12.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/1

(1)

A 2022/95/EK rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Oroszországból származó, 3102 30 90 és 3102 40 90 KN-kód alá tartozó ammónium-nitrát importjára. A vámok kijátszását megállapító újabb vizsgálat alapján az intézkedést a 663/98/EK rendelettel módosították (3). Az alaprendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint hatályvesztési és időközi felülvizsgálati kérelmet követően a Tanács a 658/2002/EK rendelettel (4) tonnánként 47,07 EUR összegű végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Oroszországból származó, 3102 30 90 és 3102 40 90 KN-kód alá tartozó ammónium-nitrát importjára. Végül a termékkörre vonatkozó időközi felülvizsgálat után a 945/2005/EK rendelettel (5) tonnánként 41,42 EUR és 47,07 EUR összeg közötti végleges dömpingellenes vám kivetésére került sor az Oroszországból származó, 3102 30 90, 3102 40 90, ex 3102 29 00, ex 3102 60 00, ex 3102 90 00, ex 3105 10 00, ex 3105 20 10, ex 3105 51 00, ex 3105 59 00 és ex 3105 90 91 KN-kód alá tartozó, 80 tömegszázalékos ammóniumnitrát- (a továbbiakban: AN) tartalmat meghaladó szilárd műtrágya behozatalára.

(2)

2007. április 19-én a Tanács a 442/2007/EK rendelettel (6) végleges dömpingellenes intézkedéseket rendelt el az Ukrajnából származó AN-importra.

(3)

2005. augusztus 30-án az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerint részleges időközi felülvizsgálatra vonatkozó kérelem érkezett a Bizottsághoz (a továbbiakban: időközi felülvizsgálat). A dömpingre irányuló kérelmet az oroszországi AN-exportőr gyártó, a nyílt részvénytársaságként működő (nyrt.) „Eurochem” Ásvány- és Vegyipari Gyártóvállalat („Eurochem”) nyújtotta be.

(4)

Az Eurochem arra hivatkozott, és elegendő egyértelmű bizonyítékot is szolgáltatott, hogy a körülmények megváltoztak, különösen pedig a saját adatain alapuló rendes érték és a Közösségbe irányuló kivitel során alkalmazott exportárak összehasonlítása azt mutatná, hogy a dömping jóval a jelenlegi intézkedések szintje alá csökkent. A korábban megállapított kárkülönbözeten alapuló intézkedések további fenntartása a jelenlegi mértékben ezért már nem szükséges a dömping ellensúlyozásához.

(5)

Miután a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy az időközi felülvizsgálat megindításához elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, 2005. november 30-án megindította a felülvizsgálatot (7).

(6)

A közelgő megszűnésről szóló értesítés közzétételét követően (8)2007. január 17-én hatályvesztési felülvizsgálatra vonatkozó kérelem érkezett a Bizottsághoz.

(7)

A kérelmet az Európai Műtrágyagyártók Szövetsége (EFMA, a kérelmező) a gyártók egy jelentős, ez esetben a teljes közösségi AN-gyártás több mint 50 %-át képviselő hányada nevében nyújtotta be.

(8)

A hatályvesztési felülvizsgálatra vonatkozó kérelmét arra alapozta, hogy az intézkedések megszűnése valószínűleg a dömping és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár folytatódását vagy megismétlődését eredményezné. Az egyik fél azt kérte, hogy a 2004 és 2007 között lezajlott EU-bővítés miatt megváltozott körülmények figyelembevétele érdekében ezzel párhuzamosan a Bizottság hivatalból indítson a dömpingre és a kárra is kiterjedő időközi felülvizsgálatot. A Bizottság több, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (9) szólította fel az érdekelt feleket időközi felülvizsgálatok kezdeményezésére, ha bizonyítani tudják, hogy az új tagállamokra is kiterjedő információkra alapozott intézkedések jelentős mértékben eltérőek lennének. A Bizottsághoz ilyen kérelmet és megalapozott bizonyítékot nem nyújtottak be. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ilyen bizonyíték hiányában önmagában a bővítés nem ad kellő alapot a felülvizsgálat megindításához. Ezt az igényt ezért el kellett utasítani.

(9)

Miután a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, 2007. április 14-én a Bizottság megindította a felülvizsgálatot (10).

(10)

Az időközi felülvizsgálat terjedelme az Eurochemet illető dömping vizsgálatára irányul. A részleges időközi felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan értesítette az exportáló gyártót, az exportáló ország képviselőit és a közösségi gyártókat.

(11)

A hatályvesztési felülvizsgálat tekintetében a Bizottság a felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette az exportáló gyártókat, az exportáló ország képviselőit, az importőröket, a közösségi gyártókat, a felhasználókat és a kérelmezőt (az EFMA-t).

(12)

A nagyszámú közösségi gyártóra (23) és közösségi importőrre tekintettel a hatályvesztési felülvizsgálat során helyénvalónak tartották az alaprendelet 17. cikkével összhangban megvizsgálni, hogy kell-e mintavételt alkalmazni. Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, valóban szükség van-e mintavételre, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a közösségi gyártókat és importőröket az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban felkérték, hogy a vizsgálat megindításától számított 15 napon belül jelentkezzenek, és bocsássák a Bizottság rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(13)

A megadott információkat megvizsgálva, és mivel 14 közösségi gyártó jelezte együttműködési készségét, olyan döntés született, hogy a közösségi gyártók tekintetében a mintavétel szükséges.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésre csak egy importőr válaszolt, aki rögtön jelezte együttműködési készségét. Végül azonban ez az importőr nem bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, mivel 2005-ben már nem importált Oroszországból ammónium-nitrátot.

(15)

Az időközi felülvizsgálatról kérdőívet küldtek az Eurochemnek, aki a kérdőív megválaszolásával együttműködött.

(16)

A hatályvesztési felülvizsgálatról kérdőívet küldtek az érintett országok összes ismert exportáló gyártójának, kapcsolódó importőreinek, a mintában szereplő közösségi gyártóknak, a felhasználóknak és a kérelmezőnek.

(17)

A hatályvesztési felülvizsgálatra vonatkozóan a kérdőívekre a következő válaszok érkeztek:

(18)

Három oroszországi exportáló gyártó/forgalmazó. A vállalatok a következők: az Eurochem, az Acron („Acron”) és a Minudiobreniya Rt. („Minudiobreniya”).

(19)

A mintában szereplő négy közösségi gyártó:

(20)

Az 55 megkeresett potenciális közösségi ammóniumnitrát-importőr közül csak 3 vállalat válaszolt, és jelezte, hogy az érintett termékből a vizsgált időszakban nem importált.

(21)

Írásbeli észrevételek érkeztek be az Európai Unió Mezőgazdasági Szakmai Szervezeteinek Bizottságától (COPA)/az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetségétől (COGECA), Anglia és Wales Országos Gazdaszövetségétől és a Svéd Gazdák Országos Szövetségétől.

(22)

Az érdekelt felek mindkét vizsgálatban lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban ismertessék, valamint az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül szóbeli meghallgatást kérjenek. A meghallgatásra lehetőséget kapott minden érdekelt fél, aki azt kérte, és bizonyította, hogy a meghallgatáshoz különös érdeke fűződik.

(23)

A Bizottság igyekezett minden, az elemzéshez szükségesnek tartott információt leellenőrizni, így a következő vállalatoknál tett ellenőrző látogatást:

Ellenőrző látogatásra nem került sor, mivel az érintett országból egy AN-importőr sem válaszolt a kérdőívre.

(24)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján az Eurochem importot érintő részleges időközi felülvizsgálati időszak 2004. július 1-jétől2005. június 30-áig tartott (a továbbiakban: időközi felülvizsgálati időszak).

(25)

A hatályvesztési felülvizsgálati időszak 2006. április 1-jétől2007. március 31-éig tartott (a továbbiakban: hatályvesztési felülvizsgálati időszak). A kár fennmaradási vagy megismétlődési valószínűségének értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata 2003. január 1-jétől a hatályvesztési felülvizsgálati időszak végéig tartott (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(26)

Minden érdekelt fél megkapta a tájékoztatást azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság az Eurochem vállalatra elrendelt dömpingellenes intézkedések módosítását és az Oroszországból származó AN-ra kivetett végleges dömpingellenes vám fenntartását javasolta. Határidőt is kaptak, amelyen belül e tájékoztatást követően észrevételeiket előadhatták. Észrevételeiket megvizsgálták és adott esetben figyelembe vették.

(27)

A felülvizsgálatokban érintett termék megegyezik a 945/2005/EK rendeletben meghatározottal, vagyis az Oroszországból származó, 3102 30 90, 3102 40 90, ex 3102 29 00, ex 3102 60 00, ex 3102 90 00, ex 3105 10 00, ex 3105 20 10, ex 3105 51 00, ex 3105 59 00 és ex 3105 90 91 KN-kód alá tartozó, 80 tömegszázalékos ammóniumnitrát- (a továbbiakban: AN) tartalmat meghaladó szilárd műtrágyával.

(28)

A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan megállapítást nyert, hogy az orosz hazai piacon értékesített és a Közösségbe Oroszországból behozott AN ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és használati jellemzőkkel rendelkezik. Ezért azok az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a jelenlegi vizsgálat céljából hasonló termékek.

(29)

A közösségi gazdasági ágazat által előállított ammónium-nitrát fizikai és műszaki jellemzőit tekintve az Oroszország által a Közösségbe exportált ammónium-nitráthoz hasonló termék.

(30)

Mivel az Eurochem által az időközi felülvizsgálati időszak során a Közösségben eladott összes terméket kizárólag egy kapcsolatban álló gyártó, a NAK Azot gyártotta, a rendes értékkel és az exportárral kapcsolatos elemzést csak e gyártó tekintetében végezték el. A NAK Azot által gyártott importra eredményül kapott dömpingkülönbözetet és vámot, ha van, a kapcsolatban álló vállalatra, a Nevinka Azotra is alkalmazni kell.

(31)

Csak egy terméktípusnak volt közösségi exportja, a rendes értéket ezért e terméktípus tekintetében állapították meg. Megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a rendes kereskedelmi forgalom keretében volt-e elegendő eladás. Az egyes tranzakciók belföldi értékesítési árát összevetették a teljes előállítási költséggel.

(32)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az energia, így a villamos áram és a gáz költsége a gyártási költségnek nagyobb, a teljes előállítási költségnek pedig jelentős részét képviseli. A rendes kereskedelmi forgalom próbájának elvégzése céljából azt is megvizsgálták, hogy az érintett termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségek az érintett felek nyilvántartásaiban megfelelően kerültek-e kimutatásra.

(33)

A vizsgálat nem talált arra utaló jelet, hogy a villamos áram a nyilvántartásokban nem került megfelelően kimutatásra. Ezzel összefüggésben arra is rá kell mutatni többek között, hogy az Eurochem által az időközi felülvizsgálati időszak során a villamos áramért fizetett árak az egyéb országokkal, így például Kanadával és Norvégiával összehasonlítva megfelelnek a nemzetközi piaci áraknak. Ugyanez nem mondható el azonban a gázárak tekintetében.

(34)

Az energiapiacokra szakosodott, nemzetközileg elismert források által közzétett adatok alapján a gázszállításokat illetően valójában azt állapították meg, hogy az Eurochem által fizetett ár az Oroszországból származó földgáz exportárának kb. egyötöde volt. Emellett minden rendelkezésre álló adat azt mutatja, hogy Oroszországban a hazai gázárak olyan szabályozott árak, amelyek jóval a földgázért – például az USA-ban, Kanadában, Japánban és az Európai Unióban – fizetett piaci ár alatt vannak. Ez a négy piac a világ teljes gázfogyasztásának 46 %-át teszi ki, és úgy tűnik, hogy az elfogadható költségeket e négy piac irányadó hazai árszintje tükrözi. Ezért ezek a gázpiacok az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében reprezentatívnak tekinthetők. A rendelkezésre álló információkból arra is lehet következtetni, hogy az orosz gáz hazai eladási árai még a gázszolgáltató Gazprom költségeit sem fedezik.

(35)

A fentiekre tekintettel úgy gondolták, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében szereplő első mondat értelmében a NAK Azot által a vizsgálati időszakban fizetett árakat az érintett termék önköltségének meghatározásához nem lehet felhasználni. Ezért az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében foglaltak szerint az időközi felülvizsgálati időszak során a hasonló termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségek kifejezése érdekében a NAK Azot költségeit, vagyis ez esetben gázszállítási költségeit ki kellett igazítani. Mivel a jelenlegi felülvizsgálat az Eurochem dömpingjének vizsgálatára korlátozódott, a többi oroszországi gyártó vagy exportőr által fizetett, torzítatlan árakon alapuló kiigazítást nem lehetett elvégezni, mivel ilyen adat nem állt rendelkezésre. Ilyen körülmények között helyénvalónak tartották, ha az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint a kiigazítást az egyéb reprezentatív piacokról származó információkra alapozzák. Ebben az esetben a kiigazított ár az exportra értékesített orosz gáz szállítási költségek nélküli német–cseh határparitásos átlagárán alapult (a továbbiakban: „kiigazított Waidhaus-ár”).

(36)

A NAK Azot által megadott előállítási költséget ezért a kiigazított gázárak figyelembevétele érdekében újraszámították. Az újraszámított előállítási költség alapján minden esetben megállapították, hogy a vállalat által exportált kizárólagos terméktípussal közvetlenül összehasonlítható hazai termék értékesítése nem nyereséges, vagyis nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében folyik. A rendes értéket ezért képezni kellett. Ehhez az előzőekben említett gáztartalommal történő kiigazítás után a Közösségbe exportált terméktípus gyártási költségeit vették alapul, amihez az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban hozzászámították az értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek) és a nyereség elfogadható összegét.

(37)

Az SGA-költségeket és a nyereséget nem lehetett az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése alapján megállapítani, mivel a NAK Azotnak a rendes kereskedelmi forgalom keretében nem volt az érintett termékből reprezentatív hazai eladása. Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontja nem volt alkalmazható, mivel csak egy másik előállító (a Nevinka Azot) tartozott a vizsgálat hatálya alá. A 2. cikk (6) bekezdésének b) pontja sem volt alkalmazható, mivel az előzőekben jelzett okok miatt az azonos fő árukategóriába tartozó termékeknél a gázköltségek tekintetében a NAK Azot gyártási költségét is korrigálni kellett volna. Az SGA-költségeket és a nyereséget ezért az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerint állapították meg.

(38)

Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjával összhangban az SGA-költségeket ésszerű módszerre alapozták. Az észak-amerikai piacon komoly volumenű belföldi értékesítést, és belföldi és külföldi vállalatok részéről is jelentős mértékű konkurenciát lehetett tapasztalni. E tekintetben a műtrágya kereskedelmi ágazatban működő főbb vállalatokról nyilvánosan hozzáférhető adatokat is figyelembe vették. Megállapították, hogy a vizsgálat számára az észak-amerikai (USA-beli és kanadai) gyártók megfelelő adatai lennének a legalkalmasabbak, mivel a világnak ebben a térségében a tőzsdei vállalatokról rengeteg megbízható és teljes körű nyilvános pénzügyi információ áll rendelkezésre. Az SGA-költségeket és a nyereséget ezért a nitrogén műtrágya ágazatban legnagyobbak közé tartozónak bizonyult három észak-amerikai gyártó súlyozott átlag SGA-költségei és nyeresége alapján állapították meg az azonos fő termékkategória (a nitrogén műtrágyák) hazai eladásait is figyelembe véve. Ezt a három gyártót a nitrogén műtrágya szakma reprezentáns képviselőjének tekintették (átlagban a vállalati/üzleti ágazat forgalmának 80 %-át adják), akik így az ebben az üzleti ágazatban sikeresen tevékenykedő vállalatok által általában realizált SGA-költségeket és nyereséget is reprezentálják.

(39)

Az SGA-költségek mértéke százalékban kifejezve 6,9 % volt. A számított átlagos haszonkulcs 9,1 % volt. Meg kell jegyezni, hogy az így megállapított nyereség összege nem haladta meg az orosz gyártók által az azonos fő kategóriába tartozó termékek hazai eladásából realizált nyereséget.

(40)

Megállapították, hogy az Eurochem az időközi felülvizsgálati időszak során az érintett termék közösségi eladásait megbízási szerződés alapján két kapcsolatban álló kereskedőn keresztül bonyolította, közülük az egyik, az Eurochem Trading székhelye Svájcban, a másiké pedig a Brit Virgin-szigeteken, Cumberlandben található. Az utóbbi 2005 elején megszüntette tevékenységét.

(41)

Az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az exportáló országból közösségi exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján állapították meg.

(42)

A rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon a NAK Azot szintjén hasonlították össze. Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében kiigazítások formájában megfelelő kompenzációra került sor. Ennek megfelelően – ahol lehetséges és azt az ellenőrzött bizonyítékok alátámasztották – a szállítás, a kezelés, a berakodás és a járulékos költségek, a csomagolás, a hitel és a jutalékok terén jelentkező különbségek tekintetében kiigazításokra került sor. E tekintetben, mivel az exportértékesítést az előzőekben említett kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül bonyolítják, mely kapcsolatban álló kereskedőkről pedig megállapították, hogy feladatuk a megbízásos alapon dolgozó ügynökéhez hasonló, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerint az exportárat minden ilyen kereskedő esetében korrigálták. A közösségi importőrök együttműködésének hiányában az elvégzett kiigazítás mértéke 1,5 % volt, mivel ez a mérték tükrözte az eredeti vizsgálatban érintett termék kereskedelmében részt vevő független ügynököknek fizetett jutalékokat.

(43)

A dömpingkülönbözetet az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján állapították meg.

(44)

A CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet vámfizetés nélkül 28,3 %.

(45)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban elvégezték azt az elemzést, hogy a dömping tekintetében a körülmények változását jogosan lehet-e tartósnak mondani.

(46)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az eredeti vizsgálatban a rendes értéket az USA belföldi piacának nyereséges eladási árai alapján állapították meg, mivel ebben az időben Oroszország még nem volt piacgazdaságú ország. A jelenlegi felülvizsgálattal összefüggésben Oroszország piacgazdaságú országnak tekinthető, ezért a rendes érték – szükség szerinti kiigazításokkal – az Eurochem előállítási költsége alapján került megállapításra. Semmi nem mutatott arra, hogy a jelenlegi felülvizsgálat során megállapított rendes érték nem tekinthető tartós jellegűnek.

(47)

Az előző és a jelenlegi vizsgálat rendes értékeit és exportárait összehasonlítva megállapítást nyert, hogy az összehasonlítható terméktípusokat figyelembe véve a rendes érték jelentős mértékben, az átlagos exportár azonban még ennél is jobban emelkedett, ami kisebb mértékű dömpinget eredményezett. Megállapítást nyert, hogy az egyéb piaci exportárak általában összhangban vannak a közösségi exportárakkal. Nem találtak bizonyítékot arra, hogy – bár az eredeti vizsgálatban szereplőnél kisebb mértékben, de – a dömpingáron történő exportértékesítés nem folytatódik.

(48)

Ezen az alapon azt a következtetést lehet levonni, hogy az eredeti vizsgálathoz viszonyítva a dömping tekintetében (most már a saját rendes érték és az Eurochem exportárainak összehasonlításán alapuló) megváltozott körülményeket jogosan lehet tartós jellegűeknek tekinteni.

(49)

Az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint a dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a megállapított dömpingkülönbözetet, hanem e különbözetnél kevesebbnek kell lennie, ha ez az alacsonyabb vámösszeg elegendő a közösségi gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez. Mivel Oroszország vonatkozásában a jelenlegi vámok a kárkülönbözet alapján lettek kiszámítva, és mivel a jelenlegi vizsgálatban megállapított új dömpingkülönbözet alacsonyabb, mint a korábban számított kárkülönbözet, a vámot a jelenlegi vizsgálatban megállapított dömpingkülönbözethez kell igazítani, mégpedig 28,3 %-ra.

(50)

A dömping és a megváltozott körülmények tartóssága tekintetében levont következtetésekre tekintettel az érintett termék behozatalára kivetett egyedi dömpingellenes vámot az Eurochem vonatkozásában a megállapított új dömpingkülönbözet kifejezése érdekében módosítani kell.

(51)

Mivel a megállapított dömping mértéke kisebb, mint az előző vizsgálatban megállapított kárkülönbözet, a vámtételt a megállapított dömping mértékében kell meghatározni.

(52)

Mivel az eredeti vizsgálatban a kivetett vámot tonnánként konkrét összeg formájában határozták meg, a jelenlegi vizsgálatban is ugyanebben a formában kell meghatározni. A vám így 32,82 EUR tonnánként. A vámot a 945/2005/EK rendelet alapján az AN- és egyéb adalékanyag- és tápanyagtartalom arányában kell alkalmazni, az AN műtrágyák 28 tömegszázalékos nitrogéntartalmat meghaladó összetevői esetében.

(53)

Bár ez a vám a fentiekben foglaltak szerint a NAK Azottól származó adatokon alapul, az Eurochem összes eladására alkalmazandó, függetlenül attól, hogy a terméket mely kapcsolatban álló vállalat állította elő.

(54)

Következetességi okokból első lépésként azt vizsgálták meg, hogy az adott időpontban fennáll-e a dömping, és az intézkedések megszűnése vajon a dömping folytatódásához vezet-e.

(55)

A fentiekben foglaltak szerint három exportáló gyártó (az Eurochem, az Acron és a Minudiobreniya) együttműködött a vizsgálatban.

(56)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a hazai eladásokat a rendes kereskedelmi forgalom keretében folyónak lehet-e tekinteni. Ennek érdekében megvizsgálták az együttműködő gyártók által előállított és a hazai piacon értékesített termék előállítási költségét.

(57)

Az érintett termék gyártási folyamatában a gáz a legfontosabb nyersanyag, az előállítási költség jelentős hányadát képviselő elem. Az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint megvizsgálták, hogy az érintett termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségek az érintett felek nyilvántartásaiban megfelelően kerültek-e kimutatásra.

(58)

Az energiapiacokra szakosodott, nemzetközileg elismert források által közzétett adatok alapján megállapították, hogy az orosz előállítók által kormányrendelet alapján fizetett árak abnormálisan alacsonyak. Példának okáért az Oroszországból származó földgáz exportárának egynegyedét tették ki és még a közösségi előállítók által fizetett gázárnál is jóval alacsonyabbak voltak.

(59)

Mivel a gáz költségei az együttműködő előállítók nyilvántartásaiban nem kerültek megfelelően kimutatásra, ezért azokat megfelelően korrigálni kellett. Az orosz hazai piacra vonatkozó, kellően reprezentatív gázárak hiányában helyénvalónak tartották, ha az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint a kiigazítást az egyéb reprezentatív piacokról származó információkra alapozzák. Ebben az esetben a kiigazított ár az exportra értékesített orosz gáz szállítási költségek nélküli és a helyi forgalmazási költségek kifejezése érdekében kiigazított német–cseh határparitásos átlagáron alapult (a továbbiakban: „kiigazított Waidhaus-ár”). Waidhaus az EU-ba irányuló orosz gázeladás fő csomópontja és az orosz gáz legnagyobb piaca. Ennek megfelelően reprezentatív piacnak tekinthető.

(60)

A kiigazított Waidhaus-ár vonatkozásában az orosz exportőrök számos érvet terjesztettek elő.

(61)

Először is arra hivatkoztak, hogy a hazai piacon fizetett gázárak kiigazítása semmiképp nem indokolt, mivel számviteli nyilvántartásaik állításuk szerint tökéletesen tükrözik a származási országban a hasonló termék gyártási és értékesítési tevékenységével kapcsolatos költségeket. Állításuk alátámasztása érdekében rendelkezésre bocsátották egy független tanácsadó cég tanulmányát, amely kifejti, hogy az orosz exportőrök által fizetett gázár tükrözi a gázszolgáltatónál a gáz előállításával és értékesítésével kapcsolatban felmerülő teljes költséget. Meg kell jegyezni, hogy amint azt a tanulmány maga is rögzíti, az összehasonlításhoz felhasznált gázköltség, illetve a gáz orosz AN-gyártókhoz történő szállítási költségei becsült költségek, nem pedig a hatályvesztési felülvizsgálati időszak alatt ténylegesen felmerült költségek. Az sem egyértelmű, hogy az így megállapított költségek az alaprendeletnek megfelelően megállapított teljes költségek-e, vagyis tartalmazzák-e a gáztermeléssel és -értékesítéssel kapcsolatos teljes gyártási és teljes SGA-költségeket. Végezetül azt is meg kell jegyezni, hogy a gázszolgáltatók költségeiről rendelkezésre álló adatokat a jelenlegi eljárás keretében nem lehetett ellenőrizni, és a rendelkezésre álló adatokból nem lehet arra következtetni, hogy az orosz gáz hazai eladási árai a hatályvesztési felülvizsgálati időszak egésze alatt fedezték a gázszolgáltató Gazprom költségeit.

(62)

Mindenesetre úgy gondolták, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése alapján az a tény, hogy a szolgáltató által az ügyfeleknek felszámított gázár fedezi a költségeket, mint olyan önmagában nem meghatározó annak megállapításában, hogy vajon a vállalat könyveiben kimutatott hasonló termék előállítási költsége megfelelően tükrözi-e az érintett termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségeket. Az előzőekben rögzített okok miatt (az energiapiacokra szakosodott, nemzetközileg elismert források kiadványai és az oroszországi gázárak összehasonlítása az orosz gázexport árával) megállapítást nyert, hogy nem erről van szó. Másodszor az orosz AN-gyártók nem foglalkoztak egyfelől az orosz hazai piacon fizetett gázár és az Oroszországból származó földgáz exportára, másfelől a közösségi gyártók által fizetett árak között nyilvánvalóan meglévő jelentős különbségekkel. Nem foglalkoztak továbbá azzal a ténnyel sem, hogy a földgáz belföldi árát Oroszországban szabályozzák, és azt nem lehet olyannak tekinteni, mint amely megfelelően tükrözi a torzulás nélkül működő piacokon általában fizetendő árat. Ezért ezek az érvek még akkor is lényegtelenek lennének, ha az AN-gyártók által fizetett ár fedezné a gázszolgáltatónál felmerülő egységnyi előállítási és értékesítési költséget, mivel a gáz piaci ára nem kötődik szükségképpen közvetlenül annak előállítási és értékesítési költségeihez, és az ár, amelyen az orosz vállalatok a hatályvesztési felülvizsgálati időszakban a gázt vásárolták továbbra is államilag szabályozott és az előzőekben kifejtettek szerint jóval a nem szabályozott piacok árszínvonala alatt van (a gáz oroszországi ára a hatályvesztési felülvizsgálati időszakban az exportár egynegyede körül volt). Ezt az igényt ezért el kellett utasítani.

(63)

Arra hivatkoztak még, hogy a gázkorrekcióval de facto nem az alaprendeletben előírt módszert alkalmazták a rendes érték meghatározásához. Így a belföldi gázköltségek Waidhaus-áron alapuló költségekkel történő felváltása, illetve amiatt, hogy ezek a költségek a hasonló termék teljes költségének és ezért a képzett rendes értéknek is jó részét teszik ki, a rendes értéket de facto egy harmadik „reprezentatív” piacról származó adatokból állapítanák meg. E tekintetben azzal érveltek, hogy a piacgazdaságú országokra vonatkozóan a rendes érték meghatározásához az alaprendelet csak a következő módszert írja elő: i. a rendes kereskedelmi forgalom keretében a hasonló termék belföldi ára alapján, vagy ha az értékesítés nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében folyik; ii. a származási országban az előállítási költség alapján (hozzáadva az SGA-költségek és nyereség elfogadható összegét) vagy iii. egy alkalmas harmadik országba irányuló hasonló termék reprezentatív exportárai. Az orosz exportőrök ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a rendes értéket nem lehet egy harmadik reprezentatív piacról származó adatokra alapozni.

(64)

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a rendes érték az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésében vázolt módszerekkel összhangban lett meghatározva. Annak megállapításához azonban, hogy a hazai eladások az ár szempontjából a rendes kereskedelmi forgalom keretében folytak-e, vagyis nyereségesek voltak-e, először azt kell megállapítani, hogy az AN-gyártó költségei az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében megbízható alapot jelentenek-e. Csak a költségek megbízható megállapítása után lehet eldönteni, hogy a rendes érték milyen módszer alkalmazásával legyen meghatározva. Téves ezért az az állítás, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint a megbízható költségek megállapításával a rendes érték meghatározásához új módszer került bevezetésre. Az orosz gyártók igényét e tekintetben ezért el kellett utasítani.

(65)

Ezenkívül arra hivatkoztak, hogy az orosz földgáz Waidhaus-ára akkor sem lenne megbízható alap a kiigazításhoz, ha a kiigazítást a földgáz hazai piaci költségén végeznék el, mivel ezt az árat hosszú távú gázszerződések szerint határozzák meg, amelyek értelmében az árképletet az olajtermékek árához kötik és így azoknak nincs köze a gáz előállításához és az oroszországi Eurochemhez történő szállításához. Azzal érveltek továbbá, hogy az orosz gáz Waidhaus-ára nem megbízható, mivel azt a németországi rendkívül magas és valószínűleg nem versenyképes hazai gázár befolyásolja, amit már a német versenyhivatal is vizsgál.

(66)

Először is meg kell jegyezni, hogy a gázár megállapítás alapjának kiválasztásánál az egyik elsődleges szempont volt az, hogy megfelelően tükrözze a torzulás nélkül működő piacokon szokásosan fizetett árat. A waidhausi árak ennek a feltételnek kétségtelenül megfelelnek. Továbbá, az Oroszországból származó gázból messze a legtöbbet a waidhausi csomóponton keresztül importálnak, amely ezért a kiigazításhoz megfelelő alapot jelent. Ennek alapján Waidhaus reprezentatív, az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében a gázköltségek meghatározásához elfogadható alapot jelentő piacnak tekinthető. Másodszor az, hogy az árat a költségek határozzák-e meg önmagában mindaddig lényegtelen, amíg az a torzulás nélkül működő piacokon általában fizetett árat megfelelően tükrözi. A Waidhausnál importált gáz árát illetően nincs jele annak, hogy az állam az árképzésbe beavatkozna, ezért ez a feltétel is teljesül. Végezetül, a nem versenyképes németországi belföldi ár tekintetében meg kell jegyezni, hogy a Bundeskartellamt jelenleg is folyó vizsgálata még semmilyen következtetésre nem jutott. Ezenkívül a vizsgálat a fő németországi gázszolgáltatók által a német hazai piacon értékesített gázárakra, nem pedig arra vonatkozik, hogy az Oroszországból behozott gázt milyen áron vásárolják. Az állítással ellentétben ez a két ár nem feltétlenül van egymással kapcsolatban, mivel a gázszolgáltatók és ügyfeleik gazdasági érdekei éppen ellenkezőek. Feltételezni lehet ezért, hogy a forgalmazók célja az, hogy a viszonteladási árat minél magasabb szinten tartsák, miközben ezzel párhuzamosan közgazdasági érdekük az, hogy a nyereségszintjük növelése érdekében a vételárat minél alacsonyabb szinten tartsák. Minden ténybeli hátteret nélkülöző merő feltételezés az az érv, hogy a német domináns szolgáltatókat semmi nem ösztönzi arra, hogy a Waidhausnál behozott orosz gáz alacsony árában állapodjanak meg. Következésképpen ezeket az érveket elvetették.

(67)

Arra is hivatkoztak, hogy ha a hazai piacon végzik el a földgáz költségkorrekcióját, akkor a kiigazításnál az Oroszországban elérhető nem szabályozott gázárakat kell alapul venni. Először is, Waidhaus választását nem teszi elfogadhatatlanná az a tény, hogy a Bizottság másik alapot is választhatott volna. A gázár megállapítás alapjának kiválasztásánál az egyik elsődleges szempont az, hogy megfelelően tükrözze a torzulás nélkül működő piacokon szokásosan fizetett árat. A waidhausi árak ennek a feltételnek kétségtelenül megfelelnek. Másodszor, az a tény, hogy a nem szabályozott árakon a hazai piacon értékesített gáz mennyisége a figyelembe vett időszak alatt csak csekély volt (kevesebb mint 2 %), illetve, hogy ezek az árak jóval közelebb voltak a szabályozott belföldi árakhoz, mint a szabadon meghatározott exportárhoz, erősen arra enged következtetni, hogy ezeket a nem szabályozott árakat az irányadó szabályozott árak torzították. A nem szabályozott hazai árakat ezért nem lehetett használni.

(68)

Még azt is állították, hogy az állam által Oroszországban szabályozott hazai földgázárak folyamatosan emelkednek. Ezért a hazai piaci árat nem lehet nem versenyképesnek vagy indokolatlanul alacsonynak tekinteni. Ezzel összefüggésben jelezték, hogy az orosz kormány határozatot (12) fogadott el egy állami program felállításáról, amelynek eredményeként az oroszországi gáz ipari felhasználók által fizetett árát 2011-ig több részletben fogják emelni.

(69)

Ez az érv megalapozatlan, mivel a reprezentatív piac megválasztásánál nem az a helyes mérce, hogy az árak önmagukban nyereségesek-e vagy, hogy nőnek-e, hanem az, hogy az árak megfelelően tükrözik-e a torzulás nélkül működő piacokon általában fizetett árat. Az állam által szabályozott árak esetén még akkor sem ez a helyzet, ha folyamatosan emelkednek. Ezért az érveket elvetették.

(70)

Javasolták továbbá, hogy ehelyett a szomszédos piacokra irányuló orosz exportárat vegyék alapul a kiigazításhoz, de ezekre a piacokra vonatkozóan semmilyen további adattal vagy bizonyítékkal nem szolgáltak. Úgy gondolták, hogy a Balti Államokba irányuló orosz gáz exportára – amelyre vonatkozóan bizonyos adatok rendelkezésre álltak – az ezekbe az országokba irányuló viszonylag kis exportvolumen miatt nem kellőképpen reprezentatív. Ezenkívül nem álltak rendelkezésre a szállításra és a forgalmazásra vonatkozóan szükséges adatok, ezért pedig a Balti Államokra megbízható árakat semmiképp sem lehetett megállapítani. Ezért ezeket az árakat nem lehetett a kiigazításhoz alapul venni.

(71)

Egy másik érv az volt, hogy ha a waidhausi exportárat alkalmazzák, akkor az összes exportra fizetendő orosz kiviteli vámot le kell vonni a waidhausi árból, mivel az nem belföldön merül fel.

(72)

Az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében reprezentatív piacnak tekintett waidhausi piaci ár valójában már az exportadó utáni, nem pedig az adó előtti ár. A vevő szempontjából az lényeges, hogy Waidhausnál milyen árat kell fizetnie, az pedig e tekintetben lényegtelen, hogy ennek az árnak hány százalékát teszi ki az exportadó és hány százalékát fizetik a gázszolgáltatónak. Másrészt, ez utóbbi mindig arra törekszik, hogy az árat növelje és ezért azt a legmagasabb árat számítja fel, amit vásárlói hajlandóak még megfizetni. Mivel az ár mindig jóval magasabb az előállítási költségeknél, ami a gázszolgáltató számára hatalmas nyereség realizálását teszi lehetővé, az árának meghatározását nem elsősorban az exportadó összege, hanem az befolyásolja, hogy a vásárlók mekkora árat hajlandóak megfizetni. Azt a következtetést lehetett ezért levonni, hogy az exportadót is tartalmazó ár, nem pedig az adó előtti ár a torzítás nélkül működő piacon kialakuló ár. Következésképpen az erre vonatkozó érveket elvetették.

(73)

Ezzel összefüggésben arra is hivatkoztak, hogy a helyi forgalmazó árrését nem lehet a waidhausi exportárhoz hozzáadni, és azt állították, hogy a forgalmazók nyereségét a waidhausi ár már tartalmazza. E tekintetben azzal érveltek, hogy a helyi oroszországi forgalmazók a gázszolgáltató száz százalékos tulajdonában lévő leányvállalatok, ezért kettős számításnak minősülne, ha ezeknek a forgalmazóknak a nyereségét is hozzáadnák. Arra is hivatkoztak, hogy Oroszország természetes komparatív előnyét is figyelembe kell venni. Azzal érveltek továbbá, hogy mivel a gáz Oroszországban nagy mennyiségben áll rendelkezésre, a Közösségben viszont nem, az oroszországi hazai árak természetesen alacsonyabbak, mint az exportgáz ára, amit a belföldi piacon fizetett gázárak kiigazításának meghatározásánál figyelembe kell venni. Továbbá arra is hivatkoztak, hogy a figyelembe vett időszak alatt az egyik fél nem a helyi forgalmazók kisnyomású csővezetékrendszerét vette igénybe, amikor a nagynyomású fővezetékektől a földgázt a termelőhelyre szállította. A gázár kiigazítása ezért nem tartalmazhatja a regionális szállítás árait.

(74)

Először is meg kell jegyezni, hogy a helyi forgalmazók árrése nem csak ezeknek a vállalatoknak a haszonkulcsát, hanem a földgáz beszerzése és viszonteladása közti költségeiket is tartalmazza.

(75)

Másodszor ezt az érvet már nem lehet kellőképpen ellenőrizni. Ez amiatt van így, hogy az oroszországi gázszolgáltató és kapcsolt vállalkozásai nem tartoztak a jelenlegi vizsgálat hatálya alá és ezért a szervezetre és a költségszerkezetre vonatkozóan nem állt rendelkezésre elegendő információ. Megjegyezendő továbbá e tekintetben, hogy az Oroszországban többek között a gázszolgáltató és az orosz kormány közti összefonódások miatt nem eléggé áttekinthető helyzet nem teszi lehetővé a szükséges bizonyítékok megfelelő elérését.

(76)

Emellett az orosz exportőrök semmilyen további információt vagy bizonyítékot nem tudtak szolgáltatni, amiből kiderült volna, hogy a Waidhaus-ár valóban tartalmazott-e forgalmazási költségeket, és ha igen, milyen mértékben. Mivel azonban a belföldi vásárlók a gázt a helyi szolgáltatóktól vásárolták, feltételezni kellett, hogy a helyi forgalmazás költségeit, legalábbis az értékesítési szolgáltatást meg kell fizetniük, amit, mint olyat, a korrigált Waidhaus-ár nem tartalmaz.

(77)

E tekintetben rá kell mutatni, hogy a dömpingkülönbözet számítását az is jelentős mértékben befolyásolná – viszont a kapott dömpingkülönbözet még mindig jelentős lenne és nem változtatna a hatályvesztési felülvizsgálat során levont következtetéseken –, ha a gázár kiigazítások nem tartalmaznának szállítási költségeket. Ennek megfelelően ezt az érvet elvetették. Ha viszont az orosz gyártók elegendő ellenőrizhető bizonyítékot szolgáltatnak, ami alapján a dömpingkülönbözet csökkenthető, a Bizottság e tekintetben megvizsgálhatja az időközi felülvizsgálat megindításának lehetőségét.

(78)

Az Oroszországban rendelkezésre álló földgáz tekintetében a komparatív előnyökre való hivatkozást illetően meg kell jegyezni, hogy a Waidhaus-árakat elsődleges szempontból azért vették alapul a gázárak megállapításánál, mert megfelelően tükrözik a torzulás nélkül működő piacokon szokásosan fizetett árat. Ebben az összefüggésben lényegtelen, hogy a hazai piacon milyen viszonyok uralkodnak. Ezt az érvet ezért el kellett utasítani.

(79)

Az SGA-költségeket és a nyereséget nem lehetett az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése vagy 2. cikke (6) bekezdésének a) pontja alapján megállapítani, mivel az együttműködő exportőröknek a rendes kereskedelmi forgalom keretében nem volt az érintett termékből reprezentatív belföldi eladása. A 2. cikk (6) bekezdésének b) pontja sem volt alkalmazható, mivel az előző (58) és (59) preambulumbekezdésben jelzett okok miatt az azonos fő árukategóriába tartozó termékeknél a gázköltségek tekintetében az exportáló gyártók gyártási költségét is korrigálni kellett volna. Az SGA-költségeket és a nyereséget ezért az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerint állapították meg. Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjával összhangban az SGA-költségeket ésszerű módszerre alapozták. Az észak-amerikai piacon komoly volumenű belföldi értékesítést, és belföldi és külföldi vállalatok részéről is jelentős mértékű konkurenciát lehetett tapasztalni. E tekintetben a műtrágya kereskedelmi ágazatban működő főbb vállalatokról nyilvánosan hozzáférhető adatokat is figyelembe vették. Megállapították, hogy a vizsgálat számára az észak-amerikai (USA-beli és kanadai) gyártók megfelelő adatai lennének a legalkalmasabbak, mivel a világnak ebben a térségében a tőzsdei vállalatokról rengeteg megbízható és teljes körű nyilvános pénzügyi információ áll rendelkezésre. Az SGA-költségeket és a nyereséget ezért a nitrogén műtrágya ágazatban legnagyobbak közé tartozónak bizonyult három észak-amerikai gyártó súlyozott átlag SGA-költségei és nyeresége alapján állapították meg az azonos fő termékkategória (a nitrogén műtrágyák) hazai eladásait is figyelembe véve. Ezt a három gyártót a nitrogén műtrágya szakma reprezentáns képviselőinek tekintették, és így az ebben az üzleti ágazatban sikeresen tevékenykedő vállalatok által általában realizált SGA-költségeket és nyereséget is reprezentálják. Meg kell jegyezni, hogy az SGA-költségek és a nyereség így megállapított összege nem haladta meg az együttműködő orosz vállalatoknál felmerült SGA-költségeket és a realizált nyereséget.

(80)

A független közösségi vásárlóknak exportált érintett termék exportára minden esetben az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint, nevezetesen a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportár alapján került meghatározásra.

(81)

Azokban az esetekben, amikor az értékesítés kapcsolatban álló importőrön keresztül történt, az exportár a kapcsolatban álló importőr által független vásárlók felé felszámított viszonteladási árak alapján lett képezve. Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint elvégezték az import és a viszonteladás között felmerült összes költségkorrekciót, ideértve az általános és igazgatási kiadásokat, továbbá az elfogadható haszonkulcsot.

(82)

A normál értéket és az exportárat gyártelepi paritáson hasonlították össze. Az igazságos összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint az árakat befolyásoló különbségek tekintetében kiigazítások formájában megfelelő kompenzációra került sor. Ennek megfelelően – ha lehetett és azt az ellenőrzött bizonyítékok alátámasztották – a szállítás, a biztosítás, a kezelés, a berakodás és a járulékos költségek, a jutalékok, a csomagolás és a hitel terén jelentkező különbségek tekintetében kiigazításokra került sor.

(83)

A dömpingkülönbözetet az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése szerint a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján állapították meg.

(84)

A vizsgálat a figyelembe vett időszak alatt dömpinget mutatott ki. Az exportárak súlyozott átlagának a rendes érték súlyozott átlagával történő összehasonlítása az Eurochem esetében több mint 74 %-os, az Acron esetében több mint 54 %-os, a Minudiobreniya esetében pedig több mint 92 %-os dömpingkülönbözetet mutatott ki.

(85)

Az Oroszországból származó import a 2003. évi kb. 785 000 tonnáról a figyelembe vett időszak alatt 155 891 tonnára csökkent. Piaci részesedése (kb. 2 %) még mindig jelentős. Ezt a csökkenést a Közösség 2004-ben 10, 2007-ben pedig két új, korábban Oroszországból dömpingellenes vámok nélkül importáló tagállammal történő kibővülése, másrészt a hatályos vámok szintje befolyásolta.

(86)

Emlékeztetni kell rá, hogy az orosz exportőrök korábban már kétszer is megpróbálták törvénytelenül növelni közösségi exportjukat. 1998-ban a 663/98/EK rendelettel a vámot a jelenlegi szintre (47 EUR/tonnára, vagy kb. az aktuális orosz exportár 40 %-ára) emelték, mivel megállapítást nyert, hogy az exportőrök azt kijátsszák (vagyis csökkentették az exportárakat, ezáltal növelték a dömpinget).

(87)

2005. júniusban a 945/2005/EK rendelettel a vámot kiterjesztették az Oroszországból exportált AN egyéb formáira is, amelyek ugyan „keverék műtrágyának” vannak nyilvánítva, lényegében azonban AN-ek. Ez azt mutatja, hogy az orosz exportőrök rendszeresen próbálják dömpingárakon növelni közösségi AN exportjuk volumenét.

(88)

Azt is meg kell jegyezni, hogy a figyelembe vett időszak alatt az együttműködő orosz gyártók közösségi exportjának mintegy 50 %-a Bulgáriába és Romániába irányult (amire 2007. január 1-jéig nem vonatkozott a dömpingellenes vám). Az a tény, hogy a bővítés előtt az ezekbe az országokba irányuló export dömpingelt volt, azt mutatja, hogy ha az intézkedéseket megszüntetnék, valószínűleg dömpingre kerülne sor.

(89)

A vizsgálat kimutatta, hogy az orosz exportőrök a harmadik országbeli piacon történő eladások során is dömpingelnek. Ezeknek a piacoknak az exportárai többnyire összhangban vannak a közösségi exportárakkal.

(90)

Ezenkívül az Oroszországból származó AN-import komoly dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozik Ausztráliában és az USA-ban. Az előzőek mélyen gyökerező dömpingelési hajlamra utalnak, és azt valószínűsítik, hogy a közösségi export az intézkedések megszüntetése esetén dömpingárakon folyna.

(91)

A hatályvesztési felülvizsgálati időszak során az ismert orosz exportőrök tartalékkapacitásai becslések szerint 1,7 és 2,3 millió tonna között mozogtak. Ez a mennyiség a teljes közösségi AN-felhasználás csaknem egynegyedének felelne meg. A vizsgálat során nem találtak olyan tényt, ami miatt ezt a kapacitást rövid távon ne lehetne mozgósítani. Elemezték, hogy a tartalékkapacitás igénybevétele mennyire valószínű.

(92)

Először is a világ legnagyobb AN exportpiacait védik az orosz importtól. Az Oroszországból származó AN-import különösen komoly dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozik Ausztráliában és az USA-ban, Kínából pedig teljesen ki van tiltva. Ezért azt a következtetést lehetett levonni, hogy ezt a tartalékkapacitást nagy valószínűséggel ezek a piacok nem fogják felvenni.

(93)

Az orosz exportőrök azzal érveltek, hogy a FÁK-országokban a felhasználás 2005 óta meredeken emelkedik és az elkövetkező években ez várhatóan tovább folytatódik, illetve hogy az orosz AN-előállítás elsősorban ezen piacok teljes kielégítésére fog irányulni. Ezek az állítások ellenőrizhető bizonyítékkal nem voltak megfelelően alátámasztva. Emellett hiányosnak bizonyultak abban az értelemben is, hogy nem vették figyelembe az egyéb FÁK-államok AN-előállítását, ami az ezekre a piacokra irányuló orosz eladásoknak komoly konkurenciát jelenthet. Mindenesetre az IFA statisztikái szerint a FÁK-felhasználás alakulása mellett állítólag (13) rövid és középtávon még mindig komoly szabad tartalékkapacitások mutatkoznak. Végezetül, a jelenlegi közösségi árszínvonal – ami az együttműködő vállalatok által rendelkezésre bocsátott adatok szerint jóval magasabb, mint Oroszországban és a FÁK-piacokon – az orosz vállalatokat valószínűleg arra ösztönzi, hogy a tartalékkapacitásokat közösségi exportra, ne pedig a belföldi piacra vagy a FÁK-piacokra történő értékesítéshez használják fel.

(94)

Semmi nem utalt arra, hogy a fentiekben említett tartalékkapacitást más harmadik országok piacán egyéb eladások felszívhatnák. Mindenesetre a vizsgálat az együttműködő felek által rendelkezésre bocsátott adatok alapján egyéb harmadik piacokat is elemzett és azt állapította meg, hogy felhasználásuk, AN-forrásaik és az árszínvonal alapján valószínűleg nem vesznek fel oly mértékben további orosz exportot, ami a közösségi exportra rendelkezésre álló komoly tartalékkapacitásokat megszüntetné.

(95)

Végezetül megerősítést nyert, hogy a világon a Közösség a legfontosabb AN-piac, hogy Oroszország közelsége kedvez a logisztikai megfontolásoknak, illetve hogy az orosz exportőrök ott már jól bejáratott terjesztési csatornákkal rendelkeznek.

(96)

Következtetésként megállapítást nyert, hogy a szabad tartalékkapacitások felhasználása alapján a további komoly mennyiségű közösségi export lehetőségével az orosz exportőrök minden valószínűség szerint élni fognak, ha a jelenlegi intézkedéseket visszavonják.

(97)

A Közösségben és a harmadik országok piacán tapasztalható árszínvonal előzőekben hivatkozott különbségei azt erősítik, hogy az orosz exportőrök számára kifizetődőbb, ha az export volumeneket harmadik országokból átirányítják a Közösségbe. Ezért ebből a forrásból is komoly exportmennyiségek keletkezhetnek.

(98)

Azt a következtetést lehet ezért levonni, hogy a relatív árszintek, az előzőekben megfigyelt tartalékkapacitások és ösztönzők mellett valószínű: i. a dömping és ii. a közösségi export mennyiségének komoly növekedése, ha a hatályos dömpingellenes intézkedéseket megszüntetik.

(99)

A Közösségben huszonhárom előállító gyárt hasonló terméket, az általuk előállított hasonló termékek az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a teljes közösségi termelést jelentik.

(100)

A vizsgálatban tizenegy közösségi gyártó működött együtt:

(101)

Mivel ez a tizenegy közösségi gyártó a hatályvesztési felülvizsgálati időszak során a teljes közösségi termelés több mint 75 %-át tette ki, ezért úgy tekinthető, hogy a hasonló termék teljes közösségi termelésének jelentős hányadát adják. Ezért őket az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében a közösségi gazdasági ágazatot alkotónak lehet tekinteni, a továbbiakban: „közösségi gazdasági ágazat”.

(102)

Az előzőekben jelzettek szerint egy négy vállalatból álló minta került kiválasztásra. A mintában szereplő valamennyi közösségi gyártó együttműködött, és a kérdőívre adott válaszát határidőben visszaküldte. Ezenkívül a kárelemzéshez a többi együttműködő gyártó is rendelkezésre bocsátott bizonyos általános adatokat.

(103)

A vélelmezett közösségi felhasználás a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon realizált értékesítési volumen, az egyéb közösségi gyártók által a közösségi piacon realizált értékesítési volumen és az Eurostat összes EU–importra vonatkozó adatai alapján lett meghatározva. Az Európai Unió 2004-ben és 2007-ben történt kibővítése miatt az elemzés egyértelműségének és következetességének kedvéért a kár összes mutatója a teljes érintett időszakban a 27 tagból álló EU-piac alapján került megállapításra.

(104)

2003 és 2006 között a közösségi felhasználás 16 %-kal csökkent, hogy aztán a figyelembe vett időszak alatt részben elinduljon felfelé. Összességében csökkenő tendencia figyelhető meg, amit 2003 és a figyelembe vett időszak között az összesen 10 %-os csökkenés is tükröz.

1.   táblázat

(105)

Az alábbiakban bemutatjuk az Oroszországból származó import mennyiségének, piaci részesedésének és átlagárainak alakulását. Az alábbi mennyiségi és ártendenciák az Eurostat adatain alapulnak.

2.   táblázat

(106)

Az Oroszországból származó import az érintett időszakban csökkent. Piaci részesedése is csökkent, a 2003. évi 9,5 %-ról a hatályvesztési felülvizsgálati időszak alatt 2,1 %-ra. Az érintett időszakban az árak tonnánként 73-ról 124 EUR-ra nőttek. Az alakulás a világpiacon megfigyelhető általános emelkedő tendenciát tükrözi, de a fő nyersanyag, a gáz áremelkedését nem.

(107)

Az összehasonlításból kiderült, hogy az Oroszországból származó import az érvényben lévő dömpingellenes vámot figyelmen kívül hagyva több mint 30 %-kal vagy tonnánként legalább 60 EUR-val kínált a közösségi gazdasági ágazat árai alá. Még akkor is több mint 7 %-os vagy tonnánként legalább 13 EUR-s az alákínálás, ha az orosz exportárakhoz hozzászámítjuk a dömpingellenes vámot.

(108)

Az alábbi táblázat az érintett időszakban egyéb harmadik országokból származó importvolument mutatja. Az alábbi mennyiségi és ártendenciák is az Eurostat adatain alapulnak.

3.   táblázat

(109)

Míg 2003 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak között Grúzia növelte exportvolumenét, Ukrajnáé és a többi harmadik országé az érintett időszakban csökkent. Megjegyezzük, hogy az ukrán importra tonnánként 29,26 és 33,25 EUR közötti dömpingellenes vám van kivetve, amit a Tanács 442/2007/EK rendelete kiterjesztett. E tekintetben azt is megjegyezzük, hogy a harmadik országokból származó importárak a teljes érintett időszakban az Oroszországból származó importáraknál jóval magasabbak voltak.

(110)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság a közösségi gazdasági ágazatot befolyásoló minden lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált.

(111)

Az együttműködő közösségi gazdasági ágazati gyártókról megállapítást nyert, hogy a hasonló terméket más területeken még feldolgozzák. Az így kapott termékek a piacon nem teremtenek konkurenciát a hasonló terméknek.

(112)

Az ammónium-nitrát előállítása ezen belső, kapcsolódó átadásai nem jelennek meg a piacon és így az érintett termék importjával közvetlenül nem versenyeznek. Ezért meg kellett vizsgálni, hogy a közösségi gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi felhasználását az elemzésben figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben. A vizsgálat azt mutatta, hogy a kapcsolódó felhasználás az érintett időszakban a közösségi gazdasági ágazat termelésének csak kis töredékét, vagyis legfeljebb a teljes termelés 25 %-át képviseli. Az érintett mennyiségeket figyelmen kívül hagyták, vagy ha kellett, az alábbiakban jelzettek szerint a megfelelő kármutatók elemzésének kedvéért külön figyelembe vették.

(113)

A mintavételre történő hivatkozásoknál a bevett gyakorlatnak megfelelően bizonyos kármutatók (termelés, termelő kapacitás, eladás, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás és termelékenység) elemzése a közösségi gazdasági ágazat egészére vonatkozik (a mellékelt táblázatokban: „C.I.”), míg az egyes vállalatok teljesítményére vonatkozó kármutatók, úgymint árak, készletek, előállítási költség, jövedelmezőség, bérek, beruházások, beruházásmegtérülés, pénzforgalom, tőkeszerzési képesség vizsgálata a mintavételben szereplő közösségi gyártók szintjén begyűjtött információk alapján történt (a mellékelt táblázatokban „S.P.”).

(114)

A közösségi gazdasági ágazat teljes termelése a kapcsolódó átadásokkal együtt 2003 és 2005 között mintegy 8,4 millió tonnás szinten viszonylag stabil maradt. 2006-ban mintegy 7,7 millió tonnára csökkent, a hatályvesztési felülvizsgálati időszak alatt pedig nőtt, és elérte korábbi, 2003. évi szintjét. A kapcsolódó átadásoknál felhasznált termelést illetően 2003 és 2006 között csökkent, majd a hatályvesztési felülvizsgálati időszak alatt nőtt. A figyelembe vett időszak alatt a növekedés főleg amiatt következett be, hogy az egyik gazdasági szereplőnél a saját belső felhasználásának fejlesztése érdekében ebben az időszakban átalakításokra került sor. Az értékesítésre szánt termelést illetően 2003 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak között 5 %-kal csökkent.

4.   táblázat

(115)

A gyártási kapacitás 2003 és 2006 között csökkenő tendenciát mutatott. A figyelembe vett időszak alatt nőtt, amikor az egyik közösségi előállító a kapcsolódó felhasználás céljából létesítményeit átalakította. Ahogyan azt már az eredeti vizsgálat is megjegyezte, az ilyen típusú termelés és gazdasági ágazat kapacitáskihasználtságát befolyásolhatja az azonos termelőeszközökkel előállítható egyéb termékek gyártása, ezért kármutatóként kevésbé jól használható.

5.   táblázat

(116)

A közösségi gazdasági ágazat közösségi piaci értékesítési volumene 2003 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak között 8 %-kal csökkent. Ez a fejlemény összhangban van a felhasználás közösségi piacon tapasztalható általánosan csökkenő tendenciájával.

6.   táblázat

(117)

A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2003 és 2005 között 3,3 százalékkal nőtt, majd azután a hatályvesztési felülvizsgálati időszak során 1,6 százalékponttal csökkent. Összességében 1,7 százalékospontos növekedés volt.

7.   táblázat

(118)

Mivel az értékesítés csökkenése valamivel kisebb volt, mint a felhasználásé, a közösségi gazdasági ágazat némi piaci részesedésre tett szert.

(119)

A közösségi gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje 2003 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak között 8 %-kal csökkent, így nagyobb mértékben, mint a termelésé. Ez a gazdasági ágazat termelékenység és versenyképesség növelésével kapcsolatos gondjait tükrözi.

8.   táblázat

(120)

A közösségi gazdasági ágazatban foglalkoztatottak egy főre eső évi teljesítménye 2003 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak között 9 %-kal nőtt, ami az alacsonyabb foglalkoztatás és a közösségi gazdasági ágazat termelési növekedésének együttes pozitív hatását mutatja.

9.   táblázat

(121)

Az Oroszországból származó import erőteljesen dömpingelt árakon folyt. A volumen a piaci részesedés mintegy 2 %-át tette ki, aminek az olyan nyersanyagokhoz hasonló termékek esetében, mint az AN, komoly hatása lehet a közösségi gazdasági ágazat egészére. Úgy tűnik azonban, hogy az intézkedések a szóban forgó esetben ezt a hatást jórészt semlegesítették.

(122)

A mintavételben szereplő közösségi gazdasági ágazati előállítók átlag nettó eladási ára 2003 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak között jelentős mértékben emelkedett, ami az azonos időszakban az AN uralkodó kedvező nemzetközi piaci körülményeit, de (különösen a gáz esetében) a magasabb ráfordítási költségek miatt az értékesítési árak növelésére vonatkozó nyomást is tükrözi.

10.   táblázat

(123)

A mintavételben szereplő előállítók zárókészleteinek szintje 2003 és a figyelembe vett időszak között több mint duplájára emelkedett. Ebben tükröződhet az, hogy a csökkenő felhasználással összefüggésben egyre nehezebb az értékesítés.

11.   táblázat

(124)

2003 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak között az egy alkalmazottra jutó átlagbér 13 %-kal nőtt, ahogyan az alábbi táblázatban látható. Az inflációs rátát és az összességében csökkenő foglalkoztatást figyelembe véve ez a bérnövekedés mérsékeltnek tekinthető.

12.   táblázat

(125)

A mintavételben szereplő előállítók éves hasonló termék beruházásai az érintett időszakban pozitívan alakultak, vagyis 121 %-kal nőttek, bár bizonyos ingadozásokat is mutattak. Ezek a beruházások főleg a géppark korszerűsítéséhez kapcsolódnak. Ez a közösségi gazdasági ágazatnak a termelékenység és a versenyképesség folyamatos javítására irányuló erőfeszítéseit mutatja.

13.   táblázat

(126)

A jövedelmezőség általában a 8 %-os tartományban volt. Ez a tartomány az a szint, amit a káros dömping nélkül lehetne elérni. Ez azt mutatja, hogy az intézkedéseknek pozitív hatása volt. 2006 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak azonban kevésbé kedvező eredményeket mutatott, ami azt erősíti, hogy ebben a tekintetben bizonyos sebezhetőség húzódik a háttérben. Az eszközök (értékcsökkenés utáni) nettó könyv szerinti értékének százalékában kifejezett befektetett tőke megtérülése (ROCE) nagy vonalakban követte a teljes érintett időszak jövedelmezőségi tendenciáját.

14.   táblázat

(127)

Az érintett időszakban a pénzforgalom kissé, 6 %-kal csökkent, ez után bizonyos ingadozásokat mutatott, majd 2006-ban különösen alacsony szintet ért el. Megjegyzendő, hogy a nettó értékesítések jövedelmezősége is 2006-ban érte el legalacsonyabb szintjét, hogy aztán a hatályvesztési felülvizsgálati időszak alatt kissé megforduljon.

15.   táblázat

(128)

A vizsgálat azt derítette ki, hogy a mintában szereplő közösségi előállítók a tőkebevonás során semmilyen nehézségbe sem ütköztek. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy mivel a vállalatok közül több valamilyen nagyobb csoportba tartozik, tevékenységüket a saját csoportjukon belül cash-pooling konstrukcióban vagy csoporton belül az anyavállalat által nyújtott kölcsönökkel finanszírozzák.

(129)

2003 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak között a kármutatók kisebb megingások mellett javulást mutattak. A piaci részesedés nőtt, bár nem jelentős mértékben és nem az értékesítésből (ami csökkent), hanem inkább a túlzottan megnövekedett felhasználás miatt. Az egységnyi eladási árak emelkedtek, a ráfordítási költségek emelkedése miatt nagymértékben, viszont kevésbé, mint ahogyan arra az általában magas műtrágya árak összefüggésében számítani lehetett. A termelés a felhasználás visszaesése ellenére sem csökkent – nyilván nem a közösségi gazdasági ágazat jobb piaci helyzete, hanem inkább a kapcsolódó átadások növekedése miatt, ami a kereslet lanyhulására adott láthatóan defenzív reakciót tükrözi. Általában a jövedelmezőség is javult, 2006-ban és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak alatt azonban bizonyos sebezhetőséget mutatott.

(130)

A pénzforgalom bizonyos mértékig követte a nyereségnél megfigyelt tendenciát. A bérek mérsékelten fejlődtek, a közösségi gazdasági ágazatban pedig tovább folytak a beruházások. A növekvő termelékenység a közösségi gazdasági ágazatnak a tevékenységek ésszerűsítésére és beruházásokon keresztül történő javítására irányuló erőfeszítéseit tükrözte.

(131)

A kérelmező azt állította továbbá, hogy a műtrágyaipar esetében az értékesítés megtérülése a nyereség tekintetében nem alkalmas kármutató, illetve hogy a befektetett tőke és/vagy befektetések megtérülése minőségileg alkalmasabb egy ilyen értékeléshez. Ezenkívül azzal érvelt, hogy az utóbbi mutatók alapján a közösségi gazdasági ágazat kárt szenved el.

(132)

A műtrágyaipar sajátos jellemzői (többek között tőkeigényessége) és a műtrágyapiac jellege (a nyersanyagárak és a végtermékárak volatilitása) miatt egyet lehet érteni azzal, hogy az értékesítés megtérülése önmagában a jövedelmezőség tekintetében nem feltétlenül a legbeszédesebb mutató, és azt olyan mutatókkal kell kiegészíteni, mint például a befektetett tőke megtérülése és a befektetés megtérülése. A kérelmező azonban olyan bizonyítékot nem terjesztett elő, hogy a dömpingelt behozatal hiányában a közösségi gazdasági ágazat képes lenne az igényelt szintű megtérüléseket elérni. Azt sem mutatta be a kérelmező, hogy a dömpingelt behozatal nélkül a közösségi gazdasági ágazat mekkora haszonkulcsot érne el, ahogyan azt az Elsőfokú Bíróság a T-210/95 sz. ügy ítéletében (14) kötelezően megállapította. A (60) bekezdés megállapítja, hogy „… a Tanács által a kérdéses kárt megszüntető keresett ár kiszámításához alkalmazandó haszonkulcsot arra a haszonkulcsra kell alapozni, amire a közösségi gazdasági ágazat dömpingelt behozatal hiányában, rendes piaci versenykörülmények között számíthatna”. A kérelmet ezért elutasították. Az időszakban tapasztalható mértékű kárenyhülés nagymértékben a jelenlegi intézkedéseknek köszönhető. A Közösségben a viszonteladási árak növelésével az intézkedések megakadályozták, hogy a nagyon alacsony árú exportvolumen növekedjen, ami lehetővé tette, hogy a közösségi gazdasági ágazat az előzőekben említett javulást elérje.

(133)

Ezzel összefüggésben két fő paramétert elemeztek: i. az érintett ország valószínűsíthető exportvolumeneit és árait és ii. az érintett országból származó, prognosztizált volumenek és árak közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt várható hatását.

(134)

Ismeretes, hogy az orosz gyártók mintegy 2 millió tonnás tartalékkapacitással rendelkeznek, ami a közösségi piacnak mintegy negyedét teszi ki. Ez az azonnal rendelkezésre álló kapacitásfelesleg azt mutatja, hogy az orosz gyártók rövid távon képesek jelenlegi termelésüket és így AN-exportjukat is megnövelni.

(135)

Emellett, mivel az orosz piacon már több éve viszonylag alacsony szinten stagnál a kereslet, az orosz gyártók erőteljesen függenek a harmadik országokba irányuló exporttól. Az előzőekben ismertetettek szerint ez az export jóval a közösségi exportárak alatt folyt.

(136)

A fenti összefüggésben a közösségi piac az összes többi exportpiac áraival összehasonlítva vonzónak tűnhet az orosz exportáló gyártók számára. Ezen az alapon joggal lehet arra számítani, hogy a harmadik országokba irányuló exportvolument nagy valószínűség szerint átirányítják a közösségi piacra, ha az intézkedések megszüntetését lehetővé teszik. A közösségi piac a FÁK-országokon kívüli más exportpiacokkal összehasonlítva, viszonylagos közelsége miatt is vonzóbb és ezért az orosz gyártók jelenleg harmadik országokba irányuló exportjának a Közösségbe történő átirányítását eredményezné.

(137)

Az egyik fél arra hivatkozott, hogy a közösségi piac már nem annyira vonzó az orosz gyártók számára. Azzal érvelt, hogy az EU 2004 és 2007 közötti bővítése után a közösségi gyártók a korábbiaknál többet fognak a közösségi piacra szállítani. Ezenkívül az egyik fél szerint néhány tagállam korlátozni kezdte az AN-felhasználását. Ezeket az érveket el kellett utasítani. A korlátozottabb felhasználás hatása egyformán érintene minden közösségi és orosz gyártót. A közösségi piac önellátása a 2004. és 2007. évi bővítés után azért is nőhetett, mert az új tagállamok élvezni kezdték a bevezetett dömpingellenes vám előnyeit. Az Oroszországból származó importban 2005 és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak között csökkenést lehetett tapasztalni. Az állítólagos önellátás ellenére is ugyanebben az időszakban a Közösségben emelkedtek az árak. Az árak a Közösségben azért emelkedtek jelentős mértékben, mert drasztikusan megnőttek a ráfordítási költségek (gázár). A közösségi gazdasági ágazat ezeket a költségeket azért tudta továbbhárítani, mert a bevezetett dömpingellenes intézkedések bizonyos hatást fejtettek ki. Az irányadó magas árszínvonal miatt viszont a közösségi piac igen vonzó az orosz gyártók számára, akik a hazai és a harmadik országok exportpiacain is jóval alacsonyabb árakat realizálnak.

(138)

Egy állítás szerint a közösségi gyártók egyre kevésbé vannak kitéve az állítólagos gázárkülönbségből eredő kockázatnak. Azzal érveltek, hogy a közösségi gyártók az érintett időszakban nagyobb mennyiségben hoztak be olcsó ammóniumot és ezért kevésbé függenek a gáztól. Azzal is érveltek, hogy bizonyos esetekben a közösségi gyártók még a waidhausi feltételeknél is kedvezőbb feltételekkel tudtak földgázt vásárolni. Ezek az állítások megalapozatlannak bizonyultak. Bár az ammóniumimport növekedett, a vizsgálat nem mutatatta ki, hogy az AN-gyártáshoz jóval többet használtak volna fel belőle. Az ammóniumimport jelentős részét nyilvánvalóan egyéb módon használták fel. A vizsgálat a waidhausinál jóval kedvezőbb feltételeket sem tárt fel. A gázárak fentiekben ismertetett különbségei továbbra is igen jelentősek, aminek komoly hatása van az előzőekben említett költségekre (és így az árszínvonalra). Ez olyan helyzetet teremt, amelyben belátható időn belül a közösségi árszínvonal strukturálisan vonzóbb az orosz exportőrök számára.

(139)

Annak érdekében, hogy piaci részesedésüket növeljék ebben a nyersanyaghoz hasonló termékben, amelyben az árfeltételek a legfontosabb tényezőt jelentik, az orosz exportőrök valószínűleg az árfeltételekben fognak versenyezni. Az előzőekben vázoltak szerint több tény is arra mutat, hogy az orosz exportőrök exportárszintje valószínűleg igen alacsony lesz. Mivel még a bevezetett intézkedések ellenére is van bizonyos fokú alákínálás, az árakban várható visszaesésre tekintettel az alákínálás csak nőhet.

(140)

Ezenkívül ki kell emelni, hogy az orosz gyártók (amennyiben kihasználják a kettős árból eredő gázárrést) az AN-t igen alacsony, dömpingárakon nagyon is jól exportálhatják a Közösségbe úgy, hogy még a dömpingexportból is hatalmas nyereséget realizálhatnak. Ez a tényező is a közösségi piac vonzerejét növeli az orosz gyártók számára, még igen alacsony exportárakon is.

(141)

Az előzőek alapján ezért valószínű, hogy az Oroszországban előállított AN-ből dömpingárakon további jelentős mennyiségeket exportálnának a Közösségbe (a szabad tartalékkapacitás felhasználásával és/vagy a jelenlegi export átirányításával), amivel jóval a közösségi gazdasági ágazat árai alá kínálnának, ha az intézkedések megszüntetését lehetővé tennék.

(142)

Mivel az előzőekben megállapítottak szerint valószínű, hogy az Oroszországból származó dömping- és alákínált áras export volumene a Közösség piacán jelentős mértékben nőni fog, a közösségi gazdasági ágazatnak minden valószínűség szerint jelentős mértékben csökkentenie kell eladási árait ahhoz, hogy vásárlóit megtartsa. Különösen igaz ez, mivel az AN volatilis áru, amely vonatkozásában az árakat jelentős mértékben befolyásolhatja a közösségi gazdasági ágazat árai alá kínáló dömpingáras import. Következésképpen a nyereség erősen csökkenne.

(143)

A 2006-ban és a hatályvesztési felülvizsgálati időszak során néhány mutató által jelzett kedvező piaci viszonyok tekintetében meg kell jegyezni, hogy azok az alkalmazandó dömpingellenes intézkedések mellett fontos szerepet játszottak az árak magas szinten tartásában. Igazából az időszak során a világon szoros egyensúlyban lévő kínálat/kereslet a megnövekedett ráfordítási (gázár) költségekkel párosulva minden nitrogén műtrágya vonatkozásában magas árakat eredményezett. Az AN a többi nitrogén műtrágyához hasonlóan olyan áru, amelynek árát számos tényező befolyásolja, a legfontosabb költségelem lévén a kínálatot komolyan befolyásoló volatilis gázártól kezdve az időjárási viszonyokon át a csökkenő vagy növekvő keresletet eredményező termény és gabonakészletek szintjéig. A közösségi piac konkrét vonatkozásában az AN-kereslet az elkövetkező években várhatóan kissé csökkenni fog. A teljes felhasználás valójában már az érintett időszakban is csökkenő tendenciát mutatott. Minthogy az oroszok felszámított áraikkal jóval a közösségi gazdasági ágazat árai alá kínálnak, az oroszországi importvolumen valószínű növekedése miatt a közösségi gazdasági ágazatnak muszáj lesz jelentős mértékben csökkentenie az árakat, ezáltal pedig a nyereségét is, vagy komoly piaci részesedést, és így bevételt is veszít, vagy mindkettőt. A közösségi gazdasági ágazat sikeres szerkezetváltási folyamata valószínűleg csak részben ellensúlyozza ezt a valószínű árleszorítást, és a teljes felemelkedési folyamat veszélybe kerül. Az intézkedések hatályon kívül helyezése ezért várhatóan a közösségi gazdasági ágazat általános teljesítményének romlását eredményezné.

(144)

Az előzőekből arra a következtetésre lehet jutni, hogy amennyiben az intézkedések megszűnnének, az érintett országból származó export nagy valószínűség szerint jelentős mennyiségben és a közösségi gazdasági ágazat árai alá kínáló dömpingárakon valósulna meg. Ennek minden valószínűség szerint az lenne a hatása, hogy a piacon árleszorító tendencia indulna el, aminek várhatóan negatív hatása lenne a közösségi gazdasági ágazat helyzetére. Ez a különösen az érintett időszakban már részben elért pénzügyi felemelkedést gátolná, ami valószínűleg a kár megismétlődéséhez vezetne.

(145)

Az alaprendelet 21. cikke szerint megvizsgálták, hogy vajon a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartása nem lenne-e ellentétes a Közösség egészének érdekével. A közösségi érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapul.

(146)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban az intézkedések bevezetését nem tartották a Közösség érdekeivel ellentétesnek. Az a tény továbbá, hogy a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat, amely így azt a helyzetet elemzi, amelyben a dömpingellenes intézkedéseket már bevezették, lehetővé teszi annak értékelését, hogy a jelenlegi dömpingellenes intézkedéseknek van-e az érintett felekre nézve valamilyen negatív hatása.

(147)

Ezen az alapon megvizsgálták, hogy vajon a káros dömping megismétlődésének valószínűségével kapcsolatos következtetés ellenére létezik-e olyan nyomós ok, ami miatt azt a következtetést kellene levonni, hogy ebben a konkrét esetben az intézkedések fenntartása nem áll a Közösség érdekében.

(148)

A közösségi gazdasági ágazat strukturálisan életképes gazdasági ágazatnak bizonyult. Gazdasági helyzetének a teljes figyelembe vett időszak során való viszonylag pozitív alakulása is ezt igazolja. Mindenekelőtt a közösségi gazdasági ágazat az emelkedő ráfordítási költségek (különösen a gáz) ellenére is működőképes haszonkulcsot tudott fenntartani, és a figyelembe vett időszakban képes volt a piaci részesedését növelni.

(149)

Joggal várható így, hogy a közösségi gazdasági ágazat továbbra is élvezni fogja a jelenleg elrendelt intézkedések előnyeit, és a nyereségesség megőrzésével és stabilizálásával tovább fog javulni. Ha az intézkedéseket nem tartják fenn, akkor valószínű, hogy az érintett országból dömpingárakon növekvő importra sor fog kerülni, ami az eladási árakra csökkenő nyomást kifejtve a közösségi gazdasági ágazatnak kárt okoz, az pedig veszélyezteti a jelenlegi pozitív pénzügyi helyzetet.

(150)

A (23) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint a jelenlegi vizsgálattal egyetlen, az érintett országból származó független importőr sem működött együtt.

(151)

Emlékeztetni kell az előző vizsgálatok megállapítására, miszerint az intézkedések elrendelésének nem lesz jelentős hatása, mivel az importőrök általában nem csak AN-nel, hanem jelentős mértékben egyéb műtrágyákkal is foglalkoznak. Az egyéb műtrágyák dömpingellenes intézkedéseinek feloldása csak erősítheti az előzőeket. Ezzel összefüggésben az Oroszországból és Belaruszból, Horvátországból, Líbiából és Ukrajnából származó karbamidra alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket 2007. augusztusban, illetve 2008. márciusban feloldották (15). Az érintett országból származó importban a figyelembe vett időszakban tapasztalható csökkenő tendenciából arra lehet következtetni, hogy az elrendelt intézkedéseknek néhány importőrre valóban negatív következményei voltak. Mivel nem voltak együttműködő importőrök és így olyan meggyőző bizonyíték sem, amiből az esetleges súlyosan negatív következményeket fel lehetett volna mérni, azt a következtetést lehetett levonni, hogy a jelenlegi dömpingellenes intézkedésekkel nem áll szemben semmilyen nyomós ok.

(152)

Nem áll rendelkezésre megbízható információ, ami azt mutatná, hogy az intézkedések fenntartásának az importőrökre vagy a kereskedőkre súlyosan negatív hatása lenne.

(153)

Az AN-felhasználók közösségi mezőgazdasági termelők. Egyes gazdaszövetségek beadványokkal éltek, amelyekben azt állítják, hogy a gazdák bevételei a műtrágya elmúlt években megnövekedett ára miatt csökkennek, egyesek végtermékeinél árcsökkenés is tapasztalható, a környezetvédelmi rendeletek pedig csak növelték a költségterheket. Ezeket az állításokat azonban nem támasztották alá.

(154)

Az EFMA alátámasztott mezőgazdasági és közgazdasági bizonyítékokat bocsátott rendelkezésre, amelyekből kiderült, hogy az AN a gazdák teljes előállítási költségeinek csak kis részét képviseli. Ezért megállapítást nyert, hogy gazdasági helyzetükre összességében az intézkedéseknek jelenleg semmilyen negatív hatása nincs, illetve az intézkedések fennmaradása nem befolyásolná kedvezőtlenül a gazdák pénzügyi érdekeit.

(155)

A fentiekre figyelemmel azt a következtetést lehet levonni, hogy a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartásával szemben nem áll semmilyen nyomós ok sem.

(156)

2006. december 19-én a Bizottság (16) az „Acron” Holdingtársasághoz tartozó Acron Nyrt. és a Dorogobuzh Nyrt. által benyújtott kérelmet követően részleges időközi felülvizsgálatot indított. Az időközi felülvizsgálat eredményét a 236/2008/EK tanácsi rendelet állapította meg (17). Az időközi felülvizsgálat során az Acron érdeklődött a kötelezettségvállalás megtétele iránt, ám nem nyújtott be megfelelően alátámasztott kötelezettségvállalási ajánlatot az alaprendelet 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül. Ahogyan azonban azt az előzőekben említett tanácsi rendelet (56) és (57) preambulumbekezdése kimondja, a Tanács úgy ítélte meg, hogy az Acronnak kivételesen engedélyezni kellene, hogy a rendelet hatálybalépésétől számított 10 naptári napon belül kötelezettségvállalási ajánlatot nyújtson be egyes kérdések összetettsége miatt, nevezetesen (1) az érintett termék áringadozása, amely a minimumárak indexálását tenné szükségessé, míg az ingadozást a fő költségtényező nem indokolja kellőképpen; és (2) az érintett termék különleges piaci helyzete. A 236/2008/EK rendelet közzétételét követően és a rendeletben meghatározott határidőn belül az Acron az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően elfogadható kötelezettségvállalási ajánlatot nyújtott be.

(157)

A 2005. november 30-án megindított részleges időközi felülvizsgálat során (18) az Eurochem az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint elfogadható kötelező árajánlatot tett.

(158)

A Bizottság a 2008/577/EK határozattal (19) a kötelezettségvállalási ajánlatokat elfogadta. A határozat részletesebben megállapítja, hogy a kötelezettségvállalások milyen okból kerültek elfogadásra. A Tanács elismeri, hogy a kötelezettségvállalási ajánlatok a dömping káros hatását megszüntetik és a megkerülés kockázatát kellő mértékben korlátozzák.

(159)

Annak érdekében továbbá, hogy a Bizottság és a vámhatóságok hatékonyan ellenőrizhessék, hogy a vállalatok be tartják-e a kötelezettségvállalásokat, amikor a szabad forgalomba bocsátásra irányuló kérelmet az illetékes vámhatósághoz benyújtják, a dömpingellenes vámmentesség biztosításának feltétele i. a kötelezettségvállalási számla benyújtása, amely legalább a mellékletben felsorolt elemeket és az ott meghatározott nyilatkozatot tartalmazó kereskedelmi számla; ii. az a tény, hogy az importált árut az első független közösségi vásárló részére közvetlenül az említett vállalatok gyártották, szállították és számlázták ki; illetve iii. az a tény, hogy a vámolásnál bejelentett és bemutatott áru a kötelezettségvállalási számlán szereplő leírásnak pontosan megfelel. Ha a fenti feltételeket nem teljesítik, a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor a megfelelő dömpingellenes vámot kell megfizetni.

(160)

Ha a Bizottság mulasztást követően az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése szerint valamely kötelezettségvállalás elfogadását konkrét tranzakciókra hivatkozva visszavonja és az adott kötelezettségvállalási számlákat érvénytelennek nyilvánítja, a tranzakciók szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor a vámtartozást meg kell fizetni.

(161)

Az importőröknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a szabad kereskedelmi forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor szokásos kereskedelmi kockázatként a (159) és (160) preambulumbekezdésben foglaltak szerint még akkor is vámtartozás keletkezhet, ha a Bizottság elfogadta a gyártó által felajánlott kötelezettségvállalást, akitől közvetlenül vagy közvetve vásárolnak.

(162)

Az alaprendelet 14. cikkének (7) bekezdése szerint a vámhatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot, ha bármikor a kötelezettségvállalás megsértését állapítják meg.

(163)

Az előzőekben említett okok miatt az Eurochem és az Acron által felajánlott kötelezettségvállalásokat a Bizottság ezért elfogadhatónak tartotta és az Eurochemet és az Acront tájékoztatta azokról a lényeges tényekről, megfontolásokról és kötelezettségekről, amelyekre az elfogadást alapozta.

(164)

A kötelezettségvállalások megszegése vagy visszavonása esetén, vagy ha a Bizottság a kötelezettségvállalás elfogadását visszavonja, a Tanács által kivetett dömpingellenes vámot a 9. cikk (4) bekezdésének megfelelően az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése szerint automatikusan alkalmazni kell.

(165)

Minden fél megkapta a tájékoztatást azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság az Oroszországból származó importra jelenleg érvényes intézkedések fenntartását és – ha indokolt – az intézkedések mértékének módosítását javasolni szándékozta. Határidőt is kaptak, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően terjesszék be észrevételeiket és igényeiket. Nem érkezett be olyan észrevétel, amely a fenti következtetések módosítását indokolná.

(166)

A dömping és a megváltozott körülmények tartóssága tekintetében levont következtetésekre tekintettel az érintett termék behozatalára kivetett egyedi dömpingellenes vámot az Eurochem vonatkozásában a megállapított új dömpingkülönbözet kifejezése érdekében módosítani kell.

(167)

Mivel a megállapított dömping mértéke kisebb, mint az előző vizsgálatban megállapított kárkülönbözet, a vámtételt a megállapított dömping mértékében kell meghatározni.

(168)

Mivel az eredeti vizsgálatban a kivetett vámot tonnánként konkrét összeg formájában határozták meg, a jelenlegi vizsgálatban is ugyanebben a formában kell. A vám így 32,82 EUR tonnánként. A vámot a 945/2005/EK rendelet alapján az AN- és egyéb adalékanyag- és tápanyagtartalom arányában kell alkalmazni, az AN-műtrágyák 28 tömegszázalékos nitrogéntartalmat meghaladó összetevői esetében.

(169)

Bár ez a vám az előző, (30) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a NAK Azottól származó adatokon alapul, az Eurochem összes eladására alkalmazandó függetlenül attól, hogy a terméket mely kapcsolatban álló gyár állította elő.

(170)

Az Oroszországból származó AN-importra alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint fenn kell tartani.

(171)

Mivel a részleges időközi felülvizsgálatokkal összefüggésben két exportőr lehetőséget kapott arra, hogy kötelezettségvállalási ajánlatot tegyen, adott esetben az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerint az esetleges újabb kötelezettségvállalási ajánlatok vizsgálata érdekében külön kell vizsgálni az időközi felülvizsgálat megindításának lehetőségét, ha a Bizottság kellő bizonyítékot kap arra, hogy a felülvizsgálatok indokoltak.

(172)

A dömping folytatódásával, a kár megismétlődésének valószínűségével és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont következtetésekre figyelemmel a közösségi gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatallal okozott kár megismétlődésének megakadályozása érdekében az Oroszországból származó AN-re vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani,

a)

Az Eurochem (Moszkva, Oroszország) vállalatcsoporthoz tartozó nyílt részvénytársaság (nyrt.), az „Eurochem” Ásvány- és Vegyipari Vállalat esetében, kapcsolatban álló vállalata, az Azot Rt. (Novomoskovsk, Oroszország) vagy kapcsolatban álló vállalata, a Nevinka Azot Rt. (Nevinnomyssk, Oroszország) által előállított és az első független közösségi vásárlónak az Eurochem Trading GmbH (Zug, Svájc) által értékesített (TARIC kiegészítő kód: A522) áruk esetében:

b)

Az összes többi vállalat esetében (kiegészítő TARIC-kód: A999)

—

közvetlenül az említett vállalatok gyártották és az első független közösségi vásárlónak ők szállították és számlázták ki, és

—

az importot kötelezettségvállalási számla kíséri, amely legalább a rendelet mellékletében felsorolt elemeket és a benne meghatározott nyilatkozatot tartalmazó kereskedelmi számla, és

—

az elvámolásra bejelentett és bemutatott áru pontosan megfelel a kötelezettségvállalási számlán szereplő megnevezésnek.

—

ha az (1) bekezdésben megjelölt import tekintetében megállapítják, hogy a bekezdésben felsorolt valamely feltételt vagy feltételeket nem teljesítették, vagy

—

ha a Bizottság az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése szerint a kötelezettségvállalás elfogadását rendeletben vagy határozatban visszavonja, amelyben konkrét tranzakciókra hivatkozik és a vonatkozó kötelezettségvállalási számlát érvénytelennek nyilvánítja.