1.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 59/14

(1)

Az ügy tárgyát képező intézkedéssel kapcsolatban kapott tájékoztatás alapján az Európai Bizottság 2001. október 2-i levelében kérdéseket tett fel a francia hatóságoknak az intézkedéssel kapcsolatban. Franciaország Európai Unió melletti Állandó Képviselete 2001. november 9-i levelében adott választ a Bizottságnak.

(2)

Mivel az intézkedést anélkül hajtották végre, hogy a Bizottságtól erre előzetesen felhatalmazást kértek és kaptak volna, az intézkedést NN 39/03 számmal a be nem jelentett támogatások között vették nyilvántartásba.

(3)

A Bizottság az eljárás tárgyát képező támogatással kapcsolatban 2003. július 9-i, C(2003) 2057. sz. levelével megindította az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárást.

(4)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felhívta a többi tagállamot és az érintett harmadik feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket a kérdéses támogatásokkal kapcsolatban. A Bizottsághoz nem érkeztek be észrevételek harmadik felektől. A francia hatóságok 2003. október 8-i és 10-i, illetve 2005. szeptember 13-i és november 29-i levelükben elküldték észrevételeiket.

(5)

2011. február 25-én a Bizottság egy kiegészítő tájékoztatást kérő levelet küldött Franciaországnak; 2011. március 29-én megbeszélést tartottak.

(6)

A francia hatóságok 2011. május 24-én kelt levelükben válaszoltak.

(7)

A szakmaközi szervezetek olyan társulások, amelyek vertikumonként tömörítik a mezőgazdasági termelés és – az adott esettől függően – a feldolgozóipar, a kereskedelem és a nagykereskedelem legreprezentatívabb szakmai családjait, és amelyeket szakmaközi szervezetekként elismer az illetékes közigazgatási hatóság. Létüket, feladataikat és működésüket az agrárrendtartás L. 631-1. cikke és az utána következő cikkek szabályozzák. Az illetékes hatóságoknak ahhoz, hogy egy ilyen társulást elismerjenek, meg kell győződniük arról, hogy a szóban forgó társulás megfelel-e különböző kritériumoknak, egyebek között arról, hogy alapszabálya megfelel-e a törvényes előírásoknak (az agrárrendtartás L. 632-1. cikke), valamint arról, hogy a szóban forgó szakmaközi szervezetet alkotó tagszervezetek reprezentatívak-e.

(8)

A szakmaközi szervezetek azzal a céllal jöttek létre, hogy egy vertikum összes láncszemének képviseletében lépjenek fel, folytassanak tevékenységeket, és evégből megállapodásokat is köthetnek. Ezeket a megállapodásokat, illetve a megállapodások által előirányzott tevékenységek költségeinek fedezésére szolgáló önkéntes hozzájárulások beszedését a későbbiekben tárcaközi rendelet útján kötelező érvényűvé is lehet tenni („ki lehet terjeszteni”) a vertikum összes szereplőjére, akár olyan szakmai szervezethez tartoznak ezek, amely tagja a szakmaközi szervezetnek, akár nem, amennyiben megfelelnek azoknak a célkitűzéseknek, amelyeket a törvény felsorol. E megállapodások fő célja, hogy elősegítsék a piac jobb megismerését, a szakemberek közötti kapcsolatok kialakítását, a jó minőségű termékek előállítását és értékesítésük ösztönzését. Az agrárrendtartás e megállapodások kiterjesztését csak abban az esetben engedélyezi, ha „közös érdek” megvalósulását célozzák „a közérdeknek megfelelő, a közös agrárpolitika szabályaival összeegyeztethető” tevékenységek révén (l. az agrárrendtartás L.632-3. cikkét).

(9)

A kötelezővé tett önkéntes hozzájárulások beszedésének és felosztásának módozatait egyedi módon kell szabályozni a szakmaközi szervezetek minden egyes megállapodása esetén.

(10)

Noha a szakmaközi szervezetek jogi személyiséggel felruházott magánjogi szervezeteknek minősülnek, amelyek finanszírozása az érintett ágazatból befolyó befizetésekből történik, a kötelező önkéntes hozzájárulások rendszerének működése állami beavatkozást igényel, méghozzá az alábbi módon:

(11)

Az eljárás tárgyát képező támogatás célja a kutatási és fejlesztési, technikai segítségnyújtási, valamint promóciós célú tevékenységek előmozdítása az állattenyésztési ágazat érdekében.

(12)

A hatóságok által kötelezővé tett szakmaközi hozzájárulások két típusa képezi a jelen határozat tárgyát. Egyrészt a különböző szarvasmarha- és juhfélék emberi fogyasztás célját szolgáló húsával és belsőségeivel, illetve az EU különböző tagállamaiba szállított vagy exportált, a szarvasmarhafélékhez vagy a juhfélékhez tartozó élő állatokkal kapcsolatos hozzájárulásról van szó, másrészt az Országos Állattenyésztési Alap számára befizetett hozzájárulásról („OÁA-hozzájárulás”).

(13)

Az Interbev számára befizetett hozzájárulásokat bevezető szakmaközi megállapodások, amelyek a jelen határozat tárgyát képezik, a következők:

(14)

Az Országos Állattenyésztési és Húsipari Szakmaközi Egyesület (Interbev) az állattenyésztési és húsipari ágazat szakmaközi szervezete Franciaországban. 1979. október 9-én alapították az állattenyésztési és húsipari ágazat marhatenyésztőket, juhtenyésztőket és lótenyésztőket tömörítő reprezentatív szervezeteinek kezdeményezésére. Az Interbev az 1980. november 18-i rendelet révén lett elismert szervezet (3). Feladata, hogy védje és hangsúlyosan képviselje az állattenyésztés és az ágazatot alkotó ipari, kézműves és kereskedelmi tevékenységek közös érdekeit. Az Interbevet 1980-ban az állattenyésztési és a húsipari ágazat szakmaközi szervezetévé nyilvánították. Tizenhárom országos szakmai szervezet tartozik tagszervezetei közé. Ezek között az állattenyésztési és húsipari gazdasági ágazat különböző szakmái egyaránt megtalálhatók: állattenyésztők, élőállat-kereskedők, böllérek (vágóhidak), nagykereskedők, iparvállalatok, nagykereskedelmi vállalatok.

(15)

Két fő feladata a szakmaközi megállapodások létrehozása, illetve a kollektív kommunikáció. Ezeket a húságazatban végrehajtott kutatási programok egészítik ki. Az egyesület keretében kötött szakmaközi megállapodások határozzák meg az ágazat működését irányító szabályokat. E megállapodásokat a kiterjesztési eljárás keretében lehet benyújtani a hatóságoknak. A kiterjesztésnek a Földművelésügyi és a Gazdasági Minisztérium tárcaközi rendelete útján történő kihirdetése után a szakmaközi megállapodás által előírt intézkedések kötelező jelleggel érvényesek az ágazat valamennyi szereplője számára.

(16)

Az Interbev – az 1995. december 18-i rendelet (4) értelmében kiterjesztés hatálya alá eső 1995. július 25-i szakmaközi megállapodás révén – a szarvasmarha- és juhfélékből származó, emberi fogyasztásra szánt húsféleségekkel és belsőségekkel, valamint az EU tagállamaiba szállított vagy exportált, a szarvasmarhafélékhez és a juhfélékhez tartozó élő állatokkal kapcsolatos hozzájárulást vezetett be.

(17)

A hozzájárulás a húsok és/vagy az élő állatok három kategóriájára vonatkozott, az alábbiak szerint:

(18)

Az 1995. július 25-i szakmaközi megállapodás helyébe 2001. június 12-én egy új szakmaközi megállapodás lépett, amelynek kiterjesztéséről a 2001. szeptember 1-jén hozott rendelet (6) határozott. E rendelet első cikke értelmében a megállapodás a szóban forgó rendelet közzétételének napjától számított három évig, vagyis 2004. szeptember 30-ig érvényes.

(19)

A 2001. június 12-i szakmaközi megállapodás úgy rendelkezett, hogy a korábbi helyzet érvényességét a rendelkezés tárgyát képező húsokra és/vagy élő állatokra vonatkozóan meghosszabbítja, azzal az eltéréssel, hogy a Franciaországban levágott állatok emberi fogyasztásra szolgáló húsát, illetve belsőségeit terhelő hozzájárulás összegét 0,1574 FRF-ra (0,024 EUR), a Franciaországban történő fogyasztás céljából behozott vagy beszállított húsféleségeket terhelő hozzájárulás összegét 0,0656 FRF-ra (0,010 EUR), az EU valamely tagállamába szállított vagy exportált, a szarvasmarhafélékhez és a juhfélékhez tartozó élő állatokat terhelő hozzájárulás összegét pedig 11,15 FRF-ra (1,7 EUR) emeli.

(20)

A 2001. június 12-i megállapodás lehetővé tette a húsféléket terhelő hozzájárulás részleges visszafizetését, ha azokat az EU valamely tagállamába kiszállították vagy harmadik országokba exportálták. A visszafizetés mértékét kilogrammonként 0,0656 FRF-ban (0,010 EUR) állapították meg.

(21)

Az 1995-ben, illetve 2001-ben végrehajtott kiterjesztés egyaránt kizárta a hozzájárulások rendszeréből azokat a húsféléket, amelyeket Franciaországban történő fogyasztás céljából hoztak vagy szállítottak be. E termékekre tehát nem vonatkozik a húsféléket terhelő kötelező hozzájárulás.

(22)

Az 1994. június 15-i szakmaközi megállapodás révén, amelynek kiterjesztéséről az 1995. december 18-i rendelet (7), illetve a 2001. szeptember 19-i rendelet (8) rendelkezett, az Interbev bevezetett egy hozzájárulást az Országos Állattenyésztési Alap javára. Az utóbbi rendelet értelmében a megállapodás a szóban forgó rendelet közzétételének napjától számított három évig, vagyis 2004. szeptember 30-ig érvényes.

(23)

Ezt az Országos Állattenyésztési Konföderáció (OÁK) által irányított szakmai alapot a következő két fő céllal hozták létre: egyrészt azért, hogy ösztönözzék a szolgáltató szervezetek átszervezését és szorgalmazzák azok alkalmazkodását a termeléscsökkentés uniós politikájának kitett, egyre csökkenő számú állattenyésztő jövőbeni igényeihez, másrészt azért, hogy hozzájáruljanak a genetikai és az alkalmazott tudományos kutatások, vagyis két olyan kulcsfontosságú tényező kollektív eszközeinek fenntarthatóságához, amelyektől az állattenyésztés jövőbeli versenyképessége függ.

(24)

Az ezen alap finanszírozására szolgáló hozzájárulást a Franciaországban levágott szarvasmarha- és juhfélék tulajdonosaiként, illetve társtulajdonosaiként nyilvántartott természetes, illetve jogi személyektől szedik be. A francia hatóságok által közölt legfrissebb adatok szerint e hozzájárulás összegét nettó húsra számítva kilogrammonként 0,02 FRF-ban (0,003 EUR) állapították meg (illetve állatonként 7 FRF-ban – azaz 1,05 EUR-ban – a kifejlett szarvasmarhafélék, 2,40 FRF-ban – azaz 0,36 EUR-ban – a borjak, 0,36 FRF-ban – azaz 0,054 EUR-ban – a juhfélék vonatkozásában).

(25)

A francia hatóságok azt állítják, hogy az e hozzájárulásból befolyó bevételeket a genetikai állomány javítására, a genetikai információs rendszerre, biotechnológiai célokra és gazdasági tanulmányok készítésére fordítják.

(26)

Az Interbevnek a húsfélékre megállapított hozzájárulásokból származó anyagi forrásait háromféle tevékenységre fordítják, úgymint:

(27)

A kommunikációs és promóciós tevékenység körébe tartozik például a minőségi hústermékekkel kapcsolatos különböző témájú kampányok finanszírozása, nevezetesen általánosabb jellegű kampányok a rádióban és a televízióban, valamint PR-tevékenységek. Külső piacokra illetve szakmai és promóciós vásárokra („szalonokra”) irányuló promóciós tevékenységeket is finanszíroznak.

(28)

A technikai segítségnyújtás keretébe tartozó tevékenységek része – egyebek között – az állattenyésztő gazdaságokkal kapcsolatos tanúsítás és minősítés, különösen az e tevékenységekbe bevont gazdasági szereplőkre nehezedő terhek megszüntetése érdekében. Az Interbev ezenkívül kollektív termékleírásokat is készít a vertikumok részére, valamint részt vesz az állattenyésztésre vonatkozó jó gyakorlatokkal kapcsolatos charta, illetve a húsfeldolgozásra vonatkozó jó gyakorlatok kódexének kidolgozásában és terjesztésében, valamint az egész vertikumban végbemenő tranzakciók átláthatóbbá tételében.

(29)

A kutatási és kísérleti tevékenységek azok, amelyek a leginkább alkalmazkodnak a vertikum igényeihez azáltal, hogy foglalkoznak – egyebek között – az élelmiszer-biztonság, a minőségirányítás és az állatjólét kérdéseivel.

(30)

Az Interbevnek az OÁA-hozzájárulásokból származó anyagi erőforrásait a következő tevékenységekre fordítják:

(31)

E határozat az 1996 és 2004 közötti időszakra vonatkozik, az utóbbi időpontban vesztette ugyanis érvényét a jelen eljárás tárgyát képező utolsó szakmaközi megállapodás.

(32)

A szóban forgó támogatási intézkedés kedvezményezettjei a szarvasmarha- és a juhfélék tenyésztésével foglalkozó gazdálkodók.

(33)

A szóban forgó támogatási intézkedés legfőbb végső kedvezményezettjei a mezőgazdasági termékek termelői, feldolgozói és nagykereskedői. Egyes tevékenységeket magánvállalkozások is elvégezhetnek az előbb felsoroltak számára.

(34)

E határozat nem befolyásolja a Bizottság álláspontját azzal kapcsolatban, hogy mennyire egyeztethető össze az Interbev által felügyelt tevékenységek elvégzésére kijelölt szolgáltatók kiválasztási eljárása a közbeszerzési szabályokkal.

(35)

A Bizottság először is a szóban forgó hozzájárulások jellegével kapcsolatban megjegyezte, hogy e hozzájárulásokat a francia kormány a szakmaközi megállapodások kiterjesztése révén tette kötelezővé. A megállapodások kiterjesztése úgy történt, hogy hoztak egy rendeletet, amelyet a Francia Köztársaság Hivatalos Lapjában közzétettek. Ebből az következik, hogy egy hatósági aktusra volt szükség ahhoz, hogy e hozzájárulások teljes körűen érvényre jussanak. Ennek alapján a Bizottság a vizsgálati eljárás megindításakor arra az álláspontra helyezkedett, hogy ebben a szóban forgó esetben adójellegű járulékokról, vagyis állami forrásról van szó, és hogy ez az adó jogellenes támogatásnak minősül, mert nem jelentették be.

(36)

Az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások, 2007–2013 (10) (a továbbiakban: az agrárágazatra vonatkozó iránymutatások) 194. pontja értelmében minden jogellenes támogatást a támogatás odaítélése idején érvényben lévő szabályok és iránymutatások szerint kell értékelni. Az agrárágazatra vonatkozó iránymutatások 2007. január 1. óta vannak érvényben. A korábbi iránymutatás, az agrárágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások (2000–2006) (11)2000. január 1. óta volt érvényben. Következésképpen minden ezen időpont után nyújtott támogatást a 2000-es iránymutatások alapján kell értékelni. Ezzel szemben minden ezen időpont előtt nyújtott támogatást a 2000. január 1. előtt hatályos iránymutatások és gyakorlat alapján kell megítélni. A kérdéses támogatásokat 1996-tól kezdve nyújtották.

(37)

Miután olyan állami támogatásokról van szó, amelyeket adójellegű járulékból finanszíroztak, a Bizottságnak a támogatások által finanszírozott intézkedéseket, valamint magát a támogatások finanszírozását is vizsgálat tárgyává kellett tennie.

(38)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a 2002. január 1. előtt nyújtott támogatások összeegyeztethetőségét a mezőgazdasági termékek és egyes, az EGK-Szerződés II. melléklete által nem szabályozott termékek reklámozására vonatkozó nemzeti támogatás keretének fényében kell ellenőrizni (12), az ezt követő támogatásokat pedig az EK-Szerződés I. mellékletébe tartozó és egyes, az I. mellékletbe nem tartozó termékek reklámozásához nyújtott állami támogatásról szóló közösségi iránymutatás alapján kell ellenőrizni (13). Mindkét szöveg lényegében véve azonos elveket tartalmaz, és egyebek között olyan negatív és pozitív kritériumokat határoz meg, amelyeknek meg kell felelni. Ami a támogatásmaximalizálást illeti, e tevékenységeket a költségek minimum 50 %-áig magának az ágazatnak kell finanszíroznia. A szóban forgó esetben az intézkedéseket teljes egészében adójellegű járulékokból finanszírozták, így a szakma képviselőinek pénzügyi erőfeszítései szükségképpen elérik ezt a szintet. A Bizottság ezért a vizsgálati eljárás megindításakor úgy ítélte meg, hogy az alkalmazandó feltételeket tiszteletben tartották.

(39)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a 2000. január 1. előtt nyújtott támogatások összeegyeztethetőségét a tagállamok által az állattenyésztési ágazat számára és az állattenyésztésből származó termékek vonatkozásában nyújtott támogatások szempontjából hasznos intézkedésekre vonatkozó javaslaton alapuló bizottsági gyakorlat fényében kell ellenőrizni (14), az ezt az időpontot követően nyújtott támogatásokat pedig az agrárágazatra vonatkozó iránymutatások alapján kell megvizsgálni. A Bizottságnak a 2000 előtti időszakra alkalmazandó gyakorlata és az agrárágazatra vonatkozó iránymutatások lényegében azonos elveken alapulnak. Ennek értelmében az ilyen típusú támogatásokra az érvényes, hogy az elszámolható költségeket 100 %-ban a támogatásból fedezhetik. Továbbá a támogatásoknak valamennyi potenciálisan érdekelt gazdasági szereplő számára hozzáférhetőknek kell lenniük. A Bizottság ezért a vizsgálati eljárás megindításakor úgy ítélte meg, hogy az alkalmazandó feltételeket tiszteletben tartották.

(40)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy e támogatások összeegyeztethetőségét a kutatás-fejlesztésre fordított állami támogatásra vonatkozó közösségi keretrendszer (15), valamint az e keretrendszert módosító bizottsági közlemény (16) fényében kell felmérni. Akár a 100 %-ot elérő támogatási arány is összeegyeztethető a közös piaccal a keretrendszerben megállapított következő négy feltétel teljesülése esetén: a támogatás legyen az ágazat szempontjából általános érdekű; az információkat közzé kell tenni a megfelelő újságokban; a munkálatok eredményeit költség és idő tekintetében egyenlő alapokon kell hozzáférhetővé tenni; és a támogatásnak meg kell felelnie az EU kötelezettségvállalásai között szereplő nemzetközi kereskedelmi kritériumoknak. A Bizottság tehát a vizsgálati eljárás megindításakor úgy ítélte meg, hogy az alkalmazandó feltételeket tiszteletben tartották.

(41)

A Bizottságban felmerült a kérdés, hogy pontosan milyen jellegűek azok az OÁA-hozzájárulásból finanszírozott tevékenységek, amelyek azt a célt szolgálták, hogy a szolgáltató szervezeteket saját struktúrájuk átszervezésére ösztönözzék és szorgalmazzák azok alkalmazkodását az állattenyésztők jövőbeli igényeihez, valamint hogy hozzájáruljanak a termeléscsökkentés uniós politikájának kitett, egyre csökkenő számú állattenyésztő jövőbeni igényeihez, továbbá hogy hozzájáruljanak a genetikai és az alkalmazott tudományos kutatások kollektív eszközeinek fenntarthatóságához. A francia hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint az e hozzájárulásból származó bevételeket a genetikai állomány javítására, a genetikai információs rendszerre, biotechnológiai célokra és gazdasági tanulmányok készítésére fordították. A tájékoztatásnak ez a néhány eleme nem volt elégséges a Bizottság számára ahhoz, hogy megállapítsa, hogy ezen tevékenységek összeegyeztethetők-e az esetlegesen alkalmazandó közösségi rendelkezésekkel. A vizsgálati eljárás megindításakor tehát a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy az OÁA-hozzájárulásból finanszírozott tevékenységek összeegyeztethetők voltak az EK-Szerződéssel (17).

(42)

1996. január 1. óta a hozzájárulást többek között a más tagállamokba szállított, a szarvasmarhafélékhez vagy a juhfélékhez tartozó élő állatok, valamint más tagállamokba szállított, szarvasmarha húsából vagy juh húsából előállított hústermékek alapján kell befizetni, noha ez utóbbiakra 2001-ben bevezették a hozzájárulás részleges visszatérítését. Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) ítélete (18) értelmében az EUMSZ 110. cikkében a megkülönböztetésre vonatkozóan előírt tilalmat megsérti az adó, ha különösen a megadóztatott, a nemzeti piacon feldolgozott vagy értékesített nemzeti termékeket részesíti az adókivetésből származó bevétel felhasználásából eredő előnyökben, részlegesen kompenzálva az általuk viselt terhet, és ily módon hátrányos helyzetbe hozva az exportált nemzeti termékeket.

(43)

A Bizottság a vizsgálat megindításakor úgy vélte, hogy a más tagállamokba szállított termékekre és élő állatokra kivetett adóból származó bevétel, amelyet az Interbev által végzett promóciós, technikai segítségnyújtási, kutatási és kísérleti tevékenységek finanszírozására fordítottak, olyan finanszírozást valósíthat meg, amely a Szerződést és különösen annak 107. cikkét figyelembe véve összeegyeztethetetlen a belső piaccal, és következésképpen az ily módon finanszírozott állami támogatások összeegyeztethetetlenek a Szerződéssel. Az adó csakugyan hátrányosan érinthette a más tagállamokba irányuló exportra szánt állatok tenyésztését, mert a belőle származó bevételek felhasználása természetszerűleg alkalmas volt arra, hogy az exportált hazai termelés rovására a Franciaországban értékesített termelést hozza előnyös helyzetbe, ráadásul az adóztatás szintjének megállapítása során nem vették figyelembe azt, hogy így a hazai termékek eltérő mértékben tudnak hasznot realizálni attól függően, hogy Franciaországban vagy Franciaországon kívül kerülnek-e értékesítésre.

(44)

A vizsgálati eljárás megkezdésekor rendelkezésre álló információk alapján megállapítható, hogy a vizsgálati eljárás adott szakaszában nem álltak a Bizottság rendelkezésére olyan adatok, amelyek arra utaltak volna, hogy ez a hozzájárulás kiterjedt az importált vagy más tagállamokba exportált állatokra is.

(45)

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a kötelező önkéntes hozzájárulások a 2003. május 22-i Freskot ítélet vonatkozásában (19) összeegyeztethetők-e a piacok közös szervezésének rendszerével (a továbbiakban: a közös piacszervezés, KPSZ), a Bizottság úgy véli, hogy a jelen esetben a kötelező önkéntes hozzájárulások sem közvetlenül, sem közvetve nem befolyásolták az érintett végtermékek árát, mert a levont hozzájárulások nincsenek kihatással a termékek árára, miután ezt a szabad piac működése határozza meg. Így a felvágottakra, illetve a tenyésztett élő állatokra kivetett terheket semlegesíti az a kedvezmény, amit a finanszírozott tevékenységek jelentenek. Következésképpen úgy lehet tekinteni, hogy az elvont hozzájárulásoknak az árra gyakorolt hatása igen korlátozott vagy nem is létezik.

(46)

A francia hatóságok 2003. október 8-i és 10-i levelükben nyújtották be észrevételeiket a Bizottság arra vonatkozó határozatával kapcsolatban, hogy a jelen ügyben szóban forgó támogatási intézkedésre vonatkozóan megindítja az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdésében előírt eljárást.

(47)

A francia hatóságok a Bizottság kiegészítő tájékoztatást kérő levelére válaszolva 2005. szeptember 13-i és november 29-i levelükben elküldték észrevételeiket.

(48)

A Bizottság által 2011. február 25-én Franciaországnak küldött, kiegészítő tájékoztatást kérő levél, valamint a 2011. március 29-én tartott megbeszélés nyomán a francia hatóságok a Bizottsághoz intézett 2011. május 24-i levelükben újabb észrevételeket terjesztettek elő.

(49)

A francia hatóságok megállapítják, hogy a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kötelezővé tett szakmaközi hozzájárulásokból származó bevételi források adójellegű járulékoknak tekinthetők, amelyek versenytorzító hatást fejthetnek ki a belső piacon. A francia hatóságok megállapítják továbbá, hogy az intézkedéseket be kellett volna jelenteni. A következőket észrevételezték:

(50)

Az 1994. június 15-i, illetve az 1995. december 18-i szakmaközi megállapodások végrehajtása során az állattenyésztési alap, illetve az Interbev részére beszedésre került hozzájárulásokat illetően a francia hatóságok úgy vélik, hogy a Bizottság e hozzájárulások vizsgálatát az 1995. január 16-i (NN 34/1995 támogatással kapcsolatos) és 1996. március 18-i levelével megkezdte, illetve az 1996. július 15-i (SG (96) D/6396) levelével befejezte. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy „a szóban forgó intézkedések kizárólagosan a 2328/91/EGK tanácsi rendelet hatálya alá esnek, így azoknak az említett rendelet szerinti vizsgálat tárgyát kell képezniük. E rendelet 35. cikkének (2) bekezdése kizárja a szerződés 92. és 93. cikkének alkalmazását.”

(51)

A francia hatóságok a Bizottság azon kijelentésére válaszolva, hogy az annak idején nem nyilvánított véleményt az Interbev által folytatott egyéb tevékenységekkel kapcsolatban (mivel az NN 34/95 számú ügy kizárólag az anyateheneket tenyésztő gazdaságok átszervezésére irányuló befektetésekre vonatkozott), kijelentették, hogy a Bizottság 1996. március 18-i levelére adott válaszukban kifejtették, hogy „az országos állattenyésztési alapot azzal a céllal hozták létre, […] hogy javítsák a szelekciót az állattenyésztés terén, illetve hogy támogassák a tudományos, különösen a genetikai kutatást. […]” (2005. szeptember 13-i levél).

(52)

Tehát a francia hatóságok úgy vélik, hogy a Bizottság teljes mértékben tisztában volt az Interbev által finanszírozott kommunikációs, promóciós, kutatási és kísérleti tevékenységekkel, valamint a szóban forgó üggyel kapcsolatban kiegészítő tájékoztatást kérhetett volna a francia hatóságoktól. Mivel a Bizottság semmilyen választ nem adott erre a közleményre, a francia hatóságok ebből arra a következtettek, hogy a Bizottság kielégítőnek találta a tájékoztatást.

(53)

A Bizottság azon állításával kapcsolatban, mely szerint 1996. május 30-án elküldött levelükben további tájékoztatást kértek, a francia hatóságok későbbi válaszukban azt állították, hogy egyetlen kiegészítő tájékoztatást kérő levelet sem kaptak a Bizottságtól, valamint hogy a Bizottság 1996. május 30. és 2001. október 2. között tanúsított tétlensége úgy tekinthető, mint az általa ismert tevékenységek összeegyeztethetőségének hallgatólagos elfogadása.

(54)

Sőt, a francia hatóságok azt is állítják, hogy a Bizottság tisztában volt azokkal a kommunikációs tevékenységekkel, amelyeket az Interbev a C 18/95. számú dokumentum keretében a juhtenyésztő vertikum érdekében folytatott.

(55)

Következésképpen, miután a Bizottság azóta sem folytatta le az e megállapodásokkal kapcsolatos vizsgálatot, a francia hatóságok álláspontja szerint ők jogosan vélték úgy, hogy a Bizottság nem ellenezte azok végrehajtását.

(56)

Ilyen körülmények között a francia hatóságok úgy vélték, hogy ezen eljárás kizárólag a 2001. június 12-i szakmaközi megállapodásra irányul.

(57)

A francia hatóságok 2011. május 24-i levelükben, illetve a 2011. március 29-i megbeszélésen végül átadták a Bizottságnak a teljes érintett időszakra vonatkozó adatokat.

(58)

Ami a 2001. június 12-én megkötött új szakmaközi megállapodások végrehajtása során az Interbev és az OÁA számára beszedett hozzájárulásokból fedezett tevékenységeket illeti, a francia hatóságok felfogása szerint nem tűnt szükségesnek ezek bejelentése, miután ezeket a tevékenységeket kizárólagosan az érintett vertikumból bevételezett magánforrásokból finanszírozták.

(59)

Ami az Interbev által folytatott tevékenységeket illeti, a francia hatóságok tudomásul veszik, hogy a Bizottság a 2001. november 9-i levélben szereplő információk elemzését követően úgy ítélte meg, hogy ezek összeegyeztethetők az agrárágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásokkal (2000–2006), illetve a mezőgazdasági termékek, valamint egyes, az I. mellékletbe nem tartozó termékek reklámozásához nyújtott állami támogatásról szóló közösségi iránymutatásokkal. A francia hatóságok megerősítik, hogy az e határozat által érintett időszakban az Interbev ezeket a népszerűsítési, technikai segítségnyújtási, kutatási és kísérleti tevékenységeket ugyanolyan feltételekkel finanszírozta, mint a korábbi, a 2001. november 9-i levélben ismertetett tevékenységeket.

(60)

A francia hatóságok az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszlevelükben (2003. október 8. és 10.) az alábbi magyarázatokat adták az OÁA-val kapcsolatban.

(61)

Az OÁA forrásaiból folytatott tevékenységek technikai segítségnyújtásra, illetve alkalmazott kutatásra irányultak. A francia hatóságok megerősítették, hogy ezeket az agrárágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások (2000–2006) 14. és 17. pontjának figyelembevételével alakították ki.

(62)

A francia hatóságok először is leszögezték, hogy az OÁA által beszedett összegeket az alábbi célokra fordították:

(63)

A genetika területén az OÁA részvétele szigorúan a Genetikai Állományjavítás Országos Szervezete keretében folytatott, illetve a Genetikai Állományjavítás Országos Bizottsága által meghatározott egyes kollektív tevékenységek nyomon követésére szorítkozott. E bizottságban az állami szervek, a szakma, a kutatás és az oktatás képviselői foglalnak helyet.

(64)

Az OÁA által rendelkezésre bocsátott összegeket főként az Állattenyésztési Intézet genetikai részlege által folytatott tevékenységek nyomon követésének finanszírozására használták fel. A részleg főbb feladatai: a terepen dolgozó azon szervezetek támogatása, amelyek hozzájárulnak a kérődző állatokkal kapcsolatos genetikai fejlesztéshez; a terepen alkalmazható eljárásokat meghatározó műszaki előírások kidolgozása, frissítése és fejlesztése; a tenyészállatok genetikai fejlesztéséhez szükséges adatok közös számítástechnikai adatkapcsolatok útján történő rögzítésének és értékelésének ellenőrzése; az indexálási eljárások adaptálása az INRA-val (a francia Országos Mezőgazdasági Kutatóintézettel) való partnerség keretében; a nemzetközi adatcsere-eljárások felhasználása, illetve a hivatalos indexek terjesztése Franciaországban.

(65)

Az OÁA az állattenyésztésben alkalmazott információs rendszerek megújítása és fejlesztése révén hozzájárul a genetikai információs rendszer (GIR) megújításához. Ennek az 1995-ben megkezdett megújításnak az a célja, hogy korszerűsítsék és egységesítsék a több mint húsz évvel korábban bevezetett kollektív információs rendszert annak érdekében, hogy biztosítsák a genetikai adatok hatékonyabb kezelését, egyszersmind lehetővé téve az indexáláshoz szükséges új alkalmazások integrációját, valamint a költségek csökkentését.

(66)

Az OÁA részt vett továbbá egy olyan, az állattenyésztésben használható professzionális információs rendszerrel kapcsolatos terv gazdasági, műszaki és jogi vonatkozású megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésében, amelynek célja a hivatalos azonosítási adatok és más biztosítható adatok szakmai és szakmaközi hasznosításának előmozdítása.

(67)

Több alkalmazott kutatási program kapott támogatást az OÁA-tól, amelynek feladatai közé tartozik, hogy folyamatosan részt vegyen az állattenyésztési vertikum számára közérdekűnek tekinthető kutatásokban. Így például támogatásban részesült a szaporodással kapcsolatos alkalmazott kutatási és a biotechnológiai eljárásokra vonatkozó technológiatranszfer-program (embriótranszfer, szexálás, in vitro megtermékenyítés, klónozás). E kutatások kiterjednek az embriológia területén alkalmazott új technikákra, amelyek különösen ígéretesek abból a szempontból, hogy a jövőben hogyan lehet felhasználni a molekuláris markereket, illetve hogyan lehet markereket alkalmazni a szelekció során. A program eredményeképpen jelentős előrehaladást sikerült elérni a klasszikus embrióátültetés hatékonyságának növelése, az embriók szexálásával kapcsolatos francia módszer kidolgozása és optimalizálása, az ultrahangos módszerrel végzett petesejt-punkció módszerének kidolgozása, illetve az in vitro megtermékenyítés technikájának javítása terén.

(68)

Az OÁA ezenkívül részt vett a homológ rekombinációval kapcsolatos kísérleti projektben is. Az INRA által irányított projekt a transzgén módszer alkalmazásával állatok genomjának kontrollált módosítására irányult oly módon, hogy transzgént juttattak a DNS-lánc kiválasztott helyére. E célirányos művelet arra szolgál, hogy egy gént egy másikkal helyettesítsenek anélkül, hogy genetikailag módosított szervezeteket használnának fel hozzá.

(69)

Ezenkívül az OÁA részt vett a szarvasmarhák és juhok elektronikus azonosítására irányuló IDEA programban. Az OÁA hozzájárult továbbá a közösségi IDEA programba felvett országos projektek finanszírozásához. E program célja az új elektronikus technikák alkalmazása révén javítani az állatok azonosításának megbízhatóságát.

(70)

Az OÁA-t felkérték, hogy vegyen részt olyan gazdaságtudományi tevékenységek finanszírozásában, amelyek az állattenyésztés megszervezéséhez feltétlenül szükségesek, például azért, hogy megfelelő választ tudjanak adni a KAP egymást követő reformjai, az EU bővítése, az utóbbi években bekövetkezett válságok, illetve a nemzetközi környezet megváltozása folytán felvetődött kérdésekre.

(71)

A kutatásokat az Állattenyésztési Intézet irányítása alatt álló „Állattenyésztési Gazdasági Csoport” elnevezésű csoport vezetésével végezték el. Az Intézet közreműködése biztosítja a szakma által igényelt különböző tevékenységek közötti összhangot, illetve azt, hogy ezek a tevékenységek megfelelő kiegészítést nyújtsanak a már létező tanulmányokhoz.

(72)

Az elvégzett munka a következő tevékenységekben öltött konkrét formát: a franciaországi és az európai tej- és húságazatban jelentkező konjunktúrák szoros figyelemmel kísérése, havi gazdasági jelentések készítése, amelyek alapos elemzést adnak Franciaország, Európa és a világ állattenyésztésének gazdasági vonatkozásairól, valamint egyes specifikus – például az árakkal és a termelési költségekkel, illetve az EU és a WTO keretében folytatott tárgyalások alakulásával kapcsolatos – kutatások.

(73)

Az Állattenyésztési Gazdasági Csoport keretében létrehozott gazdasági megfigyelőközpont tevékenysége kiterjed a gazdaságok működésével kapcsolatos, az állattenyésztési hálózatok révén hozzáférhető konkrét ismeretekre, és biztosítja a szinergiát a makrogazdasági és a mikrogazdasági megközelítés között.

(74)

Egyébiránt az OÁA feladatai közé tartozik, hogy alkalmanként támogassa olyan új közös projektek elindítását, amelyek célja, hogy megkönnyítsék az állattenyésztés alkalmazkodását a társadalmi és gazdasági körülmények változásához; ilyen projekt például az állattenyésztésben azon alkalmazott jó gyakorlatok chartájának kidolgozása, amelyek a legjelentősebb ilyen típusú kollektív eljárásnak számítanak Európában, valamint az állattenyésztő szakmáról szóló kommunikációs projekt, amelynek célja, hogy a kergemarhakór (BSE) okozta második válság után helyreállítsa az állattenyésztők és az állampolgárok közötti kölcsönök megértést.

(75)

A francia hatóságok kiemelték, hogy valamennyi finanszírozott akció a szarvasmarha-tenyésztők és juhtenyésztők számára általános érdekű tevékenységnek számít; nincs szó olyan tevékenységekről, amelyek haszna egyes gazdasági szereplőkre vagy akár a gazdasági szereplők egyes csoportjaira korlátozódna.

(76)

Az OÁA pénzügyi részvétele a legtöbb esetben nem éri el ezen vizsgálatok és kutatások költségeinek 50 %-át. Egyes konkrét projektek esetében meghaladhatja az 50 %-ot, de a támogatás mértéke egyetlen esetben sem haladja meg a 100 %-ot.

(77)

A gazdasági vizsgálatok finanszírozása során betartják egyrészt, hogy a megítélt támogatás egy állattenyésztőre jutó összege nem haladhatja meg a háromévenkénti 100 000 EUR-s összeghatárt, másrészt betartják azt a szabályt is, amelynek értelmében valamennyi állattenyésztő számára lehetővé kell tenni a kutatási eredményekhez való hozzáférést.

(78)

A francia hatóságok megerősítették, hogy minden egyes gazdasági elemzés adatait, azokat is, amelyek egy-egy kutatási program során kerültek begyűjtésre, mihelyt véglegesnek tekinthetők, széles körben közreadják. Rendszeresen publikálják és terjesztik az alap által támogatott valamennyi vizsgálat eredményeit annak érdekében, hogy az állattenyésztők és a terepen dolgozó szervezeteik felhasználhassák azokat, azokhoz hátrányos megkülönböztetés nélkül hozzáférhessenek.

(79)

Két nagy terjesztési csatorna, egyrészt az állattenyésztők szakmai szervezetei, másrészt pedig az állattenyésztési intézet útján juttatják el a széles körben terjesztett műszaki és gazdasági kiadványokat a tenyésztőkhöz és a gyakorlati szakemberekhez.

(80)

A kutatások általános érdekű jellegét figyelembe véve nem tervezik az eredmények kereskedelmi célú kiaknázását. E tevékenységek valódi haszonélvezői mindazok a szarvasmarha-tenyésztők és juhtenyésztők, akikhez a kutatások elméleti és gyakorlati eredményei eljutnak.

(81)

A finanszírozott kutatások során sem a termelők, sem a feldolgozók nem részesülnek semmilyen közvetlen anyagi juttatásban.

(82)

A más tagállamokból vagy harmadik országokból származó, Franciaországba behozott húsféleségek franciaországi adóztatásával kapcsolatban a Bizottság a francia hatóságok által több ízben hozzá eljuttatott tájékoztatások alapján azt állapította meg, hogy az 1995 és 2001 közötti szakmaközi megállapodásokat kiterjesztő tárcaközi rendeletek hatálya nem terjedt ki az importált húsféleségekre.

(83)

Végezetül a Bizottság megállapította, hogy az OÁA számára befizetett hozzájárulás az ország területén kívül tenyésztett, vágóállatként Franciaországba behozott állatok esetében is alkalmazható.

(84)

Mint azt 2003. október 6-i levelük mutatja, a francia hatóságok tudomásul vették, hogy az uniós jog értelmében ez a kifogás helytálló. Tehát hozzáfogtak a megállapodás szövegének módosításához, kizárva belőle az ország területén kívül tenyésztett, Franciaországba vágóállatként behozott állatok után fizetendő hozzájárulásokat. A francia hatóságok szándéka az volt, hogy az új szöveget – annak formalizálása és aláírása után – haladéktalanul eljuttatják a Bizottsághoz.

(85)

Ilyen körülmények között a francia hatóságok azt is hozzátették, hogy az élőállat-behozatal gyakorlatilag jelentéktelen mértékű volt, és nem járt volna versenytorzulás veszélyével. A vámhatóság adatai szerint az importált „kifejlett szarvasmarhafélék” száma 2001-ben 24 933 darab, 2002-ben pedig 22 250 darab volt. Országos szinten hozzávetőleg 4 millió állatot vágnak le, az élőállat-behozatal a teljes levágott mennyiségnek mindössze 0,58 %-át teszi ki. Egyébiránt ezek az importált marhák 70 %-ban kiváló alkatú, magas áron értékesített állatok, amelyeket egy speciális észak-franciaországi fogyasztói kör igényeinek kielégítése céljából hoznak be az országba. Figyelembe véve ezeknek az állatoknak az átlagos behozatali árát (a vámhatóság szerint élősúlyban 1,50 EUR/kg, ami 2,5 EUR/kg nettó súlynak felel meg), az ezen állatok után felszámított OÁA-hozzájárulás nagyságrendileg az állat értékének mintegy ezredrészét teszi ki.

(86)

A francia hatóságok szerint egyrészt a beszedett kötelező önkéntes hozzájárulások minimális összegre rúgtak, mivel a behozott élő állatok után fizetendő hozzájárulást gyakran, sőt utóbb már rendszeresen nem fizették be, másrészt pedig a szóban forgó kötelező önkéntes hozzájárulás összegének az állatok értékéhez viszonyított értéke olyan csekély volt, hogy nem járhatott versenytorzító hatással. A francia hatóságok 2011. május 24-i levelükhöz néhány példányt mellékeltek a hozzájárulások kiszámítására szolgáló nyomtatványokból, illetve vállalatok bevallásaiból, amelyek azt bizonyították, hogy a visszafizetés egyes esetekben megtörtént, noha nem is volt kötelező.

(87)

A francia hatóságok 2005. szeptember 13-i, illetve 2011. május 24-i levelükben megerősítették, hogy 2003-tól kezdve az OÁA részére befizetett hozzájárulás kizárólag a Franciaországban tenyésztett és levágott állatokra vonatkozott (20).

(88)

A Bizottság a más tagállamokba kivitt húsokra kivetett hozzájárulásokkal kapcsolatban utalt arra, hogy fennállhat a hátrányos megkülönböztetés veszélye, miután a járulékok kivetése során nem veszik figyelembe azt, hogy egyes hozzájárulás-köteles termékeket kivisznek az ország területéről, és így attól lehet tartani, hogy egy ilyen intézkedés a Franciaországban értékesített belföldi termelést hozza előnyös helyzetbe.

(89)

Ahogy a (16) és az azt követő preambulumbekezdésekben bemutatásra került, a más tagállamokba kiszállított húsféleségek után 0,0126 EUR/kg kötelező önkéntes hozzájárulást, a 2001. június 12-i szakmaközi megállapodás után pedig 0,024 EUR/kg kötelező önkéntes hozzájárulást kellett befizetni. Egyébként a fent említett megállapodás után a visszatérítés mértékét 0,010 EUR/kg-ban állapították meg.

(90)

A más tagállamokba kiszállított élő állatok után beszedett kötelező önkéntes hozzájárulással kapcsolatban a francia hatóságok 2011. május 24-i levelükben magyarázattal szolgáltak annak bizonyítására, hogy az említett kötelező önkéntes hozzájárulások arányban álltak az e befizetésekből finanszírozott tevékenységekből származó haszonnal.

(91)

A francia hatóságok magyarázata szerint az élőállat-kivitel a növendékmarhákra vonatkozott: ahogy a (17) és azt követő preambulumbekezdésekben bemutatásra került, ezen állatokra olyan kötelező önkéntes hozzájárulást vetettek ki, amelyet fejkvóta, nem pedig a hús kilogrammja alapján számítottak ki.

(92)

A francia hatóságok egyúttal eljuttatták azt a számítást is, amely lehetővé teszi az állat testsúlya és a kilogramm szerinti hozzájárulás arányának hozzávetőleges megállapítását. Az 1995. július 25-i szakmaközi megállapodás szerint a szarvasmarhafélék után fizetendő kötelező önkéntes hozzájárulás a hasított test esetében kilogrammonként 0,084 FRF, a kiszállított élő állatok után fizetendő kötelező önkéntes hozzájárulás pedig kifejlett szarvasmarhánként 7 FRF (4. cikk). Egy növendékmarha élősúlyban 250–280 kg-ot nyom, ami a hús átlagában kifejezve (65 %-os arányt feltételezve) 163 kg-nak felel meg. Ebből következően a 7 FRF/darab mértékű hozzájárulás 0,042 FRF/kg-os hozzájárulásnak felel meg, ami nagyjából a felét teszi ki a húsfélékre kivetett hozzájárulásnak.

(93)

A 2001. június 12-i szakmaközi megállapodás fenntartotta ennek a rendelkezésnek az érvényességét, és nem változtatott az egyenérték-arányon sem. Az összegek (euróban kifejezve) az alábbiak voltak: a vágáskor fizetendő kötelező önkéntes hozzájárulás a hasított test esetében kilogrammonként 0,024 EUR (2. cikk), élő állatok kiszállítása esetén kifejlett szarvasmarhánként 1,7 EUR (4. cikk). A kifejlett szarvasmarhák darabjáért fizetendő 1,7 EUR mértékű hozzájárulás kilogrammonként 0,0104 EUR hozzájárulásnak felel meg, ami a húsfélékre kirótt hozzájárulásnak nagyjából a felét teszi ki.

(94)

A francia hatóságok becslése szerint a más tagállamokba kivitt termékek (élő állatok és húsféleségek) után beszedett kötelező önkéntes hozzájárulás összege (38 136 670 EUR) az Interbev által 1995 és 2004 között beszedett kötelező önkéntes hozzájárulás teljes összegének (252 855 282 EUR) mintegy 15 %-át teszi ki. Általánosságban szemlélve az 1995 és 2004 között eltelt időszakot, a francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy a szóban forgó bevételek arányban állnak a más tagállamokba kiszállított termékek esetében e befizetésekből finanszírozott tevékenységekből származó haszonnal.

(95)

A francia hatóságok megállapítják továbbá, hogy a Franciaországon kívülre kiszállított élő állatok és húsféleségek egyrészt anyagi előnyhöz jutottak az ország területén kívül folytatott tevékenységek következtében, amelyek összege 21 490 848 EUR, másrészt ezek a tevékenységek hasznosak voltak az állatok és a termékek számára, függetlenül azok rendeltetési helyétől. A francia hatóságok álláspontja szerint úgy kell tekinteni, hogy az állatok és termékek számára hasznos tevékenységek támogatására befolyt összegből (91 231 075 EUR) mindössze 28 280 000 EUR-t fordítottak az ország területén kívül folytatott tevékenységek finanszírozására.

(96)

A külföldre szállított élő állatokat és termékeket érintő akciók jórészt promóciós tevékenységek voltak (például: nemzetközi vásárok, szakmai és PR-célú tájékoztató tevékenységek, „zöld hét” Berlinben, darabolás oktatását célzó külföldi tanfolyamok). Azok a tevékenységek, amelyek az összes állatra és termékre kiterjedtek, függetlenül attól, hogy azok felvevő piaca Franciaországban vagy külföldön volt-e, elsősorban reklámtevékenységeket foglaltak magukban (például az európai minőségi marhahússal, a belsőségekkel vagy a húsállatokkal kapcsolatos reklámkampányokat), de szerepeltek köztük kutatási tevékenységek is, amelyeket az állatjólét, a minőséggazdálkodás, a marhahúsokra vonatkozó termékbevizsgálással és nyomonkövethetőséggel kapcsolatos eljárások területén folytattak, és amelyek eredményeit széles körben terjesztették Franciaországon belül és kívül egyaránt.

(97)

Összességében a francia hatóságok úgy vélik, hogy a Franciaországon kívülre szállított termékeknek a szakmaközi szervezetek tevékenységéből származó haszna 49 770 000 EUR volt. Ezt az összeget össze kell vetni az általuk befizetett kötelező önkéntes hozzájárulások összegével (38 136 670 EUR). Az 1995 és 2004 közötti időszakban kivitelre került franciaországi termelés után befizetett kötelező önkéntes hozzájárulások részaránya egyensúlyban volt a francia termelőknek az Interbev által finanszírozott tevékenységekből származó hasznával.

(98)

A francia hatóságok 2005. szeptember 13-i levelükben megerősítették, hogy a kiszállított termékek e tekintetben nem estek az OÁA részére befizetendő hozzájárulás kivetése alá.

(99)

Az egyes piacok közös szervezését szabályozó különböző rendeleteknek megfelelően az EUMSZ 107. és 108. cikke a Szerződés I. mellékletében felsorolt valamennyi, a közös piacszervezés hatálya alá eső mezőgazdasági termékre vonatkozik (ide tartozik az összes mezőgazdasági termék, kivéve a lóhúst, a mézet, a kávét, a mezőgazdasági eredetű alkoholt, az alkoholból készült ecetet és a parafát).

(100)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint amennyiben e Szerződés másként nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(101)

Az ügy tényállásának időpontjában az EUMSZ 107–109. cikkeinek alkalmazását a marhahúságazatra a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló 1254/1999/EK tanácsi rendelet (21) 40. cikke tette lehetővé. Ennek elfogadása előtt az ágazatban a marhahús piacának közös szervezéséről szóló, 1968. június 27-i 805/68/EGK tanácsi rendelet (22) 24. cikke volt az irányadó. A rendelkezések alkalmazását a juhhús- és a kecskehúságazatra a juhhús és kecskehús piacának közös szervezéséről szóló, 2001. december 19-i 2529/2001/EK tanácsi rendelet (23) 23. cikke tette lehetővé. Ennek elfogadása előtt az ágazatra a juhhús és kecsehús piacának közös szervezéséről szóló, 1998. november 3-i 2467/98/EK tanácsi rendelet (24) 22. cikke volt az irányadó, ez utóbbi elfogadása előtt pedig a juhhús és kecskehús piacának közös szervezéséről szóló, 1989. szeptember 25-i 3013/89/EGK tanácsi rendelet (25) 27. cikke vonatkozott az ágazatra.

(102)

Jelenleg az EUMSZ 107–109. cikkének alkalmazását az e határozat (32) és azt követő preambulumbekezdéseiben szereplő két ágazat esetében a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (26) 180. cikke teszi lehetővé (27).

(103)

A Bíróság szerint formájától függetlenül támogatásnak minősül az a beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekinthető, amelyet a kezdeményezett vállalkozás általános piaci feltételek között nem érhetett volna el (28). A jelen esetben a nyújtott támogatás a szarvasmarha-tenyésztő, illetve a juhtenyésztő ágazatban működő egyes vállalkozásoknak kedvezett, olyan akciók szervezése révén, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az Interbev által képviselt termelőket, illetve vertikumokat juttassák előnyökhöz.

(104)

Továbbá a Bíróság joggyakorlata szerint támogatásnak kell tekinteni azokat a beavatkozásokat, amelyek különböző módon könnyítenek a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő terheken, és amelyek – noha nem minősülnek a szó szoros értelmében vett szubvenciónak – a szubvenciókkal azonos természetűek és hatásúak (29).

(105)

Ami a kedvezmény fennállását illeti, ezt a húságazat érdekében végrehatott tevékenységek potenciális kedvezményezettjei, illetve a kérdéses szakmaközi hozzájárulások és azok finanszírozásának szintjén kell megállapítani. A jelen esetben a támogatás előnyt nyújtott egyes, a szarvasmarha-tenyésztő, illetve a juhtenyésztő ágazatban működő vállalkozásoknak azáltal, hogy olyan tevékenységek megvalósítását segítette elő, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a vertikum termelői számára hozzanak hasznot.

(106)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében ahhoz, hogy egy előny állami támogatásnak minősüljön, először az szükséges, hogy azt az állam közvetlenül vagy közvetve, állami források felhasználásával nyújtsa, míg másodsorban az, hogy az államnak betudható intézkedésnek minősüljön (30).

(107)

A szóban forgó hozzájárulások (a kötelező önkéntes hozzájárulások) természetét illetően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy adójellegű járulékokról, tehát állami forrásokról van szó. A Bizottság értékelését a következő megfontolásokra alapozta.

(108)

Először is hangsúlyozni kell, hogy a joggyakorlat állandóságának megfelelően és különös tekintettel a Salvat ítélet 139. pontjára (31), a magán- és állami szervezetek közötti különbségtétel „a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából nem bizonyul meghatározó tényezőnek”. Továbbá a Ladbroke ítélet (32) világosan megerősíti, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése „minden olyan pénzügyi eszközt magában foglal, amellyel a közszféra ténylegesen támogathat egyes vállalkozásokat, függetlenül attól, hogy azok az állami törzsvagyonba tartoznak-e. Következésképpen, még akkor is, ha az (…) összegek nem tartoznak a Kincstár törzsvagyonába, az a tény, hogy változatlanul állami ellenőrzés alatt maradnak, és így az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésre állnak, elégséges az állami forrássá minősítésükhöz és hogy a szóban forgó intézkedések a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá essenek.”

(109)

Először is e joggyakorlat fényében a Bizottság úgy véli, hogy abból a tényből, hogy e kötelező önkéntes hozzájárulások a magánszektorból származnak, és hogy nem állnak folyamatosan az állam rendelkezésére, nem vonható le az a következtetés, hogy e hozzájárulások az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatályán kívül esnek. Ezért a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a fent említett kötelező önkéntes hozzájárulásokból származó jövedelmek feletti állami ellenőrzés mértékét is, valamint azt, hogy állam mekkora mértékben képes a támogatási intézkedések finanszírozására szolgáló források felhasználását meghatározni.

(110)

A vizsgált esettel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a kötelező önkéntes hozzájárulások bevezetésének előfeltételét képezi a kormánynak – az Interbev jóváhagyásán keresztüli – beleegyezése. Még ha az Interbev magánjogi jogalanynak minősül is, a kötelező önkéntes hozzájárulások általa történő bevezetéséhez az szükséges, hogy működését és céljait az állam jóváhagyja (lásd e határozat (14) preambulumbekezdését).

(111)

A mezőgazdasági törvény ugyancsak rendelkezik arról, hogy a hozzájárulások az érintett foglalkozás minden művelőjére nézve kötelezők, amint azokat egy tárcaközi rendelet kiterjeszti (lásd e határozat (10) preambulumbekezdését). Mindebből kiderül, hogy az ilyen típusú hozzájárulások csak valamely hivatalos jogi aktuson keresztül képesek maradéktalanul kifejteni hatásukat (33).

(112)

Mindezen tények figyelembevételével a Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált kötelező önkéntes hozzájárulások állami ellenőrzés alatt állóknak és állami forrásoknak tekinthetők.

(113)

Másodsorban a kötelező önkéntes hozzájárulásokból származó bevétel felhasználását a célok és a szakmaközi szervezetnek a mezőgazdasági törvényben előírt működése határozza meg (lásd a (7)–(10) preambulumbekezdést). Ily módon az államnak lehetősége van arra, hogy meghatározza az kötelező önkéntes hozzájárulásokból származó bevételek felhasználását, illetve hogy finanszírozza az Interbev által megvalósított támogatási intézkedéseket. Az Interbev által nyújtott kedvezmények ezáltal állami forrásból származóknak minősülnek.

(114)

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a C-345/02. számú Pearle ügyben (34) a Bíróság azonosított bizonyos olyan mutatókat, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az adójellegű járulékok állami forrásoknak tekintendők-e abban az esetben, ha azokat alapvetően valamely szakmaközi szervezet szedi be a tagjai javára.

(115)

A Bíróság által javasolt teszttel összhangban a gazdaság bizonyos ágazatainak vállalatait képviselő közvetítő szervezetek által összegyűjtött kötelező hozzájárulások csak abban az esetben tekintendők állami forrásoknak, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

(116)

Ugyanakkor világosan látszik, hogy a jelenlegi intézkedés nem felel meg a Pearle ítélet által támasztott minden feltételnek. Mindenekelőtt az Interbev létrehozását, működését és célkitűzéseit a nemzeti jogszabályok határozzák meg (lásd a (10) és (14) preambulumbekezdést), a kötelező önkéntes hozzájárulásból történő finanszírozása pedig állami beavatkozást igényel (lásd a (10) preambulumbekezdést). Továbbá a mezőgazdasági törvény 632-2-1. cikke értelmében a szakmaközi szervezetek hozzájárulnak az nemzeti és uniós gazdaságpolitikák megvalósításához, és az állami támogatások odaítélésénél prioritásokat élvezhetnek. Az Interbev tehát olyan eszköznek tekinthető, amely az állam által elősegítendőnek vélt és a szakmaközi szervezet szempontjából általános érdekűnek számító tevékenységek megvalósítását segíti elő (lásd a (40), valamint a (61) és az azt követő preambulumbekezdéseket). Továbbá, ahogyan arról az Interbev alapszabálya is rendelkezik, a szakmaközi szervezet költségvetése közvetlen állami támogatással is kiegészíthető. Végül pedig a finanszírozott kutatások általános érdekéből adódóan (lásd a (10) preambulumbekezdést) nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy a támogatások kedvezményezettjei feltétlenül az adók befizetésére kötelezettek lesznek.

(117)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a szóban forgó intézkedések az államhoz kötődnek és állami forrásokból kerülnek finanszírozásra.

(118)

A támogatások akkor tartoznak az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, ha torzítják a tagállamok közötti kereskedelmet és versenyt. Ennek feltétele, hogy a támogatások kedvezményezettjei gazdasági tevékenységet végezzenek.

(119)

Annak megállapítása érdekében, hogy e támogatás az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá esik-e, végső soron azt kell meghatározni, hogy e támogatás torzítja-e a tagállamok közötti kereskedelmet és versenyt.

(120)

A Bíróság megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam által nyújtott kedvezmény a vállalatok valamely csoportjának pozícióját a konkurens vállalatokkal szemben javítja az Unión belüli kereskedelemben, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adott előny befolyásolja a szóban forgó kereskedelmet (35), ez pedig elégséges a verseny torzulásának bizonyításához.

(121)

Azt, hogy létezik a tagállamok között kereskedelem a húságazatban, meggyőzően bizonyítja azon szervezet létezése, amely az ágazatban a piac közös szervezését irányítja (36). Példaként említhető, hogy Franciaország vonatkozásában a hústermékek Unión belüli kereskedelme az uniós húságazat teljes kereskedelmi forgalmának 15 %-át teszi ki (37).

(122)

A támogatások tehát befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, amennyiben az adott országban zajló termelést könnyítik meg a más tagállamokban zajló termeléssel szemben. A húsipar az e határozat által érintett időszakban nagymértékben ki volt téve a versenynek közösségi szinten, és ily módon minden olyan intézkedésre érzékenyen reagált, amely egyik vagy másik tagállam termelését támogatta.

(123)

A Bizottság a fenti megfontolásokat figyelembe véve úgy véli, hogy a szóban forgó ügyben hozott intézkedések a támogatások kedvezményezettjei számára olyan kedvezményt nyújtnak, amelyből mások nem tudnak részesedni, és bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítják a versenyt, vagy azzal fenyegetnek, mivel torzíthatják a tagállamok közötti kereskedelmet.

(124)

Mindezek ismeretében a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá esik és állami támogatásnak minősül.

(125)

A francia hatóságok úgy vélik, hogy – mint fentebb kifejtésre került – a fent említett határozat csak a 2001. június 12-i szakmaközi megállapodásra vonatkozik (lásd az (56) preambulumbekezdést).

(126)

A Bizottság az NN 34/95 sz. állami támogatás keretében az OÁA-hozzájárulással vagy az e pályázathoz kötődő támogatásfinanszírozási rendszerrel kapcsolatban nem rendelkezett információkkal (38). Ezenkívül álláspontja csak az állattenyésztők bizonyos csoportjának – például az állatok első beszerzése céljából – nyújtott támogatásokra vonatkozott. A Bizottság ugyancsak nem foglalt állást a kötelező önkéntes hozzájárulások rendszerével vagy a genetikai állomány javítását célzó támogatásokkal, a genetikai információs rendszerrel, a biotechnológiával vagy a gazdasági kutatásokkal, a promóciós, technikai segítségnyújtási, kutatási és kísérletezési tevékenységekkel kapcsolatban, amelyeket az Interbev által begyűjtött hozzájárulásból finanszíroztak, és amelyeket az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése értelmében nem jelentettek be.

(127)

Ezekről a tevékenységről Franciaország az NN 49/96 számú állami támogatási üggyel kapcsolatos, 1996. április 29-i levelében említést tett, de csak az OÁA hatáskörébe tartozó tevékenységekről.

(128)

Erre a levélre válaszolva a Bizottság 1996. május 30-i levelében (VI/021559) kiegészítő tájékoztatást kért, hogy felmérhesse azon pénzügyi eszközök körét és jellegét, amelyek a tenyésztéssel foglalkozó és az állatok azonosításában és kiválasztásában szerepet játszó szervezetek átalakítását lehetővé teszik. A Bizottság emellett egy adatlap kitöltését is kérte. Mindazonáltal a francia hatóságok nem vették figyelembe ezt a levelet, és a Bizottság sem hozta nyilvánosságra álláspontját az ügyben arra vonatkozóan, hogy az érintett tevékenységek a belső piaccal összeegyeztethetők-e. A Bizottság az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése alapján 2003. július 9-i levelében (39) megindította a szóban forgó támogatásra vonatkozó eljárást.

(129)

Az 1994. június 15-én az állattenyésztési alap, illetve az 1995. december 18-án az Interbev javára kötött szakmaközi megállapodásokat, valamint az ezen megállapodások által finanszírozott állami támogatásokat mindig az állami támogatásokról szóló szabályozások fényében kellene vizsgálni, amennyiben e támogatásokat a Bizottság nem hagyta jóvá.

(130)

Ebből következően e határozat egyaránt vonatkozik az 1994. június 15-én az állattenyésztési alap, illetve az 1995. december 18-án az Interbev javára kötött megállapodásokra. E megállapodások vizsgálatakor a Bizottság nem foglalt állást az említett szakmaközi hozzájárulásokból finanszírozott tevékenységekkel kapcsolatban.

(131)

Az (57) preambulumbekezdésben jelzettek szerint a francia hatóságok ezt az értelmezést hallgatólagosan elfogadták.

(132)

Az EUMSZ 107. cikke néhány kivételt állapít meg az állami támogatások és az EUMSZ összeegyeztethetetlenségének általános elve alól, annak ellenére, hogy a kivételek közül némelyek nyilvánvalóan nem alkalmazhatók, nevezetesen azok, amelyekről a (2) bekezdés rendelkezik. E kivételekre a francia hatóságok sem hivatkoztak.

(133)

Ami a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdésében előírt eltéréseket illeti, ezeket a regionális vagy ágazati célzatú támogatási rendszerek, illetve az általános támogatási rendszerek egyedi alkalmazási eseteiben igen szigorúan kell értelmezni. Az eltéréseket nevezetesen csak olyan esetekben lehet alkalmazni, ha a Bizottság arra a megállapításra juthat, hogy a támogatás szükséges valamely szóban forgó cél megvalósításához. Ha a vizsgált eltéréseket olyan támogatásokra is alkalmazzák, amelyek nem nyújtanak hasonló közösségi ellentételezést, az egyet jelentene azzal, hogy megengedik a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolását és a közösségi érdek szempontjából indokolatlan versenytorzulásokat, és ezzel arányosan egyes tagállamok piaci szereplőinek jogosulatlan előnyökhöz való hozzájutását.

(134)

A Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó támogatások nem az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások voltak, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság a 107. cikk (3) bekezdésének a) pontja értelmében. Továbbá ezek nem valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatások a 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében. A támogatások továbbá nem a kultúra és a kulturális örökség előmozdítására nyújtott támogatások a 107. cikk (3) bekezdésének d) pontja értelmében.

(135)

A 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja mindazonáltal előírja, hogy a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Az említett cikkben meghatározott eltérés alkalmazásához a támogatásoknak meg kell felelniük az állami támogatásokról szóló vonatkozó közösségi szabályoknak.

(136)

Az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások 194. pontja és a jogszerűtlen állami támogatás értékelésénél alkalmazható szabályok megállapításáról szóló bizottsági közlemény (40) értelmében minden, a 659/1999/EK tanácsi rendelet (41) 1. cikkének f) pontja értelmében jogellenes támogatást a támogatásnyújtás idején hatályos szabályokkal összhangban kell értékelni (42).

(137)

Az agrárágazatra vonatkozó specifikus iránymutatások 2000. január 1-jétől vannak érvényben. Az ezen időpont után nyújtott valamennyi támogatás értékelését az érintett időszakra érvényes iránymutatások alapján kell elvégezni. 2000. január 1. és 2006. december 31. között az agrárágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások voltak érvényben. 2007. január 1. óta az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások (2007–2013) vannak érvényben.

(138)

Ezzel szemben az említett időpont előtt nyújtott valamennyi támogatás értékelését a 2001. január 1. előtt alkalmazott gyakorlat és rendelkezések fényében kell elvégezni.

(139)

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a kötelező önkéntes hozzájárulások a 2003. május 22-iFreskot ítélet (43) vonatkozásában összeegyeztethetők-e a KPSZ rendszerével, a Bizottság úgy véli, hogy a jelen esetben a kötelező önkéntes hozzájárulások sem közvetlenül, sem közvetve nem befolyásolják az érintett végtermékek árát, mert a levont hozzájárulások nincsenek kihatással a termékek árára, miután ezt a szabad piac működése határozza meg. Így a felvágottakat, illetve a tenyésztett élő állatokat terhelő elvonást semlegesíti az a kedvezményt, amit a finanszírozott tevékenységek jelentenek. Következésképpen úgy lehet tekinteni, hogy az elvont hozzájárulásoknak az árra gyakorolt hatása igen korlátozott.

(140)

A rendelkezésre álló információk alapján e rendszer finanszírozása kapcsán nem merül fel kifogás.

(141)

Ami a promóciós tevékenység elősegítését célzó támogatásokat illeti, a 2002. január 1. előtt nyújtott támogatások összeegyeztethetőségét a bizonyos mezőgazdasági termékek és az EGK-Szerződés II. melléklete által nem szabályozott termékek reklámozására vonatkozó nemzeti támogatás keretének fényében kell ellenőrizni (44), az ezt követő támogatásokat pedig az EK-Szerződés I. mellékletébe tartozó, és egyes, az I. mellékletbe nem tartozó termékek reklámozásához nyújtott állami támogatásról szóló közösségi iránymutatás alapján kell ellenőrizni (45).

(142)

Az 1987. évi keret, valamint a 2002. évi iránymutatás lényegében azonos elveket tartalmaz. Negatív és pozitív kritériumokat határoznak meg, amelyeknek minden nemzeti támogatási programnak meg kell felelnie. A kérdéses intézkedések ezért nem lehetnek az EUMSZ 34. cikkének vagy a másodlagos közösségi jognak ellentmondó, reklámtevékenységgel kapcsolatos intézkedések, és nem irányulhatnak bizonyos vállalkozásokra. A francia hatóságok által megküldött tájékoztatás alapján megállapítható, hogy ezen intézkedések célja többnek is megfelel az imént hivatkozott keret és iránymutatás által megfogalmazott pozitív kritériumok közül, mivel ezek közül némelyek a mezőgazdasági termékfelesleg levezetésének, míg mások a minőségi termékek és egészséges élelmiszerek előállításának céljába illeszkednek.

(143)

A francia hatóságok kifejtették továbbá, hogy a reklámtevékenység révén sugárzott üzeneteknek semmiképpen sem céljuk, hogy lebeszéljék a fogyasztókat a más tagállamokból származó termékek vásárlásáról, illetve hogy rossz hírbe hozzák ezeket a termékeket, továbbá nem szolgálják egy védjegy, egy bizonyos vállalkozás vagy egy egyéni termelő érdekeit.

(144)

Ami a támogatásmaximálást illeti, a reklámtevékenységek legfeljebb 50 %-ban finanszírozhatók állami forrásokból, a fennmaradó összeget a szakmai szervezeteknek és a kedvezményezett szakmaközi szervezeteknek kell szolgáltatniuk önkéntes hozzájárulásokból vagy adójellegű juttatások beszedéséből, illetve kötelező hozzájárulásokból. A jelen esetben az intézkedéseket teljes egészében adójellegű járulékokból finanszírozzák, így az ágazati szereplők által ezekhez a kampányokhoz nyújtott pénzügyi hozzájárulás természetszerűleg eléri a kampányok költségeinek 50 %-át.

(145)

A Bizottság megállapítja, hogy a promóciós intézkedések finanszírozására nyújtott állami támogatás a jelen esetben összhangban volt a vonatkozó közösségi rendelkezésekben szereplő kritériumokkal.

(146)

A 2000. január 1. előtt nyújtott technikai segítségnyújtási támogatások összeegyeztethetőségét a tagállamok által az állattenyésztési ágazat számára és az állattenyésztésből származó termékek vonatkozásában nyújtott támogatások szempontjából hasznos intézkedésekre vonatkozó javaslaton alapuló bizottsági gyakorlat fényében kell ellenőrizni (46), az ezt az időpontot követően nyújtott támogatásokat pedig az agrárágazatra vonatkozó iránymutatások alapján kell megvizsgálni (47).

(147)

A Bizottság 2000 előtt alkalmazott gyakorlata és a 2000-ben elfogadott, agrárágazatra vonatkozó iránymutatás lényegében azonos elveket tartalmaz. Ennek értelmében az, hogy az ilyen típusú támogatásokra az érvényes, hogy az elszámolható költségeket 100 %-ban a támogatásból fedezhetik, érvényes az informatikai és számviteli segítségnyújtási tevékenységekre, az új technikák közérthetővé tételét célzó, valamint a mezőgazdaságban dolgozók képzésével kapcsolatos tevékenységekre.

(148)

2000-ben az iránymutatások elfogadása során egy újabb feltétel került meghatározásra, amely szerint lehetővé kell tenni, hogy e támogatásokból – tárgyilagosan megállapított feltételek mellett – a szóban forgó területen tevékenykedő minden támogatható személy részesülhessen, továbbá a megítélt támogatás egy kedvezményezettre jutó összege nem haladhatja meg a háromévenkénti 100 000 EUR-t, illetve a kkv-k esetében a támogatható kiadások 50 %-át, attól függően, hogy e két eset közül melyik a nagyobb összegű. A francia hatóságok kifejtették, hogy az elvégzett munkálatokhoz való hozzáférés feltétele minden esetlegesen érdekelt ágazati szereplő esetén teljes mértékben teljesül. A Bizottság a francia hatóságok által eljuttatott információk alapján, a kedvezményezettek nagy számára tekintettel megállapítja, hogy a támogatás felső határával kapcsolatos feltétel teljes mértékben teljesül.

(149)

A Bizottság megállapítja, hogy jelen esetben a technikai segítségnyújtási tevékenységek finanszírozására nyújtott állami támogatások megfeleltek a vonatkozó közösségi jogszabályok által meghatározott kritériumoknak.

(150)

A kutatási és kísérleti tevékenységeket illetően a 2000. január 1. előtt nyújtott támogatások összeegyeztethetőségét a kutatás-fejlesztésre fordított állami támogatásra vonatkozó közösségi keretrendszer, valamint az e keretrendszert módosító bizottsági közlemény fényében, a 2000. január 1. után nyújtott támogatásokat pedig az agrárágazatra vonatkozó iránymutatások alapján kell értékelni, amely iránymutatások a 17. pontjukban az említett keretre hivatkoznak.

(151)

Az uniós szabályozás értelmében akár a 100 %-ot elérő támogatási arány is összeegyeztethető a közös piaccal a keretrendszerben megállapított következő négy feltétel teljesülése esetén:

(152)

A francia hatóságok kifejtették e tekintetben, hogy az Interbev szakmai kutatási és kísérleti tevékenységei a vertikum valamennyi szereplője számára általános érdekeket testesítenek meg. Ezenkívül az egyesület képzések szervezésével és dokumentációk, rövidebb írások, összefoglalók, információs prospektusok és számítógépes adathordozók hozzáférhetővé tételével nyilvánosságra hozza a megszerzett ismereteket és a szakmai ajánlásokat. A szarvasmarha- és juhágazatban megkülönböztetés nélkül azonos időben és egyszerű kérésre minden állattenyésztő, böllér, hentes, feldolgozó vagy eladó értesülhet az eredményekről és lehetősége van a kutatási összefoglalókhoz hozzáférni. Végül a francia hatóságok garantálják, hogy a finanszírozott tevékenységek alapján nincs helye közvetlen kifizetésnek a termelők vagy a feldolgozók felé, és hogy e tevékenységek megfelelnek az Európai Unió által előírt nemzetközi kereskedelmi kritériumoknak.

(153)

A Bizottság megállapítja, hogy a kutatási és kísérleti tevékenység céljára folyósított állami támogatások megfeleltek vonatkozó közösségi jogszabályok által meghatározott feltételeknek.

(154)

A 2000. január 1. előtt nyújtott technikai segítségnyújtási támogatások összeegyeztethetőségét a tagállamok által az állattenyésztési ágazat számára és az állattenyésztésből származó termékek vonatkozásában nyújtott támogatások szempontjából hasznos intézkedésekre vonatkozó javaslaton alapuló bizottsági gyakorlat fényében kell ellenőrizni (49), az ezen időpont után nyújtott támogatások esetében pedig az agrárágazatra vonatkozó iránymutatások alapján kell ezt megtenni (50).

(155)

A Bizottság 2000 előtt alkalmazott gyakorlata és a 2000-ben elfogadott, agrárágazatra vonatkozó iránymutatás lényegében azonos elveket tartalmaz. Ennek értelmében az, hogy az ilyen típusú támogatásokra az érvényes, hogy az elszámolható költségeket 100 %-ban a támogatásból fedezhetik, érvényes az informatikai és számviteli segítségnyújtási tevékenységekre, az új technikák közérthetővé tételét célzó, valamint a mezőgazdaságban dolgozók képzésével kapcsolatos tevékenységekre.

(156)

2000-ben az iránymutatások elfogadása során egy újabb feltétel került meghatározásra, amely szerint lehetővé kell tenni, hogy e támogatásokból – tárgyilagosan megállapított feltételek mellett – a szóban forgó területen tevékenykedő minden támogatható személy részesülhessen, továbbá a megítélt támogatás egy kedvezményezettre jutó összege nem haladhatja meg a háromévenkénti 100 000 EUR-t, illetve a kkv-k esetében a támogatható kiadások 50 %-át, attól függően, hogy e két eset közül melyik a nagyobb összegű.

(157)

A francia hatóságok kiemelték, hogy valamennyi finanszírozott tevékenység a szarvasmarha-tenyésztők és juhtenyésztők összessége számára általános érdekeket testesít meg; nincs szó olyan tevékenységről, amelyek haszna egyes gazdasági szereplőkre vagy akár a gazdasági szereplők egyes csoportjaira korlátozódna.

(158)

Az OÁA pénzügyi részvétele a legtöbb esetben nem éri el ezen vizsgálatok és kutatások költségeinek 50 %-át. Egyes konkrét projektek esetében meghaladhatja az 50 %-ot, de a támogatás mértéke egyetlen esetben sem haladja meg a 100 %-ot.

(159)

A gazdasági tanulmányok finanszírozása során betartják egyrészt azt, hogy a megítélt támogatás egy állattenyésztőre jutó összege nem haladhatja meg a háromévenkénti 100 000 EUR-s összeghatárt, másrészt azt a szabályt, melynek értelmében valamennyi állattenyésztő számára lehetővé kell tenni a kutatási eredményekhez való hozzáférést.

(160)

A Bizottság megállapítja, hogy jelen esetben a szakmai segítségnyújtási tevékenységek finanszírozására nyújtott állami támogatások megfeleltek a vonatkozó közösségi jogszabályok által meghatározott feltételeknek.

(161)

A kutatási és kísérleti tevékenységeket illetően a 2000. január 1. előtt nyújtott támogatások összeegyeztethetőségét a kutatás-fejlesztésre fordított állami támogatásra vonatkozó keretrendszer, valamint az e keretrendszert módosító bizottsági közlemény fényében, a 2000. január 1. után nyújtott támogatásokat pedig az agrárágazatra vonatkozó iránymutatások alapján kell értékelni, amely iránymutatások a 17. pontjukban az említett keretre hivatkoznak.

(162)

Az uniós szabályozás értelmében akár a 100 %-ot elérő támogatási arány is összeegyeztethető a közös piaccal a keretrendszerben megállapított következő négy feltétel teljesülése esetén:

(163)

Jelen esetben minden egyes gazdasági elemzés adatait, azokat is, amelyek egy-egy kutatási program során kerültek begyűjtésre, mihelyt véglegesnek tekinthetők, széles körben közreadják. Rendszeresen publikálják és terjesztik az alap által támogatott valamennyi tanulmány eredményét annak érdekében, hogy az állattenyésztők és a terepen dolgozó szervezetek felhasználhassák azokat, azokhoz hátrányos megkülönböztetés nélkül hozzáférhessenek.

(164)

Két nagy terjesztési csatorna, egyrészt az állattenyésztők szakmai szervezetei, másrészt pedig az állattenyésztési intézet útján juttatják el a széles körben terjesztett műszaki és gazdasági kiadványokat a tenyésztőkhöz és a gyakorlati szakemberekhez.

(165)

Figyelembe véve, hogy a kutatások általános érdekűek, az eredmények semmilyen kereskedelmi felhasználását nem tervezik. Így fel sem merül a felhasználási jog átruházásából származó költségek vagy a felhasználási joghoz való hozzáférés feltételeinek a kérdése. E tevékenységek valódi haszonélvezői mindazok a szarvasmarha-tenyésztők és juhtenyésztők, akikhez a kutatások elméleti és gyakorlati eredményei eljutnak.

(166)

A finanszírozott tevékenységek alapján nincs helye közvetlen kifizetésnek a termelők vagy a feldolgozók felé. E tevékenységek megfelelnek a többoldalú kereskedelmi tárgyalások Uruguayi Fordulójának keretében Marrakechben elfogadott mezőgazdasági megállapodásnak a „Hazai támogatás: a csökkentési kötelezettségvállalások alóli mentesség alapja” című, 2. mellékletében előírt feltételeknek.

(167)

A Bizottság megállapítja, hogy jelen esetben a kutatási és kísérleti tevékenységek finanszírozására nyújtott állami támogatások megfeleltek a vonatkozó közösségi jogszabályok által meghatározott feltételeknek.

(168)

Mivel az állami támogatások finanszírozása adó jellegű járulékokból (kötelező önkéntes hozzájárulásokból) történik, a Bizottságnak mind a finanszírozott intézkedéseket, vagyis a támogatást, mind pedig a finanszírozás módját meg kell vizsgálnia. A Bíróság szerint (51), amennyiben a támogatás finanszírozási módja, különösen kötelező hozzájárulások esetében, a támogatási intézkedés szerves részét képezi, a Bizottságnak a támogatás vizsgálatakor tekintettel kell lennie e finanszírozási módra.

(169)

Annak meghatározásában, hogy a finanszírozási mód a támogatási intézkedés szerves részét képezi-e, számos tényező játszik szerepet: az adó bevétele kizárólag a támogatás finanszírozására szolgál és kötelező módon a támogatás finanszírozásához van rendelve (52), az adót a támogatási intézkedésre kell fordítani az adott országos szintű szabályozás értelmében (53), továbbá az adó összegének közvetlenül kihatással kell lennie az állami támogatás összegére (54).

(170)

E kritériumoknak az érintett intézkedésekre történő alkalmazása a Bizottságot az alábbi megjegyzések megtételére készteti. Először is, a szóban forgó intézkedések jogi alapja, vagyis a szakmaközi megállapodások, amelyeket egy rendelet terjeszt ki, rendelkeznek a kötelező elvonásokról. Ez azt jelenti, hogy minden elvonás kizárólag az érintett alap javára történhet anélkül, hogy az állam vagy az Interbev általános költségvetését gyarapítaná. Az elvonást tehát a támogatás finanszírozása számára kell fenntartani és kiutalni az érvényben lévő országos szintű szabályozásnak megfelelően. Másodsorban, a támogatási intézkedéseket kizárólag az ágazati elvonásokból lehet finanszírozni. Az Interbev egyéb forrásainak felhasználása a tervbe vett tevékenységek finanszírozására semmiképpen sem lehetséges. Következésképpen megállapítható, hogy az adó összege közvetlenül hatást gyakorol az állami támogatás összegére.

(171)

Mindezek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a támogatás finanszírozásának módja, jelen esetben a kötelező önkéntes hozzájárulások, a támogatási intézkedések szerves részét képezik, és a támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatakor figyelembe kell venni azokat. Mivel ez a finanszírozási mód ellentétes lehet az EUMSZ 110. cikkével, a Bizottság nem állapíthatja meg a támogatási rendszer összeférhetőségét, amennyiben az a behozott és a hazai (55), illetve a kivitt és a hazai termékek között megkülönböztetést tesz (56).

(172)

Jelen esetben az elvonás mind a hazai termelés, mind pedig (a húsféleségekre kivetett kötelező önkéntes hozzájárulások formájában) a kivitt húsféleségek és élő állatok, illetve (az OÁA által beszedett kötelező önkéntes hozzájárulások formájában) a behozott húsféleségek és állatok után is bevételezésre került.

(173)

A Bizottság vizsgálata a húsféleségekre megállapított hozzájárulás egyes aspektusaira, valamint az OÁA számára befizetett hozzájárulásra terjed ki, amennyiben az említett hozzájárulások kihatással lehetnek a Közösségen belüli kereskedelemre.

(174)

Ahogyan a (82) preambulumbekezdésben kifejtésre került, 1996 és 2004 között a francia törvényhozás nem tett kötelezővé a behozott húsféleségek után fizetendő hozzájárulást. Ezért az ilyen hozzájárulás kikerül e határozat hatálya alól, mivel nem minősül állami támogatásnak. Hiányzik ugyanakkor a (10) preambulumbekezdésben szereplő meghatározó tényezők egyike, a kötelező érvény. Ebből, továbbá a fentebb leírtakból következik, hogy a behozott termékekre kivetett adókból finanszírozott intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak, és ezért nem képezik részét e határozatnak.

(175)

Ahogy a (16) és az azt követő preambulumbekezdésekben bemutatásra került (57), 1996. január 1. óta a más tagállamokba szállított termékek után is fizetendő hozzájárulás, noha 2001-ben bevezették e hozzájárulás részleges visszatérítését. Ez a hozzájárulás a Bíróság joggyakorlata szerint az exportőröket hátrányos megkülönböztetésben részesíti, amennyiben a hozzájárulásból finanszírozott intézkedések nem őket célozzák, és nem kompenzálják az általuk viselt terhet (58). Be kell bizonyítani tehát, hogy az ezen hozzájárulásból származó bevételek nem hozták kedvezőbb helyzetbe a francia piacra szánt hazai termelést az exportra történő hazai termeléssel szemben.

(176)

Az intézkedések, amelyek a kivitt élő állatokkal és termékekkel kapcsolatban születtek, nagyrészt promóciós műveleteket (például nemzetközi vásárok, szakmai és PR-célú tájékoztató tevékenységek, a berlini nemzetközi zöld hét megrendezése, a darabolás oktatását célzó külföldi tanfolyamok) jelentettek.

(177)

Azok a tevékenységek, amelyek az összes állatra és termékre kiterjedtek, függetlenül attól, hogy azok felvevőpiaca Franciaországban vagy külföldön volt-e, elsősorban reklámtevékenységeket foglaltak magukban (például az európai minőségi marhahússal, a belsőségekkel vagy a húsállatokkal kapcsolatos reklámkampányokat), de szerepeltek köztük kutatási tevékenységek is, amelyeket az állatjólét, a minőséggazdálkodás, a marhahúsokra vonatkozó termékbevizsgálással és nyomonkövethetőséggel kapcsolatos eljárások területén folytattak, és amelyek eredményeit széles körben terjesztették Franciaországon belül és kívül egyaránt.

(178)

A francia hatóságok szerint azok a tevékenységek, amelyek kizárólag vagy a hazai termékekkel együtt a más tagországokba szállítandó termékeket hozták előnyösebb helyzetbe, nem merítik ki a kötelező önkéntes hozzájárulásokból finanszírozott tevékenységek teljes körét.

(179)

Szükséges évenkénti bontásban és összesítve is megállapítani, hogy a más tagországokba szállított termékek részesültek-e a szakmaközi szervezetek tevékenységeiből.

(180)

A következő táblázat a kötelező önkéntes hozzájárulásból származó bevételeknek az Interbev különböző fellépései szerinti megoszlását foglalja össze éves bontásban, valamint az exportra szánt, illetve összesítve az exportra szánt és a hazai termékekkel kapcsolatos tevékenységek arányát is ismerteti.

(181)

A táblázatból kitűnik, hogy a vizsgált időszak egészében a kivitt termékek átlagosan 44 %-os arányban részesedtek a kötelező önkéntes hozzájárulásokból finanszírozott tevékenységekből. Hozzá kell tenni, hogy a francia hatóságok jelezték, hogy ugyanebben az időszakban a kivitt termékek után fizetendő hozzájárulásokból származó összes bevétel aránya 15 % volt (59). A francia hatóságok továbbá azt is megjegyezték, hogy a 15 % csak átlagot jelent, és a számokat éves bontásban is közzétették, amelyből látható, hogy a kivitt termékek után fizetendő hozzájárulások mértéke egy esetben sem haladta meg a 18 %-ot.

(182)

A Bíróság Nygard ügyben hozott ítéletének ismeretében (60), valamint figyelembe véve azt, hogy az adóból finanszírozott intézkedések az EUMSZ 107. cikke értelmében állami támogatásnak minősülnek, valamint azt, hogy az adó nem ellentétes az EUMSZ 110. cikkével, vagyis nem megkülönböztető jellegű, amennyiben azon kivitt termékekre és élő állatokra egyaránt kiszabják, amelyek az adóból származó kedvezményekből arányosan részesedtek, a Bizottság megállapítja, hogy az Interbev tevékenységeinek finanszírozása céljából a kivitt termékekre kivetett adóból származó bevételek a támogatás finanszírozásának olyan formáját jelentik, amely az EUMSZ szabályaival, különösen annak 107. cikkével összeegyeztethető. Ezzel összhangban azt is megállapítja, hogy az ily módon finanszírozott állami támogatások az említett szerződéssel összeegyeztethetők.

(183)

A francia hatóságok szerint 2003-ig az OÁA javára beszedett hozzájárulásokat a Franciaországon kívül tenyésztett, de vágásra az országba szállított élő állatokra is ki kellett volna terjeszteni.

(184)

A Bizottság által megfogalmazott kétségek nyomán a francia hatóságok bejelentették, hogy a szakmaközi megállapodás szövegét módosították, kizárva belőle a Franciaországba behozott vagy szállított élő állatok után kirótt mindennemű hozzájárulást. A francia hatóságok szerint ezek a hozzájárulások kizárólag a Franciaországban tenyésztett és levágott állatokra vonatkoznak.

(185)

A szakmaközi megállapodás módosításait nem közölték a Bizottsággal. A Bizottsághoz kizárólag a 2005. február 2-i utasítást (lásd a (87) preambulumbekezdést) juttatták el, amely arról rendelkezik, hogy az OÁA javára beszedett hozzájárulási kötelezettség csak azokra a húsféleségekre vonatkozik, amelyek Franciaország területén tenyésztett és Franciaország európai területén levágott állatokból származnak.

(186)

Következésképpen 1996. január 1. és 2004. szeptember 30. között a hozzájárulási kötelezettség azokra a húsféleségekre is kiterjedt, amelyek Franciaországban levágott, de az ország területén kívül tenyésztett állatokból származtak.

(187)

A francia hatóságok nem tudták bizonyítani, hogy az e hozzájárulásokból finanszírozott tevékenységek az ország területén kívül működő állattenyésztőknek kedveztek volna. Valójában a kötelező önkéntes hozzájárulás megfizetésére kötelezettek, akik termékeiket exportálták, semmiféle visszatérítésben vagy kedvezményben nem részesültek, az említett tevékenységekből származó haszonból sem részesülhettek teljes egészében. Mivel kutatási, fejlesztési és technikai segítségnyújtási tevékenységről van szó, ezek elméletileg csak hazai termékeknek (Franciaországban tenyésztett és levágott szarvasmarhák húsa) kedvezhetnek.

(188)

Az a tény, hogy akkoriban az élőállat-behozatal marginális jelenség volt (61), és hogy az állatimportőröknek, amennyiben arra igényt tartottak, a gyakorlatban lehetőségük volt a behozott élő állatok összsúlyát bejelenteni, így azzal a mennyiséggel a hozzájárulási kötelezettséget visszatérítés formájában csökkenteni, a Bizottság véleményét közvetlenül nem befolyásolja. Emellett minden, akár csak a legkisebb mértékű megkülönböztetés is az EUMSZ 110. cikkének hatálya alá esik.

(189)

Figyelembe véve a Bíróság által a Nygard ügyben hozott ítélet (62) következményeit, valamint azt a körülményt, hogy az adóból finanszírozott intézkedések az EUMSZ 107. cikke értelmében állami támogatásnak tekintendők, illetve hogy az adó az EUMSZ 110. cikkével ellentétben hátrányosan megkülönböztető jellegű, amennyiben olyan, más tagállamokból származó termékekre is alkalmazták, amelyek az ebből az adóból származó haszonból nem részesedtek teljes mértékben, a Bizottság megállapítja, hogy a más tagállamokból behozott élő állatokra az OÁA tevékenységeinek finanszírozása céljából kivetett adókból származó bevétel a támogatás olyan jellegű finanszírozását jelenti, amely a Szerződés és különösen annak 107. cikke értelmében összeegyeztethetetlen a belső piaccal, továbbá azt is megállapítja, hogy az ily módon finanszírozott állami támogatások az említett szerződéssel összeegyeztethetetlenek.

(190)

Mivel az OÁA részére fizetendő hozzájárulások a Franciaország területén tenyésztett vagy levágott állatokra vonatkoznak, a Bizottság megállapítja, hogy a kiszállított termékek nem esnek az OÁA részére befizetendő hozzájárulás kivetése alá, következésképpen e határozat ezekre nem vonatkozik.

(191)

A Bizottság, mint azt az eljárás megindításáról szóló határozatban már jelezte, hangsúlyozza, hogy Franciaország az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésével ellentétben nem tájékoztatta az önkéntes hozzájárulás kötelezővé tételéről szóló kiterjesztő rendeletekről azok hatálybaléptetése előtt, továbbá azokról a tevékenységekről sem küldött tájékoztatást, amelyeket e hozzájárulásokból finanszíroznak (lásd e határozat (2) preambulumbekezdését).

(192)

A 659/1999/EK rendelet 1. cikkének f) pontja a jogellenes támogatást olyan új támogatásként határozza meg, amelyet az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével vezettek be. Az állami támogatás bejelentésének kötelezettségéről az említett jogszabály 2. cikke rendelkezik.

(193)

Mindenekelőtt ami a szóban forgó hozzájárulások jellegét illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy egy hatósági aktusra van szükség ahhoz, hogy e hozzájárulások teljes körűen érvényre jussanak. Ebből következően a Bizottság megállapítja, hogy jelen esetben adójellegű járulékokról, vagyis állami forrásokról van szó.

(194)

Amennyiben a kötelező önkéntes hozzájárulások olyan állami forrásoknak minősülnek (mint ahogy a (106) és az azt követő preambulumbekezdésekben szerepelt), amelyek teljes mértékben egy támogatási rendszerhez tartoznak ((171) és az azt követő preambulumbekezdések), továbbá azokat a húságazat vállalatainak kedvezményekben történő részesítésének finanszírozására fordították, akkor a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése értelmében ezeket a hozzájárulásokat kötelezően be kell jelenteni a Bizottság számára.

(195)

A (123) és (124) preambulumbekezdés értelmében, mivel a Franciaország által megvalósított intézkedések állami támogatásokat tartalmaznak, olyan új támogatásokról van szó, amelyeket a Bizottságnál nem jelentették be, ebből következően a Szerződés értelmében jogellenesnek minősülnek.

(196)

A jogosulatlan állami támogatások megítélésére alkalmazandó szabályokról szóló bizottsági közlemény (63) értelmében minden, a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének f) pontja értelmében jogellenes támogatást a támogatásnyújtás idején hatályos szabályokkal összhangban kell értékelni.

(197)

A Bizottság a fent előadottak alapján arra az álláspontra helyezkedik, hogy a szóban forgó rendszer kötelező önkéntes hozzájárulásokból történő finanszírozása nem esik kifogás alá, amennyiben azt mind a hazai termékekre, mind pedig az országból kivitt termékekre és élő állatokra alkalmazzák (ilyen volt a jelen esetben a „húsfélékre kirótt hozzájárulás”) 1996 és 2004 között.

(198)

Ha viszont a hozzájárulások kirovását a behozott élő állatokra is kiterjesztik (ilyen volt a jelen esetben az élő állatok után az OÁA javára fizetendő hozzájárulás 1996 és 2004 között), a fenti megállapításokból az következik, hogy a kötelező önkéntes hozzájárulások rendszere összeegyeztethetetlen a belső piaccal, mert megsérti az EUMSZ 110. cikkét, mivel Franciaország nem tudta bizonyítani, hogy a behozott termékek is ugyanolyan mértékben részesültek a hozzájárulások nyújtotta előnyökből, mint a hazai termékek.

(199)

Egyébként az itt kifogásolt támogatásokat nem jelentették be az EUMSZ 108. cikke 3. bekezdésének megfelelően a Bizottságnak, vagyis ennek folytán jogellenes támogatásoknak minősülnek a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének f) pontja értelmében.

(200)

A Bizottság sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy Franciaország az említett támogatásokat az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdését megsértve valósította meg.

(201)

Mivel olyan támogatásokról van szó, amelyeket anélkül nyújtottak, hogy megvárták volna a Bizottság végső határozatát, célszerű emlékeztetni arra, hogy mivel az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében foglalt eljárási szabályok kötelező érvényűek, és ezen szabályok közvetlen hatályát a Bíróság is több alkalommal elismerte több ítéletében (64), utólag nem lehet orvosolni a tárgyalt támogatások jogellenes voltát (65).

(202)

A Bíróság emlékeztetett arra, hogy ha egy támogatással kapcsolatos olyan intézkedést, amelynek szerves részét képezi a finanszírozás módja, a bejelentési kötelezettség megsértésével hajtottak végre, a nemzeti bíróságoknak elvben kötelességük elrendelni a támogatás céljára specifikusan bevételezett adó vagy hozzájárulás visszafizetését. Arra is emlékezet a Bíróság, hogy a nemzeti bíróságok feladata, hogy védjék a jogalanyok jogait olyan esetekben, amikor a nemzeti hatóságok esetlegesen megsértik a támogatások végrehajtására vonatkozóan az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatában előírt, közvetlen hatállyal bíró tilalmat. Az arra jogosult jogalany által hivatkozott és a nemzeti bíróságok által megállapított ilyen jogsértés esetén a nemzeti bíróságok kötelesek a nemzeti jogrendnek megfelelően minden jogkövetkezményt alkalmazni mind az érintett támogatási intézkedések megvalósítására irányuló aktusok érvényessége, mind pedig a nyújtott pénzügyi támogatás behajtása tekintetében (66).

(203)

A Bizottság helyénvalónak tartja a jelen esetben feltételt megállapító határozat meghozatalát, élve a 659/1999/EK rendelet 7. cikkének (4) bekezdése adta lehetőséggel, mely szerint a Bizottság a határozatát olyan feltételektől teheti függővé, amelyek lehetővé teszik számára a belső piaccal való összeegyeztethetőség elismerését, illetve olyan kötelezettségeket állapíthat meg, amelyek révén ellenőrizheti határozata betartását.

(204)

Abból a célból, hogy orvosolja az EUMSZ 110. cikkének megsértését, és visszamenőleg kiküszöbölje a hátrányos megkülönböztetést, Franciaországnak vissza kell fizetnie az adónak a behozott termékekre kivetett részét (élő állatok után az OÁA javára 1996 és 2004 között kivetett hozzájárulások), a támogatásokból származó azon kedvezmények arányában, amelyekből nem részesültek. Ennek a jogsértésnek az orvoslása összeegyeztethetővé tenné a támogatásokat az EUMSZ 107. cikkével.

(205)

A Bizottság megszabja azokat a feltételeket, amelyeknek meg kell felelni az említett visszafizetés során. Vagyis Franciaországnak vissza kell fizetnie az adó visszafizetésére kötelezettek számára az adónak azt a részét, amelyet a fent említett behozott termékekre vetett ki az adó bevezetésének időpontja és 2004. szeptember 30-a között, teljes mértékben betartva az alábbi feltételeket:

a)

ha bizonyítékokkal tudnak szolgálni arra, hogy a kötelező önkéntes hozzájárulásokat behozott termékekre is kivetették, az adó befizetésére kötelezettek a nemzeti jogrendnek megfelelően megállapított, de a jelen határozatról szóló hivatalos értesítés keltétől számított hat hónapnál semmiképpen sem rövidebb határidővel visszaigényelhetik a befizetett adónak azt az arányos részét, amelyből kizárólag a belföldi termékeknek származott előnyük;

b)

Franciaország olyan intézkedést hoz, amely megszünteti a behozott termékek esetlegesen hátrányos megkülönböztetését. Franciaország ennek érdekében egy referencia-időszakra vonatkoztatva megállapítja, hogy pénzben kifejezve hogyan aránylanak egymáshoz a nemzeti termékek után a tárgyalt adó címén beszedett összegek, illetve azon kedvezmények, amelyeket e termékek kizárólagos jelleggel élveznek;

c)

a visszafizetésnek a kérelem benyújtásától számított legfeljebb hat hónapnyi időtartamon belül kell megtörténnie;

d)

a visszafizetett összegeket a jelenlegi helyzethez kell igazítani, a kivetés kezdetétől a tényleges visszafizetés időpontjáig eltelt teljes időszakra számítandó kamatokat figyelembe véve. Ezeket a kamatokat a referencia-kamatlábak megállapítására és az aktualizálásra vonatkozó módszer által megszabott bizottsági referencia-kamatlábak alapján számítják ki;

e)

a francia hatóságok elfogadnak minden olyan ésszerű bizonyítékot az adó befizetésére kötelezettek részéről, amely annak bizonyítására szolgál, hogy az általuk adó címén befizetett összegek más tagállamokból származó termékre voltak kivetve;

f)

a visszafizetésre való jogosultságot nem lehet más feltételektől függővé tenni, például attól, hogy az adót nem hárították át;

g)

abban az esetben, ha egy adófizető még nem fizette volna meg az adót, a francia hatóságok hivatalosan lemondanak arról, hogy az illető a más tagállamokból behozott termékekre kivetett adó azon arányos részét befizesse, amelyről bebizonyosodott, hogy kizárólagosan a hazai termékek támogatásának finanszírozását szolgálná. A hatóságok az ennek elmaradásából adódó esetleges késedelmi kamatokról is lemondanak;

h)

Franciaország kötelezettséget vállal arra, hogy ha a Bizottság felkéri erre, teljes körű jelentést terjeszt be annak igazolására, hogy megfelelő módon hajtotta végre a visszafizetést célzó intézkedést;

i)

ha kiderül, hogy valamely másik tagállamban hasonló adót vetettek ki ugyanazon termékekre, melyek adókötelesnek minősülnek Franciaországban, a francia hatóságok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az adó befizetésére kötelezettek számára visszafizetik az adónak azt a részét, amely az e tagállamból származó termékeket terhelte;

j)

Franciaország kötelezettséget vállal arra, hogy e határozatot ismerteti mindazokkal, akik potenciálisan az adó befizetésére vannak kötelezve.