20.5.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/61

(1)

2003. augusztus 21-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3) közzétett értesítés útján (eljárás megindításáról szóló értesítés) a Bizottság bejelentette egy dömpingellenes eljárás megindítását tekintettel bizonyos, Indiából származó grafitelektród-rendszereknek a Közösségbe irányuló importjára.

(2)

Az eljárás a bizonyos grafitelektród-rendszer teljes közösségi termelésének jelentős hányadát - jelen esetben több mint 50 %-át - képviselő termelők nevében eljáró Európai Szén- és Grafitszövetség (ECGA) által 2003 júliusában benyújtott panaszt követően kezdődött. A panasz egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott az említett termék dömpingelésére és az abból eredő vagyoni kár meglétére, mely tények elegendőnek bizonyultak a dömpingellenes eljárás megindításának jogosságához.

(3)

Az ugyanazon, Indiából származó terméknek a Közösségbe történő importjára vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vámeljárás bevezetését értesítés útján közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjának (4) aznapi számában.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panasz előterjesztőjét és más, az eljárás megindításában köztudottan érdekelt és ismert közösségi termelőket, exportra termelőket, importőröket, felhasználókat és szállítókat, valamint India képviselőit. A közvetlenül érintett feleknek lehetőséget adtak, hogy írásban ismertessék álláspontjukat és meghallgatásért folyamodjanak az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül.

(5)

A két indiai exportáló termelő és az indiai kormány (a továbbiakban: az IK), valamint a közösségi termelők, felhasználók és importőrök/kereskedők írásban ismertették álláspontjukat. Az összes félnek, akik a megadott határidőn belül kérték és megjelölték a különleges okot, amiért meghallgatást kértek, lehetőséget adtak a meghallgatásra.

(6)

Tekintetbe véve a nem kapcsolódó importőrök nagy számát a Közösségen belül, az alaprendelet 17. cikkével összhangban szükséges volt annak megvizsgálása, hogy lehetséges-e mintavételi eljárás alkalmazása. Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavételi eljárás alkalmazásának szükségességéről, és amennyiben ilyen döntés születik, a minta kiválasztásáról, az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében az összes ismert nem kapcsolódó importőrt felkérték arra, hogy az eljárás megindításától számított két héten belül nevezzék meg magukat, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információt a Bizottság rendelkezésére bocsássák a 2002. április 1. és „2003. március 31.” közötti időszakra vonatkozóan. Csak két nem kapcsolódó importőr egyezett bele a mintába való felvételéről, és bocsátotta rendelkezésre a kért alapinformációt a megadott határidőn belül. Következésképpen a mintavételi eljárás alkalmazását nem tekintették szükségesnek ezen eljárás folyamán.

(7)

A Bizottság kérdőívet küldött az összes ismert és érintett félnek, a fentiekben említett két nem kapcsolódó importőrnek és az összes többi vállalatnak, melyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül megnevezték magukat.

(8)

Válasz érkezett két indiai exportáló termelőtől, a két közösségi panasztevőtől, nyolc felhasználó vállalattól és a két, a fentiekben említett nem kapcsolódó importőrtől. Ezenkívül, egy felhasználó vállalat néhány mennyiségi információt tartalmazó írásbeli beadványt készített, és két felhasználói szövetség írásbeli beadványt juttatott el a Bizottságnak.

(9)

A Bizottság minden, a közösségi érdekeket sértő dömping ideiglenes meghatározásához szükségesnek tartott információt felkutatott és ellenőrzött. Ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok helyiségeiben:

(10)

A dömping és a kár megállapítására irányuló vizsgálat 2002. április 1. és 2003. március 31. között (vizsgálati időszak) zajlott. A kármegállapítás szempontjából lényeges tendenciák vizsgálati ideje 1999 és a vizsgálati isőszak vége között (figyelembevételi időszak) zajlott.

(11)

Az érintett termék a grafitelektródok és/vagy az ilyen elektródok esetében használt elektród-kötőelemek, akár együtt, akár külön-külön importálják ezeket. A grafitelektród kerámiaipari eljárással előállított vagy extrudált grafitrúd. E henger mindkét végére csavarmenetes, kúpos „foglalatot” alakítanak ki oly módon, hogy két vagy több elektród egymáshoz illeszthető, és így egy rúd építhető. Egy szintén grafitból készült kapcsoló elemmel lehet két csatlakozó részt összeilleszteni. Ennek az elemnek elektród-kötőelem a neve. Mind a grafitelektródot, mind az elektród-kötőelemet általában előre összeállított kiszerelésben, grafitelektród-rendszerként értékesítik.

(12)

Az ilyen elektródok esetében használt grafitelektródok és elektród-kötőelemek a kőolajipar egyik melléktermékének, a petrolkoksznak, valamint kőszénkátrány-szuroknak a felhasználásával készülnek. Az előállítási folyamat hat lépésből áll, úgy mint: formázás, égetés, impregnálás, újraégetés, grafitosítás és megmunkálás. A grafitosítási folyamat során a terméket elektromos úton 3 000oC fölé melegítik és fizikailag grafittá alakítják, ami a szén kristályos módosulata: egyedülállóan kis elektromos, de nagy hővezető képességgel rendelkező anyag: magas hőmérsékleten mutatott nagyfokú szilárdsága és teljesítőképessége alkalmassá teszi elektromos ívkemencében való felhasználását. Egy grafitelektród-rendszer gyártási időtartama hozzávetőlegesen két hónap. A grafitelektród-rendszerek esetében nincsenek helyettesítő termékek.

(13)

Grafitelektród-rendszereket acéltermelők használnak a „miniacélművek” néven is emlegetett elektromos ívkemencékben, elektromos áramvezetőként, acél újrafeldolgozni kívánt ócskavasból történő előállításához . Az ilyen elektródokhoz használt grafitelektródok és elektród-kötőelemek közül csak azok tartoznak e vizsgálat körébe, amelyeknek látszólagos térfogatsúlya 1,65 g/cm3 vagy több, és elektromos ellenállása 6.0 μΩ.m vagy kevesebb. Azok a grafitelektród-rendszerek, amelyek megfelelnek ezeknek a műszaki jellemzőknek, rendkívül nagy áramteljesítmény-hasznosításúak.

(14)

Egy indiai exportőr kijelentette, hogy néhány esetben az érintett terméket anélkül állította elő, hogy kiváló minőségű tűkokszot használt volna, amely első osztályú petrolkoksz, és amelyet e társaság szerint, a panasztevők a (11) és (13) preambulumbekezdésben említett előírások értelmében elengedhetetlennek tartottak a termék előállításához. Éppen ezért a fenti exportőr azzal a követeléssel lépett fel, hogy az ilyen elektródokhoz használt, kiváló minőségű tűkoksz felhasználása nélkül készült grafitelektródok és elektród-kötőelemek a vizsgálatból legyenek kizárva. Valóban különböző minőségű petrolkokszot lehet felhasználni a grafitelektród-rendszer előállítására. Azonban, a felhasznált nyersanyagoktól függetlenül, a végtermék fizikai és műszaki jellemzői, valamint végső felhasználása az, ami meghatározza a termék preambulumbekezdésos leírását. Amennyiben az Indiából származó és a Közösségbe importált elektródokhoz felhasznált grafitelektródok és elektród-kötőelemek a termék preambulumbekezdésos leírásában megadott fizikai és műszaki jellemzőknek megfelelnek, azokat érintett terméknek kell tekinteni. Következésképpen a követelést visszautasították.

(15)

Az Indiából a Közösségbe exportált termék, az Indiában előállított és forgalmazott hazai termék, valamint a közösségi termelők által a Közösség területén gyártott és forgalmazott termék ugyanolyan fizikai és technikai jellemzőkkel rendelkezik, valamint ugyanolyan az alkalmazási köre, ennek következtében, az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek tekintendő.

(16)

Ami a normál érték meghatározását illeti, a Bizottság minden egyes exportáló termelőre nézve megállapította, hogy a hasonló termékre vonatkozó összes hazai értékesítése reprezentatív-e összehasonlítva a Közösségbe történő összes exportértékesítésével. Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban hazai értékesítés abban az esetben tekinthető reprezentatívnak, ha minden egyes exportáló termelő összes hazai értékesítésének mennyisége a Közösségbe történő összes exportértékesítésnek legalább 5 %-a volt.

(17)

Ezt követően a Bizottság megnevezte azokat a, reprezentatív hazai értékesítéssel rendelkező vállalatok által a hazai piacon értékesített grafitelektród-fajtákat, melyek megegyeznek a Közösségbe történő exportra értékesített fajtákkal, illetve azokkal közvetlenül összehasonlíthatók. A grafitelektród-termékfajták meghatározásánál figyelembe vett adatok: (i.) csőösszekötővel értékesítették-e vagy nem, (ii.) átmérőjük, (iii.) hosszuk. A csőösszekötőknek azok a termékfajtái, melyeket egymagában értékesítettek, átmérőjük és hosszuk alapján lettek meghatározva.

(18)

Megvizsgálásra került az is, hogy minden egyes együttműködő exportáló termelő hazai értékesítése reprezentatív volt-e minden egyes termékfajtára nézve, azaz, hogy minden egyes termékfajta hazai értékesítése képezte-e legalább 5 %-át ugyanazon termékfajta Közösségben történő értékesítési mennyiségének. Ezekre a termékfajtákra vonatkozóan minden egyes exportáló termelőre nézve megállapították, hogy ezek az értékesítések, az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdése értelmében, a kereskedelem rendes menete szerint történtek-e.

(19)

Annak megvizsgálása, hogy vajon a reprezentatív mennyiségben, hazai termékként értékesített minden egyes termékfajta hazai értékesítése tekinthető-e a kereskedelem rendes menete szerint történtnek, a kérdéses termékből független vásárlónak eladott nyereséges értékesítések arányának a megállapításával történt. Mindkét exportáló termelőre nézve megállapították, hogy minden esetben, amikor egy bizonyos termékfajta hazai értékesítése kellő mennyiségű, az összes mennyiség 80 %-a hazai piacon nyereséggel került értékesítésre, és a bizonyos termékfajta súlyozott átlagú értékesítési ára annak súlyozott átlagú termékegységre eső költségénél magasabb volt. Ezért ezen termékfajta esetében a normál értéket az aktuális hazai ár alapján, az érintett termékfajta a vizsgálati időszakban történő összes hazai értékesítése árainak súlyozott átlagaként számították ki.

(20)

A hátramaradt terméktípusok esetében, ahol a hazai értékesítés nem volt jellemző, a normálértéket az alapszerződés 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően határozták meg. A normálértéket úgy állapították meg, hogy az exportált típusok szükség esetén kiigazított gyártási költségéhez hozzáadták az eladás egy jelentős százalékát, az általános és adminisztratív költségeket („SG&A”) és a haszon jelentős részét a hasonló terméknek a vizsgált exportáló termelők általi termelésének és értékesítésének a szokványos kereskedés során keletkezett valódi adatai alapján az alapszerződés 2. cikke (6) bekezdésének első mondata értelmében.

(21)

A vizsgálat kimutatta, hogy mindkét együttműködő indiai exportáló termelő exportértékesítése kizárólag közvetlenül nem kapcsolódó vásárlók felé irányult a Közösségben.

(22)

Ezért az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, a ténylegesen megfizetett vagy fizetendő exportárak alapján állapították meg.

(23)

A normálértéket és az exportárakat gyártelepi alapon hasonlították össze. A normálérték és az exportár közti igazságos összehasonlítás érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése értelmében az ár-összehasonlíthatóságot érintő különbségekhez kiigazítások formájában megfelelő kedvezményeket tettek.

(24)

Ennek megfelelően a szállítási költségek, tengerentúli szállítási és biztosítási költségek, kezelési, rakodási és kiegészítő költségek, hitelköltségek, jutalékok és engedmények különbségei tekintetében kedvezményeket adtak, amennyiben lehetséges volt, és minderről megfelelő igazolást szolgáltattak.

(25)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében mindkét vállalat vámkedvezmény-kiigazítást kért, mivel az exportáló országban történő felhasználás esetén az importterheket állítólagosan a hasonló termék viselte, de amikor a terméket a Közösségbe irányuló exportra értékesítették, az importterheket megtérítették vagy nem fizették ki. Ezért utóexport alapon a vállalatok igénybe vették a Vámjogosultsági programot (Duty Entitlement Passbook Scheme – DEPB-program). Ennek tekintetében a vizsgálat kimutatta, hogy nem lehetett közvetlen kapcsolatot létrehozni az indiai kormány általa DEPB-program értelmében az exportáló termelőknek adott hitelek és az értékesített nyersanyagok között, mivel a hiteleket felhasználhatták bármilyen importálandó áru kifizetendő vámjára, kivéve a tőkejavakat és az importkorlátozások vagy tilalmak hatálya alá eső árukat. Mindemellett a hiteleket a hazai piacon el is lehetett adni, vagy bármilyen más módon fel lehetett használni, és nem létezett semmiféle korlátozás arra vonatkozóan, hogy azokat az exportált termékekben található nyersanyagok importjára fordítsák. Ennélfogva a kérelmeket elutasították.

(26)

Vagylagosan, a 2. cikk (10) bekezdése k) pontja értelmében mindkét vállalat ugyanolyan kiigazítás iránti igényét nyújtotta be. Azonban, mivel egyik vállalat sem tudta bizonyítani, hogy az utóexport alapú DEPB befolyással van az árak összehasonlíthatóságára, és különösen, hogy a vásárlók következetesen különböző árat fizetnek a hazai piacon a fentiekben vázolt program gazdasági előnyei következtében, a kiigazítás iránti igénynek nem lehetett helyt adni.

(27)

Mindkét vállalat a kereskedelmi szintek eltéréseinek kiigazítása iránti igényét nyújtotta be. Mivel mindkét vállalat kizárólag végfelhasználóknak értékesített a hazai piacon, mivel a Közösségbe történő értékesítéseik során mind végfelhasználóknak, mind kereskedőknek értékesítettek, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontja ii. alpontja értelmében speciális kiigazítást igényeltek. Az egyik vállalat igényét arra a tényre alapozta, hogy a Közösségben, a forgalmazóknak alkalmazott értékesítési árai alacsonyabbak voltak, mint amit a végfelhasználóknak számolt fel, s ez a tény igazolná a speciális kiigazítást. Ebben a vonatkozásban, megállapításra került, hogy a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy különböző vásárlói kategóriákra különböző eljárásokat alkalmazott. Sőt, megállapításra került az is, hogy a forgalmazóknak alkalmazott árak a végfelhasználóknak alkalmazott árakkal összehasonlítva nem voltak következetesen alacsonyabbak. Ezért ennek a kiigazítás iránti igénynek nem lehetett helyt adni.

(28)

A másik vállalat azzal érvelt, hogy forgalmazói által a közösségi piacon, végfelhasználóknak történő újraértékesítése során alkalmazott árrése igazolja a kereskedelmiszint-kiigazítást. Ebben a vonatkozásban meg kell említeni, hogy a (21) és (22) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően, az exportár a jelenleg fizetett vagy fizetendő exportárak alapján került megállapításra. A Közösségben a forgalmazók állítólagos újraértékesítési árai tehát irrelevánsnak tekinthetők. Ebből kifolyólag az igény elutasításra került.

(29)

Az alapszerződés 2. cikke (11) bekezdése értelmében a terméktípusonként kiigazított súlyozott átlagos normálértéket összehasonlították az érintett termék minden egyes megfelelő típusának kiigazított súlyozott átlagos exportárával.

(30)

Ez az összehasonlítás dömping meglétét mutatta ki. A kifizetetlen CIF közösségi határvám százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözetek a következők:

(31)

Mivel az együttműködés magas szintű volt (az érintett termék Indiából a Közösségbe történő exportjának 100 %-a), a visszamaradó ideiglenes dömpingkülönbözet egy együttműködő vállalat számára megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén, azaz a Graphite India Limited számára megállapított 34,3 %-os szinten került megállapításra.

(32)

A Közösségen belül a hasonló terméket az SGL AG („SGL”) és az UCAR SA („UCAR”) több leányvállalata, úgy mint az UCAR SNC, az UCAR Electrodos Ibérica SL és a Graftech SpA gyártja, amelyek nevében a panaszt benyújtásra került. Az SGL és az UCAR termelőüzemei Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban találhatók.

(33)

A két panaszos közösségi termelőn, azaz az SGL-en és az UCAR-on túlmenően a hasonló terméket az 1999-es vizsgálati időszak alatt a Közösségben két másik termelő is gyártotta. E két másik termelő egyike fizetésképtelenné vált, és a német csődtörvény értelmében bírósági védelemhez kellett folyamodnia. Ez utóbbi vállalat 2002 novemberétől felfüggesztette a hasonló termék gyártását. Ez a két vállalat a panasszal kapcsolatban kifejezte támogatását, de a Bizottság felkérését a vizsgálatban való aktív közreműködésére vonatkozóan elutasította. A Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi termelést a fent említett négy termelő biztosítja.

(34)

A két panaszos közösségi termelő megfelelően válaszolt a kérdőívre, és a vizsgálat során maximálisan együttműködött. A vizsgálati időszak alatt a közösségi termelés több mint 80 %-át képviselték.

(35)

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ők alkotják a közösségi iparágat, és a továbbiakban „közösségi iparág”-ként történik rájuk hivatkozás.

(36)

Mivel az érintett terméknek csak két indiai exportáló termelője van, és mivel a közösségi iparág szintén csak két gyártóból áll, az Indiából származó érintett termék Közösségbe történő importjaival vagy a közösségi iparággal kapcsolatos adatokat indexálni kellett az alaprendelet 19. cikkében rögzített titoktartási szabályok betartása végett.

(37)

A közösségi fogyasztás a közösségi iparág közösségi piacon értékesített mennyiségei, a hozzáférhető legpontosabb bizonyítékok szerint más közösségi gyártók közösségi piacon értékesített mennyiségei, a két együttműködő indiai exportáló termelő közösségi piacon értékesített mennyiségei, az SGL együttműködéséből szerzett, Lengyelországból importált értékesített mennyiségek és a Közösségbe irányuló egyéb importok Eurostat által biztosított, szükség esetén megfelelően hozzáigazított adatai alapján került megállapításra.

(38)

Mindezek alapján az érintett termék közösségi fogyasztása 1999 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal növekedett. Pontosabban szemléltetve 1999 és 2000 között 14 %-kal növekedett, 2001-ben 7 százalékponttal csökkent, 2002-ben további 1 százalékponttal csökkent, majd a vizsgálati időszakban 3 százalékponttal emelkedett. Mivel az érintett terméket elsősorban az elektroacél-iparban alkalmazzák, a fogyasztás mértékének alakulását kifejezetten ezen iparág gazdasági tendenciájához kell viszonyítani, amely 2000-ben erőteljesen felgyorsult, majd 2001-től kezdődően csökkenni kezdett.

(39)

Az Indiából származó érintett termék Közösségbe irányuló importjainak mennyisége 1999 és a vizsgálati időszak között 76 %-kal növekedett. Pontosabban szemléltetve 1999 és 2000 között az Indiából származó importok 45 %-kal, majd 2001-ben további 31 %-kal emelkedtek valamint 2002-ben és a vizsgálati időszak alatt ezen a szinten csaknem stagnáltak.

(40)

Az érintett országban az exportőrök piaci részesedése az érintett időszak alatt 3.4 százalékponttal (61 %-kal) növekedett, hogy a vizsgálati időszak alatt elérje a 8-10 %-os szintet. Először 1999 és 2000 között 1,5 százalékponttal, 2001-ben további 2 százalékponttal emelkedett, valamint 2002-ben és a vizsgálati időszak alatt ezen a szinten viszonylag állandó maradt. 1999-től a vizsgálati időszakig az érintett országból származó importok és piaci részesedések növekedése a fogyasztás 9 %-os növekedésével esett egybe.

(41)

1999 és a vizsgálati időszak között az Indiából származó érintett termék importjainak átlagos ára 2000-ben 2 %-kal, 2001-ben 8 százalékponttal növekedett, majd 2002-ben 9 százalékponttal csökkent, és ezen a szinten a vizsgálati időszak alatt stagnált. A vizsgálati időszak alatt az Indiából származó érintett termék átlagos importára 1 %-kal magasabb volt, mint 1999-ben.

(42)

Az említett termék összehasonlítható változatait összevetették az exportáló termelők és a közösségi iparág Közösségben használatos átlagos eladási áraira vonatkozóan. Ennek érdekében a közösségi iparág nem kapcsolódó vásárlóknak kiszabott, kedvezményektől és adóktól mentes gyártelepi árait összehasonlították az indiai exportáló termelők CIF közösségi határparitáson számított áraival, amelyeket megfelelően hozzáigazítottak a behozatal utáni költségekhez. Az összehasonlítás kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt a Közösségben értékesített Indiából származó érintett termék ára 6,5-12,2 %-kal alacsonyabb volt a közösségi iparág árainál.

(43)

Hangsúlyozni kell, hogy ezek az árkülönbözetek nem adnak teljes képet a dömpingelt importoknak a közösségi ipar áraira irányuló hatásáról, mivel árleszorítás és árszuppresszió egyaránt tapasztalható volt — mint ahogy látható a vizsgálati időszak alatt a közösségi iparág által elért viszonylag alacsony nyereségen —, miközben a dömping nélkül jóval magasabb nyereséget várhatott volna.

(44)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság megvizsgált minden olyan vonatkozó gazdasági tényezőt és mutatót, amely befolyásolta a közösségi iparág helyzetét.

(45)

Bizonyos kármutatók helyes értékelése érdekében szükség volt az UCAR-ra vonatkozó néhány adat megfelelő összevonására az UCAR közösségi termelési leányvállalatainak adataival (lásd fentebb a (32) preambulumbekezdést).

(46)

A Bizottság különös figyelmet fordított a két panaszos közösségi termelő korábbi versenyellenes magatartásából adódó kármutatók minden lehetséges következményére. A Bizottság nevezetesen biztosította, hogy a kárfelmérés kiindulópontja (1999) mentes volt minden versenyellenes gyakorlattól (lásd (77), (78), (80), (81) preambulumbekezdést alább). Ezen túlmenően a közösségi iparág költségei és nyereségessége meghatározása során a Bizottság egyértelműen kérte és igazolta, hogy a versenyhatóságok által kirótt büntetésekkel kapcsolatos kifizetések közvetlen költsége, vagy az abból származó bármilyen közvetett költség (beleértve a finanszírozási költségeket) egyértelműen ki volt zárva annak érdekében, hogy a nyereséget úgy állapítsa meg, hogy az ne tartalmazzon semmilyen ilyen jellegű különleges kiadást.

(47)

A közösségi iparág termelése 2000-ben 14 %-kal növekedett, 2001-ben 16 százalékpponttal, majd 2002-ben további 4 százalékpponttal csökkent, és a vizsgálati időszak alatt 5 százalékpponttal emelkedett. A 2000-ben tapasztalt ugrásszerű növekedés a jó gazdasági légkörnek volt köszönhető, amely abban az évben egyben növekedő kapacitás-kihasználtsági arányt is eredményezett.

(48)

2000-ben a termelési kapacitás kb. 2 %-kal csökkent, és 2001-ben ezen a szinten maradt. 2002-ben és a vizsgálati időszak alatt a termelési kapacitás 5 illetve 2 százalékpponttal tovább csökkent. A vizsgálati időszak alatt a termelési kapacitás 9 %-kal alacsonyabb volt, mint 1999-ben, elsősorban az egyik közösségi termelőüzem működésének ideiglenes felfüggesztése eredményeként, amely az egész vizsgálati időszak alatt érvényben volt.

(49)

A kapacitás-kihasználtság 1999-ben 70 %-os szintről indult, majd 2000-ben 81 %-ra emelkedett az erős kereslet hatására, különösképpen az elektroacél-iparban. 2001-ben és 2002-ben 70 %-os szintre esett vissza, majd a vizsgálati időszak alatt 76 %-ra emelkedett.

(50)

A vizsgálat kimutatta, hogy a fent említett üzem működésének felfüggesztése mögött álló gazdasági problémák hátterében számos ok áll, amelyek közül a két legjelentősebb a következő: i) az országban az elektromos áram árával együtt járó magas termelési költségek, és ii) az Indiából származó dömpingelt importokból adódó verseny. Mivel az egyik okot a másiktól igen nehéz elkülöníteni, a Bizottság megvizsgálta, hogy mi lehetett volna a kapacitás és a kapacitás-kihasználtság tendenciája 2002-ben és a vizsgálati időszakban, ha az üzem működését nem függesztették volna fel. A termelés mértéke változatlan maradt a szimulációban, mivel az adott közösségi termelő más termelőüzemei a hiány pótlása érdekében növelték termelékenységüket. Az alábbi táblázatból látható, hogy ha az üzem működését nem függesztették volna fel, akkor mind a termelési kapacitás, mind a kapacitás-kihasználtság a teljes közösségi iparágban az 1999-es szinthez nagyon közel lett volna a vizsgálati időszakban.

(51)

A vizsgálati időszak alatt a késztermékek leltárai a közösségi iparág teljes termelési mennyiségének kb. 3%-át tették ki. A közösségi iparág zárókészleteinek szintje az érintett időszakban általánosan növekedett, és a vizsgálati időszakban az 1999-es érték kb. ötszöröse volt. A vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a leltározott tételek alakulása nem tekinthető a közösségi iparág gazdasági helyzetének különösen releváns mutatójának, mivel a közösségi termelők általában rendelésre termelnek, ezért a készletek rendszerint olyan áruk, amelyek vásárlók részére feladásra várnak.

(52)

A közösségi iparág saját termékeinek eladásai a nem kapcsolódó vásárlók részére a közösségi piacon 1999 és a vizsgálati időszak között 1 %-kal visszaesett. Pontosabban szemléltetve 2000-ben 16 %-kal ugrásszerűen megnőttek, 2001-ben 17 százalékpponttal, majd 2002-ben újabb 5 százalékpponttal csökkentek, később a vizsgálati időszak alatt újra emelkedtek 5 százalékpponttal. Az értékesített mennyiség alakulása jól tükrözi az elektroacél-iparban a gazdasági tendenciát, amely a 2000-es fellendülés után 2001-ben és 2002-ben csökkenő irányba mozdult.

(53)

2000-ben csekély kezdeti 1 százalékpponttal növekedés után 2002-ig a közösségi iparág piaci részesedése jelentősen csökkent. A közösségi iparág 2001-ben 6,5 százalékpponttal piaci részesedést, majd 2002-ben újabb 2,8 százalékppontot veszített, miután a vizsgálati időszak alatt 1,9 százalékppontot visszaszerzett. Az 1999-es értékkel összehasonlítva a vizsgálati időszakban a közösségi iparág piaci részesedése 6,3 százalékpponttal, avagy a mutatók tekintetében 9 %-kal alacsonyabb volt.

(54)

1999 és a vizsgálati időszak között, amikor a közösségi fogyasztás 9 %-kal növekedett, a közösségi iparág értékesített mennyisége a közösségi piacon 1 %-kal visszaesett. Fent is látható, hogy a közösségi iparág 6,3 százalékppontot vesztett piaci részesedéséből, miközben ugyanazon időszak alatt a dömpingelt importok 3,4 százalékpponttal növelték piaci részesedésüket.

(55)

1999 és a vizsgálati időszak között a közösségi iparág foglalkoztatási szintje kb. 17 %-kal csökkent. A munkaerő 2000-ben 1 %-kal, 2001-ben pedig 5 százalékpponttal visszaesett. 2002-ben és a vizsgálati időszakban 9, illetve 3 százalékppontos visszaesés következett be, amelynek legfőbb oka az egyik közösségi termelői üzem működésének felfüggesztése, valamint a munkaerő egy részének átcsoportosítása nyereségesebb üzletágakba.

(56)

A közösségi iparág munkaerejének termelékenysége — egy alkalmazott éves termelékenységében mérve — 1999-től 2000-ig először 15 %-kal ugrásszerűen megnőtt, 2001-ben 12 százalékpponttal csökkent, 2002-ben 5 százalékpponttal újra megnőtt, és a vizsgálati időszak alatt újabb 11 százalékpponttal emelkedett. Az érintett időszak végén a termelékenység 19 %-kal magasabb volt az időszak elejéhez képest, ami a közösségi iparág ésszerűsítése érdekében tett erőfeszítéseket tükrözi a versenyképesség megőrzése végett. Összehasonlításképpen az átlagos munkatermelékenységi növekedés a teljes közösségi gazdaságban (minden gazdasági ágazatot beleértve) csak 1,5 %-os volt ugyanabban az időszakban.

(57)

1999 és a vizsgált időszak között az alkalmazottankénti átlagos bér 13 %-kal növekedett. Ez a számadat kissé alacsonyabb, mint ugyanabban az időszakban a teljes közösségi gazdaságban (összes ágazat) megállapított alkalmazottankénti átlagos nominális kompenzáció növekedésének mértéke (14 %).

(58)

A közösségi iparág saját termeléséhez nem kapcsolódó vásárlóinak szánt közösségi értékesítésben meghatározott egységárak 1999 és 2000 között 6 %-kal csökkent, 2001-ben 9 százalékpponttal növekedett, 2002-ben 12 százalékpponttal csökkent, és a vizsgálati időszakban 1 százalékpponttal újra emelkedett. Mindent egybevéve 1999 és a vizsgálati időszak között az eladási egységárak 8 %-ot estek. Ez a viszonylag egyenlőtlen alakulás a következőkkel magyarázható.

(59)

Az árakat két jelentős erő alakítja: az előállítási költségek valamint a kereslet és kínálat aránya a piacon. Amíg az eladási egységárak 1999 és a vizsgálati időszak között 8 %-kal csökkentek, az előállítási költségegységek 2 %-kal emelkedtek. A költségek ezen viszonylag egyenletes alakulása után 2001-ben az érték 10 százalékpponttal megugrott a nyersanyagárak 2000-es emelkedésének elhúzódó hatása következtében. A grafitelektróda-rendszerek gyártásához két alapvető nyersanyagra van szükség, petrolkokszra és szurokra, ami a teljes előállítási költség kb. 34 %-át teszi ki. Az enegria, amelynek az ára szintén erősen függ az olajár ingadozásától, az előállítási költségek további 13 %-át jelenti. Ez a három alapvető egységár-tétel összesen — köztük egy olyannal, amelyet közvetlenül befolyásol az olajár ingadozása —a hasonló termék teljes előállítási költségeinek közel 50 %-át teszi ki. Mivel a közösségi iparág árai nem tudtak lépést tartani az előállítási költségek emelkedésével a dömpingelt importokkal járó árszuppresszió miatt, a közösségi iparág visszaesést tapasztalt a nyereségességben.

(60)

A vizsgálat kimutatta, hogy a dömpingelt importok árai átlagosan 6-12 %-kal alacsonyabbak voltak a közösségi iparág átlagos leszorított eladási áránál a vizsgálati időszakban (lásd (86) preambulumbekezdést). Típusokat vizsgálva azonban az derült ki, hogy bizonyos esetekben az érintett exportáló termelők által kínált árak jóval alacsonyabbak voltak, mint a közösségi iparág fent említett átlagos alákínált árai. Az inkább egyedi terméktípusokhoz meghatározott ilyen alákínált árak együttesen, hozzáértve a dömpingelt importok egyre nagyobb piaci részesedését, kétségkívül befolyásolták a közösségi iparág belgazdasági árait.

(61)

A érintett időszakban a Közösségben a saját termelés nem kapcsolódó vásárlóknak történő értékesítésének nyereségessége az adózás előtti nettó értékesítés hozamának tekintetében 2000-ben 50 %-kal, 2001-ben újabb 3 százalékpponttal, majd 2002-ben újabb 18 százalékpponttal csökkent, és végül a vizsgálati időszak alatt 4 százalékpponttal növekedett. 1999 és a vizsgálati időszak között a nyereségesség visszaesése 66%-ra rúgott, azaz 1999-ben 12-15%-ról a vizsgálati időszakban 3-6 %-ra esett.

(62)

A beruházások megtérülése a befektetések nettó könyv szerinti érték százalékban meghatározott nyereségében kifejezve nagyjából követte a fent említett nyereségességi tendenciát a teljes érintett időszak alatt. 2000-ben 34 %-kal, 2001-ben 23 százalékpponttal, 2002-ben 26 százalékpreambulumbekezdéstal és a vizsgálati időszak alatt újabb 8 százalékpponttal esett. Az 1999-ben uralkodó helyzethez mérten a befektetések megtérülése (ROI) a vizsgálati időszakban kb. 90%-kal esett, azaz az 1999-es 45-55 %-ról a vizsgálati időszak alatt 3-10 %-ra.

(63)

A Bizottság elkülönítette a fent említett üzem működésének felfüggesztésének a közösségi iparág összesített nyereségességére tett hatását (lásd (93) preambulumbekezdést) a vizsgálati időszak alatt. Kiderült, hogy a közösségi iparág nyereségessége 2002-ben 0,8 százalékpponttal, a vizsgálati időszak alatt pedig 0,5 százalékpponttal magasabb lehetett volna, ami azonban nem változtatta volna meg jelentős mértékben az 1999 óta látható nyereségességi tendenciát.

(64)

A működési tevékenységekből származó nettó pénzforgalom 2000-ben 40 %-kal visszaesett, 2001-ben 24 százalékpponttal emelkedett, 2002-ben 12 százalékpponttal újra visszaesett, és a vizsgálati időszak alatt újabb 7 százalékpponttal csökkent. A pénzforgalom 35 %-kal alacsonyabb volt a vizsgálati időszakban, mint az érintett időszak kezdetén.

(65)

A világ különböző nemzeti és regionális hatóságai mindkét panaszos közösségi termelőre büntetést szabtak ki az 1990-es években az árrögzítés és piacfelosztás miatt. Ezeken a büntetéseken túlmenően a panaszos közösségi termelőket további költségek terhelték egyfelől az Egyesült Államokban és Kanadában a vásárlókkal és részvényesekkel való peres eljárások rendezése, másfelől pedig ezen különleges költségek finanszírozása miatt. Ennek eredményeként a két csoport eladósodottsága ugrásszerűen megnőtt, valamint hitelminősítésük és tőkefelhalmozási képességük egyaránt romlott. E helyzet gyakorlati következménye az, hogy a hasonló termék ágazati gyártására és eladására korlátozott tőkefelhalmozási képesség tekintetében nem lehetséges az elhatárolt értékelés a trösztellenes körülmények figyelmen kívül hagyásával. A nyereségességre, a befektetés megtérülésére és a pénzforgalomra vonatkozó fenti, valamint a befektetésekre vonatkozó alábbi bizonyítékok, amelyek kizárólag a hasonló termékre vonatkoznak, és amelyeket gondosan megóvtak a versenyellenes magatartás hatásaitól, minden bizonnyal súlyosbító tényezőnek tekinthetők a már eleve szorult, fent említett pénzügyi helyzetben.

(66)

A közösségi iparág éves befektetései az érintett termékbe 1999 és a vizsgálati időszak között kb. 50 %-kal visszaestek. Pontosabban szemléltetve 2000-ben 27 %-kal csökkentek, 2001-ben 4 százalékpreambulumbekezdéstal növekedtek, 2002-ben 18 százalékpponttal újra csökkentek, és a vizsgálati időszak alatt újabb 8 százalékppontot estek.

(67)

A közösségi iparág a dömping valódi árrésének nagyságára való hatását illetően, mivel adott az érintett országból származó importok mennyisége és ára, ezt a hatást nem lehet elhanyagolhatónak tekinteni.

(68)

A jelen eljárásban értékelt helyzetet megelőző támogatás vagy dömping meglétéről való információ hiányában ez a kérdés irrelevánsnak tekintendő.

(69)

1999 és a vizsgálati időszak között az Indiából származó érintett termék dömpingelt importjának mennyisége 76 %-kal jelentősen emelkedett, és közösségi piaci részesedése 3,4 sszázalékpponttal növekedett. Az Indiából származó dömpingelt importok átlagos árai következetesen alacsonyabbak voltak, mint a közösségi iparág árai az érintett időszakban. Mindemellett a vizsgálati időszak alatt az érintett országból származó importok árai alacsonyabbak voltak a közösségi iparág árainál. Súlyozott átlagban mérve a vizsgálati időszak alatt az áralákínálás átlagosan 6-12 % volt, míg az egyedi terméktípusokra vonatkozóan néhány esetben jóval magasabb volt.

(70)

Az érintett időszak alatt a közösségi iparág helyzetében romlást tapasztaltak. 1999 és a vizsgálati időszak alatt gyakorlatilag minden kármutató negatív irányba mozdult: a termelési mennyiség 1 %-kal csökkent, a termelési kapacitás 9 %-kal csökkent, a Közösségben az értékesített mennyiségek 1 %-kal csökkentek, és a közösségi iparág 6,3 százalékppont piaci részesedést veszített. Az eladási egységár 8 %-kal csökkent, miközben az előállítási költségegység 2 %-kal nőtt, a nyereségesség 66 %-kal csökkent, a befektetési megtérülés és a működési tevékenységekből származó pénzforgalom pedig ugyanazt a negatív tendenciát követték. A foglalkoztatás 17 %-kal és a beruházás 50 %-kal csökkent.

(71)

Néhány mutató láthatóan pozitív irányban fejlődött: az érintett időszak alatt a bérek 13 %-kal emelkedtek, ami normális emelkedési aránynak tekinthető, és a termelékenység 19 %-kal növekedett. A fent említett foglalkoztatásbeli csökkenéssel együtt ez utóbbi jól mutatja a közösségi iparág versenyképessége megőrzése érdekében az Indiából származó dömpingelt importokból eredő verseny ellenében tett erőfeszítéseit.

(72)

Az előzőek tekintetében ideiglenesen megállapításra kerül, hogy a közösségi iparág az alaprendelet 3. cikke értelmében jelentős kárt szenvedett.

(73)

Az alaprendelet 8. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingelt importok okoztak-e olyan mértékű kárt a közösségi iparágnak, amely miatt azt anyagi kárnak minősítheti. Vizsgálat tárgyát képezték a dömpingelt importoktól eltérő, a közösségi iparágat az importtal egyidejűleg potenciálisan károsító, ismert tényezők is, annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az ezen egyéb tényezők által okozott lehetséges kár nem a dömpingelt importoknak tudható be.

(74)

A dömpingelt import mennyiségében 1999 és a vizsgálati időszak között bekövetkezett jelentős 76 %-os, illetve az ennek megfelelő közösségi piaci részesedés mértékében bekövetkezett 3,5 százalékpontos növekedés, továbbá a felfedezett alulkínálás (a vizsgálati időszakban átlagosan kb. 6-12 %) együtt járt a közösségi iparág gazdasági helyzetének romlásával. Ugyanezen időszakban a közösségi iparágat veszteség érte az értékesítés mértékében (- 1 %) és a piaci részesedésben (- 6,3 százalékpont), valamint nyereségessége is romlott (- 8,7 százalékpont). Ez a tendencia jelenti a növekvő közösségi piac hátterét 1999-től a vizsgálati időszak végéig. Mindemellett a tekintett időszak alatt a dömpingelt árak alacsonyabbak voltak a közösségi iparág árainál, és ezáltal nyomást gyakoroltak azokra. A közösségi iparág árainak 8%-os csökkenése egy olyan időszakban, amikor a termelés költségei csaknem 2%-kal emelkedtek, a nyereségesség csökkenését vonta maga után. Ennélfogva ideiglenesen megállapításra kerül, hogy a dömpingelt importok jelentős negatív hatást gyakorolnak a közösségi iparág helyzetére.

(75)

Két érdekelt fél állítása szerint a közösségi iparágat ért károk a hasonló termék iparában, nevezetesen az acéliparban, 2001-ben és 2002 elején bekövetkezett termelés-csökkenéshez kapcsolódnak.

(76)

Az acéltermelés 2001-ben és 2002-ben bekövetkezett visszaesését igazolja és megerősíti az érintett, illetve hasonló termék fogyasztásának alakulása, amely 2000-ben csúcsosodott ki, azt követően pedig 2001-ben és 2002-ben csökkent. Eközben a közösségi iparág nyereségessége is folyamatosan csökkent 2000 és 2002 között. Az érv azonban bizonyosan nem vonatkozhat 2000-re, amikor a közösségi iparág nem profitált az acélpiac fellendüléséből az értékesítési árak és a nyereségesség ugyanazon évben bekövetkező csökkenése miatt. Ezzel ellentétben, a kérdéses évben az Indiából érkező importok mértéke 45 %-kal, piaci részesedésük pedig 1, 5 százalékponttal emelkedett. Megfigyelhető az is, hogy a fogyasztás a vizsgálati időszakban 2000-től kezdődően az 1999-es szint felett volt. Így az acéltermelés csökkenése nem vezetett az érintett, illetve hasonló termék iránti kereslet általános visszaeséséhez; ámbár a 2000-es szintet nyilvánvalóan nem érték el a következő években. Ennélfogva ideiglenesen megállapításra kerül, hogy az acéltermelés visszaeséséhez kapcsolódó keresletcsökkenés nem ad kielégítő magyarázatot a közösségi iparágat ért kár keletkezésére, és a közösségi iparágnak okozott kárhoz csak nagyon kis mértékben vagy egyáltalán nem járult hozzá. Következésképpen a hatás nem volt olyan fokú, hogy megváltoztassa azon előzetes megállapításokat, miszerint az érintett országból származó dömpingelt importok és a közösségi iparág által elszenvedett anyagi károk között valódi és lényeges okozati összefüggés van.

(77)

Számos érdekelt fél állítása szerint a közösségi iparágat ért károk kizárólag a grafitelektród-rendszerek vonatkozásában a közösségi piacon a rendes versenyfeltételekhez való visszatérés következményei. Pontosabban, az említett felek a közösségi iparág árainak és a nyereségességnek 1999 óta tartó folyamatos csökkenését annak a ténynek tulajdonítják, hogy a kezdő árak mesterségesen magasak voltak a kartell létezésének következtében.

(78)

A Bizottság 2001. július 18-i 2002/271/EK (5) határozatában megállapította, hogy a két panasztevő közösségi termelő, egyéb termelőkkel együtt, 1992 májusa és 1998 márciusa között kartell-megállapodást működtetett. A jelen dömpingellenes eljárásban megállapított vizsgálati időszak 2002. április 1-jétől2003. március 31-ig, míg a kárfelmérés szempontjából releváns időszak 1999. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tart. Ennélfogva, mind a vizsgálati, mind a figyelembevételi időszak a kartell működéséhez képest későbbi. A vizsgálat megállapította, hogy a megállapodások és szerződések különbözőségének ellenére az ügyletek többségét tipikusan azon éves szerződések teszik ki, amelyekben az adott évben történő bizonyos számú szállítást egy bizonyos áron garantálják. Az éves szerződésekről szóló tárgyalások rendszerint a szerződés hatálybalépését megelőző év októberében és novemberében zajlanak. A vizsgálat megállapította, hogy az 1998-1999-es időszakban az éves szerződések az ügyletek 40 %-át, a 6 hónapos szerződések az ügyletek 35 %-át, a 3 hónapos szerződések vagy az egyszerű megbízások pedig az ügyletek kb. 25 %át tették ki. Hosszú távú szerződések (pl. hároméves szerződések) inkább manapság nyernek teret, az 1997-98-as időszakban ritkán vagy nem is fordultak elő, amint az logikusan várható egy olyan piactól, amelyet a magas árak jellemeznek. Ennélfogva megállapítható, hogy az 1999-ben ténylegesen számlázott és kifizetett ügyletek, valamint az azt követő, az (58) és(59) preambulumbekezdések alatt vizsgált árak az eladók és vevők közötti azon megállapodások eredményei, amelyek a piacfelosztási és árrögzítési időszak után jöttek létre.

(79)

A fenti érvet alátámasztó tény, hogy ugyanezen érdekelt felek hívták fel a Bizottság figyelmét a nagy átmérőjű elektródok (azaz 700 mm feletti átmérő), vagyis egy olyan szegmentum árainak alakulására, amelyre állítólagosan nem szállítanak az indiai exportáló termelők. A vizsgálatok megállapították, hogy bár a két indiai exportáló termelő a vizsgálati időszak alatt nem exportálta ezt a típusú terméket, időközben kifejlesztették a technikai feltételeket azok előállításához. A vizsgálat azt is megállapította, hogy ezen különleges termékskála közösségi iparági árai relatíve nagyobb mértékben csökkentek 1999 és a vizsgálati időszak között, mint a hasonló termék átlagos közösségi iparági árai egészében véve. Ez a termékskála a hasonló termék közösségi piaci összértékesítésében korlátozott, 8 % körüli részesedést képvisel. Ez a különleges piaci szegmentum két további sajátossággal bír. Először is, egy viszonylag új és terjeszkedő piacról van szó, ami azt jelenti, hogy az 1999 és a vizsgálati időszak közötti években piac versenyképessége folyamatosan erősödött. Másodsorban, azt a nagy ügyfelek jelenlétének nagyon kis száma jellemzi, akik kisebb átmérőjű elektródákat is vásárolnak. Mint ahogyan az ésszerűen várható, ezek az átlagosnál nagyobb ügyfelek előnyös helyzetükből adódóan vásárlóerejüket arra használják, hogy egy átlagos ügyfél által elérhető kedvezményeknél nagyobb kedvezményeket érjenek el. Azok dominanciája ennélfogva torzítja az ár alakulását e különleges szegmentumban. Végül, bár az indiai termelők a vizsgálati időszakban ezt a termékskálát nem exportálták rendszeresen, a vizsgálat talált ezen termékskálára vonatkozó indiai árkínálatokat, amelyeket a közösségi ügyfelek a közösségi iparággal folytatott tárgyalásaik során alkueszközként használtak.

(80)

A Bizottság hosszú távú ársorokat (az 1980-as évek közepétől) kért és kapott a közösségi iparágtól a hasonló terméknek a közösségi piacon történő reprezentatív értékesítéshez. Ezek a sorok azt mutatják, hogy az árak a ’90-es években fokozatosan emelkedtek és 1998-ban érték el a csúcsot. 1998 és 1999 között egy 14 %-os, hirtelen árzuhanás volt megfigyelhető, amely világosan tükrözi a piac felosztásának és az árrögzítés időszakának végét.

(81)

Azonkívül, a kartell felbomlását követően a rendes versenyfeltételekhez történő visszatérésre való hivatkozás nem ad magyarázatot a közösségi iparágat a piaci részesedésében 1999 és a vizsgálati időszak között ért veszteségre, amely a dömpingelt importok piaci részesedése növekedésének szisztematikus ellensúlyozása volt. A fentiekből következik, hogy a kartell felbomlását követően a rendes versenyfeltételekhez történő visszatérés a közösségi iparágat károsító folyamatoknak csak egy korlátozott részére ad magyarázatot, következésképpen annak hatása nem volt olyan fokú, hogy megváltoztassa azon előzetes megállapításokat, miszerint az érintett országból származó dömpingelt importok és a közösségi iparág által elszenvedett anyagi károk között valódi és lényeges okozati összefüggés van.

(82)

Egyéb a közösségi iparághoz nem tarozó közösségi termelő nem működött együtt a vizsgálatokban. Meg kell jegyezni, hogy a két másik ismert közösségi termelő közül az egyik fizetésképtelenné vált és 2002 novemberétől leállította a termelést (lásd fentebb a (77) preambulumbekezdést). Hozzáférhető bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a két másik termelő által az Európai Közösségben értékesített mennyiség 1999-ben 15 000 tonnáról 2002-ben 21 000 tonnára növekedett, mielőtt a vizsgálati időszakban 19 000 tonnára csökkent volna. A piaci részesedésük 1999-ben 12,5 %-ról 2002-ben 16,6 %-ra nőtt, mielőtt a vizsgálati időszakban 14,4 %-ra csökkent volna. Ha a vizsgálat 2003 egészére vonatkozott volna, akkor az egyedül maradt közösségi termelő piaci részesedése 9,7 % lett volna. Amíg igaz, hogy a két másik közösségi termelő piaci részesedése 1999 és a vizsgálati időszak között 1,9 százalékponttal emelkedett, annak a ténye, hogy egy termelő fizetésképtelenné vált, egy károkozási helyzetben jelzésértékű. Ennélfogva ideiglenesen megállapításra kerül, hogy az egyéb közösségi termelők teljesítménye csak nagyon kis mértékben vagy nem járult hozzá a közösségi iparágat ért károkhoz, és hogy, következésképpen annak hatása nem volt olyan fokú, hogy megváltoztassa azon előzetes megállapításokat, miszerint az érintett országból származó dömpingelt importok és a közösségi iparág által elszenvedett anyagi károk között valódi és lényeges okozati összefüggés van.

(83)

A rendelkezésre álló információk szerint az Indiától eltérő harmadik országokból származó hasonló termék teljes importmennyisége 20 %-kal emelkedett, 1999-ben 13 000 tonnáról a vizsgálati időszakban kb. 15 000 tonnára, továbbá piaci részesedésük 1999-ben 10,7 %-ról a vizsgálati időszakban 11,85 %-ra. Ezen importok súlyozott átlagú CIF-árai 1999 és a vizsgálati időszak között 8 %-kal csökkentek, 1999-ben 2 400 euró/tonnáról a vizsgálati időszakban 2 200 euró/tonnára. Említésre méltó, hogy az Indiától eltérő harmadik országokból származó importok árai lényegesen magasabbak, mint az érintett országból származó importok árai a vizsgálati időszakban.

(84)

Megállapításra került továbbá, hogy a vizsgálati időszakban csupán az Indiától eltérő három országból származó importoknak volt 1 % feletti közösségi piaci részesedésük, úgymint Japánnak, Lengyelországnak és az Egyesült Államoknak. Megállapításra került, hogy i. Japán piaci részesedése 1999-ben 2,1 %-ról a vizsgálati időszakban 2,6 %-ra emelkedett, ii. Lengyelország piaci részesedése 1999-ben 3,3 %-ról a vizsgálati időszakban 4,4 %-ra emelkedett és iii. az Egyesült Államok piaci részesedése 1999-ben 5,3 %-ról a vizsgálati időszakban 4,7 %-ra csökkent. E három származási ország közül Japán és az Egyesült Államok CIF-import-árai alacsonyabbnak tűnnek a közösségi iparág árainál, míg a Lengyelországból származó importok árai magasabbak voltak a közösségi iparág árainál. Azonkívül, ezen három ország CIF-importárai mindig magasabbak voltak a tekintett ország árainál. Továbbá, nincs olyan hozzáférhető bizonyíték, amely jelezné, hogy ezek az importálások dömpingelt árakon történtek.

(85)

A vizsgálat megállapította, hogy a hasonló terméket előállító és azokat a Közösségbe exportáló két lengyelországi létesítmény mindegyike az egyik panasztevő közösségi termelő leányvállalata. Ennélfogva, a Lengyelországból a vizsgálati időszak alatti összes importálás az említett közösségi termelő nevében történt. A vizsgálat megállapította, hogy a hasonló termék Egyesült Államokból származó importjának 40 %-át az egyéb panasztevő közösségi termelők importálták a Közösségben történő végső értékesítés céljából. Nem volt arra utaló jel, hogy a megfelelő újraértékesítések kárt okoztak volna a többi közösségi termelőnek, vagy hogy ezen importálások a saját közösségi termelés költségén mentek volna végbe. A két panasztevő közösségi termelő birtokában van hasonló terméket előállító egyéb létesítményeknek egyéb harmadik országokban, bár a vizsgálat megállapította, hogy ezek az importált mennyiségek egyedileg és együttesen is elhanyagolhatóak, azaz a közösségi fogyasztás 1 %-át sem teszik ki.

(86)

A két panasztevő közösségi termelő mindegyike globális szinten tevékenykedő nagyvállalat. Tevékenységük nem csak a Közösség területére korlátozódik. Ezen vállalatok nem csak a Közösségen belüli végső értékesítés céljából importálnak hasonló terméket korlátozott mennyiségben, hanem közösségi termelésük jelentős részét exportálják a Közösségen kívülre. Ezen globális szállítások mögött rejlő ésszerű magyarázat az az egyre növekvő tendencia, amely a hasonló termék előállításának különböző dimenzióra és fokozataira specializálódott létesítményeket hoz létre azzal a közvetlen következménnyel, hogy mindkét panasztevő közösségi termelőnek – bizonyos dimenziók és fokozatok tekintetében – nem közösségi létesítményekből származó importokhoz kell folyamodnia annak érdekében, hogy teljessé tegye a közösségi ügyfeleknek kínált termékek skáláját.

(87)

Tekintve az átlagárat, ezen importok alacsony mértékét, korlátozott piaci részesedésüket és a termékskálát illető fenti megfontolásokat, nem lehetne arra utaló jelet találni, hogy ezek a harmadik országból származó importok –akár a panasztevő közösségi termelők létesítményeiből származnak, akár nem – hozzájárultak a közösségi iparágat a piaci részesedés, az értékesítés mennyisége, a foglalkoztatás, a befektetések, a nyereségesség, a befektetések hozama és a készpénzforgalom tekintetében ért károkhoz.

(88)

A felek azt is kifogásolták, hogy ezen eljárások diszkriminánsak, mivel nem vették figyelembe a hasonló termék Kínai Népköztársaságból származó importjainak létezését, ahogyan az állítólagosan nagy importált mennyiséget a 8545 11 00-ös KN-kód kimutatta. Elsőként azt kell hangsúlyozni, hogy a 8545 11 00-ös KN-kód nem csak az érintett és hasonló termékeket fedi le, hanem egyéb termékeket is. Ennélfogva nem helyénvaló a fenti KN-kód alapján következtetéseket levonni. Ezen témának egyébként különös figyelmet szenteltek az együttműködő felhasználók telephelyein tett ellenőrző látogatások alkalmával. Amíg a kérdőívekre adott válaszokban számos felhasználó jelentette a hasonló termék Kínai Népköztársaságból történő importált mennyiségeit, a helyszíni ellenőrzések világossá tették, hogy ezen kínai elektródok egyike sem felelt meg az érintett termék paramétereinek. Továbbá, a felhasználók szövetségeinek egyike egy írásbeli beadványban világosan kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság 1999 és a vizsgálati időszak között nem volt abban a helyzetben, hogy a hasonló terméket előállítsa. illetve exportálja. Az érv ezért elutasításra kerül.

(89)

Az egyik érdekelt fél a közösségi iparág exportárainak jelentős csökkenésére rámutatva azt állította, hogy i. ez a dömpingelt importok és a közösségi iparágat a közösségi piacon ért kár közötti okozati kapcsolat hiányát jelzi, továbbá ii. a kár önmaga által okozott kárnak tekinthető.

(90)

Mint az fentebb kifejtésre került, a két panasztevő közösségi termelő mindegyike globális szinten tevékenykedik. A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi iparág 15 %-kal nagyobb mennyiséget exportál, mint amennyit a Közösségen belül értékesít. 1999-ben egy kb. 100 000 tonnás szintről indulva a közösségi iparág exportforgalma 2000-ben 12 %-kal növekedett, 2001-ben 20 százalékponttal csökkent, 2002-ben 2 százalékponttal, a vizsgálati időszakban pedig további 6 százalékponttal emelkedett. Az exportforgalom mértéke a vizsgálati időszakban közel állt az 1999-ben megfigyelthez, ennélfogva a gazdaságos sorozatnagyság vesztesége nem az exporttevékenységnek tudható be. A vizsgálatok megállapították, hogy az exportforgalom árai 14 %-kal csökkentek 1999 és a vizsgálati időszak között. Azonban a világpiaci szinten szerepet játszó egyéb tényezőktől elszigetelve ennek a megfigyelésnek a jelen eljárás szempontjából nincsen jelentősége, mivel az a közösségi piacra és nem a világpiacra vonatkozik. Megjegyzendő továbbá, hogy a kárfelmérés keretében vizsgált nyereségesség alakulása kizárólag csak a közösségi iparág saját termelésének a Közösségen belüli értékesítéseire utal. Ámbár az exportforgalom nyereségessége jóval kedvezőtlenebbül alakult a Közösségen belüli értékesítések nyereségességénél, ez a tény is irreleváns a jelen eljárás szempontjából. Ennélfogva megállapítható, hogy az exporttevékenység semmilyen módon nem járulhatott hozzá a közösségi iparágat ért kárhoz.

(91)

Következésképpen megerősítésre kerül, hogy a közösségi iparágat ért anyagi kárt, amely alapvetően a piaci részesedés 1999 és a vizsgálati időszak közötti csökkenésében; az értékesítési árak 8 %-os csökkenésében; a termelés átlagköltségének 2 %-os növekedésében; a nyereségesség, a befektetések hozamának és a működési tevékenységek készpénzforgalmának azt követő csökkenésében; valamint a befektetések és a foglalkoztatás visszaesésében nyilvánul meg; a dömpingelt importok okozták.

(92)

Az acéltermelés visszaeséséhez kapcsolódó keresletcsökkenésnek, a kartell felbomlását követően a rendes versenyfeltételekhez történő visszatérésnek, a többi közösségi termelő teljesítményének, az egyéb harmadik országokból származó importoknak és a közösségi iparág exportteljesítményének a hatása nem létezett vagy csak nagyon korlátozott mértékben, következésképpen nem volt olyan fokú, hogy megváltoztassa azon előzetes megállapításokat, miszerint az érintett országból származó dömpingelt importok és a közösségi iparág által elszenvedett anyagi károk között valódi és lényeges okozati összefüggés van.

(93)

Ezért ideiglenesen megállapításra kerül, hogy az Indiából származó dömpingelt importok az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében anyagi kárt okoztak a közösségi iparágnak.

(94)

A Bizottság a dömpingre, a károkozásra és az okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére megvizsgálta, hogy léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek ahhoz a következtetéshez vezetnének, hogy ebben a különös esetben nem áll a Közösség érdekében intézkedéseket elfogadni. E célból és az alaprendelet 21. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta az intézkedések várható hatását az összes érdekelt félre.

(95)

A közösségi iparág a vállalatok két csoportjából áll és összesen kilenc termelőüzemet foglal magában a Közösség különböző országaiban, továbbá 1800 személy vesz részt közvetlenül a hasonló termék előállításában, értékesítésében és az igazgatásában. Az intézkedések bevezetését követően várhatóan emelkednek a közösségi iparág közösségi piacon értékesített mennyiségei és értékesítési árai. Ugyanakkor, a közösségi iparág árai bizonyosan nem emelkednének egy dömpingellenes vám szintjéig, mivel a verseny továbbra is a közösségi termelők, az érintett országból származó nem támogatott áron történő importok és egyéb harmadik országból származó importok között folyik.. Következésképpen várható, hogy egyrészről a termelés és értékesítés mennyiségének növekedése, másrészről pedig az átlagár további csökkenése lehetővé teszi a közösségi iparág pénzügyi helyzetének további javulását.

(96)

Ugyanakkor, ha nem kerül bevezetésre dömpingellenes intézkedés, valószínű, hogy a közösségi iparág helyzete tovább romlik. A közösségi iparág tovább veszít piaci részesedéséből és nyereségessége csökken. Ez minden valószínűség szerint a termelés és a befektetések visszaeséséhez, bizonyos termelési létesítmények bezáráshoz, illetve további létszámleépítéshez fog vezetni a Közösségen belül.

(97)

Következésképpen, egy dömpingellenes intézkedés bevezetése lehetővé teszi, hogy a közösségi iparág mentesüljön a károsító dömping hatásai alól.

(98)

A vizsgálati időszakban a két együttműködő importőr az érintett EK-országból származó érintett termékre vonatkozó teljes importmennyiségének kb. 20 %-át importálta. A két indiai exportáló termelő együttműködéséből kitűnik, hogy a közösségi importőrök és kereskedők (azaz egyrészről a fentebb említett két együttműködő importőr, másrészről a nem együttműködő kereskedők és importőrök) az EK Indiából származó érintett termékre vonatkozó teljes importmennyiségének kb. 40 %-ában érintettek.

(99)

Amennyiben dömpingellenes intézkedések kerülnének bevezetésre, lehetséges, hogy az érintett országból származó importmennyiség csökkenne. Nem zárható ki továbbá, hogy dömpingellenes intézkedések bevezetése az érintett termék vonatkozásában mérsékelt áremelkedést eredményez a Közösségben, kihatva ezzel az importőrök és kereskedők gazdasági helyzetére. A két együttműködő importőr vonatkozásában az Indiából származó érintett termékkel folytatott kereskedés teljes forgalmuk kb. 40 %-át teszi ki. Ez munkaerejükben kifejezve azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló 10 munkavállalóból 4 érintett közvetlenül az Indiából származó érintett termékkel folytatott kereskedésben. Az érintett termék importára növekedésének az importőrökre gyakorolt hatása attól is függ majd, hogy képesek lesznek-e azokat továbbadni ügyfeleiknek. Az érintett termék alacsony aránya a felhasználók termelési költségeiben (lásd fentebb a (146) preambulumbekezdést) megkönnyítheti az importőrök számára, hogy a megemelkedett árakat a felhasználók számlájára írják.

(100)

Mindezek alapján ideiglenesen megállapításra kerül, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése valószínűleg nincs súlyos negatív hatással a közösségi importőrök helyzetére.

(101)

A legfontosabb felhasználó ipar az elektroacél-ipar, amely az érintett, ill. hasonló termék teljes EK-felhasználásának 80 %-át teszi ki. A vizsgálati időszakban a nyolc együttműködő végső felhasználó az EK-nak az érintett országból származó, közvetlenül a két indiai exportáló termelőtől vagy importőrök/kereskedők útján importált érintett termékre vonatkozó teljes importmennyiségének 27 %-át használta fel. A két indiai exportáló termelő együttműködéséből kitűnik, hogy a közösségi végső felhasználók (azaz egyrészről a fentebb említett nyolc együttműködő felhasználó, másrészről a nem együttműködő felhasználók) az EK Indiából származó érintett termékre vonatkozó teljes közvetlen importmennyiségének kb. 56 %-ában érintettek.. A fennmaradó részt (4 %) a közösségi iparág importálta.

(102)

Az együttműködő felhasználók állítják, hogy dömpingellenes intézkedések bevezetése közvetlenül az indiai származású felhasználásuk megnőtt árai útján, közvetetten pedig a közösségi termelők által megvalósított várható áremelés útján ellentétesen hatna pénzügyi helyzetükre.

(103)

A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett, ill. hasonló termék felhasználása átlagban az együttműködő felhasználók teljes előállítási költségeinek 1 %-át teszi ki. A lehetséges költségek a következőképpen hatnak a felhasználókra: Amennyiben dömpingellenes intézkedések bevezetésére kerülne sor, a felhasználók előállítási költségei 0,15 % (abban a legkedvezőtlenebb esetben, ha mind az érintett, mind a hasonló termék árai tekintet nélkül származásukra a vám összegével emelkednének), illetve 0,03 % (abban az esetben, ha az Indiából származó felhasználásra kihatással van az áremelkedés) közötti mértékben emelkednének. Mindent összevetve a jelenlegi következmény egy köztes eset, a következők miatt: A közösségi iparág egy bizonyos mértékig felemelheti ugyan az árait, ám az elvesztett piaci részesedések visszanyerése érdekében valószínűleg használni fogja az árakra nehezedő nyomás enyhüléséből származó előnyöket, is versenyezve az indiai árakkal. Tartalékkapacitások léteznek, továbbá a tisztességes és hatékonyabb piaci feltételek visszaállítása bizonyosan növelné a különféle származású, potenciális értékesítések számát, továbbá új beruházásokra ösztönözne. Azonfelül, az EU-ban történő felhasználás kb. 15 %-a különböző értékesítőktől származik (azaz egyéb közösségi termelők és az Indiától különböző harmadik országokból származó importok). Ennélfogva nem valószínű, hogy egy általános áremelkedés következik be.. Végül, a felhasználók termelési költségeire történő, várhatóan korlátozott hatás miatt legalább egy részüket tovább lehet adni másodlagos ügyfeleknek, amely így végül még mérsékeltebben hatna a felhasználók nyereségére.

(104)

Az együttműködő felhasználók is kifogásolják a dömpingellenes vám kivetését azon az alapon, hogy az akadályt emelne a versenyképes piacon és de facto elősegítené a Bizottság által 2001-ben felfedezett kartell újbóli felállását.

(105)

Az 1992 és 1998 között kartellt működtető, két panasztevő közösségi termelőre a Bizottság 2001-ben büntetést szabott ki. A vizsgálat megerősítette, hogy a közösségi iparágat alkotó két termelő felhagyott árrögzítő és piacfelosztó tevékenységével, ezt a pontot a felek nem vitatják. A jelen helyzetben helyre kell állítani azokat az azonos feltételeket, amelyeket az indiai exportőrök által folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok eltorzítottak. A dömpingellenes intézkedések célja nem az, hogy megakadályozza az érintett országból történő importálást a Közösségbe, hanem hogy csökkentse a támogatott importok jelenlétéből adódó torzított piaci feltételek hatását. A tisztességes piaci feltételek visszaállítása nemcsak a közösségi termelőknek, hanem az alternatív értékesítési forrásoknak – mint pl. a nem támogatott importoknak – is hasznára válik majd. Azon tény, hogy a közösségi iparág 1992 és 1998 között egy kartellt működtetett, nem fosztja meg azon jogától, hogy az alaprendelet keretében segítséget kapjon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben.

(106)

Ezen felismerésekre tekintettel ideiglenesen megállapítható, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése i. valószínűsíthetően nem lesz komoly hatással a felhasználók pénzügyi helyzetére, . valamint ii. valószínűsíthetően nem lesz negatív hatással a Közösség általános piaci versenyhelyzetére.

(107)

Az intézkedések bevezetése várhatóan olyan hatásokkal jár, amelyek lehetőséget adnak a közösségi iparágnak elvesztett értékesítési és piaci részesedéseik visszanyerésére, továbbá nyereségességük fejlesztésére. Másrészről, a közösségi iparág rosszabbodó helyzetére tekintettel fennáll annak a kockázata, hogy az intézkedések hiányában bizonyos közösségi termelők termelőüzemeket zárnak be, illetve munkaerejük egy részét elbocsátják. Amíg az importálók, kereskedők és felhasználók számára várható néhány negatív hatás az importált mennyiség visszaesése és mérsékelt áremelkedés formájában, ezek mértékét csökkenteni lehet az árnövekedésnek a másodlagos ügyfélre történő áthárításával. A fentiek fényében ideiglenesen megállapításra kerül, hogy jelen esetben nincsen kényszerítő ok az intézkedések bevezetése ellen, illetve az intézkedések alkalmazása nem áll a közösségi érdekkel szemben.

(108)

A szubvencionálásra, a kárra, az okozati összefüggésre és a közösségi érdekre figyelemmel levont következtetésekre tekintettel ideiglenes intézkedést kell hozni a közösségi iparágnak a dömpingelt importok által okozott további kár megelőzése érdekében.

(109)

Az ideiglenes kiegyenlítő vám mértékét úgy kell megszabni, hogy az elegendő legyen a dömpingelt importok által a közösségi iparágágnak okozott kár felszámolásához, összege azonban nem haladhatja meg a megállapított károkozási árrést. A kárt előidéző dömpingek hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításánál figyelembe vették, hogy az intézkedésnek lehetővé kell tennie a közösségi iparág adózás előtti olyan nyereséghez jutását, amely rendes versenyfeltételek esetén – azaz a dömpingelt importok hiányában – ésszerűen elérhető.

(110)

A hozzáférhető információk alapján ideiglenesen megállapításra került, hogy a forgalom 9,4 %-os haszonkulcsa egy olyan megfelelő mértéknek tekinthető, amely a kárt előidéző támogatásának hiányban várhatóan elérhető. A panasztevő közösségi termelők azt állították, hogy ők 10-15 %-os ésszerűen várható haszonkulccsal számolnak a dömpingelt importok hiányában. A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi iparág 1999-ben, amikor a dömpingelt importok piaci részesedése a legalacsonyabb szinten volt, 12-15 %-os nyereséget ért el (ezzel kapcsolatban lásd a (105) preambulumbekezdést.) A Bizottság megvizsgálta, hogy az 1999-es piaci feltételek az érintett termék piacának rendes feltételeit reprezentálónak tekinthetők-e. A vizsgálat megállapította, hogy a rendes piaci feltételek visszaállítása a piac felosztása és az árrögzítés időszaka után kihatott az árakra, és hogy, a kulcsfontosságú nyersanyagok árai jelentősen megnövekedtek 1999 és a vizsgálati időszak vége között. Ilyen körülmények között megállapítható, hogy a közösségi iparág a vizsgálati időszakban valószínűleg nem érhetett el 12-15 %-os nyereségességet. Végül, a Bizottság ellenőrizte a németországi, franciaországi, olaszországi, japán és egyesült államokbeli központi bankok által összegyűjtött szektoronkénti vállalatimérleg-statisztikákat. Ezen adatokat összesítő adatbázis a Bizottság birtokában van. A vizsgálat kimutatta, hogy a fent említett legnagyobb ipari országok legközelebbi elérhető szektorhoz tartozó vállalatai 2002-ben átlagosan 9,4 %-os nyereséget értek el. Számításba véve minden körülményt és tényezőt, a Bizottság a 9,4 %-os profitot ésszerű profitnak tekinti, amelyet a közösségi iparág a dömpingelt importok hiányában elérhet.

(111)

A szükséges áremelés az importárak súlyozott átlagának – ahogyan azt alulkínálás kiszámításánál megállapították – a közösségi iparág által a Közösségen belül értékesített hasonló termék kárt elő nem idéző áraival történő összehasonlítása alapján került meghatározásra. A kárt elő nem idéző árat úgy számították ki, hogy a közösségi iparág értékesítési árait kiigazították annak érdekében, hogy az tükrözze a fent említett haszonkulcsot. Ezt követően ezen összehasonlításból eredő minden különbség a teljes CIF-importmennyiség százalékában került kifejezésre.

(112)

A fent említett ár-összehasonlítás a következő károkozási árrést mutatta ki:

(113)

Az eddigiek fényében megfontolandó egy ideiglenes, a megállapított árréshez szabott dömpingellenes vám kivetése, amely az alaprendelet 12. cikke (1) bekezdése értelmében nem lehet magasabb a fent kiszámított károkozási árrésnél

(114)

A párhuzamos szubvenció-ellenes eljárásban kiegyenlítő vámokat is kivetettek az Indiából származó grafitelektród-rendszerekre a 2026/97/EK (6) tanácsi rendelet (a továbbiakban: szubvenció-ellenes alaprendelet) 12. cikke (1) bekezdésének értelmében. Mivel az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdésének értelmében egyetlen termékre sem lehet egyszerre dömpingellenes és kiegyenlítő vámot is kivetni a dömping vagy exporttámogatás miatt előálló egy és ugyanazon helyzet kezelése céljából, szükséges megállapítani, hogy a támogatás összegei és a dömpingkülönbözetek ugyanabból a helyzetből adódnak-e, és ha igen, milyen mértékben.

(115)

A szubvenció-ellenes eljárásban megvizsgált és kiegyenlíthetőnek talált támogatási rendszerek a szubvenció-ellenes alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében exporttámogatásnak minősültek. Ezért az indiai exportáló termelők számára meghatározott ideiglenes dömpingkülönbözetek részben a kiegyenlített exporttámogatások meglétének tudhatók be, és ennek következtében az ideiglenes dömpingellenes vámnak kevesebbnek kell lennie, mint az ebben az eljárásban talált dömpingkülönbözet és a kárkülönbözet mínusz az exporttámogatás hatását ellensúlyozó ideiglenes kiegyenlítő vám.

(116)

Következésképpen, az ideiglenes dömpingellenes vámok az alábbiak szerint alakulnak:

(117)

A rendezett igazgatás érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül a magukat az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül megnevező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, vagy meghallgatást kérhetnek. Továbbá, a vámoknak ezen rendelet céljaihoz történő kivetésére vonatkozó megállapítások ideiglenes jellegűek, és azok egy végleges vám kivetésének céljából ismételten megvizsgálhatóak,