8.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/48

(1)

2008. július 9-én a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) dömpingellenes eljárás megindítását jelentette be a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: az érintett ország vagy a KNK) származó, varrat nélküli vas- vagy acélcsöveknek a Közösségbe történő behozatala tekintetében.

(2)

Az eljárás megindítása panasz alapján történt, amelyet 2008. május 28-án nyújtott be a varrat nélküli acélcsövek közösségi ágazatával foglalkozó védelmi bizottság (a továbbiakban: a panaszos), az egyes varrat nélküli vas- vagy acélcsövek közösségi össztermelésében jelentős arányt – az adott esetben összesen több mint 50 %-ot – képviselő gyártók nevében. Az említett termékek dömpingjére és az abból eredő jelentős kár előrelátható és közeli veszélyére a panaszban felhozott bizonyítékokat a Bizottság elegendőnek ítélte az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság a felülvizsgálat megindításáról hivatalosan tájékoztatta a panaszost, az ismert többi közösségi gyártót, az ismert exportáló gyártókat, importőröket, szállítókat és felhasználókat, valamint ezek szövetségeit, és az exportáló ország képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül álláspontjukat írásban ismertessék, illetve meghallgatást kérjenek.

(4)

Minden olyan érdekelt fél lehetőséget kapott a meghallgatásra, aki azt kérte, és ismertette azokat a konkrét okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(5)

Annak érdekében, hogy a Kínai Népköztársaság exportáló gyártóinak – amennyiben kívánják – lehetőségük legyen piacgazdasági elbánásra vagy egyedi elbánásra vonatkozó kérelmet benyújtaniuk, a Bizottság e célra szolgáló formanyomtatványokat küldött ki az ismert érintett exportáló gyártóknak, valamint mindazon vállalatoknak, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőig jelentkeztek. Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján tíz vállalat(csoport) kért piacgazdasági elbánást, vagy – ha a vizsgálat azt állapítja meg, hogy nem felelnek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek – egyedi elbánást.

(6)

Tekintettel az exportáló gyártók, az importőrök és a közösségi gyártók nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítés a dömping és a kár megállapításához mintavételt irányzott elő, az alaprendelet 17. cikkének megfelelően. Ahhoz, hogy a Bizottság el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor össze tudja állítani a mintát, valamennyi exportáló gyártót, importőrt és közösségi gyártót felkért arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint adjon alapvető információkat a vizsgált időszakban (2007. július 1. és 2008. június 30. között) az érintett termékkel kapcsolatban folytatott tevékenységeiről.

(7)

A beérkezett információk megvizsgálását követően, és tekintettel az együttműködési hajlandóságot mutató exportáló gyártók és közösségi gyártók nagy számára, az a döntés született, hogy e gyártók tekintetében mintavétel szükséges. Mivel kevés importőr fejezte ki együttműködési szándékát, az a döntés született, hogy a független importőrök tekintetében mintavételre nincs szükség.

(8)

A Bizottság kérdőívet küldött a mintába felvett exportáló gyártóknak, a mintába felvett közösségi gyártóknak, az importőröknek és az összes ismert felhasználónak és felhasználói szövetségnek. A mintába felvett kínai exportáló gyártók, a mintába felvett összes közösségi gyártó (egy kivételével, amely csak részleges információkat adott), hat importőr és öt felhasználó küldött vissza teljesen kitöltött kérdőívet.

(9)

A Bizottság felkutatta és ellenőrizte a dömping, az általa okozott kár vagy az ilyen kár veszélyének, és a közösségi érdek ideiglenes meghatározásához szükségesnek ítélt információkat. A következő vállalatok telephelyén tett ellenőrző látogatást:

(10)

Mivel a rendes értéket olyan kínai exportáló gyártók tekintetében is meg kellett állapítani, amelyek nem részesülhettek piacgazdasági elbánásban, a Bizottság a következő vállalat telephelyén is tett ellenőrző látogatást azzal a céllal, hogy egy analóg országból származó adatok alapján állapítsa meg a rendes értéket:

(11)

A Bizottság által kiválasztott exportáló gyártók tekintetében a minta az alaprendelet 17. cikke szerint az exportnak azon a legnagyobb reprezentatív mennyiségén alapult, amely a rendelkezésre álló időn belül megfelelően megvizsgálható. A kiválasztott minta négy olyan vállalat(csoport)ból áll, amelyek az együttműködő felek által a KNK-ból a Közösségbe exportált mennyiség 70 %-át képviselik. Az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság kikérte az érintett felek véleményét, és azok nem emeltek kifogást.

(12)

A közösségi gyártók tekintetében a Bizottság az alaprendelet 17. cikkének megfelelően olyan mintát állított össze, amely a hasonló terméknek a Közösségben előállított olyan legnagyobb reprezentatív termelési mennyiségén alapul, amely a rendelkezésre álló időn belül megfelelően megvizsgálható. A kiválasztott minta 5 olyan vállalatcsoportból (összesen 9 vállalat) áll, amelyek a Közösség teljes termelésének 62 %-át képviselik. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság kikérte az együttműködő gyártók véleményét, és azok nem emeltek kifogást a kiválasztott mintával szemben. Mivel az együttműködő közösségi importőrök száma kicsi volt, az a döntés született, hogy esetükben nincs szükség mintavétel alkalmazására.

(13)

A dömping és a kár vizsgálata a 2007. július 1. és 2008. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: a vizsgált időszak) irányult. A kár megítélése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2005-től a vizsgált időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(14)

Érintett terméknek minősülnek a Kínai Népköztársaságból származó egyes, legfeljebb 406,4 mm külső átmérőjű, kör keresztmetszetű varrat nélküli vas- vagy acélcsövek, amelyek szénegyenértéke (Carbon Equivalent Value, CEV) nem haladja meg a 0,86-ot a Nemzetközi Hegesztési Intézet (International Institute of Welding, IIW) képlete és a kémiai elemzés (3) szerint (a továbbiakban: az érintett termék). Az eljárás megindításáról szóló értesítésben (lásd a fenti (1) preambulumbekezdést) szerepelt, hogy az érintett terméket rendszerint az ex 7304 11 00, ex 7304 19 10, ex 7304 19 30, ex 7304 22 00, ex 7304 23 00, ex 7304 24 00, ex 7304 29 10, ex 7304 29 30, ex 7304 31 80, ex 7304 39 58, ex 7304 39 92, ex 7304 39 93, ex 7304 51 89, ex 7304 59 92 és ex 7304 59 93 KN-kód alá sorolják be, és hogy ezek a KN-kódok csak tájékoztató jellegűek. A vizsgálat azonban megállapította, hogy három ezek közül a KN-kódok közül nem az érintett termékre vonatkozik, mégpedig az ex 7304 11 00, az ex 7304 22 00 és az ex 7304 24 00, öt másik KN-kód viszont hiányzott, mégpedig az ex 7304 31 20, ex 7304 39 10, ex 7304 39 52, ex 7304 51 81 és ex 7304 59 10.

(15)

Az érintett termék alkalmazási köre nagyon változatos, használják a gépészetben (ideértve az autóipart és a gépipart), az építőiparban cölöpként, az energiatermelő iparban kazáncsőként, az olajiparban olajfúró csövekként (OCTG) fúráshoz, béléscsőként és termelőcsőként, valamint folyadékok vagy gázok szállításához vezetékként.

(16)

A varrat nélküli csöveket sok különféle formában szállítják a felhasználókhoz. Lehetnek például galvanizálva, menettel ellátva, szállíthatják nyerscsőként (azaz hőkezelés nélkül), speciális véggel, méretre vágva vagy szálban. Egy cső tulajdonságait meghatározó paraméterek nagyon változatosak, ezzel magyarázható, hogy a varrat nélküli csövek zöme a vevő megrendelése alapján készül. A varrat nélküli csöveket rendszerint hegesztik. Egyes esetekben a kötés azonban történhet menettel is, vagy a csövek önmagukban használhatók, bár hegeszthetők maradnak.

(17)

A vizsgálat kimutatta, hogy a különféle típusú varrat nélküli csövek végfelhasználásában mutatkozó különbségek ellenére az érintett termék különböző típusai ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek. Ezek a terméktípusok ezért egyetlen terméknek tekintendők.

(18)

Az egyik kínai gyártószövetség kérte az OCTG-csövek kivételét az érintett termék definíciójából, mert ezeknek más a használatuk, másak a specifikációik és másak a jellemzőik, továbbá nem helyettesíthetők más csövekkel, és a KNK-ból az EU-ba irányuló export mennyisége csekély. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy az OCTG-csövek a varrat nélküli csövek többi típusához hasonló kémiai jellemzőkkel rendelkeznek; többek között a szénegyenértékük a 0,86-os küszöbérték alatt van. Más alapvető jellemzőik is megegyeznek a varrat nélküli csövek többi típusának jellemzőivel, így például a külső átmérő és a falvastagság. Az érintett OCTG-csövek végfelhasználását illetően megállapítható, hogy egyes OCTG-csövek és más ötvözetlen acélcsövek egymással helyettesíthetők. Tekintve, hogy az OCTG-csövek alapvető jellemzői azonosak más varrat nélküli csövekével és ezek egymással bizonyos mértékben helyettesíthetők is, az az ideiglenes döntés született, hogy nincs alapja annak, hogy ez a típus kikerüljön a termék definíciójából.

(19)

Az érintett termék, a KNK-ban, valamint az USA-ban – az ideiglenesen választott analóg ország – gyártott és ezek belső piacán értékesített varrat nélküli csövek, csakúgy mint a közösségi ágazat által a Közösségen belül gyártott és értékesített varrat nélküli csövek a vizsgálat eredménye szerint alapvetően ugyanazokkal a fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek és felhasználásuk is azonos. Következésképpen e termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ideiglenesen hasonló terméknek tekintendők.

(20)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínai Népköztársaságból származó importra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt kritériumoknak megfelelnek.

(21)

Az egyszerűbb hivatkozás céljából e kritériumok röviden összefoglalva a következők:

(22)

A mostani eljárásban a mintába felvett kínai exportáló gyártók közül három kérte az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerinti piacgazdasági elbánást és válaszolt határidőre a piacgazdasági elbánást igénylő nyomtatványra.

(23)

A fent említett együttműködő exportáló gyártók tekintetében a Bizottság felkutatott minden szükségesnek ítélt információt és a szóban forgó vállalatok telephelyein a szükségesnek ítélt módon ellenőrizte a piacgazdasági elbánás iránti kérelmükben megadott információkat.

(24)

A vizsgálat feltárta, hogy a három kínai vállalatcsoport egyike sem részesülhet piacgazdasági elbánásban, mert egyikük sem teljesíti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott összes kritériumot, a következő okokból:

(25)

A három vállalat(csoport) egyike sem tudta igazolni, hogy megfelel a 3. sz. kritériumnak, mert láthatóan jelentős torzulás került át a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből – azaz mindhárom vállalat(csoport) kihasználta a kedvezményes adózást, két vállalat(csoport) pedig a piaci érték alatt tett szert eszközökre. A piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítások közzététele után két vállalat(csoport) azt állította, hogy a speciális adókedvezmény igénybevétele nincs ellentmondásban a 3. sz. kritériummal, mivel adócsökkentést piacgazdaságú országokban is alkalmaznak. Meg kell jegyezni, hogy a fenti vállalatok többféle kedvezményben is részesültek az adózás terén, mivel mentesültek a helyi jövedelemadó alól, és megkapták a külföldi tulajdonú vállalatoknak és a kínai/külföldi vegyesvállalatoknak járó úgynevezett „2 év mentesség, 3 év felezés” adókedvezményt is. Összességében ezekből az adókedvezményekből a vállalatoknak jelentős előnyük származott, ami a vizsgált időszakban valószínűleg jelentős hatással volt a költségeikre és áraikra. A harmadik vállalat(csoport) azt állította, hogy az általa igénybe vett adókedvezmény 2008. január 1-jétől megszűnt és az egy egyszeri adóelengedés volt, amelynek a következő években nem lesz hatása a vállalat költségeire, ráadásul az elengedett adó maga nagyon csekély összegű volt. Meg kell jegyezni, hogy ez a vállalatcsoport 2006-ban és 2007-ben (azaz a vizsgált időszakban) is részesült adókedvezményben a belföldön vásárolt gépek után. A kedvezmény nem tekinthető jelentéktelennek, következésképpen a vizsgált időszakban egyértelműen jelentős hatással volt a költségekre és árakra.

(26)

Két vállalt(csoport) továbbá nem teljesítette a számvitelre vonatkozó 2. sz. kritériumot, mivel az egyiknél megállapításra került, hogy a tartozások és követelések számláit egymással ellentételezték, a másiknál pedig nem volt teljes a pénzügyi beszámoló és nem alkalmazták következetesen az eredményszemléletű elszámolás elvét. A piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítások közzététele után az egyik vállalat azt állította, hogy mivel a mérete kicsi, nincs jegyezve a tőzsdén és vidéken található, rá nem kötelezőek a nemzetközi számviteli standardok (IAS). Ez a védekezés nem fogadható el, mivel a számviteli szabályok megsértése nagyon súlyos volt, különösen az, hogy az ellenőrzött számlák nem voltak teljesek és az eredményszemléletű elszámolás elvét nem tartották be. Ezeket az alapvető számviteli elveket a vállalat jogi formájától, méretétől, vagy földrajzi helyétől függetlenül be kell tartani. A másik vállalatcsoport azt állította, hogy az ellenőr biztosította őket, hogy az ellenőrzött pénzügyi beszámolóban szereplő mérleg megfelel az nemzetközi számviteli standardoknak, és átsorolta a már ellentételezett számlákat követelésekké és tartozásokká. Meg kell jegyezni, hogy ezt az állítást nem a megállapítások közzététele előtt, és főleg nem az ellenőrző látogatás alatt tették, így nem is ellenőrizhető. Azt is meg kell jegyezni, hogy a fenti vállalatcsoport nem tagadja az ellentételezési gyakorlatot, amely önmagában is ellentmond a nemzetközi számviteli standardoknak. Ezt az érvet ezért el kellett utasítani.

(27)

Ezenkívül két vállalatcsoport nem tudta igazolni, hogy a költségeikre és beszerzéseikre vonatkozó döntések a piaci jelzések alapján, nem pedig jelentős állami beavatkozás eredményeként születnek, így nem tudták igazolni, hogy megfelelnek az 1. sz. kritériumnak. A megállapítások közzététele után az egyik vállalat azzal érvelt, hogy a kritérium nem teljesítésének indokolása nem objektív tényekre alapult, mivel a vállalat szabadon dönthet az értékesítésről és az árazásról az ellenőrzött pénzügyi beszámolóban talált azon kikötés ellenére, amely a társult felek közötti árpolitikára vonatkozik. A vállalat érvelése szerint ez nem korlátozást jelentett, hanem az ellenőr kérésére, a „társult felek” közötti ügyletek vizsgálatakor adott tájékoztatás volt. Ez a kijelentés azonban nem ad megfelelő magyarázatot az ellenőrzött pénzügyi beszámolóban szereplő egyértelmű kikötésre, amely szerint: „ha az árat a közellátási minisztérium határozza meg, akkor az így meghatározott ár érvényes”. Ezt az érvet ezért el kellett utasítani. A másik vállalat azt állította, hogy annak ellenére, hogy a vállalat többségi tulajdonosa az állam, a gyakorlatban a vállalatot főként egy magánvállalkozás irányítja, és mentes állami beavatkozástól. A vállalat azonban nem tudott olyan új érvet felhozni, amely megváltoztatta volna azt a megállapítást, hogy – tekintve az igazgatótanács jelenlegi összetételét, amikor is az igazgatótanácsi tagok többsége állami tulajdonú vállalatot képvisel – az állami beavatkozás nem zárható ki, és hogy a vállalat nem tudta igazolni, hogy a döntések jelentős állami beavatkozástól mentesen születnek; következésképpen nem felelt meg ennek a kritériumnak. Azt is meg kell jegyezni, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó, e vállalatcsoportot érintő megállapítások közzétételében szerepelt egy példa olyan döntésre, amelyet nem a piaci jelzések alapján, hanem feltehetően elfogadhatatlan állami beavatkozás eredményeként hoztak (földhasználati jog nem visszterhes bérlete), és a vállalat akkor ehhez nem fűzött megjegyzést.

(28)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában adott esetben az egész országra kiterjedő vámot kell kivetni, kivéve azokat a vállalatokat, amelyek képesek bizonyítani, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott összes kritériumnak megfelelnek.

(29)

A piacgazdasági elbánásért folyamodó mindhárom kínai vállalat(csoport) egyúttal egyedi elbánást is kért arra az esetre, ha nem kapják meg a piacgazdasági elbánást.

(30)

A rendelkezésre álló információk alapján megállapítást nyert, hogy a háromból kettő vállalat(csoport) összességében megfelel az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi, az egyedi elbánásra vonatkozó követelménynek.

(31)

Ami a harmadik vállalat(csoport)ot illeti, annak többségi tulajdonosa az állam. Ráadásul, tekintve a többségi állami tulajdont és az állam jelentős befolyását a kínai acéliparra, nem lehet kizárni az intézkedések kijátszásának lehetőségét.

(32)

Így az a döntés született, hogy csak a következő két exportáló vállalat részesülhet egyedi elbánásban:

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének megfelelően azon vállalatok esetében, amelyek nem részesülhetnek piacgazdasági elbánásban, a rendes érték megállapítása egy analóg ország ára vagy számtanilag képzett érték alapján történt.

(34)

A vizsgálat megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a Kínai Népköztársaságra érvényes rendes érték meghatározásához analóg országnak az Egyesült Államokat kívánja kijelölni, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(35)

Egy érdekelt fél tett észrevételt az analóg ország kiválasztására és szerinte Ukrajna vagy India megfelelőbb lenne a rendes érték megállapításához.

(36)

Ukrajnát azért tartotta megfelelőbb választásnak, mert a mellett, hogy piacán szabad verseny érvényesül, a gyártási technológia és a nyersanyagokhoz való hozzáférés hasonló a KNK-ban fennálló helyzethez. Meg kell jegyezni, hogy 2006. június 30. óta dömpingellenes vám van kivetve az Ukrajnából származó, varrat nélküli acélcső importjára, amelynek mértéke 12,3 % és 25,7 % között van. Noha több gyártó van jelen az ukrán piacon, az, hogy 2006-ban megállapításra került a dömping ténye, arra mutat, hogy a piaci viszonyok feltehetően torzítottak és kétségesnek látszik e belföldi árak és költségek használatának célszerűsége. A vizsgálatban együttműködő felek között ráadásul nem is volt ukrán gyártó.

(37)

Ugyanez az érdekelt fél felvetette, hogy India is jobb alternatíva lenne, mint az USA és megnevezett egy hasonló terméket előállító indiai gyártót. Ez a gyártó azonban nem vállalta az együttműködést. Tekintve, hogy indiai gyártó nem ajánlotta fel együttműködését, Indiát nem lehet analóg országnak választani.

(38)

Ezenkívül az USA piacának mérete, a belföldi gyártók száma és a jelentős importmennyiség azt mutatja, hogy az USA piaca versenypiac, és ezért történt ideiglenes kiválasztása, mint a legmegfelelőbb analóg országé. Mint a fenti (10) preambulumbekezdés említi, egy USA-beli gyártó vállalata az együttműködést a vizsgálatban és megadta az összes szükséges információt. Egy másik USA-beli gyártó is adott részleges információkat, amelyek általánosságban alátámasztják az együttműködő USA-beli gyártó által szolgáltatott információkat.

(39)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározása az alább leírt módszerrel, az analóg ország gyártójától kapott ellenőrzött információk alapján történt.

(40)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először az analóg ország gyártója tekintetében megállapította, hogy a vizsgált időszakban az érintett termék belföldi összértékesítése reprezentatív volt-e, vagyis hogy az ilyen értékesítés összmennyisége elérte-e a Közösségben kínai exportként értékesített mennyiség legalább 5 %-át.

(41)

Ezután a kérdéses termék minden egyes, az USA-beli gyártó által a belföldi piacon eladott, és a kérdéses terméknek a Közösségbe irányuló exportként értékesített típusával közvetlenül összevethető típusa esetében a Bizottság megvizsgálta, hogy a belföldi értékesítés az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének értelmében kellően reprezentatív volt-e. Egy terméktípus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha a vizsgált időszakban a terméktípus belföldön független vevőknek értékesített mennyisége legalább 5 %-a volt a kínai termelők által közösségi exportra értékesített hasonló terméktípus összmennyiségének.

(42)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a belföldi piacon reprezentatív mennyiségben értékesített érintett termék egyes típusai az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően rendes kereskedelmi forgalomban eladott terméknek voltak-e tekinthetők. Ez úgy történt, hogy a Bizottság minden terméktípus esetében megállapította, mekkora volt a vizsgált időszakban a hazai piacon független vevőknek történő nyereséges értékesítés aránya.

(43)

Ha egy adott terméktípus teljes értékesítési mennyiségének több mint 80 %-át a számított termelési költséggel azonos vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesítették, és ha az említett típus súlyozott átlagára megegyezett a termelési költséggel vagy meghaladta azt, akkor a rendes érték a tényleges belföldi áron alapult. Ennek az árnak a kiszámítása az adott terméktípusból a vizsgált időszakban történt összes belföldi értékesítés súlyozott átlagáraként történt, függetlenül attól, hogy az értékesítés nyereséges volt-e.

(44)

Ha egy terméktípus nyereséges értékesítése az adott típus teljes értékesítési mennyiségének legfeljebb 80 %-át tette ki, vagy ha az adott típus súlyozott átlagára a termelési költség alatt volt, akkor a rendes érték a kizárólag az adott típusból történt nyereséges értékesítés súlyozott átlagaként kiszámított tényleges belföldi áron alapult.

(45)

Az érintett terméket minden esetben független közösségi vevő részére exportálták, így az exportár meghatározása az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő exportárak alapján történt.

(46)

A rendes érték és az exportárak összehasonlítása gyártelepi paritással történt. A rendes érték és az exportár igazságos összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Megfelelő kiigazításokat alkalmaztak minden olyan esetben, amikor azokat ésszerűnek, pontosnak és ellenőrzött bizonyítékokkal alátámasztottnak ítélték meg. A tengeri szállítás és biztosítás, anyagmozgatás, rakodás költségei és a járulékos költségek, az ellenőrzések költségei, a jutalékok és a bankköltségek is kiigazítással lettek figyelembe véve.

(47)

Ha fizikai különbségek voltak az analóg országban a vállalatok által belföldön eladott kérdéses termék és a Közösségbe való exportra értékesített érintett termék között, akkor az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja szerinti kiigazítást alkalmazták. A kiigazítás az eltérés ésszerűen megbecsült piaci értékével összhangban történt.

(48)

Az ideiglenes dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti közösségi CIF határparitásos ár százalékában van kifejezve.

(49)

Az egyedi elbánásra jogosult együttműködő exportáló gyártók esetében az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően az egyedi dömpingkülönbözet meghatározása a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján történt.

(50)

A mintába felvett, piacgazdasági elbánásra vagy egyedi elbánásra nem jogosult vállalatokra és a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra a dömpingkülönbözet a mintába felvett négy vállalat átlaga.

(51)

Tekintve, hogy a vizsgálatban való együttműködés szintje alacsony volt, mivel az együttműködő vállalatok a vizsgált időszakban a KNK-ból származó összes importnak csak mintegy 40 %-át képviselték, az együtt nem működő vállalatokra az országos szintű különbözet megállapítása ez egyik együttműködő, sem piacgazdasági elbánásra, sem egyedi elbánásra nem jogosult gyártó reprezentatív típusaira meghatározott legnagyobb különbözet felhasználásával történt.

(52)

Ezen az alapon az ideiglenes dömpingkülönbözetek a következők:

(53)

A Közösségen belül a hasonló terméket huszonhárom gyártó gyártja. Következtetésképpen az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében e huszonhárom közösségi gyártó termelése tekintendő a Közösség össztermelésének.

(54)

A huszonhárom közösségi gyártó közül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül összesen tizenöt – többségükben a panaszt beadó szövetség (ESTA) tagja – jelezte, hogy érdekelt az eljárásban való együttműködésben, és együtt is működtek a vizsgálatban. A tizenöt gyártóról megállapítható, hogy a hasonló termék teljes közösségi termelésének jelentős hányadát, jelen esetben több mint 90 %-át képviselték. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a tizenöt együttműködő gyártó alkotja a közösségi ágazatot (a továbbiakban: a közösségi ágazat). A kimaradó közösségi gyártókra a továbbiakban a „többi közösségi gyártó”-ként fogunk hivatkozni. Az említett többi közösségi gyártó nem támogatta aktívan a panaszt, de nem is ellenezte azt.

(55)

Mint a fenti (12) preambulumbekezdés említi, a mintába öt gyártó lett felvéve, amelyek a közösségi össztermelés 62 %-át képviselik. Lévén, hogy ezek a gyártók vállalatcsoportok, a minta összesen kilenc egyedi vállalatból állt.

(56)

A közösségi felhasználás meghatározása a közösségi ágazat által az EU-ban értékesített mennyiség, a Közösség piacára érkező import volumenére vonatkozó EUROSTAT-adatok és – a többi közösségi gyártó esetében – a panaszos által készített becslések alapján történt.

(57)

Az érintett termék és a hasonló termék közösségi piaca 2005 és a vizsgált időszak között stabilan nőtt mintegy 24 %-kal. A legjelentősebb növekedés 2006 és 2007 között volt, amikor a felhasználás 17 százalékponttal nőtt.

(58)

Ebben a tekintetben fontos megjegyezni, hogy az érintett termék közösségi piaca a következő főbb piaci szegmensekre oszlik: gépipar és építőipar (mintegy 60 %), energiatermelés (mintegy 10 %), OCTG (mintegy 8 %) és csővezetékek (mintegy 8 %). Az érintett terméket tehát főleg a gépiparban és építőiparban használják, és ezekben az ágazatokban nagyon gyors volt a fejlődés 2007-ben.

(59)

A Kínából származó érintett termék Közösségbe irányuló behozatalának mennyisége látványosan nőtt a figyelembe vett időszakban. 2005 óta az EU-ba irányuló import több mint 20 %-kal nőtt.

(60)

A Kínából származó import megoszlása a különböző piaci szegmensek között azt mutatja, hogy a kínai import főleg a gépiparban és építőiparban (mintegy 65 %), valamint a csővezetékek terén (mintegy 15 %) van jelen, míg az OCTG és az energiatermelés csak kevesebb mint 5 %-kal érintett.

(61)

A Kínából származó import piaci részesedése 2005-ben 1 %-on állt és a figyelembe vett időszakban folyamatosan, majdnem 16 százalékponttal nőtt, egész pontosan: 2005 és 2006 között 4 %-kal nőtt, 2006 és 2007 között további 10 %-os, a vizsgált időszakban pedig 2 %-os növekedést mutatott. A vizsgált időszakban a kínai import piaci részesedése 17,1 % volt.

(62)

A kínai import azonban nem egyenletesen oszlik meg a közösségi piacot alkotó különféle szegmensek között. A vizsgált időszakban a kínai import piaci részesedése a csővezetékek terén mintegy 38 %-os, a gépiparban és építőiparban mintegy 19 %-os, az OCTG terén 9 %-os és az energiatermelésben mintegy 7 %-os volt.

(63)

2005 és 2007 között a Kínából származó érintett termék átlagos importára drasztikusan, 9 %-kal csökkent, majd 2007 és a vizsgált időszak között 2 százalékponttal nőtt. Összességében 2005 és a vizsgált időszak között a Kínából származó érintett termék behozatalának átlagára 7 %-kal esett.

(64)

Modellek közötti ár-összehasonlítás készült a kínai exportáló gyártók eladási árainak és a közösségi ágazat közösségi eladási árainak összevetése céljából. Ehhez a közösségi ágazat által a független vevők felé érvényesített árakat hasonlították össze az érintett ország együttműködő exportáló gyártóinak áraival. A kereskedelmi szint különbségeinek és az importálás utáni költségeknek a figyelembevételére szükség szerint kiigazításokat kellett alkalmazni.

(65)

Az alákínálás kiszámítása a teljes és ellenőrizhető információkat szolgáltató, a mintába felvett összes együttműködő közösségi gyártótól származó információk alapján történt. Az összehasonlításból kiderült, hogy a vizsgált időszakban az alákínálási különbözetek súlyozott átlaga (a közösségi ágazat eladási árainak százalékában kifejezve) 24 % volt.

(66)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság a közösségi ágazatot befolyásoló minden lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált. Az alább bemutatott adatok az értékesítés és a piaci részesedés tekintetében a teljes közösségi ágazatra, az összes többi mutató tekintetében pedig a mintába felvett vállalatokra vonatkoznak. Három, a mintába felvett vállalatra vonatkozó adatok nem szerepelnek, mert: i. az egyik vállalat egy nagy acélfeldolgozó csoport része volt a 2007 májusában történt kiválásig, ami azt jelenti, hogy a kiválás előtti és utáni információk nem lennének összehasonlíthatók, ii. egy másik vállalat nem adott be megfelelően részletes adatokat, és iii. egy vállalat nem tudta beadni a 2008. évi tényszámokat és a 2009. évi előrejelzést. Ahhoz, hogy konzisztens adatok álljanak rendelkezésre a kármutatók és a kárveszély elemzéséhez, a harmadik vállalatot ki kellett venni a kármutatók elemzéséből is. Tekintve azonban, hogy e három vállalatnak csak viszonylag kis súlya volt a mintában, ez a kivétel semmilyen módon nem befolyásolja a mutatók révén kialakuló általános képet.

(67)

A mintába felvett gyártók termelése a 2005-ös mintegy 2 000 000 tonnás szintről növekedve 2007-ben érte el a csúcsát, több mint 2 200 000 tonnát (a fenti (57) preambulumbekezdésben leírt megnövekedett keresletnek köszönhetően), mielőtt a vizsgált időszakban csökkent volna. Összességében a termelés a figyelembe vett időszakban 7 %-kal, kb. 2 150 000 tonnára nőtt a vizsgált időszakban.

(68)

A termelési kapacitás a mintába felvett gyártók termelési egységeinek névleges kapacitása alapján került megállapításra, figyelembe véve a leállásokat, valamint azt, hogy egyes esetekben a kapacitás egy részét arra használták, hogy ugyanazokon a gyártósorokon más terméket gyártsanak.

(69)

A mintába felvett gyártók termelési kapacitása a figyelembe vett időszakban stabilan 2 400 000 tonna körül volt.

(70)

A kapacitáskihasználás 83 % volt 2005-ben, és mintegy 90 %-ra nőtt a figyelembe vett időszak hátralévő részében. Ez tükrözi a termelési volumeneknek a (67) preambulumbekezdésben leírt változását. Összességében a kapacitáskihasználás csak 7 százalékponttal nőtt, ami nem számottevő növekedés a felhasználásnak a fenti (57) preambulumbekezdésben leírt tetemes növekedéséhez képest.

(71)

Fontos azonban megjegyezni, hogy a felhasználás magas szintje miatt a mintába felvett gyártók nagy kapacitáskihasználással működtek. A nagy kapacitáskihasználás lehetősége fontos tényezőnek tekintendő abban az értelemben, hogy a hasonló terméket kielégítő nyereséggel tudják gyártani. A figyelembe vett időszakban fennálló helyzet például gyökeresen különbözik a 2002 és 2004 közöttitől, amikor a többek között Horvátországból, Oroszországból és Ukrajnából származó dömpingelt import által gyakorolt nyomás miatt a közösségi ágazat kapacitáskihasználása csak 66–75 % körül volt és így a közösségi ágazat 5 % és 10 % közötti veszteséget volt kénytelen elkönyvelni.

(72)

A mintába felvett gyártók zárókészleteinek szintje 2006-ban 16 %-kal emelkedett, majd 2007-ben kissé csökkent (3 százalékponttal), majd a vizsgált időszakban tovább csökkent, újabb 1 százalékponttal. Meg kell jegyezni, hogy a termékek döntő többsége rendelésre készül, ezért ennek a mutatónak a szerepe a kárelemzésben korlátozottnak tekintendő.

(73)

A közösségi ágazat saját termelésének a Közösség piacán független vevők számára értékesített mennyisége a vizsgált időszakban mintegy 2 000 000 tonna volt, ami 14 %-os növekedés 2005-höz képest. A növekedés a fenti (56) preambulumbekezdésben leírt tetemes felhasználásnövekedésnek tulajdonítható, amelynek pozitív hatása csak részlegesen tükröződött a közösségi ágazat megnövekedett értékesítésében.

(74)

Meg kell jegyezni, hogy a kínai import és a közösségi ágazat értékesítése főleg három piaci szegmensben versenytársai egymásnak: gépipar, építőipar és csővezetékek. Valójában a közösségi ágazat értékesítésének 65 %-a és a kínai import mintegy 80 %-a erre a három piaci szegmensre jut.

(75)

A figyelembe vett időszakban a közösségi ágazat piaci részesedése 5 százalékponttal csökkent, azaz a 2005-ös 69 %-ról lecsökkent a vizsgált időszakban mért 64 %-ra. Ez a piacvesztés azt tükrözi, hogy a felhasználás tetemes növekedését a közösségi ágazat a masszívan növekvő kínai import miatt csak részben tudta kihasználni. Emlékeztetőül: a kínai import piaci részesedése ugyanebben az időszakban 1 %-ról 17,1 %-ra ugrott (lásd a fenti (61) preambulumbekezdést).

(76)

2005 és a vizsgált időszak között, amikor a közösségi felhasználás 24 %-kal emelkedett, a közösségi ágazatnak a Közösség piacán elért értékesítési volumene csak 14 %-kal növekedett, piaci részesedése pedig 5 százalékponttal csökkent. Másfelől a kínai import volumene ugyanebben az időszakban több mint 20-szorosára növekedett, piaci részesedése pedig 16 százalékponttal nőtt. Megállapítható tehát, hogy noha a közösségi ágazatban volt is némi növekedés, semmiképpen sem tudta maradéktalanul kihasználni a lényegesen megnövekedett piaci keresletet, miközben a kínai import aránytalanul nagy mértékben kihasználta azt.

(77)

A mintába felvett gyártóknál a foglakoztatási szint 6 %-kal stabilan nőtt 2005 és 2007 között. 2007 és a vizsgált időszak között viszont 6 százalékponttal csökkent. Összességében a mintába felvett gyártóknál a foglalkoztatás 2005 és a vizsgált időszak között gyakorlatilag változatlanul 9 100 fő körül volt. Ez azt mutatja, hogy a mintába felvett gyártók javították hatékonyságukat, mivel ezzel párhuzamosan a termelési volumen 7 %-kal nőtt (lásd a fenti (67) preambulumbekezdést).

(78)

A mintába felvett gyártóknál az egy foglalkoztatottra jutó éves termelésben (tonna) mért termelékenység a figyelembe vett időszakban stabilan emelkedett, és végül a vizsgált időszakban 7 %-kal volt nagyobb, mint 2005-ben. Ez összhangban van azzal, hogy a foglalkoztatás a figyelembe vett időszakban gyakorlatilag változatlan maradt, míg a termelés 7 %-kal nőtt.

(79)

Az egy főre eső átlagbér 2005 és 2006 között 7 %-kal nőtt, majd 2006 és 2007 között további 8 százalékponttal, és gyakorlatilag változatlan maradt 2007 és a vizsgált időszak között. Összességében az egy főre eső átlagbér a figyelembe vett időszakban 16 %-kal növekedett. Az átlagbérköltség növekedése részben annak tudható be, hogy a viszonylag alacsony átlagbért fizető közösségi gyártóknál történt leépítésekkel olyan, a közösségi gyártóknál történt létszámbővítés áll szemben, ahol az átlagbér viszonylag nagy volt. Mivel a bérek átlagos növekedését részben kompenzálta a termelékenység jelentős növekedése, a munkaerőköltségeket illetően az összhatás nem volt különösebben jelentős.

(80)

A mintába felvett gyártók eladási árai 2005 és 2007 között jelentősen, 21 %-kal nőttek, és a vizsgált időszakban gyakorlatilag változatlanok maradtak. Az eladási árak és az értékesítési volumenek egyidejű növekedésének a magyarázata, hogy ugyanebben az időszakban a költségek is növekedtek. A közösségi gyártók érvényesítették ezt a növekedést az eladási áraikban, áthárítva azt a vevőikre. Ezért csak a vizsgált időszakban jelentkezett az, hogy a kínai termékek növekvő nyomása kezdett egyértelmű hatással lenni az eladási árakra, amikor is a közösségi ágazat árai a 4 százalékpontos költségnövekedés dacára is stagnáltak.

(81)

Mint az alábbi táblázatból látható, a költségnövekedést főleg a nyersanyagárak növekedése okozta. A közösségi ágazat valójában nagyon hatékonyan kordában tudta tartani a munkaerőköltségek és más általános költségek növekedését. A nyersanyagárak növekedését azonban csak az eladási árak arányos növekedése tudta ellensúlyozni, és a figyelembe vett időszakban ez egyre nehezebbé vált.

(82)

A hasonló termék mintába felvett gyártóinak a nettó árbevétel százalékában kifejezett nyereségessége a figyelembe vett időszakban a 2005-ös 12,1 %-ról 2007-re 17,9 %-ra nőtt, majd a vizsgált időszakban lecsökkent 15,4 %-ra. A nyereségesség tehát 2005 és a vizsgált időszak között 3 %-kal nőtt.

(83)

A beruházások megtérülése – a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékában kifejezett eredmény – nagyjából a nyereségesség tendenciáját követte: A 2005-ös 47 %-ról 2006-ra 85 %-ra nőtt, 2007-ben 79 %-ra csökkent, majd a vizsgált időszakban tovább csökkent 52 %-ra. Összességében a beruházások megtérülése a figyelembe vett időszakban 4,6 százalékponttal növekedett.

(84)

Az üzemi tevékenységekből származó nettó pénzáramlás 2005-ben közel 367 millió EUR volt. 2006-ban mintegy 684 millió EUR-ra nőtt, 2007-ben 1 milliárd EUR-ra, majd visszatért 630 millió EUR-ra a vizsgált időszakban. Nem volt arra utaló jel, hogy a közösségi ágazat a tőkebevonás terén nehézségekbe ütközött volna

(85)

A mintába felvett vállalatoknak a hasonló termék előállításába történő éves beruházása 2005 és 2006 között 83 %-kal nőtt, majd 2006 és 2007 között további 94 százalékponttal, és ezután még kissé tovább növekedett a vizsgált időszakban. Összességében a beruházások 2005 és a vizsgált időszak között 185 %-kal nőttek. Ezeknek a közösségi ágazati beruházásoknak főbb céljai a termékminőség javítása, az üzemi hatékonyság növelése, új termékek és technológiák kifejlesztése, valamint a munkabiztonság és a környezetvédelem javítása voltak. Nem eredményezték a termelési kapacitások növekedését.

(86)

Úgy tekinthető, hogy a közösségi ágazat a figyelembe vett időszakban nagyon jelentős mennyiségű erőforrást irányított át a beruházásokba. Ennek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a korábbi években, amikor is a közösségi ágazat nyereségessége rendkívül kicsi, sőt néha negatív volt, csak nagyon kevés beruházást engedhettek meg maguknak. Mivel a közösségi ágazat hosszú ideig hátrányos helyzetben volt a többek között Horvátországból, Oroszországból és Ukrajnából származó dömpingelt import miatt és jelentősen vissza kellett fognia a beruházásokat (4), a szükséges beruházási szint nem volt teljesíthető. A figyelembe vett időszakban elért nagyobb nyereségesség ezért létfontosságú volt a közösségi ágazatnak ahhoz, hogy meg tudja valósítani azokat a beruházásokat, amelyeket oly sokáig el kellett halasztania. Termelési kapacitást bővítő beruházás nem volt, mert a kínai import agresszív előretörése miatt egyre inkább kérdésessé válik, hogy a növekvő keresletet ki lehet-e használni.

(87)

Tekintettel az érintett országból érkező dömpingelt import mennyiségére, piaci részesedésére és árára, a tényleges dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi ágazatra gyakorolt hatása jelentősnek tekintendő. Fontos felidézni, hogy 2006-ban már születtek dömpingellenes intézkedések a több országból származó import által okozott dömping leküzdésére. A közösségi ágazat által a figyelembe vett időszakban elért jó pénzügyi eredmények vitathatatlanul lehetővé tették, hogy az ágazat valamelyest kilábaljon a legutóbbi dömping által okozott helyzetből. Megmutatkozott azonban az is, hogy a közösségi ágazat nem tudta maradéktalanul kihasználni az elemzés alá vont időszakban történt rendkívüli piacbővülés lehetőségeit (lásd a fenti (75) preambulumbekezdést), mivel az említett intézkedések hatálya alá eső import korábbi piaci részesedését átvette az olcsó kínai import, ami szintén rontotta a közösségi ágazat piaci részesedését. Ennek minden bizonnyal volt olyan hatása, hogy a közösségi ágazat nem tudott teljesen kilábalni a korábbi helyzetből és korlátozta a termelési kapacitásokba való beruházást, és azok abból a célból való bővítését, hogy lépést tudjanak tartani a piacbővüléssel (lásd a fenti (86) preambulumbekezdést). Megállapítható tehát, hogy a közösségi ágazat kilábalása a korábbi dömping okozta helyzetből nem tekinthető befejezettnek, és hogy a közösségi ágazatot továbbra is veszélyezteti a Közösség piacán megjelenő dömpingelt import tetemes mennyisége által feltehetően okozott káros hatás.

(88)

Az ellenőrzött adatok a károkozás fennállására utalnak. Jelentős piacbővülés közepette (+ 24 %) a közösségi ágazat valójában csak részlegesen tudta növelni értékesítését a Közösség piacán (+ 14 %), aminek következtébe piaci részesedése csökkent (69 %-ról 64 %-ra). Ezzel a háttérrel a közösségi ágazatnak mindazonáltal sikerült elegendően nagy kapacitáskihasználást és jó árakat tartania, így nyereségessége jó szinten maradt (15 % körül a vizsgált időszakban). Következésképpen a közösségi ágazatot érő kár korlátozott volt és nem okozott jelentősebb gazdasági problémát.

(89)

A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy a közösségi ágazatot a vizsgált időszakban nem érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár. Azt is hangsúlyozni kell azonban, hogy a közösségi ágazat olyan időszakot hagyott maga mögött, amelyben dömping káros hatásainak volt kitéve – e dömping miatt 2006-ban dömpingellenes intézkedéseket kellett bevezetni. Ha a közösségi ágazatnak sikerült is részben kilábalnia a korábbi hátrányos helyzetből, ez főleg annak volt köszönhető, hogy 2005 és a vizsgált időszak között nagyon jelentős piacbővülés játszódott le. Noha a dömpingellenes intézkedések 2006 júniusában történő elfogadása kiküszöbölte a számos országból érkező dömping káros hatásait, a vizsgált időszakban a Közösség piacán jelentős arányban volt jelen olcsó dömpingelt termék, nevezetesen a kínai import. Ha a piaci körülmények megváltoznának és a figyelembe vett időszakban tapasztalt piacbővülés leállna, a növekedés korábbi trendje pedig megfordulna, akkor a közösségi ágazat teljes mértékben ki lenne téve az ebből a dömpingelt importból eredő lehetséges káros hatásnak. Megállapítható tehát, hogy noha a közösségi ágazatot nem érte jelentős kár a vizsgált időszakban, de annak végén sebezhető állapotban volt.

(90)

Ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, hogy a közösségi ágazatot fenyegeti-e kárveszély, a figyelembe vett időszakra és a vizsgált időszakra meghatározott tényezők közül néhányat tovább kellett elemezni. Ez a további elemzés a 2008. és 2009. évre szóló fontosabb kármutatókról gyűjtött információk alapján történt. Ehhez kérdőíven információkat kellett kérni a mintába felvett vállalatoktól, aktualizálni kellett a statisztikai információkat és elemezni kellett a felek által megadott más tényezőket. Ennek alapján a következőket lehetett megállapítani:

(91)

A közösségi felhasználás, amely a vizsgált időszakig növekedett, becslések szerint jelentősen, legalább 30 %-kal csökkenni fog a vizsgált időszak vége és 2009 között. Ez a becslés a rendelkezésre álló nyilvános információkon alapul, és azt alátámasztják a panaszos által szolgáltatott adatok és a mintába felvett közösségi gyártók által adott előrejelzések is.

(92)

Ezenkívül a panaszos piaci szegmensenként információkat adott meg, amelyek jelentős csökkenést vetítenek előre az összes szegmensben, kivéve az OCTG-t, amelyet az egyébként általánosan meredek keresletzuhanás kevésbé látszik érinteni.

(93)

A KNK-ból származó dömpingelt import a vizsgált időszak végéig továbbra is jelentősen nőtt. Már bizonyos, hogy ez az éves szintű növekvő tendencia legalább 2008 végéig megmaradt. Tekintve a 2008 utolsó hónapjaitól tapasztalható felhasználás-visszaesést, a piaci részesedés várhatóan nőni fog 2009-ben is.

(94)

A kínai import várhatóan továbbra is a gépiparba és az építőiparba, valamint a csővezetékek piaci szegmensére összpontosul, mint azt a fenti (60) preambulumbekezdés is említi.

(95)

Még ha a csökkenő piaci kereslet miatt az import összvolumene csökkenne is – amely csökkenés azonban várhatóan elhanyagolható lesz – a kínai import arányosan akkor is növelni fogja piaci részesedését ezekben a szegmensekben, ahol amúgy is már régóta erős pozíciókkal rendelkezik. Valószínű, hogy az olcsó import valójában még vonzóbb lesz egy olyan piacon, amely egyre inkább törekszik a költségcsökkentésre.

(96)

Következésképpen a kínai import piaci részesedése várhatóan nőni fog. A felhasználás alakulásától függően a kínai import piaci részesedése még néhány százalékponttal nőhet is 2008 és 2009 között, figyelembe véve az utóbbi években tapasztalt agresszív piacbővítési politikát (lásd a fenti (61), és az alábbi (114) és (115) preambulumbekezdést).

(97)

Az érintett termék importárairól a kínai exportőrök szövetsége (CISA) kijelentette, hogy azok lényegesen nőttek a vizsgált időszak után.

(98)

Az EUROSTAT adatai valóban megerősítik a vizsgált időszak utáni árnövekedést. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy ez a növekedés néhol jelentős (akár 33–43 % is lehet). A vizsgálat azonban kimutatta, hogy ez a növekedés az egyes nyersanyagok (acél, vashulladék és nyersvas) és az energia általános árnövekedésének a megjelenése, ami világjelenség volt 2008 áprilisa és októbere között, és ez a növekedés nem szüntette meg az alákínálást, ami láthatóan tetemes maradt.

(99)

A közösségi ágazat termelése a vizsgált időszak és 2009 között várhatóan 20 és 35 százalékpont közötti mértékben csökken. Ezt a tendenciát a mintába felvett vállalatok által adott előrejelzések megerősítették. Ezeknek az előrejelzéseknek az elemzéséből az is kimutatható, hogy az általános termeléscsökkenés azt is tükrözi, hogy a felhasználás általános csökkenésén belül az egyes terméktípusok iránti kereslet kevésbé csökkent, mint mások iránt, így a termékösszetétel változása várható.

(100)

A mintába felvett vállalatok által megadott információkból az is kitűnik, hogy a termelési kapacitás várhatóan változatlan marad 2009-ben, míg a kapacitáskihasználás ugyanebben az évben meredeken csökkenni fog, 70 %-hoz közeli szintre. Ez összhangban van a felhasználásnak a (91) preambulumbekezdésben leírt meredek zuhanásával. Az ellenőrző látogatások során már valóban találtak is erre utaló jeleket: i. műszakok csökkenése (leggyakrabban heti 18-ról 15-re), ii. csoportos létszámleépítés és az ideiglenes munkavállalók elbocsátása, és iii. meghosszabbított leállások az ünnepek környékén. Emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi vizsgálatok már jelezték, hogy 75 %-os kapacitáskihasználás alatt a közösségi ágazat valószínűleg nem tud fenntartható módon működni (lásd a fenti (71) preambulumbekezdést).

(101)

A közösségi ágazatnak a Közösség piacán történő értékesítésére az előrejelzések jelentős csökkenést mutatnak, ugyanazon okokból, mint amelyeket a fenti (99) preambulumbekezdés fejt ki; a mintába felvett közösségi gyártók által készített előrejelzések szerint az értékesítés minimum a felhasználás csökkenésével arányosan, de lehet hogy még nagyobb mértékben fog csökkenni.

(102)

Mivel a közösségi ágazat az előrejelzések szerint a dömpingelt kínai importtal szemben továbbra is veszít piaci részesedéséből a Közösség piacán, ez arra kényszeríti, hogy egyre jobban az exportpiacokra hagyatkozzon. A mintába felvett vállalatok beszámolóiból valóban ki is derül, hogy az értékesítés csökkenése nagyobb, mint az össztermelés csökkenése, mert az exportra termelés viszonylag stabil a közösségi piacra szánt áruk termeléséhez képest. Ennek oka, hogy a közösségi ágazat exporttevékenysége az OCTG-re (35 %), a csővezetékekre (25 %) és az energiatermelésre koncentrálódik, míg a gépipar és az építőipar a közösségi ágazat exportjának csak 16 %-át teszi ki (szemben a Közösségben történő értékesítéssel, ahol ez az arány 60 %, lásd a fenti (73) preambulumbekezdést).

(103)

A közösségi ágazat által szolgáltatott adatok azt mutatják, hogy az értékesítés volumene már csökkent, illetve várhatóan jelentősen csökkenni fog, különösen egyes olyan piaci szegmensekben, ahol a kínai áruk piacfoglalása intenzívebb (azaz a gépiparban és építőiparban, illetve a csővezetékek terén).

(104)

Ami az eladási árakat illeti, ezek a mintába felvett gyártók előrejelzése szerint átlagban változatlanok maradnak a vizsgált időszakban tapasztalt árakhoz képest.

(105)

Az eladási árak alakulása azonban nem teljesen reprezentatív a reáláraknak a termékek szerinti lebontásban várhatóan bekövetkező csökkenése tekintetében. Ennek oka, hogy a kínai import árnyomása miatt a közösségi ágazat megpróbál elmozdulni a jobb minőségű csövek gyártása felé. Ennek következtében a közösségi ágazat összértékesítésében a kevésbé jó minőségű termékek részaránya jelentősen nagyobb mértékben csökken, mint az összértékesítés átlagos csökkenése, ezáltal a drágább termékek súlya arányosan nagyobb lesz. Ez az oka annak, hogy az árak átlagos csökkenése várhatóan kisebb lesz, mint az az árcsökkenés, amelyet azok a gyártók szenvednek el, amelyek közvetlenebbül versenyeznek a dömpingelt kínai importtal.

(106)

Információkat kellett ezért beszerezni a közösségi ágazattól számos olyan reprezentatív terméktípus árának alakulásáról, amelyek a vizsgált időszakban közvetlen versenyben voltak a dömpingelt kínai importtal. Ezen elemzés alapján megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a KNK-ból jelentős mennyiségben importált fontosabb terméktípusok ára 2008 második felében emelkedett, hogy az árak valamelyest tükrözzék a fenti (98) preambulumbekezdésben is említett költségnövekedést.

(107)

A mintába felvett vállalatoknak adatokat kellett benyújtaniuk az érintett termékre vonatkozó költségeik várható alakulásáról, valamint a fontosabb költségtényezőkről.

(108)

A beadott adatok szerint általános költségnövekedés valószínű. Ez két fő tényezőnek tulajdonítható. Először, a kisebb termelés és kapacitáskihasználás okozta munkaerő-csökkenés az ideiglenes elbocsátás és a rövidített munkaidő alkalmazása miatt várhatóan nem jár a munkaerőköltség ezzel arányos csökkenésével, mert ezek valószínűleg növelik a munkaerő átlagköltségét. Másodszor, a termékösszetétel elmozdulása a nagy értékű (noha nem feltétlenül nagyobb nyereséget hozó) termékek irányába azt jelenti, hogy átlagban a költségek is (ideértve a nyersanyagok költségeit is) nőnek. Ezenkívül a kisebb volumenek és az optimálisnál rosszabb kapacitáskihasználás miatti nyilvánvaló hatékonyságcsökkenés arányosan megnöveli az állandó költségeket.

(109)

A közösségi ágazat piaci részesedése a határozottan szűkülő európai piacon a dömpingelt kínai import megnőtt nyomása miatt várhatóan néhány százalékponttal csökkenni fog a vizsgált időszak és 2009 között (lásd a fenti (93) és (101) preambulumbekezdéseket).

(110)

A közösségi gyártók által szolgáltatott adatok szerint a közösségi ágazat nyereségessége kis mértékben, 0,5 százalékponttal csökkent a vizsgált időszak és 2008 között. A beszámolók szerint a nyereségesség jelentősen esett 2008 végére és 2009-re várhatóan meredeken csökken, mintegy 2 %-ra.

(111)

Emlékeztetni kell arra, hogy már korábban is kitűnt, hogy a közösségi ágazat nyereségessége rendkívül kicsi volt azokban az időszakokban, amikor a kapacitáskihasználás 75 % alatt volt. Bizonyítottan ez állt fenn a 954/2006/EK tanácsi rendeletben (5) vizsgált időszakban, amikorra a többek között Horvátországból, Oroszországból és Ukrajnából érkező dömpingelt import árnyomása miatt a kapacitáskihasználás jelentősen csökkent.

(112)

A felhasználásnak, a dömpingelt kínai termékek importjának és a fontosabb kármutatóknak a vizsgált időszak és 2009 közötti valószínű alakulására vonatkozó fenti elemzés azt mutatja, hogy a közösségi ágazat gazdasági helyzete már jelentősen romlott és ez várhatóan folytatódni, sőt súlyosbodni fog a közeljövőben. Ezt egyértelműen mutatja a termelés, a közösségi értékesítési volumenek, a piaci részesedések és a nyereségesség (kb. –13 százalékpont) nyilvánvaló csökkenése. Ez az értékelés olyan adatok alapján készült, amelyek kellően részletes információkkal alátámasztott előrejelzésekre vonatkoznak. A vizsgált időszak utáni és 2008 végéig tartó időszakra vonatkozó tendenciák nagyrészt már most igazolhatók az elvégzett ellenőrző látogatások alapján. A vizsgálat során további információk is érkeztek (főleg az eladási árak és volumenek csökkenéséről és 2009-re vonatkozóan). Még akkor is, ha nem mondható el teljes bizonyossággal, hogy a jelzett tendenciák pontosan a vártnak megfelelően alakulnak – merthogy előrejelzésről van szó –, ez most nagyon is valószínűnek tűnik. Megállapítható tehát, hogy a közösségi ágazat már 2009 első hónapjaiban jelentős károkat szenved el.

(113)

Az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdése szerint vizsgálni kellett, hogy mely tényezők (ha vannak) hoznának létre olyan helyzetet, amelyben a dömpingelt import károkat okoz a közösségi ágazatnak. Ebben az összefüggésben külön mérlegelés tárgyát képezték a következők: i. a dömpingelt import alakulása, ii. az exportőrök szabad kapacitása, iii. a kínai import árszintje és iv. a készletszint.

(114)

A KNK-ból származó import látványosan növekedett, 2005 és a vizsgált időszak között 26 000 tonnáról 543 000 tonnára, mint ahogy ezt a fenti (59) preambulumbekezdés ismerteti. Ennek az importnak az árszintje tartósan alacsony volt, ami jelentős alákínálást jelentett a Közösség piacán más beszerzési források által kínált árakhoz képest. E dömpingelt import piaci részesedésének jelentős növekedése (lásd a fenti (61) preambulumbekezdést) megerősíti, hogy az import ilyen alakulása nem a kereslet növekedésének következménye volt. Sőt, úgy tűnik, hogy az import alakulásának nagyrészt egy azon alapuló mögöttes stratégia volt a hajtóereje, hogy a más forrásokból származó dömpingelt import korábban elfoglalt piaci helyét (lásd az alábbi (141) preambulumbekezdést) foglalja el, azzal a céllal, hogy agresszíven új piacot hódítson meg. A 2008 második felében megfigyelhető importár-növekedés teljes mértékben a nyersanyagköltségek növekedésének tudható be, ami világszerte növelte a varrat nélküli csövek költségeit, és semmi jel nem mutatott arra, hogy csökkenteni kívánták volna az EK piacán jelenlévő más szállítók és a saját áraik közötti különbséget.

(115)

Ennek alapján megállapítható, hogy nincs közvetlen összefüggés a felhasználás alakulása és dömpingelt import szintje között. Ehelyett azt lehet megállapítani, hogy a dömpingelt import 2005 és a vizsgált időszak között mindenképpen növekedett volna, még változatlan felhasználás mellett is, azzal az egy különbséggel, hogy nagyobb hatása lett volna más szállítók piaci részesedésére. Nem zárható ki, hogy ez már a figyelembe vett időszakban is jelentős kárt okozott volna a közösségi ágazatnak akkor, ha a felhasználás nem olyan ütemben nőtt volna, mint ahogy az valójában történt. Megállapítható ezért, hogy ha a Közösség piacán összességében a tendencia lefelé mutatott volna, az akkor sem gyakorolt volna lényeges hatást a dömpingelt import volumenének alakulására. A Közösség piacára való betöréshez a figyelembe vett időszakban használt agresszív stratégia minden valószínűség szerint folytatódni fog, azzal a fő céllal, hogy a dömpingelt olcsó import révén más gazdasági szereplők rovására szerezzenek piaci részesedést.

(116)

A legújabban rendelkezésre álló, a teljes 2008-as évre vonatkozó adatok szerint az import 507 589 tonna volt, azaz több, mint 2007-ben, habár kissé kevesebb, mint a vizsgált időszakban. Ezenfelül a 2008 utolsó két hónapjára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy az import még nőtt is az előző év azonos időszakához képest (2008-ban 84 000 tonna volt, szemben a 2007-es 79 000 tonnával); annak ellenére, hogy a vizsgálat kimutatta, hogy 2008 novemberében már egyértelmű jelei voltak annak, hogy a kereslet a Közösség piacán csökken. Megállapítható tehát, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb információk szerint a KNK-ból származó importvolumen minimum állandónak tekinthető. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy még abban az esetben is, ha a dömpingelt import rövid távon a korábbiakhoz képest eltérő tendenciát mutatna, azaz változatlan maradna vagy elkezdene csökkeni, azt akkor is a felhasználás alakulásának tükrében kellene értelmezni és elemezni. Más szóval, az erre a tényezőre vonatkozó megállapítások nem alapulhatnak egyszerűen a dömpingelt import volumenének abszolút értékben vett alakulásának megfigyelésére, hanem megfelelően számításba kell venni annak a piacnak a viszonyait, ahol ez történik, és hogy ezek eredményeként nő, vagy pedig csökken-e a dömpingelt import piaci részesedése. A rendelkezésre álló információk alapján egyértelmű, hogy nem csak a dömpingelt import piaci részesedésének tetemes növekedése volt tapasztalható a figyelembe vett időszakban, hanem az is látszott, hogy nincs jele annak, hogy ez a tendencia megállna vagy megfordulna olyan időszakban, amikor a kereslet már elkezdett szűkülni. A dömpingelt kínai import piaci részesedésének növekedése következésképpen elkerülhetetlennek tűnik (lásd a fenti (96) preambulumbekezdést). Megállapítható tehát, hogy, figyelembe véve a felhasználás várható nagy arányú csökkenését, e dömpingelt import nyomása a közösség piacán valószínűleg nagy mértékben nőni fog.

(117)

A mintába felvett exportáló gyártók által megadott információk elemzése azt mutatja, hogy ezeknél a vállalatoknál csak a 2008-as évre legalább 740 000 tonna kapacitásnövekedés várható. A közösségi ágazat továbbá azt állítja, hogy a mintába felvett két vállalat varrat nélküli csövet gyártó üzemek építését tervezi, ami 2009 közepére 500 000 tonna új kapacitást jelent. Az előrejelzett kapacitásnövekedés természetesen csak akkor lesz ellenőrizhető, amikor ezek már működnek, így nehéz megítélni a jövőbeni kínai szabad kapacitásokat. Az azonban csak a mintába felvett kínai exportőröktől kapott válaszok alapján is megállapítható, hogy Kínában jelentős szabad termelési kapacitások vannak, figyelembe véve azt is, hogy a vizsgált időszakban a Közösség számított összfelhasználása 3 300 000 tonna volt. A panaszos ezenkívül hitelt érdemlő információkat nyújtott be arról, hogy 2009 januárjában két új, varrat nélküli csöveket gyártó létesítményt helyeztek üzembe a KNK-ban. Ez a két üzem, egyenként mintegy 400 000 tonna kapacitással, önmagában képes arra, hogy az EK piaci keresletének egynegyedét kielégítse.

(118)

A kínai gyártók szövetsége (CISA) által megadott információk szerint a kínai össztermelés 20 millió tonna körül van. A mintába felvett kínai gyártók arról számoltak be, hogy szemben a 2005-ös 17 %-os exportrészaránnyal a vizsgált időszakban exportjuk átlagban összértékesítésük 27 %-át tette ki. Megállapítható tehát, hogy a figyelembe vett időszakban a kínai exportőrök exportálási hajlandósága lényegesen megnőtt, ami az export abszolút értékben mért nagyon jelentős növekedéseként jelent meg, mivel a mintába felvett gyártók összértékesítése több mint 56 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban. Nincs jele annak, hogy ez a tendencia, amely a termelésbővülés és az exportrészarány növekedésének együttes hatása, a közeljövőben megfordulna.

(119)

A kínai exportnak a Közösségbe irányuló százalékos aránya (az összes kínai exporthoz viszonyítva) a figyelembe vett időszakban jelentősen növekedett, a 2005-ös 1 %-ról a vizsgált időszakban mért 9 %-ra. Ez megerősíti, hogy a figyelembe vett időszakban jelentős elmozdulás történt az exportálási tevékenységekben és a Közösség nagyobb jelentőségre tett szert a kínai exportőrök általános piaci stratégiájában. A kínai export további főbb piacai: az USA 36 %-kal (a 2007-es 31 %-ról), Algéria (6 % a 2006-os 2 %-ról) és Dél-Korea (6 % a 2005-ös 3 %-ról). Ennek alapján az újonnan létrehozott többletkapacitások jelentős része várhatóan az EK piacára fog irányulni. Ráadásul hamarosan ezeknek a piacoknak, különösen az USA piacának jelentős zsugorodása várható, így az innen felszabaduló volumeneket is könnyen átirányíthatják az EK–ba. Ilyen átirányítás eddig még nem nagyon történt, mert, a kínai statisztikák és a mintába felvett kínai gyártóktól kapott információk alapján, az EK piaci árai valamivel alatta vannak a többi piacon elérhető áraknak. Várható azonban, hogy ha a többi piacon az exportmennyiség jelentősen csökken, az árszempontokat mellőzni fogják annak érdekében, hogy elegendően magas szinten tudják tartani a termelést és a kapacitáskihasználást. Az is várható, hogy az átirányítási stratégiának könnyű célpontjai lesznek az olyan piacok, ahol a piacszerzésről már bebizonyosodott, hogy könnyű és nagyon sikeres – mint például a Közösség piaca.

(120)

A kínai importárak a figyelembe vett időszakban lényegesen elmaradtak nem csak a közösségi ágazat áraitól, hanem a más országokból származó import áraitól is. Ezt megerősíti a fenti (65) és a lenti (142) preambulumbekezdésben említett alákínálási elemzés. A megállapított nagyon jelentős és szisztematikus (azaz típusonkénti lebontásban is viszonylag egyöntetű) alákínálás biztosította a dömpingelt import piaci részesdésének folyamatos bővülését a figyelembe vett időszakban. A figyelembe vett időszakban tehát egyértelmű kapcsolat volt a dömpingelt import piaci részesedésének növekedése és a más forrásból – ideértve a közösségi ágazatot is – származó értékesítés piaci részesedésének csökkenése között, és ezt annak az előnynek a kihasználásával lehetett elérni, amit az eladási árak közötti jól látható különbség jelentett. Az, hogy ez a figyelembe vett időszakban nem okozott jelentős kárt a közösségi ágazatnak, csak annak köszönhető, hogy a közösségi piac bővülése elegendő volt ahhoz, hogy a közösségi ágazat meg tudja tartani termelését, termelési kapacitásait, értékesítését és nyereségességét.

(121)

Nincs ok azt hinni, hogy jelentős keresletszűküléssel jellemezhető gazdasági környezetben tendencia lehetne az alacsony árszint növekedése. Ellenkezőleg, ha a szállítókon múlik, figyelemmel a zsugorodó felhasználásra, az alacsony árszint várhatóan alacsony is marad, hogy a szállító növelni tudja piaci részesedését vagy legalábbis megtartsa és stabilizálja a meglévőket. Ugyanakkor az érintett terméket a saját termékeikbe beépítő, már eddig is olcsó árukat vevő gyártók is nyomást fognak gyakorolni annak érdekében, hogy az alacsony árszint megmaradjon vagy akár csökkenjen is, hogy meg tudják fogni a költségeiket. A korábban drágább termékeket előnyben részesítő gyártók hajlamosak ott csökkenteni a termelési költségeiket ahol csak lehet, így még akkor is az olcsóbb beszerzések felé mozdulnak el, ha ez esetleg például a termékminőség vagy az ellátásbiztonság rovására történik.

(122)

A fenti (98) preambulumbekezdés említette, hogy a kínai importárak bizonyos növekedést mutattak a vizsgált időszak után. Mivel ez a növekedés főként néhány fontos nyersanyag világszintű árnövekedését türközte, nem zárható ki, hogy az csak ideiglenes, és visszafordul, amint ezeknek a nyersanyagoknak az ára csökken. Ráadásul, tekintve, hogy ezek a nyersanyagok közcikkek, az áremelkedésük végül többé-kevésbe ugyanúgy megjelenik az összes többi gyártó által gyártott varrat nélküli csövek árában. A közösségi ágazatnak is érvényesítenie kellett ezt az árnövekedést az eladási áraiban, amelyek így emelkedtek. Következésképpen, mivel a piacon az összes ár emelkedést mutatott, a dömpingelt import árai továbbra is lényegesen elmaradtak a közösségi ágazat eladási áraitól, még a vizsgált időszak utáni időszakban is.

(123)

Végül megállapítható, hogy a dömpingelt import nagyon alacsony árszintjének negatív hatása kettős: i. egyfelől a jelentős árkülönbség valószínűleg elmozdulást fog okozni a dömpingelt import irányába, mert valószínűbb, hogy a felhasználók egyre nagyobb mennyiségben vesznek olcsóbb árukat, ii. másfelől az ilyen alacsony piaci árszintet a vevők valószínűleg alkupozícióik javítására fogják használni, hogy leszorítsák a közösségi gyártók és más források által kínált termékek árait, ezáltal nyomást gyakorolva mind a volumenek csökkenése, mind az alacsonyabb árszint irányába. Míg ezek a hatások megkérdőjelezhetők olyan helyzetben, amikor az árkülönbségek nem túl nagyok, a jelen esetben, és figyelembe véve az alákínálás megállapított igen nagy mértékét, a keletkező kár várhatóan súlyos lesz.

(124)

Ennek a tényezőnek nincs különösebb jelentősége az elemzésben, mert a készleteket általában a kereskedők (raktározók), nem pedig a gyártók tárolják. Noha a közösségi ágazat tett ilyen értelmű állítást, nem található bizonyíték arra, hogy olyan mértékű betárolási tevékenység folyna, ami a közeljövőben jelentősen befolyásolná a piacot.

(125)

Ki kell emelni, hogy a mintába felvett kínai gyártók egyke sem felelt meg a piacgazdasági elbánás kritériumainak, többek között azért, mert a vállalatok mindegyike továbbra is úgy tekintendő, hogy állami befolyás alatt működik (egész pontosan: nem feleltek meg az 1. sz., illetve a 3. sz. kritériumnak, vagy még más kritériumoknak sem). A jelenlegi világgazdasági válságban feltehető, hogy a kínai állam kísértést érez arra, hogy e vállalatok (vagy beszállítóik) támogatása céljából még jobban beavatkozzon, ezáltal segítve őket, hogy költségeiket alacsonyan tartsák és megtartsák, vagy akár növeljék is előnyüket az EK piacán. Végezetül megállapítható, hogy a kínai exportőrök úgy tekintendők, mint akik olyan környezetben működnek, ahol könnyen alkalmat találhatnak arra, hogy továbbra is megtarthassák árelőnyüket még abban az esetben is, ha a Közösség piacán tevékenykedő más szállítók a figyelembe vett időszakban tapasztalt dömpingárakhoz való közelítés céljából csökkentenék is áraikat. Még ha a vizsgált időszakban a dömpingelt importnál tapasztalt jelentős alákínálás által gyakorolt nyomás folytán csökkenne is a közösségi ágazat árszintje, nem zárható ki, hogy a kínai exportőrök tovább csökkentenék áraikat, hogy megmaradjon a vizsgált időszakban fennálló különbség.

(126)

A fenti (113)–(125) preambulumbekezdésben elemzett kárveszélytényezők az EK-piacnak a vizsgált időszak után megváltozott és legalább a közeljövőben valószínűleg továbbra is fennálló konkrét helyzetével összefüggésében értelmezendők. Figyelembe véve a fenti (91) preambulumbekezdésben is említett nagy arányú felhasználáscsökkenést, a kínai import jelentős kárveszélyt jelent, a következő okokból:

Ideiglenesen megállapítható, hogy intézkedések hiányában a dömpingelt kínai import nagyon hamar jelentős kárt okozna a veszélyeztetett közösségi ágazatnak, különösön az értékesítés, a piaci részesedés, a termelés és nyereségesség csökkenésének formájában.

(127)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy a dömpingelt import jelentősnek tekinthető kárt okozott-e a közösségi ágazatnak vagy ilyen kárveszélyt jelent-e. A Bizottság a dömpingelt importtól különböző többi olyan ismert tényezőt is megvizsgálta, amelyek azzal egyidőben kárt okozhattak a közösségi ágazatnak vagy kárveszélyt jelenthettek számára, hogy az e tényezők által okozott esetleges kár ne legyen a dömpingelt importnak tulajdonítva.

(128)

2005 és a vizsgált időszak között a Kínából származó érintett termék dömpingelt behozatalának mennyisége 26 273 tonnáról 542 840 tonnára, azaz több, mint 20-szorosára emelkedett, és közösségi piaci részesedése több mint 16 százalékponttal növekedett (1 %-ról 17,1 %-ra). Az import átlagos árszintje 2005 és a vizsgált időszak között csökkent, és lényegesen alacsonyabb volt, mint az összes többi beszerzési forrás átlagárszintje.

(129)

Mint a fenti (65) preambulumbekezdés említi, a kínai importnál az alákínálás súlyozott átlaggal számítva általánosan 24 %-os volt. Arra is rá kell mutatni, hogy ugyanebben az időszakban ugyanennek a dömpingelt importnak az árszintje lényegesen alacsonyabb volt, mint bármely más forrásból származó importé (lásd az alábbi (143) preambulumbekezdést).

(130)

A KNK-ból származó import 2005 és a vizsgált időszak között nem okozott olyan kárt, amely jelentősnek lenne ítélhető. Ugyanakkor egyértelmű időbeli egybeesés van a kínai import jelentős növekedése és több kármutató romlása között (például a közösségi ágazat piaci részesedése, amelynek csökkenése a felhasználás növekedésének dacára elérte az 5 százalékpontot). A dömpingelt kínai import növekedése így oka volt annak, hogy a közösségi ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni a Közösség piacán végbement keresletnövekedést. Azt is meg kell említeni ebben a tekintetben, hogy egyértelmű időbeli egybeesés van a kínai termékek piaci részesedésének gyors növekedése és az Oroszországból és Ukrajnából származó, ár tekintetében a kínai termékek legkomolyabb versenytársainak számító import piaci részesedésének jelentős lemorzsolódása között.

(131)

Úgy ítélhető meg továbbá, hogy e dömpingelt behozatal a vizsgált időszaktól kezdve általános nyomást gyakorolt az árakra a Közösség piacán, mivel a Kínából származó import jelentősen alákínált a közösségi ágazat árainak, így az nem tudta eladási árait olyan mértékben növelni, ami elégséges lett volna a nyereségesség elért szintjének fenntartásához.

(132)

Mint a fenti (89) preambulumbekezdés megállapítja, összességében a közösségi ágazatot érő kár nem volt jelentős, függetlenül attól, hogy a kínai import hatására egyes kármutatók tendenciaszerűen romlottak. Ezeket a megállapításokat azonban a felhasználás, az import és egyes kármutatók alakulásának a vizsgált időszakot követő időszakra készített és a fenti (91)–(112) preambulumbekezdésben ismertetett előretekintő elemzése tükrében kell értelmezni.

(133)

Mint a fenti (93) preambulumbekezdés ismerteti, a vizsgált időszak és 2008 decembere közötti legutóbbi időszakra vonatkozó információk szerint a dömpingelt import volumene 2007 azonos időszakához képest nem csökkent 2008 utolsó két hónapjában, annak ellenére, hogy egyértelmű jelei vannak annak, hogy a közösségi felhasználás 2008 novemberében és decemberében már csökkent. Ez azt mutatja, hogy a felhasználás kezdeti csökkenése nem hatott az import volumenére; ehelyett az import piaci részesedése nőtt. Nincs ok azt hinni, hogy a rövid távon hasonló, sőt rosszabb körülmények között ez a tendencia megfordul.

(134)

Ugyanakkor még ha a dömpingelt import abszolút értékben valamilyen mértékben csökkenne is, a piaci részesedése akkor is állandó maradna vagy nőne egy olyan piacon, amelynek az előrejelzések szerint viszonylag gyors szűkülése várható. Végezetül megállapítható, hogy ha a kínai import a keresletcsökkenéshez képest az arányosnál nagyobb mértékben kezdene is el csökkenni, a csökkenő felhasználás körülményei között az olcsó kínai áruk nagy mennyiségének a jelenléte önmagában akkor is károkozónak lenne tekintendő, mert jelentősen lenyomná az általános árszintet a piacon. Túlkínálati helyzetben, és olyan vevőkkel, akik versenyképességük megtartása érdekében igyekeznek termelési költségeiket csökkenteni, a beszerzések árai nagy valószínűséggel a legalacsonyabb szint felé fognak mozogni (és ez a kínai termékek árszintje). A minőség és az ellátásbiztonság szempontjai, amelyek ma még esetleg a közösségi ágazat mellett szólnak, valószínűleg kisebb szerepet fognak kapni és a közösségi ágazat kénytelen lesz csökkenteni árait az olcsó kínai termékek által a piacra gyakorolt nyomás miatt.

(135)

Következésképpen, mérlegelve azt, hogy noha a közösségi ágazatot a figyelembe vett időszakban nem érte jelentős kár, de a vizsgált időszak végére veszélyeztetett helyzetbe került (lásd (89) preambulumbekezdés), hogy a teljes mértékben csak a vizsgált időszak után érzékelhető kárnak az összes feltétele most is fennáll (lásd a fenti (112) preambulumbekezdést), és hogy a kárveszély feltételei szintén teljesülnek, mint ahogy ezt a fenti (126) preambulumbekezdés ismerteti, meg kell állapítani, hogy okozati kapcsolat van a dömpingelt kínai import közvetlen fenyegetése és a között a kár között, amelyet a közösségi ágazat várhatóan elszenvedni lesz kénytelen.

(136)

Megállapításra került, hogy a KNK-ból és más országokból a közösségi ágazat néhány tagja korlátozott mennyiségben importált az érintett termékből. Az ilyen import (amely becslések szerint kevesebb, mint a KNK-ból származó összes import 2 %-a) célja az volt, hogy olyan konkrét vevői igényeket elégítsenek ki, amelyek vagy az e közösségi gyártók által nem gyártott specifikációjú termékeket vagy rendkívül olcsó árukat jelentettek. Tekintve az ilyen import nagyon csekély mennyiségét, nem tekintendő úgy, hogy az megszakítaná a fent ismertetett oksági láncot.

(137)

A közösségi gyártók egyik csoportja továbbá az egyik kínai exportőr gyártóval kapcsolt vállalkozási viszonyban áll, kisebbségi tulajdonrész révén. Megállapítható volt azonban, hogy ettől a kínai exportáló gyártótól nem irányult a Közösségbe exportértékesítés olyan vállalatok számára, amelyek kapcsolt vállalkozási viszonyban vannak az említett közösségi gyártóval. Megállapítható tehát, hogy az ilyen kisebbségi tulajdonhányadnak nincs hatása a közösségi ágazat helyzetére, és az sem valószínű, hogy a jövőben lenne ilyen hatása.

(138)

A közösségi gyártók egyik csoportja jelentős mennyiségű acélcsövet importált Argentínából és Mexikóból, velük kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő vállalatoktól. Ezek főként nagy értékű termékek voltak, mint például csővezetékekhez használt csövek és OCTG-csövek, és a csoport közösségi termelésének kevesebb mint 10 %-át tették ki. Ezenkívül egy modellek közötti összehasonlítás kimutatta, hogy ez az import nem jelentett alákínálást a közösségi ágazat értékesítési áraihoz képest. Ezért megállapítható, hogy ez az import nem okozott kárt, illetve a jövőben sem fog kárt okozni a közösségi ágazatnak.

(139)

Mint az alábbi táblázatból látszik, az exportértékesítés volumene a figyelembe vett időszakban változatlan maradt. A vizsgálat kiterjedt a közösségi ágazat exporttevékenysége is, és kizárható, hogy az hozzájárulna a közösségi ágazatot érő kárhoz. Először is, az ilyen tevékenységek lehetséges hatásai megfelelően el lettek különítve és külön voltak vizsgálva az eljárás során. Másodszor, mint a fenti (102) preambulumbekezdés említi, a közösségi ágazat exportja az előrejelzések szerint változatlan marad a közösségi piacon végbemenő termelés- és értékesítéscsökkenéshez viszonyítva, mivel az export más piaci szegmensekre összpontosul, a fenti (102) preambulumbekezdésben leírtak szerint.

(140)

Az Oroszországból és Ukrajnából származó import mennyisége a figyelembe vett időszakban mindkét esetben jelentősen csökkent, mint ahogy ez látható az alábbi táblázatban. Az összesített piaci részesedés a 2005. évi 15,4 %-ról 4,4 %-ra esett a vizsgált időszakban. Ugyanakkor az eladási átlagárak 33 %-kal nőttek. Fontos megjegyezni, hogy mind az orosz, mind az ukrán importra 2006 óta dömpingellenes intézkedések vannak hatályban (lásd még a fenti (86) preambulumbekezdést). Az alábbi táblázatban szereplő árak ezért nem ugyanazok, mint amelyeken az áruk tényleges bekerülnek az EK piacára. Az előírt dömpingellenes vámmal megnövelve, az Oroszországból és Ukrajnából származó importnak a vizsgált időszakban érvényes átlagára 860 EUR/tonna.

(141)

Tekintve az EK piacára belépő kínai import és az orosz, illetve ukrán import átlagárai közötti tartós különbséget, és azt, hogy az orosz és ukrán import a piaci árak közelségéből kifolyólag nyilvánvalóan versenytársai voltak a kínai importnak, megállapítható, hogy a két ország piaci részesedésének drasztikus csökkenése annak köszönhető, hogy a rájuk kivetett dömpingellenes vámok rontották importjuk versenyképességét a dömpingelt kínai importtal szemben, ami következésképpen lemorzsolta az orosz és ukrán import korábbi piaci részesedését. Meg kell jegyezni azt is, hogy ez a lemorzsolódás már annyira nagy mértékű volt, hogy a kínai import piaci részesedésének további bővülése ezentúl már a piaci árak közelsége alapján a következő legnyilvánvalóbb versenytárs rovására fog történni, ez pedig a közösségi ágazat.

(142)

A más harmadik országból származó import mennyisége és piaci ára jelentősen nőtt 2005 és a vizsgált időszak között. Az ilyen import piaci részesedése azonban lényegében állandó maradt az időszakban. A piaci árak elemzése azt mutatja, hogy az ezekből az országokból származó termékek a közösségi ágazat által gyártott és értékesített termékekhez, illetve a dömpingelt kínai importhoz képest nagyon drágák.

(143)

Az argentin és a mexikói importárak átlagban lényegesen meghaladták a közösségi ágazat átlagos eladási árait. Mint a fenti (138) preambulumbekezdés említi, az argentin és a mexikói árak nem jelentettek alákínálást a közösségi ágazat áraihoz képest.

(144)

A Japánból és az USA-ból származó import is átlagban lényegesen drágábban érkezett, mint a közösségi ágazat átlagos eladási árai. Ráadásul ezek egyáltalán nem növelték piaci részesedésüket. Ez az import így szintén nem tekinthető lehetséges kárforrásnak a közösségi ágazatra nézve.

(145)

Az összes többi országból származó import olyan kis mennyiségben érkezett, hogy nem tekinthetők károkozóknak. Megállapítható tehát, hogy a Kínától különböző forrásból származó import nem okozott kárt a közösségi ágazatnak, és hogy nincs olyan tényező, amely alátámasztaná azt a feltételezést, hogy a közeljövőben ezek esetleg kárt okoznának.

(146)

Nincs ok azt feltételezni, hogy a panaszt aktívan nem támogató közösségi gyártók olyan helyzetben vannak, ami a vizsgált időszakban lényegesen eltért, vagy a közeljövőben eltérő lesz a közösségi ágazat helyzetétől. Nincs olyan tényező, amely azt jelezné, hogy ezeknek a gyártóknak a magatartása a közeljövőben oka lehetne a közösségi ágazatot érő kárnak.

(147)

A fenti (80) preambulumbekezdés említette, hogy az közösségi ágazatnak az eladási árak emelése révén sikerült áthárítania a figyelembe vett időszakban fellépő költségnövekedés egy részét. Következésképpen a 2005 és a vizsgált időszak közötti időszakra kijelenthető, hogy a közösségi ágazat demonstrálta, hogy rendes körülmények között képes hatékonyan működni és megfelelően reagálni a beszerzési árakban bekövetkező változásokra.

(148)

Mint a fenti (107) preambulumbekezdés említi, a vizsgált időszak után a költségek jelentősen megemelkedtek és a későbbi időszakra is további emelkedés várható, főleg az állandó költségeknek a kisebb kapacitáskihasználás miatt várható relatív növekedése folytán. Mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy a közösségi ágazat átlagköltségeinek növekedését okozhatja a termékösszetétel megváltozása is, amire a közösségi ágazatot rákényszerítheti a dömpingelt kínai import egyes típusai által gyakorolt komoly leszorító hatás.

(149)

Mint a fenti (105) preambulumbekezdés említi, a nagy alákínálás miatt egyes terméktípusok piaca jelentősen beszűkülhet vagy teljesen be is zárulhat a közösségi ágazat előtt, miáltal kénytelen lesz a termelést olyan terméktípusok irányába eltolni, amelyek jobb áron értékesíthetők, de ugyanakkor arányosan nagyobbak a költségeik is. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy, szemben az elemzett időszakban fennálló helyzettel, a kínai import miatti, a piaci részesedés elvesztésében és a leszorított eladási árakban megnyilvánuló nyomásnak tulajdoníthatón a közösségi ágazat már nem rendelkezik a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy a költségnövekedést az eladási árak megfelelő emelésével áthárítsa a vevőkre.

(150)

A felhasználás csökkenésének és a zsugorodó keresletnek a valószínű hatásait illetően, ezek minden bizonnyal kihatnak majd a közösségi ágazat általános teljesítményére is. Az azonban, hogy e valószínűleg negatív hatás mennyire lesz jelentős, függ a kínai import piaci részesedésének alakulásától. Még ha a gazdasági visszaesést ezért lehetséges károkozónak is lehetne tekinteni a 2008 novemberétől kezdődő időszakban, az semmiképpen nem csökkentené azokat a káros hatásokat, amelyeket a nagyon olcsó dömpingelt kínai import jelentős mennyiségeinek az EK piacán való jelenléte okoz. Például még csökkenő mennyiségek esetén is a közösségi ágazat képes lehetne megtartani egy elfogadható árszintet és így korlátozni a keresletcsökkenés negatív hatásait, ha nem lenne a tisztességtelen verseny a nagyon olcsó dömpingelt kínai árukkal, amelyek lenyomják az általános árszintet a piacon. A gazdasági visszaesés ezért nem tekinthető a kárveszély és a dömpingelt kínai import közötti oksági lánc megszakításának lehetséges okának.

(151)

Az időbeli egybeesés egyfelől a KNK-ból érkező dömpingelt behozatal növekedése, a piaci részesedés növekedése és a megállapított alákínálás, másfelől az összes olyan tényező fennállása között, amelyek olyan egyértelmű és közvetlen kár veszélyére mutatnak, amely a közösségi ágazat helyzetének jelentős rosszabbodását fogja okozni, arra a következtetésre vezet, hogy a dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozna a közösségi ágazatnak, ha ezen import ellen nem kerülne sor védőintézkedés bevezetésére.

(152)

Az elemezés kiterjedt más tényezőkre, de azokról megállapította, hogy nem meghatározó okai a feltehetőn bekövetkező kárnak. Sem a más országokból származó import, sem a költségek, sem az érintett termék iránti keresletnek a gazdasági visszaesés miatti általános csökkenése semmilyen módon nem csökkenti a kínai export által jelentett potenciális kár romboló hatását a közösségi ágazat helyzetére.

(153)

A közösségi ágazat helyzetére már hatást gyakorló vagy valószínűleg később hatást gyakorló ismert tényezők hatásait a dömpingelt behozatal valószínű káros hatásától megfelelő módon megkülönböztető és elválasztó fenti elemzés alapján megállapítható, hogy a Kínából származó import az alaprendelet 3. cikkének (6) és (9) bekezdése értelmében közvetlen fenyegetést jelent a közösségi ágazatra.

(154)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingre, a kárra, a kárveszélyre és az okozati összefüggésre vonatkozó megállapítások ellenére fennállnak-e olyan kényszerítő okok, amelyek alapján az lenne megállapítható, hogy ebben a konkrét esetben nem áll a Közösség érdekében intézkedés elfogadása. E célból a Bizottság az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint az összes érintett fél esetében megvizsgálta az intézkedések, illetve az intézkedések elmaradásának várható hatását.

(155)

A fentiek alapján intézkedéseket kellene bevezetni a Kínából származó importra vonatkozóan. Ezen intézkedések várhatóan az említett országokból származó import árának emelkedéséhez vezetnének, és lehetőséget biztosítanának a közösségi ágazat számára, hogy a termelés megfelelő szintjének, az értékesítésnek és így piaci részesedésének a megtartása révén javítson helyzetén. Intézkedés hiányában várható lenne, hogy – tekintve a felhasználás csökkenését is – a KNK-ból származó import továbbra is nagyon olcsón érkezne, ezáltal növelné a piaci részesedését és leszorító hatása lenne az általános piaci árszintre. Ebben a helyzetben a közösségi ágazat a kínai import jelenléte miatti volumenvesztés következtében a kár azonnali veszélyével, és a Közösség piacán egyre nagyobb mennyiségben megjelenő kínai importnak a piaci árakra gyakorolt leszorító hatása következtében fellépő valószínű árcsökkenéssel szembesül.

(156)

Nincs jele annak, hogy a panaszt aktívan nem támogató többi közösségi gyártó érdekei különböznének a közösségi ágazat jelzett érdekeitől. A rendelkezésre álló információk alapján gyakorlatilag nincs ok feltételezni, hogy a közösségi ágazat tekintetében elvégzett elemzés nem vonatkozik ugyanúgy a többi ilyen vállalatra is.

(157)

Csak hat importőr működött együtt a vizsgálatban. Csak egy importőr vásárol kizárólag Kínából, és ez az összes kínai import mintegy 1,5 %-át teszi ki; ennek az importőrnek a nyereségessége 5 % alatt van és ő az egyetlen, aki egyértelműen ellenezte intézkedések esetleges bevezetését. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a vizsgált időszakban az érintett termék a vállalat forgalmának kevesebb, mint 10 %-át tette ki. Ezenkívül, mivel a dömpingellenes vámok az összes kínai gyártóra vonatkozni fognak, valószínű, hogy ez az importőr képes lesz áthárítani a költségnövekedését a vevőire, mivel közvetlen versenytársai ugyanúgy érintettek lesznek. Az összes többi együttműködő importőr más forrásból is vásárol, ideértve a közösségi ágazatot is (a közösségi ágazattól történő beszerzésük a szükségletük 25 %-a és 95 %-a között mozog) és nyereségességük sokkal nagyobb.

(158)

A mindössze öt együttműködő felhasználóból csak egy vásárol Kínából (ez a beszerzési mennyiség 20 %-a, a többit főleg a közösségi ágazattól szerzi be) és azt állítja, hogy az intézkedések bevezetése jelentős hatással lenne az üzletmenetére. Ennek a vállalatnak a nyereségessége azonban a kérdéses terméket felhasználó termékei tekintetében nagyon nagy, több mint 10 %. Számítás kimutatta, hogy még a legrosszabb esetben is, azaz ha az összes kínai termék beszerzése a közösségi ágazat áraival egyenlő árakon történik, és az árnövekedést egyáltalán nem lehet áthárítani a vevőkre, az ennek a felhasználónak a nyereségességére gyakorolt hatás csak kis mértékű lenne (a forgalom 1 %-a körül). Úgy tekintendő ezért, hogy az intézkedések esetleges bevezetése semmiképpen nem okozná e felhasználó érdekeinek jelentős sérelmét.

(159)

Összefoglalásként megállapítható, hogy a KNK-ból származó importra vonatkozó intézkedések bevezetése, figyelembe véve a csökkenő felhasználást, várhatóan nem lesz hatással az EK piacán kínált mennyiségekre, mivel a közösségi ágazatnak van elegendő szabad termelési kapacitása. Nem várhatók tehát negatív hatások az ellátásbiztonságot illetően (emlékeztetőül: az importált terméktípusokat gyártja a közösségi ágazat is). Az elemzésből az is kitűnik, hogy az importőröknek vagy a felhasználóknak nincs olyan fontosabb érdekük, amit veszélyeztetne az intézkedések bevezetése, és az importőröknek és felhasználóknak ebben az esetben tapasztalt viszonylag alacsony szintű közreműködése ezt a megállapítást támasztja alá.

(160)

A dömpingre, a kárra, a kárveszélyre, az okozati összefüggésre és a közösségi érdekre vonatkozó megállapítások alapján ideiglenes intézkedéseket kell hozni annak megelőzése érdekében, hogy a közösségi ágazatnak a Kínából származó érintett termék dömpingelt behozatala azonnali, és intézkedés hiányában bizonyosan bekövetkező jelentős kárt okozzon.

(161)

A Kínából származó behozatalra vonatkozó ideiglenes intézkedéseknek olyan mértékűeknek kell lenniük, hogy a megállapított dömpingkülönbözet túllépése nélkül kiküszöbölhessék a dömpingelt behozatal által a közösségi ágazatot fenyegető veszélyt. A kárt okozó dömping hatásainak kiküszöböléséhez szükséges vám összegének kiszámításakor általában azt kell figyelembe venni, hogy az intézkedésnek lehetőséget kell biztosítania a közösségi ágazatnak arra, hogy költségeit úgy tudja fedezni és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, mint rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül.

(162)

A közösségi ágazat szerint 12 %-os haszonkulcs lenne szükséges ahhoz, hogy biztosítva legyen a Közösség piacán a rendes, káros dömping nélküli verseny. A kínai exportőrök szövetsége elismerte, hogy bizonyos körülmények között 8 % megfelelő haszonkulcsnak tekinthető.

(163)

A kárveszélyre alapuló vizsgálat ugyanakkor szükségszerűen lényegesen több értékelést és feltételezést kíván, mint a vizsgált időszakban elszenvedett jelentős káron alapuló vizsgálat. Ennek oka, hogy a kárveszély fogalmának szükségszerűen része az, hogy feltételezésekbe kell bocsátkozni a vizsgált időszakban még nem létező kár jövőbeni realizálódásáról. Ebben a bizonytalan helyzetben óvatos megközelítésnek tekinthető az ugyanezen termékre vonatkozó legutóbbi eljárás (6) keretében megállapított haszonkulcs, azaz a 3 % ideiglenes alkalmazása. Ezt a kérdést azonban majd mindenképpen tovább kell vizsgálni a végleges intézkedések meghatározásakor, amikor már több információt lehet gyűjteni ez előrejelzett kárról.

(164)

Ennek tükrében a szükséges áremelés meghatározása ezután az azonos kereskedelmi szinten az alákínálási számításokra meghatározott súlyozott átlagos importárnak a közösségi ágazat által a Közösség piacán értékesített termékeknek a fenti (162) preambulumbekezdés szerint meghatározott, kárt nem okozó árával elvégzett összehasonlítása alapján történt.

(165)

A fenti (163) preambulumbekezdésben említett összehasonlításból származó különbséget ezután a vizsgált időszakra megállapított teljes CIF-importérték százalékában kell kifejezni. Mivel két együttműködő kínai gyártó egyedi elbánásban részesült, illetve tekintettel az együttműködés alacsony szintjére, az ideiglenes, a kár kiküszöböléséhez szükséges egységes országos mérték kiszámítása a piacgazdasági elbánásra nem jogosult egyik exportáló gyártó által értékesített reprezentatív terméktípusra megállapított legnagyobb kárkülönbözetként történt.

(166)

A Kína tekintetében így kiszámított kárkülönbözet jelentősen kisebb volt, mint a megállapított dömpingkülönbözet.

(167)

Az előzőekre tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a megállapított dömping- és kárkülönbözetek közül a legkisebbikkel azonos mértékű ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni a Kínából származó érintett termék behozatalára, a kisebbik vám szabályával összhangban, ami minden esetben a kárkülönbözet.

(168)

A fentiek alapján a javasolt vámtételek a következők:

(169)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó dömpingellenes vámtétel a vizsgálat megállapításai alapján került meghatározásra. Ezek a vámtételek ezért a vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) így kizárólag az érintett országból származó és e vállalatok, tehát a külön említett jogi személyek által gyártott termékek behozatalára alkalmazandók. Bármely más, e rendelet rendelkező részében kifejezetten név és cím szerint nem említett vállalat által – beleértve a kifejezetten említettekkel kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő vállalkozásokat is – előállított import termékek nem részesülhetnek ezeknek a vámtételeknek az előnyeiből és rájuk az „összes többi vállalatra” meghatározott vámtételt kell alkalmazni.

(170)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmet (például a vállalkozás nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (7) kell intézni, haladéktalanul mellékelve minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és exportértékesítéshez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. A rendeletet adott esetben ennek megfelelően módosítani kell az egyedi vámtételeket élvező vállalatok jegyzékének aktualizálásával.

(171)

A dömpingellenes vám megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a maradványvám szintje nem csak a nem együttműködő exportáló gyártókra vonatkozik, hanem azokra a gyártókra is, akik a vizsgált időszakban egyáltalán nem exportáltak a Közösségbe.

(172)

A hatékony és eredményes igazgatás érdekében meg kell határozni egy időszakot, amelyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkezett érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat és meghallgatást kérhetnek. Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a kivetett vámokra vonatkozó, e dokumentumban tett ténymegállapítások ideiglenesek, és azokat majd esetleg felül kell bírálni végleges intézkedések meghozatala céljából,

European Commission

Directorate General for Trade

Direction H

Office Nerv-105

B-1049 Brussels.