Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 32011D0540

2011/540/EU: A Bizottság határozata ( 2011. augusztus 18. ) a 2007/589/EK határozatnak az új tevékenységekből és gázokból származó üvegházhatást okozó gázkibocsátások nyomon követésére és jelentésére való kiterjesztése érdekében történő módosításáról (az értesítés a C(2011) 5861. számú dokumentummal történt) EGT-vonatkozású szöveg

HL L 244., 2011.9.21, p. 1–34 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

Legal status of the document No longer in force, Date of end of validity: 31/12/2012; közvetve hatályon kívül helyezte: 32012R0601

ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2011/540/oj

21.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 244/1

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. augusztus 18.)

a 2007/589/EK határozatnak az új tevékenységekből és gázokból származó üvegházhatást okozó gázkibocsátások nyomon követésére és jelentésére való kiterjesztése érdekében történő módosításáról

(az értesítés a C(2011) 5861. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2011/540/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a 2004/101/EK irányelvvel, (1) a 2008/101/EK irányelvvel (2) és a 219/2009/EK rendelettel (3) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4) és különösen annak 14. cikke (1) bekezdésére és 24. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2003/87/EK irányelv létrehozza az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét (a továbbiakban: kibocsátáskereskedelmi rendszer).

(2)

A 2004/101/EK irányelvvel, a 2008/101/EK irányelvvel és a 219/2009/EK rendelettel módosított 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottság elfogadta az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások létrehozásáról szóló 2007/589/EK határozatot. (5)

(3)

A 2004/101/EK irányelvvel, a 2008/101/EK irányelvvel és a 219/2009/EK rendelettel módosított 2003/87/EK irányelv 24. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság saját kezdeményezésre iránymutatást fogadhat el az olyan tevékenységekből, létesítményekből és üvegházhatást okozó gázokból származó kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozóan, amelyek nem szerepelnek az I. melléklet jegyzékében, amennyiben e kibocsátások nyomon követése és jelentése elegendő pontossággal elvégezhető.

(4)

A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 3. cikke értelmében 2012. december 31-ig alkalmazható a 2004/101/EK irányelvvel, a 2008/101/EK irányelvvel és a 219/2009/EK rendelettel módosított 2003/87/EK irányelv 14. és 24. cikke.

(5)

A 2009/29/EK irányelv 2013-tól új gázokra és tevékenységekre terjesztette ki a kibocsátáskereskedelmi rendszert. Figyelemmel arra, hogy 2013-tól új tevékenységek és gázok kerülnek a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá, egyes tevékenységeknek és gázoknak a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való egyoldalú felvételére pedig már 2013 előtt sor kerülhet, a Bizottságnak iránymutatást kell elfogadnia az új tevékenységekből és gázokból származó üvegházhatást okozó gázkibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozóan.

(6)

A 2007/589/EK határozatot ezért mindezeknek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2003/87/EK irányelv 23. cikkében említett bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2007/589/EK határozat a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

E határozat I–XIV. és XVI–XXIV. melléklete állapítja meg a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt, valamint az említett irányelv 24. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendszer hatálya alá vont tevékenységekből származó üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatásokat.

A XV. melléklet a légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó tonnakilométer-adatoknak a 2003/87/EK irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára történő nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatásokat állapítja meg. Ennek alapját az említett irányelv IV. mellékletében meghatározott elvek képezik.”

2.

A mellékletek jegyzéke és a következőkben felsorolt mellékletek a következőképpen módosulnak:

a)

a mellékletek jegyzéke e határozat I. mellékletének megfelelően módosul;

b)

az I. melléklet e határozat II. mellékletének megfelelően módosul;

c)

a II. melléklet e határozat III. mellékletének megfelelően módosul;

d)

a IV. melléklet e határozat IV. mellékletének megfelelően módosul;

e)

az V. melléklet e határozat V. mellékletének megfelelően módosul;

f)

a VI. melléklet e határozat VI. mellékletének megfelelően módosul;

g)

a VII. melléklet e határozat VII. mellékletének megfelelően módosul;

h)

a VIII. melléklet e határozat VIII. mellékletének megfelelően módosul;

i)

a IX. melléklet e határozat IX. mellékletének megfelelően módosul;

j)

a X. melléklet e határozat X. mellékletének megfelelően módosul;

k)

a XI. melléklet e határozat XI. mellékletének megfelelően módosul;

l)

a XII. melléklet e határozat XII. mellékletének megfelelően módosul;

m)

A XVI. melléklet e határozat XIII. mellékletének megfelelően módosul.

3.

A határozat kiegészül:

a)

az e határozat XIV. mellékletében meghatározott XIX. melléklettel;

b)

az e határozat XV. mellékletében meghatározott XX. melléklettel;

c)

az e határozat XVI. mellékletében meghatározott XXI. melléklettel;

d)

az e határozat XVII. mellékletében meghatározott XXII. melléklettel;

e)

az e határozat XVIII. mellékletében meghatározott XXIII. melléklettel;

f)

az e határozat XIX. mellékletében meghatározott XXIV. melléklettel.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2011. augusztus 18-án.

a Bizottság részéről

Connie HEDEGAARD

a Bizottság tagja

(1)  HL L 338., 2004.11.13., 18. o.

(2)  HL L 8., 2009.1.13., 3. o.

(3)  HL L 87., 2009.3.31., 109. o.

(4)  HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(5)  HL L 229., 2007.8.31., 1. o.

(6)  HL L 140., 2009.6.5., 63. o.

I. MELLÉKLET

A mellékletek jegyzéke a következőképpen módosul:

1.

A II. melléklethez és a IV–XII. melléklethez tartozó sorok helyébe a következő szöveg lép:

„II. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. mellékletében említett tevékenységek keretében végrehajtott égetésből származó kibocsátásokra vonatkozó iránymutatások

IV. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a kokszgyártásra vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

V. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a fémércpörkölésre és a szinterelésre vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

VI. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a nyersvas és az acél előállítására (a folyamatos öntést is ideértve) vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

VII. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a cementklinker előállítására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

VIII. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a mész előállítására, valamint a dolomit és a magnezit kalcinálására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

IX. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében az üveg és az ásványgyapot szigetelőanyagok gyártására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

X. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a kerámiatermékek gyártására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

XI. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a cellulóz- és a papírgyártásra vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

XII. melléklet

:

Iránymutatás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának vagy átadott mennyiségének folyamatos mérőrendszerekkel történő meghatározásához”.

2.

A jegyzék a következő új XIX., XX., XXI., XXII., XXIII. és XXIV. melléklet címével egészül ki:

„XIX. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a nátrium-karbonát és a nátrium-hidrogén-karbonát előállítására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

XX. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében az ammónia-előállításra vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

XXI. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a hidrogén és a szintetikus gáz előállítására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

XXII. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében az ömlesztett szerves vegyszerek előállítására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

XXIII. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a vasfémek és a nemvasfémek előállítására és feldolgozására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

XXIV. melléklet

:

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében az elsődleges alumínium előállítására és feldolgozására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások”.

II. MELLÉKLET

Az I. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A „Bevezetés” című 1. szakaszban a „II–XI. melléklet és a XIII–XVIII. melléklet” szövegrész helyébe a „II–XI. melléklet és a XIII–XXIV. melléklet” szöveg lép.

2.

A „Fogalommeghatározások” című 2. szakasz bevezető szövegrésze a következőképpen módosul: a „II–XVIII. melléklet” szövegrész helyébe a „II–XXIV. melléklet” szöveg lép.

3.

„A nyomonkövetési terv” című 4.3. szakasz a következőképpen módosul:

a)

a negyedik bekezdés e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e)

az egyes nyomon követendő forrásanyagokra külön-külön a tevékenységre vonatkozó adatok, a széntartalom (amennyiben a kibocsátásszámítás anyagmérleg alapján vagy más olyan módszerrel történik, amelyhez közvetlenül szükséges a széntartalom megadása), a kibocsátási tényezők, valamint az oxidációs és a konverziós tényezők meghatározási szintjeinek felsorolása és leírása;”

b)

a szakasz a t) pont után a következő új pontokkal egészül ki:

„u)

adott esetben a CF4-re és a C2F6-ra vonatkozó létesítményspecifikus kibocsátási tényezők meghatározása érdekében végzett mérések időpontja és a jövőbeni ismétlő mérések tervezett ütemezése;

v)

adott esetben a CF4-re és a C2F6-ra vonatkozó létesítményspecifikus kibocsátási tényezők meghatározására alkalmazott eljárást leíró protokoll, amely azt is tanúsítja, hogy az elvégzett és a jövőben elvégzendő mérések időtartama elegendő a mért értékek konvergenciájához, és legalább 72 óra;

w)

adott esetben az elsődleges alumínium előállítására szolgáló létesítményekből származó diffúz kibocsátásokra vonatkozó gázbefogási hatékonyság meghatározásának módszertana.”

4.

Az 5. szakasz a következőképpen módosul:

a)

az 5.1. szakasz „Technológiai kibocsátások” című részének második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A technológiai kibocsátás kiszámítását részletesebben a II–XI. és a XVI–XXIV. mellékletben található tevékenységspecifikus iránymutatások tartalmazzák. A II–XI. és a XVI–XXIV. mellékletben található számítási módszerek nem mindegyike alkalmaz konverziós tényezőt.”;

b)

a „Meghatározási szintek” című 5.2. szakaszban a „II–XI. mellékletben és a XIV–XVIII. mellékletben” szövegrész helyébe a „II–XI. és a XIV–XXIV. mellékletben” szöveg lép;

c)

az 5.2. szakasz a következő kilencedik bekezdéssel egészül ki:

„A kereskedelemben forgalmazott szabványos tüzelőanyagok esetében az 1. táblázatban megadott, az égetési tevékenységekre vonatkozó II. melléklettel összefüggésben alkalmazandó minimumkövetelmények más tevékenységekre is alkalmazhatók.”

d)

a „Minimumkövetelmények” című 1. táblázat helyébe a következő táblázat lép:

„1. táblázat

Minimumkövetelmények

(n.v.: nem vonatkozik)

A oszlop: A kategóriájú létesítmények, azaz olyan létesítmények, amelyeknek az előző kereskedési időszakban a bejelentett átlagos éves kibocsátása (vagy ha bejelentett kibocsátás nincs, vagy már nem alkalmazható, akkor az óvatos becsléssel vagy extrapolációval meghatározott kibocsátása) – a biogén CO2 nélkül, az átadott CO2 levonása előtt – legfeljebb 50 ktonna CO2-egyenértékkel egyenlő.

B oszlop: B kategóriájú létesítmények, azaz olyan létesítmények, amelyeknek az előző kereskedési időszakban a bejelentett átlagos éves kibocsátása (vagy ha bejelentett kibocsátás nincs, vagy már nem alkalmazható, akkor az óvatos becsléssel vagy extrapolációval meghatározott kibocsátása) – a biogén CO2 nélkül, az átadott CO2 levonása előtt – 50 ktonna CO2-egyenértéknél nagyobb, de legfeljebb 500 ktonna CO2-egyenértékkel egyenlő.

C oszlop: C kategóriájú létesítmények, azaz olyan létesítmények, amelyeknek az előző kereskedési időszakban a bejelentett átlagos éves kibocsátása (vagy ha bejelentett kibocsátás nincs, vagy már nem alkalmazható, akkor az óvatos becsléssel vagy extrapolációval meghatározott kibocsátása) – a biogén CO2 nélkül, az átadott CO2 levonása előtt – 500 ktonna CO2-egyenértéknél nagyobb.

 

A tevékenységre vonatkozó adatok

Kibocsátási tényező

Összetétel

Oxidációs tényező

Konverziós tényező

Tüzelőanyag-áram

Fűtőérték (nettó)

Melléklet/tevékenység

A

B

C

A

B

C

A

B

C

A

B

C

A

B

C

A

B

C

II.   Égetés

Kereskedelemben forgalmazott szabványos tüzelőanyagok

2

3

4

2a/2b

2a/2b

2a/2b

2a/2b

2a/2b

2a/2b

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

Más gáz- és folyékony halmazállapotú tüzelőanyagok

2

3

4

2a/2b

2a/2b

3

2a/2b

2a/2b

3

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

Szilárd tüzelőanyagok

1

2

3

2a/2b

3

3

2a/2b

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

Anyagmérleg koromgyártás és gázfeldolgozó terminálok esetében

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

1

2

2

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

Fáklyázás

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

1

2a/b

3

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

Gázmosás

Karbonát

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

 

Gipsz

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.


 

A tevékenységre vonatkozó adatok

Kibocsátási tényező

Összetétel

Konverziós tényező

Anyagáram

Fűtőérték (nettó)

 

A

B

C

A

B

C

A

B

C

A

B

C

A

B

C

III.   Finomítók

Katalitikus krakkoló regenerálása

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

Hidrogéngyártás

1

2

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

2

2

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

IV.   Kokszolókemencék

Anyagmérleg

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

Tüzelőanyag technológiai alapanyagként

1

2

3

2

2

3

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

V.   Fémércpörkölés és szinterelés

Anyagmérleg

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

Karbonátbevitel

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

VI.   Vas és acél

Anyagmérleg

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

Tüzelőanyag technológiai alapanyagként

1

2

3

2

2

3

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

VII.   Cement

A forgókemencébe belépő anyagok alapján

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

2

Kilépő klinker alapján

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

2

Kemencepor

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

2

2

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

Szén, nem karbonát alakban

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

2

VIII.   Mész, dolomit és magnezit

Karbonátok

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

2

Alkáliföldfém-oxid

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

2

IX.   Üveg és ásványgyapot

Karbonátok

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

X.   Kerámia

Belépő szén

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

1.

1

2

Alkáli-oxid

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

2

Gázmosás

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

XI.   Cellulóz és papír

Szabványos módszer

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

XIX.   Nátrium-karbonát és nátrium-hidrogén-karbonát

Anyagmérleg

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

XX.   Ammónia

Tüzelőanyag technológiai alapanyagként

2

3

4

2a/2b

2a/2b

3

2a/2b

2a/2b

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

XXI.   Hidrogén és szintetikus gáz

Tüzelőanyag technológiai alapanyagként

2

3

4

2a/2b

2a/2b

3

2a/2b

2a/2b

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

Anyagmérleg

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

XXII.   Ömlesztett szerves vegyszerek

Anyagmérleg

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

XXIII.   Fémek előállítása és feldolgozása

Anyagmérleg

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

Technológiai kibocsátások

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

2

XXIV.   Alumínium-előállítás

Anyagmérleg a CO2-kibocsátásokra

1

2

3

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

2

3

3

n.v.

n.v.

n.v.

PFC-kibocsátások (meredekségmódszer)

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

PFC-kibocsátások (túlfeszültségmódszer)

1

1

2

n.v.

n.v.

n.v.

1

1

1

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.”

e)

a „Helyhez kötött létesítmények tevékenységére vonatkozó adatok” című 5.4. szakasz második albekezdésében a „II–XII. melléklet” szövegrész helyébe a „II–XXIV. melléklet” szöveg lép;

f)

a „Kibocsátási tényezők” című 5.5. szakasz első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A CO2-kibocsátások esetében a kibocsátási tényezők alapja a tüzelőanyagok vagy kiindulási anyagok széntartalma, és t CO2/TJ (égetésből származó kibocsátások esetében), illetőleg t CO2/t vagy t CO2/Nm3 (technológiai kibocsátások esetében) mértékegységben kell őket megadni. A CO2-től eltérő üvegházhatást okozó gázok esetében a figyelembe veendő kibocsátási tényezőket ezen iránymutatások vonatkozó tevékenységspecifikus mellékletei határozzák meg.”;

g)

az 5.7. szakasz a következőképpen módosul:

—

az első bekezdés első francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„tiszta anyagként, vagy közvetlenül felhasználták és megkötötték termékekben vagy alapanyagként felhasználták, hacsak a XIX–XXII. melléklet más követelményt nem állapít meg; vagy”

—

a második bekezdésben a „XVII. vagy a XVIII.” szövegrész helyébe a „XVII–XXII.” szöveg lép.

5.

A 6.3. szakasz c) jelű részének harmadik bekezdésében a „XVI., XVII. és XVIII.” szövegrész helyébe a „XVI–XXIV.” szöveg lép.

6.

A 7.1. szakasz ötödik bekezdésében a „XIV–XVIII.” szövegrész helyébe a „XIV–XXIV.” szöveg lép.

7.

A 8. szakasz a következőképpen módosul:

a)

az ötödik bekezdés 6. pontjában a „XVI., a XVII. és a XVIII.” szövegrész helyébe a „XVI–XXIV.” szöveg lép;

b)

az ötödik bekezdés a következő 11. ponttal egészül ki:

„11.

adott esetben az elsődleges alumínium előállított mennyisége, az anódhatások gyakorisága és átlagos időtartama a jelentési időszakban vagy az anódhatáshoz tartozó túlfeszültségadatok a jelentési időszakban, valamint a CF4-re és a C2F6-ra vonatkozó létesítményspecifikus kibocsátási tényezők legutóbbi meghatározásának eredményei a XXIV. mellékletnek megfelelően, továbbá a kivezetőcsövek gázbefogási hatékonyságának legutóbbi meghatározása során nyert eredmények.”;

c)

a 8. szakasz hetedik bekezdésében a „2. pont szerint” szövegrész helyébe a „2. és a 11. pont szerint” szöveg lép.

8.

A 9. szakasz a következő bekezdéssel egészül ki:

„Az elsődleges alumínium előállításával összefüggésben meg kell őrizni továbbá:

—

a CF4-re és a C2F6-ra vonatkozó létesítményspecifikus kibocsátási tényezők meghatározására szolgáló mérések eredményeit tartalmazó dokumentációt,

—

a diffúz kibocsátásokra vonatkozó gázbefogási hatékonyság meghatározása során nyert eredményeket tartalmazó dokumentációt,

—

az elsődleges alumínium előállítására, valamint az anódhatások gyakoriságára és időtartamára vagy az anódhatáshoz tartozó túlfeszültségekre vonatkozó adatokat.”

9.

A 14.1. szakasz a következőképpen módosul:

a 2. lábjegyzet helyébe a következő szöveg lép: „Csak akkor töltendő ki, ha a létesítménynek az EPRTR felé jelentenie kell.”

10.

A melléklet a következő új 14.8. szakasszal egészül ki:

„14.8.   PFC-KIBOCSÁTÁSOK JELENTÉSE ELSŐDLEGES ALUMÍNIUM ELŐÁLLÍTÁSA ESETÉBEN

 

Tevékenység

 

Cellatípus

 

Meredekségmódszer (A) vagy túlfeszültségmódszer (B)?

 

Paraméter

Mértékegység

Érték

Alkalmazott meghatározási szint

Az elsődleges alumínium előállított mennyisége

t

 

 

A. módszer

Anódhatások száma

 

 

 

Az anódhatások átlagos időtartama

perc

 

 

Az anódhatás időtartama egy cellanapra vonatkoztatva

perc/cellanapok száma

 

 

A kibocsátási tényező függvényének meredeksége (SEFCF4 )

(kg CF4/t Al)/(perc/cellanapok száma)

 

 

B. módszer

Az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség a cellában (AEO)

mV

 

 

Átlagos áramkihasználás (CE)

%

 

 

AEO/CE

mV

 

 

Túlfeszültség-tényező (OVC)

kg CF4/ (t Al mV)

 

 

 

A C2F6 tömegaránya (FC2F6 )

t C2F6/t CF4

 

 

CF4-kibocsátás

t

 

 

C2F6-kibocsátás

t

 

 

Figyelembe vett GWPCF4

t CO2(e)/t

 

 

Figyelembe vett GWPC2F6

t CO2(e)/t

 

 

 

Kibocsátás összesen

t CO2(e) ”

 

 

III. MELLÉKLET

A II. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A II. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

2.

Az 1. szakasz első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az e mellékletben található tevékenységspecifikus iránymutatásokat a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének jegyzékében szereplő, létesítményben végzett, az említett irányelv 3. cikkének t) pontja szerinti fogalommeghatározásnak megfelelő égetési tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követésére kell alkalmazni, valamint a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének jegyzékében szereplő más olyan tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követésére, amelyek esetében ezen iránymutatások III–XI. és XVI–XXIV. melléklete e mellékletre hivatkozik. Ezt a mellékletet kell alkalmazni továbbá az azon égetési folyamatokból származó kibocsátások nyomon követésére is, amelyek a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének jegyzékében szereplő bármely olyan tevékenység keretében valósulnak meg, amelyre vonatkozóan ezen iránymutatások nem tartalmaznak tevékenységspecifikus mellékletet.”

3.

A 2. szakasz a következőképpen módosul:

a)

a bevezető mondatban a „Tüzelőberendezésekből és égetési folyamatokból” szövegrész helyébe az „Az égetési tevékenységekből” szöveg lép;

b)

a 2.1.1.1. szakasz első bekezdésében az „A tüzelőberendezésekből” szövegrész helyébe az „Az égetési tevékenységekből” szöveg lép;

c)

a 2.1.1.2. szakasz „Széntartalom” című b) pontjában, az 1. meghatározási szinthez tartozó szövegrészben a „IV–VI. mellékletben” szövegrész helyébe a „más tevékenységspecifikus mellékletekben” szöveg lép.

IV. MELLÉKLET

A IV. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A IV. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

2.

Az 1. szakasz első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A kokszolókemencék előfordulhatnak acélművekben, és közvetlen műszaki kapcsolatban állhatnak a szinterelő tevékenységekkel vagy a nyersvas és az acél előállítására irányuló tevékenységgel (a folyamatos öntést is ideértve), oly módon, hogy a normál üzemmenet részeként intenzív kölcsönös energia- és anyagátadás valósul meg (például kohógáz, kokszkemencegáz, koksz átadása formájában). Ha a létesítménynek a 2003/87/EK irányelv 4., 5. és 6. cikke szerinti engedélye az egész acélműre vonatkozik, és nem csak a kokszolókemencére, akkor a CO2-kibocsátás nyomon követése az integrált acélmű egészére vonatkoztatva, az e melléklet 2.1.1. szakaszában leírt, anyagmérlegen alapuló módszer alkalmazásával is történhet.”

3.

A 2.1.1. szakasz „Széntartalom” című b) pontjában az 1. meghatározási szinthez tartozó szövegrész bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:

„A kilépő és a belépő anyagáramok széntartalmát a tüzelőanyagokra és más anyagokra az I. melléklet 11. szakaszában vagy a IV–X. mellékletben megadott standard kibocsátási tényezőkből kell meghatározni. A széntartalom meghatározása a következőképpen történik:”.

V. MELLÉKLET

Az V. melléklet a következőképpen módosul:

1.

Az V. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

2.

Az 1. szakasz első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A fémércpörkölési és a szinterelési tevékenység szerves részét képezheti az acélművek tevékenységének, és közvetlen műszaki kapcsolatban állhat kokszolókemencékkel, valamint a nyersvas és az acél előállítására irányuló tevékenységgel (a folyamatos öntést is ideértve). Így a normál üzemmenet részeként intenzív kölcsönös energia- és anyagátadás valósul meg (például kohógáz, kokszkemencegáz, koksz, mészkő átadása formájában). Ha a létesítménynek a 2003/87/EK irányelv 4., 5. és 6. cikke szerinti engedélye az egész acélműre vonatkozik, és nem csak a pörkölési vagy a szinterelési tevékenységre, akkor a CO2-kibocsátás nyomon követése az integrált acélmű egészére vonatkoztatva is történhet. Ebben az esetben alkalmazható az anyagmérlegen alapuló módszer (e melléklet 2.1.1. szakasza).”

3.

A 2.1.1. szakasz „Széntartalom” című b) pontjában az 1. meghatározási szinthez tartozó szövegrész bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:

„A kilépő és a belépő anyagáramok széntartalmát a tüzelőanyagokra és más anyagokra az I. melléklet 11. szakaszában vagy a IV–X. mellékletben megadott standard kibocsátási tényezőkből kell meghatározni. A széntartalom meghatározása a következőképpen történik:”.

VI. MELLÉKLET

A VI. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A VI. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

2.

Az 1. szakasz a következőképpen módosul:

a)

Az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „Az e mellékletben található iránymutatások a nyersvas és az acél előállítására (a folyamatos öntést is ideértve) irányuló tevékenységből származó kibocsátásokra alkalmazhatók. Az iránymutatások különösen az elsődleges (kohó, oxigénbefúvásos konverter) és a másodlagos (elektromos ívkemence) acélgyártásra vonatkoznak.”

b)

A második bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „A nyersvas és az acél előállítására irányuló tevékenység (a folyamatos öntést is ideértve) általában acélművek szerves részét képezi, és közvetlen műszaki kapcsolatban áll a kokszolókemencékkel kapcsolatos és a szinterelési tevékenységgel. Így a normál üzemmenet részeként intenzív kölcsönös energia- és anyagátadás valósul meg (például kohógáz, kokszkemencegáz, koksz, mészkő átadása formájában). Ha a létesítménynek a 2003/87/EK irányelv 4., 5. és 6. cikke szerinti engedélye az egész acélműre vonatkozik, és nem csak a kohóra, akkor a CO2-kibocsátás nyomon követése az integrált acélmű egészére vonatkoztatva is történhet. Ebben az esetben alkalmazható az e melléklet 2.1.1. szakaszában leírt, anyagmérlegen alapuló módszer.”

3.

A 2.1.1. szakasz „Széntartalom” című b) pontjában az 1. meghatározási szinthez tartozó szövegrész bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:

„A kilépő és a belépő anyagáramok széntartalmát a tüzelőanyagokra és más anyagokra az I. melléklet 11. szakaszában vagy a IV–X. mellékletben megadott standard kibocsátási tényezőkből kell meghatározni. A széntartalom meghatározása a következőképpen történik:”.

VII. MELLÉKLET

A VII. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A VII. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 2. szakasz első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A cement előállítására irányuló tevékenységekben a következő kibocsátó forrásokból és forrásanyagokból származik CO2-kibocsátás:”.

VIII. MELLÉKLET

A VIII. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A VIII. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 2. szakasz a következőképpen módosul:

a)

az első bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép: „A mész előállítása, valamint a dolomit és a magnezit kalcinálása során a következő kibocsátó forrásokból és forrásanyagokból származik CO2-kibocsátás:”;

b)

az első bekezdés első francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „a nyersanyagokban található mészkő égetése, dolomit, magnezit kalcinálása,”;

c)

az „Égetésből származó kibocsátások” című 2.1.1. szakasz szövege helyébe a következő szöveg lép: „A II. mellékletnek megfelelően kell nyomon követni és jelenteni a különféle tüzelőanyagokkal (például szén, petrolkoksz, fűtőolaj, földgáz és többféle hulladék-tüzelőanyag) a mész előállítására, illetőleg dolomit vagy magnezit kalcinálására szolgáló létesítményekben végzett égetési folyamatokat.”;

d)

a „Technológiai kibocsátások” című 2.1.2. szakasz első bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „Figyelembe veendő kibocsátások származnak a kalcinálásból és a nyersanyagokban lévő szerves szén oxidációjából. A forgókemencében történő kalcinálás során a nyersanyagból karbonátokból származó CO2 szabadul fel. A kalcinálási CO2 közvetlenül a mész, dolomitmész vagy magnézium-oxid előállításához kapcsolódik. Létesítményi szinten a kalcinálási CO2 két módon számítható: az eljárás során átalakított nyersanyagból (főként mészkőből, dolomitból és magnezitből) származó kalcium- és magnézium-karbonát mennyisége alapján (A számítási módszer), vagy az előállított termékben található kalcium- és magnézium-oxid mennyisége alapján (B számítási módszer). Ezek a módszerek egyenértékűnek tekintendők, és az üzemeltető felhasználhatja őket a módszerek eredményeinek kölcsönös hitelesítésére.”;

e)

a 2.1.2. szakasz „A. számítási módszer – karbonátok” című részének bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép: „A számítás a felhasznált nyersanyagban lévő kalcium-karbonát és magnézium-karbonát – valamint, ha vannak, más karbonátok – mennyisége alapján történik. A következő összefüggést kell alkalmazni:”;

f)

a 2.1.2. szakasz „Kibocsátási tényezők” című b) pontjában az első bekezdés vége a következő mondattal egészül ki: „Ha szükséges, a széntartalom értékeit a felhasznált karbonát nedvesség- és meddőkőzet-tartalmának megfelelően korrigálni kell, és a karbonátok mellett az esetleges többi magnéziumtartalmú ásványi anyagot is figyelembe kell venni.”;

g)

a „Sztöchiometriai arányok” című 1. táblázat helyébe a következő táblázat lép:

„Karbonát

Arány [t CO2/t kalcium-, magnézium- vagy más karbonát]

Megjegyzések

CaCO3

0,440

 

MgCO3

0,522

 

Általánosan: XY(CO3)Z

Kibocsátási tényező = [MCO2 ]/{Y × [Mx] + Z × [MCO3 2- ]}

X= alkáliföldfém vagy alkálifém

Mx= X anyag molekulatömege [g/mol]

MCO2 = a CO2 molekulatömege = 44 g/mol

MCO3- = a CO3 2- molekulatömege = 60 g/mol

Y= X anyag sztöchiometriai mennyisége

= 1 (alkáliföldfémekre)

= 2 (alkálifémekre)

Z= a CO3 2- sztöchiometriai mennyisége = 1”

h)

a 2.1.2. szakasz „B. számítási módszer – alkáliföldfém-oxidok” című részének szövege helyébe a következő szöveg lép: „A CO2-kibocsátások karbonátok kalcinálásából származnak, és az előállított mészben, dolomitmészben vagy magnézium-oxidban lévő CaO és MgO tiszta mennyisége alapján kell őket számítani. Konverziós tényezővel kell figyelembe venni a például pernye vagy jelentős mennyiségű CaO-t vagy MgO-t tartalmazó tüzelő- vagy nyersanyagok formájában a forgókemencébe belépő, már kalcinált kalciumot és magnéziumot, valamint a karbonátok kivételével a magnéziumtartalmú ásványi anyagokat. Megfelelően figyelembe kell venni a kemencerendszerből kilépő kemenceport is.”;

i)

a „Sztöchiometriai arányok” című 2. táblázat helyébe a következő táblázat lép:

„Oxid

Sztöchiometriai arány

Megjegyzések

CaO

0,785 [tonna CO2 per tonna oxid]

 

MgO

1,092 [tonna CO2 per tonna oxid]

 

Általánosan: XY(O)Z

Kibocsátási tényező = [MCO2 ]/{Y × [Mx] + Z × [MO]}

X= alkáliföldfém vagy alkálifém

Mx= X anyag molekulatömege [g/mol]

MCO2 = a CO2 molekulatömege = 44 g/mol

MO= az oxigén atomtömege = 16 g/mol

Y= X anyag sztöchiometriai mennyisége

= 1 (alkáliföldfémekre)

= 2 (alkálifémekre)

Z= az oxigén sztöchiometriai mennyisége = 1”

IX. MELLÉKLET

A IX. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A IX. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 2. szakasz a következőképpen módosul:

a)

a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„Az üveggyapot- és az ásványgyapot-gyártásban a következő kibocsátó forrásokból és forrásanyagokból származik CO2-kibocsátás:”;

b)

a 2.1.1. szakasz helyébe a következő szöveg lép:

„2.1.1.   ÉGETÉSBŐL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK

Az üveg vagy ásványgyapot gyártására szolgáló létesítményekben végbemenő égetési folyamatokat a II. melléklettel összhangban kell nyomon követni és jelenteni. Ennek a széntartalmú adalékokból (koksz és szénpor, az üvegszálak és az ásványgyapot szerves bevonatai) és a füstgázok (égetés utáni) tisztításából származó kibocsátásokra is ki kell terjednie.”;

c)

a 2.1.2. szakasz második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A kemencében történő olvadás során a nyersanyagokban lévő karbonátokból felszabaduló CO2 közvetlenül kapcsolódik az üveg vagy ásványgyapot gyártásához, és a nyersanyagból (főleg szóda, mész/mészkő, dolomit és más alkálifém- és alkáliföldfém-karbonátok, valamint karbonátmentes újrafeldolgozott üveg [tört üveg]) származó karbonátok átalakult mennyisége alapján kell számítani.”

X. MELLÉKLET

A X. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A X. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 2. szakasz bevezető mondatában a „gyártására szolgáló létesítményekben” szövegrész helyébe a „gyártásában” szöveg lép.

XI. MELLÉKLET

A XI. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

XII. MELLÉKLET

A XII. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

XIII. MELLÉKLET

A XVI. melléklet 3. szakaszában található 3.1. szakaszban a Tinput mennyiség magyarázatát tartalmazó szövegrész az „I–XII.” szövegrész után az „és a XIX–XXIV.” szöveggel egészül ki.

XIV. MELLÉKLET

A határozat a következő XIX. melléklettel egészül ki:

„XIX. MELLÉKLET

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a nátrium-karbonát és a nátrium-hidrogén-karbonát előállítására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

1.   TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG

Az e mellékletben található tevékenységspecifikus iránymutatásokat – a 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében – a nátrium-karbonát és a nátrium-hidrogén-karbonát előállítására szolgáló létesítményekből származó kibocsátásokra kell alkalmazni.

2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK BEAZONOSÍTÁSA

A nátrium-karbonát és a nátrium-hidrogén-karbonát előállítására szolgáló létesítményekben különösen a következő kibocsátó forrásokból és forrásanyagokból származik CO2-kibocsátás:

—

az égetési folyamatokban, például forró víz vagy gőz előállítása céljából felhasznált tüzelőanyagok,

—

nyersanyagok (például a mészkő égetésekor keletkező hulladékgáz azon része, amely a karbonizálás során nem hasznosul),

—

a karbonizálást követő mosási és szűrési műveletek során keletkező füstgázok azon része, amely a karbonizálás során nem hasznosul.

2.1.   A CO2-KIBOCSÁTÁS SZÁMÍTÁSA

Mivel a nátrium-karbonát és a nátrium-hidrogén-karbonát a technológiai alapanyagokból származó szenet tartalmaz, a technológiai kibocsátások számítását a 2.1.1. szakaszban leírt, anyagmérlegen alapuló módszer szerint kell elvégezni. A tüzelőanyagok elégetéséből származó kibocsátásokat vagy a 2.1.2. szakasznak megfelelően, független módon kell nyomon követni, vagy figyelembe kell venni az anyagmérlegen alapuló módszerben.

2.1.1.   ANYAGMÉRLEGEN ALAPULÓ MÓDSZER

Az üvegházhatást okozó gázoknak a jelentési időszakban történő kibocsátása meghatározásához az anyagmérlegben figyelembe kell venni a belépő anyagokban, a készletekben, a termékekben és a létesítményből kilépő más anyagokban lévő összes szenet, de nem kell figyelembe venni azokat a kibocsátó forrásokat, amelyek nyomon követése e melléklet 2.1.2. szakasza alapján történik. A nátrium-hidrogén-karbonát nátrium-karbonátból történő előállításához felhasznált CO2-mennyiséget kibocsátottnak kell tekinteni. A számítást a következő összefüggés segítségével kell elvégezni:

CO2-kibocsátás [t CO2] = (belépő anyagok – termékek – kilépő anyagok – készletváltozás) × CO2/C konverziós tényező,

ahol:

—   belépő anyagok [t C]: a létesítmény területére belépő összes szén,

—   termékek [t C]: a létesítményt elhagyó termékekben (1) és anyagokban, köztük a melléktermékekben található összes szén,

—   kilépő anyagok [t C]: a létesítményből folyadék vagy szilárd anyag formájában kilépő, például a szennyvízcsatorna-hálózatba engedett, a hulladéklerakóba kerülő vagy a veszteségekkel távozó szén. A kilépő anyagok nem tartalmazzák a légkörbe kibocsátott üvegházhatást okozó gázokat és szén-monoxidot,

—   készletváltozás [t C]: a szén készletnövekedése a létesítmény területén belül.

A számítás a következőképpen történik:

CO2-kibocsátás [t CO2] =[Σ (tevékenységre vonatkozó adatokbelépő × széntartalombelépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatoktermékek × széntartalomtermékek) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkilépő × széntartalomkilépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkészletváltozás × széntartalomkészletváltozás)] × 3,664

ahol:

a)    Tevékenységre vonatkozó adatok

Az üzemeltető az összes érintett tüzelőanyag és más anyag esetében külön-külön megvizsgálja és a jelentésben megadja a létesítménybe belépő és az onnan kilépő anyagok tömegét, valamint a vonatkozó készletváltozásokat. Ha egy tömegáram széntartalma általában az energiatartalomra van vonatkoztatva (tüzelőanyagok), akkor az üzemeltető az anyagmérleg-számításhoz meghatározhatja és felhasználhatja az adott tömegáram energiatartalmára vonatkoztatott széntartalmat [t C/TJ].

1. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 7,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 5 % lehet.

3. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

4. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

b)    Széntartalom

1. meghatározási szint

A kilépő és a belépő anyagáramok széntartalmát a tüzelőanyagokra és más anyagokra az I. melléklet 11. szakaszában vagy ezen iránymutatások más tevékenységspecifikus mellékleteiben megadott standard kibocsátási tényezőkből kell meghatározni. A széntartalom meghatározása a következőképpen történik:

C-tartalom [t/t vagy TJ] = kibocsátási tényező [t CO2/t vagy TJ])/3,664 [t CO2/t C].

2. meghatározási szint

Az üzemeltető az adott tüzelőanyagra vagy más anyagra az adott tagállam által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságához benyújtott legutóbbi nemzeti jelentésben megadott országspecifikus széntartalmat alkalmazza.

3. meghatározási szint

A belépő és a kilépő anyagáramok széntartalmát az I. melléklet 13. szakaszának a tüzelőanyagokból, termékekből és melléktermékekből való reprezentatív mintavételre és azok széntartalmának és biomasszahányadának meghatározására vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni.

2.1.2.   ÉGETÉSBŐL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK

A tüzelőanyagok elégetéséből származó, a 2.1.1. szakaszban leírt anyagmérlegben figyelembe nem vett kibocsátások nyomon követését és jelentését a II. mellékletnek megfelelően kell végezni.

2.2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK MÉRÉSE

Az I. és a XII. mellékletben található mérési iránymutatásokat kell alkalmazni.

(1)  Az anyagmérleg alkalmazásában minden nátrium-karbonátból előállított nátrium-hidrogén-karbonátot nátrium-karbonátnak kell tekinteni.”

XV. MELLÉKLET

A határozat a következő XX. melléklettel egészül ki:

„XX. MELLÉKLET

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében az ammónia-előállításra vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

1.   TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG

Az e mellékletben található tevékenységspecifikus iránymutatásokat – a 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében – az ammóniát előállító létesítményekből származó kibocsátások nyomon követésére kell alkalmazni

Az ammóniát előállító létesítmények előfordulhatnak vegyipari és finomítóipari integrált létesítményekben, oly módon, hogy intenzív kölcsönös energia- és anyagátadás valósul meg. CO2-kibocsátás származhat a tüzelőanyagok elégetéséből, valamint az ammónia előállításához technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagokból. Egyes, ammóniát előállító létesítményekben az előállítási folyamat során keletkező CO2-t leválasztják, és más előállítási folyamatokban, például karbamid előállításához használják fel. Ezt a leválasztott CO2-t kibocsátottként kell figyelembe venni.

2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK BEAZONOSÍTÁSA

Az ammónia előállítására szolgáló létesítményekben a következő kibocsátó forrásokból és forrásanyagokból származik CO2-kibocsátás:

—

a reformáláshoz vagy a részleges oxidációhoz szükséges hőt szolgáltató tüzelőanyagok elégetése,

—

az ammónia előállítási folyamatában (reformálás vagy részleges oxidáció) technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagok,

—

az egyéb égetési folyamatokban, például forró víz vagy gőz előállítása céljából felhasznált tüzelőanyagok.

2.1.   A CO2-KIBOCSÁTÁS SZÁMÍTÁSA

2.1.1.   ÉGETÉSBŐL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK

A nem technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagok elégetéséből származó kibocsátások nyomon követését és jelentését a II. mellékletnek megfelelően kell végezni.

2.1.2.   AZ AMMÓNIA-ELŐÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIAI ALAPANYAGAKÉNT FELHASZNÁLT TÜZELŐANYAGOKBÓL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK

A technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagokból származó kibocsátások nyomon követését és jelentését a II. mellékletnek megfelelően kell végezni.

2.2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK MÉRÉSE

Az I. és a XII. mellékletben található mérési iránymutatásokat kell alkalmazni.”

XVI. MELLÉKLET

A határozat a következő XXI. melléklettel egészül ki:

„XXI. MELLÉKLET

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a hidrogén és a szintetikus gáz előállítására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

1.   TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG

Az e mellékletben található tevékenységspecifikus iránymutatásokat – a 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében – a hidrogént és a szintetikus gázt előállító létesítményekből származó kibocsátások nyomon követésére kell alkalmazni. Ha műszaki szempontból a hidrogén-előállítás ásványolaj-finomító tevékenységének szerves részeként történik, akkor a létesítmény üzemeltetője e melléklet helyett a III. melléklet vonatkozó rendelkezései szerint köteles eljárni.

A hidrogén és a szintetikus gáz előállítására szolgáló létesítmények előfordulhatnak vegyipari és finomítóipari integrált létesítményekben, oly módon, hogy intenzív kölcsönös energia- és anyagátadás valósul meg. CO2-kibocsátás származhat a tüzelőanyagok elégetéséből, valamint a technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagokból.

2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK BEAZONOSÍTÁSA

A hidrogén és a szintetikus gáz előállítására szolgáló létesítményekben a következő kibocsátó forrásokból és forrásanyagokból származik CO2-kibocsátás:

—

a hidrogén, illetőleg szintetikus gáz előállítási folyamatában (reformálás vagy részleges oxidáció) technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagok,

—

az egyéb égetési folyamatokban, például forró víz vagy gőz előállítása céljából felhasznált tüzelőanyagok.

2.1.   A CO2-KIBOCSÁTÁS SZÁMÍTÁSA

2.1.1.   ÉGETÉSBŐL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK

A nem hidrogén vagy szintetikus gáz előállításához, hanem más égetési folyamatban technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagok elégetéséből származó kibocsátások nyomon követését és jelentését a II. mellékletnek megfelelően kell végezni.

2.1.2.   A TECHNOLÓGIAI ALAPANYAGKÉNT FELHASZNÁLT TÜZELŐANYAGOKBÓL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK

A hidrogén előállításához technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagokból származó kibocsátások számítását a 2.1.2.1. szakaszban leírt, a belépő anyagmennyiségen alapuló módszer szerint kell végezni. A szintetikus gáz esetében a 2.1.2.2. szakaszban leírt, anyagmérlegen alapuló módszert kell alkalmazni. Ha ugyanaz a létesítmény hidrogént és szintetikus gázt egyaránt előállít, akkor az üzemeltető a két előállítási eljárásból származó kibocsátások számítását a 2.1.2.2. szakasz alapján, egyetlen anyagmérleg figyelembevételével is elvégezheti.

2.1.2.1.   HIDROGÉN ELŐÁLLÍTÁSA

A technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagokból származó CO2-kibocsátást a következő összefüggés segítségével kell meghatározni:

CO2-kibocsátás = tevékenységre vonatkozó adatok × kibocsátási tényező,

ahol:

—

a tevékenységre vonatkozó adatok vagy a technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyag nettó energiatartalmaként [TJ], vagy – tömegre vagy térfogatra vonatkoztatott kibocsátási tényező alkalmazása esetén – a technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyag mennyiségeként [t vagy Nm3] vannak kifejezve,

—

a kibocsátási tényező tonna CO2/TJ-ban vagy tonna CO2/t-ban vagy tonna CO2/Nm3-ben, a technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyag nettó energiatartalmára, tömegére vagy térfogatára vonatkoztatva van megadva.

A különböző meghatározási szinteken a következő követelményeket kell alkalmazni:

a)    Tevékenységre vonatkozó adatok

A tevékenységre vonatkozó adatok megadása általában a jelentési időszak folyamán felhasznált tüzelőanyag nettó energiatartalmának [TJ] megadásával történik. A felhasznált tüzelőanyag energiatartalmát a következő összefüggés segítségével kell meghatározni:

felhasznált tüzelőanyag energiatartalma [TJ] = felhasznált tüzelőanyag mennyisége [t vagy Nm3] × tüzelőanyag fűtőértéke [TJ/t vagy TJ/Nm3].

Tömegre vagy térfogatra vonatkoztatott kibocsátási tényező [t CO2/t vagy t CO2/Nm3] alkalmazása esetén a tevékenységre vonatkozó adatokat a felhasznált tüzelőanyag mennyiségének megadásával [t vagy Nm3] kell megadni.

Az előzőekben:

a1)   Felhasznált tüzelőanyag mennyisége

1. meghatározási szint

A jelentési időszakban technológiai alapanyagként feldolgozott tüzelőanyag mennyiségének [t vagy Nm3] meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 7,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszakban technológiai alapanyagként feldolgozott tüzelőanyag mennyiségének [t vagy Nm3] meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 5,0 % lehet.

3. meghatározási szint

A jelentési időszakban technológiai alapanyagként feldolgozott tüzelőanyag mennyiségének [t vagy Nm3] meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

4. meghatározási szint

A jelentési időszakban technológiai alapanyagként feldolgozott tüzelőanyag mennyiségének [t vagy Nm3] meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

a2)   Fűtőérték

1. meghatározási szint

Az egyes tüzelőanyagokra az I. melléklet 11. szakaszában meghatározott standard értékeket kell alkalmazni.

2a. meghatározási szint

Az üzemeltető az adott tüzelőanyagra az adott tagállam által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságához benyújtott legutóbbi nemzeti jelentésben megadott országspecifikus fűtőértéket alkalmazza.

2b. meghatározási szint

Kereskedelemben forgalmazott tüzelőanyagok esetében az adott tüzelőanyag beszerzési nyilvántartásaiban szereplő, a tüzelőanyag beszállítója által megadott fűtőértéket kell alkalmazni, feltéve, hogy a fűtőérték meghatározása elfogadott nemzeti vagy nemzetközi szabványok alapján történt.

3. meghatározási szint

A létesítményben a tüzelőanyagra reprezentatív fűtőértéket az üzemeltető, az általa megbízott laboratórium vagy a tüzelőanyag beszállítója az I. melléklet 13. szakaszának rendelkezései szerint, méréssel határozza meg.

b)    Kibocsátási tényező

1. meghatározási szint

Az ezen iránymutatások I. mellékletének 11. szakaszában található referenciaértékeket kell figyelembe venni.

2a. meghatározási szint

Az üzemeltető az adott tüzelőanyagra az adott tagállam által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságához benyújtott legutóbbi nemzeti jelentésben megadott országspecifikus kibocsátási tényezőket alkalmazza.

2b. meghatározási szint

Az üzemeltető a tüzelőanyagra a következő megbízható közvetett adatok egyike alapján határozza meg a kibocsátási tényezőket:

—

azon olajok és gázok esetében, amelyeket jellemzően például a finomító- vagy az acéliparban használnak fel, a mért sűrűség,

—

egyes szénfajták esetében a fűtőérték,

és ezt a meghatározást egy külső laboratórium által az I. melléklet 13. szakaszának rendelkezéseivel összhangban legalább évente egyszer meghatározott tapasztalati korreláció felhasználásával végzi. Az üzemeltető gondoskodik arról, hogy a korreláció megfeleljen a helyes mérnöki gyakorlat követelményeinek, és alkalmazása csak a közvetett adatoknak a korreláció érvényességi tartományába eső értékeire történjék.

3. meghatározási szint

A felhasznált tüzelőanyag széntartalma alapján számított, az I. melléklet 13. szakaszának megfelelően meghatározott tevékenységspecifikus kibocsátási tényezőt (CO2/TJ vagy CO2/t vagy CO2/Nm3 belépő anyag) kell alkalmazni.

2.1.2.2.   SZINTETIKUS GÁZ ELŐÁLLÍTÁSA

Mivel a technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagok széntartalmának egy része belekerül az előállított szintetikus gázba, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátott mennyiségét anyagmérleg felállításával kell meghatározni.

Az üvegházhatást okozó gázoknak a jelentési időszakban történő kibocsátása meghatározásához az anyagmérlegben figyelembe kell venni a belépő anyagokban, a készletekben, a termékekben és a létesítményből kilépő más anyagokban lévő összes szenet, de nem kell figyelembe venni azokat a kibocsátó forrásokat, amelyek nyomon követése e melléklet 2.1.1. és 2.1.2.1. szakasza alapján történik. A számítást a következő összefüggés segítségével kell elvégezni:

CO2-kibocsátás [t CO2] = (belépő anyagok – termékek – kilépő anyagok – készletváltozás) × CO2/C konverziós tényező,

ahol:

—   belépő anyagok [t C]: a létesítmény területére belépő összes szén,

—   termékek [t C]: a létesítményt elhagyó termékekben és anyagokban, köztük a melléktermékekben található összes szén,

—   kilépő anyagok [t C]: a létesítményből kilépő, például a szennyvízcsatorna-hálózatba engedett, a hulladéklerakóba kerülő vagy a veszteségekkel távozó szén. A kilépő anyagok nem tartalmazzák a légkörbe kibocsátott üvegházhatást okozó gázokat és szén-monoxidot,

—   készletváltozás [t C]: a szén készletnövekedése a létesítmény területén belül.

A számítás a következőképpen történik:

CO2-kibocsátás [t CO2] = [Σ (tevékenységre vonatkozó adatokbelépő × széntartalombelépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatoktermékek × széntartalomtermékek) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkilépő × széntartalomkilépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkészletváltozás × széntartalomkészletváltozás)] × 3,664,

ahol:

a)    Tevékenységre vonatkozó adatok

Az üzemeltető az összes érintett tüzelőanyag és más anyag esetében külön-külön megvizsgálja és a jelentésben megadja a létesítménybe belépő és az onnan kilépő anyagok tömegét, valamint a vonatkozó készletváltozásokat. Ha egy tömegáram széntartalma általában az energiatartalomra van vonatkoztatva (tüzelőanyagok), akkor az üzemeltető az anyagmérleg-számításhoz meghatározhatja és felhasználhatja az adott tömegáram energiatartalmára vonatkoztatott széntartalmat [t C/TJ].

1. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 7,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 5 % lehet.

3. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

4. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

b)    Széntartalom

1. meghatározási szint

A kilépő és a belépő anyagáramok széntartalmát a tüzelőanyagokra és más anyagokra az I. melléklet 11. szakaszában vagy ezen iránymutatások más tevékenységspecifikus mellékleteiben megadott standard kibocsátási tényezőkből kell meghatározni. A széntartalom meghatározása a következőképpen történik:

C-tartalom [t/t vagy TJ] = kibocsátási tényező [t CO2/t vagy TJ])/3,664 [t CO2/t C].

2. meghatározási szint

Az üzemeltető az adott tüzelőanyagra vagy más anyagra az adott tagállam által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságához benyújtott legutóbbi nemzeti jelentésben megadott országspecifikus széntartalmat alkalmazza.

3. meghatározási szint

A belépő és a kilépő anyagáramok széntartalmát az I. melléklet 13. szakaszának a tüzelőanyagokból, termékekből és melléktermékekből való reprezentatív mintavételre és azok széntartalmának és biomasszahányadának meghatározására vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni.

2.2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK MÉRÉSE

Az I. és a XII. mellékletben található mérési iránymutatásokat kell alkalmazni.”

XVII. MELLÉKLET

A határozat a következő XXII. melléklettel egészül ki:

„XXII. MELLÉKLET

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében az ömlesztett szerves vegyszerek előállítására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

1.   TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG

Az e mellékletben található tevékenységspecifikus iránymutatásokat – a 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében – az ömlesztett szerves vegyszerek előállításából származó kibocsátások nyomon követésére kell alkalmazni. Ha a vegyszerek előállítása ásványolaj-finomító tevékenységének szerves részeként történik, akkor – különösen a katalitikus krakkolásból származó kibocsátások vonatkozásában – a létesítmény üzemeltetője e melléklet helyett a III. melléklet vonatkozó rendelkezései szerint köteles eljárni.

Az ömlesztett szerves vegyszerek előállítására szolgáló létesítmények előfordulhatnak vegyipari és finomítóipari integrált létesítményekben, oly módon, hogy intenzív kölcsönös energia- és anyagátadás valósul meg. CO2-kibocsátás származhat a tüzelőanyagok elégetéséből, valamint a technológiai alapanyagként felhasznált tüzelőanyagokból és más anyagokból.

2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK BEAZONOSÍTÁSA

Potenciális CO2-kibocsátó források különösen a következő folyamatokban felhasznált tüzelőanyagok és más belépő anyagok:

—

krakkolás (katalitikus és nem katalitikus),

—

reformálás,

—

teljes vagy részleges oxidáció,

—

olyan hasonló folyamatok, amelyek során a keletkező CO2-kibocsátás a szénhidrogén-alapú alapanyagok széntartalmából származik,

—

a füstgázok elégetése, fáklyázás,

—

más tüzelőanyagok olyan elégetése, amelynek célja a fenti folyamatokhoz szükséges hő biztosítása.

2.1.   A CO2-KIBOCSÁTÁS SZÁMÍTÁSA

Azon égetési folyamatok esetében, amelyekben a felhasznált tüzelőanyag nem vesz részt az ömlesztett szerves vegyszerek előállítását szolgáló vegyi reakciókban és nem is azokból ered, tehát például nem kerül felhasználásra az azokhoz szükséges hő vagy villamos energia előállítása során, a kibocsátások nyomon követését és jelentését a 2.1.1. szakasz szerint kell végezni. Minden más esetben az ömlesztett szerves vegyszerek előállításából származó kibocsátásokat a 2.1.2. szakaszban leírt, anyagmérlegen alapuló módszer felhasználásával kell számítani. A füstgázban lévő összes CO-t CO2-ként kell számításba venni. Az illetékes hatóság jóváhagyásával az anyagmérlegen alapuló módszer helyett olyan módszer (például a II. mellékletben leírt módszer) is alkalmazható, amely a belépő anyagok mennyiségén alapul, és figyelembe veszi a legjobb ipari gyakorlatot, amennyiben az üzemeltető képes kimutatni, hogy ez az eljárás költséghatékonyabb, és pontosságát tekintve jelentősen nem kedvezőtlenebb.

2.1.1.   ÉGETÉSBŐL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK

Az égetési folyamatokból származó kibocsátások nyomon követését és jelentését a II. mellékletnek megfelelően kell végezni. Ha a létesítményben füstgázmosást végeznek, és az ebből eredő kibocsátások figyelembevétele nem a 2.1.2. szakaszban leírt, anyagmérlegen alapuló módszer segítségével történik, akkor a szóban forgó kibocsátásokat a II. mellékletnek megfelelően kell számítani.

2.1.2.   ANYAGMÉRLEGEN ALAPULÓ MÓDSZER

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának meghatározásához az anyagmérlegben figyelembe kell venni a belépő anyagokban, a készletekben, a termékekben és a létesítményből kilépő más anyagokban lévő összes szenet, de nem kell figyelembe venni azokat a kibocsátó forrásokat, amelyek nyomon követése e melléklet 2.1.1. szakasza alapján történik. A számítást a következő összefüggés segítségével kell elvégezni:

kibocsátás [t CO2] = (belépő anyagok – termékek – kilépő anyagok – készletváltozás) * CO2/C konverziós tényező,

ahol:

—   belépő anyagok [t C]: a létesítmény területére belépő összes szén,

—   termékek [t C]: a létesítményt elhagyó termékekben és anyagokban, köztük a melléktermékekben található összes szén,

—   kilépő anyagok [t C]: a létesítményből kilépő, például a szennyvízcsatorna-hálózatba engedett, a hulladéklerakóba kerülő vagy a veszteségekkel távozó szén. A kilépő anyagok nem tartalmazzák a légkörbe kibocsátott üvegházhatást okozó gázokat és szén-monoxidot,

—   készletváltozás [t C]: a szén készletnövekedése a létesítmény területén belül.

A számítás a következőképpen történik:

CO2-kibocsátás [t CO2] = [Σ (tevékenységre vonatkozó adatokbelépő * széntartalombelépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatoktermékek * széntartalomtermékek) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkilépő * széntartalomkilépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkészletváltozás * széntartalomkészletváltozás)] * 3,664,

ahol:

a)    Tevékenységre vonatkozó adatok

Az üzemeltető az összes érintett tüzelőanyag és más anyag esetében külön-külön megvizsgálja és a jelentésben megadja a létesítménybe belépő és az onnan kilépő anyagok tömegét, valamint a vonatkozó készletváltozásokat. Ha egy tömegáram széntartalma általában az energiatartalomra van vonatkoztatva (tüzelőanyagok), akkor az üzemeltető az anyagmérleg-számításhoz meghatározhatja és felhasználhatja az adott tömegáram energiatartalmára vonatkoztatott széntartalmat [t C/TJ].

1. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 7,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 5,0 % lehet.

3. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

4. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

b)    Széntartalom

1. meghatározási szint

A kilépő és a belépő anyagáramok széntartalmát a tüzelőanyagokra és más anyagokra az I. melléklet 11. szakaszában, az alábbi táblázatban vagy ezen iránymutatások más tevékenységspecifikus mellékleteiben megadott standard kibocsátási tényezőkből kell meghatározni. A széntartalom meghatározása a következőképpen történik:

C-tartalom [t/t vagy TJ] = kibocsátási tényező [t CO2/t vagy TJ]/3,664 [t CO2/t C].

Azon anyagok esetében, amelyek sem az I. melléklet 11. szakaszában, sem ezen iránymutatások más tevékenységspecifikus mellékleteiben nem találhatók meg, az üzemeltetők a széntartalmat meghatározhatják a tiszta anyag sztöchiometriai széntartama és az adott anyagnak a belépő vagy kilépő anyagáramban mérhető koncentrációja alapján.

Táblázat

Standard kibocsátási tényezők  (1)

Anyag

Széntartalom (t C/t alapanyag vagy t C/t termék)

Acetonitril

0,5852 t C/t

Akrilnitril

0,6664 t C/t

Butadién

0,888 t C/t

Korom

0,97 t C/t

Etilén

0,856 t C/t

Etilén-diklorid

0,245 t C/t

Etilén-glikol

0,387 t C/t

Etilén-oxid

0,545 t C/t

Hidrogén-cianid

0,4444 t C/t

Metanol

0,375 t C/t

Metán

0,749 t C/t

Propán

0,817 t C/t

Propilén

0,8563 t C/t

Vinil-klorid monomer

0,384 t C/t

2. meghatározási szint

Az üzemeltető az adott tüzelőanyagra vagy más anyagra az adott tagállam által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságához benyújtott legutóbbi nemzeti jelentésben megadott országspecifikus széntartalmat alkalmazza.

3. meghatározási szint

A belépő és a kilépő anyagáramok széntartalmát az I. melléklet 13. szakaszának a tüzelőanyagokból, termékekből és melléktermékekből való reprezentatív mintavételre és azok széntartalmának és biomasszahányadának meghatározására vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni.

2.2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK MÉRÉSE

Az I. és a XII. mellékletben található mérési iránymutatásokat kell alkalmazni.”

(1)  Lásd az üvegházhatást okozó gázok nemzeti nyilvántartási rendszereire vonatkozó 2006. évi IPCC-iránymutatást.

XVIII. MELLÉKLET

A határozat a következő XXIII. melléklettel egészül ki:

„XXIII. MELLÉKLET

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében a vasfémek és a nemvasfémek előállítására és feldolgozására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

1.   TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG

Az e mellékletben található tevékenységspecifikus iránymutatásokat – a 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében – a vasfémek és a nemvasfémek előállításából és feldolgozásából származó kibocsátásokra kell alkalmazni, de nem kell alkalmazni a nyersvas, az acél és az elsődleges alumínium előállításából származó kibocsátásokra.

2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK BEAZONOSÍTÁSA

A vasfémek és a nemvasfémek előállítására vagy feldolgozására szolgáló létesítményekben különösen a következő kibocsátó forrásokból és forrásanyagokból származik CO2-kibocsátás:

—

hagyományos tüzelőanyagok (például földgáz, szén és koksz, fűtőolaj),

—

más tüzelőanyagok (műanyagok, például az elemek és az akkumulátorok újrafeldolgozásából, granulált [szerves] anyagok az aprítási termékeket feldolgozó üzemekből),

—

redukálószerek (például koksz, grafitelektródok),

—

nyersanyagok (például mészkő, dolomit és széntartalmú fémércek és dúsítási termékek kalcinálása),

—

másodlagos belépő anyagok (például a fémtörmelékben lévő szerves anyagok).

2.1.   A CO2-KIBOCSÁTÁS SZÁMÍTÁSA

Azon létesítmények esetében, amelyekben a létesítményben felhasznált tüzelőanyagokból vagy más belépő anyagokból származó szén a termékekben vagy a termelés más kilépő anyagaiban marad, például a fémércek redukciójához kerül felhasználásra, anyagmérlegen alapuló módszer alkalmazható (lásd a 2.1.1. szakaszt). Azon létesítmények esetében, amelyekre ez a feltétel nem áll fenn, az égetésből származó és a technológiai kibocsátásokat külön-külön kell meghatározni (lásd a 2.1.2. és a 2.1.3. szakaszt).

2.1.1.   ANYAGMÉRLEGEN ALAPULÓ MÓDSZER

Az üvegházhatást okozó gázoknak a jelentési időszakban történő kibocsátása meghatározásához az anyagmérlegben a következő összefüggés segítségével kell figyelembe venni a belépő anyagokban, a készletekben, a termékekben és a létesítményből kilépő más anyagokban lévő összes szenet:

kibocsátás [t CO2] = (belépő anyagok – termékek – kilépő anyagok – készletváltozás) × CO2/C konverziós tényező,

ahol:

—   belépő anyagok [t C]: a létesítmény területére belépő összes szén,

—   termékek [t C]: a létesítményt elhagyó termékekben és anyagokban, köztük a melléktermékekben található összes szén,

—   kilépő anyagok [t C]: a létesítményből kilépő, például a szennyvízcsatorna-hálózatba engedett, a hulladéklerakóba kerülő vagy a veszteségekkel távozó szén. A kilépő anyagok nem tartalmazzák a légkörbe kibocsátott üvegházhatást okozó gázokat és szén-monoxidot,

—   készletváltozás [t C]: a szén készletnövekedése a létesítmény területén belül.

A számítás a következőképpen történik:

CO2-kibocsátás [t CO2] = [Σ (tevékenységre vonatkozó adatokbelépő × széntartalombelépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatoktermékek × széntartalomtermékek) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkilépő × széntartalomkilépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkészletváltozás × széntartalomkészletváltozás)] × 3,664,

ahol:

a)    Tevékenységre vonatkozó adatok

Az üzemeltető az összes érintett tüzelőanyag és más anyag esetében külön-külön megvizsgálja és a jelentésben megadja a létesítménybe belépő és az onnan kilépő anyagok tömegét, valamint a vonatkozó készletváltozásokat. Ha egy tömegáram széntartalma általában az energiatartalomra van vonatkoztatva (tüzelőanyagok), akkor az üzemeltető az anyagmérleg-számításhoz meghatározhatja és felhasználhatja az adott tömegáram energiatartalmára vonatkoztatott széntartalmat [t C/TJ].

1. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 7,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 5 % lehet.

3. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

4. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

b)    Széntartalom

1. meghatározási szint

A kilépő és a belépő anyagáramok széntartalmát a tüzelőanyagokra és más anyagokra az I. melléklet 11. szakaszában vagy ezen iránymutatások más tevékenységspecifikus mellékleteiben megadott standard kibocsátási tényezőkből kell meghatározni. A széntartalom meghatározása a következőképpen történik:

C-tartalom [t/t vagy TJ] = kibocsátási tényező [t CO2/t vagy TJ])/3,664 [t CO2/t C]

2. meghatározási szint

Az üzemeltető az adott tüzelőanyagra vagy más anyagra az adott tagállam által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságához benyújtott legutóbbi nemzeti jelentésben megadott országspecifikus széntartalmat alkalmazza.

3. meghatározási szint

A belépő és a kilépő anyagáramok széntartalmát az I. melléklet 13. szakaszának a tüzelőanyagokból, termékekből és melléktermékekből való reprezentatív mintavételre és azok széntartalmának és biomasszahányadának meghatározására vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni.

2.1.2.   ÉGETÉSBŐL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK

Ha a vasfémek és a nemvasfémek előállítására vagy feldolgozására szolgáló létesítmény kibocsátásainak nyomon követése nem az anyagmérlegen alapuló módszerrel történik, akkor az égetési folyamatokból származó kibocsátások nyomon követését és jelentését a II. mellékletnek megfelelően kell végezni.

2.1.3.   TECHNOLÓGIAI KIBOCSÁTÁSOK

A felhasznált technológiai alapanyagok egyes fajtáira a CO2 mennyiségét a következőképpen kell meghatározni:

CO2-kibocsátás = Σ tevékenységre vonatkozó adatoktechnológiai alapanyagok × kibocsátási tényező × konverziós tényező,

ahol:

a)    Tevékenységre vonatkozó adatok

1. meghatározási szint

A belépő anyagoknak és a folyamatba belépő anyagként visszavezetett technológiai maradékanyagoknak e melléklet 2.1.2. szakasza alapján nem jelentett, a jelentési időszakra vonatkozó mennyiségének [t] meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 5,0 % lehet.

2. meghatározási szint

A belépő anyagoknak és a folyamatba belépő anyagként visszavezetett technológiai maradékanyagoknak e melléklet 2.1.2. szakasza alapján nem jelentett, a jelentési időszakra vonatkozó mennyiségének [t] meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

b)    Kibocsátási tényező

1. meghatározási szint

A karbonátok esetében az alábbi táblázatban megadott sztöchiometriai arányokat kell figyelembe venni.

Táblázat

Sztöchiometriai kibocsátási tényezők

Karbonát

Arány [t CO2/t kalcium-, magnézium- vagy más karbonát]

Megjegyzések

CaCO3

0,440

 

MgCO3

0,522

 

Általánosan: XY(CO3)Z

Kibocsátási tényező = [MCO2 ]/{Y × [Mx] + Z × [MCO3 2-]}

X= fém

Mx= X anyag molekulatömege [g/mol]

MCO2 = a CO2 molekulatömege [g/mol]

MCO3 2-= a CO3 2– molekulatömege [g/mol]

Y= X anyag sztöchiometriai mennyisége

Z= a CO3 2– sztöchiometriai mennyisége

Ezeket az értékeket az alkalmazott karbonáttartalmú anyag nedvesség- és meddőkőzet-tartalmának megfelelően korrigálni kell.

A technológiai maradékanyagok és a karbonátoktól eltérő más, e melléklet 2.1.2. szakasza alapján nem jelentett belépő anyagok esetében az I. melléklet 13. szakaszának rendelkezései alapján tevékenységspecifikus tényezőket kell meghatározni.

c)    Konverziós tényező

1. meghatározási szint

A konverziós tényező értéke 1,0.

2. meghatározási szint

Olyan, az I. melléklet 13. szakaszának rendelkezései szerint meghatározott tevékenységspecifikus tényezőket kell figyelembe venni, amelyek megadják a szinterelt ércben, a salakban vagy más számításba jövő kilépő anyagban, valamint a szűrt porban található szénmennyiséget. Ha a szűrt port visszavezetik a folyamatba, a kétszeri beszámítás elkerülése érdekében a benne található szénmennyiségét [t] nem kell figyelembe venni.

2.2.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK MÉRÉSE

Az I. és a XII. mellékletben található mérési iránymutatásokat kell alkalmazni.”

XIX. MELLÉKLET

A határozat a következő XXIV. melléklettel egészül ki:

„XXIV. MELLÉKLET

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében az elsődleges alumínium előállítására és feldolgozására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások

1.   TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG

Az e mellékletben található tevékenységspecifikus iránymutatásokat – a 2003/87/EK irányelv I. melléklete értelmében – az elsődleges alumínium előállítására vagy feldolgozására szolgáló létesítményekből származó kibocsátásokra kell alkalmazni.

Ez a melléklet az elsődleges alumínium előállításához felhasznált elektródok gyártása során keletkező kibocsátások nyomon követésére vonatkozóan is tartalmaz iránymutatást, amely olyan független üzemekre is alkalmazható, amelyekben csak elektród-előállítás folyik.

2.   AZ ÜVEGHÁZHATÁST OKOZÓ GÁZOK KIBOCSÁTOTT MENNYISÉGEINEK MEGHATÁROZÁSA

Az elsődleges alumínium előállítására vagy feldolgozására szolgáló létesítményekben különösen a következő kibocsátó forrásokból és forrásanyagokból származnak kibocsátott üvegházhatást okozó gázok:

—

hő vagy gőz előállítására felhasznált tüzelőanyagok,

—

anód-előállítás (CO2),

—

az Al2O3 redukálása az elektrolízis során (CO2), az elektród fogyásával összefüggésben,

—

nátrium-karbonát vagy más karbonátok felhasználása füstgázmosásra (CO2),

—

anódhatás (PFC-k), ideértve a diffúz PFC-kibocsátást is.

2.1.   A CO2-KIBOCSÁTÁS SZÁMÍTÁSA

2.1.1.   ÉGETÉSBŐL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK

A tüzelőanyagok elégetéséből (a füstgázmosást is ideértve) származó, a 2.1.2. szakaszban leírt anyagmérlegben figyelembe nem vett kibocsátások nyomon követését és jelentését a II. mellékletnek megfelelően kell végezni.

2.1.2.   ANYAGMÉRLEG

Az anódok előállításából és felhasználásából származó technológiai kibocsátásokat anyagmérleg segítségével kell meghatározni. Az anyagmérlegben az anódok alapanyagának összeállítása, az anódok formázása, sütése és újrafeldolgozása, valamint az elektrolízisben való felhasználása vonatkozásában a belépő anyagok, a készletek, a termékek és a létesítményből kilépő más anyagok teljes széntartalmát figyelembe kell venni. Előre gyártott anódok alkalmazása esetén vagy külön-külön anyagmérleget kell felállítani a gyártásra és a felhasználásra, vagy egyetlen olyan anyagmérleget, amely mind az elektródok előállítását, mind felhasználásukat leírja. A Søderberg-cellákra egyetlen egységes anyagmérleget kell felállítani. Az anyagmérlegnek a jelentési időszakban kibocsátott üvegházhatást okozó gázok teljes mennyiségét kell megadnia, és – függetlenül attól, hogy a számítás egyetlen vagy több különálló anyagmérleg alapján történik-e – a következő összefüggésen kell alapulnia:

CO2-kibocsátás [t CO2] = (belépő anyagok – termékek – kilépő anyagok – készletváltozás) × CO2/C konverziós tényező,

ahol:

—   belépő anyagok [t C]: az anyagmérlegbe belépő összes szén, például a szurok, a koksz, a töltőkoksz, a vásárolt anódok széntartalma,

—   termékek [t C]: az anyagmérleget elhagyó termékekben és anyagokban, köztük a melléktermékekben és a hulladékokban – például az elhasznált anódokban – található összes szén,

—   kilépő anyagok [t C]: az anyagmérlegből kilépő, például a szennyvízcsatorna-hálózatba engedett, a hulladéklerakóba kerülő vagy a veszteségekkel távozó szén. A kilépő anyagok nem tartalmazzák a légkörbe kibocsátott üvegházhatást okozó gázokat,

—   készletváltozás [t C]: a szén készletnövekedése a létesítmény területén belül.

A számítás a következőképpen történik:

CO2-kibocsátás [t CO2] = [Σ (tevékenységre vonatkozó adatokbelépő × széntartalombelépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatoktermékek × széntartalomtermékek) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkilépő × széntartalomkilépő) – Σ (tevékenységre vonatkozó adatokkészletváltozás × széntartalomkészletváltozás)] × 3,664,

ahol:

a)    Tevékenységre vonatkozó adatok

Az üzemeltető az összes érintett tüzelőanyag és más anyag (például szurok, koksz, töltőkoksz) esetében külön-külön megvizsgálja és a jelentésben megadja a létesítménybe belépő és az onnan kilépő anyagok tömegét, valamint a vonatkozó készletváltozásokat. Ha egy tömegáram széntartalma általában az energiatartalomra van vonatkoztatva (tüzelőanyagok), akkor az üzemeltető az anyagmérleg-számítás során az adott tömegáram energiatartalmára vonatkoztatott széntartalom [t C/TJ] meghatározásából is kiindulhat.

1. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 7,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 5 % lehet.

3. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

4. meghatározási szint

A jelentési időszak tevékenységre vonatkozó adatainak meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

b)    Széntartalom

1. meghatározási szint

A kilépő és a belépő anyagáramok széntartalmát a tüzelőanyagokra és más anyagokra az I. melléklet 11. szakaszában vagy ezen iránymutatások más tevékenységspecifikus mellékleteiben megadott standard kibocsátási tényezőkből kell meghatározni. A széntartalom meghatározása a következőképpen történik:

C-tartalom [t/t vagy TJ] = kibocsátási tényező [t CO2/t vagy TJ])/3,664 [t CO2/t C].

2. meghatározási szint

Az üzemeltető az adott tüzelőanyagra vagy más anyagra az adott tagállam által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságához benyújtott legutóbbi nemzeti jelentésben megadott országspecifikus széntartalmat alkalmazza.

3. meghatározási szint

A belépő és a kilépő anyagáramok széntartalmát az I. melléklet 13. szakaszának a tüzelőanyagokból, termékekből és melléktermékekből való reprezentatív mintavételre és azok széntartalmának és biomasszahányadának meghatározására vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni.

A széntartalom meghatározása történhet közvetlen elemzéssel vagy közvetett módszerrel, azaz – a körülményektől függően, az illetékes hatóság jóváhagyásával – az ismert összetevők (például kén, hidrogén, hamu) mért mennyiségének a teljes mennyiségből való levonása útján.

2.5.   A CO2-KIBOCSÁTÁSOK MÉRÉSE

Az I. és a XII. mellékletben található mérési iránymutatásokat kell alkalmazni.

3.   A PFC-KIBOCSÁTÁS MEGHATÁROZÁSA

Az elsődleges alumínium előállítása során kibocsátott PFC-k mennyisége a CF4- és a C2F6-kibocsátást foglalja magában, és CO2-egyenértékben kifejezett értéket jelent:

PFC-kibocsátás [t CO2(e)] = CF4-kibocsátás [t CO2(e)] + C2F6-kibocsátás [t CO2(e)].

A szén-dioxid-egyenértékeket [t CO2(e)] a globális felmelegedési potenciálnak az Éghajlat-változási Kormányközi Testület második értékelő jelentésében megadott értékei (1995. évi IPPC GWP-értékek) alapján kell meghatározni. Ezek az értékek a következők:

 

GWPCF4 = 6 500 t CO2(e)/t CF4;

 

GWPC2F6 = 9 200 t CO2(e)/t C2F6.

A teljes PFC-kibocsátás számítása a kivezetőcsőben vagy kéményben mérhető kibocsátásokból (»pontszerű kibocsátás«), a diffúz kibocsátás és a kivezetőcső gázbefogási hatékonyságának figyelembevételével történik:

PFC-kibocsátás (teljes) = PFC-kibocsátás (cső)/gázbefogási hatékonyság.

A gázbefogási hatékonyságot a létesítményspecifikus kibocsátási tényezők meghatározásakor kell megmérni. Meghatározására a 2006. évi IPCC-iránymutatás 4.4.2.4. szakaszában a 3. meghatározási szinthez adott útmutatás legutóbbi változatát kell alkalmazni.

A kivezetőcsövön vagy kéményen keresztül kibocsátott CF4 és C2F6 mennyiségét a létesítményben alkalmazott ellenőrzési technológiától függően az alábbi két módszer valamelyikével kell meghatározni. Az A számítási módszert kell alkalmazni akkor, ha a létesítményben az anódhatás cellanaponkénti időtartamát jegyzik fel, a B számítási módszert pedig akkor, ha az anódhatáshoz tartozó túlfeszültséget tartják nyilván.

A számítási módszer: Meredekségmódszer

Az anódhatás cellanaponkénti időtartamának mérése esetén a PFC-kibocsátást a következő összefüggés segítségével kell meghatározni:

 

CF4-kibocsátás [t CO2(e)] = AEM × (SEFCF4 /1 000) × PrAl × GWPCF4 ;

 

C2F6-kibocsátás [t CO2(e)] = CF4-kibocsátás × FC2F6 × GWPC2F6 ,

ahol:

AEM: az anódhatás cellanaponkénti időtartama percben kifejezve;

SEFCF4  (1): a kibocsátási tényező függvényének meredeksége [(kg CF4/t előállított Al)/(anódhatás cellanaponkénti időtartama percben)];

PrAl: az elsődleges alumínium előállított évi mennyisége [t];

FC2F6 : a C2F6 relatív mennyiségét kifejező tömegarány (t C2F6/t CF4),

továbbá:

A tevékenységre vonatkozó adatok

a)   Az elsődleges alumínium előállított mennyisége

1. meghatározási szint

A jelentési időszak alatt előállított elsődleges alumínium mennyiségének meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszak alatt előállított elsődleges alumínium mennyiségének meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

b)   Az anódhatás időtartama (AEM)

Az anódhatás cellanaponkénti időtartama az anódhatások gyakoriságának (cellanaponkénti számának) és átlagos időtartamának (előfordulásonkénti, percben kifejezett hosszának) szorzatát fejezi ki:

AEM = gyakoriság × átlagos időtartam.

1. meghatározási szint

A jelentési időszakra vonatkozóan az anódhatások gyakoriságának és átlagos időtartamának meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszakra vonatkozóan az anódhatások gyakoriságának és átlagos időtartamának meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

Kibocsátási tényező

A CF4-hez tartozó kibocsátási tényező (a kibocsátási tényező függvényének meredekségét megadó SEFCF4 -mennyiség) azt a CF4-mennyiséget [kg] fejezi ki, amelyet a létesítmény egy tonna alumínium előállítása során akkor bocsát ki, ha az anódhatás cellanaponkénti időtartama egy perc. A C2F6-hoz tartozó kibocsátási tényező (az FC2F6 -tömegarány) azt fejezi ki, hogy egy tonnányi kibocsátott CF4-gyel egyidejűleg hány tonna C2F6 kerül kibocsátásra.

1. meghatározási szint

Az 1. táblázatban található technológiaspecifikus kibocsátási tényezőt kell figyelembe venni.

1. táblázat

Technológiaspecifikus kibocsátási tényezők a meredekségmódszerhez

Technológia

A CF4-hez tartozó kibocsátási tényező (SEFCF4 )

[(kg CF4/t Al)/(AH-perc/cellanap)]

A C2F6-hoz tartozó kibocsátási tényező (FC2F6 )

[t C2F6/t CF4]

Előre gyártott anódos, középadagolású cellák (CWPB)

0,143

0,121

Felsőtüskés Søderberg-cellák (VSS)

0,092

0,053

2. meghatározási szint

A CF4-re és a C2F6-ra vonatkozóan folyamatos vagy időszakos helyszíni méréssel létesítményspecifikus kibocsátási tényezőket kell meghatározni. E kibocsátási tényezők meghatározására a 2006. évi IPCC-iránymutatás (2) 4.4.2.4. szakaszában a 3. meghatározási szinthez adott útmutatás legutóbbi változatát kell alkalmazni. A kibocsátási tényezők meghatározásának bizonytalansága mindegyik tényező esetében legfeljebb ± 15 % lehet.

A kibocsátási tényezőket legfeljebb háromévente, vagy ha a létesítményen végrehajtott változtatások szükségessé teszik, ennél korábban kell megállapítani. Új méréseket tesz szükségessé egyebek mellett az anódhatások időbeli eloszlásának megváltozása vagy annak a vezérlési algoritmusnak a módosulása, amely meghatározza az anódhatások különböző típusainak relatív alkalmazási gyakoriságát vagy az anódhatás kikapcsolásának módját.

B számítási módszer: Túlfeszültségmódszer

Az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség mérése esetén a PFC-kibocsátást a következő összefüggés segítségével kell meghatározni:

 

CF4-kibocsátás [t CO2(e)] = OVC × (AEO/CE) × PrAl × GWPCF4 × 0,001;

 

C2F6-kibocsátás [t CO2-eq] = CF4-kibocsátás × FC2F6 × GWPC2F6 ,

ahol:

OVC: a túlfeszültség-tényező (»kibocsátási tényező«), amely azt mutatja meg, hogy egy tonna alumínium előállítása során egy mV túlfeszültség mellett hány kilogramm CF4 keletkezik;

AEO: az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség a cellában, amelyet úgy határozunk meg, hogy a feszültség célértéke feletti túlfeszültség idő szerinti integráltját elosztjuk az adatgyűjtés időtartamával;

CE: az alumínium-előállítás áramkihasználása [%];

PrAl: az elsődleges alumínium előállított évi mennyisége [t];

FC2F6 : a C2F6 relatív mennyiségét kifejező tömegarány (t C2F6/t CF4).

A tevékenységre vonatkozó adatok

a)   Az elsődleges alumínium előállított mennyisége

1. meghatározási szint

A jelentési időszak alatt előállított elsődleges alumínium mennyiségének meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszak alatt előállított elsődleges alumínium mennyiségének meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

b)   Az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség

Az AEO/CE hányados (az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség és az áramkihasználás hányadosa) az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség időátlagának [mV túlfeszültség] az átlagos áramkihasználás értékével [%] való osztásával kapott mennyiség.

1. meghatározási szint

A jelentési időszakra vonatkozóan az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség és az áramkihasználás meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet.

2. meghatározási szint

A jelentési időszakra vonatkozóan az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség és az áramkihasználás meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 1,5 % lehet.

Kibocsátási tényező

A CF4-hez tartozó kibocsátási tényező (az OVC túlfeszültség-tényező) azt a CF4-mennyiséget [kg] fejezi ki, amelyet a létesítmény egy tonna alumínium előállítása során akkor bocsát ki, ha az anódhatáshoz tartozó túlfeszültség értéke egy millivolt [mV]. A C2F6-hoz tartozó kibocsátási tényező (az FC2F6 -tömegarány) azt fejezi ki, hogy egy tonnányi kibocsátott CF4-gyel egyidejűleg hány tonna C2F6 kerül kibocsátásra.

1. meghatározási szint

A 2. táblázatban található technológiaspecifikus kibocsátási tényezőt kell figyelembe venni.

2. táblázat

Technológiaspecifikus kibocsátási tényezők túlfeszültségben kifejezett tevékenységadatokhoz

Technológia

A CF4-hez tartozó kibocsátási tényező

[(kg CF4/t Al)/mV]

A C2F6-hoz tartozó kibocsátási tényező

[t C2F6/t CF4]

Előre gyártott anódos, középadagolású cellák (CWPB)

1,16

0,121

Felsőtüskés Søderberg-cellák (VSS)

n. a.

0,053

2. meghatározási szint

A CF4-re és a C2F6-ra vonatkozóan folyamatos vagy időszakos helyszíni méréssel létesítményspecifikus kibocsátási tényezőket [(kg CF4/t Al)/mV, illetve t C2F6/t CF4] kell meghatározni. E kibocsátási tényezők meghatározására a 2006. évi IPCC-iránymutatás (2) 4.4.2.4. szakaszában a 3. meghatározási szinthez adott útmutatás legutóbbi változatát kell alkalmazni. A kibocsátási tényezők meghatározásának bizonytalansága mindegyik tényező esetében legfeljebb ± 15 % lehet.

A kibocsátási tényezőket legfeljebb háromévente, vagy ha a létesítményen végrehajtott változtatások szükségessé teszik, ennél korábban kell megállapítani. Új méréseket tesz szükségessé egyebek mellett az anódhatások időbeli eloszlásának megváltozása vagy annak a vezérlési algoritmusnak a módosulása, amely meghatározza az anódhatások különböző típusainak relatív alkalmazási gyakoriságát vagy az anódhatás kikapcsolásának módját.

(1)  Különböző cellatípusok alkalmazása esetén különböző SEF értékek vehetők figyelembe.

(2)  International Aluminium Institute: The Aluminium Sector Greenhouse Gas Protocol, 2006. október; US Environmental Protection Agency és International Aluminium Institute: Protocol for Measurement of Tetrafluoromethane (CF4) and Hexafluoroethane (C2F6) Emissions from Primary Aluminum Production, 2008. április.

Top