15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/1

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Belgium 2011. április 15-én benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási programját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

A 2008-at megelőző évtizedben a belga GDP erőteljes, évente átlagosan 2,3 %-os növekedést produkált. A világgazdasági válság 2009-ben teljes mértékben éreztette hatását az országban: a GDP 2,8 %-kal esett vissza. A recesszió ugyanakkor csak korlátozott hatást fejtett ki a foglalkoztatásra. A ledolgozott munkaórák átmeneti csökkenése és a munkaórára vetített termelékenység csökkenése pufferként működött. A 2009-ben tapasztalt 0,4 %-os visszaesés után 2010-ben a foglalkoztatás ismét növekedésnek indult. A munkanélküliség ugyanakkor 7 %-ról 8,3 %-ra emelkedett 2010-ben. A világkereskedelem élénkülésének köszönhetően a gazdaság 2010-ben a vártnál jobban magára talált, így a GDP 2,2 %-kal növekedett. Az automatikus stabilizátorok és a válságkezelés részeként kidolgozott diszkrecionális intézkedések miatt a költségvetési hiány a 2008-as 1,3 %-ról a GDP 5,9 %-ára emelkedett 2009-ben.

(8)

Az 1466/97/EK rendelet szerinti aktualizált stabilitási program elemzése alapján a Tanács úgy véli, hogy a stabilitási programban a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági pálya megalapozott. A felvázolt pálya nagyjából összhangban van a Bizottság 2011. tavaszi előrejelzéseivel, bár a 2011-es növekedésre vonatkozó feltételezések némiképp elmaradnak attól. A 2010-es deficitnek a vártnál kedvezőbb, 4,1 %-os alakulását követően a stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja, hogy a hiány 2011-ben 3,6 %-ra, 2012-re pedig a 3 %-os referenciaérték alá csökkenjen, összhangban a túlzott hiány korrekciójára a Tanács által szabott határidővel. Az inkább óvatosnak tekinthető gazdasági kilátások mellett a 2011-re tervezett hiánycsökkentés megvalósíthatónak tűnik. A költségvetési kiigazítás mértéke ugyanakkor valószínűsíthetően alatta marad a Tanács által ajánlott, átlagosan évente a GDP 0,75 %-ának megfelelő kiigazítás mértékének, különösen 2011-ben és 2012-ben, amikor (a strukturális szinten vett) kiigazítás mértéke a GDP-nek csupán 0,4, illetve 0,3 %-ának felel meg. Ezenfelül a 2012-re és az azt követő évekre vonatkozó hiánycélok nincsenek alátámasztva konkrét kiigazítási intézkedésekkel. Végezetül, a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális többletben meghatározott középtávú célt a tervek szerint nem sikerül elérni a 2011–2014 közötti stabilitási programidőszakban.

(9)

A vártnál jobb 2010-es tényadatok alapján helyénvalóbb lenne egy ambiciózusabb 2011-es hiánycsökkentéssel, továbbá a GDP 3 %-ában meghatározott küszöbérték gyorsabb elérésével számolni. További konszolidációs intézkedések nélkül nem szüntethető meg a túlzott hiány 2012-ig, e nélkül pedig a középtávú célkitűzés irányába való közeledés sem folytatható. Mivel az adóterhelés – és különösen a munkajövedelmek adóterhe – már most is nagyon magas Belgiumban, a kiigazítási intézkedéseknek elsősorban a kiadási oldalra kell összpontosítaniuk.

(10)

A gazdasági és pénzügyi válság megfordította a csökkenő államadósság korábban sokáig fennálló trendjét. Az 1993 óta csökkenést mutató adósságráta (a GDP 134 %-ának megfelelő akkori csúcspontjához képest folyamatosan csökkenve 2007-re a GDP 84 %-ára mérséklődött) 2008-ban újra növekedésnek indult, és 2010 végén már a GDP 96,8 %-ánál járt. Az államadósság magas szintje továbbra is súlyos kihívást jelent, különösen azért, mert a népesség öregedésének hosszú távú költségvetési hatása az EU átlagát meghaladó mértékű, aminek hátterében elsősorban a nyugdíjkiadások viszonylag erőteljes növekedése áll, ami újabb terheket ró az államháztartásra. A stabilitási programban a hatóságok egy háromágú stratégiát vázoltak fel az előregedéssel kapcsolatos kiadások tervezett jelentős növekedésének megfékezésére (az államadósság csökkentése, a foglalkoztatás és részvételi arány növelése, valamint egy erős és szolidaritáson alapuló társadalombiztosítási rendszer). Elegendő többletet mutató elsődleges egyenleg középtávon történő biztosításával, a belga társadalombiztosítási rendszer további reformjával és – különösen a nyugdíjrendszernél – az öregedő népességgel kapcsolatban jelentkező számottevő kiadásnövekedés visszafogásával javítani kellene az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

(11)

Belgium számára fontos kihívást jelent egy stabil és jól működő pénzügyi szektor biztosítása, amely képes kiszolgálni a reálgazdaság pénzügyi közvetítői szükségleteit. Az elmúlt két évben a pénzügyi válság súlyosan érintette a belga pénzügyi szektort, ami csökkenő mérlegeket, jelentős állami támogatásokat és a bankfelügyelet módosítását eredményezte. A bankszektor pénzügyi helyzete továbbra is törékeny. Ráadásul Belgiumban a bankszektor meglehetősen koncentrált és viszonylag nagy a gazdaság méretéhez viszonyítva.

(12)

A „foglalkoztatás támogatásáról és a versenyképesség megőrzéséről” szóló 1996-os törvény alapján a belgiumi bérek alakulásának összhangban kell lennie három szomszédos ország (Franciaország, Németország, Hollandia) béreinek alakulásával, ami korlátok közé szorítja a bérköltségeket. Mindazonáltal ez a törvény nem volt alkalmas annak megakadályozására, hogy a 2005–2010 közötti időszakban a bérek gyorsabban emelkedjenek Belgiumban, mint a három szomszédos országban, miközben a termelékenység növekedése elmaradt attól. Következésképp a fajlagos bérköltség gyorsabb ütemben emelkedett Belgiumban, mint a szomszédos országokban, vagy az euróövezet átlagához képest. Ez különösen problémás jelenség annak fényében, hogy Belgium relatíve alacsony technológiatartalmú termékek előállítására specializálódott, és így éles versenynek van kitéve az alacsonyabb költségszintű országokkal szemben. A bérekről szóló jogszabály keretet ad ugyan a bértárgyalásoknak, de a termelékenység növekedésében mutatkozó különbségek figyelmbevételével, továbbá a célok esetleges nemteljesülése esetén szükségessé váló utólagos bérkorrekciókat hatékonyabban kezelő rendszer kidolgozásával a bérpolitika javítható lenne.

(13)

A munkaerőpiacot számos olyan rugalmatlanság jellemzi, amely erősen visszatartja az embereket a munkavállalástól: a korlátlan időtartamra járó munkanélküli segély; magasak az effektív marginális adókulcsok és az adóék (különösen az alacsony keresetű munkavállalók esetében); munkavállalás esetén pedig a szociális támogatási juttatások megvonása és az adóelvonás összhatása. Ezenfelül az idősebb munkavállalókat számos lehetőség ösztönzi arra, hogy a 65 éves kötelező nyugdíjkorhatár elérése előtt kilépjenek a munkaerőpiacról. Az aktív munkaerő-piaci politikák további reformja és ezeknek az 50 évnél idősebbekre való kiterjesztése segítene az általános foglalkoztatási ráta növelésében és a munkahelykereséshez nyújtott ösztönzők javításában. A munkanélkülieknek nyújtott ellátások fokozatos további csökkentésével, illetve időtartamuk lerövidítésével jobban lehetne ösztönözni a fiatal munkavállalókat a munkaerőpiacra való belépésre. Az előrehozott nyugdíjra vonatkozó feltételek szigorítása arra ösztönözné a munkahelyüket elvesztő idősebb munkavállalókat, hogy továbbra is aktívak maradjanak, a hosszabb ideje állás nélkül lévő idősebb munkavállalókat pedig arra, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra. Végezetül, a nem uniós állampolgárok foglalkoztatási rátája (40,9 %) messze elmarad az uniós átlagtól.

(14)

A munka teljes adóterhe az EU országai közül Belgiumban az egyik legmagasabb; az adóterhek csökkentése tehát hozzájárulna a munka vonzóbbá tételéhez. Tekintettel azonban a jelentős kiigazítási szükségletre, a munkát terhelő adók csökkentését kevésbé torzító hatású adók ugyanilyen mértékű emelésével kompenzálni kell; például fogyasztási adókkal vagy a környezetvédelmi adók irányába való elmozdulással. Belgiumban sokkal alacsonyabb az energia implicit adókulcsa mint a szomszédos országokban. A munkát terhelő adóknál jelentkező adóékkel kombinálva az egész EU-ban Belgiumban a legalacsonyabbak a környezetvédelmi adók a munkát terhelő adókkal összehasonlítva. Ez hozzájárult annak a helyzetnek a kialakulásához, amelyben a magas munkanélküliség viszonylag magas energiafelhasználással párosul, megnehezítve ezáltal a foglalkoztatási és az energiahatékonysági célok elérését.

(15)

A kiskereskedelemben és a hálózatos iparágakban jellemző visszafogott versenyből, valamint a felügyeleti keret gyengeségeiből fakadóan Belgiumban számos áru és szolgáltatás általában drágább, mint más tagállamokban. A kiskereskedelemi ágazatban jelentősek a belépési akadályok és a működési korlátozások. Versenykorlátozó rendelkezések szabják meg továbbra is a nyitvatartási időt, védik a már piacon lévőket az új belépőktől, és gátolják az új üzleti modellek és technológiák elterjedését. A versenyt érintően a hálózati iparágaknál jellemző közös probléma Belgiumban a piacon lévők erős pozíciója és a többi tagállamhoz képest magas belépési korlát, aminek eredményeképp ezekben az ágazatokban a korábban monopóliummal rendelkezők magasabb árak szabásával továbbra is magasabb profitot szednek, mint amire egy versenyző piacon lehetőségük lenne.

(16)

A belga hatóságok számos vállalást tettek az Euró Plusz Paktummal összefüggésben. Ezek a vállalások a Paktum négy területéhez kapcsolódnak. A vállalások középpontjában a hiány csökkentése, az energiaárak ellenőrzés alatt tartása és a verseny ösztönzése, a reálbérek növekedésének ellenőrzése, a pénzügyi szektor ellenőrzését szolgáló felügyeleti keret végrehajtása, továbbá a tényleges nyugdíjkorhatár emelése áll. Nem áll rendelkezésre viszont információ a költségvetésre vonatkozóan kitűzött célok eléréséhez szükséges intézkedésekről, sem pedig arról, hogy milyen eszközökkel tervezik kontrollálni a reálbérek növekedését, illetve az energiaárak alakulását. Az előrehozott nyugdíjazással kapcsolatban nem világos, hogy sor kerül-e, illetve mikor kerül sor a „generációs paktum” felülvizsgálatára, és ennek hatásai milyen konkrét intézkedések formájában ölthetnek testet. A vállalásokat a Bizottság értékelte, és figyelembe vette az ajánlások kidolgozásakor.

(17)

A Bizottság értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, az Euró Plusz Paktummal együtt. Figyelembe vette nemcsak a programok Belgium fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az EU átfogó gazdasági kormányzását. Ennek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a 2011-es költségvetési hiány csökkentése tekintetében ambiciózusabb célok kitűzésére is lenne lehetőség, és további konszolidációs intézkedéseket kell megfogalmazni 2012-re és az azt követő időszakra. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében a nyugdíjrendszer további reformjára van szükség. További lépéseket kell tenni a versenyképesség megerősítése, az emberek munkához juttatása, az adóterheknek a munkáról a fogyasztásra és az energiára való átterelése, valamint a szolgáltatási és hálózati iparágak növekedése és az ide irányuló beruházások előtti lehetőségek megnyitása érdekében.

(18)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2009. december 2-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Belgium 2011. évi aktualizált stabilitási programját; arról alkotott véleményét (3) az alábbi (1) és (2) ajánlások tükrözik,

1.

A gazdasági élénkülést kihasználva gyorsítsa fel a túlzott hiány korrekcióját. Ennek érdekében a 2012. évi költségvetésig tegye meg a szükséges lépéseket – elsősorban a kiadási oldalon –, hogy a túlzott hiányra vonatkozó ajánlásokkal összahnagban egy átlagos éves kötségvetési kiigazítást érjen el, csökkenő pályára állítva ezzel az államadósság magas arányát. Ezzel a költségvetési hiánynak jóval a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá kell kerülnie legkésőbb 2012-re. Évente legalább a GDP 0,5 %-ának megfelelő ütemben közeledjen a középtávú célkitűzés felé.

2.

Tegyen lépéseket az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítására. A háromágú EU stratégia keretével összhangban, intézkedései középpontjába az elöregedéssel kapcsolatos kiadások visszafogása áll, nevezetesen, hogy a tényleges nyugdíjkorhatár megemelése érdekében a munkaerőpiac korai elhagyását megelőzze. Olyan intézkedések is figyelembe vehetők, mint például a kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz igazítása.

3.

Kezelje a pénzügyi ágazat strukturális gyengeségeit. Ennek érdekében fejezze be a megfelelő tőkére és életképes üzleti modellre szoruló bankok átstrukturálását.

4.

A szociális partnerekkel egyeztetve és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően reformálja meg a béralku és a bérindexálás rendszerét, hogy a bérek növekedése jobban tükrözze a munkaerő termelékenységének és versenyképességének alakulását.

5.

A magas adó- és társadalombiztosítási járulékterhek csökkentésével a költségvetésre nézve semleges módon ösztönözze a munkaerő-piaci részvételt az alacsony fizetésű munkavállalók körében, továbbá vezessen be olyan rendszert, amelyben a munkanélküli ellátások a munkanélküliség időtartamával arányosan fokozatosan csökkennek. Tegyen lépéseket az adóterheknek a munkáról a fogyasztásra való átterelése érdekében, és tegye környezetbarátabbá az adórendszerét. Az intézkedéseknek az idősebb munkavállalókra és a kiszolgáltatottabb csoportokra való összpontosításával javítsa az aktív munkaerő-piaci politikák hatékonyságát.

6.

A belépési korlátok csökkentésével és a működési feltételek enyhítésével tegyen intézkedéseket a kiskereskedelmi ágazatban folyó verseny erősítése érdekében; az ágazati szabályozó és versenyfelügyeleti hatóságok hatékonyságának további javítása útján tegyen intézkedéseket a villamos áram és a gáz piacán folyó verseny erősítésére.