnövekedés formájában mutatkozhatnak negatív hatások, ezek várhatóan korlátozottak lesznek.

(115)

Két együttműködő török exportőr úgy érvelt, hogy egy olyan kis exportáló országgal szemben, mint Törökország, az intézkedések bevezetése gyakorlatilag a teljes uniós piacot néhány gyártó között osztaná fel, ami kedvezőtlen hatással bírna a versenykörnyezet szempontjából.

(116)

E tekintetben megjegyzendő, hogy általános szabályként a dömpingellenes vám célja nem a tiltás és a vizsgált országokból származó kereskedelmi csatornák lezárása. Az intézkedések célja, hogy a különböző piaci szereplők számára egyenlő esélyeket teremtsenek. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az uniós piacon több mint 20 európai gyártó van jelen, emellett pedig az egyéb harmadik országokból származó import is jelentős. Következésképpen az uniós piacon jellemző versenykörnyezetre vonatkozó aggályok nem tűnnek megalapozottnak.

(117)

A fentiek fényében ideiglenesen megállapítható, hogy nem szól kényszerítő ok az Oroszországból és Törökországból származó érintett termék behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések bevezetése ellen.

(118)

Tekintettel a dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatosan levont következtetésekre, az Oroszországból és Törökországból származó érintett termék behozatalára ideiglenes intézkedéseket kell hozni annak megelőzése érdekében, hogy a dömpingelt behozatal az uniós gazdasági ágazatnak további kárt okozzon.

(119)

Az érintett országokból származó behozatalra vonatkozó ideiglenes intézkedéseknek elégséges mértékűeknek kell lenniük ahhoz, hogy anélkül szüntessék meg a dömpinget, hogy túllépnék a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárt. A kárt okozó dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe veszik, hogy bármely intézkedésnek lehetővé kell tennie az uniós gazdasági ágazat számára, hogy gyártási költségeit fedezni tudja, és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül elérhetne.

(120)

Figyelembe véve, hogy a megállapított alákínálási különbözetek valamennyi esetben meghaladják a vonatkozó dömpingkülönbözetet, valamint hogy az uniós gazdasági ágazat veszteségeket szenvedett a vizsgálati időszakban, a kár megszüntetéséhez kiszámított szint eleve minden esetben magasabb. Következésképpen arra a következtetésre jutottak, hogy nincs szükség a károkozás szintjének részletes kalkulációjára.

(121)

Az előzőekre tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján, a megállapított dömpingkülönbözet és a kár megszüntetéséhez szükséges megállapított szint közül az alacsonyabbal azonos mértékű ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni az Oroszországból és Törökországból származó érintett termék behozatalára, a kisebb vámtétel szabályával összhangban, ami minden esetben a dömpingkülönbözet.

(122)

Oroszország tekintetében az orosz exportáló gyártók együttműködésének hiányában országos dömpingkülönbözetet számítottak ki, a fenti (21)–(31) preambulumbekezdésben részletezetteknek megfelelően.

(123)

Törökország tekintetében – figyelembe véve, hogy viszonylag kis mértékben működtek együtt – a fenti (49) preambulumbekezdésben részletezettek értelmében a maradvány dömpingkülönbözet alapját egy ésszerű módszer képezte, mely olyan különbözetet eredményezett, amely meghaladja a három együttműködő vállalat egyéni különbözetei közül a legmagasabbat.

(124)

A fentiek alapján a javasolt vámtételek a következők:

(125)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyéni dömpingellenes vámtételeket a vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) ennélfogva kizárólag az érintett országokból származó és az említett vállalatok, így a konkrétan említett jogalanyok által gyártott termékek behozatalára alkalmazandók. E vámtételek nem vonatkoznak az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel nem említett vállalatok – beleértve a felsoroltakkal kapcsolatban álló vállalatokat – által előállított importált termékekre; azokra a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételek alkalmazandók.

(126)

Az e konkrét vállalatokra vonatkozó egyéni dömpingellenes vámtételek alkalmazásával kapcsolatos minden kérelmet (pl. a jogi személy nevének megváltozását vagy új gyártási vagy értékesítési cég létrehozását követően) haladéktalanul az összes vonatkozó információval együtt a Bizottsághoz kell címezni (4), különösen ha a vállalat tevékenységének bármely módosítása érinti a gyártást és az azzal kapcsolatos hazai és exportértékesítést, például névváltozás vagy a gyártási és értékesítési cégek megváltozása esetén. Adott esetben a rendeletet az egyéni vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával ennek megfelelően módosítják.

(127)

A dömpingellenes vám megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az összes többi vállalatra alkalmazandó vám szintje nemcsak a nem együttműködő exportáló gyártókra vonatkozik, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak során egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(128)

A megfelelő ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül azok az érdekelt felek, akik a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül bejelentkeztek, írásban ismertethetik az álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából újra meg kell vizsgálni,

European Commission

Directorate General for Trade

Direction H

Office Nerv105

B-1049 Brüsszel