10.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/26

(1)

A Bizottság a 193/2009/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: az Egyesült Államok vagy az érintett ország) származó biodízel behozatalára.

(2)

A párhuzamosan lefolytatott szubvencióellenes eljárásban a Bizottság a 194/2009/EK rendelettel (3) ideiglenes szubvencióellenes vámot vetett ki az Egyesült Államokból származó biodízel behozatalára.

(3)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: az ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk feltárását és ellenőrzését. Sor került az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásos észrevételek áttekintésére, és indokolt esetben az ideiglenes megállapításokat ezeknek megfelelően módosították.

(4)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján az Egyesült Államokból származó biodízel behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését, valamint az ideiglenes vám formájában biztosított összegek végleges beszedését szándékozták javasolni (a továbbiakban: a végleges nyilvánosságra hozatal). Egyúttal olyan határidőt is biztosítottak a felek számára, amelyen belül e tájékoztatást követően ismertethették álláspontjukat.

(5)

Az Egyesült Államok kormánya és egyéb érdekelt felek csalódottságukat fejezték ki azzal a határozattal kapcsolatban, amely csupán tizenhat napot biztosított az ideiglenes nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos megjegyzések megtételére, valamint azzal a határozattal kapcsolatban is, amely elutasította egyes felek kérelmét a fenti észrevételek megtételére vonatkozó határidő jelentős meghosszabbítására.

(6)

Az alaprendelet 20. cikkének (1) bekezdése szerint az érdekelt feleket tájékoztatni lehet azoknak az alapvető tényekkel és szempontokkal kapcsolatos részletekről, amelyek alapján az ideiglenes intézkedések alkalmazásával összefüggő döntéseket hozták. Ebben a tekintetben a Bizottság gyakorlata az, hogy a nyilvánosságra hozatalt az eljárásban érdekelt valamennyi fél részére az ideiglenes intézkedéseket tartalmazó rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetése útján valósítja meg, és meghatározza azt a határidőt, amelyen belül a felek észrevételeket fűzhetnek ahhoz. Ebben az eljárásban is ezt a gyakorlatot követték. Az alaprendelet nem határozza meg, milyen hosszú határidőt kell biztosítani a felek számára észrevételeik megtételére. Ebben az eljárásban úgy ítélték meg, hogy tizenhat napot (amelyet később tizenhét napra hosszabbítottak meg) szükséges biztosítani, figyelembe véve az eljárás összetettségét és tiszteletben tartva a szubvencióellenes alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének azon követelményét, hogy a vizsgálatot az elindításától számított tizenhárom hónapon belül be kell fejezni.

(7)

A párhuzamosan folyó szubvencióellenes eljárás keretében nyilvánosságra hozott ideiglenes megállapítások nyomán az Egyesült Államok kormánya észrevételt tett a „minden más vállalatra” megállapított vámtétellel kapcsolatban. Azon egyesült államokbeli vállalatok esetében, amelyek nem vették fel a kapcsolatot a Bizottsággal, és nem működtek együtt a vizsgálatban, az ideiglenes vámtétel szintje megegyezett az együttműködő exportáló gyártóktól vett minták esetében megállapított legmagasabb támogatási különbözet vagy a legmagasabb kárkülönbözet közül az alacsonyabbal. Ugyanezt a módszert alkalmazták a dömpingellenes eljárásban is. Az így megállapított dömpingellenes vám mértékét az ideiglenes rendelet 1. cikkének (2) bekezdése tartalmazza (a „minden más vállalatra” elrendelt 182,4 EUR/ tonna). Az Egyesült Államok kormánya szerint ezt a vámtételt a rendelkezésre álló tények alapján nem megfelelően számították ki. Az Egyesült Államok kormányának álláspontja szerint az alaprendelet 18. cikke szerint rendelkezésre álló tények alapján történő döntéshez először is azt kell megállapítani, hogy egy érdekelt fél megtagadta vagy elmulasztotta a „szükséges információkhoz” való hozzáférést (4). Az Egyesült Államok kormánya szerint ehelyett a mintába fel nem vett együttműködő vállalatokra kiszámított súlyozott átlagot kellett volna alkalmazni.

(8)

A fentiekre válaszul meg kell jegyezni, hogy az eljárás indításakor a Bizottság elküldte a panaszban felsorolt vállalatok részére (több mint 150 vállalat) a mintavételi formanyomtatványt, a panaszt és az eljárás megindításáról szóló értesítést. A mintavételi formanyomtatvány egy példánya csatolásra került ahhoz a szóbeli jegyzékhez is, amelyet az Amerikai Egyesült Államoknak az Európai Közösségek mellé akkreditált képviseletéhez küldtek az eljárás megindításakor azzal a kéréssel, hogy azt küldjék tovább az amerikai egyesült államokbeli exportőrök/gyártók részére az Egyesült Államokba. Emellett a Nemzeti Biodízel Tanács (National Biodiesel Board, a továbbiakban: NBB) – amely az eljárás kezdetétől fogva érdekelt fél – képvisel az Egyesült Államok biodízel-ágazatában működő számos céget.

(9)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés és a mintavételi formanyomtatványhoz csatolt kísérőlevél is felhívta a figyelmet az együttműködés hiányának következményeire. Az ideiglenes rendelet (8) preambulumbekezdésében említettek szerint több mint 50 vállalat vette fel a kapcsolatot a Bizottsággal a mintavétel keretében, és a 15 napos határidőn belül megadták a kért információkat. Ezek a vállalatok az Egyesült Államok Közösségbe irányuló biodízel-kivitelének több mint 80 %-át képviselik.

(10)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően az Egyesült Államok hatóságait felkérték, hogy szolgáltassanak további információkat. A hatóságokat különösen arra kérték fel, hogy hívjanak fel további, az ideiglenes rendelet 1. cikkében és mellékletében nem szereplő, az eljárás megindításakor nem ismert egyesült államokbeli biodízelgyártókat, amelyek előzőleg nem utasították vissza az együttműködést (5), hogy jelentkezzenek a Bizottságnál.

(11)

Az Egyesült Államok hatóságai átadták a több mint 100 további amerikai egyesült államokbeli vállalat (gyártók/exportőrök) nevét tartalmazó listát. Megvizsgálták, hogy a vállalatok bármelyike az eljárás megindításának időszakában kapott-e együttműködésre vonatkozó felhívást. A vizsgálat feltárta, hogy a felsorolásban szereplő vállalatok jelentős részét már a mintavétel során felkérték együttműködésre, de akkor úgy döntöttek, hogy nem működnek együtt. Tehát e vállalatok tisztában voltak az együttműködés elmaradásának következményeivel, összhangban az alaprendelet 18. cikkével.

(12)

A listán szereplő azon vállalatok (több mint 40) tekintetében, amelyeket az eljárás megindításakor a Bizottság nem ismert, meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok hatóságaihoz csak az ideiglenes intézkedések elrendelését követően fordultak az ezen vállalatok részletes adatainak közlésére irányuló kérelemmel. Ezért e vállalatoknak az e rendelet mellékletébe történő felvétele mellett döntöttek, továbbá úgy határoztak, hogy e vállalatokra is alkalmazzák az együttműködő, de a mintába fel nem vett vállalatok esetében alkalmazott vámtételt. E vállalatok számára nyilvánosságra hozták azokat az alapvető tényeket és szempontokat, amelyek alapján a végleges intézkedéseket elrendelni szándékozták, és felkérték őket, hogy fűzzenek észrevételt ahhoz a tényhez, hogy nevüket felvenni javasolták e rendelet mellékletébe.

(13)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az Egyesült Államok kormánya üdvözölte a javaslatot, mely szerint e további vállalatok esetében súlyozott átlaggal számított vámot vessenek ki. Az Egyesült Államok kormánya azonban úgy vélte, hogy nem nyújtottak magyarázatot abban a tekintetében, hogy más vállalatok esetében miért a „minden más vállalatra” elrendelt vámtételt állapították meg. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a mintavétel során együttműködésre felkért vállalatok esetében már a fentiekben szolgáltunk magyarázattal. Azon lehetséges egyesült államokbeli exportőrök/gyártók esetében, amelyeket nem értesítettek egyénileg a vizsgálatról, és amelyek a (11) preambulumbekezdésben említett listán sem szerepelnek, először is meg kell jegyezni, hogy az eljárás megindításakor nagy erőfeszítések irányultak arra, hogy felvegyék a kapcsolatot azon egyesült államokbeli vállalatokkal, amelyeket az eljárás érinthet (lásd a fenti (8) és (10) preambulumbekezdést). Emellett, a (10) preambulumbekezdésben említettekkel összhangban, további erőfeszítéseket tettek az ideiglenes intézkedések elrendelését követően annak érdekében, hogy felvegyék a kapcsolatot más vállalatokkal, és ennek következtében további több mint 40 vállalat került fel arra a listára, amely azon vállalatok nevét tartalmazza, melyek esetében súlyozott átlaggal számított vám alkalmazandó. Ezek a kiterjedt erőfeszítések vélhetően minden tekintetben lehetőséget biztosítottak az egyesült államokbeli biodízel-vállalatoknak arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a Bizottsággal. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az érintett gazdasági ágazati szövetség az eljárás megindítása óta részt vett az eljárásban. Ennek következtében az álláspont az, hogy azon vállalatok esetében, amelyek nem vetté fel a kapcsolatot a Bizottsággal, a „minden más vállalatra” megállapított vámtételt kell alkalmazni.

(14)

Az egyik vállalat, amely választ nyújtott be a mintavételi formanyomtatványra, és így felkerült az ideiglenes rendelet mellékletében található listára, azt kérte, hogy anyavállalata is kerüljön fel az e rendelet mellékletében található, a vállalatokat felsoroló listára. Ez a vállalat azt is kérelmezte, hogy a mellékletben módosítsák a két vállalat címében a város megnevezését, hogy az pontosan megfeleljen a vállalatok számláin szereplő címnek.

(15)

A vállalat kérésének vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy az anyavállalatot is fel kell venni e rendelet mellékletébe, mivel a vállalatnak a mintavételi formanyomtatványra adott válaszában az említett vállalat a biodízel-üzletágban részt vevő egyetlen kapcsolatban álló vállalatként szerepelt. A két vállalat címében a város megnevezése jelenleg felülvizsgálat alatt áll.

(16)

Emlékeztetni kell arra, hogy a dömping és a kár vizsgálata a 2007. április 1-jétől2008. március 31-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI). A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák tekintetében a Bizottság a 2004 januárjától a VI végéig (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) tartó időszak adatait elemezte.

(17)

Az egyesült államokbeli exportáló gyártók körében végzett mintavételre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (5)–(10) preambulumbekezdéseiben foglalt ideiglenes megállapítások megerősítést nyertek.

(18)

Egyes felek észrevételeket tettek a közösségi gyártók körében végzett mintavétel reprezentativitásával kapcsolatban. Az észrevételekkel az alábbi (74)–(78) preambulumbekezdésekben foglalkozunk.

(19)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés az állítások szerint támogatásban részesülő terméket szintézissel és/vagy hidrogénezéssel előállított, nem fosszilis eredetű zsírsav-monoalkil-észterekként és/vagy paraffingázolajként (közismert nevén „biodízel”) határozta meg, akár tiszta formában, akár keverékként fordul elő.

(20)

A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott arra nézve, hogy az a biodízel és annak minden, ásványi eredetű dízelt tartalmazó keveréke, amelyet az Egyesült Államokban állítanak elő és támogatnak, majd pedig a Közösségbe exportálnak, hatást gyakorolt a közösségi biodízelgyártók gazdasági helyzetére. Az érintett egyesült államokbeli biodízelgyártók jellemzőivel és a belföldi piaccal összhangban az érintett termék meghatározása a biodízel-keverékekben felhasznált biodízelre is vonatkozik. Figyelembe kellett azonban azt venni, hogy az érintett terméknek az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a fenti (19) preambulumbekezdésben szereplő meghatározása nem volt egyértelmű abban a tekintetben, hogy mely gyártókra és mely terméktípusokra terjed ki a vizsgálat, és melyekre nem.

(21)

Hasonlóképpen, a támogatásra és a kárra vonatkozó vizsgálat keretében, különösen a támogatási különbözet és a kár megszüntetéséhez szükséges szintek megállapítása tekintetében, szükséges volt egyértelműen azonosítani a vizsgálat tárgyát képező terméktípusokat.

(22)

Az Egyesült Államok piacának jellemzőivel összhangban az érintett termék ideiglenes meghatározása a következő: szintézissel és/vagy hidrogénezéssel előállított, nem fosszilis eredetű zsírsav-monoalkil-észterek és/vagy paraffingázolaj (közismert nevén „biodízel”), akár tiszta formában, akár keverékként fordul elő, és biodízel-tartalma meghaladja a 20 %-ot (B20). Így az érintett termékek köre felöleli a tiszta biodízelt (B100) és minden olyan keveréket, amely 20 %-nál több biodízelt tartalmaz (a továbbiakban: érintett termék). Ezt a küszöbértéket megfelelőnek értékelték arra a célra, hogy egyértelmű különbséget lehessen tenni az olyan különböző keveréktípusok között, melyeknek az a rendeltetése, hogy további keverékek alapját képezzék, és azok között, amelyeknek a rendeltetése az, hogy az Egyesült Államok piacán közvetlenül a fogyasztókhoz kerüljenek.

(23)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálat tárgyát képező valamennyi biodízeltípus és a keverékben előforduló biodízel ugyanolyan vagy rendkívül hasonló alapvető fizikai, kémiai és technikai jellemzőkkel rendelkezik, és ugyanarra a célra használják fel, jóllehet előfordulhatnak különbségek az előállításhoz felhasznált nyersanyagok, illetve a gyártási eljárás tekintetében. Az érintett termék esetleges változatai nem változtatják meg annak alapvető meghatározását, jellemzőit, illetve azt, hogy a különböző felek milyen terméknek tekintik azt.

(24)

Az érdekelt felek kifogásolták az érintett termék és a hasonló termék meghatározását: mind az érintett termék, mind pedig a hasonló termék meghatározásával szemben kifogást emeltek ugyanazon érvek alapján, nem téve különbséget az érintett termék és a hasonló termék fogalma között az eljárás összefüggésében.

(25)

Emlékeztetni kell arra, hogy míg az érintett termék fogalmát az alaprendelet 1 cikkének (1)–(3) bekezdésében foglalt rendelkezések szabályozzák, a „hasonló termék” fogalmát az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése említi. Ezért az állításokkal az alábbiakban külön foglalkozunk.

(26)

Az egyik fél azt kifogásolta, hogy milyen mértékben minősíthetők az alacsony biodízel-tartalmú keverékek (pl. B21) biodízelnek a tiszta biodízellel (B100) vagy az alapvetően biodízelt és kevesebb ásványi eredetű dízelt tartalmazó keverékekkel (pl. B99) megegyező módon. Állítása szerint a vizsgálat alapvetően a B100-ra és B99-re terjedt ki, és a dömpinggel és a kárral kapcsolatos minden számítás e két terméktípus alapján készült. Álláspontja szerint a küszöbérték B20 szint feletti megállapítása, amely az Egyesült Államokban a fogyasztók részére közvetlenül értékesített alacsony szintű keverék, az érintett termék mesterséges meghatározásához vezet.

(27)

Ugyanez a fél azt is megkérdőjelezte, hogy a 20 %-os keverék biodízel üzemanyagnak minősíthető-e, nem pedig ásványi eredetű dízelnek, amelyre viszont nem terjed ki az érintett termék meghatározása. Ez a fél úgy értesült, hogy az EU támogatja azt az álláspontot, mely szerint egy új vámtarifaszámot kellene létrehozni (6) a biodízel számára a vámok harmonizált rendszerében. Álláspontja szerint a Bizottság a jelenlegi eljárásban kiszélesítette a termék meghatározását, és kiterjesztette az intézkedések hatálya alá tartozó terméktípusok körét.

(28)

Ezen túlmenően az említett fél álláspontja szerint a vizsgálat időpontjában nem volt érvényes egyedi küszöbérték annak meghatározására, mi minősül biodízelnek a KN 3824 90 91 vámtarifaszám alatt, mivel az egyedi vámtarifaszámot 2008. január 1-jét követően hozta létre az EU a biodízel számára. Az említett fél megkérdőjelezte, hogy a kombinált nómenklatúra értelmezése általános szabályainak (7) 3. b) szabálya alapján az 50 %-nál kevesebb biodízelt tartalmazó keverék biodízelnek minősül-e. Azt is megemlítette továbbá, hogy a Bizottság kérdőívében példaként említett keverékek biodízel-tartalma magas volt, ami arra utalt, hogy az érintett terméket csak a biodízel és azok a keverékek alkotják, amelyek nagyon magas arányban tartalmaznak biodízelt.

(29)

Az említett fél arra is hivatkozott, hogy az EU nem változtathatja meg az érintett termék meghatározását mindaddig, amíg fenntart egy eltérő hasonló terméket. Emellett a mintába felvett egyesült államokbeli biodízelgyártóknak nyújtott ideiglenes tájékoztatásra is hivatkozott, amely szerint a mintába felvett egyesült államokbeli gyártók kizárólag különféle típusú biodízelből álló keverékeket értékesítettek. Így az érintett termék meghatározását az olyan termékekre kell korlátozni, amelyek 100 %-ban biodízelből állnak (B100), ide értve azt is, ha különböző nyersanyagokból készült biodízelt tartalmaznak, illetve a 99 % biodízel-tartalmú keverékekre (B99).

(30)

A fél hivatkozott egy közelmúltbeli bírósági ítéletre (8), amely az ammónium-nitrát behozatalára vonatkozott, és arra a következtetésre jutott, hogy az ítélet érvelése a jelen eljárásra is alkalmazható, és az a biodízel, amely nem minősül nagyon magas biodízel-tartalmú keveréknek, nem képezheti a vizsgálat és az intézkedések tárgyát, mivel ez nem az a hasonló termék, amelyre a dömping és kárra vonatkozó megállapítások vonatkoztak, vagyis a csak biodízelt tartalmazó termékek (B100), illetve a 99 % biodízel-tartalmú keverékek (B99).

(31)

A felek nem nyújtottak be olyan bizonyítékot vagy jogi hivatkozást, amely azt igazolta volna, hogy az érintett terméket helytelenül határozták meg a jelenlegi vizsgálatban. Az alaprendelet 1. cikkének (1)–(3) bekezdése iránymutatást ad az érintett termék meghatározása tárgyában. Az 1. cikk (1) bekezdése szerint: „Dömpingellenes vám vethető ki minden olyan dömpingelt termékre, amelynek a Közösségben történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz.”

(32)

A fenti (20) preambulumbekezdésben említettek szerint a panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott arra nézve, hogy az a biodízel és annak minden, ásványi eredetű dízellel való keveréke, amelyet az Egyesült Államokban állítanak elő, majd pedig támogatott áron a Közösségbe exportálnak, hatással van a közösségi biodízelgyártók gazdasági helyzetére. A mintába felvett egyes gyártókra vonatkozó dömping- és kárkülönbözetet a Közösségi piacon értékesített terméktípusaik alapján határozták meg.

(33)

A felek nem nyújtottak be olyan bizonyítékot, amely azt igazolta volna, hogy mesterséges lenne az ideiglenes rendeletben meghatározott azon küszöbérték, amely az érintett termék és a nem érintett termék közötti különbségtétel meghatározására szolgál. Az ideiglenes rendelet (24) és (26) preambulumbekezdéseiben említettekkel összhangban a vizsgálat során kitűnt, hogy az Egyesült Államokban B20-at és esetlegesen alacsonyabb arányú keverékeket is értékesítenek közvetlenül a fogyasztók részére. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a keverési piac és a fogyasztók részére szánt termékek piaca két különböző piac különböző vevőkkel: az egyik az a piac, ahol a biodízel és a biodízel-keverékek értékesítésének a célja az, hogy a kereskedők és a keverők ezekből a termékekből további keverékeket állítsanak elő, a másik piac pedig az, ahol a keverékek belekerülnek az elosztási rendszerbe és eljutnak a fogyasztókhoz. Az érintett termék tekintetében a fenti B20 küszöbérték meghatározása biztosította az egyértelmű különbségtételt, és lehetővé tette, hogy a termékek, a piacok és a különféle egyesült államokbeli érdekelt felek megkülönböztethetők legyenek.

(34)

Rendszerint valamennyi támogatásellenes vizsgálatban előfordul, hogy egyes vizsgált vállalatok nem gyártják és értékesítik az érintett termék meghatározásában szereplő valamennyi terméktípust. Előfordulhat, hogy egyes vállalatok termékskálája nagyon korlátozott, míg másoké szélesebb. Ez azonban nem befolyásolja az érintett termék meghatározását. Így a Bizottság szerint megalapozatlan az az állítás, hogy az érintett termék fogalmának csak azokra a terméktípusokra kellene kiterjednie, amelyeket az Egyesült Államok gyártói exportáltak, és amelyeket a támogatási és a kárra vonatkozó számításokhoz felhasználtak.

(35)

Az ideiglenes rendeletben és a fenti (19) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a vizsgálat elsődleges célpontja a biodízel volt, akár tiszta formában, akár keverékek elemeként. A dömpingellenes intézkedések a közösségi piacra exportált érintett keverékekre vonatkoznak majd. Így nem releváns az a kérdés, hogy a 20 %-os keverék még biodízel üzemanyagnak minősíthető-e, nem pedig ásványi eredetű dízelnek, amelyre viszont nem terjed ki az érintett termék meghatározása.

(36)

Egyértelművé kell tenni azt, hogy a dömpingre és kárra vonatkozó, az egyes vizsgált vállalatotokat érintő megállapítások alapját kizárólagosan azok az adott terméktípusok képzeték, amelyeket az érintett vállalat a VI alatt gyártott és értékesített. Nem megalapozott az az állítás, hogy az érintett termék olyan meghatározása, amely tartalmazza a B20 szint feletti keverékeket, aránytalanul érintené az egyesült államokbeli gyártókat, és így nem vonható le az a következtetés, hogy az érintett termék meghatározását az olyan termékekre kellene korlátozni, amelyek 100 %-ban biodízelből állnak (B100) – ideértve azt is, ha különböző nyersanyagokból készült biodízelt tartalmaznak –, illetve a 99 % biodízel-tartalmú keverékekre (B99). A B20 szint feletti keverékek felvétele az érintett termék meghatározásába nem gyakorolt hatást azon megállapításokra, amelyek az ilyen terméktípust elő nem állító és nem exportáló vállalatokra vonatkoznak.

(37)

Szintén megalapozatlan a fél azon állítása, hogy a bírósági ítélet (9) érvelése a jelenlegi eljárásra is vonatkoztatható, és az a biodízel, amely nem minősül nagyon magas biodízel-tartalmú keveréknek, nem képezheti a vizsgálat tárgyát. Valójában minden egyes vizsgált vállalat esetében minden kár- és támogatási különbözet pontosan megfelel az érintett terméknek és hasonló terméknek, amelyre meghatározták a támogatási és kárra vonatkozó megállapításokat, azaz az adott terméktípusokra, amelyek biodízelt tartalmaznak, és amelyeket az érintett vállalat a belföldi piacon értékesített, valamint a Közösségbe exportált. A gazdasági szereplő által említett ítélet emellett meglévő dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatára vonatkozott, és eredményeként az intézkedések hatályát az érintett terméken kívül más termékekre is kiterjesztették, ami nem így történik a jelenlegi vizsgálat esetében.

(38)

Bár a vizsgálathoz szükséges adatok gyűjtését szolgáló kérdőívben foglalt példák nem használhatók fel a vizsgálat befejezésével kapcsolatos feltételezésekhez, fontos megjegyezni, hogy a Bizottság a kérdőív megfogalmazásakor nem tudhatja előre – azaz a helyszíni vizsgálat megtörténte előtt –, hogy az érintett vállalatok milyen terméktípusokat fognak gyártani és a belföldi piacon értékesíteni, illetve exportálni. A vizsgálat által érintett termék különböző terméktípusok széles skálájára vonatkozhat, és az a tény, hogy ezek közül némelyiket esetleg nem dömpingelték, nem zárja ki őket az érintett termék fogalmának meghatározásából.

(39)

A fenti tények és szempontok alapján megállapítást nyert, hogy a termelés során felhasznált nyersanyagok esetleges különbözősége vagy a gyártási eljárás eltérései ellenére a vizsgálat hatálya alá tartozó biodízel valamennyi típusa, valamint a keverékekben előforduló biodízel ugyanolyan vagy nagyon hasonló alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik és ugyanaz a rendeltetése. Az érintett termék lehetséges változatai nem befolyásolják az alapvető meghatározást, a tulajdonságokat, sem pedig a különböző felekben a termékről kialakult képet.

(40)

Ideiglenesen megállapítást nyert, hogy az Egyesült Államokban gyártott és a belföldi piacon értékesített, az e vizsgálat hatálya alá tartozó termékek hasonló alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és hasonló a rendeltetésük, mint az Egyesült Államokból a közösségi piacra exportált termékeknek. Ugyanígy a közösségi gazdasági ágazat által gyártott és a közösségi piacon értékesített termékek hasonló alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és hasonló a rendeltetésük, mint az érintett országból a közösségi piacra kivitt termékeknek.

(41)

Ennélfogva egyetlen olyan különbséget sem lehet megállapítani az érintett termék különböző típusai és a közösségi piacon értékesített hasonló termékek között, amelynek alapján arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a közösségi piacon gyártott és értékesített termékek nem tekinthetők hasonló terméknek, amely ugyanolyan vagy nagyon hasonló fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, mint az Egyesült Államokban gyártott és a Közösségbe exportált érintett termék típusai. Így tehát megállapítást nyert, hogy az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében az e vizsgálat tárgyát képező valamennyi biodízeltípus hasonló terméknek minősül.

(42)

Az egyik fél azt állította, hogy a hasonló termék meghatározása összetett módon kapcsolódik az érintett termék azonosításához, és azt a fizikai jellemzői, illetve a termék végfelhasználása alapján kellene meghatározni. Alapvetően azt állította, hogy a B20-at az EU-ban nem használják végfogyasztásra, hanem egy ennél is alacsonyabb keveréket használnak, a B5-öt. Így a hasonló termék meghatározása hibás volt. Az említett fél arra is hivatkozott, hogy nem változtatható meg az érintett termék meghatározása mindaddig, amíg fenntartanak egy eltérő hasonló terméket.

(43)

Amint az egyértelműen kiderül az ideiglenes rendelet (29)–(35) preambulumbekezdéseiből, a hasonló termék meghatározása az érintett termék azonosításához kapcsolódik, és alapvetően a termék fizikai jellemzői alapján határozták meg. A termékek tényleges végfelhasználását szintén figyelembe vették, és úgy ítélték meg, hogy a hasonló termék meghatározása esetében is fenn kell tartani a B20 küszöbértéket. Ebben az esetben a hasonló termék meghatározásába tartozó terméktípusok számát szintén csökkentették, hogy az összhangban legyen az érintett termék meghatározásával.

(44)

Ennélfogva el kell utasítani a felek azon állítását, hogy a hasonló termék meghatározása hibás volt, és a hasonló termék ideiglenes meghatározása megerősítést nyer.

(45)

Az ideiglenes megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően számos exportáló gyártó, valamint az NBB is azt állította, hogy a támogatás hatásának kiküszöbölése érdekében a dömping kiszámítása során kiigazítás lett volna szükséges. Állításuk szerint azáltal, hogy figyelmen kívül hagyták a belföldi és exportértékesítésekre nyújtott támogatás hatását, alábecsülték a jövedelmeket, ami hatással volt mind a hasonló termék rendes értékének, mind pedig az érintett termék exportárának megállapítására. Ennek következtében ez befolyásolta a rendes értéket, mivel annak ellenőrzését, hogy az értékesítéseket a rendes kereskedelmi forgalom keretében bonyolították-e, olyan értékesítési árak alapján határozták meg, amelyek nem vették figyelembe a támogatásban részesülő termék értékesítései által létrejött jövedelmet, emellett pedig az exportár ugyanazon okokból szintén alacsonyabb szinten került meghatározásra. Ezek a felek azt is állították, hogy a támogatás kiigazításának elmaradása az alaprendelet 2. cikke (4) és (10) bekezdésének nyilvánvalóan helytelen alkalmazásának minősül, mivel ez hozzájárult a számtanilag képzett rendes érték használatához, jóllehet abban az esetben, ha a támogatásokat figyelembe veszik, az érintett termék termelése és értékesítése valójában nyereséges volt. Emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálat megállapításai szerint az egyesült államokbeli hatóságok az ásványi dízellel kevert biodízelben jelen lévő tiszta biodízelért gallononként 1 USD úgynevezett keverőknek járó hitelt nyújtottak.

(46)

Ennek megfelelően az NBB azt állította, hogy a rendes értéknek és az exportáraknak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban történő méltányos összehasonlítása és megfelelő arányossága érdekében a keverőnek nyújtott hitelt nemcsak a rendes értékhez, hanem az exportárhoz is hozzá kellett volna adni.

(47)

Az ideiglenes rendelet (38) preambulumbekezdésében leírtaknak megfelelően azon körülményeket, melyek között a támogatás a kettős kiegyenlítő intézkedések elkerülése érdekében az NBB által igényelt kiigazításhoz vezethet abban az esetben, ha ugyanazon termékre párhuzamosan szubvencióellenes és dömpingellenes vizsgálat is vonatkozik, a szubvencióellenes alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdése határozza meg részletesen, amely megállapítja, hogy semmiféle termék esetében nem alkalmazhatók egyidejűleg dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömping és az exporttámogatások alkalmazásából származó azonos helyzet kezeléséhez. Ilyen körülményekről ebben az esetben nincs szó. A keverőnek nyújtott hitel olyan támogatás, amely ugyanúgy, ugyanolyan összeg erejéig elérhető belföldi és exportértékesítések esetében is, ezért a 24. cikk (1) bekezdése értelmében nem jelent exporttámogatást. Ezt az NBB nem vitatta. Ezért azt az állítást, mely szerint a keverőnek nyújtott hitelt ki kell igazítani a dömpingszámításban, megalapozatlannak ítélték és ennek következtében elutasították.

(48)

Az összehasonlításra vonatkozó további észrevételek hiányában, amelyek módosítanák az ideiglenes megállapításokat, az ideiglenes rendelet (36)–(38) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(49)

Az ideiglenes megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően az egyik exportáló gyártó elírásból fakadó hibára hívta fel a figyelmet egy bizonyos terméktípusnak a belföldi értékesítési árakon alapuló rendes értéke kiszámításában. Az elírásból fakadó hibát kijavították.

(50)

Egy másik exportáló gyártó, amely nem rendelkezett reprezentatív belföldi értékesítéssel, vitatta, hogy a számtanilag képzett rendes érték kiszámítása során más vizsgált exportáló gyártók haszonkulcsának súlyozott átlagát használták fel az adott exportáló gyártók által előállított hasonló termék előállítása és belföldi piacon történő értékesítése tekintetében. Azt állította, hogy azon két integrált gyártó haszonkulcsa súlyozott átlagának felhasználása helyett, melyek belföldi értékesítései a VI alatt nyereségesek voltak, a nem integrált gyártók átlagos nyereségét kellett volna felhasználni. Mivel a vállalat a nyersanyagot a szabad piacon szerezte be, azt állította, hogy adatai nem hasonlíthatók össze a két teljes mértékben integrált gyártó adataival, mivel ezek helyzete nem jellemzi az összes többi, a mintába felvett exportáló gyártó piaci helyzetét.

(51)

A fenti állítást jogosnak ítélték, mivel indokolt azzal érvelni, hogy a két integrált gyártó helyzete nem hasonlítható össze közvetlenül a mintába felvett más gyártókéval, mivel az előbbiek teljes mértékben integráltak, és saját nyersanyag áll rendelkezésükre. Ugyanakkor a javaslat ellenére nem volt lehetséges a nem integrált gyártók átlagos haszonkulcsát használni, mivel egyik gyártó belföldi értékesítései sem voltak nyereségesek a VI alatt. Ezért az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjával összhangban ésszerűnek ítélték, hogy a nyereség alapjául a belföldi értékesítéseket végző, mintába felvett összes exportáló gyártó nyereséges belföldi értékesítései szolgáljanak. E nyereséget ezt követően az említett exportáló gyártó számtanilag képzett rendes értékének kiszámításához használták fel.

(52)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportőrcsoport azt állította, hogy nem volt ésszerű az olyan terméktípusok számtanilag képzett rendes értékének kiszámításához használt haszonkulcs, melyeket nem értékesítettek a VI alatt a belföldi piacon. Állítása szerint a rendes értéket olyan terméktípusok alapján kellett volna megállapítani, amelyek esetében a rendes értéket nem számtanilag képezték, a fizikai különbségek tekintetében pedig kiigazítást kellett volna alkalmazni az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontjával összhangban. Emellett azt is állította, hogy a rendes érték kiszámításához is a kárkülönbözet kiszámítása keretében tett kiigazításokat kellett volna felhasználni.

(53)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésében említett kiigazítások célja az, hogy méltányos összehasonlítást biztosítson a rendes érték és az exportár között, nem pedig a rendes érték megállapítása. A kár kiszámítása során tett kiigazítás célja az, hogy az egyesült államokból származó biodízel behozatalát összehasonlíthatóvá tegye a közösségi gazdasági ágazat által előállított és a közösségi piacon értékesített biodízellel. Az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdésében ismertetetteknek megfelelően a számtanilag képzett rendes érték kiszámításához használt nyereséget az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésével összhangban állapítják meg. Ezért az állítást nem tekintették indokoltnak és elutasították.

(54)

A rendes értékre vonatkozó további észrevételek hiányában, amelyek módosítanák az ideiglenes megállapításokat, az ideiglenes rendelet (39)–(48) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(55)

Az egyik exportáló gyártó vitatta a haszonkulcs meghatározását közösségbeli, kapcsolatban álló importőre tekintetében, és azt állította, hogy bizonyos költségek, például a tengeri szállítási és a biztosítási költségek nem szerepeltek az értékesített termékek költségei között.

(56)

Az állítást jogosnak találták, és a kapcsolatban álló importőr által értékesített termékek költségét felülvizsgálták a FOB vételár alapján, melyhez hozzáadták valamennyi, az érintett termék beszerzéséhez szükséges költséget (például jutalék, szállítási, biztosítási, kezelési költségek és kifizetett vámtételek).

(57)

Ugyanez az exportáló gyártó azt állította, hogy bizonyos rendezett fedezeti ügyletek eredményeit ugyanazon kapcsolatban álló importőr szintjén indokolatlanul hozzáigazították az érintett termék működési eredményéhez, jóllehet az kizárólag egy másik termék beszerzéséhez és értékesítéséhez kapcsolódik.

(58)

A vállalat bizonyítékokat szolgáltatott, igazolva, hogy a rendezett fedezeti ügyletek eredményei kizárólag egyedi értékesítési szerződésekkel álltak összefüggésben egy olyan termék esetében, amely nem azonos az érintett termékkel, ezért nem befolyásolták az érintett termékkel kapcsolatos értékesítési, általános és igazgatási költségeket.

(59)

A fentiekre tekintettel, mivel megállapítást nyert, hogy az említett műveletek nincsenek összefüggésben az érintett termékkel, úgy határoztak, hogy ezeket az eredményeket nem veszik figyelembe a kapcsolatban álló importőr értékesítési, általános és igazgatási költségeinek meghatározása során.

(60)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártói csoport vitatta, hogy a számítások során nem vették figyelembe a Közösségbe irányuló biodízel-kivitele azon részét, amelyet más, nem az Egyesült Államokból származó biodízellel kevertek, és a Közösségben két forrásból származó keverékként került viszonteladásra. A csoport azt állította, hogy az alaprendelet vagy a WTO dömpingellenes rendelete nem tartalmaz olyan szempontokat, melyek lehetővé tennék e kizárást. E tekintetben az Egyesült Államok kormánya kijelentette, hogy a Bizottság nem dokumentálta és igazolta megfelelően az ideiglenes és a végleges intézkedések közötti változásokat.

(61)

Figyelembe véve a beérkezett észrevételeket és az említett exportáló gyártói csoport által javasolt, a Közösségben viszonteladásra került keverékek hiteles exportárának megállapítására irányuló alternatív módszert, a Bizottság felülvizsgálta az exportár meghatározását. A csoport által javasolt módszert nem lehetett megvalósítani, mivel az nem azonosította egyénileg a közösségi piacon később viszonteladásra került keverék importált biodízel-összetevőire vonatkozó exportárakat. A kárra vonatkozó számításban használt módszerrel összhangban azonban a közösségi piacon értékesített keverék viszonteladási árát az alapanyag (repceolaj) megfelelőiben kifejezve határozták meg, a gyártelepi exportárat pedig ez alapján számították ki a behozatal és a viszonteladás között felmerült összes költség levonásával, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban.

(62)

Az exportárra vonatkozó további észrevételek hiányában, amelyek módosítanák az ideiglenes megállapításokat, az ideiglenes rendelet (49)–(50) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(63)

Két exportáló gyártó vitatta az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése alapján azon fuvar-, kezelési és raktározási költségek tekintetében tett kiigazításokat, amelyek a termelési létesítmények helye és az érintett terméknek az értékesítés céljából történő elszállításának állomása között merültek fel. Emellett az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy az állomáson a termék egyénileg már nem azonosítható, mivel más anyagokkal keverik össze, és ennek következtében az említett költségek nem tekinthetők az értékesítéshez közvetlenül kapcsolódó költségeknek.

(64)

Hangsúlyozni kell, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításához csak a vizsgált exportáló gyártók által előállított biodízelt vették figyelembe, függetlenül attól, hogy az anyag tisztán vagy keverékben fordult-e elő. Ezért nem indokolható bizonyos olyan költségek figyelmen kívül hagyása, amelyek az alaptermék (B100) előállítása után merültek fel. Ennek következtében ezeket a költségeket le kell vonni, hogy valamennyi, saját termelésű biodízelt (tiszta formában és keverve is) előállító független fél exportárát gyártelepi paritásra lehessen kiigazítani. Az a tény, hogy a biodízelt a gyárból egy, a gyáron kívül elhelyezkedő állomásra szállítják, nem jelenti azt, hogy a végső keverék azon része esetében, amely saját előállítású, nem merülnek fel szállítási, kezelési és raktározási költségek.

(65)

Az összehasonlításra vonatkozó további észrevételek hiányában, amelyek módosítanák az ideiglenes megállapításokat, az ideiglenes rendelet (51)–(53) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(66)

A vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett, felülvizsgált végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(67)

A mintába felvett vállalatok dömpingkülönbözetének változásaira tekintettel a mintába fel nem vett, együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének súlyozott átlagát az ideiglenes rendelet (56) preambulumbekezdésében ismertetett módszerrel összhangban újraszámították. A fent jelzetteknek megfelelően az értéket a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-ár 33,5 %-ában állapították meg.

(68)

Az országos szintű dömpingkülönbözet megállapításának alapját az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdése határozza meg. Ugyanezen az alapon az országos szintű dömpingkülönbözetet véglegesen 39,2 %-ban állapították meg.

(69)

Az egyik érdekelt fél kifogásolta azt, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének alapján a teljes közösségi termelés értékeléséből kizárták a gyártók azon csoportját, amely kapcsolatban áll egy olyan egyesült államokbeli exportáló gyártóval, amelyet az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdése említ. Érvei szerint a panaszt megalapozó helyes értéket körülbelül 5 400 000 tonna szinten kellett volna tartani, és nem kellett volna azt 4 200 000 – 4 600 000 tonnára csökkenteni, ahogyan az az ideiglenes szakaszban történt.

(70)

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezések vonatkoznak a vizsgálat helyzetének és támogatottságának értékelésére. Tájékoztatásképpen: az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése tartalmazza a dömpingellenes megállapodás vonatkozó rendelkezéseit a belföldi gazdasági ágazat meghatározása tekintetében. E rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, hogy a helyzet megállapítása érdekében a belföldi termelést a belföldi gazdasági ágazat meghatározásához kapcsolódóan és ugyanazon követelmények figyelembe vételével kell meghatározni. Mindenesetre ez az állítás nem változtatja meg azt a következtetést, hogy a vizsgálatot a közösségi gyártók jelentős része támogatta. Még ha a nevezőt 5 400 000 tonnán tartanák is, a vizsgálat támogatása akkor is 50 % felett lenne, ami jóval magasabb az alaprendeletben előírt követelményeknél.

(71)

Ugyanez az érdekelt fél arra is hivatkozott, hogy figyelembe véve az érintett termék és a hasonló termék – azaz biodízel akár tiszta formában, akár 20 %-nál több biodízelt tartalmazó keverékek (B20) formájában – meghatározását, a közösségi gazdasági ágazatnak és a közösségi termelésnek tartalmaznia kell minden olyan közösségi vállalatot, amely biodízelt vagy B20 szint feletti keverékeket állít elő. Állítása szerint nincs arra bizonyíték, hogy a panaszos vagy a Bizottság megpróbálta volna bevonni e vállalatokat a teljes termelésbe, illetve megállapította volna, hogy e gyártók támogatják a panaszt.

(72)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a teljes közösségi termelésnek az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében jelzett adata valójában figyelembe veszi a B20 szint feletti biodízel-keverékek gyártásának volumenét. Egyértelművé kell tenni továbbá, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a Közösségben a 21 % (B21) és 99 % (B99) közötti biodízel-tartalmú keverékek előállítása a VI alatt nagyon csekély volt. Az ebbe a kategóriába tartozó keverékek előállítása a B30 keverékekre szorítkozott, és biodízel-tartalomra vetítve ez sem haladta meg a 60 000 tonnát. Az ideiglenes intézkedések alkalmazását követően a Bizottság továbbá felvette a kapcsolatot az ismert B30-gyártókkal, és két gyártó válaszában jelezte, hogy támogatják a panaszt.

(73)

Egyéb megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (59)–(61) preambulumbekezdéseinek a közösségi termelésre és a közösségi gazdasági ágazatra és helyzetre vonatkozó megállapításai megerősítést nyernek.

(74)

Az egyik fél arra hivatkozott, hogy a vizsgálatban együtt nem működő, a mintába felvett egyik közösségi gyártó teljesítménye nagyon jó volt, és ezt figyelembe kellett volna venni a közösségi gazdasági ágazatot érő kár értékelésénél. Az állítások szerint ezt a gyártót nem érte kár a VI alatt, és az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló legkedvezőbb tényeket kellett volna felhasználni. Ebben a tekintetben az említett fél azt javasolta, hogy a közösségi gazdasági ágazatot érő kár vizsgálata során az e gyártó 2007. és 2008. évi, nyilvánosan elérhető pénzügyi adatait használják fel.

(75)

A dömpingellenes vizsgálatok során bevett gyakorlat az, hogy a Bizottság kizárja az együtt nem működő gyártókat a kár értékeléséből, és az alaprendelet 18. cikkével összhangban nem használja fel a rendelkezésre álló adatokat. A kárra vonatkozó adatok egy hosszabb, 4 éves időszakot ölelnek fel, és nem lehetséges nyilvánosan elérhető adatok alapján megszerezni minden olyan információt, amely az egész időszak tekintetében a kárra vonatkozó összes mutató megállapításához szükséges lenne. Ebben az adott esetben az említett közösségi gyártót azért zárták ki a vizsgálatból, mert nem szolgáltatott részletes információkat 2004–2006-ra, és csak részleges tájékoztatást adott 2007-re és a VI-ra vonatkozóan. Az e gyártó 2007. és 2008. évi biodízel-tevékenységével kapcsolatos, nyilvánosan elérhető információk felhasználása nem biztosította volna azt, hogy adatot nyerjenek a kárra vonatkozó összes tényezőről a figyelembe vett időszak valamennyi éve tekintetében. Ez torzította volna a kár értékelése szempontjából lényeges tendenciákat.

(76)

Emellett az, ha az említett gyártó továbbra is benne marad a mintában, nem tette volna lehetővé, hogy az alákínálást a mintába felvett gyártók összes értékesítésére vonatkozóan értékeljék, mivel az említett gyártó a VI tekintetében nem nyújtotta be értékesítéseinek terméktípusonkénti részletes felsorolását. Végül meg kell jegyezni, hogy az érdekelt fél állításával ellentétben az említett gyártó pénzügyi teljesítménye a nyilvánosan elérhető adatok alapján a nyereségesség tekintetében nem érte el a mintába felvett együttműködő közösségi gyártók vonatkozásában megállapított, az ideiglenes rendelet 7. táblázatában bemutatott átlagos nyereségességi szintet. A fentiek alapján a fél kérelmét el kellett utasítani.

(77)

Ugyanez a fél azt állította, hogy a közösségi gyártók mintája nem volt reprezentatív a közösségi gazdasági ágazat tekintetében, mivel csak a tiszta biodízel (B100) gyártóit vette figyelembe, és így nem tartalmazta a B99–B20 keverékek gyártóit, valamint a B100 keverőit.

(78)

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti (72) preambulumbekezdésben említettek szerint a B20 és B99 szintek közötti biodízel-keverékek közösségi termelése nagyon csekély volt a VI alatt. Tekintettel erre a korlátozott mennyiségre, ami a hasonló termékre vonatkozó, a VI alatti összes közösségi termelésnek kevesebb mint 2 %-át teszi ki, megállapítható, hogy reprezentatív volt a minta kiválasztása, amely főként a Közösségen belüli legnagyobb volumenű termelést és értékesítést vette figyelembe. Ami a B100 keverőit illeti, e vállalatok nem tekinthetők a hasonló termék gyártójának, mivel egy egyszerű keverési művelet végrehajtásával egy meglévő hasonló termék feldolgozását végzik. A kérelmet ezért elutasították.

(79)

További vonatkozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (62)–(64) preambulumbekezdéseinek megállapításai megerősítést nyernek.

(80)

A fenti (16) preambulumbekezdésben említettek szerint a kárra vonatkozó értékeléssel kapcsolatos tendenciák vizsgálata a 2004 januárjától a vizsgálati időszak végéig tartó időszakot érintette. A vizsgálat azonban arra mutatott rá, hogy a közösségi gazdasági ágazat gyakorlatilag 2004-ben indult be. Így megfelelőbbnek ítélték a lehetséges kár és a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetének elemzését a 2005-től a VI-ig terjedő időszak tendenciáira alapozni (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak). Mivel e megközelítésre egyik fél sem tett megjegyzést, az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(81)

A fenti táblázatban bemutatott közösségi fogyasztás módosítását megalapozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (66)–(71) preambulumbekezdéseinek megállapításai megerősítést nyernek.

(82)

Az alábbi táblázat bemutatja Egyesült Államok exportáló gyártói által a figyelembe vett időszak során a közösségi piacra behozott összes importot.

2.   táblázat

(83)

A végleges megállapítások céljából megállapították, hogy az egyik egyesült államokbeli exportáló gyártó nem dömpingelt áron értékesíti termékeit a közösségi piacon, ezért a dömpingelt behozatal teljes volumenét és árát újra ki kellett számítani. Ebben az esetben, amikor a dömping megállapításához mintavételre kerül sor, a Bizottság kialakult gyakorlata szerint megvizsgálja, hogy van-e kétségbevonhatatlan bizonyíték, amely igazolja, hogy a vizsgálati időszak során a mintába fel nem vett összes vállalat ténylegesen dömpingáron értékesítette-e a termékeit a közösségi piacon.

(84)

E célból az Egyesült Államok exportstatisztikái, a mintába felvett egyesült államokbeli exportáló gyártók által kitöltött kérdőívek és az egyesült államokbeli összes együttműködő vállalat által átadott mintavételi formanyomtatványra adott válaszok alapján újra megvizsgálták a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók által felszámított exportárakat, illetve a nem együttműködő exportőrök exportárait. Úgy ítélték, hogy a mintába felvett exportáló gyártók alapján megállapított átlagos dömpingkülönbözetnek a mintába felvett, a megállapítások szerint dömpingelő exportáló gyártók vonatkozásában meghatározott átlagos exportárakhoz való hozzáadása által meghatározható az érintett termék nem dömpingelt exportárainak szintje.

(85)

A mintába fel nem vett exportáló gyártók vonatkozásában az exportárat az Egyesült Államok exportstatisztikája alapján, a mintába felvett exportáló gyártókra vonatkozó exportadatok levonásával kapták. Az eredményül kapott árat ezt követően összehasonlították a nem dömpingelt exportárral.

(86)

Az árak említett összehasonlítása megmutatta, hogy i) a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók és ii) a vizsgálatban együtt nem működő exportáló gyártók egyaránt olyan átlagos exportárakat alkalmaztak, amelyek minden esetben alacsonyabbak voltak a mintába felvett exportáló gyártók esetében megállapított átlagos, nem dömpingelt áraknál. A mintába fel nem vett – együttműködő és nem együttműködő – vállalatoktól származó behozatal tehát minden jel szerint dömpingeltnek tekinthető.

(87)

A mintába fel nem vett gyártók esetében a rendelkezésre álló információk és az exportáraik tekintetében benyújtott adatok nem mutatták azt, hogy áraik meghaladták volna a fenti (84) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint meghatározott, nem dömpingelt árat.

(88)

A fenti (83) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a végleges szakaszban megállapítást nyert, hogy a mintába felvett egyik egyesült államokbeli exportáló gyártó nem dömpingelt áron értékesítette termékeit a közösségi piacon. Ennek megfelelően kivitelét kizárták a közösségi piacon a dömpingelt behozatal alakulására vonatkozó elemzésből.

(89)

Annak érdekében, hogy az említett gyártóval kapcsolatos érzékeny üzleti adatok ne kerüljenek nyilvánosságra, az adatok bizalmas kezelése céljából szükségesnek tartották, hogy ne terjesszenek elő nyilvánosan hozzáférhető adatokat, például az Egyesült Államok exportstatisztikáit, kivéve azon exportőr adatait, amelyről megállapították, hogy nem dömpingelt a közösségi piacon.

(90)

Az alábbi táblázat indexált formában ismerteti az Egyesült Államokból származó összes olyan biodízel-behozatal adatait, amely tekintetében megállapították vagy úgy ítélték, hogy a közösségi piacra irányuló behozatal a figyelembe vett időszak során dömpingelt formában történt.

3.   táblázat

(91)

Az új számadatok tanúsága szerint az Egyesült Államokból származó importmennyiség jelentősen, a 2005. évi több mint 10 000 tonnáról a VI idejére több mint 1 000 000 tonnára nőtt. Az elemzett időszakban tovább nőtt az Egyesült Államokból származó dömpingelt behozatal részesedése a közösségi piacon, a 2005. évi 0,3 %-ról a vizsgálati időszakban megfigyelt 15 %-ra. Ennek alapján mind abszolút értelemben, mind az adott időszak közösségi fogyasztásához viszonyítva jelentősen növekedett a dömpingelt behozatal.

(92)

Az egyik érdekelt fél arra hivatkozott, hogy a dömpingellenes eljárás kárra vonatkozó és okozati elemzését más adatok felhasználásával kellett volna elvégezni, mint a párhuzamosan folytatott szubvencióellenes eljárásban. Érvelése szerint a dömpingre vonatkozó megállapítások alapjául, különösen a közösségbe irányuló exportértékesítések tekintetében, kizárólag a mintába felvett gyártók saját gyártású biodízelje szolgál, míg a szubvencióellenes megállapítások alapját a Közösségbe exportált i. a saját termelésű, ii. a gyártott és kevert és iii. a beszerzett és kevert biodízel képezi.

(93)

Ez az állítás azt sugallja, mintha a dömpingellenes eljárásnak mindig a szubvencióellenes eljárásénál korlátozottabb adatokon kellene alapulnia. Az ideiglenes szakaszban azonban megállapítást nyert, hogy az Egyesült Államok gyártóit tartalmazó mintába felvett vállalatok saját termelésének a közösségi piacra irányuló valamennyi kivitele dömpingelt áron történt. A jelenlegi szubvencióellenes vizsgálatban hasonló megállapításra jutottak. Így az Egyesült Államokból származó valamennyi kivitel mindkét vizsgálatban dömpingeltnek és támogatottnak minősült, ezért belekerült a kárra vonatkozó és az okozati elemzésbe is.

(94)

Az a tény azonban, hogy a fenti (83) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a végleges szakaszban a mintába felvett egyik egyesült államokbeli vállalatról megállapították, hogy nem alkalmazott dömpingárat, eltéréshez vezetett az eljárások során a kárra vonatkozó és okozati elemzésében figyelembe vett, dömpingelt behozatal volumene és a támogatott behozatal volumene között. A dömpingellenes eljárásban az Egyesült Államokból származó dömpingelt behozatal teljes volumenét úgy igazították ki, hogy figyelembe vegyék azt a tényt, hogy a mintába felvett egyik exportáló gyártóról megállapították, hogy nem alkalmazott dömpingárat.

(95)

A fentiekre tekintettel az állítást vissza kellett utasítani.

(96)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az Egyesült Államok kiviteli statisztikájának 3824 90 vámtarifaszáma, amelyet az ideiglenes rendeletben az érintett országból származó behozatal megállapításának céljából alkalmaztak, a biodízelen kívül tartalmaz egyéb termékeket is, mint például „állati vagy növényi eredetű zsíros anyagok vagy ezek keveréke”. Így az Egyesült Államokból származó behozatal volumenének elemzése hiányos volt. Ugyanez az érintett fél javasolta azt, hogy a fentiek helyett használják inkább a vizsgált egyesült államokbeli gyártók tekintetében megállapított tendenciákat.

(97)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államokból származó behozatali mennyiség kiszámítására az Egyesült Államok kiviteli statisztikájának 3824 90 4000 kódját, nem pedig az említett fél által említett hat számjegyű vámtarifaszámot használták.

(98)

Emellett emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésében említettekkel összhangban az Eurostat adatai nem használhatók az Egyesült Államokból származó biodízel-behozatal elemzésének céljára, mivel 2007 végéig nem állt rendelkezésre külön KN-kód e termék vámbesorolására. A biodízelt így több különböző KN-kódok alá lehetett volna besorolni, amelyek más termékek behozatali adatait is tartalmazták. Az Egyesült Államok kiviteli statisztikáinak használatát az indokolta, hogy úgy tűnt, egy tarifaszám az érintett termék kivitelét lefedi, és az ugyanazon szám alatt besorolt egyéb termékek mennyisége a Közösségbe irányuló kivitelt tekintve elhanyagolható jelentőségű.

(99)

Az Eurostat adatainak korlátaira tekintettel az Egyesült Államok kiviteli statisztikáinak alkalmazása mellett a másik lehetőség a panaszban bejelentett importadatok használata lehetett volna. Ezeket az adatokat a panaszosok bizalmas piaci információforrásokból szerezték, így ezekre az információkra korlátozott módon lehetett volna hivatkozni. A teljesség kedvéért azonban a behozatali mennyiségek tendenciái az alábbi képet mutatták volna, indexált formában:

4.   táblázat

(100)

A fenti 4. táblázatnak a 2. táblázattal való összehasonlítása azt igazolja, hogy a Bizottság értékelése az érintett terméknek az elemzett időszakra vonatkozó behozatali volumenével kapcsolatban óvatosabb volt, mint a másik, alternatívaként használható értékelés lett volna. Továbbá a 4. táblázatban található behozatali mennyiségekre vonatkozó átfogó kép alapját bizalmas adatok képezik, amelyek nem hozhatók nyilvánosságra, míg az Egyesült Államok kiviteli statisztikája nyilvános információ.

(101)

Az érdekelt fél által javasolt módszer az exportvolumennel kapcsolatos tendenciák tekintetében a következő képet mutatta volna a vizsgált exportáló gyártóktól begyűjtött információk alapján:

5.   táblázat

(102)

Az 5. táblázat összehasonlítása a 2. táblázattal hasonló tendenciákat mutatna a Bizottság által használt, illetve az említett fél által javasolt módszerek tekintetében.

(103)

Ugyanez az érdekelt fél azt is állította, hogy mivel az érintett terméket a biodízel és a 20 % biodízel tartalom feletti biodízel-keverékek alkotják, a 2. táblázatban kimutatott behozatali mennyiségek nem állhattak összhangban az érintett termék valós behozatali mennyiségével.

(104)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat nem azonosított a VI alatt az érintett termékre vonatkozó egyetlen olyan behozatalt sem, amelyben a biodízel-tartalom B20 feletti, de B99 alatti lett volna. Vagyis a vizsgálat során nem azonosították az érintett termék olyan behozatalát, amelyet az alacsony biodízel-tartalom következtében az Egyesült Államok exportstatisztikájának más HTS-kódja alá sorolnának be.

(105)

A fentiek alapján megállapítható, hogy az ideiglenes rendelet 2. táblázatában bemutatott behozatali mennyiség az érintett termék Közösségbe történő behozatalára vonatkozóan megbízható, objektív és óvatos becslésnek tekinthető.

(106)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az Egyesült Államokból exportált „splash and dash” mennyiségeket meg kellett volna különböztetni az Egyesült Államokból származó érintett termék behozatalától, mivel az előbbi nem kezelhető Egyesült Államokból származó behozatalként.

(107)

Ezen túl ugyanez a fél és az Egyesült Államok kormánya azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (77) és (80) preambulumbekezdéseiben állítottakkal ellentétben az Egyesült Államokból származó valamennyi kivitel nem minősíthető az Egyesült Államokból származónak. Az Egyesült Államokban nincs olyan hatóság, amely egy adott, kivitelre szánt termék származási országának értékelése vagy meghatározása tekintetében eljárna, és nem feltételezhető az, hogy az Egyesült Államok területét elhagyó összes biodízel üzemanyag az Egyesült Államokból származna.

(108)

Ugyanez a fél azt is állította, hogy az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala által a kiviteli termékek származásának meghatározása tekintetében elfogadott származási szabályozások nem ismertek széles körben a biodízel-ágazatban, és így a biodízel-exportőrök a „feladó kiviteli nyilatkozata” (Shippers Export Declaration, SED) kitöltése során rendszerint azt jelölik be, hogy az exportált áru belföldi eredetű.

(109)

A fél megismételte az ideiglenes szakaszban tett állítását arra vonatkozóan, hogy a Közösségbe a „splash and dash” keretében behozott mennyiségek az Egyesült Államokból exportált érintett termékeknek több mint 40 %-át képviselik. Állításának alátámasztására a 3824 90 4020 és 3824 90 4000 vámtarifaszám alatti, egyesült államokbeli behozatali és kiviteli adatokat használta fel, és gyakorlatilag azt állította, hogy az Egyesült Államokba behozott összes biodízelt a „splash and dash” módszerrel újra kivitték a Közösségbe.

(110)

A fentiekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy elfogadható az Egyesült Államok hatóságai által kért felvilágosítás arra a tényre vonatkozóan, hogy nincs olyan egyesült államokbeli hatóság, amely egy adott, kivitelre szánt termék származásának értékelése vagy meghatározása tekintetében eljárna.

(111)

Az az állítás, hogy a splash and dash az Egyesült Államok Közösségbe irányuló kivitelének legalább a 40 %-át tenné ki, azon a feltételezésen alapult, hogy az Egyesült Államokba behozott összes biodízelt végül újra kiviszik a Közösségbe a splash and dash keretében, anélkül hogy annak bármely részét az Egyesült Államokban felhasználnák, vagy az Egyesült Államokban a kivitelt megelőzően további keverésnek vetnék alá.

(112)

Azonban az ezen fél által bemutatott adatok szerint 2004 és 2006 között a behozatal messze meghaladta a kivitelt, ami arra utal, hogy az Egyesült Államokban van belföldi kereslet a más országokból származó biodízel iránt. Ezen túlmenően ez a feltételezés meglehetősen leegyszerűsítő, mivel nem veszi figyelembe azt a biodízel-mennyiséget, amelyet az Egyesült Államokban kevernek és a Közösségbe exportálnak, és i. amely esetében a keverék jellemzői különböznek a kiinduló anyagok tulajdonságaitól, aminek hatására a keverék Egyesült Államokból származónak minősül, illetve ii. amely esetében az Egyesült Államokból származó biodízel meghatározó aránya folytán az egész kevert termék Egyesült Államokból származónak minősül. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – az ideiglenes rendelet (78) preambulumbekezdésében említettekkel összhangban – a vizsgált egyesült államokbeli vállalatok úgy nyilatkoztak, hogy a Közösségbe kivitt, illetve a belföldi piacon eladott mennyiségek tekintetében nem volt lehetséges különbséget tenni a saját gyártású, az egyesült államokbeli forrásból származó vagy az importált termékek között. Megjegyzendő továbbá, hogy az érintett egyesült államokbeli vállalatoknak a származásra vonatkozó nyilatkozatai helytállónak minősíthetők, mivel minden esetben az Egyesült Államokban került sor a nem az Egyesült Államokból származó biodízel további keverésére. Valójában a legtöbb esetben a vizsgált exportáló gyártók olyan, a Közösségben kapcsolt vállalkozásokkal rendelkező nagyvállalatok vagy cégcsoportok, amelyek tekintetében nehéz elfogadni azt, hogy nem voltak tudatában a származás meghatározására vonatkozó hatályos egyesült államokbeli és közösségi szabályoknak.

(113)

Mindezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy nincs alapja egyértelműen a splash and dash formával azonosítani az érintett időszakban a Közösségbe irányuló behozatalt. Úgy vélik továbbá, hogy nincs alapja ezeket a kiviteleket – ha volt ilyen – nem az Egyesült Államokból származó behozatalként kezelni.

(114)

Az alábbi táblázat bemutatja az eladási egységárakat a közösségi piacra behozott minden, az Egyesült Államokból származó behozatal tekintetében az ideiglenes rendelet (81) és (82) preambulumbekezdéseiben megállapított időszak során.

6.   táblázat

(115)

Tekintettel a dömpingre vonatkozó végleges intézkedésekre és arra a tényre, hogy egy vállalat esetében megállapították, hogy termékeit nem dömpingeli a közösségi piacon, a közösségi piacra irányuló dömpingelt behozatal egységnyi eladási árait, melyeket az alábbi táblázat ismertet, külön számították ki.

7.   táblázat

(116)

Az Egyesült Államokból származó behozatal átlagára a figyelembe vett időszakban ingadozott, és összességében 6 %-os növekedést mutatott 2005 és a vizsgálati időszak között.

(117)

Az áralákínálás elemzéséhez a mintába felvett közösségi gyártók által a független vásárlóknak felszámított eladási árak gyártelepi paritásra igazított súlyozott átlagát összehasonlították az Egyesült Államokból származó dömpingelt behozatal súlyozott átlagárával, amelyet a mintába felvett, a megállapítások szerint a közösségi piacon dömpingelő egyesült államokbeli exportáló gyártók tekintetében CIF-paritás alapján állapítottak meg. A vámok, a behozatalt követő költségek és a biodízel-előállításhoz használt alapanyagok különbségei tekintetében az ideiglenes rendelet (84) preambulumbekezdésében ismertetettekkel összhangban szükség szerint kiigazítást alkalmaztak.

(118)

Egyes exportáló gyártók azt állították, hogy a nyersanyagot illető különbségek kiigazítása alábecsült volt, mivel az nem tükrözte megfelelően a különbségek piaci értékét. Azt állították továbbá, hogy a különbségek megállapításának alapjául a különböző biodízel-típusoknak a közösségi piacon felszámított árait kellene alkalmazni, és ezen állítást mennyiségi szempontból egy piaci elemző által közzétett árajánlatokra (vámolva, antwerpeni alapon) hivatkozva támasztották alá.

(119)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kiigazítás alapját a mintába felvett exportáló gyártóktól származó, az egyesült államokbeli működésükre vonatkozó, ellenőrzött adatok képezték, és így az alapot a vizsgálat megállapításai szolgáltatták, ami a legmegbízhatóbb információforrás. Ezen túlmenően a közösségi szintű árajánlatok nem szolgáltattak volna megfelelő alapot ehhez a kiigazításhoz, mivel ezeket az árszinteket befolyásolhatta volna az Egyesült Államokból származó támogatott behozatal árszintje. Ezen az alapon az állítást elutasították.

(120)

Ugyanezek az exportáló gyártók azt állították, hogy a nyersanyaggal kapcsolatos különbségek kiigazítását csak a mintába felvett exportáló gyártók értékesítéseire kellene alkalmazni, a mintába felvett közösségi gyártókra pedig nem, mivel az utóbbiak eladásai a közösségi szabványokkal összeegyeztethető keverékeket tartalmaznak.

(121)

Az állítás irrelevánsnak minősül, mivel a kiigazítás célja a nyersanyagokból eredő különbségek, nem pedig a közösségi szinten alkalmazható különböző szabványoknak való megfelelés különbségeinek kiküszöbölése volt. Az állítást így visszautasították.

(122)

A panaszos megkérdőjelezte e kiigazítás megfelelőségét, azt állítva, hogy mind a közösségi gyártók, mind pedig az egyesült államokbeli exportőrök különféle nyersanyagokat használnak, és mindketten különféle keverékeket állítanak elő, amelyek mindkét piacon rendelkezésre állnak, és így ugyanolyan lehetőségek között működnek a nyersanyagválaszték tekintetében.

(123)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy jóllehet igaz az, hogy mind a közösségi gyártók, mind pedig az egyesült államokbeli exportáló gyártók különféle nyersanyagból származó különböző keverékeket használnak, a nyersanyagok megoszlása a keverékekben jelentősen eltérhet a különböző gyártók, sőt még ugyanazon gyártó különböző vevői esetében is. A vizsgálat csakugyan azt mutatta ki, hogy csak nagyon kevés esetben volt pontos egyezés a mintába felvett közösségi gyártók által forgalmazott keverékek és a mintába felvett exportáló gyártók közösségi piacon eladott keverékei között. Így ahhoz, hogy az alákínálási számítások figyelembe vehessék a különböző biodízel-terméktípusokat, szükségesnek ítélték a nyersanyagbeli különbségekre vonatkozó kiigazítás elvégzését. Ezt az állítást ezért el kellett utasítani.

(124)

Egyes exportáló gyártók azt állították, hogy a kárkülönbözetre vonatkozó számításokban használt árak CIF közösségi határparitáson számolt árak voltak, nem pedig az első független vásárlónak felszámított viszonteladási árak. Állításuk szerint e számításokat ki kell igazítani annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az első független vásárló részére történő értékesítés értékét és mennyiségét.

(125)

Ez az állítás két exportáló gyártó esetében minősült relevánsnak, és a kárra vonatkozó számításokat ennek megfelelően módosították.

(126)

A fentiek alapján a VI-ban az átlagos alákínálási különbözet a közösségi gazdasági ágazat gyártelepi árai súlyozott átlagának százalékában kifejezve 18,9 % és 31,9 % között mozgott, ami eltér az ideiglenes szakaszban megállapított 18,9 % és 33,0 % közötti értékektől.

(127)

Az ideiglenes rendelet (107)–(110) preambulumbekezdésével összhangban megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(128)

Emellett az ideiglenes elemzés azt mutatta ki, hogy bár a közösségi gazdasági ágazat teljesítménye egyes mennyiségi mutatók tekintetében javult, a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetéhez kapcsolódó legtöbb mutató jelentősen romlott a figyelembe vett időszak alatt. Annak ellenére, hogy a közösségi gazdasági ágazat képes tőkeberuházásra, a VI alatt drámaian visszaestek a beruházások megtérülései, és a figyelembe vett időszak alatt jelentősen csökkent a jövedelmezőség.

(129)

Az egyik érdekelt fél szerint az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésében található elemzés a közösségi gazdasági ágazat növekedéséről nem volt helytálló. Ez a fél különösen arra hivatkozott, hogy az ideiglenes rendelet azt sugallta, hogy a biodízel iránti kereslet erős növekedése a közösségi piacon várhatóan a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének ezzel összevethető növekedéséhez fog vezetni, bár ilyen közvetlen összefüggés nem áll fenn a kereslet és a piaci részesedés növekedése között.

(130)

Ugyanez a fél arra hivatkozott továbbá, hogy az ideiglenes rendelet ugyanezen (93) preambulumbekezdésében említett kártényezők – ideértve a termelést, a termelési kapacitás kihasználását, a termelékenységet, az értékesítést, a befektetési politikát, a beruházások megtérülését – tekintetében a súlyos érintettség nem állapítható meg.

(131)

A kereslet és a piaci részesedés közötti összefüggés hiányára vonatkozó felvetés elfogadható. Az azonban változatlanul fennáll, hogy 2006 és a VI között a mintába felvett közösségi gyártók piaci részesedése 1,2-szeresére nőtt, míg ugyanezen időszak alatt a dömpingelt behozatal piaci részesedése mintegy tizenhétszeresére emelkedett. Az Egyesült Államokból származó behozatal piaci részesedésének ez a viszonylag erős növekedése annak tulajdonítható, hogy ezeknek az egyesült államokbeli behozataloknak az eladási árai sokkal alacsonyabbak voltak, ahogyan azt a fenti 7. táblázat és a (126) preambulumbekezdés is mutatja.

(132)

A valamennyi kártényező globális értékelésére vonatkozó állítás tekintetében elismerték, hogy a figyelembe vett időszak során nem romlott e tényezők mindegyike. Kijelenthető azonban, hogy a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetével kapcsolatos tényezők valóban súlyosan érintettek voltak, nevezetesen a jövedelmezőség, a beruházások megtérülése és – kisebb mértékben – a termelékenység is romlott. Ez abból a tényből fakadt, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak alkalmazkodnia kellett az Egyesült Államokból származó dömpingelt, ármeghatározó behozatalhoz, és jövedelmezősége rovására piaci jelenléte megőrzését választotta, nem pedig a jövedelmezőség fenntartását piaci részesedésvesztés mellett.

(133)

Egyes érdekelt felek és az Egyesült Államok kormányának állítása szerint a mintába felvett közösségi gyártók jövedelmezőségi szintje és beruházásainak megtérülése az előző évekhez hasonlítva a jelentős csökkenés ellenére abszolút értékben még 2007-ben és a VI alatt is jónak tekinthető. Érveik szerint a 2004 és 2006 között elért jövedelmezőségi szint és a beruházások megtérülése nem volt fenntartható, és a figyelembe vett időszakban az EU biodízel-ágazatában az új gazdasági ágazatokra jellemző, előbb konjunktúrával, majd recesszióval járó szokásos jelenség volt tapasztalható.

(134)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ugyanilyen fejlődő piaci körülmények között néhány, a mintába felvett egyesült államokbeli vállalat sokkal magasabb, 30 %-ot meghaladó jövedelmezőséget ért el a figyelembe vett időszakban. Azt is meg kell említeni, hogy a jövedelmezőség és a beruházások megtérülésének csökkenése, amelyet a közösségi gazdasági ágazat átélt, nagyon szélsőséges volt, mivel 2006 és 2007 között következett be, és pontosan egybeesett az Egyesült Államokból származó biodízel-behozatali hullámmal.

(135)

Számos közösségi gyártó hivatkozott arra, hogy a mintába fel nem vett közösségi vállalatok helyzetét teljes mértékben figyelembe kellene venni a kár felmérése során, különösen annak fényében, hogy az érintett időszakban e vállalatok körében számos esetben került sor leépítésre, bezárásra vagy új projektek elhalasztására.

(136)

Másrészről az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az ideiglenes rendeletben a mintába fel nem vett közösségi gyártókra tett hivatkozás irreleváns, mivel a mintába fel nem vett gyártóktól származó, nem ellenőrzött adatok nem használhatók fel a kár alátámasztására. Ez a fél továbbra is fenntartja, hogy a nyilvános adatok alapján a mintába fel nem vett gyártók némelyike nyereséges.

(137)

A fenti két állítás tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (103)–(106) preambulumbekezdései a mintába fel nem vett közösségi gyártók helyzetére a kár kiegészítő jelzéseként hivatkoznak, nem érintve a kártényezők és a kárkülönbözet kiszámítását, amelyek esetében ténylegesen ellenőrzött információt használtak. Ezért ennek a félnek az állítását elutasították. Másrészről a mintába fel nem vett valamennyi közösségi gyártó helyzetére vonatkozó megalapozott statisztikai vagy egyedi információk hiányában nem lehetséges a közösségi gyártók egészének pontos meghatározása, ahogyan azt a közösségi gyártók javasolják. Ezt a kérelmet ezért szintén elvetették.

(138)

Egyéb megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (86)–(92) és (94)–(106) preambulumbekezdéseinek a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetére vonatkozó megállapításai megerősítést nyernek.

(139)

Az ideiglenes rendelet (107)–(110) preambulumbekezdésében foglalt következtetés, miszerint a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte, szintén megerősítést nyer.

(140)

Emlékeztetni kell arra, hogy az elemzett időszakban jelentősen emelkedett az Egyesült Államokból származó támogatott behozatal volumene. A dömpingelt behozatal és a közösségi ágazat gazdasági helyzetének romlása időben ugyancsak egyértelműen egybeesett. Az említett gazdasági ágazat nem volt képes árait a piaci viszonyokkal és a növekvő költségekkel összhangban meghatározni, mivel a VI-ban árainak alákínáltak a támogatott behozatalok.

(141)

Ezért meg kell erősíteni, hogy az Egyesült Államokból származó alacsony árú, dömpingelt behozatal a vizsgálati időszakban jelentős negatív hatást gyakorolt a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetére.

(142)

Az ideiglenes megállapítások módosítását megalapozó észrevételek hiányában megerősítik azt, hogy a más harmadik országokból származó behozatal csupán elhanyagolható mértékben hathatott közre a közösségi gazdasági ágazatot ért kár tekintetében.

(143)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy bár elhanyagolható mértékű (0,5 %) a kereslet szűkülése 2007 és a VI között, ez mégis kétségtelenül kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak, feltételezve azt, hogy egy feltételezett 10 %-os keresletnövekedés további 205 733 tonna értékesítési volumennövekedéssel járt volna, ha a közösségi gazdasági ágazat megtartotta volna a 29,8 %-os piaci részesedését, amelyet a VI-ban mutatott.

(144)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ezen fél állításai túlságosan vázlatos és megalapozatlan feltételezéseken nyugodtak. Ráadásul, figyelembe véve azt a tényt, hogy 2007 és a VI között a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2,8 százalékponttal nőtt, ez valójában az ideiglenes rendelet (121) preambulumbekezdésében megfogalmazott következtetést támasztja alá, miszerint a közösségi gazdasági ágazatot ért kár nem tulajdonítható ennek a 2007 és a VI közötti enyhe keresletszűkülésnek. Így a közösségi piaci kereslet változását illető további észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (121) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(145)

Az egyik érdekelt fél megismételte azt az állítását, hogy az energiaadó ismételt bevezetése Németországban negatívan hatott az adott piacra beszállító közösségi gyártók gazdasági helyzetére, mivel ezen intézkedések következtében összeomlott a B100-ra irányuló biodízel-kereslet, ami legalább 1,5 tonnát tesz ki. Azt állította továbbá, válaszul a vizsgálatnak a vizsgálatnak az ideiglenes rendelet (123) preambulumbekezdésében található megállapításaira, hogy a B100 árszintjei még abban az esetben is eltérnének a B5 keverékekbe szánt biodízel árszintjétől, ha a német piacon forgalmazott, közlekedési rendeltetésű dízel üzemanyagra (B5) vonatkozó 4,4 %-os keverési követelmény bevezetése ellentételezte volna a B100 feltételezhető értékesítési veszteségeit. Emellett azt állította, hogy a B100-at csak a drágább repce nyersanyagból állították elő, míg a B5 biodízel különféle nyersanyagokból készülhet, ami így negatívan hat a közösségi gyártók által felszámított átlagos árakra.

(146)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett fél állításaival szemben a vizsgálat szerint a német piacra beszállító és a mintába felvett közösségi gyártók értékesítési volumene 2006 és a VI között 68 %-kal nőtt, ami valójában megerősíti azt az ideiglenes megállapítást, hogy a B100 eladásokhoz kapcsolódó veszteséget ellentételezte a kötelező keverési követelmény. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az említett fél állításával ellentétben a 2006. augusztus 1-jén a biodízelre bevezetett literenkénti 0,09 eurós adó nem vezetett a piac összeomlásához, jóllehet a VI utolsó negyedévében a B100 eladások jelentősen csökkentek, amikor 2008. január 1-től ez az adó tovább emelkedett literenként 0,15 euróra. Az árakra gyakorolt hatás tekintetében a fenti fél állításai megalapozatlanok voltak, mivel a mindkét terméktípushoz használt biodízelnek ugyanazon követelményeknek kell megfelelnie, ami azt jelenti, hogy mindkét biodízel üzemanyagban ugyanazt a nyersanyag-keveréket kell használni, tehát nincs bizonyított árkülönbözet a két biodízeltípus között. A fentiek alapján ezért az állítást elutasították.

(147)

Mivel nem nyújtottak be további észrevételt az állami döntésekre vonatkozóan, az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésének megállapításait megerősítik.

(148)

Az egyik érdekelt fél – elismerve azt, hogy a mintába felvett közösségi gyártók esetében viszonylag magasak maradtak a kapacitáskihasználási ráták – azt állította, hogy a mintába bevont közösségi gyártók többletkapacitása még így is kárt okozhatott, figyelemmel arra a tényre, hogy ez magasabb állandó költségeket eredményezhet, ami negatívan hathat a jövedelmezőségre. Azt állította továbbá, hogy az említett gyártók nettó eszközértékének növekedése az állandó költségek növekedését eredményezte, mivel az értékcsökkenés és a pénzügyi költségek magasabbak lettek.

(149)

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a változó és állandó költségeknek a közösségi gazdasági ágazat költségszerkezetében való megoszlása részletes elemzéséből megállapítható volt, hogy az állandó költségek részaránya csak az összes költség 6 %-át tette ki (az ideiglenes rendelet (126) preambulumbekezdése). Meg kell jegyezni továbbá, hogy az elemzés e százalékos érték jelentéktelen ingadozását mutatta ki az elemzett időszakban. A nettó eszközérték növekedésének a jövedelmezőségre gyakorolt hatásával kapcsolatos állítás tekintetében meg kell jegyezni, hogy az abszolút értékben tapasztalt költségnövekedés nem vezet automatikusan az egységnyi termelési költségek növekedéséhez, mivel ez utóbbi a kibocsátás volumenétől függ, amely az ideiglenes rendelet 4. táblázatának tanúsága alapján az elemzett időszakban folyamatosan nőtt. Így a magasabb állandó költségek abszolút értékben a magasabb kibocsátási volumennek voltak tulajdoníthatók, aminek eredményeként előállt az állandó költségek fent említett megoszlása az összköltségek tekintetében. Ezen az alapon a fél állítását el kellett utasítani.

(150)

Ugyanez a fél azt állította, hogy a közösségi gyártók összes többletkapacitása közvetlen hatással van az árakra, mivel a gyártók között éles verseny bontakozott ki azért, hogy megrendeléseket szerezzenek a marginális költségek szintjéig, és így valószínűleg a magas kihasználtsággal rendelkező gyártók a leginkább agresszívak az értékesítés során annak érdekében, hogy alákínáljanak versenytársaik árainak. Állításának alátámasztására benyújtotta egy, a mintába felvett vállalat nyilatkozatát a 2007. évre vonatkozó pénzügyi kimutatásairól.

(151)

Ez a fél azonban az állításait nem támasztotta alá bizonyítékkal, mivel az említett kimutatásban nem volt utalás a többletkapacitás miatti állítólagos árversenyre. A kimutatás tartalmazott viszont utalást arra, hogy a B100 biodízel energiaadóját a német kormány 2008. január 1-jén felemelte, ami ösztönözte a B5 biodízel piacán a versenyt. Ezen az alapon a fenti állítást vissza kellett utasítani.

(152)

A közösségi gyártók kihasználatlan kapacitására vonatkozó további észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (125)–(128) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(153)

Az egyik fél és az Egyesült Államok kormánya azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (129)–(133) preambulumbekezdéseiben foglalt érvek egyike sem tér ki arra, hogy a szójaolaj, a pálmaolaj és a repceolaj ára az Egyesült Államokban 2004 óta folyamatosan jelentősen alatta maradt a repce közösségbeli árának, ami komoly versenyelőnyt biztosított az Egyesült Államokból behozott biodízel számára.

(154)

Emlékeztetőül, a vizsgálatnak meg kell állapítania, hogy a dömpingelt behozatal (árak és mennyiség szempontjából) a közösségi gazdasági ágazatnak jelentős kárt okozott-e, illetve hogy a jelentős kárt más tényezők okozták-e. Ebben a vonatkozásban az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése kimondja, hogy azt szükséges kimutatni, hogy a dömpingelt behozatal árszintje kárt okozott. Tehát pusztán az árak szintje közötti különbségre utal, és így nem írja elő az árak szintjét befolyásoló tényezők elemzését.

(155)

A dömpingelt behozatalnak a közösségi gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatását gyakorlatilag az áralákínálás, az árleszorítás és az árnyomás megállapítása révén vizsgálják. Ennek érdekében összehasonlítják a dömpingelt behozatali árakat a közösségi gazdasági ágazat eladási áraival; a kárra vonatkozó számításokban használt kiviteli árakat egyes esetekben ki kell igazítani annak érdekében, hogy összehasonlítható alap álljon rendelkezésre. Ebből következik, hogy a kiigazítások alkalmazása ebben az összefüggésben csak azt a célt szolgálja, hogy az árkülönbözetet összehasonlítható alapon állapíthassák meg. Így nyilvánvaló az, hogy az exportáló ország nyersanyagárai elvileg nem minősülhetnek további kártényezőnek.

(156)

A fentieket az alaprendelet 3. cikke (7) bekezdésének megfogalmazása is megerősíti, amely ismert tényezőket említ, a dömpingelt behozatal kivételével. Az e cikkben szereplő más ismert tényezők listája nem említ olyan tényezőt, amely a dömpingelt behozatal árszintjét befolyásolná. Összegezve: ha a behozatal dömpingelt, a nyersanyagárak kedvező változása még akkor sem tekinthető más kártényezőnek, ha egyébként előnyük származott a nyersanyagárak kedvező változásából.

(157)

Így a támogatott behozatal árszintjét érintő tényezők elemzése, mint például az alacsonyabb nyersanyagárakból eredő állítólagos versenyelőny, nem lehet döntő, és az ilyen elemzés túlmenne az alaprendeletben foglalt követelményeken.

(158)

Mindenesetre és a fentiek sérelme nélkül emlékeztetni kell arra, hogy a mezőgazdasági termékek világszerte tapasztalható áremelkedése a VI alatt következett be, és ugyanebben az időszakban a szójaolaj áremelkedése (amely az érintett ország gyártói által használt fő nyersanyag) jelentősebb volt, mint a repceolajé. Ezek az egyesült államokbeli áremelkedések azonban nem tükröződtek a közösségi piacra behozott támogatott behozatal áraiban, amelyek jelentősen alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat árainak.

(159)

A fentiek alapján e felek állítását el kellett utasítani.

(160)

A megnövekedett nyersanyagigényre és az emelkedő árakra vonatkozó további észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (129)–(136) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(161)

Az egyik érdekelt fél megismételte az állítását (lásd az ideiglenes rendelet (134) preambulumbekezdését), és újabb érveket hozott fel amellett, hogy az ásványi eredetű dízel üzemanyag árai felső határt alakítanak ki, amely fölé a biodízelgyártók nem lennének képesek az áraikat emelni a nyersanyagárak emelkedésével összhangban.

(162)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy valamennyi közösségi gyártó olyan piacokra szállított, ahol kötelező keverési célszámok vannak érvényben. Ezen túlmenően a legtöbb tagállamban a biodízelt adómentesítés alá vonták, ami azt jelenti, hogy az ára összevethető az ásványi eredetű dízel üzemanyag árával, egy olyan tényezővel megnövelve, ami figyelembe veszi, hogy az utóbbi után energiaadót kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy míg elfogadható bizonyos összefüggés az olajárakkal, a vizsgálat megállapította, hogy a fenti okok miatt a biodízel valójában magasabb áron is forgalmazható, mint az ásványi eredetű dízel üzemanyag. Ez a fél nem nyújtott be továbbá semmiféle meggyőző bizonyítékot arra nézve, hogy az ásványi eredetű dízel üzemanyag árai, amelyek a VI második felében nagyon magas szinten voltak, árnyomást gyakoroltak a közösségi gyártók biodízeláraira a VI alatt.

(163)

Az ásványi eredetű dízel üzemanyag árának alakulásával kapcsolatos további megjegyzések hiányában megállapítást nyert, hogy ez a tényező nem okozott kárt a közösségi gazdasági ágazatnak.

(164)

A biodízelüzemek közösségbeli elhelyezkedésére vonatkozó további észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (137)–(139) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(165)

Az egyesült államokbeli exportáló gyártókkal kapcsolatban álló közösségi gyártók által az Egyesült Államokból behozott import hatására vonatkozó további észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (140) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(166)

Tekintettel a fentiekre, valamint egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (141)–(143) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(167)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a közösségi gazdasági ágazat gyártói támogatták a Bizottság megállapításait és megerősítették, hogy az intézkedések az érdekeiket szolgálnák.

(168)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az intézkedések nem szolgálják a közösségi gazdasági ágazat érdekeit, mivel az intézkedések azt eredményeznék, hogy a hangsúly az intézkedések hatálya alatt nem álló országokból érkező behozatal felé toldódna el, mert i. a közösségi piaci szereplők továbbra is igényelnék az olcsóbb, szójaolaj- és pálmaolaj-alapú biodízelt annak érdekében, hogy azt kiegészítsék a drágább repceolaj-alapú biodízellel, amelyet a közösségi gazdasági ágazat állít elő, és mert ii. a repceolaj-alapú biodízel nem lenne elég az igények kielégítésére.

(169)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy jóllehet a közösségi gazdasági ágazat gyártói által használt fő nyersanyag a repce, ugyanezek a gyártók nem kizárólag erre a nyersanyagra alapozták biodízelgyártásukat, hanem más nyersanyagot, például szójaolajat vagy pálmaolajat is felhasználtak. Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy az egyéb nyersanyagok ára gyakran magasabb volt, mint az ilyen nyersanyagokon alapuló támogatott biodízel-behozatalé, a közösségi gazdasági ágazat gyártóinak nem volt lehetőségük arra, hogy nagyobb tételben szójaolajat vagy pálmaolajat használjanak. Így várható, hogy az intézkedések elrendelése e tekintetben visszaállítaná a rendes piaci viszonyokat, és lehetővé tenné, hogy a közösségi gazdasági ágazat gyártói hatékonyabban hozzáigazíthassák termelésüket a közösségi piacon keresett különféle biodízeltípusokhoz. Ezen az alapon az állítást elutasították.

(170)

A közösségi gazdasági ágazat érdekeire vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (145)–(147) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(171)

Az importőrök részéről az ideiglenes intézkedések elrendelését követő reakciók hiányában megállapítható, hogy az intézkedések nagy valószínűséggel nem lesznek lényeges hatással az importőrökre/kereskedőkre.

(172)

A felhasználók részéről az ideiglenes intézkedések elrendelését követő reakciók hiányában megállapítható, hogy a dömpingellenes vámok nagy valószínűséggel nem lesznek jelentős hatással a felhasználókra.

(173)

A beszállítók részéről az ideiglenes intézkedések elrendelését követő reakciók hiányában az ideiglenes rendelet (154)–(156) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(174)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy azok a gépkocsigyártók, amelyek befektetéseket eszközöltek a biodízel-használatra alkalmas járművek gyártásába, esetleg nem lesznek képesek befektetéseik eredményét az ilyen gépkocsik értékesítése által megvalósítani, amennyiben a Közösségben a biodízelárak az intézkedések következtében olyan szintre emelkednek, amely már nem versenyképes az ásványi eredetű dízel üzemanyagok árával.

(175)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az e fél által feltételezett lehetőség az intézkedések hiányában is bekövetkezhetett volna abban az esetben, ha az ásványi eredetű dízel üzemanyagok ára (ami a nyersolajáraktól függ) olyan szintre csökken, ami versenyképesebbé teszi azokat a biodízellel szemben. Így ésszerűtlennek tűnik arra utalni, hogy az autóipar anélkül tett befektetéseket, hogy e paramétert figyelembe vette volna. Ezért ezt az állítást elutasították.

(176)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az EU mezőgazdasági termelőinek egy szövetsége kifejezte támogatását, és jelezte, hogy az Egyesült Államokból származó biodízelimport az EU olajosmag-termelőit körülbelül 6 millió tonna olajos mag piacra juttatásától fosztotta meg, ami az EU 2007. és 2008. évi olajosmag-termelésének körülbelül 11 %-át teszi ki, és a nem élelmiszer céljára használt repcemag potenciális értékében tonnánként 90 eurós csökkenést okozott. Ezeket a későn tett észrevételeket azonban nem lehet ellenőrizni.

(177)

Az egyik érdekelt fél megismételte arra vonatkozó észrevételeit, hogy a dömpingellenes intézkedések nem állnak összhangban az Európai Uniónak a bioüzemanyagok népszerűsítésére vonatkozó politikájával. Hozzátette továbbá, hogy az Európai Unió a biodízel piacának fejlesztése során nem függhet kizárólag a Közösségben gyártott, repcealapú biodízeltől.

(178)

Ezzel az észrevétellel megjegyzéssel már az ideiglenes rendelet 7.6 szakasza is foglalkozott, azonban az említett fél által a repcealapú biodízellel kapcsolatban felvetett probléma tekintetében utalni kell a fenti (169) preambulumbekezdésre is.

(179)

A versenyt és a kereskedelmet torzító hatásokra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (157)–(159) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(180)

A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy nincsen olyan kényszerítő ok, ami ezen esetben a dömpingellenes intézkedések elrendelése ellen szólna.

(181)

Számos érdekelt fél és az Egyesült Államok kormánya kifogásolta azt az ideiglenes döntést, hogy a 15 %-os nyereség az a haszonkulcs, amely a szokásos versenykörülmények között egy ilyen típusú ágazatban ésszerűen elérhető.

(182)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a kárkiküszöbölési szint meghatározásához használt közösségi gazdasági ágazati haszonkulcsot a közösségi gazdasági ágazatnak a VI-ban elért nyeresége szintjén kellene megállapítani, ami 5,7 %, mivel ez a haszonkulcs felel meg az olyan áruk tekintetében elért nyereségek szintjének, mint a biodízel. Ezen állítás alátámasztására hivatkozott az egyesült államokbeli etanol- és növényiolaj-gyártók, valamint a kőolaj-finomítók által elért nyereségre.

(183)

Meg kell jegyezni, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szintnek azon a nyereségértékelésen kell alapulnia, melyet a gazdasági ágazat dömpingelt behozatal hiányában ésszerűen elérhetőnek tartana a hasonló termék értékesítése után a Közösség piacán. Egy adott vizsgálat keretében a figyelembe vett időszak kezdetén elért nyereség ésszerűen tekinthető a dömpingelt behozatal hiányában elért nyereségnek. Valójában ebben az egyedi esetben a figyelembe vett időszak korai éveiben (2004-től 2006-ig) az Egyesült Államokból származó behozatal soha nem lépte túl az 1 %-os piaci részesedést, így ésszerűen megállapítható az, hogy ezt az időszakot a dömpingelt behozatal hiánya jellemezte. Így az ebben az időszakban a közösségi gazdasági ágazat által elért átlagos nyereség ésszerű alapnak tekinthető a kármegszüntetési szint meghatározására, figyelembe véve azt is, hogy ebben az újonnan létesült gazdasági ágazatban biztosítani kell a termeléshez szükséges beruházásokat. Ezen túlmenően az érdekelt fél által megfogalmazott állítással kapcsolatban a vizsgálat kimutatta, hogy a legjelentősebb egyesült államokbeli exportáló gyártók belföldi biodízel-műveleteik során elért nyeresége jóval meghaladta a kármegszüntetési szint meghatározására használt nyereséget. Ezen az alapon a fenti állítást vissza kellett utasítani.

(184)

Egyes vállalatoknak az értékvámok rögzített összegű vámokra történő átváltására (lásd az alábbi (193) preambulumbekezdést) vonatkozó állításai rámutattak arra, hogy az érték szerinti alulértékesítési összeget az összes alulértékesítés és a kiigazított CIF ár arányában határozták meg (lásd a (117) preambulumbekezdésben említett kiigazítást), míg ehelyett a ki nem igazított CIF árat kellett volna használni, ahogyan ez az érték szerinti dömpingvám kiszámítása esetében is történt. Így az összes érték szerinti kármegszüntetési szintet újraszámolták a mintába felvett valamennyi egyesült államokbeli vállalat esetében.

(185)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követő egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (164) és (165) preambulumbekezdéseiben említettekkel megegyező módszert alkalmaztak a kárt nem okozó árak megállapítására. A kármegszüntetési szintet az összes ki nem igazított CIF behozatali érték százalékaként számították ki.

(186)

Tekintettel a fentiekre és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban a végleges dömpingellenes vámot olyan szinten kell bevezetni, ami a megállapított dömpingkülönbözet túllépése nélkül elégséges a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez.

(187)

Tekintettel az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felektől kapott észrevételekre, valamint az ebben a rendeletben leírt felülvizsgálatokra, egyes árréseket módosítottak.

(188)

A párhuzamos támogatásellenes eljárásban azonban az Egyesült Államokból származó biodízelimportra kiegyenlítő vámot is kivetettek. A párhuzamos vizsgálatban megállapított támogatások nem exporttámogatások, ezért úgy tekintették őket, hogy nem befolyásolják az exportárat és a megfelelő dömpingkülönbözetet. Ezért – tekintve, hogy a megvizsgált behozatal mindkét eljárásban közös – a dömpingellenes vámok a kiegyenlítő vámokkal együtt is kivethetők olyan mértékig, hogy a két vám együttesen ne haladja meg a kár megszüntetésének szintjét (a kisebb összegű vámra vonatkozó szabály).

(189)

Az egyik fél azt állította, hogy az intézményeknek mérlegelniük kellene, hogy ne alkalmazzák a kisebb összegű vámra vonatkozó szabályt ebben az esetben, mivel ez a következő okokból nem indokolható:

(190)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat keretében megállapított dömpingkülönbözetet megfelelőnek tekintik ahhoz, hogy a vizsgált közösségi gyártókat érő kárt felszámolja. Mivel a vizsgálat e gyártók helyzetére koncentrált, a közösségi gyártók egésze tekintetében – az említett fél által javasolt módon – nincs lehetőség a helyzet pontos meghatározására. Ezért e tágabb szempontok nem teszik lehetővé az intézmények számára, hogy eltérjenek a kisebb összegű vámra vonatkozó szabály jogi követelményének alkalmazásától.

(191)

A fentiek alapján a dömpingellenes vám a kár megszüntetéséhez szükséges szintnek, a dömpingkülönbözetnek és a kiegyenlítő vám mértékének összehasonlításával lett megállapítva. Ennélfogva a javasolt dömpingellenes vámok a következőképpen alakulnak:

(192)

Tekintve, hogy a dömpingellenes vám a – biodízel-tartalmukhoz viszonyítva – 20 tömegszázaléknál több biodízelt tartalmazó keverékekre fog vonatkozni, annak érdekében, hogy a tagállamok vámhatóságai az intézkedéseket eredményesen tudják végrehajtani, megfelelőnek tűnik, hogy a vámok a biodízel-tartalom alapján rögzített összegként legyenek meghatározva.

(193)

Egyes felek kifogásolták az érték szerinti vámtételek rögzített összegű vámra történő átváltása során alkalmazott módszert. Állításuk szerint az érték szerinti vámtételek rögzített összegű vámra történő átváltása során alkalmazott CIF értékeknek a tényleges CIF értékekkel kellett volna megegyezniük, nem pedig azokkal, amelyeket az ideiglenes rendelet (83) és (84) preambulumbekezdéseiben meghatározott nyersanyag-különbözetek figyelembe vételével kiigazítottak.

(194)

Az állítás vizsgálata során megállapítást nyert, hogy valóban a kiigazított CIF értékeket használták az érték szerinti vámtételek rögzített összegű vámra történő átváltása során. Azt is megállapították azonban, hogy ugyanezeket az értékeket használták az alulértékesítési összeg mint értékvám kifejezésének alapjaként is. Így először azt kellett kijavítani, hogy az alulértékesítési összeg a teljes tényleges CIF behozatali érték százalékaként legyen kifejezve. Ezen az alapon a kárkülönbözeteket megfelelően felülvizsgálták. A rögzített összegű vámtételek ezt követő kiszámítása során azonban nem mutatkozott különbség az ideiglenes rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében feltüntetett vámtételekhez képest, mivel a magasabb értékvámot pontosan ellentételezte a CIF árak csökkenése (a kiigazítottról a ténylegesre), amelyeket az értékvám rögzített összegű vámra történő átváltása során használtak.

(195)

Az ebben a rendeletben meghatározott, az egyes vállalatokra alkalmazandó dömpingellenes vámtétel a vizsgálat megállapításai alapján került meghatározásra. Ezért ezek a vámtételek a vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (az országos szintű, „minden más vállalatra” alkalmazandó vámtételekkel szemben) kizárólag az érintett országból származó, a vállalatok és így kifejezetten az említett jogi személyek által előállított termékek behozatalára vonatkoznak. A rendelet rendelkező részében nevük és címük meghatározásával külön nem említett vállalatok – ideértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló szervezeteket – által előállított, importált termékekre nem alkalmazandó ez a vámtétel, illetve azokra a „minden más vállalat” esetében alkalmazott vámtétel vonatkozik.

(196)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy eladási egységek létrehozását követően) haladéktalanul a Bizottsághoz (10) kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a belföldi és exporteladásokhoz kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és eladási egységben bekövetkezett változással függnek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(197)

Valamennyi felet tájékoztatták azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vám kivetését ajánlják. Egyúttal olyan határidőt biztosítottak a felek számára, amelyen belül e tájékoztatást követően ismertethették álláspontjukat. Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket megfelelő módon figyelembe vették, és adott esetben azoknak megfelelően módosították a megállapításokat.

(198)

Az új exportáló gyártók és az ezen rendelet I. mellékletében említett, a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok közötti egyenlő elbánás biztosítása érdekében elő kell írni, hogy az utóbbi vállalatokra kivetett súlyozott átlagvámot kell alkalmazni azon új exportőrökre, amelyek másképpen nem lennének jogosultak az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerinti felülvizsgálatra, mivel a 11. cikk (4) bekezdése nem alkalmazandó, ha mintavételt használtak.

(199)

Bizonyos egyesült államokbeli együttműködő exportáló gyártók az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban az árra vonatkozóan kötelezettségvállalásokat ajánlottak fel. Meg kell jegyezni, hogy a termék esetében – figyelembe véve a nyersanyag árában mutatkozó számottevő különbségeket – nem lehetséges rögzített árra vonatkozó kötelezettségvállalást tenni. A vállalatok ezzel összefüggésben javasolták a minimális importáraknak a repceolajár változásainak függvényében történő, rendszeres indexálását. Emellett három terméktípus tekintetében minimális importárat ajánlottak fel a VI alatt megállapított, az alapanyagokkal összefüggő együttes tényezők alapján a behozott termékskála (szójaolajból, pálmaolajból és repceolajból előállított biodízel) figyelembe vétele érdekében.

(200)

Az együttműködő exportáló gyártók ajánlatával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az indexált minimális importár megállapításához használt alap átlagosan 7–8 %-kal alacsonyabb volt, mint a VI alatt megállapított, kárt nem okozó ár. Ráadásul a javasolt tényezők, amelyek az említett típusok kiigazított minimális importárainak megállapítására irányultak, nem voltak megfelelők, mivel a VI-hez kapcsolódtak. Figyelembe véve azt, hogy ezek az együttes tényezők, amelyek az alapanyagok közötti árkülönbségtől függnek, folyamatosan változnak, ezek a tényezők a VI alatt megfigyelt helyzethez viszonyítva jelentősen változhattak. Ezért a szójaolajból vagy pálmaolajból előállított biodízel minimális importárainak a repceolaj áringadozásai alapján történő, javasolt indexálását nem tekintették megfelelőnek, mivel olyan nyersanyagok árának változásán alapulna, amelyek különböznek az érintett exportált termék előállításához használt nyersanyagoktól.

(201)

A fentiek alapján és a kötelezettségvállalások elfogadására vonatkozó, további vállalatspecifikus gyakorlati szempontok említése nélkül úgy ítélték, hogy a kötelezettségvállalásokat el kell utasítani, mivel a minimális importárak meghatározására javasolt módszer nem volt megfelelő, a felajánlott minimális importárak szintje pedig nem szüntette volna meg a kárt okozó dömpinget.

(202)

A végleges megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően a panaszos különleges intézkedések elrendelését kérte az intézkedések esetleges kijátszásának megakadályozása érdekében, tekintettel arra a tényre, hogy az érintett piac globális árupiac, a termék pedig számos értékesítési csatornán keresztül forgalmazott, helyettesíthető termék.

(203)

A fentieket figyelembe véve megfelelőnek tekinthető a biodízel bármely származási országból történő behozatalának szoros nyomon követése, szüksége esetén megfelelő és gyors intézkedések elősegítése érdekében.

(204)

A megállapított dömpingkülönbözet nagyságára való tekintettel és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár szintjére figyelemmel szükségesnek tartják, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok által biztosított összegeket a kivetett végleges vámok összegének mértékéig véglegesen beszedjék. Amennyiben a végleges vámok alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámok, az ideiglenesen biztosított összegek végleges dömpingellenes vámok feletti részét el kell engedni. Amennyiben a végleges vámok összege magasabb, mint az ideiglenes vámoké, csak az ideiglenes vámok mértékének megfelelően biztosított összegeket kell véglegesen beszedni,