►B

A BIZOTTSÁG (EU) 2017/654 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2016. december 19.)

az (EU) 2016/1628 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak kibocsátási határértékeire és típusjóváhagyására vonatkozó műszaki és általános követelmények tekintetében történő kiegészítéséről

(HL L 102, 2017.4.13., 1. o)

Hivatalos Lap

  Szám

Oldal

Dátum

 M1

A BIZOTTSÁG (EU) 2018/236 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2017. december 20.)

  L 50

1

22.2.2018

1.

az egységnyi térfogatú gáz megfelelő fűtőértékének és az azonos referenciaviszonyok mellett mért relatív sűrűsége négyzetgyökének hányadosa:

2.

„λ-eltolási tényező” vagy „Sλ” : az a kifejezés, amely a motorvezérlő rendszer megkívánt flexibilitását írja le a λ levegőfelesleg-hányados változása esetén, ha a motor a tiszta metántól különböző összetételű gázzal üzemel;

3.

„folyékony üzemmód” : egy vegyes üzemű motor azon szokásos üzemmódja, amelynek során a motor semmilyen üzemállapotban nem használ gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot;

4.

„vegyes üzemmód” : egy vegyes üzemű motor azon szokásos üzemmódja, amelynek során a motor egyes üzemállapotokban egyszerre használ folyékony tüzelőanyagot és gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot;

5.

„részecske-utókezelő rendszer” : olyan kipufogógáz-utókezelő rendszer, amelyet arra terveztek, hogy mechanikai, aerodinamikai, diffúziós vagy inerciális leválasztással csökkentse a szilárd halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátását;

6.

„fordulatszám-szabályozó” : a motorfordulatszámot vagy -terhelést automatikusan szabályozó berendezés vagy szabályozási stratégia; eltér az NRSh kategóriájú motorba épített fordulatszám-korlátozótól, amely kizárólag abból a célból korlátozza a motor maximális fordulatszámát, hogy a motor ne üzemeljen bizonyos határértéket meghaladó fordulatszámon;

7.

„környezeti hőmérséklet” : laboratóriumi környezet (például szűrőmérő helyiség vagy kamra) esetében az adott laboratóriumi környezeten belüli hőmérséklet;

8.

„kibocsátásszabályozási alapstratégia” : olyan kibocsátásszabályozási stratégia, amely a motor teljes üzemi terhelés- és fordulatszám-tartományában mindenkor kifejti hatását, kivéve, ha kibocsátásszabályozási segédstratégia lép életbe;

9.

„reagens” : bármely olyan fogyó vagy nem újratermelődő anyag, amelyre a kipufogógáz-utókezelő rendszer hatékony működéséhez szükség van, illetve amelyet erre használnak;

10.

„kibocsátásszabályozási segédstratégia” : olyan kibocsátásszabályozási stratégia, amely valamely konkrét cél érdekében és a környezeti és/vagy üzemállapotok valamely együttesére válaszként lép életbe, és kizárólag e feltételek fennállásának ideje alatt átmenetileg módosítja a kibocsátásszabályozási alapstratégiát;

11.

„helyes műszaki gyakorlat” : az általánosan elfogadott tudományos és műszaki elveknek, valamint a rendelkezésre álló információknak megfelelő döntések;

12.

„nagy fordulatszám” vagy „nhi” : az a legmagasabb motor-fordulatszám, amelynél a motor a legnagyobb teljesítmény 70 %-át adja le;

13.

„kis fordulatszám” vagy „nlo” : az a legalacsonyabb motor-fordulatszám, amelynél a motor a legnagyobb teljesítmény 50 %-át adja le;

14.

„legnagyobb teljesítmény” vagy „Pmax” : a gyártó által tervezett legnagyobb teljesítmény kW-ban;

15.

„részáramú hígítás” : a kipufogógáz elemzésére szolgáló módszer, amelynek értelmében a teljes kipufogógáz-áramból egy részt le kell választani, majd össze kell keverni megfelelő mennyiségű hígító levegővel, mielőtt elérné a részecske-mintavevő szűrőt;

16.

„eltolódás” : a nullázó jel vagy a kalibráló jel és a mérőeszköz által közvetlen azután kijelzett érték közötti eltérés, hogy a berendezést kibocsátásvizsgálat során használták;

17.

„mérési tartomány kalibrálása” : egy mérőkészülék oly módon történő beállítása, hogy megfelelő választ adjon a készülék mérési tartománya vagy várt használati tartománya legnagyobb értékének 75–100 %-át képviselő hitelesítő etalonra;

18.

„mérésitartomány-kalibráló gáz” : a gázelemzők mérési tartományának kalibrálására használt, tisztított gázkeverék;

19.

„HEPA-szűrő” : olyan, nagy hatásfokú levegőszűrők, amelyek kezdeti névleges részecskeeltávolítási hatásfoka 99,97 % az ASTM F 1471–93 szabványt követve;

20.

„kalibrálás” : a mérési rendszer által kijelzett értékek bemeneti jelhez való beállítása oly módon, hogy azok meghatározott referenciajelek tartományával összhangban legyenek;

21.

„fajlagos kibocsátások” : a g/kWh-ban kifejezett kibocsátott tömegek;

22.

„kezelői parancs” : a motor kezelője által a motor teljesítményének szabályozása érdekében alkalmazott bevitel;

23.

„a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám” : a gyártó által tervezett, a motorról levehető legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám;

24.

„a motor által szabályozott fordulatszám” : beépített fordulatszám-szabályozó által szabályozott üzemi motorfordulatszám;

25.

„nyitott forgattyúsházból származó kibocsátások” : egy motor forgattyúsházából közvetlenül a környezetbe irányuló bármely kibocsátás;

26.

„szonda” : az átvezető cső azon első szakasza, amely a mintát a mintavevő rendszer következő eleméhez továbbítja;

27.

„vizsgálati intervallum” : egy olyan időszak, amely alatt meghatározzák a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátásokat;

28.

„nullázó gáz” : olyan gáz, amely a gázelemző készülékbe bevezetve nulla értéket eredményez;

29.

„nullázott” : a mérőkészülék úgy van beállítva, hogy nullapontválaszt adjon a nulla hitelesítő etalonra, például tisztított nitrogénre vagy tisztított levegőre;

30.

„változó fordulatszámú, nem közúti, állandósult állapotú vizsgálati ciklus” (a továbbiakban: változó fordulatszámú NRSC) : az állandó fordulatszámú NRSC-től eltérő, nem közúti, állandósult állapotú vizsgálati ciklus;

31.

„állandó fordulatszámú, nem közúti, állandósult állapotú vizsgálati ciklus” (a továbbiakban: állandó fordulatszámú NRSC) : valamely következő, az (EU) 2016/1628 rendelet IV. mellékletében meghatározott nem közúti, állandósult állapotú vizsgálati ciklus: D2, E2, G1, G2 vagy G3;

32.

„mérésaktualizálás” : az a gyakoriság, amellyel az elemzőberendezés új, aktuális értékeket ad;

33.

„kalibráló gáz” : a gázelemzők kalibrálására használt, tisztított gázkeverék;

34.

„sztöchiometrikus” : a levegő és a tüzelőanyag azon aránya, amelynél a tüzelőanyag teljes mértékű oxidálódása esetén nem maradna sem tüzelőanyag, sem oxigén;

35.

„tárolóközeg” : részecskeszűrő, mintavevő zsák vagy bármilyen más, tételes mintavételre használt tárolóeszköz;

36.

„teljes áramú hígítás” : az a módszer, amely szerint a kipufogógáz-áramot összekeverik hígító levegővel, mielőtt mintát vennének a hígított kipufogógáz áramából az elemzéshez;

37.

„tűrés” : az az intervallum, amelyen belül az egy mennyiséghez tartozó mért értékek 95 %-a elhelyezkedik, míg a fennmaradó 5 %-uk eltérhet ettől a toleranciaintervallumtól;

38.

„karbantartási üzemmód” : a vegyes üzemű motor olyan különleges üzemmódja, amelynek célja javítás vagy a nem közúti mozgó gép forgalomból való eltávolítása, ha a vegyes üzemű motor működésképtelen.

1.1.

EU-típusjóváhagyás kérelmezésekor a gyártók az alábbi lehetőségek közül választhatnak a motor tüzelőanyag-tartományát illetően:

1.2.

A tüzelőanyag-tartomány tekintetében szabványos motoroknak az 1.2.1–1.2.4. pontban meghatározott követelményeknek kell megfelelniük.

1.3.

A tüzelőanyag-specifikus (ED 95 vagy E 85) motoroknak az 1.3.1. és 1.3.2. pontban meghatározott követelményeknek kell megfelelniük.

2.1.

EU-típusjóváhagyás kérelmezésekor a gyártók az alábbi lehetőségek közül választhatnak a motor tüzelőanyag-tartományát illetően:

2.2.

A földgáz-/biometán-, az LPG- és a vegyes üzemű motorok EU-típusjóváhagyására vonatkozó követelményeket összefoglaló táblázatokat az 1. függelék tartalmazza.

2.3.

2.4.

A tüzelőanyag-tartomány tekintetében korlátozott motoroknak a 2.4.1–2.4.3. pontban meghatározott előírásoknak kell megfelelniük.

2.4.1.   H tartományú vagy L tartományú gázokkal való üzemelésre kialakított sűrítettföldgáz-motorok

2.4.2.   Egy meghatározott összetételű gázzal történő üzemelésre kialakított földgáz- vagy LPG-motorok

2.5.

A cseppfolyósított földgázzal (LNG)/cseppfolyósított biometánnal üzemelő tüzelőanyag-specifikus motoroknak meg kell felelniük a 2.5.1–2.5.2. pontokban meghatározott követelményeknek.

2.5.1.   Cseppfolyósított földgázzal (LNG)/cseppfolyósított biometánnal üzemelő tüzelőanyag-specifikus motorok

2.5.2.   Cseppfolyósított földgázzal (LNG) üzemelő tüzelőanyag-specifikus motorok

2.6.

2.7.

Vegyes üzemű motortípus vagy motorcsalád EU-típusjóváhagyásának megszerzéséhez a gyártónak:

1.1.

„minőségirányítási rendszer” : azon összefüggő vagy egymásra ható elemek, amelyeket a szervezetek a minőségügyi szabályzatok végrehajtásának és a minőségügyi célok teljesítésének irányítására és ellenőrzésére használnak;

1.2.

„ellenőrzés” : az annak értékelésére használt információgyűjtési folyamat, hogy az ellenőrzési kritériumokat mennyiben megfelelően használják; az ellenőrzés legyen objektív, pártatlan és független, és az ellenőrzési folyamat legyen módszeres és dokumentált;

1.3.

„korrekciós intézkedések” : problémamegoldási eljárás, amelyet a megfelelés hiányát vagy a nem kívánatos állapotot előidéző ok megszüntetése érdekében végzett és az ismételt előfordulás megelőzése érdekében kialakított további lépések követnek;

2.1.

A gyártásmegfelelőség ellenőrzésére szolgáló intézkedések célja annak biztosítása, hogy mindegyik motor megfeleljen a jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó előírásoknak, valamint a teljesítmény- és jelölési követelményeknek.

2.2.

Az eljárások elválaszthatatlanul magukban foglalják a „kezdeti értékelés”-ként említett és a 3. szakaszban meghatározott, a minőségirányítási rendszerekre vonatkozó értékelést, valamint a „termékek megfelelőségét biztosító intézkedések”-ként említett és a 4. szakaszban meghatározott felülvizsgálatot és gyártással kapcsolatos ellenőrzést.

3.1.

A jóváhagyó hatóságnak az EU-típusjóváhagyás megadása előtt ellenőriznie kell a gyártó által a hatékony ellenőrzés biztosítása céljából meghatározott, kielégítő intézkedések és eljárások meglétét, hogy a motorok a gyártás során megfeleljenek a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak.

3.2.

A kezdeti értékelésre az EN ISO 19011:2011 szabványban meghatározott, a minőség- és/vagy környezeti irányítási rendszerek ellenőrzésére vonatkozó útmutató alkalmazandó.

3.3.

A jóváhagyó hatóságnak megfelelőnek kell találnia a kezdeti értékelést és a 4. szakasz szerinti, a termékek megfelelőségét biztosító kezdeti intézkedéseket, szükség szerint figyelemmel a 3.3.1–3.3.3. pontban meghatározott intézkedések egyikére, vagy adott esetben részben vagy egészben az intézkedések kombinációjára.

4.1.

Az (EU) 2016/1628 rendelet, e felhatalmazáson alapuló rendelet, az (EU) 2017/655 felhatalmazáson alapuló rendelet és az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet szerint EU-típusjóváhagyásban részesített motorokat úgy kell gyártani, hogy az e mellékletben, az (EU) 2016/1628 rendeletben, valamint az említett, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási rendeletekben foglalt követelményeket teljesítve megfeleljenek a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak.

4.2.

Az (EU) 2016/1628 rendelet, valamint az ugyanazon rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok szerinti EU-típusjóváhagyás megadása előtt a jóváhagyó hatóság ellenőrzi, hogy sor került-e a megfelelő intézkedésekre, és írásban rögzítve rendelkezésre állnak-e a vizsgálati eljárások, minden jóváhagyás tekintetében a gyártóval egyeztetve, amelyet követően az ilyen vizsgálatokat és kapcsolódó ellenőrzéseket rendszeres időközönként végre kell hajtani a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak való folyamatos megfelelés ellenőrzése céljából, ideértve adott esetben az (EU) 2016/1628 rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási jogi aktusokban meghatározott vizsgálatokat.

4.3.

Az EU-típusjóváhagyás jogosultja:

4.4.

Ha a 4.3.6. pontban említett további vizsgálat és ellenőrzés eredménye a jóváhagyó hatóság véleménye szerint nem kielégítő, a gyártónak korrekciós intézkedésekkel kell gondoskodnia arról, hogy a gyártásmegfelelőség a hatóság számára hitelt érdemlően a lehető leghamarabb helyreálljon.

5.1.

Az EU-típusjóváhagyást megadó hatóság időszakos ellenőrzések keretében bármikor ellenőrizheti az egyes termelőüzemekben alkalmazott gyártásmegfelelőség-ellenőrzési módszereket. A gyártónak ebből a célból lehetővé kell tennie a gyártási, műszaki ellenőrzési, vizsgálati, tárolási helyekre és forgalmazási létesítményekbe történő belépést, és rendelkezésre kell bocsátania minden szükséges információt a minőségirányítási rendszer dokumentációja és nyilvántartásai tekintetében.

5.2.

A vizsgálatok vagy ellenőrzések adatait és a gyártási nyilvántartásokat minden felülvizsgálatkor hozzáférhetővé kell tenni az ellenőr számára; különösen azoknak az ellenőrzéseknek vagy dokumentált vizsgálatoknak az eredményeit, amelyek a 4.2. pont alapján szükségesek.

5.3.

Az ellenőr véletlenszerűen mintákat vehet, amelyeket a gyártó laboratóriumában vagy a műszaki szolgálat telephelyén megvizsgál, amely esetben csak fizikai vizsgálatok végezhetők el. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzéseinek eredményei alapján határozható meg.

5.4.

Ha az ellenőrzés szintje elégtelennek látszik, vagy ha szükségesnek tűnik ellenőrizni az 5.2. bekezdés alkalmazásában elvégzett vizsgálatok érvényességét, illetve másik jóváhagyó hatóság vagy valamely piacfelügyeleti hatóság arra vonatkozó indokolt kérelmet nyújt be, akkor az ellenőrnek mintákat kell vennie, amelyeket a gyártó laboratóriumában kell bevizsgálni vagy a műszaki szolgálathoz kell beküldeni, hogy fizikai vizsgálatokat végezzen a 6. szakaszban, az (EU) 2016/1628 rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási jogi aktusokban foglalt követelmények szerint.

5.5.

Amennyiben a műszaki ellenőrzés vagy a felülvizsgálat során a jóváhagyó hatóság vagy másik tagállam jóváhagyó hatósága az (EU) 2016/1628 rendelet 39. cikkének (3) bekezdésére figyelemmel hiányosságokat állapít meg, a jóváhagyó hatóság biztosítja, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek a gyártás megfelelőségének helyreállítására, amilyen gyorsan az lehetséges.

6.1.

A gyártásmegfelelőségi ellenőrzés 5.4. vagy 5.5. pontban említett nem megfelelő szintje esetén a gyártás megfelelőségét az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet IV. mellékletében meghatározott EU-típusbizonyítványban szereplő leírás alapján, kibocsátásvizsgálattal kell ellenőrizni.

6.2.

A 6.3. pont eltérő rendelkezése hiányában a következő eljárást kell alkalmazni:

6.3.

A 6.2.1. ponttól eltérve a következő eljárást kell alkalmazni azokra a motortípusokra, amelyek Unión belüli éves értékesítési volumene 100 egység alatt van:

6.4.

Mindezek a vizsgálatok a megfelelő, kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyagokkal végezhetők el. A gyártó kérésére azonban a IX. mellékletben leírt referencia-tüzelőanyagokat kell használni. Ez azt jelenti, hogy az I. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatokat mindegyik gázmotoron legalább két referencia-tüzelőanyaggal kell elvégezni, kivéve a tüzelőanyag-specifikus EU-típusjóváhagyással rendelkező gázmotorokat, amelyek esetében csak egy referencia-tüzelőanyag szükséges. Több gáz-halmazállapotú referencia-tüzelőanyag használata esetén az eredményeknek igazolniuk kell, hogy a motor mindegyik tüzelőanyaggal megfelel a határértékeknek.

6.5.

Ha a kereskedelmi forgalomban levő tüzelőanyag használatakor a gázmotorok (a vegyes üzemű motorokat is beleértve) megfelelését illetően vita alakulna ki, a vizsgálatokat minden olyan referencia-tüzelőanyaggal el kell végezni, amellyel az alapmotort vizsgálták, valamint a gyártó kérésére azzal az I. melléklet 2.3.1.1.1., 2.3.2.1. és 2.4.1.2. pontjában említett esetleges további harmadik tüzelőanyaggal, amellyel az alapmotort vizsgálhatták. Adott esetben az eredményt az I. melléklet 2.3.3., 2.3.4.1. és 2.4.1.3. pontjában leírt megfelelő „r”, „r a” vagy „r b” viszonyszámot alkalmazva át kell számítani. Ha az r, r a vagy r b kisebb egynél, nem kell korrekciót végezni. A mért és adott esetben a számított eredményeknek igazolniuk kell, hogy a motor minden vonatkozó tüzelőanyaggal (például földgáz-/biometánmotorok esetében az 1., 2. és adott esetben 3. tüzelőanyaggal, LPG-motorok esetében pedig az A. és B. tüzelőanyaggal) megfelel a határértékeknek.

2.1. ábra

A gyártásmegfelelőség vizsgálatának folyamatábrája

Legyen

:

n = a próbadarabok száma.

1.1.

„öregítési ciklus” : a nem közúti mozgó gép vagy a motor tartampróba ideje alatt végrehajtandó működtetése (fordulatszám, terhelés, teljesítmény);

1.2.

„kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészek” : a kipufogógáz-utókezelő rendszer, az elektronikus motorvezérlő egység és a kapcsolódó érzékelők és működtetők, valamint kipufogógáz-visszavezető rendszer, beleértve az összes kapcsolódó szűrőt, hűtőt, szabályozószelepet és csőrendszert;

1.3.

„kibocsátással kapcsolatos kritikus karbantartás” : a motor kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészein elvégzendő karbantartás;

1.4.

„kibocsátással kapcsolatos karbantartás” : olyan karbantartás, mely érdemben befolyásolja a kibocsátást, vagy amely a rendes használat során valószínűleg befolyásolja a nem közúti mozgó gép vagy a motor kibocsátáscsökkentési teljesítményét;

1.5.

„utókezelő rendszer szerinti motorcsalád” : olyan motoroknak a gyártó által kialakított csoportja, amelyek megfelelnek egy motorcsalád definíciójának, de amelyeket ezen túlmenően a motorcsaládok hasonló kipufogógáz-utókezelő rendszert alkalmazó családjába soroltak;

1.6.

„kibocsátással nem kapcsolatos karbantartás” : olyan karbantartás, amely érdemben nem befolyásolja a kibocsátást, vagy amely a rendes használat során nem fejt ki tartós hatást a nem közúti mozgó gép vagy a motor kibocsátásának romlására.

1.7.

„tartampróba” : az utókezelő rendszer szerinti motorcsalád romlási tényezőinek meghatározása tekintetében az öregítési ciklus és az összesített használati időszak;

2.1.

Ez a melléklet a romlási tényezőknek a motortípusok vagy motorcsaládok EU-típusjóváhagyásához és a gyártás megfelelőségének megállapításához történő meghatározása céljából a tartampróba alatt vizsgálandó motorok kiválasztására szolgáló eljárásokat határozza meg. A romlási tényezőket a VI. melléklet szerint kell alkalmazni a mért kibocsátásra, és a VII. mellékletnek megfelelően, a 3.2.7., illetve a 4.3. pontban meghatározott eljárást követve kell kiszámítani.

2.2.

A romlás meghatározására elvégzett tartampróbákon vagy szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatokon a jóváhagyó hatóságnak nem kell részt vennie.

2.3.

Ez a melléklet részletesen leírja a motorokon a tartampróba alatt elvégzendő vagy elvégezhető, kibocsátással kapcsolatos és kibocsátással nem kapcsolatos karbantartásokat is. Az ilyen karbantartásnak meg kell felelnie a használatban lévő motorokon végzett karbantartásnak, és erről tájékoztatni kell az új motorok végfelhasználóit.

3.1.1.

A kibocsátástartóssági időtartam romlási tényezőinek meghatározása céljából szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatra az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet IX. mellékletének 2. szakaszában meghatározott motorcsaládból választanak ki motorokat.

3.1.2.

Különböző motorcsaládokból származó motorokból is kialakíthatók motorcsaládok, az alkalmazott kipufogógáz-utókezelő rendszer alapján. Annak érdekében, hogy a különböző hengerkonfigurációjú, de a kipufogógáz-utókezelő rendszer vonatkozásában hasonló műszaki specifikációjú és beépítésű motorokat ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba lehessen besorolni, a gyártónak olyan adatokat kell szolgáltatnia a jóváhagyó hatóság számára, amelyek bizonyítják, hogy az ilyen motorok kibocsátáscsökkentési teljesítménye hasonló.

3.1.3.

A motor gyártójának ki kell választania egy, az utókezelő rendszer szerinti, a 3.1.2. pont szerint meghatározott motorcsaládot reprezentáló motort a 3.2.2. pontban említett tartampróba alatti vizsgálatra, és ezt a vizsgálat megkezdése előtt jelentenie kell a jóváhagyó hatóságnak.

3.1.4.

Ha a jóváhagyó hatóság úgy határoz, hogy az utókezelő rendszer szerinti motorcsalád legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátását egy másik vizsgált motor jobban jellemezheti, a felhasználandó vizsgált motort a jóváhagyó hatóságnak és a motor gyártójának közösen kell kiválasztania.

3.2.1.1.

A gyártó kérésére a jóváhagyó hatóság engedélyezheti a 3.2.2–3.2.5. pontban megállapított eljárásoktól eltérő eljárással meghatározott romlási tényezők alkalmazását. Ebben az esetben a gyártónak a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy az alkalmazott eljárások nem kevésbé szigorúak, mint a 3.2.2–3.2.5. pontban megállapított eljárások.

3.2.2.1.1.

A gyártónak a helyes műszaki megítélés szerint kell meghatároznia a motorok tekintetében a tartampróba és az öregítési ciklus formáját és tartamát.

3.2.2.1.2.

A gyártónak az alábbiak szerint kell meghatároznia az alkalmazandó ciklusok során a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás méréséhez használt vizsgálati pontokat:

3.2.2.1.3.

Az indulási ponton és a kibocsátástartóssági időtartam végpontján a 3.2.5.1. pont szerint számított vagy a 3.2.2.1.2.2. pont szerint közvetlenül mért kibocsátási értékeknek a motorcsaládra vonatkozó határértékek közé kell esniük. A közbenső vizsgálati pontokon mért egyes kibocsátási eredmények ugyanakkor túlléphetik a kibocsátási határértékeket.

3.2.2.1.4.

Azon motorkategóriák vagy -alkategóriák esetében, amelyekre NRTC vonatkozik, vagy azon NRS kategóriájú vagy alkategóriájú motorok esetében, amelyekre a nagy szikragyújtású motorokra vonatkozó nem közúti tranziens ciklus („LSI-NRTC”) vonatkozik, gyártó a jóváhagyó hatóság hozzájárulását kérheti ahhoz, hogy minden vizsgálati ponton csak egy vizsgálati ciklust (esettől függően a melegindításos NRTC- vagy LSI-NRTC-vizsgálatot, illetve az NRSC-vizsgálatot) futtasson, a másik vizsgálati ciklust pedig csak a tartampróba kezdetén és végén futtassa le.

3.2.2.1.5.

Azon motorkategóriák vagy -alkategóriák esetében, amelyekre vonatkozóan nem szerepel nem közúti tranziens ciklus az (EU) 2016/1628 rendelet IV. mellékletében, csak az NRSC-ciklust kell lefuttatni az egyes vizsgálati pontokon.

3.2.2.1.6.

A különböző utókezelő rendszer szerinti motorcsaládok tartampróbái különbözhetnek egymástól.

3.2.2.1.7.

A tartampróbák rövidebbek lehetnek a kibocsátástartóssági időtartamnál, de nem lehetnek rövidebbek az (EU) 2016/1628 rendelet V. mellékletében megadott, vonatkozó kibocsátástartóssági időtartam legalább egynegyedénél.

3.2.2.1.8.

A tartampróba tüzelőanyag-fogyasztás alapján történő kiigazításával megengedett a gyorsított öregítés. A kiigazításnak a használat közbeni jellemző tüzelőanyag-fogyasztás és az öregítési ciklus alatti tüzelőanyag-fogyasztás arányát kell alapul vennie, de az öregítési ciklus alatti tüzelőanyag-fogyasztás legfeljebb 30 %-kal haladhatja meg a használat közbeni jellemző tüzelőanyag-fogyasztást.

3.2.2.1.9.

A jóváhagyó hatóság jóváhagyásával a gyártó más gyorsított öregítési módszereket is használhat.

3.2.2.1.10.

A tényleges tartampróbát részletesen ismertetni kell a EU-típusjóváhagyásra irányuló kérelemben, és a vizsgálat megkezdése előtt jelenteni kell a jóváhagyó hatóságnak.

3.2.2.2.

Ha a jóváhagyó hatóság úgy dönt, hogy további méréseket kell végezni a gyártó által kiválasztott pontok között, akkor erről értesítenie kell a gyártót. A tartampróba módosított programját a gyártó készíti el és a jóváhagyó hatóság hagyja jóvá.

3.2.3.1.1.

A gyártónak az utókezelő rendszer szerinti minden egyes motorcsaládra meg kell határoznia a nem közúti mozgó gép vagy a motor azon üzemóraszámát, amely után az utókezelő rendszer működése stabilizálódik. A jóváhagyó hatóság kérésére a gyártó az ennek meghatározásához használt adatokat és elemzéseket rendelkezésre bocsátja. A gyártó ettől eltérően a motor-utókezelő rendszer stabilizálása érdekében 60–125 órán át vagy ennek megfelelő ideig az öregítési cikluson át is járathatja a motort vagy a nem közúti mozgó gépet.

3.2.3.1.2.

A 3.2.3.1.1. pontban meghatározott stabilizálási időszak végét kell a tényleges tartampróba kezdetének tekinteni.

3.2.3.2.1.

A stabilizálás után a motort a 3.2.2. pontban ismertetett módon a gyártó által választott tényleges tartampróba szerint kell járatni. A tartampróba alatt a gyártó által megadott, illetve adott esetben a jóváhagyó hatóság által a 3.2.2.2. pontnak megfelelően meghatározott időközönként a motor gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátását a motorkategóriára vonatkozó melegindításos NRTC- és NRSC-ciklusokkal vagy LSI-NRTC- és NRSC-ciklusokkal kell vizsgálni az (EU) 2016/1628 rendelet IV. mellékletében foglaltak szerint.

A gyártó a szennyezőanyag-kibocsátásokat a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt is lemérheti, a kipufogógáz-utókezelő rendszer utáni szennyezőanyag-kibocsátásoktól függetlenül.

Ha a 3.2.2.1.4. pontnak megfelelően megállapodás született arról, hogy az egyes vizsgálati pontokon csak egy vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) futtatnak le, akkor a másik vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) a tartampróba kezdetén és végén kell lefuttatni.

A 3.2.2.1.5. pont szerint azon motorkategóriák vagy -alkategóriák esetében, amelyekre vonatkozóan nem szerepel nem közúti tranziens ciklus az (EU) 2016/1628 rendelet IV. mellékletében, csak az NRSC-ciklust kell lefuttatni az egyes vizsgálati pontokon.

3.2.3.2.2.

A tartampróba alatt a motoron a karbantartást a 3.4. pontnak megfelelően kell elvégezni.

3.2.3.2.3.

A tartampróba alatt nem tervezett karbantartást is lehet végezni a motoron vagy a nem közúti mozgó gépen, például, ha a gyártó szokásos diagnosztikai rendszere olyan problémát észlelt, amely hibát jelzett volna a nem közúti mozgó gép üzemeltetőjének.

3.2.4.1.

A tartampróba során végzett valamennyi kibocsátásmérés (melegindításos NRTC, LSI-NRTC és NRSC) eredményét a jóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátani. Ha egy kibocsátási vizsgálatot érvénytelennek nyilvánítanak, a gyártónak indokolnia kell, hogy miért lett érvénytelen a vizsgálat. Ilyen esetben a tartampróba következő 100 óráján belül másik kibocsátásmérési sorozatot kell lefolytatni.

3.2.4.2.

A gyártónak nyilvántartásában a tartampróba alatt végzett kibocsátásmérésre és a motort érintő karbantartásra vonatkozó minden információt meg kell őriznie. Ezeket az információkat a tartampróba során végzett szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálati eredményekkel együtt be kell nyújtania a jóváhagyó hatósághoz.

3.2.5.1.

A 3.2.2.1.2.1. vagy a 3.2.2.1.2.3. pont szerinti tartampróba során a melegindításos NRTC-, LSI-NRTC- és NRSC-vizsgálatokkal mért valamennyi szennyező anyag esetében és valamennyi vizsgálati ponton mért összes vizsgálati eredmény alapján „legjobban illeszkedő” lineáris regresszióanalízist kell végezni. Az egyes szennyező anyagokra vonatkozóan kapott minden vizsgálati eredményt eggyel több tizedesjegyig kell megadni, mint ahány tizedesjegyig az adott motorcsaládra az adott szennyező anyag tekintetében vonatkozó határértéket megadták.

Amennyiben a 3.2.2.1.4. vagy a 3.2.2.1.5. pontnak megfelelően minden vizsgálati ponton csak egy vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) folytatnak le, a regresszióanalízist csak az összes vizsgálati ponton végzett vizsgálati ciklus eredményei alapján kell elvégezni.

A gyártó kérheti a jóváhagyó hatóság előzetes jóváhagyását a nem lineáris regresszióhoz.

3.2.5.2.

Az egyes szennyező anyagok kibocsátási értékei a tartampróba kezdetén és a vizsgált motorra vonatkozó kibocsátástartóssági időtartam végpontján valamely alábbi módszerrel állapíthatók meg:

Amennyiben ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba tartozó, de eltérő kibocsátástartóssági időtartammal rendelkező motorcsaládok kibocsátási értékeit használják, valamennyi kibocsátástartóssági időtartam végpontjához tartozó kibocsátási értéket újra kell számolni a 3.2.5.1. pontban meghatározott regressziós egyenlet extrapolációjával vagy interpolációjával.

3.2.5.3.

A romlási tényező (DF) minden szennyező anyagra vonatkozóan a kibocsátástartóssági időtartam végpontján és a tartampróba kezdetén tervezett kibocsátási értékek aránya (multiplikatív romlási tényező).

A gyártó kérheti a jóváhagyó hatóság előzetes jóváhagyását ahhoz, hogy minden egyes szennyező anyagra additív romlási tényezőt alkalmazhasson. Az additív romlási tényező a kibocsátástartóssági időtartam végpontján és a tartampróba kezdetén számított kibocsátási értékek különbsége.

Az 3.1. ábrán a romlási tényezők lineáris regresszióval történő meghatározására látható példa az NOx-kibocsátásra vonatkozóan.

Ugyanazon szennyezőanyag-csoporton belül a multiplikatív és az additív romlási tényezők egyidejű alkalmazása nem megengedett.

Ha a számítások a multiplikatív romlási tényezőre vonatkozóan 1,00-nél kisebb, vagy az additív romlási tényezőre vonatkozóan 0,00-nál kisebb értéket eredményeznek, akkor a romlási tényezőnek 1,0-nek, illetve 0,00-nak kell lennie.

Ha a 3.2.2.1.4. pontnak megfelelően megállapodás született arról, hogy minden vizsgálati ponton csak egy vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) futtatnak le, és a másik vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) csak a tartampróba kezdetén és végén futtatják le, a többi vizsgálati ciklusra is alkalmazni kell az arra a vizsgálati ciklusra számított romlási tényezőt, amelyet minden vizsgálati ponton lefuttattak.

3.2.6.1.

A romlási tényezők tartampróbával való meghatározásának alternatívájaként a motorgyártók a 3.1. táblázatban szereplő rögzített multiplikatív romlási tényezőket is használhatják.

Rögzített additív romlási tényezők nem adhatók meg. A rögzített multiplikatív romlási tényezők nem válthatók át additív romlási tényezőre.

A PN esetében a 0,0 értékű additív romlási tényező vagy 1,0 multiplikatív romlási tényező alkalmazható annak az előző romlási tényezős vizsgálatnak az eredményeivel összefüggésben, amellyel nem sikerült megállapítani a PN értékét, feltéve, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:

3.2.6.2.

Rögzített romlási tényezők alkalmazása esetén a gyártónak megingathatatlan bizonyítékokkal kell a jóváhagyó hatóságnak szolgálnia arról, hogy ésszerűen elvárható, hogy a kibocsátásszabályozó alkatrészek a rögzített tényezőkhöz tartozó kibocsátástartóssággal rendelkezzenek. A bizonyíték alapulhat a terv elemzésén, vizsgálatokon vagy ezek kombinációján.

3.2.7.1.

A motoroknak a romlási tényezőknek a VI. mellékletnek megfelelően mért vizsgálati eredményekre (a részecskék és az egyes gázok ciklustól függően súlyozott, fajlagos kibocsátása) történő alkalmazását követően minden egyes szennyező anyag tekintetében meg kell felelniük a motorcsaládra vonatkozó szennyezőanyag-kibocsátási határértékeknek. A romlási tényező (DF) típusától függően a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

A ciklustól függően súlyozott, fajlagos kibocsátás adott esetben magában foglalhatja az időszakos regenerálás miatt alkalmazott kiigazítást.

3.2.7.2.

A multiplikatív NOx + CH romlási tényezőre vonatkozóan külön CH és NOx romlási tényezőket kell meghatározni, és a rosszabbodó kibocsátási szinteknek a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat eredményéből történő kiszámításakor azokat külön kell alkalmazni, mielőtt a kibocsátási határértéknek való megfelelés megállapítására a kapott leromlott NOx- és CH-értékeket összeadnák.

3.2.7.3.

A gyártó a valamely utókezelő rendszer szerinti motorcsaládra meghatározott romlási tényezőit olyan motorra is átviheti, mely nem tartozik ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba. Ilyen esetben a gyártónak igazolnia kell a jóváhagyó hatóság előtt, hogy arra a motorra, amelyre az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládot eredetileg bevizsgálták, és arra a motorra, amelyre a romlási tényezőket átviszik, ugyanolyan műszaki specifikációk és nem közúti mozgó gépbe való beépítési követelmények vonatkoznak, és az ilyen motor kibocsátása is hasonló.

Amennyiben a romlási tényezőket olyan motorra viszik át, amely eltérő kibocsátástartóssági időtartammal rendelkezik, újra kell számolni a romlási tényezőket a vonatkozó kibocsátástartóssági időtartamnak megfelelően a 3.2.5.1. pontban meghatározott regressziós egyenlet extrapolációjával vagy interpolációjával.

3.2.7.4.

Valamennyi vizsgálati ciklusban, valamennyi szennyező anyagra vonatkozó romlási tényezőt fel kell jegyezni az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet VI. mellékletének 1. függelékében meghatározott vizsgálati jegyzőkönyvben.

3.3.1.

A gyártásmegfelelőség szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében történő ellenőrzése a II. melléklet 6. szakasza alapján történik.

3.3.2.

A gyártó a szennyezőanyag-kibocsátásokat a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt is lemérheti, az EU-típusjóváhagyási vizsgálat elvégzésével egyidejűleg. E célra a gyártó meghatározhat nem hivatalos romlási tényezőket külön az utókezelő rendszer nélküli motorra és külön az utókezelő rendszerre, amelyeket segítségként felhasználhat a sorozatgyártás ellenőrzéséhez.

3.3.3.

Az EU-típusjóváhagyás céljaira csak a 3.2.5. vagy a 3.2.6. pont szerint meghatározott romlási tényezőket kell rögzíteni az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet VI. melléklet 1. függelékében meghatározott vizsgálati jegyzőkönyvben.

3.4.1.1.

A tartampróba végrehajtásához a motor működése közben elvégzendő, kibocsátással kapcsolatos tervezett karbantartásnak azonos időközönként kell megtörténnie, mint ahogyan azt az új, nem közúti mozgó gépek vagy új motorok végfelhasználói számára adott gyártói karbantartási utasításban megadták. Ezt a tervezett karbantartást a tartampróba alapján szükség esetén módosítani lehet, azzal a feltétellel, hogy olyan művelet nem törölhető a karbantartási tervből, amelyet a vizsgált motoron már elvégeztek.

3.4.1.2.

Minden, a motor működési hibájának megelőzését célzó, a kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészeken a kibocsátástartóssági időtartam során rendszeres időközönként végzett beállítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a kibocsátásszabályozási rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben megengedett. El kell kerülni, hogy a kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészek tervszerű cseréje a rutinszerűen cserélhető alkatrészektől eltekintve szükségessé váljon a tartampróba alatt és bizonyos motorüzemidő elteltével. Ezzel összefüggésben a rendszeres megújításhoz használt karbantartási fogyóeszközök vagy bizonyos motor-üzemóránként tisztítást igénylő alkatrészek minősülnek rutinszerűen cserélhető alkatrészeknek.

3.4.1.3.

A tervezett karbantartásra vonatkozó követelményeket a jóváhagyó hatóságnak az EU-típusjóváhagyás megadása előtt jóvá kell hagynia, és a vevőnek átadott felhasználói kézikönyvnek tartalmaznia kell. A jóváhagyó hatóság nem tagadhatja meg az ésszerű és műszakilag szükséges karbantartási követelmények – egyebek mellett az 1.6.1.4. pontban foglaltak – jóváhagyását.

3.4.1.4.

A motorgyártónak a tartampróbára vonatkozóan pontosan meg kell határoznia a beállítást, a tisztítást és a karbantartást (ha szükséges), valamint a következők tervszerű cseréjét:

3.4.1.5.

A kibocsátással kapcsolatos kritikus tervezett karbantartást csak akkor kell elvégezni, ha arra használat közben szükség van, és erről értesítik a motor vagy nem közúti mozgó gép végfelhasználóját.

3.5.1.

A tartampróba során való vizsgálatra kiválasztott motor alkatrészeinek javítását csak alkatrészhiba vagy a motor működési hibája esetén szabad elvégezni. Magának a motornak, a kibocsátásszabályozási rendszernek vagy a tüzelőanyag-rendszernek a javítása nem megengedett, kivéve a 3.5.2. pontban meghatározott mértékben.

3.5.2.

Ha a motor, annak kibocsátásszabályozási rendszere vagy tüzelőanyag-rendszere a tartampróba során meghibásodik, a tartampróbát érvénytelennek kell tekinteni, és új motorral új tartampróbát kell kezdeni.

Az előző bekezdés nem alkalmazandó, ha a meghibásodott alkatrészeket lecserélik olyan egyenértékű alkatrészekre, amelyeket hasonló óraszámú tartampróbának vetettek alá.

4.1.

A kibocsátástartóssági időtartam vonatkozó kategóriáját és a megfelelő romlási tényezőt e 4. szakasz szerint kell megállapítani.

4.2.

Egy motorcsalád akkor tekinthető úgy, hogy megfelel az egy motor-alkategóriára vonatkozó határértékeknek, ha a motorcsaládot reprezentáló összes motor kibocsátásvizsgálati eredményeinek – a 2. szakaszban meghatározott romlási tényezőkkel való szorzással korrigált – értékei nem haladják meg az adott motor-alkategóriára érvényes határértékeket. Ha azonban a motorcsaládot reprezentáló egy vagy több motor kibocsátásvizsgálati eredményeinek – a 2. szakaszban meghatározott romlási tényezőkkel való szorzással korrigált – egy vagy több értéke magasabb az adott motor-alkategóriára érvényes egy vagy több kibocsátási határértéknél, akkor úgy tekintendő, hogy a motorcsalád nem felel meg az adott motor-alkategóriára érvényes határértékeknek.

4.3.

A romlási tényezőket a következőképpen kell meghatározni:

A megfelelő vizsgálati ciklusban valamennyi szennyező anyagra vonatkozó romlási tényezőt fel kell jegyezni az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet VII. mellékletének 1. függelékében meghatározott vizsgálati jegyzőkönyvben.

A következő nem kizárólagos felsorolás a tervezési mód és a technológia csoportosítását adja meg.

4.4.

1.1.

E melléklet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat és rövidítéseket kell alkalmazni:

1.2.

A 2. cikk (7) bekezdése ellenére a laboratóriumi környezettől eltérő környezetekkel összefüggésben környezeti hőmérsékletre való hivatkozás esetén a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

2.1.

Ez a 2. szakasz azokra az NRE, NRG, IWP, IWA, RLL és RLR kategóriájú, elektronikus vezérlésű motorokra vonatkozik, amelyek megfelelnek az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletben meghatározott, „V. szakasz” szerinti kibocsátási határértékeknek, és amelyeknél a befecskendezendő tüzelőanyag mennyiségét és a befecskendezés idejét elektronikus vezérlés határozza meg, vagy elektronikus vezérlés kapcsolja be, kapcsolja ki vagy modulálja az NOx csökkentésére szolgáló kibocsátásszabályozási rendszert.

2.2.

2.3.

2.4.

A szabályozási feltételek azt a tengerszint feletti magasságot, környezeti hőmérsékletet és hűtőközeg-tartományt állapítják meg, amely meghatározza, hogy a kibocsátásszabályozási segédstratégia általánosan vagy csak kivételes esetben léptethető életbe a 2.3. pont szerint.

A szabályozási feltételek abszolút, statikus (száraz vagy nedves) légnyomásként mért légnyomást írnak elő (lásd a „légnyomás” fogalommeghatározását).

2.5.

Amennyiben a motor bemeneti levegőhőmérséklet-érzékelőjét használják a környezeti hőmérséklet becslésére, akkor a két mérési pont közötti névleges eltérést motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozóan kell értékelni. Használata esetén a beszívott levegő mért hőmérsékletét a névleges eltérésnek megfelelő értékkel kell kiigazítani a megjelölt motortípus vagy motorcsalád használatával történő beépítésre vonatkozó környezeti hőmérséklet becsléséhez.

Az eltérést a műszaki szempontok helyes megítélésével kell megbecsülni, többek között az alábbi műszaki tényezők (számítások, szimulációk, kísérleti eredmények, adatok stb.) alapján:

Az értékelés egy példányát kérésre a jóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

2.6.

A gyártónak eleget kell tennie az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet I. melléklete A. részének 1.4. pontjában és ugyanazon melléklet 2. függelékében előírt dokumentációs követelményeknek.

3.1.

Ez a 3. szakasz azokra az NRE, NRG, IWP, IWA, RLL és RLR kategóriájú, elektronikus vezérlésű motorokra vonatkozik, amelyek megfelelnek az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletben meghatározott, „V. szakasz” szerinti kibocsátási határértékeknek, és amelyeknél a befecskendezendő tüzelőanyag mennyiségét és a befecskendezés idejét elektronikus vezérlés határozza meg, vagy elektronikus vezérlés kapcsolja be, kapcsolja ki vagy modulálja az NOx csökkentésére szolgáló kibocsátásszabályozási rendszert.

3.2.

A gyártónak – az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet I. mellékletében meghatározott dokumentumokat használva – teljes körű tájékoztatást kell nyújtania az NOx-szabályozásra szolgáló intézkedések működési jellemzőiről.

3.3.

Az NOx-szabályozási stratégiának működnie kell az Unió területén szokásosan előforduló minden környezeti feltétel mellett, különösen alacsony környezeti hőmérsékletek esetében.

3.4.

A gyártónak igazolnia kell, hogy reagens használata esetén az EU-típusjóváhagyási eljárás során alkalmazandó kibocsátásvizsgálati ciklus alatt az ammóniakibocsátás nem haladja meg RLL kategóriájú motorok esetében a 25 ppm, egyéb vonatkozó kategóriájú motor esetében pedig a 10 ppm átlagértéket.

3.5.

Ha a nem közúti mozgó gépekre reagenstartályokat szerelnek fel vagy kapcsolnak hozzájuk, biztosítani kell a tartályban található reagensből való mintavétel lehetőségét. A mintavételi pontnak speciális szerszám vagy eszköz használata nélkül is könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.

3.6.

A 3.2–3.5. pontban foglalt követelményeken túlmenően a következő követelményeket kell alkalmazni:

4.1.

E szakasz rendelkezései azokba az alkategóriákba tartozó motorokra terjednek ki, amelyeket érint az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletben meghatározott, „V. szakasz” szerinti részecskeszámra (PN) vonatkozó határérték, és részecske-utókezelő rendszerrel vannak felszerelve. Amennyiben az NOx-szabályozó rendszer és a részecskeszabályozó rendszer ugyanazokat a fizikai összetevőket [például azonos hordozóréteget (szelektív katalitikus csökkentési rendszert a szűrőn), azonos kipufogógázhőmérséklet-érzékelőt] használja, akkor az e szakaszban foglalt követelmények nem vonatkoznak olyan összetevőre vagy működési hibára, amelynek esetében a jóváhagyó hatóság a gyártó indoklással alátámasztott értékelésének vizsgálata után megállapítja, hogy a részecskeszabályozás e szakasz szerinti működési hibája az NOx-szabályozás 3. szakasz szerinti működési hibájához vezetne.

4.2.

A szilárd szennyező anyagokra vonatkozó szabályozással kapcsolatos részletes műszaki követelményeket a 4. függelék tartalmazza.

2.1.1.

Reagenst igénylő kibocsátásszabályozási rendszer esetében a gyártónak – az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet I. mellékletének B. pontja szerint – meg kell adnia a reagens típusát, a feloldott reagens koncentrációját, az üzemi hőmérsékleti feltételeket, a reagens összetételére és minőségére vonatkozó nemzetközi szabványokra való hivatkozást, valamint a reagens egyéb jellemzőit.

2.1.2.

A gyártónak az EU-típusjóváhagyás iránti kérelemmel egyidejűleg be kell nyújtania a jóváhagyó hatóságnak a 4. szakaszban meghatározott, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer és az 5. szakaszban meghatározott használatkorlátozó rendszer működési jellemzőit teljes körűen leíró részletes írásos tájékoztatást.

2.1.3.

A gyártó átadja az eredetiberendezés-gyártónak mindazokat a dokumentumokat, amelyek tartalmazzák az utasításokat arra vonatkozóan, hogyan kell a motort a nem közúti mozgó gépbe úgy beszerelni, hogy a motor, annak kibocsátásszabályozási rendszere és a nem közúti mozgó gép alkatrészei az e függelékben előírt követelményeknek megfelelően működjenek. Ez a dokumentáció tartalmazza a motorra vonatkozó részletes műszaki előírásokat (szoftver, hardver és kommunikáció), amelyek a motornak a nem közúti mozgó gépbe való helyes beépítéséhez szükségesek.

2.2.1.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszernek működőképesnek kell lennie:

Ez a 2. szakasz nem vonatkozik a reagensszintnek a reagenstartályban történő ellenőrzésére, amennyiben az ellenőrzésnek a használati körülményektől függetlenül minden olyan körülmény mellett is működnie kell, amikor a mérés műszakilag megvalósítható (például minden olyan körülmény mellett, amikor a folyékony reagens nincs megfagyva).

2.3.1.

Fűtött és fűtés nélküli reagenstartály és -adagoló rendszer használata egyaránt megengedett. A fűtött rendszernek meg kell felelnie a 2.3.2. pont követelményeinek. A fűtés nélküli rendszernek pedig a 2.3.3. pont követelményeit kell teljesítenie.

2.3.2.

2.3.3.

2.4.1.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszernek (NCD) számítógépes memóriában tárolt diagnosztikai hibakódok (DTC-k) segítségével tudnia kell azonosítani az NOx-szabályozás e mellékletben szereplő működési hibáit (NCM-ek), és ezeket az információkat kérésre ki kell tudnia adni külső eszközre.

2.4.2.

2.4.3.

2.4.4.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszert nem szabad úgy programozni vagy más módon úgy kialakítani, hogy a nem közúti mozgó gép kora alapján részlegesen vagy teljesen kikapcsoljon a motor tényleges élettartama alatt, és a rendszer nem tartalmazhat olyan algoritmust vagy stratégiát, amelynek célja az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer teljesítőképességének az idő előrehaladtával való csökkentése.

2.4.5.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer esetlegesen újraprogramozható számítógépes kódjának vagy működési paraméterének ellen kell állnia a szakszerűtlen beavatkozásnak.

2.4.6.

Az NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád összetételének a meghatározása a gyártó feladata. A motorok egy NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládba történő besorolásának műszakilag indokoltnak kell lennie, és azt jóvá kell hagyatni a jóváhagyó hatósággal.

A nem egy motorcsaládba tartozó motorok még tartozhatnak ugyanabba az NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládba.

2.4.6.1.   Az NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládot meghatározó paraméterek

Az NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládot olyan alapvető tervezési paraméterekkel lehet meghatározni, amelyek a motorcsaládba tartozó motorok tekintetében közösek.

Ahhoz, hogy a motorokat az NOx-szabályozás-diagnosztika szerint egy motorcsaládba tartozónak lehessen tekinteni, a következő tervezési alapparamétereknek kell hasonlónak lenniük:

Ezeket a hasonlóságokat a gyártónak megfelelő műszaki igazolási eljárással vagy más megfelelő eljárással igazolnia kell, és jóvá kell hagyatnia a jóváhagyó hatósággal.

A gyártó kérheti, hogy a jóváhagyó hatóság hagyja jóvá az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer ellenőrzésre/diagnosztizálásra szolgáló módszereinek a motor elrendezésének különbségei miatti kisebb eltéréseit, amennyiben a gyártó ezeket a módszereket hasonlónak tekinti, és azok csak azért térnek el, hogy megfeleljenek egyes vizsgált alkatrészek konkrét jellemzőinek (például méret, kipufogógáz-áram stb.).

3.1.

A gyártó az új motorok vagy gépek végfelhasználóit köteles a XV. melléklet szerint közvetlenül vagy közvetve ellátni írásbeli használati utasítással a kibocsátásszabályozási rendszerről és annak helyes működéséről.

4.1.

A nem közúti mozgó gépben lennie kell egy figyelmeztető rendszernek, amely fényjelzéssel tájékoztatja az üzemeltetőt arról, hogy a reagensszint túl alacsony, a reagens minősége nem megfelelő, az adagolás megszakadt, vagy a 9. szakaszban meghatározott meghibásodás lép fel, amelynek következtében a hiba kijavításának elmulasztása esetén működésbe léphet a használatkorlátozó rendszer. A figyelmeztető rendszernek akkor is működnie kell, ha az 5. szakaszban ismertetett használatkorlátozó rendszer működésbe lépett.

4.2.

A figyelmeztetés nem lehet ugyanaz, mint a működési hiba vagy a motorkarbantartás esetén használt figyelmeztetés, de a használt figyelmeztető rendszer lehet ugyanaz.

4.3.

Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer állhat egy vagy két lámpából, vagy rövid üzeneteket is kijelezhet, amelyek egyértelműen jelzik a következőket:

Az említett üzenetek megjelenítésére használt rendszer lehet az egyéb karbantartási célokra használt rendszer.

4.4.

Ha a gyártó úgy dönt, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer hangjelzést is kiadhat. A hangjelzés üzemeltető általi kikapcsolása megengedett.

4.5.

Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek a 2.3.3.1., 6.2., 7.2., 8.4., illetve 9.3. pontban meghatározottak szerint kell működésbe lépnie.

4.6.

Ha a működésbe lépést kiváltó feltételek már megszűntek, a figyelmeztető rendszernek ki kell kapcsolnia. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okait nem szüntették meg.

4.7.

Fontos biztonsági vonatkozású üzeneteket tartalmazó figyelmeztető jelzések ideiglenesen megszakíthatják a figyelmeztető rendszer működését.

4.8.

Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó eljárások részleteit a 11. szakasz ismerteti.

4.9.

Az e rendelet szerinti EU-típusjóváhagyásra irányuló kérelem részeként a gyártónak a 10. szakaszban meghatározottak szerint igazolnia kell az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működését.

5.1.

A motorban lennie kell egy használatkorlátozó rendszernek, amely a következő elvek egyikén alapul:

Amennyiben a gyártó úgy dönt, hogy az egylépcsős használatkorlátozásra vonatkozó követelmény teljesítéséhez leállítja a motort, akkor a reagensszintre vonatkozó használatkorlátozás a gyártó választása szerint a 6.3.1. pont feltételei helyett a 6.3.2. pont feltételei alapján is életbe léphet.

5.2.

A motor felszerelhető olyan eszközzel, amellyel a használatkorlátozás az 5.2.1. pontban foglalt követelmények teljesülése esetén kikapcsolható.

5.3.

5.4.

5.5.

A biztonsági szempontok figyelembevétele és az öngyógyító diagnosztika lehetővé tétele érdekében lehetőség van a használatkorlátozást hatástalanító funkció alkalmazására a teljes motorteljesítmény felszabadítása érdekében, feltéve, hogy az

5.6.

Ha a működésbe lépést kiváltó feltételek már megszűntek, a használatkorlátozó rendszernek ki kell kapcsolnia. A használatkorlátozó rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okait nem szüntették meg.

5.7.

A használatkorlátozó rendszer működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó eljárások részleteit a 11. szakasz ismerteti.

5.8.

Az e rendelet szerinti EU-típusjóváhagyásra irányuló kérelem részeként a gyártónak a 11. pontban meghatározottak szerint igazolnia kell a használatkorlátozó rendszer működését.

6.2.1.

A 4. szakaszban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensszint a reagenstartály űrtartalmának 10 %-a – vagy a gyártó választása szerint ennél magasabb százalékos szint – alá süllyed.

6.2.2.

A figyelmeztetésnek a reagenskijelzővel együtt elég egyértelműnek kell lennie ahhoz, hogy az üzemeltető megértse, hogy a reagensszint alacsony. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, az optikai figyelmeztetésnek a reagens alacsony szintjére figyelmeztető üzenetet kell megjelenítenie. (például „karbamidszint alacsony”, „AdBlue-szint alacsony” vagy „kevés reagens”).

6.2.3.

Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek kezdetben nem kell folyamatosan működésben lennie (például nem kell, hogy az üzenet kijelzése folyamatos legyen), a figyelmeztetés intenzitásának (például amilyen gyakorisággal felvillan a lámpa) azonban a folytonosig kell fokozódnia, ahogyan a reagensszint egyre csökken, és ahhoz a ponthoz közelít, amelynél működésbe lép a használatkorlátozó rendszer. A figyelmeztetés utolsó lépéseként a rendszer értesítést bocsát ki az üzemeltető számára egy, a gyártó által beállított szinten. A figyelmeztetés utolsó lépéseként a rendszer értesítést bocsát ki az üzemeltető számára egy, a gyártó által beállított szinten. A jelzésnek azon a ponton, amelyen a 6.3. pont szerinti használatkorlátozó rendszer működésbe lép, könnyebben észlelhetőnek kell lennie, mint azon a ponton, amelyen a figyelmeztetés először bekapcsolt.

6.2.4.

A folyamatos figyelmeztetés nem lehet egyszerűen kikapcsolható vagy figyelmen kívül hagyható. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak egyértelmű üzenetet kell megjelenítenie (például „karbamidfeltöltés szükséges”, „AdBlue-feltöltés szükséges” vagy „reagensfeltöltés szükséges”). A folyamatos figyelmeztetést ideiglenesen megszakíthatják más fontos biztonsági vonatkozású üzeneteket tartalmazó figyelmeztető jelzések.

6.2.5.

Gondoskodni kell arról, hogy az üzemeltetőt figyelmeztető rendszert mindaddig ne lehessen kikapcsolni, amíg a reagenst a rendszer működésbe lépését nem eredményező szintig nem pótolják.

6.3.1

Az 5.3. pontban ismertetett mérsékelten használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensszint a reagenstartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 %-a – vagy a gyártó választása szerint ennél magasabb szint – alá süllyed.

6.3.2.

Az 5.4. pontban ismertetett erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagenstartály kiürül, azaz az adagoló rendszer nem képes a tartályból reagens felvenni, vagy a gyártó választása szerint a névleges teljes űrtartalmának 2,5 %-a alatti szintet ér el.

6.3.3.

Az 5.5. pontban megengedett mértéktől eltekintve a mérsékelt vagy erős használatkorlátozó rendszert mindaddig nem lehet kikapcsolni, amíg a reagenst a rendszer működésbe lépését nem eredményező szintig után nem töltik.

7.1.

A motornak vagy nem közúti mozgó gépnek rendelkeznie kell egy olyan funkcióval, amely megállapítja, ha nem megfelelő reagens van a nem közúti mozgó gépben.

7.2.

Amennyiben az ellenőrző rendszer megerősíti, hogy a reagensminőség nem megfelelő, a 4. szakaszban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például „nem megfelelő minőségű karbamid”, „nem megfelelő minőségű AdBlue” vagy „nem megfelelő minőségű reagens”).

7.3

8.1

A motornak rendelkeznie kell egy olyan funkcióval, amely megállapítja, ha megszakad az adagolás.

8.2.

8.3.

A 4. szakaszban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek az adagolás megszakadása esetén működésbe kell lépnie, ami az adagolásszámlálót továbblépteti a 8.2.1. pont szerint. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például „karbamidadagolási hiba”, „AdBlue-adagolási hiba” vagy „reagensadagolási hiba”).

8.4.

9.1.

A reagenstartályban lévő reagens szintjén, a reagensminőségen és az adagolás megszakadásán túlmenően a következő működési hibákat kell ellenőrizni, mivel azok szakszerűtlen beavatkozásnak lehetnek betudhatók:

9.2.

9.3.

A 4. szakaszban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. pontban meghatározott működési hibák bármelyike előfordul, és jeleznie kell a sürgős javítás szükségességét. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például „a reagensadagoló szelep csatlakozása megszakadt” vagy „szennyezőanyag-kibocsátást érintő kritikus hiba”).

9.4.

9.5.

A gyártó a 9.2. pontban meghatározott követelmények helyett a kipufogórendszerben elhelyezkedő NOx-érzékelőt is használhat. Ebben az esetben

10.2.1.

Annak igazolása, hogy az NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád egyéb tagjainak ellenőrző rendszerei hasonlóak, történhet úgy, hogy a gyártó benyújt a jóváhagyó hatósághoz egy dokumentációt, mint például algoritmusokat, funkcionális elemzéseket stb.

10.2.2.

A vizsgált motort a jóváhagyó hatósággal egyeztetve a gyártó választja ki. Ez lehet a vizsgált motorcsalád alapmotorja, de nem feltétlenül kell annak lennie.

10.2.3.

Abban az esetben, ha a motorok olyan NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládba tartoznak, amely már a 10.2.1. pont szerint EU-típusjóváhagyással rendelkezik (4.3. ábra), e motorcsalád megfelelőségét további vizsgálat nélkül igazoltnak kell tekinteni, feltéve, hogy a gyártó igazolja a típusjóváhagyó hatóságnak, hogy az e függelék követelményeinek való megfeleléshez szükséges ellenőrző rendszerek a családon és a vizsgált, NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládon belül hasonlóak.

10.3.1.

A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének megfelelőségét két vizsgálat elvégzésével kell igazolni: reagenshiány és egy, a 7–9. pontban vizsgált működésihiba-kategória.

10.3.2.

10.3.3.

10.3.4.

A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének igazolása megvalósultnak minősül, ha a figyelmeztető rendszer a 10.3.3. pont szerinti minden igazolási eljárás végén megfelelően működésbe lép.

10.4.1.

A használatkorlátozó rendszer működésének igazolását motorfékpadon végzett vizsgálatokkal kell végrehajtani.

10.4.2.

A vizsgálati ciklusnak igazolnia kell a használatkorlátozó rendszer reagenshiány és a 7., 8. vagy 9. szakaszban meghatározott működési hibák egyike esetében történő működésbe lépését.

10.4.3.

Ezen igazolási eljárás céljaira:

10.4.4.

A gyártónak emellett igazolnia kell a használatkorlátozó rendszer működését a 7., 8. vagy 9. szakaszban meghatározott azon működési hibák esetében, aa 10.4.1–10.4.3. pontban ismertetett igazolási eljárásokra nem választottak ki.

Ezeket a további igazolásokat el lehet végezni a jóváhagyó hatóság részére egy műszaki eset bemutatásával, például algoritmusok, funkcionális elemzések, korábbi vizsgálatok eredményeinek felhasználásával.

10.4.5.

10.4.6.

10.4.7.

Ehelyett a gyártó a jóváhagyó hatóság egyetértésével a használatkorlátozás igazolását a nem közúti mozgó gép egészén is elvégezheti az 5.4. és 10.4.1.2. pont követelményeinek megfelelően, a nem közúti mozgó gépet megfelelő próbapadra szerelve, vagy azt ellenőrzött körülmények között próbapályán futtatva.

11.1

Az e függelékben a figyelmeztető és a használatkorlátozó mechanizmusok működésbe lépésére és feloldására meghatározott előírások kiegészítésére ez a 11. pont meghatározza e működésbe léptető és feloldó mechanizmusok végrehajtásának műszaki követelményeit.

11.2.

11.3.

11.4.

11.4.1.   Általános rendelkezések

11.4.2.   A számlálómechanizmusok elve

12.1.

Ez a 12. szakasz a működésbe léptetést és kioldást, valamint a számlálómechanizmusokat szemlélteti egyes jellemző esetekben. A 12.2., 12.3. és 12.4. pontban szereplő ábrák és leírások csak e függelék szemléltetésének céljára szolgálnak, és azokra nem lehet e rendelet követelményeinek példájaként vagy az érintett folyamatra vonatkozó határozott nyilatkozatként hivatkozni. A 4.6. és 4.7. ábrán szereplő, a számlálóra vonatkozó óraértékek a 4.4. táblázatban az erős használatkorlátozáshoz tartozó legnagyobb értékekre vonatkoznak. Az egyszerűség kedvéért például az illusztrációban nem szerepel az a tény, hogy a használatkorlátozó rendszer működésével egyidejűleg a figyelmeztető rendszer is működik.

4.4. ábra

A számláló újraindítása vagy lenullázása a számláló értékének rögzülését követően

12.2.

A 4.5. ábra szemlélteti a működésbe léptető és kioldó mechanizmusok működését a reagens rendelkezésre állásának alábbi négy esetére:

4.5. ábra

A rendelkezésre álló reagens

12.3.

A 4.6. ábra a nem megfelelő reagensminőség három esetét ismerteti:

4.6. ábra

Nem megfelelő reagenssel való feltöltés

12.4.

A 4.7. ábra a karbamidadagoló rendszer meghibásodásának három esetét szemlélteti. Ez az ábra azt a folyamatot is szemlélteti, amely 9. szakaszban ismertetett ellenőrzési hibák esetében érvényesül.

4.7. ábra

A reagensadagoló rendszer meghibásodása

13.1.

A gyártónak az EU-típusjóváhagyás során igazolnia kell a CDmin megfelelő értékét az NRE-v-3, NRE-v-4, NRE-v-5 és NRE-v-6 alkategóriájú motorok esetében a melegindításos NRTC-vizsgálatnak, minden egyéb kategória esetében pedig a vonatkozó NRSC-nek a CDmin koncentrációjú reagenssel való elvégzése útján.

13.2.

A vizsgálatnak követnie kell a megfelelő NCD-ciklus(oka)t vagy a gyártó által meghatározott előkondicionálási ciklust, a CDmin koncentrációjú reagenshez való alkalmazkodás elvégzéséhez zárt szabályozókörű NOx-szabályozó rendszer megengedésével.

13.3.

Az e vizsgálatból származó szennyezőanyag-kibocsátásnak a 7.1.1. pontban meghatározott NOx-határérték alatt kell lennie.

4.1.

A fedélzeti számítógép naplójának nem felejtő számítógépes memóriában vagy számlálókon rögzítenie kell a motor működése során elégtelen reagensbefecskendezés vagy reagensminőség miatt fellépő váratlan események teljes számát és időtartamát olyan módon, hogy az információk ne legyenek szándékosan törölhetők.

A nemzeti ellenőrző hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy e nyilvántartásokba kiolvasó használatával betekintsenek.

4.2.

A 4.1. pont szerint a memóriában naplózott váratlan esemény időtartama akkor indul, amikor a reagenstartály kiürül (azaz az adagoló rendszer nem képes a tartályból reagenst felvenni) vagy a gyártó választása szerint a névleges teljes űrtartalmának 2,5 %-a alatti szintet ér el.

4.3.

A 4.1.1. pontban meghatározottaktól eltérő váratlan események bekövetkeztekor a 4.1. pont szerint a memóriában naplózott váratlan esemény időtartama akkor indul, amikor a vonatkozó számláló eléri az 1. függelék 4.4. táblázatában megadott az erős használatkorlátozásra vonatkozóan megadott értéket.

4.4.

A 4.1. pont szerint a memóriában naplózott váratlan esemény időtartama a váratlan esemény orvoslásakor ér véget.

4.5.

Az 1. függelék 10. szakasza szerinti igazolási eljárás elvégzésekor a függelék 10.1. pont c) alpontjában és a vonatkozó 4.1. táblázatban meghatározott erős használatkorlátozó rendszer igazolása helyett a motor működése során elégtelen reagensbefecskendezés vagy reagensminőség miatt fellépő váratlan eseményt kell igazolni.

Ebben az esetben az 1. függelék 10.4.1. pontjában foglalt követelményeket kell alkalmazni, a gyártó pedig a jóváhagyó hatóság egyetértése esetén az üzemórák számának szimulálásával felgyorsíthatja a vizsgálatot.

2.1.

A gyártónak – az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet I. melléklete A. részének 1.5. pontja szerint – az NOx-szabályozásra szolgáló intézkedések működési jellemzőit teljes mértékben leíró információkat kell benyújtania.

2.2.

Reagenst igénylő kibocsátásszabályozási rendszer esetében a gyártónak – az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet I. mellékletének 3. függelékében meghatározott adatközlő lapot használva – meg kell adnia a reagens jellemzőit, ideértve a reagens típusát, a feloldott reagens koncentrációját, az üzemi hőmérsékleti feltételeket, valamint a reagens összetételére és minőségére vonatkozó nemzetközi szabványokra való hivatkozást.

2.1.1.

Reagenst, például tüzelőanyagban oldott katalizátort igénylő kibocsátásszabályozási rendszer esetében a gyártónak – az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet I. mellékletének 3. függelékében meghatározott adatközlő lapot használva – meg kell adnia a reagens jellemzőit, ideértve a reagens típusát, a feloldott reagens koncentrációját, az üzemi hőmérsékleti feltételeket, valamint a reagens összetételére és minőségére vonatkozó nemzetközi szabványokra való hivatkozást.

2.1.2.

Az EU-típusjóváhagyáskor a gyártónak a 4. szakasz szerinti, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működési jellemzőit teljes körűen leíró részletes írásos tájékoztatást kell benyújtania a jóváhagyó hatósághoz.

2.1.3.

A gyártó az eredetiberendezés-gyártó számára beépítési útmutatót biztosít, amelynek követése esetén garantált, hogy a motor, beleértve a jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád részét képező kibocsátásszabályozási rendszert, a nem közúti mozgó gépbe beépítve e melléklet követelményeinek megfelelő módon együttműködik a gép megfelelő részeivel. Ez a dokumentáció tartalmazza a motorra vonatkozó részletes műszaki előírásokat és rendelkezéseket (szoftver, hardver és kommunikáció), amelyek a motornak a nem közúti mozgó gépbe való helyes beépítéséhez szükségesek.

2.2.1.

A részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszer a következő feltételek mellett működőképes:

2.3.1.

A részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszernek számítógépes memóriában tárolt diagnosztikai hibakódok segítségével tudnia kell azonosítani a részecskeszabályozás e mellékletben szereplő működési hibáit, és ezeket az információkat kérésre ki kell tudnia adni külső eszközre.

2.3.2.

2.3.3.

A diagnosztikai hibakódok (DTC-k) törlésére vonatkozó követelmények

2.3.4.

A részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszert nem szabad úgy programozni vagy más módon úgy kialakítani, hogy a nem közúti mozgó gép kora alapján részlegesen vagy teljesen kikapcsoljon a motor tényleges élettartama alatt, és a rendszer nem tartalmazhat olyan algoritmust vagy stratégiát, amelynek célja a részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszer teljesítőképességének az idő előrehaladtával való csökkentése.

2.3.5.

A részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszer újraprogramozható számítógépes kódjának vagy működési paramétereinek ellen kell állniuk a szakszerűtlen beavatkozásnak.

2.3.6.

A részecskeszabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád összetételének meghatározása a gyártó feladata. A motorrendszerek egy részecskeszabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládba történő besorolásának műszakilag indokoltnak kell lennie, és azt jóvá kell hagyatni a jóváhagyó hatósággal.

A nem egy motorcsaládba tartozó motorok még tartozhatnak ugyanabba az részecskeszabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládba.

2.3.6.1.   A részecskeszabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládot meghatározó paraméterek

A részecskeszabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládot olyan alapvető tervezési paraméterekkel lehet meghatározni, amelyek a motorcsaládba tartozó motorrendszerek tekintetében közösek.

Ahhoz, hogy a motorokat a részecskeszabályozás-diagnosztika szerint egy motorcsaládba tartozónak lehessen tekinteni, a következő alapparamétereknek kell hasonlónak lenniük:

Ezeket a hasonlóságokat a gyártónak megfelelő műszaki igazolási eljárással vagy más megfelelő eljárással igazolnia kell, és jóvá kell hagyatnia a jóváhagyó hatósággal.

A gyártó kérheti, hogy a jóváhagyó hatóság hagyja jóvá a részecskeszabályozás-diagnosztikai ellenőrző rendszer ellenőrzésre/diagnosztizálásra szolgáló módszereinek a motorrendszer elrendezésének különbségei miatti kisebb eltéréseit, amennyiben a gyártó ezeket a módszereket hasonlónak tekinti, és azok csak azért térnek el, hogy megfeleljenek egyes vizsgált alkatrészek konkrét jellemzőinek (például méret, kipufogógáz-áram stb.),

3.1.

A gyártó az új motorok vagy gépek végfelhasználóit köteles a XV. mellékletben előírt módon közvetlenül vagy közvetve ellátni írásbeli használati utasítással a kibocsátásszabályozási rendszerről és annak helyes működéséről.

4.1.

A nem közúti mozgó gépben lennie kell az üzemeltetőt fényjelzésekkel tájékoztató figyelmeztető rendszernek.

4.2.

Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer állhat egy vagy több lámpából, vagy rövid üzeneteket is kijelezhet.

Az említett üzenetek megjelenítésére használt rendszer lehet az egyéb karbantartási vagy NOx-szabályozás-diagnosztikai célokra használt rendszer.

A figyelmeztető rendszernek jeleznie a sürgős javítás szükségességét. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például „az érzékelő csatlakozása megszakadt” vagy „szennyezőanyag-kibocsátást érintő kritikus hiba”).

4.3.

Ha a gyártó úgy dönt, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer hangjelzést is kiadhat. A hangjelzés üzemeltető általi kikapcsolása megengedett.

4.4.

Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek a 2.3.2.2. pontban meghatározottak szerint kell működésbe lépnie.

4.5.

Ha a működésbe lépést kiváltó feltételek már megszűntek, a figyelmeztető rendszernek ki kell kapcsolnia. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okait nem szüntették meg.

4.6.

Fontos biztonsági vonatkozású üzeneteket tartalmazó figyelmeztető jelzések ideiglenesen megszakíthatják a figyelmeztető rendszer működését.

4.7.

Az (EU) 2016/1628 rendelet szerinti EU-típusjóváhagyásra irányuló kérelemben a gyártónak a 9. szakaszban meghatározottak szerint igazolnia kell az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működését.

5.1

A részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszernek tartalmaznia kell nem felejtő számítógépes memóriát vagy számlálókat, amelyek a megerősített és aktív diagnosztikai hibakódú, működési közbeni váratlan eseményeket tárolja olyan módon, hogy az információk ne legyen szándékosan törölhetők.

5.2

A részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszernek nem felejtő számítógépes memóriában kell tárolnia a teljes számát és időtartamát minden olyan, megerősített és aktív diagnosztikai hibakódú, működési közbeni váratlan eseménynek, amelynél az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer legalább 20 üzemórája vagy a gyártó által megadott rövidebb ideje működik.

5.2

A nemzeti hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy e nyilvántartásokba kiolvasó használatával betekintsenek.

6.1

A részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszernek észlelnie kell a részecske-utókezelő rendszer teljes eltávolítását, így az annak működését figyelő, aktiváló, deaktiváló vagy módosító érzékelők eltávolítását is.

7.1

A részecske-utókezelő rendszer eltávolítására vagy funkcióvesztésére vonatkozó megerősített és aktív diagnosztikai hibakód esetében a reagensadagolást azonnal meg kell szakítani. Az adagolás akkor folytatódhat, ha a diagnosztikai hibakód már nem aktív.

7.2

A figyelmeztető rendszernek akkor kell működésbe lépnie, ha az adalékanyag-tartályban a reagensszint a gyártó által megadott legalacsonyabb érték alá csökken.

8.1.

A részecske-utókezelő rendszer eltávolításának felügyeletén túlmenően a következő működési hibákat kell figyelni, mivel azok szakszerűtlen beavatkozásnak lehetnek betudhatók:

8.2

A részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszernek észlelnie kell a részecske-utókezelő rendszer hordozórétegének eltávolítását („üres doboz”). Ez esetben a részecske-utókezelő rendszer háza és a működését figyelő, aktiváló, deaktiváló vagy módosító érzékelők még a helyükön vannak.

8.3.

9.2.1.

Abban az esetben, ha a motorcsalád olyan részecskeszabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládba tartozik, amely már rendelkezik a 4.8. ábra szerinti EU-típusjóváhagyással, e motorcsalád megfelelőségét további vizsgálat nélkül igazoltnak kell tekinteni, feltéve, hogy a gyártó igazolja a hatóságnak, hogy az e függelék követelményeinek való megfeleléshez szükséges ellenőrző rendszerek a családon és a vizsgált részecskeszabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládon belül hasonlóak.

4.8. ábra

Egy részecskeszabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád korábban igazolt megfelelősége

9.3.1.

A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének megfelelőségét két vizsgálat elvégzésével kell igazolni: a részecske-utókezelő rendszer funkcióvesztése és egy, az e melléklet 6. vagy 8.3. pontjában vizsgált működésihiba-kategória.

9.3.2.

9.3.3.

9.3.4.

A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének igazolása megvalósultnak minősül, ha a figyelmeztető rendszer a 9.3.3. pont szerinti minden igazolási eljárás végén megfelelően működésbe lép, és a kiválasztott működési hiba hibakódja „megerősített és aktív” státust kap.

9.3.5

Amennyiben reagenst használó részecske-utókezelő rendszeren végeznek igazolási eljárást a részecske-utókezelő rendszer funkcióvesztése vagy eltávolítása tekintetében, akkor a reagensadagolás megszakítását is meg kell erősíteni.

2.1.1.

Legalább 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok, legalább 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok, RLR kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és NRG kategóriájú, változó fordulatszámú motorok.

Az ellenőrzési tartomány (lásd a 5.1. ábrát) meghatározása a következő:

felső nyomatékkorlát : teljes terhelési nyomatékgörbe;

fordulatszám-tartomány : az A fordulatszámtól az n hi fordulatszámig;

ahol:

A fordulatszám = n lo + 0,15 × (n hi – n lo);

A vizsgálatból ki kell zárni a motor következő üzemállapotait:

Ha a mért A motorfordulatszám ± 3 %-ra megközelíti a gyártó által megadott motorfordulatszámot, a megadott motorfordulatszámokat kell használni. Ha az eltérés bármelyik vizsgálati sebességnél meghaladja ezt a tűrést, akkor a mért fordulatszámokat kell használni.

Az ellenőrzési tartományon belüli közbenső vizsgálati pontok az alábbiak szerint állapítandók meg:

Ahol: n100% a 100 %-os fordulatszám az adott vizsgálati ciklus alatt.

5.1. ábra

Ellenőrzési tartomány legalább 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok, legalább 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és NRG kategóriájú, változó fordulatszámú motorok esetében

2.1.2.

Kevesebb mint 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és kevesebb mint 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok

A 2.1.1. pontban meghatározott ellenőrzési tartományt kell alkalmazni, de az e pontban megadott és az 5.2. és 5.3. ábrán szemléltetett üzemállapotok további kizárása mellett.

ahol:

Ha a mért A, B és C motorfordulatszám ± 3 %-ra megközelíti a gyártó által megadott motorfordulatszámot, a megadott motorfordulatszámokat kell használni. Ha az eltérés bármelyik vizsgálati sebességnél meghaladja ezt a tűrést, akkor a mért fordulatszámokat kell használni.

5.2. ábra

Ellenőrzési tartomány kevesebb mint 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és kevesebb mint 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok esetében, kevesebb mint 2400 fordulat/perc C fordulatszám mellett

Jelmagyarázat:

5.3. ábra

Ellenőrzési tartomány kevesebb mint 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és kevesebb mint 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok esetében, több mint 2 400 fordulat/perc C fordulatszám mellett

Jelmagyarázat:

fordulatszám

:

100 %

nyomatéktartomány

:

50 %-tól a legnagyobb teljesítménynek megfelelő nyomatékig

A fordulatszám alsó határértéke

:

0, 7 × n 100 %

Felső határgörbe

:

%teljesítmény = 100 × ( %fordulatszám/90)3,5;

Alsó határgörbe

:

%teljesítmény = 70 × ( %fordulatszám/100)2,5;

A teljesítmény felső határértéke

:

A teljes terhelés melletti teljesítménygörbe

A fordulatszám felső határértéke

:

A fordulatszám-szabályozó által engedett legnagyobb fordulatszám

1

A fordulatszám alsó határértéke

2

Felső határgörbe

3

Alsó határgörbe

4

A teljes terhelés melletti teljesítménygörbe

5

A fordulatszám-szabályozó által engedett legnagyobb fordulatszám görbéje