12.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 41/17

(1)

Mivel az Euratom biztosítéki rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló, 2005. február 8-i 302/2005/Euratom bizottsági rendelet (1) meghatározza az Euratom-Szerződés 79. cikkében előírt követelmények jellegét és mértékét a felhasznált vagy előállított ércek, nukleáris alapanyagok és különleges hasadóanyagok nyilvántartásának lehetővé tétele érdekében.

(2)

Mivel a 302/2005/Euratom rendelet 7. cikke a nukleáris létesítmények üzemeltetői számára előírja, hogy a nukleáris anyagokra vonatkozóan nyilvántartási és ellenőrzési rendszert tartsanak fenn, valamint előírásokat tartalmaz az ilyen rendszerre vonatkozóan.

(3)

Mivel a Bizottság „Az Euratom-Szerződés biztosítékainak végrehajtása” című munkadokumentuma (2) követelményként fogalmazza meg, hogy a Bizottság vázoljon fel egy referenciakeretet a nukleáris anyagok magas színvonalú nyilvántartási és ellenőrzési rendszereire (nuclear material accountancy and control, NMAC) vonatkozóan. A munkadokumentum rögzíti azt is, hogy a nukleárislétesítmény-üzemeltetők NMAC rendszereinek auditálása a Bizottság felügyeleti tevékenységeinek körébe fog tartozni.

(4)

Mivel az Európai Biztosítéki Kutatás-Fejlesztési Társaság (ESARDA) 2007-ben útmutatásokat adott közre a nukleáris anyagok nyilvántartási és ellenőrzési rendszerének bevált gyakorlatáról, melyek az NMAC rendszer auditálható elemeivel és az ezekre az elemekre jellemző minőségi szintek kimutatásának lehetséges kritériumaival foglalkoznak,

1.

„Elkülönítés”: olyan létesítmény, tároló vagy felszerelés strukturális jellemzője, amelyet arra használnak, hogy egy terület vagy tétel (ideértve a biztonsági felszereléseket és adatokat) fizikai integritását, valamint a területről vagy tételről rendelkezésre álló információk folytonosságát biztosítsa azáltal, hogy megakadályozza a nukleáris és egyéb anyagokhoz való illetéktelen hozzáférést vagy azok illetéktelen áthelyezését vagy az elkülönített tételekkel való bármiféle érintkezést. Példaként említhetjük egy tárolóhelyiség vagy tárolómedence, szállítópalack vagy tárolóedény falát.

2.

„Korrekciós intézkedés”: valamely észlelt NMAC eltérés, rendellenesség vagy más nem kívánatos helyzet okának megszüntetését célzó intézkedés. A korrekciós intézkedés célja a probléma megismétlődésének megelőzése. Különbséget teszünk korrekció és korrekciós intézkedés között.

3.

„Adatfeldolgozás”: a mérési eredmények és az anyagkövetési adatok létrehozása, valamint a különféle, szabályozói jelentések, az Euratom vizsgálatokat támogató dokumentumok és az intézmények által végzett anyagkövetésre vonatkozó belső munkadokumentumok elkészítése közötti kapcsolat.

4.

„Leltárellenőrzés”: a nukleáris létesítmény üzemeltetője által végrehajtott minőség-ellenőrzési program, amelynek célja kellő időben biztosítani a jegyzőkönyvekben rögzített és a valóságos állapot közötti egyezést. A leltárellenőrzés része a feltárt eltérések tisztázása és jelentése, valamint egyeztetés más helyi és központi nyilvántartásokkal.

5.

„Leltári tételek jegyzéke”: az anyagmérlegkörzetben vagy egy anyagmérlegkörzeten belüli meghatározott tárolási helyen lévő nukleáris anyagok átfogó listája, amelyet egy létesítményspecifikus eljárás alkalmazásával állítottak össze. A jegyzék tartalmazhat adagonként kezelt anyagokat. A jegyzékben fel kell tüntetni a tételek vagy adagok azonosítóit és tárolási helyeit. A tételek és adagok tömegértékeinek és egyéb jellemzőinek nyomonkövethetőnek kell lenniük.

6.

„Anyagmérleg-vizsgálat”: az anyagmérlegérték kiértékelésére szolgáló módszer. Figyelembe véve az indokolt becsült mérési bizonytalanságot, a mérlegvizsgálat során eldől, hogy a mérleg elfogadható-e vagy sem.

7.

„Anyagmérleg-eltérés”: a mérlegvizsgálat során elfogadhatatlannak minősülő anyagmérlegérték.

8.

„Mérés”: az a tevékenység, amely során a nyilvántartott nukleáris anyag mennyiségét és tulajdonságait megállapítják.

9.

„Nukleáris anyagok nyilvántartása és ellenőrzése (NMAC)”: egy nukleáris létesítményben végzett valamennyi, a nukleáris anyagok nyilvántartására és ellenőrzésére vonatkozó tevékenység, ideértve az adatok meghatározását és feldolgozását, valamint a Bizottságnak való jelentéstételt.

10.

„NMAC eltérés”: bármilyen eltérés két vagy több NMAC információ (jegyzőkönyv) között, ha ez az eltérés nem indokolható a legitim mérési eltérések és a legitim becsült mérési bizonytalanság figyelembevételét követően sem. Az NMAC eltérések magukban foglalhatják a mérési eltéréseket, az anyagmérleg-eltéréseket és a nukleárisanyag-ellenőrzési eltéréseket.

11.

„NMAC rendellenesség”: olyan NMAC eltérés vagy eltérések sorozata, amely a nukleáris anyag jelentős mennyiségének hiányával vagy többletével áll összefüggésben. Bármilyen típusú NMAC eltérés kivizsgálása során feltárásra kerülhet NMAC rendellenesség.

12.

„Nukleáris anyag ellenőrzési eltérése”: egyezés hiánya a nukleáris anyagok beazonosításában és tárolási helyének meghatározásában.

13.

„Nukleáris anyag nyomon követése”: az anyagmérlegkörzetben lévő összes nukleárisanyag-tétel beazonosítására, mozgatására, tárolási helyére és alaptulajdonságaira vonatkozó dokumentáció. A nyomon követés különösen fontos elemét képezik a műveleti jegyzőkönyvek, mert ezek alapján végzik az újraadagolást, az új méréseket, a feladott és fogadott anyagmennyiségek közötti különbségek kezelését és a besorolásban eszközölt változtatásokat.

14.

„Nukleáris létesítmény üzemeltetője”: valamely létesítményt nyersanyag vagy speciális hasadó anyag termelése, elválasztása, újrafeldolgozása, tárolása vagy más módon történő felhasználása céljából létrehozó vagy működtető személy vagy vállalkozás. Jelölheti azt a szervezetet is, amely a végső felelősséget viseli azért, hogy az NMAC rendszer megfeleljen a 302/2005/Euratom rendelet előírásainak.

15.

„Teljesítménymutató”: egy egyén, csoport, szervezet által vagy valamely tevékenység révén elért eredményre vonatkozó előrejelzési mutató.

16.

„Tényleges leltár felvétele”: egy anyagmérlegkörzet vonatkozásában a nukleárisanyag-tételek átfogó jegyzékének összeállítása, ami a bizottsági felügyelők által végzett tényleges leltárellenőrzés alapját képezi.

17.

„Tényleges leltárellenőrzés”: olyan felügyeleti tevékenység, amelynek során ellenőrzik az üzemeltető ténylegesleltár-felvételének érvényességét, és amely lezárja az anyagmérleg-periódust. A tényleges leltárellenőrzés alapját a leltári tételek üzemeltető által összeállított jegyzéke képezi. A leltári tételek jegyzékében szereplő adatok összhangban vannak a ténylegesleltár-felvételi jelentésekkel.

18.

„Minőség-ellenőrzés”: a minőségi követelmények teljesülését biztosító ellenőrzés.

19.

„Minőségirányítási rendszer”: összehangolt tevékenységek egy szervezet minőségvonatkozású irányítására és ellenőrzésére.

20.

„Minőségbiztosítás”: a minőségirányítási rendszer azon eleme, amely a minőségi követelmények teljesülésének biztosítására összpontosít.

21.

„Nyomonkövethetőség”: a megfigyelés tárgyát képező objektum előéletének, alkalmazásának és tárolási helyének nyomon követésére vonatkozó lehetőség.

1.

A felső vezetésnek gondoskodnia kell arról, hogy a szervezeten belül egyértelműen meg legyenek határozva felelősségi és hatáskörök. A vezetőség köreiből ki kell jelölni egy személyt, aki egyéb feladatai mellett felelős azért, hogy írásban biztosítsa a vezérigazgatót az NMAC rendszer rendeltetésszerű működéséről.

2.

A vezetőség feladataihoz és felelősségi köréhez tartoznak azok a szervezeti eljárások és kommunikációs minták is, amelyek:

3.

A minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési intézkedéseknek a fő feladatok közé kell tartozniuk. Az említett intézkedések céljai:

1.

A mérések elvégzésére olyan programot kell alkotni, amely biztosítja a nyilvántartási nyilatkozatokban említett anyag körültekintő és pontos mennyiségi meghatározását. A mérési tevékenységeket úgy kell elvégezni, hogy azok valamely rendellenesség kivizsgálása esetén nyomonkövethetők legyenek. A mérési tevékenységek terjedjenek ki az anyagok mérésére, továbbá arra a folyamatra, amely biztosítja az adott anyagok köréből a reprezentatív anyagok kiválasztását, a mintaanyaggal végzett ezt követő valamennyi eljárást (mintavétel, minta szállítása, előkészítése), valamint a szükséges adatkezelési eljárásokat. Idetartoznak a mérésellenőrzés és minőségbiztosítás miatt szükséges mérési tevékenységek is.

2.

A mérések megfelelő elvégzésének biztosítása érdekében figyelembe kell venni a következőket:

3.

Olyan esetekben, amelyekben a nyilvántartási adatok számításokon, nem pedig közvetlen méréseken alapulnak, az értékeknek validáltnak, nyomonkövethetőnek és jóváhagyottnak kell lenniük. Hasonló követelmények vonatkoznak a tételek számbavételére is.

4.

A mérési eredmények és azok nyilvántartási nyilatkozatokban rögzített bizonytalanságai érvényességének biztosítására mérés-ellenőrzési programot kell alkalmazni.

5.

A mérés-ellenőrzési program a következőket foglalja magába:

1.

A nukleáris anyag nyomon követése során dokumentálni kell a nukleárisanyag-tételek minden mozgatását és mindenkori tárolási helyét. Tartalmaznia kell az anyag tulajdonságaival és elkülönítésével kapcsolatos információkat. Dokumentálni kell minden olyan intézkedést, amely kihat a nukleáris anyag tárolási helyére, azonosítására, jellegére vagy mennyiségére. A nyomon követés különösen fontos elemét képezik a jegyzőkönyvek, mert ezek alapján végzik az újraadagolást, az új méréseket, a feladott és fogadott anyagmennyiségek közötti különbségek kezelését és a besorolásban eszközölt változtatásokat.

2.

A nukleáris anyagot, amennyiben ez kivitelezhető, nyilvántartott egyedi azonosítóval ellátott tárolóban kell tárolni. Ha a nukleáris anyagot nem szállítható tárolóban tárolják, akkor egy jól körülhatárolható feldolgozási hely tekinthető mind a „tároló” azonosítójának, mind a tároló, illetve az anyag helyének. Ez vonatkozik a feldolgozóedényekben vagy egyéb eszközökben tárolt anyagokra is. Leltárellenőrzések esetére a tárolók azonosítóinak tartósaknak és könnyen olvashatóknak kell lenniük. Ha szükséges a tétel azonosítóját módosítani, rögzíteni kell a régi és az új azonosító közötti kapcsolatot. Amennyiben a nukleáris anyagot valamilyen módon többszörös elkülönítéssel tárolják, az anyag jellegének és jellemzőinek valamennyi tárolón vagy tárolási helyen nyomonkövethetőnek kell lennie az azonosítóra vonatkozó ellenőrzés során.

3.

A nukleáris anyagok lehetséges tárolási helyeit azonosítóval kell ellátni, mely az anyag tárolási helyére és áthelyezéseire vonatkozó nyilvántartás alapját jelenti. Adott esetben a pontos tárolási hely meghatározása során meg kell adni az anyag körzeteken belüli helyzetét is. A tárolás ellenőrzéséről készült jegyzőkönyv rögzíti az összes tárolási hely tartalmára vonatkozó azonosítót, illetve biztosítja valamennyi azonosított tétel helyének visszakövethetőségét. Az anyag jellegének és jellemzőinek valamennyi tárolási helyen hozzáférhetőknek kell lenniük az azonosítóra vonatkozó ellenőrzés során.

4.

A nukleáris anyag feldolgozása (vagy újracsomagolása) során az előállítási jegyzőkönyvek tegyék lehetővé annak a tételnek a beazonosítását, amelyből az anyagot feldolgozásra (vagy új tárolóba történő tárolásra) bocsátják. Ennek célja a feldolgozásban részt vevő anyag releváns nukleáris tulajdonságai nyomonkövethetőségének biztosítása.

Az előállítási jegyzőkönyvekben meg kell határozni a feldolgozásra vagy újracsomagolásra kerülő anyag mennyiségét, és – mint az már említésre került – biztosítani kell a nukleáris anyag jellegére vonatkozó információk nyomonkövethetőségének folytonosságát.

Ha a feldolgozás vagy újracsomagolás eredményeként új anyagtételek vagy -sorok keletkeznek, e tételek számára új tömegértékeket és azonosítókat kell meghatározni, és az azonosítókat össze kell kapcsolni a releváns tömegmérési eredményekkel és a korábbi mérésekkel.

5.

A nukleáris létesítmény üzemeltetője által végzett leltárellenőrzés során:

Olyan nukleáris anyag áthelyezése esetén, amely nem elkülönített tétel, meg kell mérni az áthelyezett anyag mennyiségét.

6.

A létesítménynek legyen koncepciója az NMAC-eltérések felismerésére, kivizsgálására, illetve az eltérés kezelésének dokumentálására. A koncepció tartalmazza:

7.

A létesítménynek legyen olyan koncepciója, amely megfelel a 302/2005/Euratom rendelet 6. és 14. cikke („Különjelentések”) szerinti jelentéstételi kötelezettségeknek. Az eltéréseknek az 5. szakasz 6. pontjában leírt kezelésén túlmenően a koncepció tartalmazza:

1.

Adatfeldolgozási rendszert szükséges alkalmazni a következők érdekében:

2.

Adatfeldolgozási eljárásokat kell alkalmazni, ha szükséges, az adatok korrekciójára és a korrekciós nyilatkozatok megtételére olyan esetekben, amikor eltérést tártak fel. Az ilyen korrekciós eljárások során biztosítani kell a nyomonkövethetőség folytonosságát. A minőség-ellenőrzési és minőségbiztosítási intézkedéseknek biztosítaniuk kell az adatfeldolgozási rendszer teljeskörűségét és helyességét.

3.

Az adatfeldolgozásnak ki kell terjednie:

4.

Az adatfeldolgozással kapcsolatos eljárások a felügyelethez szükséges információkkal látják el az NMAC rendszer kezelőjét. Ezek az adatok a személyzetnek az egyes szoftverek futtatását végző tagjaira, valamint a szoftveralkalmazás(ok) beazonosítására, az alkalmazott bemenő adatok, valamint a kimenő adatok helyének meghatározására vonatkoznak. Lehetővé kell tenni a szoftveralkalmazások indításának, illetve a jegyzőkönyvekhez és adatokhoz történő hozzáférések engedélyezett adatfeldolgozási szabályzattal ellentétes módon történő végrehajtásának azonosítását.

5.

Az adatfeldolgozási eljárások szolgáljanak a 302/2005/Euratom rendelet szerinti információkkal és biztosítsák mindezen információk nyomonkövethetőségének folytonosságát. Lehetővé kell tenni minden olyan információ és adat meghatározását, amelyre szükség lehet a 302/2005/Euratom rendelet követelményeiből fakadó eltérések és rendellenességek tisztázásához.

1.

A létesítmények üzemeltetői többek között az alábbi eljárásokat alkalmazzák a nukleáris anyagok fogadása során:

2.

A létesítmények üzemeltetői alkalmazzanak eljárásokat a nukleáris anyagok elszállítására, melyek meghatározzák:

3.

Minden naptári évben el kell végezni a tényleges leltár felvételét valamennyi anyagmérlegkörzetre vonatkozóan, de két egymást követő tényleges leltárfelvétel között nem telhet el 14 hónapnál hosszabb időszak. A tényleges leltár felvételével kapcsolatos eljárásoknak magukban kell foglalniuk a Bizottság való jelentéstételt és a leltári tételek jegyzékének a tényleges leltárellenőrzés céljából való rendelkezésre bocsátását. A nukleáris létesítmények üzemeltetői különösen az alábbi követelményekre tekintettel végezzék el a tényleges leltár felvételét:

4.

A leltári tételek jegyzékének a formális jóváhagyás érdekében minden egyes tételre vonatkozóan tartalmaznia kell a következőt:

A leltári tételek jegyzékének tartalmaznia kell az anyagokra vonatkozó olyan adatokat, amelyeket – vagy tárolási helyük miatt (feldolgozóedények), vagy azért, mert mérésre alkalmatlan formában találhatók – nehéz mérni. Ilyen esetekben az üzemeltetőnek minden egyes tételre vonatkozóan nyilatkoznia kell a becsült tömegről oly módon, hogy a becslés alapjául szolgáló adatnak nyomonkövethetőnek kell lennie. A mérésre alkalmatlan formában vagy feldolgozóedényben tárolt anyagra vonatkozó tömegbecslés során meg kell adni az anyag tárolási helyét is. A mért anyagmaradékok, véletlenszerű anyagveszteségek és hulladékként áthelyezett anyagok tömegértékeinek nyomonkövethetőknek kell lenniük.

5.

Egy feldolgozást vagy újramérést folytató anyagmérlegkörzetben meg kell vizsgálni a tényleges leltáron alapuló anyagmérleget, valamint a feldolgozási terület a leltár-ellenőrzési koncepció részét képező anyagmérlegeit abból a szempontból, hogy azok elfogadhatóak-e olyan anyagmérlegszórással, amely figyelembe veszi az indokolt mérési bizonytalanságot és becsült mennyiségek esetében a feldolgozási és mérési bizonytalanságot. Ezek a vizsgálatok a minőségbiztosítási rendszer szerves részét alkotják.

A mérlegvizsgálati eljárások során az alábbiakat kell figyelembe venni: