20.3.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 74/1

(1)

2008. március 4-én a Tanács megvizsgálta Ausztria aktualizált stabilitási programját, amely a 2007–2010-es időszakra vonatkozik.

(2)

Az elmúlt néhány évben Ausztriára az erőteljes gazdasági növekedés volt jellemző, amely átlagban meghaladta más euroövezeti országok növekedését. A magánfogyasztás lanyha volt, a növekedéshez leginkább a nettó export és a beruházások járultak hozzá. A bérek folytatódó mérséklődése segített fenntartani az árstabilitást, miközben fellendült a külső versenyképesség.

Az osztrák munkaerőpiac teljesítménye jó, a munkanélküliségi ráta a legalacsonyabbak között van az EU-ban, és az általános foglalkoztatási arány jobb a lisszaboni stratégiában megcélzott 70 %-nál. Az idősebb munkavállalók foglalkoztatási aránya azonban jóval az uniós átlag alatt marad. Miközben az államadósság meghaladja a GDP 60 %-át, az államháztartási hiány 2005 óta csökken, de a költségvetés egyensúlyának elérését ismételten elhalasztották. Az államháztartás tartós konszolidációja a kormányzat különböző szintjei közötti költségvetési kapcsolatok általános javításától is függ, mivel ezek túlságosan bonyolultak és nem átláthatók.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál GDP növekedése a 2007-es 3,4 %-ról átlagosan 2,5 %-ra lassul a programidőszak hátralévő részében. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik (2), hogy a forgatókönyv valószínűsíthető növekedési feltételezésekre épül. Az élelmiszer- és olajárak legújabb alakulását tekintve az infláció a programban előre jelzettnél valamivel magasabb lehet, de a bérek további mérséklődése hozzájárulhat a magas szintű versenyképesség fenntartásához.

(4)

2007-ben az államháztartási hiány a stabilitási program legújabb változatának becslése szerint a GDP 0,7 %-a, az előző változatban szereplő, a GDP 0,9 %-ának megfelelő céllal szemben. Ez a célon túlmutató javulás a vártnál jobb ciklikus fejleményekből ered, a bevétel meghaladja a költségvetési terveket, és némileg ellensúlyozza a kiadások tervezettnél magasabb növekedését. Különösen a munkabéradóból és a társasági jövedelemadózásból, valamint a tőkehozamadóból származó bevételek járultak hozzá a tervezettnél magasabb bevételhez. A Tanács megállapítja, hogy összességében a költségvetés 2007-es végrehajtása nagyjából összhangban van az eurocsoport költségvetési politikákról szóló, 2007. áprilisi iránymutatásaival.

(5)

A középtávú költségvetési stratégia fő célja a középtávú költségvetési célkitűzés elérése, ami 2010-re strukturális értelemben kiegyensúlyozott egyenleget jelent (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg). Az államháztartási egyenleg a tervek szerint a GDP 0,7 %-át kitevő 2007-es hiányról 2010-ben 0,4 %-os többletre vált át, későbbre halasztott kiigazítással. Az elsődleges többlet az adott időszakban várhatóan némileg kevésbé javul, a GDP 0,9 százalékpontjával. A közös módszertannak megfelelően számított strukturális hiány 2007 és 2010 között a GDP körülbelül 1 százalékpontjával szűkül (3). A konszolidáció nagyrészt a kiadások csökkentésére támaszkodik, amelynek a fő tényezőit a szociális kiadások visszafogása és a közigazgatási reformokból származó előnyök jelentik. A program előző változatához képest, amely azt irányozta elő, hogy a középtávú költségvetési célkitűzést 2009-ben nagyjából elérik, az új változat a 2007-es kedvezőbb növekedési teljesítmény ellenére némileg későbbre ütemezi a tervezett kiigazítást. A bruttó államadósság a becslések szerint 2007-ben épphogy a GDP Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt lesz, és az előrejelzések szerint a programidőszakban 4,5 százalékponttal tovább csökken.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai 2008-ban nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, 2009-ben és 2010-ben azonban a megalapozott makrogazdasági feltételezések ellenére az előre jelzettnél rosszabbul alakulhat a költségvetés teljesítménye. A program mindenekelőtt nem ad elegendő információt az utolsó két évre tervezett jelentős kiadásfékezés megalapozásához szükséges intézkedésekről, bár a munkanélküli ellátások és a nyugdíj terén a 2004-es nyugdíjreform révén elért megtakarítások hozzájárulhatnak a kiadási arány csökkenéséhez. Az sem egyértelmű, hogy a kiadási célkitűzések hogyan teszik lehetővé az oktatás, a kutatás-fejlesztés és az infrastruktúra terén a programidőszak alatt tervezett további kiadásokat, miközben a közigazgatásban várt hatékonyságnövelés bizonytalan marad.

Végül, a program adócsökkentést jelent be 2010-re, de nem rendelkezik annak finanszírozásáról. Az adóssághányad előre jelzett alakulásához kapcsolódó kockázatok nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, egyrészt a tervezettnél esetlegesen magasabb hiánnyal, ami veszélyezteti a programban ismertetett kiigazítási pályához való kötődést, másrészt azonban a nominális GDP az előre jelzettnél magasabb is lehet.

(7)

E kockázatértékelés alapján előfordulhat, hogy a programban szereplő költségvetési irányvonal nem lesz elégséges ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint 2010-ra megvalósítsák a középtávú célkitűzéseket. A programidőszak alatt azonban elegendő biztonsági tartalékot tartanak fenn normál makrogazdasági ingadozások esetén a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti üteme 2008-ban nem megfelelő, és jelentősen erősíteni kell, hogy összhangban legyen a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának a kedvező gazdasági időszakokban a GDP 0,5 %-a fölött kell lennie. A Tanács megállapítja, hogy a kiigazítás üteme 2008-ban nincs összhangban az eurocsoport költségvetési politikákról szóló, 2007. áprilisi iránymutatásaival sem. 2008 után a tervezett kiigazítást egyedi kiadásmegtakarító intézkedésekkel kell alátámasztani.

(8)

Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Ausztria összességében alacsony kockázattal szembesül. Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása kisebb, mint az EU-átlag, mivel a GDP-hez viszonyított nyugdíjkiadások a tervek szerint hosszú távon csökkennek. A program előrejelzése szerint az előző változat kiindulási helyzeténél jobb, 2007-es költségvetési egyenleg hozzájárul a népesség elöregedése által okozott előre jelzett hosszú távú költségvetési hatás enyhítéséhez. A programban tervezettnek megfelelően középtávon magas elsődleges többletek fenntartása hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok visszafogásához.

(9)

A stabilitási program teljes mértékben összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. októberi végrehajtási jelentésével. A közvetlen költségvetési hatással járó intézkedésekre összpontosítva mind a stabilitási program, mind a végrehajtási jelentés előírja a kiadások átcsoportosítását a növekedésorientált kategóriák felé, mint a kutatás-fejlesztés, az infrastruktúra és az oktatás. Hasonlóan, a végrehajtási jelentés tájékoztatást ad a közigazgatás és az egészségügyi rendszer reformjáról, valamint az új középtávú költségvetési keret bevezetéséről, amelyek mind a stabilitási programban ismertetett konszolidációs pálya kulcselemét jelentik.

(10)

A program költségvetési stratégiája csak részben felel meg az integrált iránymutatásokban foglalt országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak, és a lisszaboni stratégiával összefüggésben az euroövezet tagállamainak szóló iránymutatásoknak a költségvetési politikák vonatkozásában, mivel a középtávú költségvetési célkitűzés irányába ható strukturális javulás nem tűnik megfelelőnek.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (4).