30.9.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 303/1

(1)

1998 februárjában a 368/98/EK rendelet (2) útján a Tanács végleges dömpingellenes intézkedéseket („az eredeti intézkedések”) vetett ki 24 %-os vám formájában a Kínai Népköztársaságból („KNK”) származó glifoszát importjára. Azt a rendeletet módosította az 1086/2000/EK tanácsi rendelet (3), amely az alaprendelet 12. cikke alapján egy abszorpció-ellenes vizsgálatot követően 48 %-ra emelte a vámot. Majd egy kijátszásellenes vizsgálatot követően az alaprendelet 13. cikke alapján a 163/2002/EK tanácsi rendelet (4) a KNK-ból származó glifoszát importjára kivetett 48 %-os vámot kiterjesztette a Malajziából és Tajvanról feladott glifoszátimportra (akár Malajziából vagy Tajvanról származóként van bejelentve, akár nem) az ezen országok mindegyikében megnevezett egy-egy társaság által előállítottak kivételével.

(2)

A KNK-ból származó glifoszátimportra vonatkozó dömpingellenes intézkedések lejáratának késleltetéséről szóló értesítés (5) kihirdetését követően, a Bizottsághoz 2002. november 18-án kérelem érkezett ezeknek az intézkedéseknek a felülvizsgálatára az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése alapján.

(3)

A kérelmet az Európai Glifoszát Egyesület (European Glyphosate Association) (EGA) („a kérelmező”) nyújtotta be a teljes közösségi glifoszáttermelés döntő részét, ebben az esetben több mint 90 %-át képviselő termelők nevében.

(4)

A kérelem azon alapult, hogy az intézkedések lejárata valószínűleg a dömping és a közösségi iparnak okozott károk folytatását vagy megismétlődését eredményezné. Ráadásul a kérelemben foglalt bizonyíték alapján a Bizottság figyelembe vette, hogy az intézkedés szintje nem volt elég a káros dömpingmódszerek ellensúlyozására, ami az intézkedéseknek az eljárás minden aspektusára kiterjedő teljes közbenső felülvizsgálatának hivatalból történő kezdeményezését indokolta. A Tanácsadó Bizottsággal folytatott konzultáció után megállapítva, hogy elegendő bizonyíték állt fenn az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése és a 11. cikke (3) bekezdése alapján a lejárat és egy közbenső felülvizsgálat kezdeményezésére, a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdette az ezeknek a felülvizsgálatoknak a kezdeményezéséről szóló értesítést (6).

(5)

A Bizottság a vizsgálatok kezdeményezéséről hivatalosan tájékoztatta a KNK hatóságait, a kínai exportáló termelőket, a közösség termelőit, importőreit és felhasználóit, akiket a kérelemben érintettként határoztak meg, valamint ezek egyesüléseit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy nézeteiket írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek a kezdeményezésről szóló értesítésben felállított határidőn belül.

(6)

Az érintett terméknek a KNK-ban lévő, a kérelemből és a korábbi vizsgálatból ismert exportáló termelői láthatóan nagy számára figyelemmel a kezdeményezésről szóló értesítésben célul tűzték ki a dömpingvizsgálatra használt mintavételi módszerek használatát. Ezenfelül a Bizottság mintavételi kérdőíveket küldött a Bizottsági szolgálatok előtt ismert importőröknek.

(7)

A KNK-ból exportáló termelők viszont csak korlátozott számban tették ismertté magukat, és adták meg az előírt határidőn belül a kezdeményezésről szóló értesítésben kért tájékoztatást. Ennélfogva a mintavételi módszerek használata a KNK-ban lévő exportáló termelőket illetően nem minősült szükségesnek. Ezenfelül csak egy importőr jelentette be a KNK-ból származó glifoszát importját. Ennélfogva a mintavételi módszerek használata az importőröket illetően nem minősült szükségesnek.

(8)

Az érintettként ismert feleknek kérdőíveket küldött a Bizottság, és négy közösségi termelőtől és két kínai exportáló termelőtől kapott választ. Egy importőr jelentett be a KNK-ból származó importot, majd nyújtott be választ egy teljes körű kérdőívre.

(9)

Számos KNK-beli exportáló termelő, a Közösségben található négy termelő és 13 szállító, valamint a forgalmazók és felhasználók egyesülete ismertette véleményét írásban. Minden olyan fél, aki azt az előírt határidőn belül kérte, és feltüntette azokat a különös indokokat, amiért őket meg kellene hallgatni, alkalmat kapott a meghallgatásra.

(10)

A Bizottság bekért, és ellenőrzött minden, a Közösség érdekének értékeléséhez és annak megállapításához általa szükségesnek tartott információt, hogy valószínű volt-e a káros dömping folytatása vagy megismétlődése. Ellenőrző látogatásokra került sor az alábbi társaságok telephelyein:

(11)

A felülvizsgálatokon belül a dömping folytatásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2002. január 1-jétől2002. december 31-ig tartó időszakot fedte le („a VI”). A károk folytatása vagy megismétlődése valószínűségének elemzése összefüggésében a tendenciavizsgálat az 1999 januárjától a VI végéig tartó időszakot fedte le („az elemzési időszak”).

(12)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének (b) pontja alapján két kínai társaság, a Zhejiang Xinan Industrial Group Ltd („Xinanchem”) és a Zhenjiang Jiagnan Chemical Factory („Zhenjiang”) kért MET-et és egyéni bánásmódot. Kiderült azonban, hogy a VI alatt a Zhenjiang az érintett termékből nem exportált a Közösségbe. Ennélfogva a Zhenjiangnak a MET-re és az egyéni bánásmódra vonatkozó kérése tárgytalanná vált. A Xinanchemnek egy MET-igénylési formanyomtatványt kellett kitöltenie, amely a tárgyhoz tartozó összes bekért információt részletezte.

(13)

Bár a társaság részvényeinek többsége magánszemélyek tulajdonában volt, a nem állami tulajdonban lévő részvények széles körben való eloszlása folytán, azzal a ténnyel együtt, hogy a messze legnagyobb részvénycsomag az állam tulajdonában volt, a társaságról az lett megállapítva, hogy állami irányítás alatt áll. Ráadásul az igazgatóságot valójában az állami részvényesek nevezték ki, és az igazgatótanács tagjainak többsége vagy állami tisztviselő volt, vagy állami tulajdonban lévő vállalatok tisztviselője. Ennélfogva az a megállapítás született, hogy a társaság jelentős állami irányítás és befolyás alatt állt.

(14)

Ráadásul megállapítást nyert, hogy a KNK kormánya feljogosította a Kínai Fém-, Ásvány- és Vegyianyag Importőrök és Exportőrök Kereskedelmi Kamaráját (CCCMC) a szerződések lebélyegzésére és az exportárak vámkezelési célból történő igazolására. Ez a rendszer magában foglalta a minimumár felállítását a glifoszátexportra, és megengedte, hogy a CCCMC megvétózza azokat az exportokat, amelyek nem tartották tiszteletben ezeket az árakat.

(15)

Következésképpen, a Tanácsadó Bizottsággal folytatott konzultáció után az a döntés született, hogy a Xinanchem nem kapja meg a MET-et, mert a társaság nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének (c) pontjában felállított összes kritériumot.

(16)

Mivel a Xinanchem nem kapta meg a piacgazdasági státuszt, a társaság egyéni bánásmódért folyamodott, azaz az egyedi exportárain alapuló egyedi dömpingár-különbözet megállapításáért. A Bizottság ellenőrizte, hogy akár ténylegesen, akár jogi értelemben, ez a Társaság élvezte-e az államtól való függetlenség szükséges mértékét az exportára meghatározásában.

(17)

Ebben a tekintetben megállapítást nyert, hogy a fenti 14. preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Xinanchem jelentős állami irányítás alatt állt az érintett termék exportárai meghatározásának tekintetében. Ennélfogva az lett a végkövetkeztetés, hogy a Xinanchem nem teljesítette az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében az egyéni bánásmódra vonatkozóan felállított összes követelményt.

(18)

Az érintett termék a KNK-ból származó glifoszát („az érintett termék”), ami jelenleg a KN-kódok között a 2931 00 95 (TARIC-kódok 2931009581 és 2931009582) és 3808 30 27 (TARIC-kódok 3808302711 és 3808302719) alá sorolható. Az érintett termék ugyanaz, mint ami az eredeti intézkedések kivetéséhez vezető vizsgálatban („az eredeti vizsgálat”) szerepelt.

(19)

A glifoszát olyan nem szelektív gyomirtó szer, amely különböző fokú és formájú koncentrációkban létezhet, amelyek közül a legfőbbek a savas, sós termékek és a keverékek. A gyártási folyamatból származó vegyszer alapvető formája a sav, ami rendszerint 95 %-os glifoszát-tartalmú száraz por, vagy 84 %-os glifoszát-tartalmú nedves pogácsa, ahol a különbség csak a megmaradt nedvességtartalomból adódik. A só a glifoszát oldható, savból előállított formája. Olyan folyadék, ami rendes körülmények között 62 % IPA sót (7) tartalmaz, ami viszont 43 %-os glifoszáttartalomnak felel meg. A keverék glifoszát általában folyékony formájú, ami glifoszátsó, víz és más olyan vegyszerek keverékéből áll, mint a felületaktív anyagok és adalékanyagok, amelyek révén a gyomirtó szer felszívódik a növényekbe, és amelyek javítják a hatékonyságot. A keverék glifoszát tipikus, szokásos formája 360 gramm/liter glifoszátot tartalmaz.

(20)

A szállítási költségek csökkentése érdekében az importőrök rendes körülmények között a glifoszátot koncentrált formában vásárolják (rendszerint sav vagy nedves pogácsa, de só is), majd további feldolgozás alá vetik (keverik) víz és más vegyszerek hozzáadásával, hogy keverék glifoszátot nyerjenek, ami az egyetlen olyan forma, amit végtermékként, azaz nem szelektív gyomirtó szerként lehet használni. Ezt figyelembe véve a vizsgálat céljaira az importőrök és a készítménygyártók egy csoportként voltak kezelve („importőrök/készítménygyártók”).

(21)

A lejárat felülvizsgálatát kérő közösségi termelők által előállított és értékesített glifoszát és a KNK-ban előállított és a kínai exportáló termelők által a Közösségben értékesített glifoszát ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, valamint ugyanolyan célra használatos, és ennélfogva hasonló terméknek tekintendő az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmezésében. Az is megállapítást nyert, hogy a piacgazdasággal rendelkező harmadik országban („az analóg ország”), azaz Brazíliában előállított és belföldön értékesített glifoszát ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, valamint ugyanolyan célra használatos, mint a KNK-ban előállított és a Közösségbe exportált glifoszát. Ennélfogva hasonló termékeknek lettek tekintve az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmezésében.

(22)

A vizsgálatokban két kínai társaság tanúsított együttműködést. Azonban a VI alatt csak az egyikük (Xinanchem) exportált az érintett termékből a Közösségbe (továbbiakban a kínai exportáló termelő). Következésképpen a másik társaság (Zhenjiang) együttműködése csak a lejárat felülvizsgálatára korlátozódott. A VI alatt importált, a KNK-ból származó glifoszát teljes mennyisége kevesebb, mint az eredeti vizsgálat vizsgálati ideje (az 1995 augusztusával végződő 12 hónap) alatt importált mennyiség 50 %-a. Mivel a fogyasztás nőtt, a KNK-ból származó érintett termékimport piaci részesedése ugyanezen idő alatt jelentősebb mértékben csökkent. Az eredeti vizsgálat vizsgálati ideje alatti 11 %-ról 3 % alá csökkent az elemzési időszak kezdetén, és 2 % alá 2001-ben, de később nőtt a VI alatt, bár még mindig 2 % alatt maradt.

(23)

Mivel a KNK átmeneti állapotban lévő gazdaságnak számít, a Bizottságnak ebben az esetben egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország termelőitől szerzett adatok alapján kellett megállapítani a normálértéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésével összhangban.

(24)

E célra a Bizottság a kezdeményezésről szóló értesítőben Brazíliát javasolta, amely az intézkedések kivetéséhez vezető vizsgálatban alkalmazott analóg ország is volt.

(25)

Minden érdekelt fél lehetőséget kapott arra, hogy észrevételt tegyen a kiszemelt analóg országról szóló választásról.

(26)

A kínai exportáló termelő előadta, hogy a KNK-hoz megfelelőbb gazdasági fejlettségi szinttel rendelkező országot kellene alkalmazni, és hogy egy Ázsiában található analóg ország jobb összehasonlítási pontot kínálna. Meg kell jegyezni, hogy az egyező gazdasági fejlettségi szint mint olyan, nem mérvadó a normálérték megállapításának céljából. Habár Brazílián kívül más analóg országra nem született megalapozott javaslat, a Bizottság az érintett termék ismert tajvani és malajziai termelőinél érdeklődött, hogy hajlandóak lennének-e megadni a szükséges információt. Ezek a tajvani és malajziai termelők azonban előadták, hogy mindkét piacot erősen befolyásolta a KNK-ból származó, alacsony árú glifoszát importja, és hogy ezekben az országokban az árak nem reprezentatívak. Az egyik tajvani termelő úgy vélte, hogy más országok, mint például Brazília, alkalmasabbak lennének erre a célra. Ez ahhoz vezetett, hogy e termelőknél nem sikerült elérni további együttműködést.

(27)

A KNK-beli kínai exportáló termelő előadta azt is, hogy a Brazíliára vonatkozó információt a kérelmező tagjának egy kapcsolt vállalkozása szolgáltatná, és hogy a Bizottságnak inkább egy független és megfelelően ellenőrizhető információt kellene használnia a normálérték megállapításának céljára. Figyelembe vették azonban, hogy az a tény, hogy a javasolt analóg országban az egyik vállalat a kérelmező egyik tagjának a kapcsolt vállalata, nem zárta ki azt, hogy a kapott információ megbízható és ellenőrizhető lehet. Külön figyelmet fordítottak a kapcsolatnak a normálérték megállapítására vonatkozó esetleges hatásai kiküszöbölésének szükségességére.

(28)

Mivel Brazília ésszerű választásnak számított az együttműködésre hajlandó termelőkkel és az összehasonlítható gyártástechnológiával, és különösen figyelembe véve azt, hogy Brazília volt az intézkedések kivetéséhez vezető vizsgálatban alkalmazott analóg ország, Brazíliát választották ki analóg országként. A Bizottság igyekezett beszerezni a szükséges információt az országban ismert két termelőtől, azaz a Monsanto do Brasiltól („Mobras”) és a Nortoxtól. A Bizottság végülis csak attól a Mobrastól tudott információt szerezni, amelyik a kérelmező tagjának kapcsolt vállalata. Megállapítást nyert, hogy e társaságnak a belföldi eladásai reprezentatívak voltak a kínai exportáló termelő által az érintett termékből a Közösségnek eladott mennyiségre vonatkozóan.

(29)

A Brazíliában előállított és értékesített glifoszát minden formájára ki lett számítva a normálérték, azaz a glifoszátsavra és a koncentrációjukon alapuló különböző készítményekre.

(30)

Megállapítást nyert, hogy a Brazília belföldi piacán értékesített terméktípusokat nem lehetett összehasonlítani az említett exportáló termelő által a Közösségnek eladott terméktípusokkal. Ennélfogva az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésével összhangban a normálérték képzésére a gyártási költség plusz az értékesítési, általános és igazgatási költségekre (SGA) és a nyereségre képzett ésszerű összeg alapján került sor. Az SGA-költségek és a nyereség megállapítására a Mobras hasonló termékének belföldi értékesítése alapján került sor. Ebben a tekintetben feljegyzésre kerül, hogy a Mobras a glifoszát termeléséhez az alapanyagok legnagyobb részét egy brazíliai kapcsolt vállalkozástól szerezte be. A kapcsolt vállalat nyereségszintje alacsonyabb szintre lett igazítva a gyártási költségek kiszámításánál használt alapanyag-beszerzési költség megállapításakor.

(31)

Az SGA és a nyereség összege a Mobrasnak a szokásos üzletmenetben elért glifoszát-értékesítésére vonatkozó tényleges adatokon alapult.

(32)

A kínai exportáló termelő a Közösségbe történő összes exportját közvetlenül a Közösség független vevőinek értékesítette, és az exportár megállapítására az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésével összhangban a fizetett vagy fizetendő ár alapján került sor.

(33)

A Közösségbe történő exportra vonatkozóan a kínai exportáló termelő által szolgáltatott adatoknak és az alábbi (58) preambulumbekezdésben megállapított, a KNK-ból származó teljes importvolumen összehasonlítása azt mutatta, hogy a kooperáció szintje alacsony volt, mivel ez az export a Közösségnek a VI alatt a KNK-ból származó teljes importján belül 26 %-nál kevesebbet képviselt.

(34)

A normálérték és az exportár méltányos összehasonlítása céljából kiigazítások formájában kellő engedményre került sor azoknak a különbségeknek esetében, amelyek az állítások szerint és bizonyítottan befolyásolták az árak összehasonlíthatóságát az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban. Ezen az alapon értelemszerűen kiigazításra került sor a közvetett adókra, árengedményekre, szállítási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségekre, a csomagolásra, hitelre és jutalékokra való tekintettel. Az exportárban az exportáló országon belüli fuvardíjra, csomagolási költségekre és hitelezési költségekre vonatkozó kiigazításokra az analóg országban megállapított költségek alapján került sor.

(35)

A normálérték és az exportár összehasonlítása a gyárparitáson történt.

(36)

A normálérték és a kínai exportáló termelő exportára közötti összehasonlítás a VI alatt 28,7 % dömpingfelárat mutatott.

(37)

Az ennek az exportáló termelőnek nyújtott egyedi bánásmód hiányában az egész KNK-ra egy általános dömpingfelárat számítottak ki.

(38)

Mivel a (33) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint az együttműködési szint alacsony volt, az együttműködést nem tanúsító kínai exportáló termelők exportvolumenénél a dömpingszint megállapítására az együttműködő exportáló termelő érintett termékének egy reprezentatív típusára megállapított legmagasabb felár alapján került sor. Ez a megközelítés helyénvalónak számított, mivel semmi sem mutatott arra, hogy az együttműködést nem tanúsító termelők bármelyike is az együttműködő exportőrénél alacsonyabb szinten dömpingelte a terméket. Ennélfogva 30,2 %-os dömpingfelárat tulajdonítottak minden olyan exportáló termelőnek, amelyik nem tanúsított együttműködést, és minden olyan együttműködő exportáló termelőnek, amelyiknek a VI alatt nem volt exportja a Közösségbe.

(39)

Végezetül kiszámolták az országos dömpingár-különbözet átlagát az egyes exportőrcsoportok, azaz az együttműködők és az együttműködést nem tanúsítók CIF-értékének segítségével. A megállapított országos dömpingár-különbözet 29,9 % volt.

(40)

A közbenső vizsgálati időszakban megállapított országos dömpingár-különbözet alacsonyabb volt, mint az eredeti vizsgálatban megállapított dömpingár-különbözet, továbbá alacsonyabb volt, mint az alaprendelet 12. cikke alapján folytatott abszorpcióellenes vizsgálatban megállapított dömpingár-különbözet. Emlékezni kell arra, hogy számottevő csökkenés következett be az érintett termék normálértékében az eredeti vizsgálat VI-je óta. Ennélfogva ésszerű arra következtetni, hogy nem valószínű egy magasabb dömpingár-különbözet megismétlődése, ha az intézkedések módosításra kerülnének annak érdekében, hogy tükrözzék a közbenső felülvizsgálatban megállapított dömpingár-különbözetet.

(41)

Megállapítást nyert a kérdőívre adott válaszokból és az Eurostat statisztikáiból, hogy harmadik országokba a glifoszát értékesítése a közösségi piacra történő eladások dömpingárainál még alacsonyabb áron történt. Ráadásul a kérdőívre adott válaszokból kiderült, hogy a harmadik országokba menő export volumene a végleges intézkedések kivetése óta több mint 100 %-kal nőtt. Ennélfogva az intézkedések megszüntetése esetén a KNK-beli exportáló termelők meglévő exportjukat jelentős mennyiségben és dömpingárakon más piacokra, a Közösségi piacokra terelhetnék.

(42)

A kérelmező által szolgáltatott információ azt mutatta, hogy a KNK glifoszáttermelésének több mint 80 %-a kerül exportra. A két együttműködő exportáló termelő tekintetében az export a teljes glifoszáttermelésükön belül jelentős arányt képviselt. Ennélfogva megállapítást nyert, hogy a KNK-ban a glifoszáttermelés nagyobb része exportpiacokra irányult.

(43)

A két együttműködő társaság kijelentette, hogy a VI alatt a termelőkapacitásuk 95 %-os savegyenértékben kifejezve körülbelül 34 000 tonna glifoszát volt. 1999 óta ez a két társaság a termelői kapacitását a kérdőívre adott válaszaik szerint több mint 92 %-kal növelte. A kérelmező által nyújtott tájékoztatás becslése szerint a KNK-ban a teljes glifoszáttermelőkapacitás 79 500 tonnát tett ki. Mind a két együttműködő társaság a teljes kapacitáshoz közeli szinten működött. A kérelmező által nyújtott tájékoztatás azonban azt mutatta, hogy az összes termelő átlagos kapacitáskihasználási foka a KNK-ban 2001-ben 83 % körül alakult, ami mintegy 13 500 tonna tartalékkapacitást hagyott.

(44)

A fentiek alapján az a következtetés született, hogy a KNK exportáló termelői rendelkezésére áll a Közösségbe történő export növeléséhez szükséges kapacitás arra az esetre, ha az intézkedéseket hatályon kívül helyeznék.

(45)

Az (1) preambulumbekezdésben jelzettek szerint az 1998. februári végleges vámkivetést követően az alaprendelet 12. cikke és 13. cikke alapján két másik vizsgálat lefolytatására került sor. E vizsgálatok megállapításai kimutatták, hogy a KNK exportőrei képtelen a Közösség piacán nem dömpingelt szinten versenyezni, mert ahhoz, hogy jelen legyenek a Közösség piacán, kijátszási módszerekhez (kijátszásellenes vizsgálat a 13. cikk alapján) és abszorpciós módszerekhez kellett folyamodniuk úgy, hogy az érintett terméket más országokon keresztül, jelentősen dömpingelt árakon szállították a Közösségbe.

(46)

A KNK-ból származó legutóbbi import több mint 90 %-ára behozatali vámelőjegyzés keretében került sor. Az elemzési időszak alatt a KNK-ból származó, behozatali vámelőjegyzésben bonyolított import rendületlenül növekedett a vámfizetéses import rovására, az 1999. évi összes import 60 %-áról több mint 90 %-ra a VI-ben. Az utóbbi években a KNK exportja egyértelműen a behozatali vámelőjegyzés felé tolódott el.

(47)

Mivel a KNK kihasználatlan termelőkapacitással rendelkezik, és az EK-n kívüli országokba történő export átlagárai a vizsgálati időszak alatt lényegesen alacsonyabbak voltak a Közösségi piacon érvényes áraknál, várható, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén többlettermelés vagy a jelenleg az EK-n kívüli országokba történő értékesítés jelentős mennyiségben irányulna át a Közösségi piacra.

(48)

A vizsgálat kimutatta, hogy a KNK-ból származó exportra még mindig dömpingárakon kerül sor. Ennélfogva ellenkező jelzés hiányában, ésszerű, hogy a dömping a jövőben is folytatódna. Ráadásul megállapítást nyert, hogy az intézkedések lejárata esetén valószínűleg jelentősen nőne a dömpingelt import jelenleg alacsony szintű volumene.

(49)

A KNK-beli együttműködő exportáló termelő, a Xinanchem, érdekeltségét fejezte ki egy vállalás felajánlása iránt. Azonban emlékezni kell arra, hogy a Xinanchem nem teljesítette az egyedi bánásmód nyújtásának követelményeit, mivel olyan árszabályozó rendszer volt bevezetve, amivel az állam a CCCMC-t bízta meg. Ráadásul a KNK-beli, az exportáló termelők által tanúsított alacsonyabb együttműködési szint folytán és az ilyen vállalás kijátszásában rejlő magas kockázat miatt a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy tovább mérlegelje a Xinanchem által javasolt vállalást. Ennek megfelelően lett tájékoztatva az együttműködő exportáló termelő. Annak következtében is, hogy a Bizottság a vállalásra a Xinanchem-től nem kapott tényleges ajánlatot.

(50)

A négy közösségi termelő, amelyik együttműködött a vizsgálatban, a VI alatt a közösségi glifoszáttermelés 100 %-át képviselte. Ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmezésében ők testesítik meg a közösségi ipart.

(51)

E felülvizsgálat céljaira, és mint az eredeti vizsgálatban, a közösségi ipar úgy van figyelembe véve, mint ami csak a tényleges glifoszáttermelőkből áll, azaz azokból, amelyek a glifoszátot a szükséges alapanyagokból állítják elő, szemben a készítménygyártókkal, amelyek csupán a glifoszát egyik formáját alakítják át egy másikká. Az egyik kínai exportáló termelő azt igényelte, hogy a készítménygyártók, azaz az olyan társaságok, amelyek glifoszátsavat vagy sót vásárolnak, és azt glifoszátkeverékké dolgozzák fel, szintén közösségi termelőknek számítsanak. Az e felülvizsgálat által érintett termék azonban a glifoszát, annak különböző formáiban, és egyértelmű, hogy egy készítménygyártó – a meghatározásnál fogva – csak a glifoszát egy meglévő formáját dolgozza fel egy másik formává. Ennélfogva nem kerül elfogadásra az, hogy egy készítménygyártó valójában glifoszáttermelő. Továbbá, a termelők és importőrök/készítménygyártók közötti különbségtétel összhangban van az eredeti vizsgálatban alkalmazott megközelítéssel.

(52)

Egy termelőt illetően mérlegelni kellett, hogy közösségi termelőként lehet-e meghatározni annak a csoportnak a vállalati struktúrája folytán, amelynek az a részét képezte. Megállapítást nyert, hogy ez a termelő teljes mértékben integrálva van egyetlen gazdasági társaságba, amely igen nagy számú vállalatból áll, és az alábbiak szerint működik: a csoport központja, amely a Közösségen kívül található, vásárolja az alapanyagokat. A Közösségen belüli leányvállalat (a kérdéses termelő) glifoszátsavat állít elő a glifoszát tulajdonjogát megőrző csoport központjával kötött bérmunka-megállapodás keretében. Ezt követően a glifoszátsavat a csoport központja eladja egy második leányvállalatnak a Közösségben, ahol azt sóvá és készítménnyé dolgozzák fel. A készítmény ezt követően a csoporton belüli, és a Közösségben működő kapcsolt forgalmazói hálózatnak kerül értékesítésre, amelyik azt végül a független vevőknek értékesíti. A vizsgálat megmutatta, hogy az ez által a társaság által előállított glifoszát a Közösségből származik, és hogy a gyártási műveletek, a gyártási műveletekbe történő technológiai és tőkeberuházások és az értékesítési tevékenység a Közösségben zajlanak. A fentiek alapján az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének és 4. cikke (1) bekezdésének értelmezésében a termelő közösségi termelő.

(53)

Egy közösségi termelő és a forgalmazókat és felhasználókat képviselő egyesület azt állította, hogy az egyik, közösségi termelőnek számító társaság valójában nem a Közösségen belül állított elő glifoszátsavat, hanem a savat vagy a sót pusztán egy harmadik országból importálta, és abból a Közösségben állított elő készítményt. A vizsgálat azt mutatta, hogy bár a társaság harmadik országokból valóban importál bizonyos mennyiségű kész glifoszátot, az általa a Közösségben értékesített termékek többsége a társaság által a Közösségben maga által előállított glifoszátsavból készül. A társaság ennélfogva közösségi termelőnek számított, és az állítást el kellett utasítani.

(54)

A dömpingelt import közösségi iparra gyakorolt hatásának vizsgálata tartalmazta az iparág állapotára 1999-től a VI-ig hatással bíró összes gazdasági tényező és index értékelését.

(55)

Általában véve a glifoszát volumeneket érintő számadatok ellenkező közlés hiányában a glifoszát valamennyi formáját magukban foglalják. Összehasonlítási célból a volumeneket 95 %-os glifoszátsav-tartalom alapján újrafogalmazták. A közösségi ipar értékesítési számadatai csak a Közösségben előállított glifoszát értékesítését tartalmazzák, és nem tartalmazzák a bizonyos közösségi termelők által importált majd tovább értékesített glifoszát értékesítését.

(56)

A Közösségen belüli glifoszátpiac, ahová a közösségi ipar értékesít, lefedi a gyomirtó szerként használatra kész készítmények iránti keresletet, plusz az importőrök/készítménygyártóknak az olyan készítménnyé való további feldolgozásra kerülő só- vagy savformájú glifoszát iránti keresletét, amelyet azután vagy a Közösségben értékesítenek, vagy pedig exportálnak. Mind a két kereslet kielégíthető vagy maga a közösségi ipar által, vagy a harmadik országokból származó import által. A közösségi fogyasztás becslésére ennélfogva a forgalmazók/felhasználók és az importőrök/késztermék-gyártók részére történő értékesítés szintjén került sor. Ennek kiszámítására a közösségi iparágnak a készletszintek változásaival és az Eurostat által jelentett összes importtal korrigált, a közösségi ipar által a sajátos vámbánásmódban részesített bizonyos volumenekre vonatkozóan szolgáltatott információval kiegészített és a közösségi ipar által jelentett exportvolumenével csökkentett teljes termelési volumenének alapján került sor.

(57)

Ezen az alapon megállapítást nyert, hogy a közösségi fogyasztás rendületlenül, 41 %-kal nőtt 1999 és 2002 között. Ez a glifoszátnak mint nem szelektív gyomirtó szernek a növekvő elfogadását és felhasználást tükrözi. A tonnában kifejezett részletes adatok az alábbiak.

1. táblázat

Fogyasztás

(58)

Az érintett termék importvolumenének megállapítására a közösségi ipar által a sajátos vám-bánásmódban részesült bizonyos mennyiségekre vonatkozóan szolgáltatott információval kiegészített, az Eurostat által szolgáltatott statisztikai információk alapján került sor. E tájékoztatás titkosságának védelme érdekében a számok indexált formában vannak kifejezve. A KNK-ból származó, a VI alatt importált glifoszát teljes mennyisége kevesebb, mint az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka (az 1995 augusztusával véget érő 12 hónap) alatt importált mennyiség 50 %-a. Mivel a fogyasztás nőtt, a KNK-ból származó érintett termékimport piaci részesedése ugyanezen időszak során jelentősebb mértékben csökkent. Az eredeti vizsgálat vizsgálati ideje alatti 11 %-ról 3 % alá csökkent az elemzési időszak kezdetén, és 2 % alá 2001-ben, de később nőtt a VI alatt, bár még mindig 2 % alatt maradt. A fenti (46) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a KNK-ból származó legutóbbi importok több mint 90 %-a behozatali vámelőjegyzés keretében történt, igazolva hogy a KNK-ból importált glifoszát többsége valójában reexportra kerül, tükrözve azt a tényt, hogy az intézkedések nehézzé teszik annak a Közösségben történő intézkedését. Az elemzési időszak alatt rendületlenül nőtt a KNK-ból származó, behozatali vámelőjegyzéses rendszer keretében bonyolított import a vámfizetéses import rovására az 1999. évi teljes mennyiség mintegy 60 %-áról több mint 90 %-ra a VI alatt. A KNK-beli exportőrök piaci részesedése egyértelműen csökkent a hatályos intézkedések eredményeképpen, de ennek ellenére továbbra is egyértelműen jelen vannak a közösségi piacon. A KNK-ból származó import alakulását és a KNK-nak az elemzési időszak alatti piaci részesedését mutatja indexált formában az 1999-et alapul vevő következő táblázat.

2. táblázat

A KNK-ból származó import

(59)

A KNK-ból származó glifoszátkészítmények importja a Közösségbe elhanyagolható volt, és a VI alatt nem került sor glifoszátsó importjára, az árak alakulása csak a glifoszátsavra vonatkozó árak segítségével lett megállapítva. Ez az információ az Eurostat számadatain alapul. A KNK-ból származó, EUR/kg-ban kifejezett, a dömpingellenes vám alkalmazása előtti 95 %-os glifoszátsav importárak rendületlenül, összességében 20 %-ot esve csökkentek az 1999. évi 3,50 euróról a VI alatti 2,80 euróra. A részletes adatok az alábbiak.

3. táblázat

A KNK árai

(60)

A fenti (59) preambulumbekezdésben kifejtett oknál fogva az áralákínálás becslésére is csak a glifoszátsavra vonatkozó árak alkalmazásával került sor. Mivel a KNK-ból származó sav importjára 95 %-os sav formájában kerül sor, és a közösségi termelők által a közösségi piacon értékesített sav formája 84 %-os nedves pogácsa, a helyes összehasonlítás lehetővé tétele érdekében a nedves pogácsa formájú glifoszát árai 95 %-os savtartalom alapján lettek átszámítva, ami azért lehetséges, mert a két termék között az egyetlen különbség a nedves pogácsa nagyobb víztartalma. Ezenfelül a kínai glifoszát ára az együttműködő exportáló termelő által a vizsgálat során benyújtott információn alapult. A közösségi határparitásos, a vámot tartalmazó, de a dömpingellenes vám előtti ár alapján a VI alatt az áralákínálás mértéke 20-30 % volt, ami azt jelezte, hogy az intézkedések nélkül a közösségi piac árai a KNK-beli glifoszát alacsonyabb árai lefelé ható nyomásának lennének kitéve. A fennálló dömpingellenes vámok (48 %) adott szintje mellett a KNK-ból származó glifoszátnak a vámfizetés utáni ára a közösségi ipar értékesítési árát 10–20 %-kal haladta meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy 80 %-ot meghaladó alákínálás lett megállapítva a KNK-ból származó glifoszátnak a VI alatti értékesítése tekintetében a vámot nem tartalmazó ár alapján a (119) és (120) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(61)

Az alábbi (71) preambulumbekezdésben említettek szerint egy közösségi termelő importált jelentős mennyiségű glifoszátkészítményt harmadik országbeli kapcsolt vállalkozásoktól. Ezek az importok magas értékű, nem szabványos termékre vonatkoznak. E termék esetében mind az importárak, mind a viszonteladási árak jelentősen magasabbak, mint a közösségi ipar által a Közösségben előállított és értékesített főbb készítmények árai.

(62)

Az alábbiakban közölt import számadatok tartalmazzák a vámelőjegyzés keretében importált glifoszátot is, de nem tartalmazzák a közösségi termelő által a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozásoktól beszerzett importot.

4. táblázat

A harmadik országokból származó import volumene és piaci részesedések

(63)

A harmadik országokból származó glifoszátimportok értelmes ár-összehasonlítása érdekében ez az összehasonlítás a VI alatt a glifoszátimportok több mint 90 %-át kitevő glifoszátsav alapján készült.

(64)

A közösségi termelőkkel kapcsolt viszonyban nem álló társaság glifoszátimportja az 1999. évi 3 912 tonnáról kissé, 3 127 tonnára csökkent a VI-ben. A VI alatt a KNK-n kívüli országokból származó egyetlen jelentős import, leszámítva a közösségi termelőknek a Közösségen kívüli kapcsolt vállalkozásoktól származó importját, Tajvanról származott (lásd a fenti táblázatot). Egy kijátszásellenes vizsgálatot követően a 163/2002/EK tanácsi rendelet a vámot kiterjesztette az érintett terméknek Malajziából vagy Tajvanról feladott importjára (akár Malajziából vagy Tajvanról származóként van bejelentve, akár nem) az ezen országok mindegyikében megnevezett egy-egy társaság által előállítottak kivételével. A Malajziából származó import számottevően csökkent az intézkedések kiterjesztését követően, és a VI alatt nem volt jelentős.

(65)

Tajvan esetében 2001 folyamán csökkent az import, amikor folyamatban volt a kijátszásellenes vizsgálat, de a VI alatt újra, a közösségi fogyasztás körülbelül 4 %-át jelentő szintre nőtt. Miközben a Tajvanról származó import szintje viszonylag magas marad, szem előtt kell tartani, hogy nem minden tajvani exportra vonatkoznak a kijátszásellenes vizsgálatból eredően kiterjesztett vámok. Azt is meg kell jegyezni, hogy az elemzési időszak alatt a Tajvanból származó import árai 10–20 %-kal magasabbak voltak, mint a KNK-ból származó importé, figyelmen kívül hagyva a KNK-ból származó importra vonatkozó dömpingellenes vámokat, és hogy a tajvani árak a VI alatt nem vágtak a közösségi ipar árai alá. Minden más országból származó importra a közösségi ipar áraihoz nagyon közeli árak mellett került sor.

(66)

Bizonyos károkozás-jelzőszámokra vonatkozó értelmes becslés elkészítése érdekében ki kellett zárni a fenti (52) preambulumbekezdésben említett termelőre vonatkozó adatokat azokban az esetekben, amikor ezeket az adatokat befolyásolhatták a csoportszerkezethez tartozó, de a Közösségen kívül található vállalatok. Mivel e társaság európai tevékenységének nyereségességét az egész szállítói láncolata, beleértve a Közösségen kívül található központját is, által elért eredmény befolyásolja, helyénvaló volt az ettől a társaságtól származó adatokat kizárni a jelzőszámok elemzéséből az (f) „nyereségesség” szakaszban és a (h) „készpénzáramlás és tőkeszerzési képesség” szakaszban, valamint „a beruházás megtérülése” elemzésből a (g) „Beruházások és beruházások megtérülése” szakaszban. Továbbá, mivel ez a társaság két, korábban független entitás egyesüléssel jött létre, nem volt abban a helyzetben, hogy az elemzési időszak egészére szolgáltasson információt az értékesítési árakról és a foglalkoztatásról. Ennél az oknál fogva ki kellett zárni a rendelkezésre álló információt a trendek elemzéséből az (e) „Értékesítési árak és költségek” szakaszban és az (i) „Foglalkoztatás, termelékenység és bérek” szakaszban. Mivel ez a társasága az érintett termékből a közösségi termelés mintegy 15–25 %-át adta, az alábbiakban ismertetett megállapítások reprezentatívnak számítanak.

(67)

A közösségi ipar glifoszát termelése az 1999. évi 48 334 tonnáról 2000-ben a csúcsot jelentő 54 575 tonnára nőtt, majd a VI-ben 50 448 tonnás mennyiségre csökkent. Ez összességében 4 %-os növekedést jelent az elemzési időszak alatt.

(68)

A termelőkapacitás az 1999. évi mintegy 63 000 tonnáról a VI-ben csaknem 70 000 tonnára nőtt, ami 11 %-os emelkedés. A 2000 és 2001 alatti növekedés a termelési technológia folyamatos finomításával együtt járó további termelő létesítmények üzembe állításának tulajdonítható.

(69)

A kapacitáskihasználás 2000-ben 77 %-ról 83 %-ra nőtt, majd egész 2001-ben csökkent, 72 %-os szintet érve el a VI alatt, ami összességében 5 százalékpontnyi csökkenést jelent 1999-hez képest. A csökkent kapacitáskihasználás fennállásának gazdasági hatása meg lett vizsgálva, és megállapítást nyert, hogy nem volt jelentős a nyereségességre gyakorolt hatása.

(70)

A csökkenő kapacitáskihasználást az érintett terméknek a Közösségben történő növekvő értékesítésének fényében negatívan érintette a közösségi ipar harmadik országok felé való exporteladásainak alakulása. Az elemzési időszak alatt a közösségi ipar exporteladásai rendületlenül csökkentek, míg 1999-ben a globális értékesítésnek 58 %-át tették ki, a VI-ben már csak 38 %-át.

(71)

A 2001. és 2002. évre vonatkozó termelési és kapacitáskihasználási számadatokat egyaránt érintette az egyik közösségi termelő termelésének csökkenése, mert úgy döntött, hogy bizonyos glifoszáttermékeket harmadik országbeli kapcsolt vállalkozásoktól importál ahelyett, hogy azokat a Közösségben állítaná elő. A kérdéses termékek újonnan kifejlesztett formák, amelyek további, a Közösségben jelenleg nem kapható termelőberendezéseket igényelnek. A károkozás e jelzőszámainak 2001-ben és 2002-ben bekövetkezett romlását ennek a fenti (61) preambulumbekezdésben említett fejleménynek a fényében kell figyelembe venni. A részletes adatok az alábbiak:

5. táblázat

Termelés

(72)

A glifoszátkészletek az elemzési időszak folyamán az 1999. évi 9 149 tonnáról a VI-ben 14 554 tonnára emelkedtek, ami 59 %-os növekedés. A gyarapodás döntő része 2001-ben és 2002-ben jelentkezett. Ez a közösségi termelőknek a magas kapacitáskihasználás fenntartására vonatkozó törekvését tükrözi annak érdekében, hogy fedezzék üzemeik fix költségeit, miközben a piac nem tudta felszívni ezeket a mennyiségeket. A részletes adatok bemutatására az alábbiakban kerül sor:

6. táblázat

Készletek

(73)

Az egyik fél a KNK-ban azzal érvelt, hogy a közösségi ipar készlethalmozását nem lehetne a KNK-ból származó import hatásának tulajdonítani, hanem az a közösségi ipar által az exportpiacokon elért értékesítés csökkenésével függött össze. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a KNK-ból származó, vámelőjegyzési eljárás keretében importált, majd a későbbiekben exportált glifoszát által támasztott verseny szintén hozzájárult a közösségi ipar által az exportpiacokon elért értékesítés csökkenéséhez.

(74)

A közösségi ipar által előállított glifoszátértékesítés a közösségi piacon rendületlenül, az 1999. évi 19 945 tonnáról a VI-ben 29 607 tonnára nőtt az elemzési időszak alatt, ami összességében 48 %-os növekedést jelent. Hasonlóképpen, a közösségi ipar az 1999. évi 80 %-ról a VI-ben 85 %-ra növelte a piaci részesedését, és 2001. alatt elérte a 89 %-os szintet. A 2001-ről 2002-re a piaci részesedésben bekövetkezett csökkenést a fenti (71) preambulumbekezdésben említett közösségi termelő által harmadik országokból importált glifoszát befolyásolta.

7. táblázat

Értékesítés

(75)

Az árak összehasonlítására a készítményfázisban került sor, mert a glifoszátnak ezt a formáját használja gyomirtó szerként a végfogyasztó. Ezenfelül mind mennyiségben, mind értékben a glifoszátértékesítés túlnyomó többségét a glifoszátkészítmények teszik ki. Az árak méltányos összehasonlításának biztosítása érdekben és abból adódóan, hogy a piacon számos olyan glifoszátkészítmény-típus létezik, amelyek árai számottevően eltérhetnek a termék koncentrációjának és az alkalmazott felületaktív anyag típusának megfelelően, a Bizottsági szolgálatok legelterjedtebb készítményt, egy olyan standard készítményt választottak, amely literenként 360 g glifoszátot tartalmaz. Ez az ún. „standard 360-as készítmény” tette ki a közösségi ipar által az elemzési időszak alatt a Közösségben értékesített glifoszát volumenének mintegy 40 %-át, és mivel az már kívül esik a szabadalmon, ez az a tipikus készítmény, amelyet vagy a KNK-ból importálnak, vagy a KNK-ból származó importált savból vagy sóból készítenek.

(76)

Ezenfelül az összehasonlítás céljából külön lettek figyelembe véve a közösségi ipar által előállított, a termék veszélyességének csökkentése céljából kialakított felületaktív anyagot tartalmazó glifoszátkészítmények. Ebből a szintén 360 gramm/liter glifoszáttartalmú nem veszélyes készítményből az értékesítés a közösségi ipar által a Közösségben értékesített glifoszát volumenének mintegy 20%-át tette ki az elemzési időszak alatt. A glifoszátsav rendes körülmények között volumenben kifejezve a közösségi ipar által a Közösségben értékesített összes glifoszát mintegy 18 %-át tette ki az elemzési időszak alatt, a fennmaradó rész pedig glifoszátsóból és más nem standard készítményből állt, amelyek literenkénti glifoszáttartalma és/vagy a hatékonyság javításához vagy a veszélyességi besorolás javításához alkalmazott speciális felületaktívanyag-tartalma különböző volt.

(77)

A glifoszátkészítmények előállítási költségében a glifoszátsav a fő elem. A standard 360-as készítmény esetében az a teljes előállítási költség mintegy 55 %-át teszi ki, és mintegy 45 %-át a nem veszélyes 360-as készítmény esetében.

(78)

A standard 360-as glifoszátkészítmény 95 %-os savegyenértéken egy kilogrammra vetített (2,64 liter készítménynek megfelelő) értékesítési árai rendületlenül estek, az 1999. évi 9,23 euróról a 2002. évi 7,28 euróra, ami összességében 21 %-os csökkenést jelentett. Az előállítási költség is rendületlenül esett, az 1999. évi 10,37 euróról 8,14 euróra a VI-ben, ami összesen 21 %-os csökkenés. Ez a termék nem volt nyereséges az egész elemzési idő alatt, bár az időszak folyamán viszonylag stabil maradt az előállítási költség és az értékesítési ár közti rés.

8. táblázat

Standard 360-as készítmény

(79)

A literenként 360 gramm glifoszátot tartalmazó nem veszélyes glifoszátkészítmény 95 %-os savegyenértéken egy kilogrammra vetített (2,64 liter készítménynek megfelelő) értékesítési ára rendületlenül esett 1999-től 2002-ig, ami összességében 12 %-os csökkenést jelentett. Az előállítási költség is esett 1999-től 2001-ig, majd a VI-ben újra emelkedett, ami összesen 22 %-os csökkenést jelentett. A VI-ben az előállítási költség emelkedése a kapacitáskihasználás csökkenésének tudható be. E termék nyereségessége az elemzési időszak folyamán növekedett.

9. táblázat

Nem veszélyes 360-as készítmény

(80)

Az alábbi táblázat az értékesítési ár és az előállítási költség együttes súlyozott átlagát mutatja minden glifoszátformára, azaz a sóra, savra és mindenfajta készítményre vonatkozóan. Az értékesítési árak és az előállítási költség láthatóan nőttek 2001-ben. Ennek oka a közösségi piacon eladott termékek összetételében bekövetkezett változás, azaz a közösségi ipar a közösségi piacon kevesebbet adott el az alacsonyabb értékű sav- és sókészítményekből.

10. táblázat

Minden termék

(81)

A közösségi ipar összesített nyereségessége a glifoszáttevékenységek tekintetében az 1999. évi 4,2 %-ról a VI-ben – 2,6 %-ra romlott. Ez a nyereségesség a közösségi ipar által előállított és a Közösségben értékesített összes glifoszátformára vonatkozik. A fenti (71) preambulumbekezdésben említettek szerint ez a kalkuláció nem tartalmazza az importált és viszonteladásra kerülő glifoszátot.

(82)

Egy KNK-beli fél előadta, hogy az általános nyereségesség becslésében szerepelnie kellett volna az importált és viszonteladásra került terméknek. Ebben a tekintetben e termékek helyesen lettek kizárva, mivel nem járulnak hozzá a közösségi iparnak a Közösségen belüli termelésével és értékesítésével kapcsolatos nyereségességéhez. Az érvelés ennélfogva elutasításra került.

(83)

Az általános nyereségességet szintén negatívan érintette a közösségi ipar által a közösségi piacon értékesített termékek összetétele. A közösségi ipar azt tervezte, hogy olyan bonyolultabb, magasabb értékű termékek felé mozdul el a „standard” glifoszátkészítménytől, amelynek értékesítése veszteséges volt az alacsony árú, főleg a KNK-ból és Tajvanról származó import nyomása alatt, mint például a nem veszélyes készítmények. A VI alatt azonban csökkent ezeknek a Közösségen belül előállított magasabb értékű termékeknek az értékesítése az e termékek iránti gyengébb kereslet miatt, ami negatív hatást gyakorolt az általános nyereségességre. A nyereségességre vonatkozó számadatok az alábbi 11. táblázatban szerepelnek.

(84)

Glifoszátot a közösségi piacon importőrök/készítménygyártók is értékesítenek. Ezek a csaknem kizárólag a közösségi ipar legkelendőbb termékéből, a standard 360-as glifoszátkészítményből álló értékesítések közvetlenül versenyeznek a közösségi iparnak ugyanebből a termékből történő értékesítésével. A kérdéses glifoszát só vagy sav formájában elsősorban a közösségi termelőktől származik, de harmadik országokból is behozatalra kerül. Míg a közösségi ipar által e standard készítmény iránti kereslet kielégítése céljából történő értékesítés nem volt nyereséges, a közösségi iparnak továbbra is szállítania kell ezeket, mivel az értékesítés a kapacitáskihasználás fenntartása révén hozzájárul a fix költségeik fedezéséhez.

11. táblázat

Nyereségesség

(85)

1999 után élesen, az 1999. évi számadatok 15 %-a és 18 %-a közötti értékre csökkentek a glifoszátüzletbe történő beruházások. Meg kellett jegyezni, hogy a 2001. évi kapacitásnövekedéssel kapcsolatos beruházások döntő része az 1999. év előtti években történt. Az elemzési időszak hátralévő részére nem terveztek, és nem is hajtottak végre jelentős beruházásokat. A részletes adatok bemutatására az alábbiakban kerül sor:

12. táblázat

Beruházások

(86)

A közösségi ipar készpénzáramlása 1999 és a VI között mind abszolút értékben, mind a forgalom százalékában kifejezve romlott. Ez a csökkenés összhangban van az általános nyereségességnek az elemzési időszak alatt bekövetkezett romlásával.

13. táblázat

Készpénzáramlás

(87)

Tőkét vagy a részvénytőzsdén vagy alternatívaként a társaságon belüli finanszírozással lehet szerezni. A beruházások és, egyes esetekben, a K+F kiadások az utóbbi években korlátozottak voltak, tükrözve a glifoszátértékesítés csökkenő nyereségességét. A jelentős beruházások 2000 óta tapasztalható hiányát igazolják a fenti (85) preambulumbekezdésben közölt számadatok.

(88)

A fenti (52) preambulumbekezdésben említett közösségi termelő a fenti (66) preambulumbekezdésben kifejtett okoknál fogva nem volt abban a helyzetben, hogy összehasonlítható számadatokat mutasson be az elemzési időszak egészére, ez által szükségessé téve az erről a társaságról rendelkezésre álló információ kizárását a trend konzisztens vizsgálata érdekében.

(89)

A foglalkoztatás az elemzési időszak alatt az 1999. évi 1 017 foglalkoztatottról a VI-ben 808 foglalkoztatottra csökkent, ami 20 %-os csökkenést jelentett. Ez tükrözi a termelés csökkenését 2001-ben és 2002-ben, de azt a tényt is tükrözi, hogy általában az egy munkásra jutó kibocsátással mért termelékenység növekedett. 2002-ben a termelékenység csökkent, főleg a (71) preambulumbekezdésben is említett kapacitáskihasználás csökkenése miatt. Az egy munkásra jutó bérköltség emelkedése az iparági szintű kollektív szerződés eredménye.

(90)

Az egyik KNK-beli fél előadta, hogy a foglalkoztatás csökkenése a nagyobb hatékonyságból eredt, nem a károkozásból. A foglalkoztatás csökkenése azonban nagyjából a közösségi ipar termeléscsökkenésének következménye, bár elismerték azt is, hogy a nagyobb hatékonyság is hatással volt, mint ahogy azt a fenti (89) preambulumbekezdésben megjegyeztük.

14. táblázat

Foglalkoztatás

(91)

Ami a VI-ben megállapított dömpingár-különbözet (29,9 %) nagyságrendjének a közösségi ipar helyzetére gyakorolt hatását illeti, meg kell jegyezni, hogy míg az árkülönbözet kisebb, mint az eredeti vizsgálatban megállapított (38,2 %), még mindig magas a szintje. A közösségi ipar helyzete az eredeti intézkedések kivetése után kezdetben egy bizonyos fokig javult, de nem állt talpra teljesen. Meg kell jegyezni, hogy a dömping tovább nőtt, 62 %-ra, mint ahogy azt az (1) preambulumbekezdésben említett abszorpció-ellenes vizsgálat megállapította. Ez fokozta a dömpinget és azt követően az intézkedések Malajzián és Tajvanon keresztüli kijátszása, ahogy azt az (1) preambulumbekezdésben említett kijátszásellenes vizsgálat megállapította, bizonyosan hozzájárult a Közösségen belüli nyomott árakhoz, és a közösségi ipar csökkenő nyereségességéhez. Ha a KNK-ból származó import magasabb szinten folytatódna, a közösségi iparra jelen vizsgálatban megállapított dömping hatása jelentős lenne.

(92)

Két KNK-beli fél adta elő, hogy az intézkedések nem voltak hatékonyak, és azokat el kellene törölni, mivel az alatt az időszak alatt, amíg hatályban voltak, a közösségi ipar gazdasági helyzete nem igazán állt helyre. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy az intézkedések hatékonyságát csökkentette a KNK-ból származó import csökkenő áraival összefüggő folyamatos árnyomás. Ezenfelül nem szabad elfelejteni, hogy az intézkedések kivetését követően a fenti (1) és (45) preambulumbekezdésben említett abszorpciós és kijátszási praktikák fordultak elő, amely szintén korlátozta az intézkedések hatékonyságát. E tényekre való figyelemmel tehát nem kerül elfogadásra az intézkedések eltörlése mellett szóló érvelés.

(93)

A KNK-ból származó importtal szembeni dömpingellenes intézkedések kivetését követően a közösségi ipar gazdasági helyzete a termelékenység, termelés, termelési kapacitás, értékesítés és piaci részesedés szempontjából javult. Az intézkedések meglétén felül erre a Közösségen belüli növekvő glifoszátfogyasztás összefüggésében kell tekinteni. Az értékesítési árak azonban rendületlenül csökkentek, ami a nyereségesség rendületlen romlásához és a VI alatt a veszteségek tetőzéséhez vezetett. Ez károsan hatott a készpénz-áramlásra, miközben a készletek szintje nőtt, és a foglalkoztatás csökkent. Ezenfelül 2000 óta nem került sor jelentős új beruházásra.

(94)

Egy KNK-beli fél előadta, hogy a közösségi ipar rossz helyzete a túlzott termelési kapacitásnak és a csökkent exportértékesítésnek tulajdonítható. Ez az érvelés elutasításra kerül a fenti (69) és (73) preambulumbekezdésben említett megfontolások fényében. Ennélfogva a közösségi ipar gazdasági helyzete továbbra is rossznak számít.

(95)

Az intézkedések kivetése óta a KNK a Közösségnek továbbra is dömpingáron értékesítette a glifoszátot. Míg a Közösség piacára bekerülő mennyiség csökkent (többek között az intézkedések eredményeképpen), a KNK exportőrei továbbra is egyértelmű jelenlétet tartanak fenn a piacon. Ráadásul, többnyire a behozatali vámelőjegyzés keretében történő értékesítésükön keresztül továbbra is bizonyos nyomást gyakorolnak a Közösségen belüli árakra. Jelenleg a közösségi fogyasztás mintegy 40 %-át kitevő tartalék-gyártókapacitással rendelkeznek, és ezenfelül az intézkedések eltörlése esetén olyan helyzetbe kerülnének, amelyben a fenti (41) és (47) preambulumbekezdésben említettek szerint a meglévő exportjukat a harmadik országok alacsonyabb árfekvésű piacairól jelentős mennyiségben tudnák átirányítani a közösségi piacra. Ennek révén nagyobb mennyiségeket tudnának a közösségi piacra szállítani olyan árakon, amelyek lényeges mértékű alákínálást és áresést idéznének elő a Közösségben, ha a hatályos intézkedések lejárnának. Az érintett terméknek a KNK-ból származó importjának árai alávágnának más harmadik országok exportárainak is, pl. Tajvan esetében valahol 10 % és 20 % közötti mértékben.

(96)

Egy KNK-beli fél előadta, hogy a KNK-ból származó glifoszátimport kis mennyisége nem érintené a közösségi piacon fennálló árakat, és hogy a közösségi árak csökkenése a közösségi ipar előállítási költségeinek csökkenéséből eredt. Ez az érvelés elutasításra kerül, mivel megállapítást nyert, hogy a glifoszát árucikk, és ennélfogva a piaci árakat még viszonylag kis mennyiségű, alacsony árfekvésű glifoszátnak a közösségi piacon való jelenléte is befolyásolja. Különösen így van ez a standard készítmény esetében, amelyik ezen a piacon a közösségi ipar értékesítésének mintegy 40 %-át adja, és amellyel szemben közvetlenül versenyez a KNK-ból származó import. A közösségi ipar költségcsökkentési erőfeszítései ellenére annak nyereségessége a standard készítmény tekintetében a csökkenő árak következtében negatív maradt az egész elemzési időszakban.

(97)

Egy másik fél a KNK-ból úgy vélte, hogy a behozatali vámelőjegyzés keretében bonyolított importot nem kellett volna számításba venni a károkozás becslése során, mivel ez nem kerül értékesítésre a közösségi piacon. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a behozatali vámelőjegyzésbe történő glifoszátsó- és glifoszátsav-import közvetlenül ugyanezekkel a közösségi iparból származó termékekkel versenyez az importőrök/készítménygyártók exportpiacaik ellátása céljából támasztott keresletéért. Ennélfogva helyes az ilyen import mennyiségét számításba venni a károkozás becslése során. Ráadásul, bár a behozatali vámelőjegyzés keretében bonyolított import nem kerül értékesítésre a közösségi piacon, ezen import árának hatása érződik a piacon az importőrök/készítménygyártók cselekedetein keresztül, akik igyekeznek az elérhető legversenyképesebb árakon beszerezni a közösségi és exportkeresletet kielégítő termékeket. Ennélfogva a behozatali vámelőjegyzés keretében bonyolított import árai hozzájárultak ahhoz az árnyomáshoz, ami a közösségi ipar által a közösségi piacon elért nyereségességének a romlásához és annak további rossz gazdasági helyzetéhez vezetett. Ennélfogva az érvelés nem kerül elfogadásra.

(98)

A (93) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint a közösségi ipar jelenleg rossz helyzetben van, különösen a nyereségesség tekintetében, ami folyamatosan romlott a vizsgálat tárgyát képező intézkedések kivetése óta, olyan helyzethez vezetve, amelyben a VI folyamán az ipar veszteséget termelt, és még negatív készpénzáramlást is tapasztal. Mindezek alapján valószínű, hogy ha a közösségi ipar a KNK-ból származó, dömpingárakon bonyolított megnövekedett importvolumennek lenne kitéve, az a már meggyengült pénzügyi helyzetének romlását és piaci részesedésvesztést idézné elő. Ezen az alapon a következtetés az, hogy az intézkedések lejárata a közösségi iparnak okozott további károkhoz vezetne.

(99)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a glifoszátra vonatkozó dömpingellenes intézkedések fenntartása a Közösség érdekében állna-e. Megállapítást nyert, hogy valószínű a káros dömping folytatása. A vizsgálat azt is figyelembe vette, hogy van-e, vagy nincs bármilyen fontosabb érdek az intézkedések fenntartásával szemben, és számításba vette a vámoknak az összes érintett érdekeltségre gyakorolt múltbeli hatását.

(100)

Nem szabad elfelejteni, hogy az eredeti vizsgálatban az intézkedések elfogadása nem számított a Közösség érdekei ellen lévőnek. Mivel ez is egy lejárat felülvizsgálása, megvizsgálásra került a meglévő intézkedéseknek különösen a felhasználókra, fogyasztókra és importőrökre/készítménygyártókra gyakorolt hatása is.

(101)

A KNK-ból származó glifoszátot még mindig a közösségi termelők jelenlegi értékesítési árai alatti CIF-értékeken kínálják. Ennélfogva az intézkedések lejárata vagy a KNK-ból származó glifoszátnak a közösségi termelők rovására történő piaci részesedés szerzéséhez vezetne, vagy – alternatívaként – a közösségi iparnak még lejjebb kellene vinnie a már így is hanyatló értékesítési árait, hogy fenntartsa a piaci részesedését és a kapacitáskihasználását. Az intézkedések lejárta miatt a közösségi ipar veszteséget szenvedne mindkét forgatókönyvben.

(102)

A közösségi termelők azt állították, hogy az intézkedéseket a KNK az elemzési időszak nagyobb részében vagy elnyelte, vagy kijátszotta, ennélfogva azt idézve elő, hogy csak korlátozott gyógyhatásuk volt. Az abszorpció és a Malajzián és Tajvanon keresztül történő kijátszás megerősítésre került, és azzal a fenti (1) preambulumbekezdésben említett felülvizsgálat foglalkozott.

(103)

Számos nyersanyagszállító és szolgáltató állt elő, és közölte, hogy csökkentett közösségi termelésre számít akkor, ha az intézkedések lejárnának, és ennélfogva a kereslet is csökkenne az ő nyersanyagaik és szolgáltatásaik iránt.

(104)

A fentieket figyelembe véve az érintett terméknek a KNK-ból származó importjára vonatkozó dömpingellenes intézkedések hiányában a mérlegelés szerint a fokozott pénzügyi veszteséghez vezető, a KNK-ból származó növekvő, dömpingáron bonyolított import folytán a közösségi ipar helyzete rosszabbodna. Míg a KNK-ból származó import esett az elemzett időszak alatt, hangsúlyozni kell, hogy a glifoszát árucikknek tekinthető. Ilyen körülmények között még a kis mennyiségű dömpingelt import is káros hatással lehet a közösségi iparra. Az elemzett időszakban a közösségi ipar növelte a termelést, az értékesítési volumeneket és a piaci részesedést, de csak a nyereség rovására. A káros dömpinget kiküszöbölő intézkedések hiányában az ipar alapvető életképessége kerülne veszélybe.

(105)

Mivel a Közösségbe a KNK-ból származó glifoszátimport döntő része sav vagy só formában érkezik, és készítmény formájában kerül továbbértékesítésre, a készítménygyártó ipart aggasztja ez az eljárás. Egy bizonyos ilyen importőr jelezte, hogy míg jelenleg csak minimális mennyiségű glifoszátot importál a KNK-ból, az intézkedések hiányában újrakezdenék a KNK-ból származó importot.

(106)

Az egyik importőr/készítménygyártó teljes mértékben együttműködött a Bizottsággal. Benyújtotta beadványát, amelyben közölte az intézkedésekkel szembeni álláspontját, mivel a legfőbb felhasznált anyag árában bekövetkező bárminemű változás csökkentené a glifoszátkészítményen elért haszonkulcsát. Számos, a fennálló eredmény következtében a KNK-ból származó glifoszátsavat jelenleg nem importáló készítménygyártó közölte, hogy újrakezdenék a glifoszátsavnak a KNK-ból való beszerzését, ha az intézkedések lejárnának. Mivel megállapítást nyert, hogy a legtöbb importőr/készítménygyártó a glifoszáton kívül még számos termékkel foglalkozik, a mérlegelés szerint az intézkedések hatása e társaságok egész vállalkozására korlátozott lenne még akkor is, ha az intézkedések glifoszátsav árára csökkentő hatást gyakorolnának.

(107)

Az importőrök/készítménygyártók arra számítanak, hogy az intézkedések eltörlése a glifoszátjuk alacsonyabb árához vezetne a közösségi piacon, amelynek révén piaci részesedésüket a közösségi termelők rovására bővíthetnék. Az ebből származó pénzügyi előny viszont korlátozott lenne, mivel az importőrök/készítménygyártók arra kényszerülnének, hogy a költségcsökkenésük döntő részét továbbadják a vevőiknek a szintén a KNK-ból származó glifoszátot importáló többi készítménygyártó által támasztott verseny miatt. Ráadásul az importőrök/készítménygyártóknak nem lenne szabad előnyt élvezniük a dömping révén, mivel az egyensúlyhiányt teremtene a többi versenytárssal, nevezetesen a közösségi iparral szemben.

(108)

A fent említett okoknál fogva a közösségi ipar számára az intézkedések fenntartásából adódó bárminemű előny a mérlegelés szerint ellensúlyozna bármely olyan marginális negatív hatást, amely esetleg az érintett forgalmazókat és fogyasztókat érné.

(109)

A Bizottság beadványt kapott egy EU-n belüli mezőgazdasági vegyszerforgalmazókat és felhasználókat képviselő egyesülettől. Ez az egyesület számos kijelentést hangoztatott a közösségi termelőknek a közösségi piacon a mezőgazdasági vegyszerek független forgalmazói rovására tanúsított magatartására vonatkozóan.

(110)

Ez az egyesület és egy importőr/készítménygyártó azt állította, hogy a közösségi piac a szabályozási akadályok, nevezetesen a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK tanácsi irányelv (8) révén erősen védve van az importtal szemben, ami szükségtelenné teszi az intézkedések fenntartását. Ezt az állítást az egyesület megismételte a megállapítások közzétételét követően. Meg kell jegyezni, hogy ez a tanácsi irányelv nem a kereskedelem védelmével, hanem inkább a környezetbiztonsági kérdésekkel függ össze. Mindazonáltal azzal érveltek, hogy a glifoszát regisztrációjához szükséges információ megszerzése költséges és időigényes, az importőröket/készítménygyártókat a glifoszát harmadik országokból történő importjától visszatartja. A gyakorlatban azonban ez nem tűnik szigorú korlátozásnak, mivel számos importőrnek/készítménygyártónak sikerült megszereznie a regisztrációt a 91/414/EGK tanácsi irányelv keretében. Továbbá, az együttműködő importőr/készítménygyártó kijelentette, hogy ők a KNK-ból származó glifoszátot fognak importálni, ha az intézkedéseket eltörlik. Ennélfogva a mérlegelés szerint a 91/414/EGK tanácsi irányelv nem zárja el a közösségi piacot a KNK-ból származó glifoszátimport előtt.

(111)

Az egyesület továbbá azt állította, hogy egy bizonyos közösségi termelő által előállított sav vagy só alapján a készítménygyártók által előállított „generikus” standard termékek alacsony árát kompenzálja az ugyanezen termelő által értékesített egyenértékű „márkás” termékek magas árát. Azt állították, hogy ezek az alacsony árú „generikus” termékek visszatartó erővel hatnának a többi gyártónak, ideértve a KNK-ból származó glifoszátimportot is, a közösségi piacra való belépésére. Míg megerősítésre került, hogy ettől a közösségi termelőtől a készítménygyártók alacsony áron vásárolnak savat és/vagy sót, nem lehetett azt állítani, hogy a közösségi termelő olyan helyzetben volt, hogy magas árat tudott volna elérni a készítményein. A fenti (75) preambulumbekezdésben közöltek szerint a közösségi termelők, köztük az érintett termelő is, az elemzési időszakban veszteséggel értékesítették a standard készítményeiket (amelyek márkás termékek), ami valószínűtlenné teszi azt az állítást, hogy olyan helyzetben lennének, amelyben magasabb árat tudnának elérni a „márkás” termékeiken.

(112)

Ez az egyesület azt is állította, hogy két közösségi termelő üzemeltet kartellt a Közösségben, mert az egyik láthatóan korlátozza a piaci részesedését a Közösségben, míg a közösségi piac sokkal nagyobb részét tudnák ellátni. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy az állítás alátámasztásául benyújtott bizonyíték nem volt bizonyító erejű, mivel a kartell létezésén kívüli egyéb okok magyarázatot adhattak a közösségi termelő állítólagos piaci részesedés-korlátozására. Először is rá kell mutatni, hogy nemcsak a kérdéses termelő piaci részesedése, hanem más termelőké sem változott számottevően az elemzési időszak alatt. Másodsorban az exportpiacokon az értékesítés magasabb árakon történhet, és Ennélfogva az a tény, hogy nem adott el többet a Közösségben, mint azon kívül, esetleg más tényezőkkel is magyarázható, mint például a társaságnak azzal a saját törekvésével, hogy maximalizálja a közösségi piacnál rentábilisabb exportpiacokon elért hozamot. Továbbá, a közösségi ipar termelése jelentősen nagyobb, mint a közösségi fogyasztás, és ennélfogva minden közösségi gyártó számára gazdaságilag fontos, hogy harmadik országokba exportáljanak glifoszátot, hogy magas kapacitás-kihasználtságot érjenek el a fix költségeik teljes mértékű fedezése érdekében. Ebben az összefüggésben jelenleg nincs elég bizonyíték az arra való következtetésre, hogy olyan kartell létezik, amelyik a fogyasztók kárára szándékosan korlátozná a közösségi piacra szállított mennyiségeket. Végezetül az a kérdés, hogy létezik-e bármilyen kartell, vagy nem, olyan ügy, amellyel ebben az összefüggésben inkább egy trösztellenes vizsgálatnak kellene foglalkoznia. A Bizottság azonban eddig a napig ez ügyben nem kezdeményezett trösztellenes vizsgálatot.

(113)

Másfelől a glifoszátforgalmazók tekintetében nem érkezett jelzés a dömpingellenes intézkedések folytatásának esetleges negatív hatásairól.

(114)

Ami a termék fogyasztóit illeti, ők alapvetően gazdák. A glifoszát árának csökkenése minimális hatással lenne a nyereségességükre, mivel ez viszonylag csak egy apró tétel a növénytermesztés teljes költségében. Megállapodást nyert, hogy az intézkedések lejárta a gazdák haszonkulcsának javulásához vezetne, aminek nagyságrendje 0,1 % lenne.

(115)

A fent említett okoknál fogva a közösségi ipar számára az intézkedések fenntartásából adódó bárminemű előny a mérlegelés szerint ellensúlyozna bármely olyan marginális negatív hatást, amely esetleg az érintett forgalmazókat és fogyasztókat érné.

(116)

Ha a fennálló rendelkezések lejárnának, a közösségi ipar várhatóan jelentős veszteséget szenvedne a közösségi piacon jelentkező nyomott árak miatt, ami vagy a KNK-ból származó növekvő importtal szembeni piaci részesedésvesztéshez vezetne, vagy az értékesítési áraik további romlásához, ha megkísérelnék megőrizni a piaci részesedésüket. A KNK-ból származó olcsóbb glifoszátszállítások folytán az importőrök/készítménygyártók előnyt húzhatnának a növekvő piaci részesedésből, de a közösségi ipart érő veszteséggel összehasonlítva ennek a gazdasági hatása az importőrök/készítménygyártók számára csekély lenne figyelembe véve az árcsökkenésnek az ügyfeleik részére való továbbadásának szükségességét. A glifoszátforgalmazók tekintetében nem érkezett jelzés a dömpingellenes intézkedések folytatásának esetleges negatív hatásairól. A felhasználók esetében, bár az intézkedések eltörlése esetén ezek némi előnyt húzhatnának az alacsonyabb árakból, ez nem lenne jelentős hatással a haszonkulcsukra és, következésképpen, a tevékenységükre.

(117)

A különböző érintett felek érdekeinek mérlegelése után a Bizottság arra következtet, hogy a rendszabályok fenntartásával szemben a Közösség érdekének nincs kényszerítő indoka.

(118)

A vámtétel megállapításához referenciaként használt terméktípus a glifoszátsav volt, mert ez a KNK-ból exportált és a Közösségben előállított glifoszát minden formájának a közös alapja. Megállapítást nyert, hogy a standard 360-as készítmény egyenértékű mennyisége előállítási költségének 55 %-át a sav teszi ki. Ráadásul a savforma a vizsgálati időszak alatt a KNK-ból importált mennyiség több mint 90 %-át képviselte. Ezért a mérlegelés szerint a glifoszátsavra vonatkozó adatok alapján megállapított vám reprezentatív lenne a KNK-ból importált glifoszát minden egyes különböző formájára.

(119)

A dömping káros hatásainak megszüntetéséhez szükséges áremelkedés kiszámításának céljából helyénvalónak számított a dömpingelt import árait összehasonlítani a közösségi ipar glifoszátsavának az ésszerű mértékű nyereség eléréséhez elegendő összeggel növelt előállítási költségével. A Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 5 %-os haszonkulcs ésszerű nyereséget képvisel, mivel a glifoszátsav olyan árucikk, amelyet elméletileg ömlesztve értékesítenek a közbenső vevőknek, akik a feldolgozás többletköltségeit viselik a végfelhasználóknak a piacon történő értékesítés előtt, mint ahogy az már az eredeti vizsgálatban is figyelembe lett véve.

(120)

Ezen az alapon a VI alatt e terméktípus CIF közösségi határparitáson számított exportárainak súlyozott átlaga lett összehasonlítva a közösségi termelők 5 % haszonkulcsot eredményező mértékben emelt teljes előállítási költségének súlyozott átlagával. Ez az összehasonlítás 80 %-os alákínálási árkülönbözetet mutatott.

(121)

Mivel a károkozási árkülönbözet magasabb, mint a megállapított dömpingár-különbözet, a dömpingellenes vámokat a dömpingár-különbözetre kell alapozni az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban.

(122)

A fenti megállapításokat figyelembe véve helyénvalónak számít az eredeti intézkedések által kivetett dömpingellenes vámokat az alább említett szintre igazítani:

(123)

A 163/2002/EK tanácsi rendelet a glifoszátra vonatkozó hatályos dömpingellenes vámot kiterjesztette, hogy az még lefedje a Malajziából vagy Tajvanról feladott glifoszátimportot is attól függetlenül, hogy az Malajziából vagy Tajvanról származóként van-e bejelentve, vagy sem. Annak a ténynek a következtében, hogy a jelen vizsgálatban számított dömpingellenes vám felváltja a hatályban lévő vámot, az érintett termék importjára alkalmazandó, a fenti (122) preambulumbekezdésben ismertetett dömpingellenes vámot ki kell terjeszteni a Malajziából vagy Tajvanról feladott glifoszátimportra attól függetlenül, hogy az Malajziából vagy Tajvanról származóként van-e bejelentve, vagy sem. A 163/2002/EK ren delet által kiterjesztett intézkedések alól felmentett két exportáló termelőt fel kell menteni az ez által a rendelet által kivetett intézkedések alól is.

(124)

Az alapvető dömpingellenes rendelet 20. cikkével összhangban minden érintett fél tájékoztatást kapott a lényeges tényekről és azokról a megfontolásokról, amelyeken a meglévő intézkedések szintjének csökkentésére vonatkozóan tervezett javaslat alapult. E közzétételt követően időt kaptak, amelyen belül nyilatkozhattak. A beérkezett észrevételek figyelembe lettek véve.

(125)

Fentiekből következik, hogy a felülvizsgálat megállapításai alapján a 368/98/EK rendelet által kivetett dömpingellenes vámokat a vám előtti nettó, franco közösségi határparitásos ár százalékában kifejezett 29,9 %-ra kell csökkenteni,