10.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 235/42

(1)

2008. június 27-én Ausztria egy előzetes bejelentésben értesítette a Bizottságot arról, hogy szándékában áll a hatályos osztrák zöld energiáról szóló törvény (a továbbiakban: „zöld energiáról szóló törvény”) módosítása, amit a Bizottság annak 2006. évi változatában a belső piaccal összeegyeztethető támogatásként jóváhagyott (2). 2008. szeptember 4-én Ausztria bejelentette a zöld energiáról szóló törvény módosított változatát, amely a Bizottság jelen határozatának tárgyát képzi.

(2)

A Bizottság 2008. október 28-án kelt levelében további tájékoztatást kért. A Bizottság emlékeztető levelét követően Ausztria 2008. december 22-én kelt levelében további információkat szolgáltatott. Az Ausztria képviselőivel való 2009. február 11-i találkozót követően a Bizottság 2009. február 19-én kelt levelében további tájékoztatást kért, amelyet Ausztria 2009. március 17-én kelt levelében küldött meg. A Bizottság 2009. május 8-án kelt levelében kiegészítő információt kért, amit Ausztria 2009. június 9-én és 19-én kelt leveleiben terjesztett elő.

(3)

2008. július 9-én a Bizottsághoz panasz érkezett az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamarától a zöld energiáról szóló törvénnyel kapcsolatban, amely a zöld energiáról szóló törvény egy, a nagy villamosenergia-fogyasztóknak kedvező intézkedésére vonatkozik.

(4)

2009. július 22-én a Bizottság egy hibrid határozatot hozott, amellyel a zöld energia előállítók számára kedvező intézkedéseket jóváhagyta; a Bizottság az intézkedéseket a környezetvédelmi állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatással (a továbbiakban: környezetvédelmi iránymutatások) (3) összeegyeztethetőnek nyilvánította, azonban mégis úgy döntött, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít a zöld energiáról szóló törvényben foglalt, a nagy villamosenergia-fogyasztókat érintő mentességi mechanizmusra vonatkozóan (4).

(5)

A Bizottság 2009. július 23-án kelt levelében tájékoztatta Ausztriát erről a határozatról, és felszólította, küldje meg az intézkedés megítéléséhez szükséges összes információt.

(6)

A Bizottság határozatát közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (5), és felszólította az érdekelt feleket, hogy tegyék meg az intézkedéssel kapcsolatos észrevételeiket.

(7)

Ausztria 2009. augusztus 19-én kelt levelében halasztást kért, amihez a Bizottság 2009. szeptember 9-én kelt levelében hozzájárult. Ausztria végül 2009. október 8-án küldte meg észrevételeit a Bizottságnak.

(8)

Időközben az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara 2009. október 7-én kelt levelében benyújtotta észrevételeit a nagy villamosenergia-fogyasztók számára kedvező intézkedésekkel kapcsolatban. Ezt megküldték Ausztriának és felszólították, hogy tegye meg észrevételeit. Ausztria 2009. december 23-án nyújtotta be észrevételeit és 2010. április 23-án további információkat szolgáltatott.

(9)

A Bizottság 2010. június 21-én és 2010. július 19-én kelt leveleiben további információkat kért az Ausztriától, amelyeket az 2010. szeptember 13-án megküldött. Ausztria kérésére 2010. július 9-én egy találkozóra került sor a Bizottság és Ausztria képviselői között.

(10)

Ausztria 2010. november 24-én kelt levelében hangsúlyozta a zöld energiáról szóló törvény jelentőségét Ausztria számára és arra kérte a Bizottságot, hogy 2010. december elejéig hozzon határozatot az ügyben. A Bizottság 2010. december 7-én válaszolt a levélre. 2010. december 9-én újabb találkozóra került sor Ausztria képviselőivel.

(11)

2010. december 30-án kelt levelében Ausztria visszavonta az eljárás során az intézkedés mellett felsorakoztatott érveit, és kérte a Bizottságot, hogy hagyja jóvá a nagy villamosenergia-fogyasztók mentességi mechanizmusát. A Bizottság 2011. január 25-én válaszolt a levélre.

(12)

A Bizottság 2009. július 22-i határozatában jóváhagyta a zöld energiáról szóló törvény módosított változatát; ez alól kivételt csupán a zöld energiáról szóló törvény 22c. cikke képezett, amely a nagy villamosenergia-fogyasztók mentességi mechanizmusát tartalmazza. Ezért ez a leírás kizárólag e mechanizmus leírására szorítkozik.

(13)

A zöld energiáról szóló törvény 3. részében foglaltak szerint Ausztria koncessziót biztosít egy vagy több vállalatnak arra, hogy zöld energia elosztói feladatokat lásson el. A koncesszió tulajdonosa elsősorban azért felel, hogy fix áron vásároljon zöld energiát a termelőktől, majd ezt a zöld energiát ugyancsak fix áron értékesítse a villamosenergia-elosztó vállalatoknak. A villamosenergia-szolgáltatók kötelesek teljes kínálatuk egy százalékát a zöld energia elszámolóközponttól beszerezni; ez a százalékos arány Ausztriában megfelel a zöld energia összes villamosenergia-fajtán belüli átlagos részesedésének.

(14)

Ausztria jelenleg az Abwicklungsstelle für Ökostrom AG (a továbbiakban: OeMAG), mint egyetlen zöld energia elosztó számára adott ki az egész országra érvényes koncessziót. Az OeMAG magánjogi részvénytársaság, amelyet egy kirendelt könyvvizsgáló ellenőriz. Az osztrák Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium és az osztrák energiaszabályozási hatóság, az E-Control GmbH felülvizsgálati joggal rendelkezik az OeMAG felett. A nagy villamosenergia-fogyasztók számára kedvező intézkedések megvalósításának meghatározó tényezőit (mint például a villamosenergia elosztásának módja a villamosenergia-elosztók között, az elosztók által fizetendő ár és a villamosenergia-fogyasztók hozzájárulása) az osztrák hatóság határozza meg előzetesen törvény vagy rendelet útján. A jogvitákat az érintett vállalkozások kötelesek rendes bíróság előtt és nem közigazgatási eljárás útján rendezni.

(15)

Az OeMAG részvénytársaság tulajdonosai átviteli rendszerek üzemeltetőjeként működő társaságok, bankok és iparvállalatok. Míg a Verbund-APG a részvények 24,4 %-ával rendelkezik, a VKW Netz AG, a TIWAG Netz AG, a CISMO GmbH, az Oesterreichische Kontrollbank AG (OeKB), az Investkreditbank AG és a Smart Technologies társaságok mindegyike az OeMAG részvények 12,6 %-át birtokolja. A Verbund APG a Verbund-AG (Österreichische Elektrizitätswirtschafts-Aktiengesellschaft, a továbbiakban: Verbundgesellschaft) 100 %-os tulajdonában lévő leányvállalata, amelynek 51 %-a az Osztrák Köztársaság birtokában van. A VKW Netz AG tulajdonosa az Illwerke AG, amely viszont 95,5 %-ban Vorarlberg tartomány tulajdonában van. A TIWAG-Netz AG a TIWAG AG tulajdonában van, amely szintén 100 %-ban Tirol tartomány tulajdona, a CISMO GmbH tulajdonosai az Oesterreichische Kontrollbank AG, átviteli rendszer üzemeltetők, valamint áram- és gázszolgáltató vállalatok, az Oesterreichische Kontrollbank AG (OeKB) osztrák bankok tulajdonában van, az Investkredit Bank AG fő tulajdonosa a Volksbank, végül a Smart Technologies tulajdonosa a Siemens. Így az OeMAG részvények 49,6 %-a államilag ellenőrzött részvényesek, 50,4 %-a magántulajdonosok kezében van. A Bizottság nem rendelkezik olyan információkkal, amelyek arra utalnának, hogy az államilag ellenőrzött részvényesek irányítást vagy legalábbis közös irányítást gyakorolhatnának az OeMAG felett.

(16)

A zöld energiáról szóló törvény 22c. cikkének (1) bekezdésében foglalt mechanizmus szerint a nagy villamosenergia-fogyasztók kérvényezhetik a villamosenergia-elosztóknál, hogy ne zöld energiával lássák el őket. Ennek előfeltétele, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztók igazolni tudják, hogy

A mentességet kérvényezés alapján az osztrák energiaszabályozási hatóság, az Energie-Control GmbH nyújtja.

(17)

Amennyiben egy vállalat mentességet élvez, a villamosenergia-elosztók számára törvényileg tilos ezektől a nagy villamosenergia-fogyasztóktól a zöld energia többletköltségeit beszedni.

(18)

A zöld energiáról szóló törvény 22c. cikkének (5) bekezdése erre vonatkozóan kimondja, hogy „a villamosenergia-elosztó és a (nagy villamosenergia-) fogyasztó közötti szerződésnek kötelezően rendelkeznie kell arról, hogy … az elosztó nem szolgáltat zöld energiát e fogyasztónak, és … nem hárítja át a zöld energia okozta többletköltségeket. Az ezzel ellentétes rendelkezés érvénytelen.” (6).

(19)

Amennyiben egy nagy villamosenergia-fogyasztó átvételi kötelezettsége alóli mentességét jóváhagyják, úgy e fogyasztó a zöld energiáról szóló törvény 22c. cikk (2) bekezdés értelmében köteles az előző naptári év nettó termelési értékének 0,5 %-át ellentételezésként az OeMAG számára megfizetni.

(20)

A bejelentésben Ausztria előadta, hogy a mentességi mechanizmust a villamosenergia-termelők általános támogatásának szabályozásától függetlenül kell vizsgálni, mivel az csak a nagy villamosenergia-fogyasztók és a villamosenergia-elosztók közötti „magánjogi szerződéses viszonyt” érinti. Ausztria azzal érvelt, hogy a mentesség nem minősül állami támogatásnak, de ha mégiscsak annak tekinthető lenne, ez a támogatás akkor is összeegyeztethető a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetének analógiájára.

(21)

A Bizottság azonban már az eljárás megindításáról szóló határozatában is arra az eredményre jutott, hogy – egy támogatás fennállásának kérdését illetően – a finanszírozási mechanizmus alóli „mentességet” nem lehet magától a finanszírozási mechanizmustól függetlenül értékelni. A Bizottság úgy vélte, hogy egy „kivétel” (mentesség) fogalmilag elválaszthatatlanul kötődik a „szabályhoz”, ezért a mentességi mechanizmus az általános szabályozás szerves része, és ennek megfelelően azt az állami támogatási jog tekintetében jóvá kell hagyni. A törvényi szabályozás értelmében azok a villamosenergia-elosztók, amelyek ügyfélkörének nagy részét teszik ki a mentességi határozattal rendelkező vállalatok, az átvételi ár fizetése alól is mentességet kérhetnek, amiből pedig az következik, hogy a szabályozás közvetlen veszteségeket is okozhat az OeMAG-nak. Mindez megerősíti azt a következtetést, hogy állami támogatásról van szó (7).

(22)

A Bizottság kételyét fejezte ki a mentességi mechanizmusnak a támogatási előírásokkal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Ezért határozott úgy a Bizottság, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít a mentességi mechanizmusra vonatkozóan.

(23)

Mivel a Bizottság végleges határozatát még nem hozta meg, Ausztria az ideiglenes közösségi keretszabályozáson belüli támogatási lehetőség alapján a mentesítési mechanizmus (8) kedvezményeire a 2008. január 1-től2010. december 31-ig terjedő időszakban közel 500 000 EUR összegű támogatást nyújtott (9). A Bizottság a szabályozást mint „A közös piaccal összeegyeztethető, az ideiglenes közösségi keretszabály szerinti korlátozott támogatást („Österreichregelung Kleinbeihilfen – Ausztria-szabályozás – kis támogatások”)” (N 47a/09) jóváhagyta (10). A szabályozás olyan vállalatokra alkalmazható, amelyek 2008. július 1-jén nem voltak nehéz helyzetben, és minden gazdasági ágazatra érvényes, kivéve a halászatot és mezőgazdasági termékek elsődleges termelését. Az intézkedéssel több mint 2 000 vállalat kapott kedvezményeket.

(24)

Mint ahogyan az előzetes bejelentési és a bejelentési eljárásban is, Ausztria továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztóknak kedvező intézkedés nem képez állami támogatást, mivel nem érint állami forrásokat és nem szelektív.

(25)

Ausztria szerint a mentességi mechanizmus még akkor is, ha állami támogatásnak minősülne, a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetének analógiájára, az EK-Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet) (11) 25. cikke (a továbbiakban: általános csoportmentességi rendelet) és az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv (12) (a továbbiakban: energiaadóról szóló irányelv) 17. cikke alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítható.

(26)

Az állami források tekintetében Ausztria úgy látja, hogy a zöld energiáról szóló törvény hasonló a német megújuló energiaforrásokról szóló törvényhez (EEG), amely Ausztria meglátása szerint nem terheli az állami forrásokat. Ausztria erre vonatkozóan a bíróság PreussenElektra ügyben hozott ítéletére (13) utal.

(27)

Ausztria szerint a zöld energiáról szóló törvény és a megújuló energiaforrásokról szóló német törvény keretein belül megvalósuló mentességi mechanizmusok a következő közös vonásokat mutatják:

(28)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatának (42)–(48) preambulumbekezdésében kifejtette, miért és milyen tekintetben hasonlítható az értékelt intézkedés ahhoz az intézkedéshez, amelyről a Bíróság az Essent ügyben ítélkezett (14). Ausztria ezt az eredményt a következő indoklással megfellebbezte:

(29)

Ausztria azt állítja, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztóknak nyújtott mentesség nem minősül állami támogatásnak, mivel az nem szelektív.

(30)

Ausztria emlékeztet arra, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztók csak részben mentesülnek a zöldenergia-termelők támogatásának finanszírozása alól. A nagy villamosenergia-fogyasztók kötelesek lennének nettó termelési értékük 0,5 %-át ellentételezésként közvetlenül az OeMAG-nak befizetni, és ezzel továbbra is hozzájárulnának a zöld energia termelés pénzügyi támogatásához.

(31)

Ausztria az Adria-Wien Pipeline  (19) ügyre hivatkozva úgy érvel, hogy ez az intézkedés sem de jure nem csak bizonyos gazdasági ágazatokra korlátozott, sem pedig de facto nem szelektív. Még ha prima facie szelektivitásnak is tűnne, a rendszer logikája ezt minden esetben indokolja.

(32)

De jure szelektivitás: A zöld energiáról szóló törvény szerint nem csak bizonyos gazdasági ágazatok vagy bizonyos méretű vállalatok támogathatók és más szelektív kritérium sincs előírva. Ausztria okfejtése mellett azzal érvel, hogy az ítélkezési gyakorlatban nincs utalás arra, hogy kizárólag egy meghatározott nettó termelési érték megállapításával teljesülne az állami támogatás fennállásának megállapításához szükséges jellemző, a szelektivitás. Ausztria felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy az intézkedés nem tartalmaz bizonyos gazdasági ágazatokra vonatkozó korlátozásokat a vállalat mérete tekintetében vagy egyéb szelektív kritériumokat, és hangsúlyozza, hogy az intézkedések a korlátozott idejű szabályozás alapján 19 különböző gazdasági ágazatot és körülbelül 2 300 vállalkozást érint. Ezért az intézkedés de jure nem szelektív.

(33)

De facto szelektivitás: Ausztria véleménye szerint a mentességi mechanizmust igénybe vevő gazdasági ágazatok és vállalatok nagy száma és az a tény, hogy az intézkedés nem tartalmaz konkrét gazdasági ágazatokra és a vállalat méretére vonatkozó korlátozásokat vagy más szelektív kritériumokat, igazolja, hogy az intézkedés de facto általános intézkedés. Ezt az álláspontot támasztja alá az Adria-Wien Pipeline ügy is. Ausztria arra hivatkozik, hogy a Bíróság ebben az ügyben egy olyan energiaadó részleges visszatérítését vizsgálta, amelyet azoknak a vállalatoknak nyújtottak, amelyek energiaadója meghaladta a nettó termelési érték 0,35 %-át. A Bíróság kifejtette: „(…) az olyan nemzeti intézkedések, amelyek a földgázra és a villamos energiára kivetett energiaadó részleges visszatérítéséről rendelkeznek, az EK-Szerződés 92. cikke értelmében nem minősülnek állami támogatásnak (…) [jelenleg EUMSZ 107. cikk], amennyiben minden hazai vállalatra vonatkoznak, függetlenül tevékenységük tárgyától. (20)”.

(34)

A rendszer logikájával való indoklás: A refinanszírozási és a mentességi mechanizmus szerkezetére vonatkozóan Ausztria megállapítja, hogy a finanszírozási oldal differenciálását más adók és járulékék által finanszírozott rendszerekhez hasonlóan alakították ki. Mivel egy ilyen differenciálás figyelembe veszi a vállalkozások teherbíró képességét, megfelel a rendszer logikájának és ezért nem minősül állami támogatásnak. Ausztria véleménye szerint a Bizottság ezt az álláspontot képviselte két korábbi támogatásról szóló határozatában (21) is.

(35)

Ausztria felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a mentességi mechanizmus nem befolyásolná negatívan a zöld energiáról szóló törvény által teremtett környezetvédelmi előnyöket, mivel a zöld villamosenergia-termelés támogatásának mértéke nem csökken. A zöld áram hosszú távú finanszírozási mechanizmusa csak bizonyos vállalatok környezeti költségeinek csökkentésével teremthető meg, ez pedig szükséges ahhoz, hogy biztosítani lehessen a megújuló energiahordozók támogatását.

(36)

Az összeegyeztethetőség tekintetében Ausztria előadja, hogy a mentességi mechanizmus és a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezete között analógia vonható.

(37)

A környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezete (151–159. pont) környezetiadó-csökkentés vagy -mentesség formájában nyújtott állami támogatásokra vonatkozó előírásokat tartalmaz. Az iránymutatás a vizsgálat két formáját írja elő: A közösségi jogrend által szabályozott környezetvédelmi adók esetében adócsökkentés vagy adómentesség formájában nyújtott támogatások a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintendők, ha a támogatás kedvezményezettjei legalább az energiaadózásról szóló irányelvben meghatározott minimális összegű adót megfizetik (22). Amennyiben az intézkedés a közösségi jogrend által szabályozott környezetvédelmi adók esetében e minimális adóösszegeket meghaladó adócsökkentéseket vagy adómentességeket irányoz elő, vagy a közösségi jogrend által nem szabályozott környezetvédelmi adók esetében irányoz elő csökkentéseket és mentességeket, a tagállamok kötelesek részletes adatokat szolgáltatni a mindenkori intézkedés szükségességének és arányosságának igazolására.

(38)

Ezzel összefüggésben Ausztria azt javasolja, hogy környezeti adó csökkentése és az adó alóli felmentés formájában nyújtott intézkedésekre vonatkozóan a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetében foglaltakat analóg módon alkalmazzák. Ausztria érvelése szerint az intézkedés különösen a közösségi jogrend által szabályozott környezetvédelmi adókkal kapcsolatos rendelkezésekkel analóg módon értékelhető. Ezen a jogalapon a mentességi mechanizmust a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani, amennyiben az érintett vállalatok továbbra is az energiaadóról szóló iránymutatásban megállapított minimális összegű, azaz 0,5 EUR/MWh adót fizetnek, ami megfelel a jelenlegi helyzetnek. Ebből következik, hogy a zöld energia finanszírozására teljesítendő összeg alóli részleges mentesség formájában nyújtott átvételi árrendszer alól való kiegészítő felmentés a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, mivel a zöld energia termelés támogatásának finanszírozására fennmaradó hozzájárulás továbbra is kiegészíti az áram után minimálisan fizetendő adót.

(39)

Ausztria véleménye szerint a mentességi mechanizmus legalábbis közvetett formában hozzájárul a környezetvédelem színvonalának emeléséhez. Ebben az összefüggésben a mentességi mechanizmus azért szükséges, hogy lehetővé tegye a villamosenergia-fogyasztók által a zöld energiáért fizetett összeg általános emelését.

(40)

Ausztria ezt az érvelést a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 152. pontja és az általános csoportmentességi rendelet (23) 25. cikke szövegének összevetésével támasztja alá. Az általános csoportmentességi rendelet szövegének megfogalmazását több nyelvi változatban összehasonlítva Ausztria arra a következtetésre jutott, hogy az általános csoportmentességi rendelet 25. cikke általánosabban fogalmaz mint a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 152. pontja. Míg a környezetvédelmi adó csökkentése a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 152. pontja szerint teljes mértékben közösségi jog által szabályozott energia-adókat feltételez, az általános csoportmentességi rendelet 25. cikkéből az következik, hogy a környezetvédelmi adókedvezmény – mint a villamos energiával kapcsolatos járulék az energiaadózásról szóló irányelv szerint történő csökkentése – már akkor is engedélyezett, ha az energiaadózásról szóló irányelv (2003/96/EK irányelv) előírásait teljesíti. Ebből következik, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztók számára létrehozott mentességi mechanizmus tartalmazza az energiaadóról szóló irányelvben meghatározott, adókedvezményekre vonatkozó előírásokat. Ezért az energiaadóról szóló irányelv logikája, értékelései és szabályozási elemei, valamint az energiaadóról szóló irányelvre hivatkozó előírások, mint például az általános csoportmentességi rendelet 25. cikke, alkalmazhatók a javasolt mentességi mechanizmusra is. Így mind a mentességi mechanizmus mind az energiafogyasztás megadóztatását szolgáló osztrák rendszer eleget tett az energiaadó irányelvben foglalt feltételeknek és ebből következően az általános csoportmentességi rendelet 25. cikke szerint jogilag helytállók, ill. az általános csoportmentességi rendelet 25. cikkének analógiájára a belső piaccal összeegyeztethetők (24).

(41)

Ebben az összefüggésben Ausztria emlékeztet arra, hogy a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetének előkészítése kritikus reakciókat váltott ki a tagállamokból. Továbbá Ausztria hivatkozik a 2006. december 7- i„Joint paper on the revision of the Community guidelines on State aid for environmental protection and Energy Tax Directive” irányelvre (25). Ebben a dokumentumban egyértelműen kinyilvánították, hogy a tagállamoknak szükségük van bizonyos rugalmasságra ahhoz, hogy ésszerű megkülönböztetéseket tehessenek. A környezetvédelmi adók és illetékek természetéhez és logikájához a mentességek és a differenciált adótételek is hozzátartoztak. Ezzel a tagállamok a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás és az általános csoportmentességi rendelet szélesebb körű értelmezése mellett szólaltak fel.

(42)

Végül, Ausztria részletesen kifejti, hogy más tagállamokban is hasonló rendszerek vannak érvényben, és hangsúlyozza, hogy a zöld energiáról szóló törvény messzemenőkig összevethető a német megújuló energiáról szóló törvény (EEG) rendelkezéseivel. Mivel az osztrák nagy villamosenergia-fogyasztók versenyben állnak más tagállamok (pl. Németország) vagy más harmadik országok vállalataival, a mentességi mechanizmus alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a nemzetközi versenyhátrányokat megszüntessék.

(43)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindítása után az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara benyújtotta észrevételeit. A 3,2 millió tagot számláló osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara úgy véli, hogy a zöld energiáról szóló törvény finanszírozási rendszere állami támogatást tartalmaz. Továbbá nem osztja Ausztria véleményét abban, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztók számára kedvező mentességi mechanizmus összeegyeztethető az állami támogatásra vonatkozó előírásokkal. Az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara hangsúlyozza, hogy ez a mechanizmus a kis-és középvállalkozások (KKV) és a háztartások számára további terheket okoz, hiszen őket kötelezik arra, hogy viseljék a zöld energiával kapcsolatos többletköltségeket, anélkül, hogy ők maguk lennének a fő fogyasztók. Ez a helyzet a piaci verseny kis-és középvállalkozások számára hátrányos torzulásához vezet.

(44)

Az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara állásfoglalásában utal a Bizottság 2006. július 4-i határozatára (26), amelyben a Bizottság az átvételi árakat már állami támogatásként értékelte. Mivel az átvételi árakra vonatkozó hatályos jogi keret azóta nem változott, a zöldenergia-törvény 2008. évi változatában előírt támogatási rendszer továbbra is állami támogatásnak minősül. Ezért az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara felteszi a kérdést, hogyan lehet az, hogy Ausztria most egy másik álláspontot képvisel, mint amit a zöld energiáról szóló törvény korábbi változatának bejelentésében kifejezésre juttatott.

(45)

Az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara nem osztja Ausztria azon véleményét, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztók átvételi kötelezettség alóli mentessége, ahogyan azt a zöld energiáról szóló törvény tartalmazza, azonos szintű az energiaadók felső határát előíró intézkedéssel. Az energiaadók felső határának kiszabását jóváhagyó korábbi bizottsági határozatra hivatkozva Ausztria most megengedhetetlen módon a nagy villamosenergia-fogyasztók mentességi mechanizmusának jóváhagyását is kérvényezi. Az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara azonban úgy véli, hogy ez az analógia megengedhetetlen.

(46)

Ugyanis az energiaadók felső határának megszabása olyan adótámogatás, amellyel legalábbis közvetett módon a környezetvédelmi helyzet javulását eredményezi, míg a nagy villamosenergia-fogyasztók átvételi kötelezettség alóli mentessége környezetvédelem-politikai célkitűzés hiányában nem sorolható a környezetvédelmi iránymutatás elvei közé.

(47)

Mivel a zöld energiáról szóló törvény különösen a nagy villamosenergia-fogyasztók ilyen átvételi kötelezettség alól való mentességét szabályozza, ez a rendelkezés nem tekinthető a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetének értelmében vett környezeti adó alóli mentességnek vagy engedménynek.

(48)

Még ha a 4. fejezetben foglaltak analóg módon alkalmazhatók is lennének, a következő okokból abban az esetben sem lehetne a mentességi mechanizmust az érintett rendelkezésekkel összeegyeztetni: Az intézkedésre nem írtak elő 10 éves időkorlátot. Ezen kívül az érintett gazdasági ágazatok (pl. papíripar, acélipar) termelési költségeik esetleges emelkedését a fogyasztókra háríthatnák, mivel a jelenlegi piaci helyzetben az árak rugalmassága ezt lehetővé teszi. Így a mentességi mechanizmus nem teljesíti a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 158. pontjának c) alpontjában foglalt feltételt.

(49)

Továbbá a mentesség nem is arányos, mivel a nagy villamosenergia-fogyasztókat nem kötelezik a zöld áram átvételére, így késedelmet szenved az alternatív energia piaci árakhoz való közelítése. A zöldenergia-termelés többletköltségeit a kkv-knak és a háztartásoknak kell viselniük, annak ellenére, hogy ők csak kevés energiát fogyasztanak. Így a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 159. pontjának a) alpontjában foglalt feltétele sem teljesül.

(50)

Nincs semmiféle, a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 159. pontjának c) alpontja értelmében vett megállapodás, amellyel az érintett nagy villamosenergia-fogyasztók a zöld energiáról szóló törvényben meghatározott célok elérésére köteleznék magukat. Végül a nagy villamosenergia-fogyasztóknak kedvező mentességi mechanizmus nem járul hozzá ahhoz, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztókat energiahatékonyságra vagy környezetkímélőbb energiahasznosításra ösztönözze, éppen ellenkezőleg, ezzel kivonja őket az uniós-szintű környezetvédelempolitikai célok elérésében való bármilyen részvételből.

(51)

Ebből következően a szóban forgó zöld energiáról szóló törvény 22. cikke az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara meglátása szerint sui generis működési támogatás, amely nem esik a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás hatálya alá, mivel semmiféle környezetvédelmi hasznot nem nyújt. Mivel a támogatás időben nem korlátozott és nem is degresszív, valamint idővel mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások kárára a piaci verseny torzulásához vezet, az osztrák Szövetségi Munkavállalói Kamara álláspontja szerint azt nem szabad jóváhagyni.

(52)

A Bizottság megvizsgálta a bejelentett intézkedést az EUMSZ 107. és azt követő cikkei és az EGT-megállapodás 61. és azt követő cikkei alapján (27).

(53)

A Bizottság először is felhívja a figyelmet arra, hogy a bejelentett törvény két különálló intézkedést tartalmaz. A Bizottság 2009. július 22-i határozatának keretein belül mindkét intézkedést támogatásjogi vizsgálatnak vetette alá (28). Egyrészt a zöld energiáról szóló törvény átvételi árak formájában ír elő támogatást a villamosenergia-termelők javára. Másrészt a zöld energiáról szóló törvény tartalmaz egy záradékot, mely szerint a nagy villamosenergia-fogyasztók – bizonyos feltételek mellett - (részben) mentességet kaphatnak az átvételi ár megfizetésének kötelezettsége alól. A Bizottság 2009. július 22-i határozatában jóváhagyta a zöldenergia-termelőknek kedvező átvételi árakat, mint a közös piaccal összeegyeztethető támogatást, de ugyanakkor kétségeinek adott hangot a mentességi mechanizmus támogatási előírásokkal való összeegyeztethetőségét illetően, ezért megindította a zöld energiáról szóló törvény e részének hivatalos vizsgálati eljárását. Ugyan a Bizottság 2009. július 22-i határozatában a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásként jóváhagyta zöldenergia-termelők támogatását, mégsem foglalt véglegesen állást abban a kérdésben, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztók átvételi kötelezettség alóli mentessége állami támogatásnak minősül-e, és ha igen, akkor a mentességi mechanizmus összeegyeztethető-e a támogatásokra vonatkozó előírásokkal. Ezek a kérdések képezték a jelen határozatot megelőző hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát. Ahogyan azt a későbbiekben még kifejtjük, a Bizottság 2009. július 22-i határozata szerint a zöldenergia-termelők számára az OeMAG által szétosztott források állami forrásként való besorolása fontos az állami források meghatározásához abban a mechanizmusban, amely mentesíti a nagy villamosenergia-fogyasztók az e forrásokhoz való hozzájárulástól.

(54)

Egy intézkedés állami támogatásnak minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha 1) a kedvezményezett az intézkedés által előnyt élvez, 2) az intézkedést az állam finanszírozza vagy állami forrásokból finanszírozzák, 3) az intézkedés kedvez egyes vállalatoknak vagy gazdasági ágazatoknak 4) az intézkedés alkalmas arra, hogy torzítja a belső piaci versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(55)

Amennyiben a feltételezett előny a szabályozási adók alóli felmentésből vagy részleges felmentésből származik, kizárólag azt kell tisztázni, hogy az állami intézkedés egy törvényes rendszer keretein belül bizonyos vállalatokat vagy termelési ágazatokat az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében más, a kérdéses intézkedés tárgyát tekintve de jure és de facto hasonló helyzetben lévő vállalatokhoz viszonyítva kedvezményezett helyzetbe hoz-e (29).

(56)

Jelen esetben a kérdéses intézkedéssel a villamosenergia-fogyasztóktól kívánnak bevételeket beszedni a zöldenergia-termelés finanszírozására. A nagy villamosenergia-fogyasztók de facto és de jure minden más villamosenergia-fogyasztóval egyenrangúak, mert mindannyian villamosenergiát használnak és ezt a villamos energiát olyan villamosenergia-elosztóktól szerzik be, amelyek kötelesek zöld áramot meghatározott mennyiségben és törvényileg vagy rendelet útján meghatározott áron (elszámolóár) vásárolni. Mentességi mechanizmus hiányában a nagy villamosenergia-fogyasztók fizetik ki a villamosenergia-elosztóknak az áramszámlájukban kimutatott zöld áram többletköltségeit. A villamosenergia-elosztók továbbhárítják az abból adódó többletköltségeiket, hogy kötelesek zöld áramot kell vásárolni az elszámolóközponttól. Ugyanakkor más villamosenergia-fogyasztóknak, akik ugyanilyen tényleges és jogi helyzetben vannak, nincs ilyen lehetőségük. Emiatt részesíti előnyben a mentességi mechanizmus a nagy villamosenergia-fogyasztókat az összes többi villamosenergia-fogyasztóval szemben.

(57)

Az E-Control GmbH által nyújtott mentesség okán a nagy villamosenergia-fogyasztók jogosultak arra, hogy ne lássák el őket zöld árammal, a villamosenergia-szolgáltatóknak pedig törvény tiltja, hogy az elszámolóközponttól való zöld áram vásárlási kötelezettségük miatt keletkező költségeiket áthárítsák a mentességet élvező vállalatokra. Ehelyett a nagy villamosenergia-fogyasztók nettó termelési értékük 0,5 %-át befizetik az elszámolóközpontnak.

(58)

Így a mentességi mechanizmus azt eredményezi, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztóknak az elszámolóközpont bevételeihez való hozzájárulását egy bizonyos szinten behatárolják. Következésképpen a jogszabályok szerint egy olyan adó fizetése alól mentesülnek a nagy villamosenergia-fogyasztók, amelyet rendes piaci feltételek mellett viselniük kellene. Ebből következik, hogy azok a vállalatok, akik igénybe vehetik a mentességi mechanizmust, előnyre tesznek szert.

(59)

Ausztria adatai szerint a könnyítés mértéke akár összesen az évi 44 millió EUR összeget is kitehet (30). Az intézkedés következésképpen előnyt jelent e nagy villamosenergia-fogyasztók számára.

(60)

Erre vonatkozóan Ausztria kettős érvelést mutatott be. Először is az OeMAG ellenőrzése alatt álló források nem tudhatók be az államnak. Másodszor – abban az esetben, ha az OeMAG által ellenőrzött forrásokat mégis az államnak tudhatók be – az OeMAG bevételeinek a mentességi mechanizmus miatti csökkenése nem az állami források csökkenését jelenti, mivel az OeMAG intézményi szintje alatt (azaz a nagy villamosenergia-fogyasztók és a villamosenergia-elosztók szintjén) az állam nem rendelkezik részesedéssel.

(61)

A Bizottság megállapítja, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztók mentességi mechanizmusa az elszámolóközpont – az OeMAG – bevételeit csökkenti, mivel a villamosenergia-elosztók nem kötelesek zöld áramot eladni a mentességet élvező nagy villamosenergia-fogyasztóknak, és a nagy villamosenergia-fogyasztók közvetlen fizetései az OeMAG részére kevesebbet tesznek ki, mint az az összeg, amelyet az OeMAG akkor kapott volna, ha a nagy villamosenergia-fogyasztók nem kaptak volna mentességet.

(62)

Ezért a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az elszámolóközpont – az OeMAG- által ellenőrzött források a zöld áramról szóló törvény alapján állami forrásoknak minősülnek-e. Ha ez az eset áll fenn, akkor az értékelendő intézkedés az állami bevételeket csökkenti és így állami forrásokból finanszírozott.

(63)

Az Essent  (32) ügyben az állam egy különböző holland villamosenergia-termelők tulajdonában lévő vállalatot, a SEP-et bízta meg azzal az általános gazdasági érdekű szolgáltatással, hogy beszedje a villamosenergia-hálózat használóira kivetett illetéket. A jogszabályok szerint a SEP az illetékekből származó bevételt csupán törvényben meghatározott célokra használhatta fel, azaz azon kieső költségek megtérítésére, amelyek a villamosenergia-piac liberalizációja során a villamos áram-vállalatoknál felmerültek.

(64)

A Bíróság ítélete szerint a SEP által beszedett illetékek állami forrásoknak minősülnek, mivel teljesülnek a következő feltételek:

(65)

Az ítélet világossá tette, hogy a PreussenElektra ügy nem szolgálhat viszonyítási alapul, mivel a Bíróság által értékelt német kereteken belül az ítélet kimondja”… a vállalatokat az állam nem állami források kezelésével bízta meg, hanem saját anyagi forrásaik felhasználásával felvásárlásra kötelezte őket” (33). A Bizottság 2009. július 22-i határozatában következésképpen megjegyezte, hogy jelen esetben az OeMAG-ot Ausztria hozta létre és engedélyezte működését és az alapszabályában foglaltak szerint az OeMAG azt a feladatot kapta, hogy kezelje a zöld áram támogatására szánt forrásokat. A Bizottság ebből arra következtetett, hogy az OeMAG privát jellege nem elegendő annak eldöntésére, hogy az intézkedés támogatásmentes-e. A Bizottság mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a bejelentett intézkedés nem hasonlítható a PreussenElektra ügy rendszeréhez. Míg a PreussenElektra ügy keretein belül csupán a magánvállalatok közti üzleti kapcsolatokat szabályoztak köztes szerv beavatkozása nélkül, az osztrák zöld energiáról szóló törvény az OeMAG-ot bízta meg a zöld áram termelésének támogatására szánt források beszedésével és szétosztásával.

(66)

A Bíróság az ügyet még a Pearle és a PreussenElektra ügyektől is megkülönbözteti. A Pearle ügyben nem egy szakmai szervezet által beszedett forrás felhasználását, hanem egy hirdetési kampányt írt elő a hatóság. A PreussenElektra ügyben a zöld áram fix áron való felvásárlására kötelezett, magánkézben lévő villamos áram-elosztó vállalatok a saját forrásaikat használták és nem az állam számára beszedett illetékből származó bevételeket ((72)–(74) pont).

(67)

Ezért a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az OeMAG-ot jelen esetben a SEP-hez hasonlóan az állam bízta-e meg az illetékek beszedésével és kezelésével, vagy pedig a PreussenElektra ügyhöz hasonlóan az OeMAG is saját forrásokat használt fel (34).

(68)

Illeték fennállása: A Bizottságnak először azt kell megállapítania, hogy az OeMAG által beszedett pénzeszköz illetéknek minősül-e. A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a zöld energiáról szóló törvény 10. és 19. cikkei arra kötelezik a villamosenergia-elosztókat, hogy meghatározott mennyiségű zöld áramot a piaci árat meghaladó áron vásároljanak fel; ez az ár az úgynevezett elszámolóár. A zöld energiáról szóló törvény 22b. cikkének megfelelően az elszámolóár szintjét a szövetségi gazdasági és munkaügyi miniszter évente határozza meg; a zöld energiáról szóló törvény 22b. cikke alapértékeket rögzít. Így a villamos energia piaci ára és a hivatalos közjogi aktus során megállapított elszámolóár közti különbözet a villamosenergia-illeték. Jelen ügyben a PreussenElektra ügytől eltérően ezt az összeget nem a szokásos üzleti tevékenységet folytató piaci résztvevőknek fizetik ki, ezért a Bíróság abból indult ki, hogy ott nem állami forrásokról van szó. Ebben az esetben viszont egy intézménynek fizetnek, amelyet kifejezetten a kizárólag közérdekű célokra szánt források beszedésével és szétosztásával bíztak meg.

(69)

Magán intézmény megbízása az illetékek beszedésével és kezelésével: A zöld energiáról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy az illetéket nem az állam, hanem egy elszámolóközpontként koncesszióval rendelkező jogalany szedi be. Jelenleg Ausztria teljes területére az OeMAG a koncesszióval rendelkező elszámolóközpont. E koncesszión keresztül az OeMAG-ra bízzák annak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak az ellátását, hogy az illetékeket elszámolóár formájában az összes villamosenergia-elosztótól beszedje.

(70)

A villamosenergia-elosztók szabadon dönthetnek arról, hogy továbbhárítják-e az illetékeket a villamosenergia-fogyasztókra, és gazdasági szempontból abból kell kiindulni, hogy ezt általában meg is teszik. A zöld energiáról szóló törvény mégis megtiltja nekik, hogy az illetékeket azokra a nagy villamosenergia-fogyasztókra továbbhárítsák, amelyek a zöld energiáról szóló törvény 22c. cikke szerint mentesültek a felvásárlási kötelezettség alól.

(71)

A Bizottság mindezekből arra a következtetésre jut, hogy az OeMAG-ot az állam bízta meg azzal az általános gazdasági érdekű szolgáltatással, hogy az illetékeket beszedje és kezelje.

(72)

A források törvényileg meghatározott célokra való felhasználása és a források ellenőrzése: A Bizottság megállapítja, hogy az OeMAG köteles a zöld energiáról szóló törvény 23. cikke szerint, az elszámolóárból származó bevételeket elkülönített bankszámlán kezelni. Az erre a számlára érkező forrást kizárólag csak zöld energia felvásárlására használhatja fel. Az OeMAG köteles a szövetségi gazdasági és munkaügyi miniszter és az osztrák Számvevőszék számára mindenkor betekintést engedni a bankszámlát érintő összes anyagba. Az OeMAG tulajdonosi szerkezetétől függetlenül az osztrák Számvevőszék köteles a zöld energiáról szóló törvény 15. cikke alapján utólagos ellenőrzéseket végezni az OeMAG-nál.

(73)

A Bizottság ebből arra következtet, hogy az OeMAG köteles a forrásokat egy törvényileg szabályozott célra felhasználni, és az állam szigorú ellenőrzést gyakorol a források felhasználása felett.

(74)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy – összhangban az Essent és Steinike ügyekkel – az OeMAG által beszedett és kezelt források állami forrásnak minősülnek.

(75)

Ausztria számos érvet hozott fel amellett, hogy az OeMAG helyzete miért a PreussenElektra ügyhöz és miért nem az Essent ügyhöz hasonlítható. A következő preambulumbekezdésekből egyértelműen kitűnik, hogy ezek az érvek egy alaposabb vizsgálat esetén nem helytállók.

(76)

Elöljáróban a Bizottság megjegyzi, hogy Ausztria a zöld energiáról szóló törvényt a korábbi és a jelenlegi német megújuló energiáról szóló törvényhez hasonlította és a Bíróság 2001. március 13-i, a PreussenElektra ügyben hozott ítéletére (35) hivatkozott. Mindazonáltal ez az összehasonlítás a jelen esetben nem releváns. Jelen határozatában a Bizottság csupán a javasolt intézkedést értékeli, és nem értékeli a német vagy ahhoz hasonló törvényalkotást, mivel minden esetet annak sajátos körülményei alapján kell értékelni. Tekintettel a felhozott érvekre mindenesetre meg kell állapítani, hogy az osztrák törvényalkotás lényegesen eltér a Preussen Elektra ügyben értékelt német törvénytől. A PreussenElektra ügy ítéletében a Bíróság megállapította, hogy lényegében csak közvetlenül az állam által, vagy egy, az állam által kinevezett, vagy létrehozott magántestület által nyújtott előnyök tartalmazhatnak állami forrásokat. A Bíróság ezután megállapította, hogy a villamosenergia-elosztó vállalatok energia felvásárlásra való kötelezése nem eredményezi közvetlenül vagy közvetve állami források átruházását. A bejelentett keret ezért tehát nem azonos azzal a kerettel, amelyet a PreussenElektra ítéletben értékeltek. A 2009. július 22-i határozatban foglaltak szerint a Bizottság megállapította, hogy az osztrák rendszer az államnak betudható forrásokat tartalmaz. A Bizottság különösen megállapította azt, hogy az osztrák rendszer annyiban tér el a német rendszertől, hogy az osztrák rendszer egy, az állam által kinevezett, az állam és a fogyasztók közé iktatott szervet (pl. OeMAG) ír elő, és az állam felügyeli és ellenőrzi a beiktatott köztes szerv által kezelt források begyűjtését és szétosztását. Ezenkívül a Bizottság azt is megállapította, hogy az osztrák rendszer lehetővé tehetné az OeMAG számára történő közvetlen állami fizetéseket.

(77)

A német megújuló energiáról szóló törvény tekintetében meg kell jegyezni, hogy ez a törvény nem képzi a jelen bejelentés tárgyát, a Bizottság ezt az intézkedést eddig még nem véleményezte, és ezért nem tér ki a zöld energiáról szóló törvény és a jelenlegi megújuló energiáról szóló törvény feltételezhető analógiáinak részleteire.

(78)

Ausztria a továbbiakban kifejti, hogy az OeMAG egy magánvállalat és nem közjogi szerv, mint az Air France és Salvat Père ítéletek alapjául szolgáló szervek. Az osztrák hatóságok csak a bankszámlák utólagos vizsgálatával és a koncesszió megvonásával gyakorolhatnak felügyeletet az OeMAG felett.

(79)

A Bizottság ezzel kapcsolatban az Essent ügyre utalva arra hívja fel a figyelmet, hogy lényegtelen, hogy az állam egy magán- vagy közintézményt bíz meg az illetékek beszedésével és kezelésével. A Bíróság fejtegetéseiből nem derül ki, hogy a SEP köz- vagy magántulajdonban volt-e, következésképp ez lényegtelen az értékelés szempontjából. Ez összhangban van Mengozzi főtanácsnok Essent ügyre vonatkozó indítványának 106. pontjával, és a Bíróság Steinike ügyben hozott ítéletével (36).

(80)

Az a tény, hogy az OeMAG egy magánirányítás alatt álló vállalat, nem zárja ki tehát az állami források fennállásának lehetőségét. Sokkal inkább az az eldöntendő kérdés, hogy az OeMAG-ot az állam bízta-e meg az illetékek beszedésével és kezelésével.

(81)

Ausztria kifejti továbbá, hogy az államháztartás nem viseli az OeMAG esetleges veszteségeit, és a közigazgatási hatóságok szerepe arra korlátozódik, hogy a zöld energia vételének és eladásának árát meghatározza. Ezért az OeMAG nem terheli az államháztartást, mint ahogy azt a Sloman Neptun és a Pearle ügyekben érvényre juttatták.

(82)

Ebben a tekintetben a Bizottság az Essent ügyre utalva hangsúlyozta, hogy az állam által az illetékek beszedésére és kezelésére kinevezett intézmények rendelkezésére álló források állami forrásoknak minősülnek. Ennek megfelelően, az adott illeték alá eső vállalatok által fizetendő összegére vonatkozó kedvezmény elegendő ahhoz, hogy terhet jelentsen az állam számára.

(83)

Ausztria érvelése tekintetében, amely szerint az Energie-Control GmbH nem rendelkezett mérlegelési jogkörrel a nagy villamosenergia-fogyasztók átvételi kötelezettség alól való mentésségének megadásakor, a Bizottság Mengozzi főtanácsnok okfejtésére hívja fel a figyelmet, amely az Essent ügyre vonatkozó indítványának 109. pontjában kimondta, hogy azon kérdés megítélésében, hogy bizonyos források állami forrásnak minősülnek-e, lényegtelen, hogy az állam által az illetékek beszedésére és kezelésére kijelölt közvetítő rendelkezik-e mérlegelési jogkörrel.

(84)

Figyelembe véve Ausztria utolsó érvét, amely nevezetesen az volt, hogy a mentességi mechanizmus nem érinti a villamosenergia-elosztók által az OeMAG számára fizetett teljes összeget, és csak a teljes összeg villamosenergia-fogyasztók különböző kategóriáira való elosztása változik, a Bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy az a tény, hogy az állami bevételek veszteségét más forrásokból származó állami bevételek növelésével egyenlítik ki, az állami források bevonásának tekintetében szintén lényegtelen. Sokkal inkább az a döntő, hogy egy vállalat kedvezményekben részesül-e, és hogy ezek a kedvezmények veszteségekhez vezetnek-e az állam ebből a vállalatból származó bevételeire nézve. Magától értetődik, hogy az államnak végül is egyéb bevételi forrásokat kell találnia, hogy ellensúlyozza a veszteségeket.

(85)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen eset tényállása megfelel az Essent és Steinike ügyekben vizsgált tényállásnak; az állami források fennállásának előző két esetben megállapított kritériumai közül mindegyik teljesült. Ebből következően az értékelendő intézkedést állami forrásokból finanszírozták.

(86)

Az OeMAG által felügyelt források felhasználása a zöld energiáról szóló törvény által szabályozott. Ezért a források felhasználása az államnak tudhatók be.

(87)

Az előzőekből következik, hogy a mentességi mechanizmus miatt veszteségek jönnek létre az állami forrásokban és ez az államnak tudható be.

(88)

A Bizottság emlékeztet a lehetőségre, hogy ugyan az intézkedés – elméletileg - mind a vállalatokra mind a gazdasági ágazatokra vonatkozóan semlegesnek tűnik, mégis – a gyakorlatban – szelektív lehet.

(89)

Ausztria azt állítja, a mentességi mechanizmus nem képez állami támogatást, mivel nem szelektív, hanem sokkal inkább egy általános intézkedés, amely az összes vállalat és ágazat számára nyitva áll. Először is Ausztria azt állítja, hogy a bejelentett szabályozásban a 0,5 %-os küszöb nem tartalmaz korlátozást bizonyos termelési ágazatokra, a vállalatok méretére vonatkozóan és más egyéb szelektív kritériumot sem (37). Másodszor Ausztria megállapítja, hogy az intézkedés de facto 19 különböző iparág 2 300 vállalatát érinti, ami azt jelzi, hogy az intézkedés – a valóságban – minden vállalat és ágazat számára nyitva áll.

(90)

Egy intézkedés akkor szelektív, ha csak bizonyos vállalatoknak vagy termelési ágazatoknak kedvez. Nem minősül szelektívnek azonban, ha minden belföldi vállalatra érvényes, tevékenységük tárgyától függetlenül.

(91)

Ami az első érvelést illeti, a Bizottság megállapítja, hogy a 0,5 %-os küszöb nem elegendő ahhoz, hogy a bejelentett szabályozást általános intézkedésnek tekintsék. A Bizottság ezzel ellentétben megállapítja, hogy a küszöb következtében nem minden belföldi vállalat profitálhat a bejelentett intézkedésből.

(92)

Ausztria kifejtette, hogy a bejelentett intézkedés csak azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek költségei a zöld energia előmozdításához való hozzájárulás következtében a nettó termelési érték több mint 0,5 %-val növekednek. A Bizottság megállapítja, hogy ezek a feltételek nagy mértékben közelítenek az energiaadózásról szóló irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megfogalmazott nagy villamosenergia-fogyasztó termelési ágak definíciójához (38). Ausztria azonban azzal érvel, hogy ez a 0,5 %-os küszöb nem elegendő ahhoz, hogy a bejelentett intézkedést szelektívnek nevezzék. Ausztria véleménye szerint ezt a Bíróság Adria Wien ügyben hozott ítélete támasztja alá. Ebben az ítéletben a Bíróság azon energiaadó (részleges) visszatérítését ítélte meg, amelyet azoknak a vállalatoknak nyújtottak, amelyek energiaadója a nettó termelési érték 0,35 %-át tette ki. A Bíróság a következőt állapította meg: „(…) az olyan nemzeti intézkedések, amelyek a földgázra és a villamos energiára kivetett energiaadó részleges visszatérítéséről rendelkeznek, az EK-Szerződés 92. cikke értelmében nem minősülnek állami támogatásnak (…) [jelenleg EUMSZ 107. cikk], amennyiben minden hazai vállalatra vonatkoznak, függetlenül tevékenységük tárgyától” (39).

(93)

A Bizottságnak azonban az a véleménye, hogy ez az ítélet a jelen ügyben nem zárja ki a szelektivitás megállapítását a 0,5 %-os küszöb tekintetében. A Bizottság megállapítja, hogy az ítélet az Osztrák Bíróság kérelmére kiadott előzetes döntés volt, amelyben a meglévő energia-illeték visszatérítési rendszert értékelték. Az Osztrák Bíróság két kérdést terjesztett elő. Elsőként azt kérdezte, hogy az illeték- visszatérítés a jelenlegi rendszer keretein belül szelektívnek tekinthető-e, mivel azt csak a fizikai javakat előállító vállalatoknak nyújtják. Másrészt felvetette azt a (hipotetikus) kérdést, hogy a Bíróság hogyan értékelne egy olyan illeték-visszatérítést, amely nem csak a súlypontilag fizikai gazdasági javak előállítására szakosodott vállalatokra korlátozódik, hanem minden vállalatnak, tevékenysége tárgyától függetlenül nyújtható.

(94)

Az első kérdésre vonatkozóan a Bíróság megállapította, hogy az intézkedés az illeték-visszatérítés fizikai gazdasági javakat előállító vállalatokra való korlátozásával szelektív lenne. A második kérdés hipotetikus jellegét tekintve, hogy a Bíróság hogyan értékelne egy minden iparág számára nyitva álló illeték-visszatérítést, a Bíróság nagyon általános módon válaszolt. Megállapította, hogy egy intézkedés akkor szelektív, ha előnyben részesít bizonyos vállalatokat vagy termelési ágakat, míg az intézkedés nem szelektív, ha az összes belföldi vállalatra megkülönböztetés nélkül vonatkozik (40). Végezetül a Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a nemzeti intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak”… ha minden belföldi vállalat, tevékenysége tárgyától függetlenül részesül bennük” (41). A Bíróság nem állapította azonban meg, hogy egy 0,35 %-os küszöböt meghatározó intézkedés, meglátása szerint ténylegesen minden vállalatra vonatkozik-e. Ezt állapította meg Jacobs főtanácsnok is a Bíróság érintett ítéletéhez kapcsolódó indítványában:”… a Bíróság nem vizsgálta az Adria-Wien ügyben hozott ítéletben a 0,35 %–os küszöb hatását” (42). A Bíróságnak nem kellett megítélnie, hogy a mentességi mechanizmus, mint olyan (azaz a túlnyomórészt fizikai gazdasági javakat termelő vállalatokra való korlátozás) de facto szelektív-e. A Bíróság ezért nem zárta ki, hogy a 0,35 %-os küszöb abban az esetben szelektív lenne, ha azt eredményezné, hogy az intézkedés de facto nem minden belföldi vállaltra lenne érvényes.

(95)

A Bizottságnak ezzel ellentétben az a véleménye, hogy a Bíróság adott bizonyos szempontokat arra vonatkozóan, hogy egy ilyen küszöb bevezetése lehet szelektív, akkor is, ha az intézkedés számos különböző ágazatra érvényes. Így a Bíróság a második kérdésre adott válaszában kiemelten azt állapította meg, hogy egy állami intézkedés sem a kedvezményezett vállalatok száma alapján, sem a vállalatokat magába foglaló ágazatok sokfélesége és jelentősége alapján nem tekinthető általános gazdaságpolitikai intézkedésnek (43). Továbbá a Bizottság megállapítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint számos, nem ágazat-specifikus intézkedés szelektívnek tekinthető, ha ezek az intézkedések – de facto – nem minden belföldi vállalatra vonatkoznak (44): Az előzőekből következik, hogy azok az intézkedések, amelyek alapvetően az összes ágazatnak nyújthatók, szelektívnek tekinthetők, ha de facto nem vonatkoznak az adott ország minden vállalatára.

(96)

Ez a látásmód a Bizottság egy, az osztrák energiailleték-visszatérítésről szóló határozatában is kifejezésre jut (45). A Bíróság fenti ítéletével kapcsolatban Ausztria oly módon bővítette ki az intézkedés hatályát, hogy immár az összes ágazat vállalatai igénybe vehették az energiailleték-visszatérítést. A Bizottság azonban a megváltoztatott szabályozást továbbra is szelektívnek ítélte meg, mivel ugyan a visszatérítést formálisan minden vállalatra kiterjesztették, de facto azonban csak a nettó termelési értékhez viszonyítva magas energiafogyasztású vállalatoknak kedvez (46). A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az illeték-visszatérítés esetében egy jogellenes (vagyis be nem jelentett) és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásról van szó (47).

(97)

A Bizottság határozata később azt eredményezte, hogy az osztrák Közigazgatási Bíróság a Bíróság előzetes döntését kérvényezte (48). Az osztrák Közigazgatási Bíróság által benyújtott kérdések arra vonatkoztak, milyen területi hatállyal bírnak az illeték-jóváírás jogellenességének következményei, és a Bíróság nem ítélte meg újra a törvényt a szelektivitás szempontjából. Ez a szempont azonban a főtanácsnok észrevételeinek tárgyát képezte. A főtanácsnok indítványában kifejtette:”… ahogy a Bizottság kiemeli, azáltal, hogy (a termelő iparágakon felül) csak a 0,35 %-os küszöb miatt nem kizárt szolgáltató vállalatok részesülnének visszatérítésben, csupán a támogatás kedvezményezettjeinek körét bővítik. De ezzel a támogatás, mint olyan mégsem veszítené el a hatását, mivel a szelektivitás kritériuma továbbra is fennállna.” (49). A főtanácsnok megállapította továbbá: „A Bizottság 2004-es határozatában olvasható indoklása meggyőző, amennyiben a megváltozott szabályozásban foglalt 0,35 %-os küszöb szelektivitásáról van szó (…)” (50).

(98)

A Bizottság ebből arra következtet, hogy a 0,5 %-os küszöb jelen esetben egy szelektív kritérium, amely által a bejelentett intézkedés igénybevétele csak a nagy villamosenergia-fogyasztókra korlátozódik, miközben a nem nagy villamosenergia-fogyasztók részvétele kizárt. Függetlenül az intézkedésből profitáló ágazatok számától, a küszöb, mint olyan azt eredményezi, hogy a bejelentett intézkedés nem válik minden belföldi vállalat hasznára. Ezért a bejelentett intézkedést a küszöb teszi szelektívvé.

(99)

A Bizottság ezenkívül megállapítja, hogy csak azok a vállalatok vehetik igénybe a vizsgálandó mentességi mechanizmust, amelyek az osztrák energiaadó-visszatérítésről szóló törvény értelmében, amely törvény a Bizottság C-33/2003 számú állami támogatásokról szóló ügyben hozott határozatának tárgya volt, illeték-visszatérítésben részesülnek. A Bizottságnak az akkori határozatban szereplő érvelése a jelen esetre is érvényes.

(100)

Ami az Ausztria által előterjesztett második érvelési vonalat illeti, a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett intézkedés azért is szelektív, mert de facto elsősorban bizonyos nagy villamosenergia-ráfordítást igénylő árukat előállító vállalatokat korlátozott számban céloz meg. A Bizottság megállapítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint egy intézkedést nem céljai vagy okai alapján, hanem a hatása alapján kell vizsgálni (51). Egy intézkedés még akkor is szelektívnek tekinthető, ha formálisan minden ágazat és vállalat számára hasznos, de facto azonban nem az összes belföldi vállalat javát szolgálja. A Bíróság ezzel kapcsolatban megállapította: „Sem a kedvezményezett vállalatok magas száma alapján, sem azon ágazatok sokfélesége és jelentősége alapján, melyekhez ezek a vállalatok tartoznak, nem tekinthető egy szabályozás általános gazdaságpolitikai intézkedésnek.” (52).

(101)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a bejelentett szabályozás nagyon kevés, elsősorban árukat termelő vállalatra koncentrálódik. Ebben az összefüggésben Ausztria 2010. szeptember 9-én a küszöb alatti támogatási intenzitást nyújtó szabályozás akkori alkalmazására alapuló adatokat szolgáltatott. Ezen adatok szerint a körülbelül 300 000 osztrák vállalatból csak körülbelül 2 000 vállalat igényelte a szabályozás igénybevételét (azaz az összes osztrák vállalkozások kevesebb, mint 1 %-a). Továbbá a szabályozás jelenlegi alkalmazásának keretén belül az eszközök 66 %-a a az árutermelésben tevékenykedő vállalatok javát szolgálja. (53) Arra az esetre vonatkozóan, ha Ausztria a támogatási intenzitásokat a de minimis küszöb – amely alatt a szabályozást jelenleg átmenetileg alkalmazzák – fölé emelné, a Bizottság megállapította, hogy az intézkedés akkor feltehetően még inkább az árutermelés területén tevékenykedő vállalatokra koncentrálódna. Ez abban mutatkozik meg, hogy az Ausztria által szolgáltatott adatok alapján csak tizenkét vállalat profitálna a magasabb támogatási intenzitásból, mint az eset szabályzásának jelenleg hatályos változatának keretében, és e vállalatok közül csak kettő tevékenykedik a közlekedési szektorban, míg tíz közülük az árutermelésben (54).

(102)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett szabályozás az osztrák gazdaság vállalatainak többsége számára egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben kedvez, míg főleg az ezen ágazatok egyikében, nevezetesen az árutermelésben tevékenykedő vállalatok részesülnek a kedvezményből. Azon ágazatok számától függetlenül, amelyekben a vállalatok az intézkedésből profitálhatnak, az intézkedés főként a termékeket gyártó vállalatokra összpontosít, és így de facto szelektívnek tekintendő.

(103)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett mentességi mechanizmus szelektív, egyrészt, mivel előírja a 0,5 %-os küszöböt, ami miatt ez az intézkedés csak a nagy villamosenergia-fogyasztókra vonatkozik, másrészt, mivel ezek a vállalatok elsősorban az árutermelés területén tevékenykednek.

(104)

A Bizottság megállapítja, hogy egy intézkedés szelektív jellege ellenére sem teljesíti a szelektivitás feltételét, létjogosultságának alapját az őt magában foglaló rendszer természete vagy belső felépítése képezi (55). A Bizottság megjegyzi, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ezt az érintett tagállamnak kell bizonyítania (56).

(105)

A Bíróság fejtegetése szerint különbséget kell tenni az e szabályozáson kívül eső, egy bizonyos adószabályozással követett célok és a magában az adórendszerben rejlő, e célok eléréséhez szükséges mechanizmusok között. Az intézkedést magában foglaló adórendszer természetére, ill. belső felépítésére való hivatkozás indoklásaként kizárólag ez utóbbi mechanizmusok vehetők figyelembe (57). A külső célokat az összeegyeztethetőség vizsgálata során kell figyelembe venni (58).

(106)

Ausztria felfogása szerint az összegeknek a zöld energiáról szóló törvény 22c. cikke szerinti differenciálása azt célozza, hogy figyelembe vegye a vállalatok kapacitását a további illetékek kiszabásával összefüggésben. Továbbá a mentességi mechanizmus nem befolyásolja a zöld energiáról szóló törvényben előirányzott környezetvédelmi előnyöket, mivel az zöld áram termelés támogatására fordított támogatási összegeket nem csökkentik. Csak bizonyos vállalatok környezeti költségeinek csökkentésével teremthető meg a zöld áram hosszú távú finanszírozási mechanizmusa, ami pedig szükséges ahhoz, hogy biztosítani tudják a megújuló energia előmozdítását.

(107)

A Bizottság ezzel összefüggésben megállapítja, hogy az elszámolóárral létrehozott rendszer intrinzikus célja olyan bevételek elérése, amelyeket különösen a megújuló energia előmozdítására szándékoznak fordítani. A mentességi mechanizmus ezzel szemben azon a célkitűzésen alapul, hogy növelje a nagy villamosenergia-fogyasztók versenyképességét, azáltal, hogy alacsonyabb árat kell fizetniük a villamos energiáért, és így erősítsék az elszámolóárra építő rendszer elfogadottságát. Ezzel a rendszer logikáján és belső felépítésén kívülálló célt követnek.

(108)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint egy ilyen extrinzikus cél követése nem használható fel egy intézkedésnek az adórendszer természete, illetve belső felépítése alapján történő igazolására (59). Ez csak az összeegyeztethetőség vizsgálata során elemezhető (60).

(109)

A Bizottság megállapítja, hogy mindkét, Ausztria által megnevezett, a mentességi mechanizmust a rendszer logikájával és belső felépítésével igazoló érvelés alátámasztására hivatott állami támogatásról szóló határozatban más szituáció állt fenn. Az N 271/06 számú, Dánia adószabályairól szóló határozat a hőfeleslegekkel kapcsolatban arra irányul, hogy az összes energiatermékre vonatkozóan biztosítsa az adózási bánásmód semlegességét, és nem arra, hogy javítsa a versenyképességet. Az N 860/06 számú kettős felhasználású energiatermékek németországi energiaadó-mentésségéről szóló határozat arra az alapelvre épít, hogy csak a tüzelőanyagként vagy üzemanyagként felhasznált energiaterméket adóztassák meg.

(110)

Az előzőekből következik, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztó termelési ágak bejelentett mentésségét nem igazolja a rendszer természete vagy belső felépítése.

(111)

Ennek eredményeképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett intézkedés teljesíti a szelektivitás feltételét, hiszen de facto szelektív és nem a rendszer természete és belső felépítése igazolják létjogosultságát.

(112)

A Bizottság megítélése szerint működési támogatásnak minősülő intézkedés kedvezményezettjei túlnyomórészt nagy villamosenergia-igényű árukat, például fém- vagy papírtermékeket termelnek (61). Ezekben a gazdasági ágakban a tagállamok között kereskedelem zajlik, és a vállalatok más tagállamok vállalataival állnak versenyben. Ezért a szóban forgó intézkedés alkalmas arra, hogy torzítsa a versenyt és hátrányosan befolyásolja a kereskedelmet a belső piacon.

(113)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mentességi mechanizmus az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, mivel a nagy villamosenergia-fogyasztókat szelektív előnyhöz juttatva az állami források veszteségét okozza. Ebből következően az intézkedés hátrányosan befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet és torzíthatja a versenyt a belső piacon.

(114)

Ausztria kötelezte magát arra, hogy a támogatást nem lépteti életbe azelőtt, hogy azt az Európai Bizottság engedélyezné. Ausztria a végrehajtás előtt jelentette be az intézkedést és ezzel eleget tett az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének (62).

(115)

A Bizottság az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthat egy támogatást. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamnak kell bizonyítania, hogy egy intézkedés a belső piaccal összeegyeztethető (63).

(116)

A Bizottság az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése hatálya alá eső támogatási ügyekben jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik (64). E mérlegelés gyakorlása során a Bizottság iránymutatásokat és közleményeket tett közzé, amelyekben kritériumokat határozott meg és amely kritériumok szerint a támogatások meghatározott fajtái az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatók. A Bizottságot az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kötik a támogatás-ellenőrzés területén általa közzétett iránymutatások és közlemények, amennyiben azok nem térnek el az EUMSZ előírásaitól és azokat a tagállamok elismerik (65).

(117)

Ezért következő lépésben azt kell megvizsgálni, hogy a bejelentett támogatás egy vagy több iránymutatás vagy közlemény alkalmazási körébe esik-e, és hogy a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítható-e, mivel megfelel az iránymutatásokban és közleményekben meghatározott kritériumoknak.

(118)

Ausztria azt állítja, hogy a bejelentett intézkedés a környezetvédelmi állami támogatásról szóló közösségi iránymutatások (66) alkalmazási körébe esik, illetve ezek az iránymutatások rá megfelelően alkalmazandók. Ausztria ezenkívül úgy véli, hogy a támogatás az általános csoportmentességi rendelet alkalmazási körébe tartozik (67).

(119)

Vannak azonban olyan pontosan meghatározott esetek, amelyekben működési támogatás nyújtható. Működési támogatást különösen adókedvezmények formájában nyújtanak meghatározott feltételek mellett a környezetvédelmi iránymutatás 4. fejezete (68) alapján vagy az általános csoportmentességi rendelet 25. cikke (69) alapján. Továbbá az intézkedések meghatározott feltételek mellett közvetlenül az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján vizsgálhatók.

(120)

A környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás alkalmazási körének definíciója (70):

(121)

A környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás (70) pontjának 1) alpontja szerint a környezetvédelem minden olyan intézkedés, amely fizikai környezetünknek vagy természeti erőforrásainknak a kedvezményezett saját tevékenységei által történő károsodását hivatott felszámolni vagy megakadályozni, az ilyen károsodás kockázatának csökkentése, illetve a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználásának eredményezése céljából, beleértve az energiatakarékossági intézkedéseket és a megújuló energiaforrások használatát is. A környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás (151) pontjából kiderül, hogy a legalább közvetett módon a környezetvédelem javulását előidéző intézkedések is a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás alkalmazási körébe tartoznak.

(122)

Ausztria úgy véli, hogy a mentességi mechanizmus két okból járul hozzá közvetve a környezetvédelemhez: A mechanizmus egyrészt fontos feltétel ahhoz, hogy magasabb szinten biztosítsák a politikai támogatást az elszámolóár emeléséhez, ami viszont szükséges ahhoz, hogy finanszírozni tudják a megújuló energiaforrásokból való villamosenergia-termelés további kiépítését, másrészt maga után vonja az áramfogyasztási díjak emelkedését és ezáltal energia-hatékonyabb fellépésre ösztönöz.

(123)

A Bizottság az első érv tekintetében megállapítja, hogy az elszámolóár és a megújuló energiaforrásokból való villamosenergia-termelés növelés között nincs szükségszerű kapcsolat. Ausztria az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i, a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/28/EK irányelv (a továbbiakban: „megújuló energiaforrásokról szóló irányelv”) (71) értelmében köteles a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelését növelni. Ausztria azonban szabadon dönthet arról, hogy hogyan finanszírozza ezt.. Ausztria például adóból származó bevételeket is felhasználhatna erre a célra. Ezért a mentességi mechanizmus tehát nem szükséges ahhoz, hogy a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelést növeljék.

(124)

A második érvet illetően a Bizottság megállapítja, hogy a mentességi mechanizmus felső határként funkcionál. A nagy villamosenergia-fogyasztók által villamos energiáért átlagosan fizetett ár minden a küszöb fölött lévő, pluszban elfogyasztott kWh-val csökken. Így a mentességi mechanizmus ahelyett, hogy az energiahatékonyság támogatására ösztönözne, inkább az energiahatékonyság romlását okozza.

(125)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a mentességi mechanizmus nem tartozik a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás alkalmazási körébe.

(126)

Még ha az intézkedés a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás alkalmazási körébe esne is, ami jelen esetben nem áll fenn, a Bizottság megállapítja, hogy a belső piaccal nem lehetne összeegyeztethetőnek nyilvánítani, mivel nem teljesülnek a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetében megnevezett feltételek.

(127)

A környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezetében az összeegyeztethetőség vizsgálatával kapcsolatban a közösségi jog által szabályozott és a közösségi jog által nem szabályozott környezetvédelmi adókat különböztetünk meg. Az elszámolóár formájában kivetett parafiskális illeték nem uniós szinten szabályozott környezetvédelmi adó. A Bizottság ennek fényében megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvben a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban kötelező érvényű célokat határoztak meg, azonban a tagállamokra bízták annak eldöntését, hogy ezeket a célokat hogyan érik el.

(128)

Ebből következően a mentességi mechanizmust a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezete szerinti, a közösségi jog által nem szabályozott környezetvédelmi adókra vonatkozó szabályok alapján kellene vizsgálni (72).

(129)

E rendelkezések szerint a tagállam köteles információkat szolgáltatni a mentességet/kedvezményeket élvező ágazatokról vagy a támogatásban kedvezményezett csoportokról, minden érintett ágazaton belül a fő kedvezményezettek helyzetéről, valamint arról, hogy miként járul hozzá az adóztatás a környezetvédelemhez. A kedvezményezett gazdasági ágazatot tárgyilagosan kell leírni, és meg kell adni minden egyes gazdasági ágazat legjelentősebb kedvezményezettjeit (különös tekintettel a forgalomra, a piaci részesedésre és az adó kiszámítási alapjára) (73). Ezen információk alapján a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a környezetvédelmi adókedvezmények vagy mentességek szükségesek vagy arányosak-e. Ami a szükségesség szempontját illeti, a kedvezményezetteket objektív és átlátható szempontok szerint kell kiválasztani; a környezetvédelmi adónak a kedvezmény nélkül a termelési költségek jelentős növekedését kell maga után vonnia, amely többletköltséget nem lehet továbbhárítani a vásárlókra anélkül, hogy ez jelentős forgalmi veszteséget okozna. (74) Ami a támogatás arányosságát illeti, a mindenkori államnak bizonyítania kell, hogy minden egyes kedvezményezett kiveszi a részét a nemzeti adófizetésből, úgy hogy messzemenően megfelel annak a környezetvédelmi elvárásnak, hogy a nemzeti adók legalább 20 %-át fizeti, kivéve, ha egy alacsonyabb adókulcs indokolt, és a kedvezményeket vagy a mentességet a környezetvédelmi célok elérését előirányzó megállapodásokhoz kötik (75).

(130)

A Bizottság azonban megállapítja, hogy Ausztria a fentiekben megnevezett információkat – a Bizottság többszöri felszólítása ellenére – nem küldte meg a Bizottságnak (76). Következésképpen a Bizottság nem tudta megvizsgálni, hogy a támogatás szükségszerű és arányos-e, és milyen módon járul hozzá a környezetvédelemhez.

(131)

Tekintettel arra, hogy a bejelentett mentességi mechanizmus még csak közvetetten sem járul hozzá a környezetvédelemhez, a Bizottság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a mentességi mechanizmus a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezetének analógiájára jóváhagyható-e.

(132)

Ausztria szerint a mentességi mechanizmust a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 152. és 153. pontjában található, közösségi jog által szabályozott energiaadókra vonatkozó adókedvezményekről szóló előírásokkal analóg módon lehet vizsgálni. Ebben az összefüggésben a Bizottság arra emlékeztet, hogy a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezete a környezetvédelmi adók csökkentésének kétfajta vizsgálatát írja elő, és ezek különböző következtetésekhez vezethetnek. Először is a 4. fejezet az energiaadó-irányelv keretében közösségi jog által szabályozott energiaadókat érintő kedvezményekre vonatkozó előírásokat tartalmaz, amelyek további vizsgálat nélkül a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatók, amennyiben az energiaadó-irányelvben meghatározott minimum adóösszegek betartásra kerülnek. Másodszor a 4. fejezet konkrét szabályokat tartalmaz a közösségi jog által nem szabályozott környezetvédelmi adóengedmények, valamint az energiaadó irányelvben meghatározott minimum adóösszegek alatti, a közösségi jog által szabályozott energiaadó engedmények vizsgálatára vonatkozóan. E szabályok szerint a tagállam köteles többek között átfogó adatokat szolgáltatni a mindenkori intézkedés szükségszerűségének és arányosságának alátámasztására. Ausztria azzal érvel, hogy a Bizottság azon az alapon jóváhagyhatná a parafiskális illetékekre vonatkozó mentességi mechanizmust, hogy a kedvezményezett vállalatok az osztrák energiaadó legalább minimális összegét megfizetik.

(133)

A Bizottság megállapítja, hogy eddigi határozathozatali gyakorlata, illetve az Európai Bíróságok ítélkezési gyakorlata során nem volt még olyan precedens értékű ügy, amelyben a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezetében található, a közösségi jog által szabályozott energiaadók vizsgálatára vonatkozó szabályokat a parafiskális illetékekkel analóg módon alkalmazták volna.

(134)

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EU–jog egy kötelező rendelkezése akkor alkalmazható analóg módon, ha a következő két feltétel teljesül: Először is az adott tényállásra hatályos szabályoknak messzemenően meg kell felelni azoknak a szabályoknak, amelyek analóg alkalmazására törekszenek. Másodszor a tényállásra alkalmazható szabályoknak tartalmazniuk kell egy joghézagot, amely összeférhetetlen az uniós jog egyik általános alapelvével, és amely hiányosság az analóg alkalmazással megszüntethető (77). E feltételek figyelembevételével a Bizottság megállapítja, hogy az uniós jogban csak kivételes esetekben alkalmaznak analógiákat.

(135)

Először is az adott tényállásra hatályos szabályoknak messzemenően meg kell felelniük azoknak a szabályoknak, amelyek analóg alkalmazására törekszenek. Mivel a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezete környezetvédelmi adó alóli mentességet vagy kedvezményeket tartalmaz, a zöld energiáról szóló törvény keretében a bejelentett illetékekre vonatkozó szabályoknak messzemenően meg kell felelniük az energiaadóra alkalmazandó szabályoknak.

A Bizottság azonban megállapította, hogy az uniós jog szerinti, a környezetvédelmi adókra vonatkozóan fennálló jogi helyzet nem hasonlítható össze az uniós jog szerint a parafiskális illetékekre vonatkozó fennálló helyzettel. Míg az uniós jog nem tartalmaz a parafiskális illetékekre vonatkozó speciális szabályokat, tartalmaz speciális szabályokat a környezetvédelmi adók beszedésére vonatkozóan. Ebben különösen az energiaadó-irányelvben meghatározott minimum adóösszegről, valamint az ezen minimum összegek alóli mentésségről van szó, amelyet a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezetének és az általános csoportmentességi rendelet 25. cikkének feltételei között nyújtanak. A parafiskális illetékek tekintetében a Bizottság megállapítja, hogy sem a mentésségről vagy engedményről szóló szabály, sem a minimális mennyiségre vonatkozó szabály nincs.

(136)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az osztrák szabályozás keretében fennálló parafiskális illetékek nincsenek semmilyen szabálynak alárendelve, amelyek az uniós jog szerint a környezetvédelmi adókra érvényes szabályoknak megfelel.

(137)

Másodszor a tényállásra alkalmazható szabályoknak tartalmazniuk kell egy joghézagot, amely összeférhetetlen az uniós jog egyik általános alapelvével, és amely hiányosság az analóg alkalmazással megszüntethető.

(138)

Azok az intézkedések, amelyek a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás alkalmazási körén kívül esnek, az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján vizsgálhatók. A Bizottság ez alapján nem tudott a környezetvédelmi támogatásról szóló irányelvben olyan jellegű „hézagot” megállapítani, amely jogalapot biztosítana a bejelentett intézkedés analógia alapján való vizsgálatára. Ez a következtetés mindkét esetre érvényes, a közösségi jog által szabályozott és nem szabályozott adók analógiájára vonatkozóan.

(139)

Továbbá, a parafiskális illetékek alóli mentességre vonatkozó szabályok hiányát nem lehet megoldani azzal, hogy párhuzamot vonnak az uniós jogban létező, energiaadó csökkentésekre vonatkozó szabályokkal. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy a közösségi jog által szabályozott energiaadók csökkentésére vonatkozó szabályoknak a közösségi jog által nem szabályozott parafiskális illetékekre való analóg alkalmazása is azt jelentené, hogy a vállalatok az energiaadó irányelvben foglalt minimum adóösszeget ilyen jellegű parafiskális illetékek fizetésével tudnák betartani. Ebből következik, hogy egy ilyen megközelítés nincs összhangban az energiaadózási irányelv értelmével. A Bizottság úgy véli, hogy az energiaadó irányelv minimum összegeit csupán a közösségi jog által szabályozott energiaadó rendszer keretében történő alkalmazás céljából határozták meg. A közösségi jog által szabályozott területen kívüli referenciaként való használatuk nem tervezett alkalmazást idézne elő. A minimum összegeket egyértelműen nem abból a célból rögzítették, hogy ezzel meghatározzák azt az összes terhelést, amelyet a nagy villamosenergia-fogyasztóknak el kellene viselniük a környezet-specifikus szabályozó intézkedések alapján, mint ahogy az különösen az átvételi árról szóló finanszírozási mechanizmusból adódik. Az ilyen megközelítés esetén azt is elhanyagolnák, hogy az állami támogatások területén folytatott politika elfogadja a közösségi jog által szabályozott minimum összegek feletti adómentességre vonatkozó elnéző eljárásmódot, annak érdekében, hogy legalább bizonyos mértékben egységes bánásmódot biztosítsanak az összes tagállamban érvényben lévő minimum összegek betartásával. Ez az érv nem vonatkozik azonban a közösségi jog által nem szabályozott átvételi árrendszerből adódó terhekre, amelyek esetében az standard hozzájárulások eltérései a verseny torzulásához vezethetnek.

(140)

Ebből következik, hogy a parafiskális illetékek csökkentéséről szóló szabályok hiánya nem jelent az uniós jog általános alapelvével összeférhetetlen joghézagot, amelyet a közösségi jog által szabályozott energiaadó csökkentésről szóló, meglévő törvénnyel vont analógia segítségével lehetne megszüntetni.

(141)

Még ha az analóg alkalmazás lehetséges is lenne, a mentességi mechanizmust akkor sem lehetne semmi esetre sem összeegyeztethetőnek tekinteni, a (129) és a (133) preambulumbekezdésben felsorolt okok miatt.

(142)

A Bizottság az előbbiekből arra következtet, hogy a fent felsoroltak nem képeznek analógiát a bejelentett mentességi mechanizmus és a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezete szerinti, a közösségi jog által szabályozott energiaadó csökkentés vizsgálatáról szóló szabályozás között, és ebből következően a mentességi mechanizmust egy ilyen analógia alapján nem hagyhatja jóvá.

(143)

A Bizottság továbbá azt is megvizsgálta, hogy jóváhagyhatja-e a mentességi mechanizmust a csoportmentességi rendelet 25. cikkével fennálló analógia alapján.

(144)

Ausztria véleménye szerint a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetének és a csoportmentességi rendelet 2. cikkének eltérő szövegezése egy bizonyos mozgásteret enged az intézkedés jóváhagyására a csoportmentességi rendelet 25. cikkével fennálló analógia alapján. Ausztria kifejtette, hogy a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 152. pontja kimondja:

„Annak érdekében, hogy a támogatást az EK-Szerződés 87. cikke értelmében jóváhagyják, a – különösen a 2003/96/EK irányelv révén – összehangolt adók csökkentésének vagy az azok alóli mentességnek összeegyeztethetőnek kell lennie a vonatkozó közösségi jogszabályokkal, és tiszteletben kell tartania az ott megszabott korlátokat és feltételeket.”

(145)

A csoportmentességi rendelet 25. cikke ezzel szemben a következőképp hangzik:

„A 2003/96/EK irányelv feltételeinek megfelelő, a környezeti adók csökkentése formájában nyújtott támogatási programokat a Szerződés 87. cikkének (3) bekezdése szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatási programoknak kell tekinteni, és mentesülnek a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól, feltéve, hogy teljesülnek az e cikk (2) és (3) bekezdésében rögzített feltételek.” (78)

(146)

A fenti szövegezésekből Ausztria arra következtet, lehetséges, hogy a csoportmentességi rendelet 25. cikke tágabb értelemben fogalmaz, mint a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 152. pontja. Ausztria azzal érvelt, lehetséges, hogy a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 152 pontja csak az energiaadó irányelvvel a közösségi jog szintjén szabályozott adókra érvényes, ezzel ellentétben a csoportmentességi rendelet 25. cikke csupán annyit követel, hogy a mentességi mechanizmus betartsa az energiaadó irányelvben meghatározott minimum adóösszeget, abban az esetben is, ha nem egy közösségi jog által szabályozott energiaadóról van szó. Ausztria nézete szerint ebből következően a csoportmentességi rendelet 25. cikke alkalmazható lehetne a közösségi jog által nem szabályozott környezetvédelmi adókedvezményekre, amelyek a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatók lehetnének, amennyiben az általános adórendszer tartalmazza a minimum energiaadó összegeket. Ausztria, bár elismerte, hogy a zöld energiáról szóló törvény keretében nyújtott hozzájárulások nem minősülnek adónak (79), de úgy vélte, hogy a bejelentett mentességi mechanizmus a csoportmentességi rendelet 25. cikkében foglalt környezetvédelmi adókról szóló rendelet analógiájára vizsgálható és jóváhagyható lehetne.

(147)

A Bizottság véleménye szerint azonban nincs mozgástér a csoportmentességi rendelet 25. cikkével fennálló analógiához. Először is, a jelen tényállásra hatályos szabályok nem felelnek meg messzemenően azoknak a szabályoknak, amelyek analóg alkalmazására törekszenek. A csoportmentességi rendelet 25. cikkének szövegezéséből egyértelműen az tűnik ki, hogy ez az előírás csak az energiaadózási irányelvben szabályozott környezetvédelmi adókra érvényes. Ebben az értelemben az energiaadóként való besorolás „feltétele” a csoportmentességi rendelet 25. cikke alkalmazásának. Ezt az értelmezést támasztja alá az a tény, hogy a csoportmentességi rendelet rendszerének logikájából kiderül, annak hatálya nem haladhatja meg a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás hatályát, mivel a rendelet erre az iránymutatásra vonatkozik. A csoportmentességi rendelet 25. cikke tehát egyértelműen kizárólag az energiaadózásról szóló irányelvben szabályozott energiaadókra érvényes. Ahogyan azt már kifejtettük, a zöld energiáról szóló törvény keretében nyújtott hozzájárulások nem minősülnek környezetvédelmi adónak és az energiaadózásról szóló irányelv előírásai rájuk nem alkalmazandó. Ebből következik, hogy az energia-adózásról szóló szabályok és az osztrák átvételi árakra vonatkozó szabályok nem hasonlíthatók össze messzemenően. Másodszor a tényállásra alkalmazható szabályok nem tartalmaznak olyan joghézagot, amely összeférhetetlen az uniós jog egy általános alapelvével, és amely joghézag az analóg alkalmazással megszüntethető. A csoportmentességi rendelet által le nem fedett adókedvezmények vagy hasonló intézkedések nem per se összeférhetetlenek az uniós joggal, hanem csak az EUMSZ 108. cikke szerinti általános bejelentési kötelezettség betartását követelik meg. Ez esetben az adókedvezmények a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatások vagy – amennyiben ezek nem alkalmazhatók – közvetlenül az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint vizsgálhatók és a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatók. Ebből következik, hogy az osztrák támogatási szabályozás vizsgálatakor alkalmazott szabályok nem tartalmaznak az uniós joggal összeférhetetlen joghézagot.

(148)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem von analógiát az osztrák zöld energiáról szóló törvény keretében nyújtott hozzájárulások és a csoportmentességi rendelet 25. cikke szerint a közösségi jog által szabályozott energiaadók közt, és ezért a mentességi mechanizmust nem hagyhatja jóvá egy ilyen analógia alapján.

(149)

A Bizottság megállapítja, Ausztria nem állította, hogy a mentességi mechanizmus közvetlenül az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethetőnek nyilvánítható lenne. Mivel a tagállamnak olyan indoklást kell előterjesztenie, amelynek alapján a támogatás összeegyeztethetősége megállapítható (80), és bizonyítania kell, hogy a vonatkozó feltételek teljesülnek, ezért Ausztria az összeegyeztethetőség ezen alapjára már csak ezért sem hivatkozhat a vizsgálat során.

(150)

A Bizottság azonban mégis megvizsgálta, hogy a mentességi mechanizmus ezen a jogalapon összeegyeztethetőnek tekinthető lehetne-e.

(151)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben” a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthat egy támogatást, ha a támogatás egy közös érdekű célkitűzés megvalósításához járul hozzá (81), e cél eléréséhez szükséges (82) és a kereskedelmi feltételeket nem változtatja meg a közös érdekekkel ellentétes mértékben.

(152)

Ennek megfelelően a Bizottság állandó gyakorlata az (83), hogy az intézkedések az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint közvetlenül összeegyeztethetőnek nyilváníthatók, ha azok szükségesek és arányosak, és ha a közös érdekű célkitűzésekre gyakorolt előnyös hatásaikat nem múlják felül a piaci versenyre és a kereskedelemre gyakorolt hátrányos hatásaik. Ebben az összefüggésben a Bizottság indokoltnak találja a következő kérdések vizsgálatát:

(153)

Ausztria tájékoztatása szerint az intézkedés elsősorban a környezetvédelmet szolgálja. Amint azt a (126)–(129) preambulumbekezdésekben kifejtjük, a mentességi mechanizmus azonban nem járul hozzá a környezetvédelemhez.

(154)

Ezen felül az intézkedés környezetkímélő hatását az átvételi árak általános emelésével érik el, ami – Ausztria véleménye szerint – nem lenne lehetséges anélkül, hogy a nagy villamosenergia-fogyasztók versenyképességét a bejelentett mentességi mechanizmussal biztosítanák. Az osztrák hatóságok fejtegetésükben ezenkívül elismerik, hogy a mentességi mechanizmus célja az osztrák nagy villamosenergia-fogyasztók versenyképességének javítása más tagállamok versenytársaival szemben. A Bizottság ítélkezési gyakorlatában soha nem fogadta el, hogy az ilyen támogatások hozzájárulnak a közös érdekű célkitűzéshez.

(155)

Ez alól az egyetlen kivételt a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezete jelenti. De még ha a Bizottság el is fogadja a környezetvédelmi adó csökkentését, azt megköveteli, hogy befizessék a minimum adó összegeket. Ezért a teljes hozzájárulás, amelyet az adócsökkentésből profitáló vállalat összességében az adóbevételekhez nyújt, minden okozott egységnyi szennyezéssel tovább nő. Jelen esetben azonban mégis más a helyzet. A hozzájárulás felső határát 0,5 %-os nettó termelési értékben határozták meg. Az okozott többletszennyezési egységek után már semmilyen parafiskális illetéket nem kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy a hozzájárulás okozott szennyezési egységenként minden egyes további egységgel csökken. A rendszer így arra ösztönöz, hogy további forrásokat használjanak fel, ahelyett, hogy a meglévőket kímélnék.

(156)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a támogatás nem járul hozzá a közös érdekű célkitűzéshez.

(157)

A Bizottság megállapítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „(…) a működési támogatások, vagyis az olyan támogatások, amelyekkel egy vállalkozást mentesítenek az állandó ügyvitele vagy a szokásos tevékenysége keretében szokásosan viselendő költségek alól, alapvetően nem esik a 92. cikk (3) bekezdés [jelenleg EUMSZ 107. cikk (3) bekezdés] hatálya alá (…)” (84). A Bíróság továbbá megállapítja: „A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis ezek a támogatások mindig azokban a szektorokban torzítják el a versenyfeltételeket, amelyekben anélkül biztosítják a támogatásokat, hogy természetük szerint alkalmasak lennének egy, a megadott kivételi rendelkezésekben rögzített cél elérésére.” (85). Jelen esettel kapcsolatban a Bizottság úgy véli, hogy a mentességi mechanizmus működési támogatásnak minősül, mivel a kedvezményezett vállalatokat mentesíti az árambeszerzési költségeik egy része alól, amely költségeket egyébként folyamatos üzleti tevékenységük keretében viselniük kellene.

(158)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a működési támogatások egyik esetben sem minősülnek megfelelő politikai eszköznek a kitűzött cél elérése szempontjából, akkor sem, ha a versenyképesség egy közös érdekű célkitűzés lenne.

(159)

A Bizottság elfogadott néhány kivételt ezen alapelv alól a környezetvédelmi adókra vonatkozóan, melynek során azonban egy konkrét célt tartott szem előtt. A környezetvédelmi adók csökkentése és a mentességek nyújtása egyes gazdasági ágazatok, illetve vállalatcsoportok számára a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetének értelmében engedélyezhetők, ha lehetővé teszik, hogy más vállalatokat nagyobb mértékben megadóztassanak, és ezáltal a költségek jobb internalizálása és a környezet magasabb fokú védelme érhető el. Ezért a Bizottság úgy vélte, az ilyen jellegű támogatások szükségesnek bizonyulhatnak, hogy közvetlen módon kivédjék a hátrányos külső hatásokat, mivel lehetővé teszik viszonylag magas nemzeti környezetvédelmi adók bevezetését és fenntartását.

(160)

A Bizottság azonban megállapítja, hogy azok a zöld áram termelés támogatását szolgáló hozzájárulások, amelyek alól a kedvezményezettek a bejelentett szabályozás keretében mentesülnek, a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 70. pontjának 14. alpontja és a 151. pontja értelmében nem minősülnek környezetvédelmi adónak. Az adók az általános államháztartásba befolyó illetékek. Azok a hozzájárulások azonban, amelyek alól a kedvezményezettek a bejelentett szabályozás keretében mentesülnek, nem az általános állami költségvetésbe folynak be. Épp ellenkezőleg, ezeket kizárólag az OeMAG számára történő hozzájárulások finanszírozására használják, amely az átvételi árral támogatja a zöldenergia-termelőket. Következésképpen ezek a hozzájárulások nem minősülnek környezetvédelmi adónak.

(161)

A Bizottság úgy véli, hogy a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatásban foglalt, a működési támogatások összeegyeztethetetlenségére vonatkozó általános szabályok alóli kivétel lehetőségét korlátozó módon kell értelmezni. Ezért a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetét kell kivételként a környezetvédelmi adókra korlátozni.

(162)

A Bizottság a korábbiakban már kifejtettek szerint megállapítja, hogy a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetének parafiskális illetékekre történő alkalmazása a közösségi jog által szabályozott energiaadók tekintetében ellenkezne e szabályok céljaival és az energiaadózásról szóló irányelvvel. A továbbiakban egy ilyen jellegű megközelítés azt eredményezheti, hogy ezeket a rendeleteket általánosan alkalmaznák a környezetvédelem területén a parafiskális illetékekre (pl. hulladékokra vonatkozó parafiskális illetékek stb.). Egy ilyen széles körű alkalmazás túlmutat a környezetvédelmi támogatásokról szóló iránymutatás 4. fejezetének hatályán és céljain.

(163)

Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy a parafiskális illetékeket érintő engedmények formájában nyújtott működési támogatások nem jelentenek megfelelő eszközt a környezetvédelem javítására. A Bizottság megállapítja, hogy a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezetében foglalt feltételeket eddig nem alkalmazta más típusú terhekre és parafiskális járulékokra.

(164)

A Bizottság ezenkívül azt is megállapítja, hogy a környezetvédelmi adó mértéke, még akkor is, ha csak a csökkentett adókulcsot alkalmazzák, egyenesen arányos az érintett vállalatok által okozott környezetszennyezés mértékével. A környezetvédelmi adó, még a csökkentett összeg alkalmazása mellett is, továbbra is arra ösztönzi a vállalatokat, hogy kíméljék a forrásokat. A jelen esetben azonban a hozzájárulásnak egy bizonyos mértékénél mégis felső határt szabnak. Az ezen felüli szennyezési egységeket nem adóztatják meg. A mentességi mechanizmussal elvész a parafiskális illetékeknek a forrásokat kímélő hozzáállást ösztönző ereje.

(165)

Arra az esetre, ha a parafiskális illetékek csökkentése formájában történő működési támogatásokat alkalmas politikai eszközként ismernék el, a Bizottság megállapítja, hogy az ilyen jellegű működési támogatások szükségességének és megfelelőségének vizsgálatához egy olyan vizsgálati eljárásra lenne szükség, amely összevethető a környezetvédelmi támogatásról szóló iránymutatás 4. fejezete (86) szerinti, közösségi jog által nem szabályozott engedmények vizsgálatával, mivel a közösségi jog által nem szabályozott adók 4. fejezet szerinti vizsgálata tükrözi az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint alkalmazható beható gazdasági vizsgálat alapelveit.

(166)

E rendelkezések szerint a tagállam köteles információkat szolgáltatni a mentességet/kedvezményeket élvező ágazatokról vagy a támogatásban kedvezményezett csoportokról, minden érintett ágazaton belül a fő kedvezményezettek helyzetéről, valamint arról, hogy miként járul hozzá az adóztatás a környezetvédelemhez. A kedvezményezett gazdasági ágazatot tárgyilagosan kell leírni, és meg kell adni minden egyes gazdasági ágazat legjelentősebb kedvezményezettjeit (különös tekintettel a forgalomra, a piaci részesedésre és az adó kiszámítási alapjára) (87). Ezen információk alapján a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a környezetvédelmi adókedvezmények vagy mentességek szükségesek vagy arányosak-e. Ami a szükségesség szempontját illeti, a kedvezményezetteket objektív és átlátható szempontok szerint kell kiválasztani; a környezetvédelmi adónak a kedvezmény nélkül a termelési költségek jelentős növekedését kell maga után vonnia, amely többletköltséget nem lehet továbbhárítani a vásárlókra anélkül, hogy ez jelentős forgalmi veszteséget okozna (88). Ami a támogatás arányosságát illeti, az adott államnak bizonyítania kell, hogy minden egyes kedvezményezett kiveszi a részét a nemzeti adófizetésből, úgy hogy messzemenően megfelel annak a környezetvédelmi elvárásnak, hogy a nemzeti adók legalább 20 %-át fizeti, kivéve, ha egy alacsonyabb adókulcs indokolt, és a kedvezményeket vagy a mentességet a környezetvédelmi célok elérését előirányzó megállapodásokhoz kötik (89).

(167)

A Bizottság mégis megállapítja, hogy Ausztria a fentiekben megnevezett információkat – a Bizottság többszöri felszólítása ellenére sem – továbbította a Bizottság számára (90). Következésképpen a Bizottság nem tudta megvizsgálni, hogy a támogatás szükségszerű és arányos volt-e, vagy milyen módon járulna hozzá a környezetvédelemhez.

(168)

Végül Ausztria nem tudta bizonyítani, hogy a mentességi mechanizmus ösztönző hatással rendelkezik.

(169)

A Bizottság rámutat arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az ilyen jellegű működési támogatás a verseny torzításával és kereskedelmi feltételek hátrányos befolyásolásával fenyeget (91). A jelen esetben a versenyt torzító hatás fokozódik, mivel a mentességi mechanizmus igénybevételére jogosult vállalatok már részesülnek működési támogatásban az energiaadóra vonatkozó adóengedmények formájában. Egy második, még csak nem is korlátozott idejű támogatás odaítélése, a verseny torzulását idézné elő, és a kereskedelmet egy, a közös érdekkel ellentétes módon, hátrányosan befolyásolná.

(170)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a mentességi mechanizmus az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető.

(171)

A fentiek alapján a Bizottság zöld áram termelők támogatását és a nagy villamosenergia-fogyasztókra vonatkozó mentességi mechanizmust egyaránt megvizsgálta. Ami a zöld áram termelők támogatását illeti, a Bizottság megállapítja, hogy ezt az intézkedést 2009. július 22-i határozatában a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősítette. Ami a vizsgálati eljárás tárgyát képző mentességi mechanizmust illeti, a Bizottság megállapítja, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében ez az intézkedés is állami támogatásnak minősül. A Bizottság véleménye szerint a tisztán működési támogatásnak minősülő mentességi mechanizmus esetében azonban nem vehető figyelembe az EUMSZ-ben foglalt, állami támogatások tilalmának általános alapelvei alóli egyik kivétel sem.