17.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 46/7

(1)

A Horvátországból és Ukrajnából származó egyes varratmentes vascsövek vagy ötvözetlen acélcsövek behozatalára vonatkozó, jelenleg hatályos intézkedések a 348/2000/EK tanácsi rendelettel (2) kivetett végleges dömpingellenes vám és egy horvát exportőrtől a 2000/137/EK bizottsági határozattal (3) elfogadott kötelezettségvállalás. A Horvátországból származó behozatalra 23 %-os, az Ukrajnából származóra pedig 38,5 %-os vámtétel vonatkozik.

(2)

A Bizottság 2002. november 23-án az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett, felülvizsgálat megindításáról szóló értesítéssel (4) bejelentette a Horvátországból és Ukrajnából származó egyes varratmentes vascsövek vagy ötvözetlen acélcsövek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések időközi felülvizsgálatát, és vizsgálatot kezdett.

(3)

A vizsgálat az Európai Unió varratmentes acélcsövek gyártásával foglalkozó iparágának védelmi bizottsága által a közösségi össztermelés több mint 75 %-át képviselő termelők nevében benyújtott kérelem alapján kezdődött meg.

(4)

Meg kell jegyezni, hogy ugyanazon a napon, 2002. november 23-án, egy másik felülvizsgálat kezdődött meg ugyanazon termék, azaz egyes Lengyelországból, Oroszországból, a Cseh Köztársaságból, Romániából és a Szlovák Köztársaságból származó varratmentes vascsövek vagy ötvözetlen acélcsövek behozatalára vonatkozó hatályos intézkedésekkel kapcsolatban (5). A Lengyelországgal, a Cseh Köztársasággal és a Szlovák Köztársasággal szembeni intézkedések az Európai Unió 2004. május 1-jei bővítésének következtében hatályukat vesztették. Az 1322/2004/EK rendelet (6) nyomán az Oroszországból és Romániából származó egyes varratmentes csövek behozatalára vonatkozó jelenlegi intézkedéseket 2004. július 21-től átmenetileg nem alkalmazzák. Az ezen intézkedésekkel kapcsolatos felülvizsgálat még tart.

(5)

A Bizottság hivatalosan értesítette a horvát és ukrán exportáló termelőket, az ismerten érintett közösségi termelőket, importőröket, beszállítókat és felhasználókat, valamint az ismerten érintett felhasználói szövetségeket, illetve Horvátország és Ukrajna hatóságait a vizsgálat megkezdéséről. Az érdekelt feleknek a felülvizsgálat megkezdéséről szóló értesítésben kitűzött határidőn belül lehetőséget biztosítottak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek.

(6)

A Bizottság kérdőívet küldött minden ismerten érintett félnek, valamint valamennyi, a felülvizsgálat megkezdéséről szóló értesítésben kitűzött határidő lejárta előtt jelentkező vállalatnak. A kérdőívre öt közösségi termelő, egy importőr, egy horvát exportáló termelő, három ukrán exportáló termelő és az ukrán termelőkkel kapcsolatban álló három kereskedő adott választ.

(7)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping és az abból eredő kár ideiglenes meghatározásához szükségesnek ítélt, és ellenőrző látogatást tett a következő vállalatok telephelyein:

(8)

A dömpinggel és a kárral kapcsolatos vizsgálat a 2001. október 1. és 2002. szeptember 30. közötti időszakra („vizsgálati időszak” vagy „VI”) terjedt ki. A kármegállapítással kapcsolatos trendek vizsgálata az 1999. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot („érintett időszak”) ölelte fel.

(9)

A felülvizsgálat alá tartozó termékek a következők:

(10)

A vizsgálat kimutatta, hogy valamennyi említett kategória kellően egyező volt ahhoz, hogy az eredeti vizsgálathoz hasonlóan egyetlen terméket alkosson. Ezért és a jelenlegi dömpingellenes vizsgálat céljából az érintett termék valamennyi típusa egy terméknek tekintendő.

(11)

Az előző vizsgálathoz hasonlóan nem találtak különbséget az érintett termék és Horvátország hazai piacán gyártott és értékesített varratmentes csövek között.

(12)

Nem találtak különbséget az érintett termék és a közösségi termelők által gyártott és a közösségi piacon értékesített varratmentes csövek között sem. Mindkettő ugyanazokkal a fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik és ugyanazokra a célokra használható. Ezenkívül mindkettő megfelel az ipari (például a DIN, API vagy ASTM) szabványoknak. Ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek tekintendők.

(13)

Horvátország esetében egyetlen exportáló termelő, a Mechel Željezara Ltd., végezte az érintett terméknek a Közösségbe történő kivitelét. A Mechel Željezara Ltd. annak a vállalkozásnak az új neve, amely Željezara Sisak d.d. néven működött együtt az eredeti vizsgálatban, és amely a jelenlegi intézkedések bevezetése óta egymást követő tulajdonosváltások miatt kétszer változtatott hivatalosan nevet (7).

(14)

Az eredeti vizsgálat során még a korábbi nevén kötelezettségvállalást fogadtak el a Mechel Željezara Ltd.-től (8). Mivel a vizsgálatot az intézkedések mértékének és formájának felülvizsgálata céljából kezdték meg, a felülvizsgálat a kötelezettségvállalásra is kiterjedt (lásd az alábbi (135)–(137) preambulumbekezdést).

(15)

Először megállapították, hogy a Mechel Željezara Ltd. esetében az érintett termék belföldi összértékesítése reprezentatív volt-e a Közösségbe történő teljes exportértékesítéshez viszonyítva. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítést akkor tekintették reprezentatívnak, ha a belföldi összértékesítés volumene a Közösségbe történő teljes exportértékesítésének legalább 5 %-át elérte.

(16)

Ezt követően a terméktípusoknak a KN-kódok – amelyek alá a termék tartozik – szerinti meghatározása segítségével megvizsgálták, hogy az egyes terméktípusok belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítését akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha a típus belföldi összértékesítésének volumene a VI során a Közösségbe exportált összehasonlítható terméktípus teljes értékesítési volumenének legalább 5 %-át képviselte. Megállapították, hogy a vállalkozás által a Közösségbe történő kivitel céljából értékesített valamennyi terméktípus esetében reprezentatív volt a belföldi értékesítés.

(17)

Azt is megvizsgálták, hogy az egyes terméktípusok belföldi értékesítései a rendes kereskedelmi forgalomban történtek-e, amihez megállapították az adott típus független vásárlók részére történt nyereséges értékesítésének arányát. Olyan esetekben, amikor egy bizonyos terméktípus az átlagköltséget elérő vagy meghaladó nettó értékesítési áron eladott értékesítési volumene az adott típus teljes értékesítésének 80 %-át vagy annál nagyobb hányadát képviselte, és ahol az említett típus súlyozott átlagára megegyezett az átlagköltséggel vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg, amelyet a típus a VI során történt összes belföldi értékesítései árainak súlyozott átlagában állapítottak meg, függetlenül attól, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e. Két terméktípus esetében ez volt a helyzet.

(18)

Olyan esetekben, amikor egy bizonyos terméktípus nyereséges értékesítéseinek volumene a terméktípus összes értékesítésének legfeljebb 80, de legalább 10 %-át képviselte, vagy ha az említett értékesítések súlyozott átlagára az átlagköltség alatt maradt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján számították ki, kizárólag a típus nyereséges értékesítéseinek súlyozott átlagát véve. Egy terméktípus esetében ez volt a helyzet.

(19)

A negyedik terméktípus esetében a belföldi értékesítési volumen kevesebb mint 10 %-a volt nyereséges a VI során. Ezért úgy tekintették, hogy az adott típust elégtelen mennyiségben értékesítették ahhoz, hogy a belföldi árak a rendes érték megállapításához megfelelő alapul szolgálhassanak, és így másik módszert kellett alkalmazni. Ebben az esetben az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően számtanilag képzett rendes értéket alkalmazták. A rendes értéket az értékesítési, általános és igazgatási költségek (SGA-költségek) megfelelő összegének és egy reális haszonkulcsnak – amelyek alapjául az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése első mondatának megfelelően a hasonló terméknek a vizsgált exportáló termelő által rendes kereskedelmi forgalomban történő termelésével és értékesítésével kapcsolatos adatok szolgálnak – az exportált típus, adott esetben kiigazított, gyártási költségeihez való hozzáadásával számították ki.

(20)

A vizsgálat kimutatta, hogy a Mechel Željezara Ltd. export céljából kizárólag közvetlenül független közösségi vásárlók részére végzett értékesítést.

(21)

Ezért az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően az érintett termék első független közösségi vásárló részére történő értékesítése esetén ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján állapították meg.

(22)

A rendes értéket és az exportárat gyártelepi szinten hasonlították össze. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően a rendes érték és az exportár korrekt összehasonlítása érdekében kiigazítások formájában megfelelően figyelembe vették az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló eltéréseket.

(23)

Ennek megfelelően a fuvarozási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, a hitelköltségek és jutalékok eltéréseit – szükség esetén és amennyiben ellenőrzött bizonyítékokkal igazolták – figyelembe vették.

(24)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően az egyes terméktípusok rendes értékének kiigazított súlyozott átlagát az érintett termék mindes egyes megfelelő típusa exportárának kiigazított súlyozott átlagával hasonlították össze.

(25)

Az összehasonlítás a dömping fennállását igazolta. A vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet a következő:

(26)

E dömpingkülönbözet alacsonyabb az eredeti vizsgálat során megállapítottnál. Mivel az együttműködés nagymértékű volt (az érintett termék Horvátországból a Közösségbe történő valamennyi kivitele), a maradvány dömpingkülönbözetet a Mechel Željezara Ltd.-re vonatkozóan meghatározott szinten, azaz 38,9 %-ban állapították meg.

(27)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján az Ukrajnából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdésének megfelelően állapítják meg azon exportáló termelők esetében, akik bizonyítják, hogy teljesítik a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumokat, azaz hogy a hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében a piacgazdaság feltételei érvényesülnek.

(28)

A PE-kritériumok rövid és kizárólag a hivatkozás megkönnyítésére szolgáló összegzése a következő:

(29)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a vállalkozások két csoportja kérelmezte a PE-t:

(30)

A kérelmeket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott öt kritérium alapján vizsgálták meg.

(31)

Az első csoport esetében a termelő vállalkozás nyilvántartását megbízhatatlannak találták a súlyos pontatlanságok és az 1. IAS-ben említett számviteli szabályozási elvek helytelen alkalmazása miatt. Azt is megállapították, hogy a vállalkozás fizetésképtelen volt, és a vállalkozások azon kategóriájához tartozott, amely a csődtörvény rendelkezése alapján olyan különleges státussal rendelkezett, amely nem biztosít jogbiztonságot az ilyen vállalkozások működéséhez. Ezért megállapították, hogy a vállalkozások e csoportja nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második és negyedik kritériumát.

(32)

A második csoport esetében megállapították, hogy egyik termelő vállalkozás sem rendelkezett egyetlen áttekinthető számviteli nyilvántartással, amely esetében a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban független ellenőrzést végeztek, és amelyet valamennyi célra használtak, mivel mindkét vállalkozás több számviteli nyilvántartással rendelkezett, amelyeket különböző célokra használtak. Ezenkívül megállapították, hogy az egykori nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzítások – például, hogy az állam nem biztosít kamatmentes hiteleket, illetve a jelentős összegű adósságelengedés és adótartozás – befolyásolták a költségszerkezetet és a csoport pénzügyi helyzetét. Ezért megállapították, hogy a vállalkozások e csoportja nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második és harmadik kritériumát.

(33)

A piacgazdasági elbánás elnyeréséhez egy vállalkozásnak vagy a vállalkozások csoportjának az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának mind az öt kritériumát teljesítenie kell, és mivel itt nem így történt, a vállalkozások egyik csoportja sem részesült PE-ben.

(34)

A vállalkozások mindkét csoportja azt állította, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában említett három hónapos időszakon túl határozott a PE iránti kérelme vonatkozásában, és ezért e határozat nem érvényes. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság többször meghosszabbította a határidőt, mert az érintett ukrán exportáló termelőknek komoly nehézséget okozott, hogy a felülvizsgálatról szóló értesítésben megszabott határidőn belül kitöltsék a PE iránti kérelem formanyomtatványát. Azt is meg kell jegyezni, hogy a beérkezett, PE iránti kérelmek hiányosak voltak és számos esetben lényeges pontosításokra és kiegészítő információkra volt szükség, ami hátráltatta a vizsgálatot. Végül, az elemzés elvégzését meghosszabbította, hogy több kérdés, például a vállalkozások struktúrája és értékesítési csatornái, valamint a vállalkozások nyilvántartásaival kapcsolatos komoly problémák, rendkívül összetett volt. Ezek figyelembevételével lehetetlen volt, hogy a beérkezett, PE iránti kérelmekről a felülvizsgálat megindításától számított három hónapon belül határozat szülessen.

(35)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az említett határidő be nem tartása nem jár nyilvánvaló jogi következményekkel, minden vállalkozás lehetőséget kapott, hogy észrevételeket tegyen. Ezenkívül megjegyzendő, hogy a vállalkozások fent említett csoportjai nem állították, hogy a PE-vel kapcsolatos határozathoz szükséges hosszabb időnek bármilyen negatív kihatása lett volna.

(36)

A fentiek figyelembevételével arra a következtetésre jutottak, hogy a három hónapos időszak elteltével is hozható érvényes határozat a PE-vel kapcsolatban, és ezért a vállalkozások érintett csoportjainak állításait elutasították.

(37)

A Bizottság megállapításait tovább kifogásolta a vállalkozások mindkét csoportja, de nem hoztak fel érveket a PE-vel kapcsolatos határozat módosítására.

(38)

A közösségi iparág lehetőséget kapott, hogy észrevételeket tegyen, és nem vonta kétségbe a fenti megállapításokat.

(39)

Az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése alapján, amennyiben vám kivetésére kerül sor, a 2. cikk (7) bekezdésének a) pontja alá tartozó országokra országos vámot állapítanak meg azon esetek kivételével, amikor a vállalkozások bizonyítani tudják, hogy exportáraikat és a kivitt mennyiségeket, valamint az értékesítés feltételeit szabadon határozzák meg, a valutaváltás piaci árfolyamon történik, továbbá az esetleges állami befolyás nem olyan mértékű, hogy lehetővé tenné az intézkedések kijátszását exportőrönként eltérő vámtétel kiszabása esetén.

(40)

Ugyanaz az ukrán exportáló termelő, amelyik nem teljesítette a PE-kritériumokat, egy másik lehetőségként egyéni elbánás (EE) iránti kérelmet nyújtott be az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően. Ezért a Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet annak meghatározásához szükségesnek ítélt, hogy a vállalkozások két csoportja jogosult-e az EE-re. Megállapították, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott feltételeket a vállalkozások mindkét csoportja teljesítette, és ezért úgy tekintették, hogy a vállalkozások mindkét csoportja esetében indokolt az EE biztosítása.

(41)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a PE-ben nem részesülő exportáló termelők esetében a rendes értéket egy megfelelő analóg ország árai vagy számtanilag képzett értéke alapján kell megállapítani az ukrán exportáló termelők által a Közösségbe exportáltakkal összehasonlítható termékekre vonatkozóan.

(42)

Az eredeti vizsgálat során Horvátország volt az analóg ország. A felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben ismét Horvátországot jelölték meg analóg országként abból a célból, hogy Ukrajnára vonatkozóan megállapítsák a rendes értéket. Mivel egyetlen érdekelt fél sem ellenezte ezt a választást, úgy határoztak, hogy e vizsgálatban is Horvátországot alkalmazzák analóg országként.

(43)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján az Ukrajnára vonatkozó rendes értéket az analóg ország egyedüli termelőjétől származó igazolt információk, azaz Horvátország hazai piacán az összehasonlítható terméktípusokért fizetett vagy fizetendő árak, illetve Horvátországban az összehasonlítható terméktípusokra vonatkozóan számtanilag képzett érték alapján határozták meg. Az Ukrajnára vonatkozó rendes érték meghatározásakor a (15)–(19) preambulumbekezdésben leírttal megegyező módszert alkalmazták.

(44)

Megállapították, hogy a 7304 31 99 KN-kódnak (hidegen húzott vagy hidegen hengerelt csövek) megfelelő terméktípust nem gyártották Horvátországban. Összességében e típus kivitele csupán 6,2 %-át tette ki az érintett termék Ukrajnából a Közösségbe történő kivitelének. A vállalkozások egyik csoportjának esetében azonban e terméktípusnak a VI során a Közösségbe kivitt mennyisége az érintett terméknek a Közösségbe irányuló teljes kivitele körülbelül 40 %-át tette ki.

(45)

A rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgálatban érintett többi terméktípus nem volt összehasonlítható e terméktípussal, és hogy az e terméktípusra vonatkozó rendes értéknek a többi terméktípusra vonatkozó rendes érték alapján történő kiszámításával nem nyerhető megbízható adat. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy – a bonyolultabb gyártási eljárás miatt – e terméktípus rendes értéke lényegesen magasabb lesz, mint a többi terméktípus rendes értéke. Bár a hidegen húzott vagy hidegen hengerelt csövek exportára átlagosan magasabb volt, mint a többi terméktípus exportára, e terméktípus bevétele a számításokba minden valószínűség szerint magasabb dömpingkülönbözetet eredményezne. Alább, a (127) preambulumbekezdésben említettek szerint a kárkülönbözet lényegesen alacsonyabb, mint az e típus nélkül megállapított dömpingkülönbözet, és ezért ez szolgál alapul az intézkedések mértékének megállapításához. Ezt tekintetbe véve nem tartották szükségesnek, hogy ezzel a kérdéssel tovább foglalkozzanak. Ezért a 7304 31 99 KN-kódnak megfelelő terméktípust kizárták a számításokból.

(46)

Az ukrán vállalkozások mindkét csoportja harmadik országbeli, kapcsolatban álló kereskedelmi vállalkozáson keresztül végezte valamennyi exportértékesítését a Közösségbe. Ezért az exportárat, az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően, a kapcsolatban álló kereskedelmi vállalkozások által az első független közösségi vásárlók esetében alkalmazott viszonteladói árak alapján számították ki.

(47)

A rendes érték és az exportár korrekt összehasonlítása érdekében kiigazítások formájában megfelelően figyelembe vették az árak összehasonlíthatóságát állítólag és bizonyítottan befolyásoló eltéréseket. Ezeket a kiigazításokat szükség esetén elvégezték az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően a fuvarozási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, a hitelköltségek és jutalékok tekintetében. Az exportár kiigazításait az exportáló országban történő belső szállítás, a biztosítási, rakodási és mellékköltségek tekintetében az analóg országban megállapított költségek alapján végezték el.

(48)

A rendes érték és az exportár összehasonlítását gyártelepi szinten végezték el.

(49)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése szerint az analóg ország termelőjétől, a Mechel Željezara Ltd.-től származó, terméktípusonként megállapított, a rendes érték kiigazított súlyozott átlagát hasonlították össze a vállalatok esetében az érintett termék minden egyes megfelelő terméktípusa exportárának kiigazított súlyozott átlagával.

(50)

Az összehasonlítás a dömping fennállását igazolta. A vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet a következő:

(51)

Mivel az együttműködés nagymértékű volt (az érintett termék Ukrajnából a Közösségbe történő kivitelének több mint 80 %-a), a maradványkülönbözetet az együttműködő exportáló termelők, az OJSC Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant (NTRP) és a CJSC Nikopolsky seamless tubes plant „Nikotube” esetében meghatározott szinten, azaz 97,3 %-ban állapították meg.

(52)

A vizsgálat, ugyanúgy, mint a dömping esetében, annak megállapítására törekedett, hogy a közösségi iparág helyzetével kapcsolatos körülmények megváltoztak-e olyan mértékben, hogy az az eredeti vizsgálat során levonttól eltérő következtetést indokolna.

(53)

Az eredeti vizsgálat során a közösségi iparágat tíz termelő alkotta.

(54)

A jelenlegi felülvizsgálat során megállapították, hogy varratmentes csövek gyártását a következő termelők végezték:

(55)

Kérdőívet küldtek az említett hat másik termelőnek, de nem működtek együtt. Az Európai Bizottságnál nem jelentkezett az érintett termék más termelője.

(56)

A vizsgálattal teljes mértékben együttműködő öt közösségi termelő termelése a vizsgálati időszak során 797 456 tonna volt. Ez a közösségi össztermelés több mint 70 %-át teszi ki, így e vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) és 5. cikkének (4) bekezdése szerinti közösségi iparágat.

(57)

Az ex 7304 10 10, ex 7304 10 30, 7304 31 99, 7304 39 91 és 7304 39 93 KN-kód tekintetében a mennyiségekre és értékekre vonatkozó Eurostat-adatok szolgáltak az importadatok forrásául. A közösségi iparág adatai az öt együttműködő közösségi termelő által visszaküldött, ellenőrzött kérdőívekből származnak.

(58)

A feltételezett közösségi fogyasztás, azaz a közösségi iparág értékesítései a közösségi piacon és más közösségi termelők közösségbeli értékesítései, valamint az összes harmadik országból származó behozatal, azt mutatja, hogy az érintett termék közösségi fogyasztása az 1999-i évi 1 104 619 tonnáról 2001-ben a legmagasabb értékre, 1 233 357 tonnára emelkedett. A fogyasztás a VI alatt 1 103 805 tonnára csökkent, ami valamivel kevesebb az 1999. évi fogyasztásnál.

(59)

Először is megvizsgálták, hogy a Horvátországból és Ukrajnából történő behozatalokat összesítve kell-e értékelni az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően.

(60)

Az érintett országokból történő behozatalok a mennyiség és a piaci részesedés szempontjából a következőképpen alakultak:

(61)

Megállapították, hogy az egyes érintett országokból történő behozatallal kapcsolatban meghatározott dömpingkülönbözetek ((25) és (50) preambulumbekezdés) meghaladták az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott minimumot. Ezenkívül a hatályos intézkedések ellenére a behozatal mennyisége ezen országok egyike esetében sem volt elhanyagolható a vizsgálati időszak során, mivel Horvátország piaci részesedése 2,1 % volt, Ukrajnáé pedig 3,4 % volt. Az összes behozatal tekintetében Horvátország részesedése 5,9 %, Ukrajnáé pedig 9,6 % volt a VI során.

(62)

Az összesített értékelést megfelelő megközelítésnek tartották, figyelembe véve egyrészt az ezen országokból származó behozatalok közötti, illetve a behozatalok és a hasonló közösségi termék közötti verseny feltételeit. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a hatályos intézkedések ellenére mindkét ország árai továbbra is jelentősen alacsonyabbak voltak a közösségi ipar árainál a VI során, és hogy a két országból származó varratmentes csöveket azonos értékesítési csatornákon keresztül értékesítik. Továbbá a vizsgálat azt is kimutatta, hogy az érintett két országból behozott termékek ugyanazokkal a fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a hasonló termék. Végezetül, az érintett két országból behozott termékek és a hasonló termék ugyanazokat az ártendenciákat követik (lásd az alábbi (67) és (74) preambulumbekezdést).

(63)

Egy horvát exportőr azt állította, hogy a Horvátországból származó behozatal nem okozott kárt, mivel Horvátország piaci részesedése minimális, és ezért nem kellene összesített értékelést alkalmazni. A fentiek szerint a Horvátországból származó behozatal egyértelműen meghaladta a minimumot és nem elhanyagolható a VI során. Bár igaz, hogy az érintett időszak elején jelentősen csökkent az Ukrajnából származó behozatal, meg kell jegyezni, hogy ezt követően a két országból származó behozatalok nagyjából ugyanazt a tendenciát követték.

(64)

Az említett okokból arra a következtetésre jutottak, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kritériumok mindegyike teljesül, a Horvátországból és Ukrajnából származó behozatalokat tehát összesítve kell értékelni.

(65)

A fentiek alapján az intézkedések 2000-ben való bevezetését követően az érintett országokból származó behozatal piaci részesedése jelentősen, az 1999. évi 12,1 %-ról 2000-ben 4,2 %-ra csökkent, majd folyamatosan nőni kezdett, és a VI során elérte az 5,5 %-ot.

(66)

Összehasonlították a VI során a közösségi iparág által a közösségi piacon, illetve az érintett országok exportáló termelői által felszámított értékesítési árakat. Az összehasonlítást az árengedmények és mennyiségi kedvezmények levonása után végezték el. A közösségi iparág árait kiigazították gyártelepi árakra, a behozatalok esetében pedig a közösségi határparitáson számított, importvám kifizetése utáni, a dömpingellenes vám kifizetése előtti CIF-árakat vették, kiigazítva a kereskedelem szintjének és az anyagmozgatási költségeknek megfelelően, a vizsgálat során gyűjtött, az együttműködő független importőröktől származó információk alapján.

(67)

Az összehasonlítás kimutatta, hogy a VI során a behozott érintett terméket olyan áron értékesítették a Közösségben, amely alacsonyabb volt a közösségi iparág árainál, az utóbbi ár százalékában kifejezve a következő mértékben: Ukrajna 34,1 %, Horvátország: 23,3 %. Még ha figyelembe is vesszük a dömpingellenes vámokat, az alákínálás mértéke akkor is jelentős: az Ukrajnából származó behozatal esetében 10 %, a Horvátországból származó behozatal esetén pedig 6,5 %. Meg kell jegyezni, hogy a behozatalok átlagára 2000-től a VI-ig az alábbiak szerint emelkedett, ami összhangban van az EU piacán tapasztalható általános árváltozásokkal. A (74) preambulumbekezdésben foglaltak szerint azonban az érintett országokból származó behozatal ára nem nőtt olyan mértékben, mint a közösségi iparág árai.

(68)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a dömpingelt behozatalok által a közösségi iparágra gyakorolt hatás vizsgálata az 1999 (bázisév) és a VI közötti valamennyi, az iparág helyzete szempontjából jelentős gazdasági tényező és mutató értékelését magában foglalta.

(69)

A közösségi iparág alább ismertetett adatai az öt együttműködő közösségi termelőtől származó információkat foglalják össze.

(70)

A termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

(71)

Amint a fenti táblázat bemutatja, a termelés 1999 és 2001 között nőtt, a legmagasabb szintet 2001-ben érte el, majd a VI során jelentősen csökkent. Bár nőtt az exportértékesítés és bizonyos mértékig ellensúlyozta a Közösségben történő értékesítés csökkenését, a termelés és a termelési kapacitás csökkenését a VI során nem lehetett elkerülni.

(72)

Az alábbi számadatok az egyes időszakok végén rendelkezésre álló készletek mennyiségét mutatják.

(73)

A készletek növekedtek az érintett időszak során. Meg kell jegyezni, hogy a közösségi iparág általában rendelésre gyártja az érintett terméket. Ezért a közösségi iparág készleteinek szintjét nem tartották nagyon lényeges mutatónak a közösségi iparág helyzetének vizsgálata szempontjából. Azt azonban megállapították, hogy a készletek növekedése a közösségi iparág csökkenő értékesítésének és csökkenő piaci részesedésének következménye.

(74)

Az alábbi számok a közösségi iparág független közösségi vásárlók részére történt értékesítéseit jelölik.

(75)

A közösségi iparág értékesítési mennyiségei 1999 és 2001 között 12 %-kal növekedtek, majd a VI során jelentősen, az 1999. évi szint alá csökkentek. Az értékesítési mennyiségek alakulását az azonos időszakban mért fogyasztás figyelembevételével kell vizsgálni, amely 1999 és 2001 között 12 %-kal nőtt, majd a VI során csökkent. Ennek ellenére a kereslet 2001 és a VI között nem csökkent olyan mértékben, mint az értékesítési mennyiség.

(76)

Az intézkedések 2000. évi bevezetését követően a közösségi iparág vissza tudta szerezni elvesztett piaci részesedését. 1999 és 2000 között a közösségi iparág piaci részesedése a közösségi fogyasztás 46,8 %-áról 50,7 %-ra emelkedett. E viszonylag erős időszakot követően azonban a közösségi iparág piaci részesdése ismét hanyatlásnak indult. 2000 és a VI között részesedése a közösségi fogyasztásból 45,7 %-ra esett vissza, amint a dömpingelt behozatal ismét kezdte elárasztani a közösségi piacot.

(77)

A 2000-től növekvő behozatallal és a 2001-től csökkenő közösségi értékesítéssel szemben a Közösség nem tudta növelni az érintett termék termelését. Sőt, inkább a termelési kapacitás és a munkaerő csökkentésére kényszerült a VI során, mivel a közösségi iparág növekvő kivitelei nem tudták ellensúlyozni a közösségi piacon való értékesítés csökkenését.

(78)

A közösségi iparág átlagos értékesítési árai emelkedtek az érintett időszakban. Az alábbiakban részletesen tárgyaltak szerint a magasabb árakkal azonban nem értek el elegendő nyereségességet.

(79)

A nyereségnek az alábbiakban alkalmazott fogalma az adózás előtti nyereséget jelenti, amely az érintett termék közösségi piacon történő értékesítései során keletkező hasznot jelöli.

(80)

A Horvátországból és Ukrajnából származó varratmentes csövek behozatalával szembeni dömpingellenes intézkedések bevezetését követően a közösségi iparág a fent leírtaknak megfelelően körülbelül a jövedelmezőségi pont 2000-ben és 2001-ben való eléréséig tudta emelni árait. A közösségi iparág azonban nem tudta elérni azt a nyereségszintet (azaz 5 %-ot), amelyet a dömpingelt behozatalok nélkül várhatóan elért volna a jelenlegi intézkedések bevezetéséről szóló rendeletben meghatározottak szerint. Ezenkívül a nyereségszint a jövedelmezőségi pont alá csökkent a VI során. A magas értékesítési árak melletti csökkenést az egységre jutó nyersanyag- és munkaerőköltségek növekedése okozta, amelyek a munkaerőcsökkenés ellenére emelkedtek az említett időszak során. A közösségi iparág az alacsony árú dömpingelt behozatalok okozta verseny miatt nem tudta áthárítani az említett költségeket a vásárlóira, ahogy az szükséges lett volna.

(81)

A 2000-ben és 2001-ben tapasztalható valamivel kedvezőbb tendenciát követően a közösségi iparág pénzügyi helyzete ismét romlani kezdett a VI során, ami egybeesett a Horvátországból és Ukrajnából származó dömpingelt behozatal növekedésével. A 2001-ben elért nyereség éppen csak meghaladta a jövedelmezőségi határt, és meg sem közelítette azt a szintet, amely az újrabefektetések megfelelő finanszírozását lehetővé tette volna.

(82)

A beruházások megtérülésének, a pénzforgalomnak és a beruházásoknak az alakulását a következő táblázat mutatja.

(83)

Meg kell jegyezni, hogy a beruházások megtérülésére vonatkozó fenti adatok nagyrészt a nyereségességre vonatkozó számokat tükrözik. A beruházások megtérülése 1999-től 2000-ig nőtt, ezt követően pedig a VI-ig ismét csökkent. A pénzforgalom nagyjából ugyanazt a tendenciát követi, mint a nyereségesség, azaz 2001-ben éri el a legmagasabb szintet, majd ismét csökken. Amennyiben az érintett termék a közösségi termelők teljes forgalmának kevesebb mint 1 %-át teszi ki, és a közösségi termelők számos más acéltermék előállítására is használják gyártósoraikat, úgy tekintik, hogy ezek az adatok önmagukban semmitmondóak. Szemléltetik azonban, hogy a két együttműködő közösségi termelőre, akik sokkal nagyobb mennyiségben állították elő az érintett terméket, mint a többi közösségi termelő, a fenti táblázatban a befektetések megtérülésére, a pénzforgalomra és a beruházásokra vonatkozóan feltüntetettekhez hasonló tendenciák jellemzők.

(84)

A dömpingellenes intézkedések 2000-ben történt bevezetését követően a közösségi iparág több beruházást hajtott végre. E beruházások többségéről azonban megállapították, hogy a gépállomány lecserélésére irányult. A VI során jelentősen csökkentek a beruházások az azt megelőző két évhez viszonyítva.

(85)

A közösségi iparág tőkebevonási képessége – külső finanszírozók vagy anyavállalatok révén – mindazonáltal nem változott túlságosan az érintett időszak során, mivel az érintett termék a közösségi termelők teljes forgalmának kevesebb mint 1 %-át teszi ki, és a közösségi termelők számos más acéltermék előállítására is használják gyártósoraikat.

(86)

A fentiek szerint a közösségi iparág 2000-ben és 2001-ben növelte termelékenységét és az alkalmazottak számát, ahogy a termelés nőtt az említett időszakban. A VI során azonban az alkalmazottak száma jelentősen, az 1999. évi szint alá csökkent. A termelés lényeges visszaesése következtében a termelékenység is csökkent.

(87)

A bérek viszonylag stabilak voltak az érintett időszakban, és csupán az inflációnak megfelelően változtak.

(88)

Az intézkedések 2000. évi bevezetését követően a közösségi iparág vissza tudta nyerni az elvesztett piaci részesedést, és átlagos értékesítési árai tekintetében fenntarthatóbb szintet tudott elérni. Ennek ellenére a közösségi iparág pénzügyi teljesítménye 2001-től ismét romlani kezdett. Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy a közösségi iparág nem állt helyre a korábbi dömpinget követően.

(89)

A dömpingkülönbözeteket a dömpingről szóló rész határozza meg ((25) és (50) preambulumbekezdés). Ezek a különbözetek egyértelműen meghaladják a minimumot. Továbbá a tényleges dömpingkülönbözet hatása a dömpingelt behozatal mennyiségének és árának figyelembevételével nem elhanyagolható.

(90)

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett termék Horvátországból és Ukrajnából származó behozatalával szembeni dömpingellenes intézkedések bevezetését követően a közösségi iparág azonnal helyreállt. Közösségi értékesítésének átlagárai 1999 és 2001 között 14 %-kal emelkedtek, ugyanezen időszakban a közösségi értékesítés mennyisége és a termelés is nőtt. Ennek következtében az iparág az említett időszakban több szükséges beruházást végre tudott hajtani és növelte a termelésben foglalkoztatottak számát.

(91)

A helyzet azonban jelentősen romlani kezdett a VI során. A közösségi értékesítések 2001-től a VI-ig 12 %-kal csökkentek, és a közösségi iparágnak jelentős kiigazításokat kellett elvégeznie a termelés, a termelési kapacitás és a foglalkoztatás csökkentése révén. A közösségi iparág piaci részesedése tovább csökkent 2001-től a VI-ig, egészen az 1999. évi szint alá. A VI során tapasztalható csökkenő tendenciát erősítette a kapacitáskihasználás csökkenése, a bérek stagnálása és a készletek növekedése, amelyek miatt az iparág az 1999. évihez hasonló helyzetbe került, amikor még nem vezettek be intézkedéseket az érintett országokból származó behozatallal szemben.

(92)

A beruházásoknak, a beruházások megtérülésének és a pénzforgalomnak az alakulása ugyanilyen tendenciát mutat. A 2000-ben és 2001-ben tapasztalható javulást – amely egyáltalán nem volt kielégítő, mivel a beruházások megtérülése csupán 1 %-ot ért el, a negatív pénzforgalom pedig éppen csak pozitívra fordult – hanyatlás követte a VI során. Az a tény, hogy a vállalkozások tőkebevonási képessége nem változott jelentősen, abból következik, hogy a vállalkozások nagyobb vállalatcsoportok részei, és így ez nem tekinthető használható mutatónak az érintett termék ágazata szempontjából.

(93)

A közösségi iparág pénzügyi helyzete javult az 1999. évi veszteséges állapothoz képest, de éppen csak elérte a jövedelmezőségi pontot 2000-ben és 2001-ben, majd a VI során ismét veszteséges lett.

(94)

A fentiek alapján látható, hogy a mutatók 1999 után, az intézkedések bevezetésével, kezdetben javultak, de a VI során az értékesítési árak kivételével valamennyi mutató ismét romlott, ami egyértelműen a kár fennállását bizonyítja.

(95)

Az értékesítési árak folyamatos, az egész érintett időszak során tapasztalható emelkedése nem eredményezhette megfelelő nyereség elérését, mivel a növekvő termelési költségek, azaz az egységre jutó nyersanyagköltségek és munkaerőköltségek teljesen elnyelték. Ezenkívül a közösségi iparág nem tudta áthárítani az említett költségeket a vásárlókra a szükséges mértékben, mert az alacsony árú dömpingelt behozatal elárasztotta a piacot. Ennek következtében romlott a közösségi iparág nyereségessége, majd a VI során a jövedelmezőségi szint alá esett.

(96)

A fentiek figyelembevételével arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi iparág az alaprendelet 3. cikkének értelmében a VI során is súlyos kárt szenvedett.

(97)

Az eredeti intézkedések 2005. február 18-án jártak volna le. Ezért az alaprendelet 11. cikke (7) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy a jelenlegi intézkedések lejárta a dömping és a kár folytatódását eredményezné-e. Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének megfelelően azt is megvizsgálták, hogy a dömpinggel és a kárral kapcsolatos körülmények jelentősen megváltoztak-e, és hogy indokolt-e a változást tartósnak tekinteni.

(98)

Megállapították, hogy az érintett terméket a VI során is dömpingelt áron értékesítették a közösségi piacon ((25) és (50) preambulumbekezdés). E tekintetben az egyes országokból származó, az eljárás hatálya alá tartozó érintett termék esetében meghatározott dömpingkülönbözet megközelítette az eredeti vizsgálatban megállapított dömpingkülönbözetet. Továbbá az érintett országok még mindig hatalmas termelési kapacitással rendelkeznek, amelyet nem használtak ki a VI során. Azt is megjegyezték, hogy még mindig jelentős mennyiségű, Horvátországból és Ukrajnából származó behozatalt értékesítenek a közösségi piacon, és hogy piaci részesedésük 2000-től folyamatosan nőtt. Ez a horvát és ukrán exportőröknek az EU-piac iránti egyértelmű érdeklődését bizonyítja. A fentieket figyelembe véve úgy találták, hogy a megállapított dömping szintje minden kétséget kizáróan tartós, és hogy a dömping folytatódásának nagy a valószínűsége, ha az eredeti intézkedéseket hagynák lejárni.

(99)

Annak ellenére, hogy a közösségi iparág bizonyos mértékig helyreállt a többek között Horvátországból és Ukrajnából származó behozatal korábbi dömpingjét követően, azt is megállapították, hogy a közösségi iparágat továbbra is súlyos kár érte az alaprendelet 3. cikke szerint. A vizsgálat során megállapított kárkülönbözetek emelkedtek az eredeti vizsgálathoz képest, mivel a dömpingelt behozatal továbbra is lényegesen olcsóbb volt a közösségi iparág árainál, és annak ellenére, hogy a költségek világszerte nőttek. A dömpingelt behozatalnak a közösségi iparág nyereségességére ((79) preambulumbekezdés) és piaci részesedésére ((74) preambulumbekezdés) – amelyek 2001-től a VI-ig ismét csökkentek – gyakorolt hatásainak vizsgálatát követően azt a következtetést vonták le, hogy a kárt előidéző körülmények tartósak, és hogy az eredeti intézkedések lejárta valószínűleg a kár folytatódását eredményezné.

(100)

Azt is megvizsgálták, hogy a Horvátországból és Ukrajnából származó dömpingelt behozatal és a közösségi iparág által elszenvedett kár közötti, az előző vizsgálatban megállapított okozati összefüggés fennáll-e a jelenlegi vizsgálatban. A dömpingelt behozatalon kívüli egyéb ismert tényezőket is megvizsgáltak, amelyek szintén kárt okozhattak a közösségi iparágnak, annak biztosítása céljából, hogy az említett egyéb tényezők által okozott esetleges kárt nem tulajdonítják a dömpingelt behozatalnak.

(101)

A hatályos intézkedések ellenére, amelyek először a behozatal csökkenését eredményezték 2000-ben, a horvát és ukrán exportáló termelők az érintett időszak során jelentősen, 4,2 %-ról 5,5 %-ra növelték piaci részesedésüket a Közösségben. 2001-től kezdődően még csökkenő fogyasztás mellett is nőtt a piaci részesedésük. Ugyanakkor a közösségi iparág 2000 és a VI között vesztett piaci részesedéséből. A VI során lényegesen csökkentenie kellett a termelést, és a nyereségesség is csökkent. Az érintett országokból származó, a közösségi iparág árainál lényegesen olcsóbb behozatalok növekedése és a közösségi iparág helyzetének romlása egybeesett. Ezért az említett behozatalok továbbra is hozzájárulhattak a közösségi iparág által elszenvedett kárhoz.

(102)

Egyéb harmadik országokból, amelyek a vizsgálati időszakban még nem voltak a Közösség tagjai, például a Cseh Köztársaságból, Lengyelországból és a Szlovák Köztársaságból, illetve Romániából vagy Oroszországból származó behozatalok is hozzájárulhattak a közösségi iparág által elszenvedett kárhoz.

(103)

Meg kell jegyezni, hogy a fent említett öt országból származó behozatalra vonatkozóan 9,8 % és 38,2 % közötti dömpingellenes vámok és kötelezettségvállalások voltak hatályban végig az érintett időszakban. Jelenleg végzik az Oroszországból és Romániából származó behozatalra vonatkozó hatályos intézkedések felülvizsgálatát ((4) preambulumbekezdés).

(104)

Az Oroszországból származó behozatalok a vizsgálati időszakban 3,3 % piaci részesedést tettek ki. E behozatalok átlagos importára, amely a dömpingellenes vámot is magában foglalja, körülbelül 20 %-kal volt alacsonyabb, mint a Horvátországból és Ukrajnából származó behozatalok ára. Az Oroszországból származó behozatalok árszintjét figyelembe véve úgy tűnik, hogy e behozatalok hozzájárultak a kárhoz. A piaci részesedés nagysága alapján azonban, amely kisebb az érintett országokénál, az Oroszországból származó behozatalok egyedül nem okozhatták a közösségi iparág által elszenvedett kárt. A Romániából származó behozatalok a VI-ben 3,5 % piaci részesedést tettek ki. A Romániából származó behozatalok ára, amely a dömpingellenes vámot is magában foglalja, magasabb a Horvátországból és Ukrajnából származó behozatalok áránál, de alacsonyabb a közösségi iparágénál. Ez alapján az a következtetés vonható le, hogy ezek a behozatalok is hozzájárulhattak a közösségi iparág által elszenvedett kárhoz. Úgy gondolták azonban, hogy az Oroszországból és Romániából származó behozatalok nem olyanok, hogy változtassanak azon a megállapításon, hogy valódi és alapvető okozati összefüggés van a Horvátországból és Ukrajnából származó varratmentes csövek dömpingelt behozatala és a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kár között.

(105)

A korábbi, csatlakozni kívánó országokból, Lengyelországból, a Cseh Köztársaságból és Szlovákiából származó behozatalok ára, amely a dömpingellenes vámot is magában foglalja, szintén lényegesen magasabb volt, mint a Horvátországból és Ukrajnából származó behozataloké, de alacsonyabb a közösségi iparágénál. Együttes piaci részesedésük 14,2 % volt a VI során. Bár e behozatalok is hozzájárulhattak a kárhoz, az árszintjük alapján az a következtetés vonható le, hogy hozzájárulásuk csupán kismértékű lehetett.

(106)

Tekintettel arra a tényre, hogy a Horvátországból és Ukrajnából származó behozatalok ára lényegesen alacsonyabb a közösségi piacénál, semmi nem utal arra, hogy a fent említett behozatalok, amelyek esetében túlnyomórészt kisebb mértékű az áralákínálás a közösségi iparág árai szempontjából, megváltoztatnák a Horvátországból és Ukrajnából származó dömpingelt behozatalok és a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kár közötti okozati összefüggést.

(107)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatalok a piaci részesedés összesen 8,9 %-át tették ki a VI során. Magas áraikat tekintetbe véve, amelyek túlnyomórészt jóval meghaladják a közösségi iparágét, semmi nem utal arra, hogy az említett behozatalok megváltoztatnák a Horvátországból és Ukrajnából származó dömpingelt behozatalok és a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kár közötti okozati összefüggést.

(108)

A többi közösségi termelő, akik nem működtek együtt a vizsgálatban, hasonló problémákkal került szembe az emelkedő nyersanyagköltségek tekintetében, amelyek miatt a lehető legnagyobb mértékű áremelésre kényszerültek. Semmi nem utalt arra, hogy az említett versenytársak okozhatták a közösségi iparág által elszenvedett kárt.

(109)

2001-től a közösségi fogyasztás csökkenése figyelhető meg. A közösségi értékesítés azonban nagyobb mértékben csökkent a fogyasztásnál, és a közösségi iparág vesztett piaci részesedéséből, míg az érintett országok az adott időszakban növelték piaci részesedésüket a közösségi piacon. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy ez a tényező nem változtathatta meg a Horvátországból és Ukrajnából származó dömpingelt behozatalok és a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kár közötti okozati összefüggést. A vizsgálat más tényezőkről nem állapította meg azt, hogy kárt okozhattak.

(110)

A közösségi iparág helyzetére vonatkozó valamennyi ismert tényező hatásainak elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Horvátországból és Ukrajnából származó dömpingelt behozatalok és a közösségi iparág által elszenvedett súlyos kár közötti, az előző vizsgálat során megállapított okozati összefüggés továbbra is fennáll.

(111)

Megvizsgálták, hogy van-e olyan kényszerítő ok, amely ahhoz a következtetéshez vezethetne, hogy a Közösségnek nem áll érdekében fenntartani a dömpingellenes vámokat az érintett országokból érkező behozatalokkal szemben. A Bizottság kérdőívet küldött az importőröknek és az ipari felhasználóknak. Teljesen kitöltött kérdőívet egyetlen importőr, a Comercial de Tubos, S.A., Spanyolország küldött vissza.

(112)

A felhasználóipartól nem küldtek vissza kérdőívet. Egyetlen beszállító sem jelentkezett a vizsgálat során. Az együttműködő felektől kapott információk alapján a következő következtetéseket vonták le.

(113)

Emlékeztetni kell arra, hogy az előző vizsgálatban úgy találták, hogy az intézkedések bevezetése nem ellentétes a Közösség érdekével. Továbbá a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat, tehát olyan helyzetet elemez, amelyben már alkalmaztak dömpingellenes intézkedéseket, így lehetőség van arra, hogy megállapítsák a jelenlegi dömpingellenes intézkedések érintett felekre gyakorolt nemkívánatos hatásait.

(114)

Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi iparág öt termelőt foglalt magában, a varratmentes csövek termelésében és értékesítésében foglalkoztatott körülbelül 2 470 fős személyzettel. Azt is fel kell idézni, hogy a közösségi iparág fenti gazdasági mutatói romló pénzügyi eredményeket jeleztek a vizsgálati időszakban. A varratmentes csövek iránti, 2000-ben és 2001-ben tapasztalható növekvő közösségi kereslet ellenére, amely a VI során újra csökkent, a közösségi iparág pénzügyi helyzete nem stabilizálódott.

(115)

2000–2001-ben az iparág részben helyreállt. Ennek ellenére a közösségi iparág általános pénzügyi helyzete miatt egyértelmű, hogy a dömpingellenes intézkedések a közösségi iparág érdekét szolgálnák.

(116)

Az együttműködő importőrök általánosságban nem ellenezték a dömpingellenes intézkedések folyamatos kivetését. Egyéb észrevétel nem érkezett azoktól az importőröktől, akik az érintett terméket Horvátországból és Ukrajnából hozták be.

(117)

A dömpingellenes intézkedések célja a tisztességes kereskedelem helyreállítása. Nem cél a behozatalok tiltása, sem a közösségi importőrök tevékenységének akadályozása. Valójában bármely, javasolni kívánt intézkedésnek olyan szinten kell maradnia, amely a jövőben is lehetővé teszi a behozatalok folytatását, de nem dömpingelt, illetve nem káros árakon, attól függően, hogy a kettő közül melyik az alacsonyabb.

(118)

Mivel tehát a tisztességes áron érkező behozatal továbbra is beléphetne a közösségi piacra, valószínűsíthető, hogy az importőrök hagyományos üzleti tevékenysége akkor is folytatódik, ha a dömpingelt behozatalokkal szemben dömpingellenes intézkedéseket vezetnek be.

(119)

Egyetlen beszállító sem jelentkezett a vizsgálat során. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy nincs olyan kényszerítő ok, amely alapján ne lehetne bevezetni intézkedéseket a beszállítók érdeke miatt.

(120)

Az előző vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a dömpingellenes intézkedések árra gyakorolt hatása a felhasználóipar szempontjából nem jelentős. Ezt arra a tényre alapozták, hogy a varratmentes csövek a felhasználó iparágak (többek között a vegyipar és a petrolkémiai ipar, az erőművek, a gépjárműipar és az építőipar) összköltségének csupán kis részét tette ki. Mivel nem emeltek kifogást a korábbi megállapításokkal szemben, és tekintettel arra, hogy a felhasználók nem működtek együtt a jelenlegi vizsgálattal, a dömpingellenes intézkedések árra gyakorolt hatása várhatóan elhanyagolható lesz a felhasználóipar szempontjából.

(121)

Meg kell jegyezni, hogy a 2003/382/EK bizottsági határozat (9) megállapította, hogy bizonyos közösségi importőrök 1995-ig vettek részt egy, az érintett termék részeire vonatkozó versenyellenes megállapodásban. Tehát sem az eredeti vizsgálatot, amely esetében a VI 1997. november 1-jétől 1998. október 31-ig tartott (az érintett időszak pedig 1997 januárjától a VI végéig), sem a jelenlegi felülvizsgálatot nem befolyásolta a versenyellenes magatartás.

(122)

Az érintett országokból származó varratmentes csövek behozatalával szembeni dömpingellenes intézkedések fenntartása egyértelműen a közösségi iparág érdekeit szolgálná. A varratmentes csövek árára gyakorolt hatás mind az importőrök/kereskedők, mind a felhasználó iparágak szempontjából várhatóan csupán elhanyagolható lesz.

(123)

A fentiek figyelembevételével arra a következtetésre jutottak, hogy nincs olyan kényszerítő ok, amely miatt nem kell kivetni dömpingellenes vámokat az érintett országokból származó varratmentes csövek behozatalaival szemben.

(124)

A dömping, a kár, az okozati összefüggés és közösségi érdek tekintetében kialakult ideiglenes következtetések figyelembevételével intézkedéseket kell bevezetni a dömpingelt behozatalok által a közösségi iparágnak okozott további kár megelőzése érdekében.

(125)

Az ideiglenes intézkedéseket olyan szinten kell bevezetni, amely elégséges az e behozatalok okozta kár megszüntetéséhez, anélkül hogy a megállapított dömpingkülönbözetet meghaladná. A káros dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor úgy ítélték, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tennie a közösségi iparág számára, hogy fedezze gyártási költségeit és egy olyan szintű, adózás előtti hasznot érjen el, amilyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban rendes versenyfeltételek mellett – azaz dömpingelt behozatalok nélkül – a hasonló termék közösségi értékesítésével ésszerűen elérhet. Az ehhez a számításhoz felhasznált, adózás előtti haszonkulcs a forgalom 5 %-a volt. Megegyezik az eredeti eljárás során megállapított haszonkulccsal, mivel semmi nem utalt arra, és nem is avatkoztak be annak érdekében, hogy ezt meg kell változtatni. Ennek alapján kiszámították a hasonló terméknek a közösségi iparág szempontjából kárt nem okozó árát. A kárt nem okozó árakat a fent említett 5 %-os haszonkulcsnak a termelési költséghez való hozzáadásával számították ki.

(126)

A szükséges áremelést ezután az alákínálási számításokhoz megállapított, az importár súlyozott átlagának és a kárt nem okozó átlagár összehasonlításával határozták meg. Az összehasonlításból eredő eltéréseket ezt követően az átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(127)

A fentiek figyelembevételével úgy ítélték, hogy módosítani kell az érintett termék Horvátországból és Ukrajnából származó behozatalával szembeni, hatályos dömpingellenes vámokat. Az új dömpingellenes vámokat a megállapított kárkülönbözetnek megfelelő szinten kell meghatározni, mivel a horvát és ukrán vállalkozásokra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözet minden esetben magasabb volt a kiszámított kárkülönbözetnél. Mivel az együttműködés nagymértékű volt (az érintett termék Ukrajnából a Közösségbe történő kivitelének több mint 80 %-a), az Ukrajnára vonatkozó maradványkülönbözetet az együttműködő exportáló termelők, az OJSC Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant (NTRP) és a CJSC Nikopolsky seamless tubes plant „Nikotube” esetében meghatározott szinten kell megállapítani.

(128)

A vállalkozások e rendeletben meghatározott egyéni dömpingellenes vámtételeit e vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Ezért azok a vizsgálat során az említett vállalkozások tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalkozásra” alkalmazandó országos vámmal) kizárólag az érintett országból származó, a vállalkozások – azaz az itt említett konkrét jogalanyok – által előállított termékek behozatalaira alkalmazhatók. Az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel nem említett bármely más vállalkozás – a felsoroltakkal kapcsolatban állókat is beleértve – által előállított importált termékek nem részesülhetnek ezekből a vámtételekből, és rájuk az „összes többi vállalkozásra” megállapított vámtétel vonatkozik.

(129)

Az említett, a vállalkozásokra vonatkozó egyéni dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (pl. a jogalany névváltozását vagy új termelési vagy értékesítési egység létrehozását követően) a Bizottsághoz (10) kell intézni, csatolva minden vonatkozó információt, különösen azokat a vállalat termeléssel kapcsolatos tevékenységeire, belföldi vagy exportértékesítéseire vonatkozó információkat, amelyek kapcsolatba hozhatók pl. a névváltozással, illetve az új termelési vagy értékesítési egység létrehozásával. Szükség esetén a rendeletet az egyéni vámtételekből részesülő vállalkozások jegyzékének frissítésével megfelelőképpen módosítják.

(130)

A javasolt dömpingellenes vámok a következők:

(131)

A javasolt intézkedések alapján az intézkedések új ötéves időszaka kezdődik. Az intézkedések tehát nem járnak le 2005. február 18-án, ahogy az a 2004. augusztus 27-én közzétett, a közelgő lejáratról szóló értesítésben (11) szerepel.

(132)

Az alapvető tények és szempontok közlését követően, amelyek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy módosítani kell a dömpingellenes intézkedéseket, a horvát kormány tájékoztatta a Bizottságot, hogy az egyedüli horvát termelőt, a Mechel Željezara Ltd.-t 2004 őszén felszámolták és beszüntette a termelést. Helyére a Horvát Privatizációs Alap (CPF) – amely a horvátországi privatizációs folyamatért felelős állami intézmény – létrehozott egy új, Valjaonice Cijevi Sisak d.o.o („Valjaonice”) elnevezésű jogalanyt. Úgy tűnik, hogy az újonnan alapított vállalkozás még nem kezdte el a termelést, és jelenleg veszi át a vagyontárgyakat a Mechel Željezara Ltd.-től.

(133)

A benyújtott információk alapján azonban úgy tűnik, hogy a Valjaonice termelési kapacitása változatlan marad a Mechel Željezara Ltd.-hez viszonyítva, és hogy egyértelmű a Valjaonice szándéka, hogy folytatja az érintett termék termelését. Ez alapján az a tény, hogy leállt a termelés, nem tekinthető tartósnak és megkérdőjelezhetetlennek, és ezért nem befolyásolja a vizsgálat megállapításait.

(134)

Amennyiben azonban a vállalkozás helyzetében olyan változások történnek, amelyek az intézkedések felülvizsgálatát indokolják, kezdeményezni fogják a felülvizsgálatot.

(135)

A Bizottság a 2000/137/EK határozattal árra vonatkozó kötelezettségvállalást fogadott el többek között az egyedüli horvát exportáló termelőtől. A Mechel Željezara Ltd. e kötelezettségvállalására is kiterjedt a felülvizsgálat.

(136)

A kötelezettségvállalással a Mechel Željezara Ltd. vállalta, hogy a Közösségbe történő kivitel céljából az érintett termék bizonyos mennyiségét módosított áron értékesíti független vásárlói részére. Ezenkívül a Mechel Željezara Ltd. vállalta, hogy árait termékcsoportonként összhangba hozza a Közösségben alkalmazott árstruktúrával.

(137)

Az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően a kötelezettségvállalás célja, hogy megszüntesse a dömpingelt behozatal káros hatását, ami azáltal érhető el, hogy az exportőr emeli az árakat, vagy megszünteti a dömpingelt kivitelt. A vizsgálat kimutatta, hogy az eredetileg elfogadott kötelezettségvállalás a jelen esetben nem eredményezte az árak káros hatást megszüntető szintre való emelését és a tisztességes kereskedelem helyreállítását a közösségi piacon. Ezért ez esetben a Mechel Željezara Ltd.-től elfogadott kötelezettségvállalást nem tekintették megfelelő és hatékony eszköznek a dömping káros hatásának megszüntetéséhez. A fentiekben ismertetettek szerint a Mechel Željezara Ltd.-t nemrégiben felszámolták. Így a kötelezettségvállalást érvénytelennek ítélték.

(138)

Az alapvető tények és szempontok közlését követően, amelyek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy módosítani kell a jelenlegi dömpingellenes különbözetet, az ukrán vállalkozások, az OJSC Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant (NTRP), a CJSC Nikopolsky seamless tubes plant „Nikotube” és a velük kapcsolatban álló kereskedelmi/holding társaság, az „Interpipe”, közös kötelezettségvállalást ajánlottak fel az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(139)

Az említett ukrán vállalkozások az acéltermék különböző típusait gyártják, amelyek az érintett termékkel együtt értékesíthetők. Ez növeli a keresztkompenzáció esetleges kockázatát, azaz egy bizonyos, árra vonatkozó kötelezettségvállalást formálisan betartanának, de az érintett terméktől eltérő termékek árát csökkentenék, amikor az érintett termékkel együtt értékesítik. Továbbá az ingadozó árakat tekintve a minimum exportárak szintje, amelyeket a vállalkozás kész volt felajánlani, olyan volt, hogy az nem szüntette meg a dömping káros hatásait. Ezért ezt az ajánlatot nem lehetett elfogadni.

(140)

Továbbá az ukrán Dnipropetrovsk Tube Works (DTW), Dnipropetrovsk vállalkozás bejelentette, hogy kötelezettségvállalást ajánl fel, de sem annak jellegéről, sem a tekintetbe veendő minimumárról nem tett említést. Ezért az ajánlatot nem lehetett figyelembe venni.

(141)

Az érdekelt feleket tájékoztatták minden olyan tényről és szempontról, amelyek alapján a hatályos rendelet módosítását javasolni szándékoztak. A felek lehetőséget kaptak, hogy észrevételeket tegyenek, és meghallgatást kérjenek. Az észrevételeket átvették, és adott esetben figyelembe vették,

1.

Az 1. cikk (2) bekezdésében található táblázat helyébe a következő táblázat lép:

2.

A 2. cikket el kell hagyni.

Európai Bizottság

Kereskedelmi Főigazgatóság

B. részleg

J-79 5/16 hivatal

B-1049 Brüsszel