1. az „adatszolgáltatók” és a „rezidens” fogalommeghatározása megegyezik a 2533/98/EK rendelet 1. cikkében meghatározottakkal;

2. a „háztartások” az 549/2013/EU rendelet által meghatározott, a számlák átdolgozott európai rendszerében (a továbbiakban: ESA 2010) foglaltak szerint a háztartások szektorát valamint a háztartásokat segítő nonprofit intézmények szektorát jelenti (S.14 és az S.15 összevontan);

3. a „nem pénzügyi vállalatok” jelentése az ESA 2010-ben meghatározottak szerint megegyezik a nem pénzügyi vállalatok (S.11) szektorával;

4. a „monetáris pénzügyi intézmény” (MPI) fogalommeghatározása megegyezik a monetáris-pénzügyi intézmények szektorának mérlegéről szóló, 2013. szeptember 24-i 1071/2013/EU európai központi banki rendelet ( 5 ) (EKB/2013/33) 1. cikkében meghatározottakkal;

5. az „MPI kamatláb statisztika” a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által az euroövezeti tagállamokban rezidens MPI-k – a központi bankok és a PPA-k kivételével – euro-betéteire és -kölcsöneire alkalmazott kamatlábakkal kapcsolatos statisztika. Az „MPI-k kamatláb statisztikák” magukban foglalják az euróban kifejezett betétek és kölcsönök szerződésének nagyságrendjét, valamint az újratárgyalt hitelekre vonatkozó új szerződések nagyságrendjét;

6. a „pénzpiaci alapok” (PPA-k) jelentése megegyezik a 1071/2013/EU rendelet ( 6 ) (EKB/2008/32) 1. cikkében meghatározottakkal;

7. a „referencia-adatszolgáltatók” azok a MPI-k - a központi bankok és a PPA-k kivételével -, amelyek az euroövezeti tagállamokban rezidens háztartásoktól és/vagy nem pénzügyi vállalatoktól euro-betéteket fogadnak el, és/vagy azoknak euro-kölcsönöket nyújtanak;

8. a „kisebb csoporthoz tartozó intézmény” az olyan kisebb MPI amely nem központi bank, illetve nem olyan MPI, amely a 4. cikkben foglaltak szerinti eltéréssel rendelkezik.

1. Az adatszolgáltatók az új szerződésekre és a hó végi állományokra vonatkozóan minden betéti és hitel-instrumentumfajtára vonatkozóan az évesített kamatlábat adják meg kamattípusként. Ezt mint az adatszolgáltató és a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat között valamely betétre vagy hitelre egyedileg megállapodott kamatlábat kell érteni, amelyet éves szintre vetítenek, és éves százalékos mértékben fejeznek ki. Az évesített kamatláb csak a betétekre és hitelekre vonatkozó kamatfizetést tartalmazza, és nem foglal magában semmilyen más felszámított díjat. A hitel nominális összege és az ügyfél által kézhez kapott összeg különbözeteként meghatározott diszázsió a szerződés kezdetekor (t0 időpontban) fizetett kamatnak minősül, és így azt az évesített kamatláb tartalmazza.

2. Amennyiben az adatszolgáltató és a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat között megállapodott kamatfizetéseket éven belül rendszeres időközönként tőkésítik, pl. éves gyakoriság helyett havonta vagy negyedévente, a megállapított kamatlábat a következő képlet segítségével kell éves szintre vetíteni az évesített kamatláb kiszámításához:

ahol:

3. A nemzeti központi bankok (NKB-k) előírhatják adatszolgáltatóik számára, hogy az új szerződésekre és a hó végi állományokra vonatkozó összes vagy néhány betét- és hitelszerződés tekintetében az évesített kamatláb helyett a szűken értelmezett effektív kamatlábat (narrowly defined effective rate, NDER) adják meg. Az NDER-t évesített kamatlábként kell értelmezni, amely a költségeken kívül egyensúlyba hozza minden, az adatszolgáltató és a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat között megállapított, jövőbeni vagy meglévő kötelezettségvállalás (betétek vagy hitelek, fizetések vagy törlesztések, kamatfizetések) jelenértékét. Az NDER egyenlő a hitelköltség-mutató (annual percentage rate of charge, APRC) kamatláb-összetevőjével a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 3. cikke i) pontjának meghatározása szerint. Az NDER a sorozatos közelítési módszert alkalmazza és ezért az bármely típusú betétre vagy hitelre alkalmazható, míg az évesített kamatláb a 2. pontban meghatározott matematikai képletet alkalmazza, és ezért csak azokra a betétekre és hitelekre alkalmazható, ahol a kamatot rendszeresen tőkésítik. Minden egyéb feltétel megegyezik, amiből az következik, hogy ahol az ezen melléklet fennmaradó részében az évesített kamatlábról történik említés, az az NDER-re is vonatkozik.

4. Az évesített kamatlábban szereplő kamatfizetések tükrözik az adatszolgáltató által a betétekre fizetett és a hitelek után kapott összegeket. Abban az esetben, ha az egyik fél által fizetett összeg eltér a másik fél által kapottól, az adatszolgáltató nézőpontja határozza meg a MPI kamatláb-statisztikáiban feltüntetett kamatlábat.

5. Ezt az elvet követve a kamatlábakat adózás előtti bruttó alapon kell nyilvántartani, mivel az adózás előtti kamatlábak tükrözik az adatszolgáltatók által a betétekre fizetett és a hitelek után kapott összegeket.

6. Ezenkívül a harmadik személy által a háztartásoknak vagy a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott támogatásokat a kamatfizetés meghatározása során nem veszik figyelembe, mivel a támogatásokat nem az adatszolgáltató fizeti vagy kapja.

7. Az adatszolgáltatók munkavállalóira megállapított kedvezményes kamatlábak szerepelnek az MPI-kamatláb-statisztikákban.

8. Amennyiben a szabályozó intézkedések hatással vannak a kamatfizetésekre, pl. kamatplafon vagy az egynapos betétekre fizetendő díjazás tilalma vonatkozik rájuk, ezek tükröződnek az MPI-kamatláb-statisztikában. A szabályozó intézkedéseket meghatározó rendelkezésekben bekövetkező bármilyen változást, pl. az alkalmazott kamatlábak szintjét vagy kamatlábak felső határát kamatlábváltozásként kell feltüntetni az MPI-kamatláb-statisztikában.

9. Az évesített kamatlábakon kívül az adatszolgáltatók az új fogyasztói hitelek és a háztartásoknak nyújtott új lakáscélú hitelek esetében megadják a hitelköltség-mutatót (APRC), azaz:

10. Az APRC a 2008/48/EK irányelv 3. cikke g) pontjában meghatározott „a hitel összköltsége a fogyasztó számára” összeget fedezi. Ez az összköltség tartalmazza a kamatláb-összetevőt és az egyéb (kapcsolódó) díjakat, mint pl. a vizsgálatok, kezelés, okmányok elkészítésének, garanciák, hitelbiztosítás stb. költsége.

11. Az egyéb díjak összetevőjének összetétele országonként eltérhet, mivel a 2008/48/EK irányelvben szereplő meghatározásokat eltérően alkalmazzák, és mivel a nemzeti pénzügyi rendszerek és a hitelek biztosítására vonatkozó eljárások különböznek.

12. Az adatszolgáltatók az évesített kamatláb összeállításánál 365 napból álló szabványos évet alkalmaznak, azaz a szökőévekben nem veszik figyelembe a plusz egy nap hatását.

13. Az adatszolgáltatók MPI-kamatláb-statisztikákat szolgáltatnak a hó végi állományok és az új szerződések tekintetében.

14.  A hó végi állományok a háztartások és nem pénzügyi vállalatok által az adatszolgáltatónál elhelyezett összes betét és az adatszolgáltató által a háztartásoknak és nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott összes hitel állományát jelentik.

15. A hó végi állományok kamatlába a 29. pontban meghatározott viszonyítási időpontban, a vonatkozó instrumentumfajtában a betétek vagy hitelek állományára alkalmazott súlyozott átlagos kamatlábszintet tükrözi. A súlyozott átlagos kamatlábszint az évesített kamatláb és a megfelelő hó végi állomány szorzata, osztva az összes hó végi állománnyal. Tartalmazza a megfigyelés időpontját megelőző időszakokban megkötött összes élő szerződés egyenlegét.

16. A 46–49. és az 55. pontban meghatározott egynapos betétek, felmondásos betétek, hitelkártya-kölcsönök, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek esetében az új szerződés fogalma a teljes állományra kiterjed. Így az egynapos betétek, a felmondásos betétek, a hitelkártya-tartozások, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek esetében az új szerződés tekintetében a 32. pontban meghatározott viszonyítási időpontban fennálló tartozik vagy követel egyenleget alkalmazzák indikátorként.

17. Az egynapos betétek, a felmondásos betétek, a hitelkártya-kölcsönök, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek kamatláb az e számlákon a 32. pontban meghatározott viszonyítási időpontban fennálló állományra alkalmazott súlyozott átlagkamatlábat tükrözi. Ez tartalmazza a megfigyelés időpontját megelőző összes időszakban megkötött összes élő szerződés aktuális mérlegpozícióit.

18. Az olyan számlákra vonatkozó MPI-kamatlábak kiszámításához, amelyek egyenlegüktől függően lehetnek betétek vagy hitelek, az adatszolgáltatók különbséget tesznek a követel egyenlegű időszakok és a tartozik egyenlegű időszakok között. Az adatszolgáltatók a követel egyenlegek súlyozott átlagkamatlábait egynapos betétként, a tartozik egyenlegek súlyozott átlagkamatlábait pedig folyószámlahitelként jelentik. Az egynapos betétekre vonatkozó (alacsony) kamatokat és a (magas) folyószámlahitel-kamatokat kombináló súlyozott átlagkamatlábakat nem kell jelenteni.

19. A következő 20–27. pont a lekötött betétekre, a visszavásárlási megállapodásokra (repókra), valamint az újratöltődő hiteleken, a folyószámlahiteleken és a hitelkártya-tartozásokon kívüli minden egyéb instrumentumfajtára vonatkozik a 46–49. és az 55. pontban meghatározottak szerint. Az újratárgyalt hitelekre vonatkozó 22. és 23. pontok kizárólag olyan hitelekre vonatkoznak, amelyek nem megújuló hitelek, folyószámlahitelek, illetve hitelkártya-tartozások.

20. Az új szerződéseket mint a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató közötti bármilyen új megállapodást kell érteni. Új megállapodások:

21. Az újratárgyalás a meglévő betét- vagy hitelszerződés feltételeinek – beleértve a kamatlábat is – a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat aktív közreműködésével történő módosítására vonatkozik. Következésképp az automatikus szerződéshosszabbítás vagy a szerződési feltételek egyéb módosítása, azaz amely során nem kerül sor a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat aktív közreműködésére, nem minősül újratárgyalásnak.

22. A háztartásnak vagy nem pénzügyi vállalatnak nyújtott újratárgyalt hitelekre vonatkozó új szerződések nagyságrendjének az MPI-kamatláb statisztikák során történő elkülönített adatszolgáltatása vonatkozásában az újratárgyalt hitelek a megújuló hitelek, a folyószámlahitelek és a hitelkártya-tartozások kivételével azokra az új hitelekre vonatkoznak, amelyek nyújtására már sor került, de amelyek az újratárgyalás időpontjában még nem kerültek visszafizetésre.

23. Az adósságátütemezés érdekében nyújtott hitelek nincsenek kizárva az újratárgyalt hitelek köréből. Amennyiben azonban az átütemezés magában foglalja a kamatláb újratárgyalását is, és annak következtében a 28. pontban leírtak szerint a piaci körülmények szerinti kamatlábnál alacsonyabb kamatláb mellett kerül sor a hitelnyújtásra, azt nem kell feltüntetni sem az újratárgyalt hitelek, sem pedig az új szerződések között.

24. Az új szerződések kamatlába alatt az adott eszközkategóriában a háztartások vagy nem pénzügyi vállalatok és az adatszolgáltató között a 35. pontban meghatározott referencia-időtartam során megkötött új szerződésekben foglalt betétek és hitelek kamatlábának súlyozott átlagát kell érteni.

25. A változó kamatlábak módosításai, amelyek során az adatszolgáltató automatikusan igazítja ki a kamatlábat, nem új megállapodások, és így azok nem minősülnek új szerződésnek. Ennél fogva a meglévő szerződések esetén a változó kamatokban bekövetkező ilyen változásokat nem az új szerződésre vonatkozó kamatlábak között kell feltüntetni, hanem mint a hó végi állományok átlagkamatlábait.

26. A szerződés futamideje alatti áttérés fix kamatozásról változó kamatlábra vagy fordítva (a t1 időpontban), amelyről a szerződés kezdetén (t0 időpontban) megállapodtak, nem új szerződés, hanem a hitel t0 időpontban meghatározott feltételeinek része. Így az nem minősül új szerződésnek.

27. Általánosan feltételezhető, hogy a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat az újratöltődő hiteltől és a folyószámlahiteltől eltérő hitelt a szerződés kezdetekor teljes egészében lehívja. Azonban előfordulhat, hogy a teljes összegnek a szerződés kezdetekor (t0 időpontban) történő lehívása helyett azt részletekben t1, t2, t3 stb. időpontban hívja le. Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából nem bír jelentőséggel az a tény, hogy a hitelt részletekben veszik-e igénybe. Az új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatláb-statisztikában kell feltüntetni a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató között a t0 időpontban létrejövő olyan megállapodást, amely tartalmazza a hitel kamatlábát és teljes összegét. Amennyiben a hitelszerződési feltételek újratárgyalására a t0 időpontot követően kerül sor, az újratárgyalt hitelek között a folyósított, de az újratárgyalás megkezdéséig még vissza nem fizetett teljes összeget jelenteni kell.

28. A behajthatatlan tartozásokat valamint a piaci körülmények szerinti kamatlábnál alacsonyabb kamatlábbal nyújtott adósságátütemezési hiteleket a súlyozott átlagkamatlábak illetve az új szerződések nagyságrendjei nem tartalmazzák. A 1071/2013/EU (EKB/2013/33) európai központi banki rendelet II. mellékletével összhangban határozhatók meg, és a részben vagy egészben behajthatatlanként azonosított hitelek teljes összege kivételre kerül az MPI kamatláb-statisztikákból. Az adósságátütemezési hiteleket, azaz a pénzügyi nehézségekkel küzdő adósokkal kapcsolatos átütemezést a fennálló nemzeti fogalommeghatározásokkal összhangban kell meghatározni.

29. Az NKB-k döntik el, hogy nemzeti szinten a hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábakat, azaz az 1. függelékben ismertetett 1–26. mutatószámokat időszak végi mérések pillanatfelvételeként vagy időszaki átlagokra utaló implicit kamatlábként határozzák-e meg. A lefedett időszak egy hónap.

30. A hó végi állományokra vonatkozó, hónap végén mért, pillanatfelvételként összeállított kamatlábakat a hónap utolsó napján egy bizonyos időpontban, a betétek és hitelek állományára alkalmazott kamatlábak súlyozott átlagaként számítják ki. Az adott időpontban az adatszolgáltató összegyűjti a háztartások és nem pénzügyi vállalatok összes fennálló betétjére és hitelére vonatkozó kamatlábakat és összegeket, és minden egyes instrumentumfajtára kiszámítja a súlyozott átlagkamatlábat. Ellentétben a havi átlagokkal, a hónap végi mérés alapján számított, a hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábak csak az adatgyűjtés időpontjában még élő szerződéseket fedik le.

31. A hó végi állományokra vonatkozó, átlagos havi implicit kamatlábként kezelt kamatlábat hányadosként számítják ki, amelyben a számláló a referenciahónap során felhalmozott kamatáramlás, azaz a betétekre fizetendő és hitelekre követelésként fennálló elhatárolt kamat, a nevező pedig az átlagos havi állomány. A referenciahónap végén az adatszolgáltató minden egyes instrumentumfajta tekintetében jelenti a hónap során elhatárolt fizetendő vagy követelt kamatot és ugyanazon hónap során a betétek és hitelek átlagos állományát. Szemben a hó végi mérésekkel, a hó végi állományokra vonatkozó, havi átlagként számolt MPI-kamatlábak magukban foglalják azokat a szerződéseket is, amelyek a hónap során valamikor éltek, de a hónap végére már lezárultak. Ideális esetben a betétek és hitelek átlagos referencia-hónapi állományát az adott hónap napi állományainak átlagaként számítják ki. Minimumkövetelményként a változó instrumentumfajták, azaz legalább az egynapos betétek, a felmondásos betétek, a nyújtott hitelkártya-hitelek, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek esetén az átlagos havi állományt a napi egyenlegekből vezetik le. Az összes többi instrumentumfajta esetén az átlagos havi állományt a heti vagy ennél gyakoribb egyenlegekből vezetik le.

32. Az NKB-k döntik el, hogy nemzeti szinten az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, a nyújtott hitelkártya-hitelekre, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó MPI-kamatlábakat, azaz a 2. függelékben ismertetett 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatót az időszak végi mérés pillanatfelvételeként vagy az időszakos átlagokra utaló implicit kamatlábként határozzák meg. A lefedett időszak egy hónap.

33. Az 1. függelékben szereplő, hó végi állományokra vonatkozó kamatlábakhoz hasonló módon az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, nyújtott hitelkártya-hitelekre, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatlábakat az alábbiak közül valamelyik módon határozzák meg:

34. Az olyan számlák tekintetében, amelyek lehetnek betétek vagy hitelek egyenlegüktől függően, amennyiben az MPI-kamatlábakat hó végi mérések pillanatfelvételeként határozzák meg, csak a hónap utolsó napján egy bizonyos időpontban fennálló egyenleget veszik figyelembe annak meghatározásához, hogy ebben a hónapban a számla egynapos betét vagy folyószámlahitel. Amennyiben az MPI-kamatlábakat a hónap átlagára utaló implicit kamatlábként számítják ki, akkor naponta meghatározzák, hogy a számla betét vagy hitel. Ezután az implicit kamatláb nevezőjéhez szükséges átlagos havi állomány meghatározásához kiszámítják a napi követel egyenlegek és a napi tartozik egyenlegek átlagát. Ezenkívül a számlálóban szereplő mozgások megkülönböztetik a betétekre fizetendő és a hitelekre járó elhatárolt kamatot. Az adatszolgáltatók nem jelentik az egynapos betétek (alacsony) kamatlábát és a (magas) folyószámlahitel-kamatlábakat összesítő, súlyozott átlagkamatlábakat.

35. Az egynapos betétektől, a felmondásos betétektől, a hitelkártya-kölcsönökről, valamint újratöltődő hitelektől és folyószámlahitelektől különböző új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábakat, azaz a 2. függelékben az 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatók kivételével ismertetett összes mutatót időszaki átlagként számítják ki. A lefedett időszak egy (teljes) hónap.

36. Az egyes instrumentumfajtákra az adatszolgáltatók az új szerződésekre vonatkozó kamatlábat a referenciahónap során az instrumentumfajtákban kötött új szerződések összes kamatlábának súlyozott átlagaként számítják ki. Ezeket a hónap átlagára utaló kamatlábakat – az egyes instrumentumfajtáknál az adatszolgáltatási hónap során kötött új szerződések összegével együtt – továbbítják azon tagállamok, amelyek fizetőeszköze az euro (a továbbiakban: az euroövezeti tagállamok) NKB-jának, amelyben az adatszolgáltató rezidens. Az adatszolgáltatók a teljes hónap során kötött új szerződéseket veszik figyelembe.

37. A háztartásnak vagy nem pénzügyi vállalatnak nyújtott újratárgyalt hitelekre vonatkozó, azaz a 2. függelékben meghatározott 88–91. mutatók vonatkozásában csak az új szerződések nagyságrendjére vonatkozó adatokat kell szolgáltatni. A meglévő betét- és hitelszerződéseknek a 22–27. pontban meghatározottak szerinti minden egyes újratárgyalását figyelembe kell venni, akkor is, ha ugyanazt a szerződést a referencia-hónapon belül egynél többször tárgyalták újra.

38. Az adatszolgáltatók a 1. függelékben meghatározott eszközkategóriák tekintetében a hóvégi állományokra vonatkozó, míg a 2. függelékben szereplő eszközkategóriák tekintetében az új szerződésekre vonatkozó MPI kamatláb statisztikákat nyújtanak be. A 16. pontban meghatározottak szerint az egynapos betétek, felmondásos betétek, a banki folyószámlahitelek és a nyújtott hitelkártya-hitelek kamatlábai új szerződésekre vonatkozó kamatlábaknak minősülnek, habár az új szerződés koncepciója a teljes állományra kiterjed, ezért azok az új szerződésre utaló 2. függelékben szerepelnek.

39. Bizonyos euroövezeti tagállamokban nemzeti szinten nem léteznek az 1. és a 2. függelékben meghatározott egyes instrumentumfajták, ezért azokat figyelmen kívül hagyják abban az esetben, ha a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények egyáltalán nem kínálnak az e kategóriába tartozó terméket a háztartásoknak és nem pénzügyi vállalatoknak. Üzletkötés esetén – legyen az bármilyen korlátozott mértékű –, az adatokat szolgáltatni kell.

40. Az 1. és 2. függelékben meghatározott, és a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által az euroövezeti tagállamokban rezidens háztartásokkal és nem pénzügyi vállalatokkal folytatott banki üzleti tevékenységben alkalmazott minden egyes instrumentumfajta esetében az MPI-kamatláb-statisztikákat az adott kategóriába tartozó összes termékre alkalmazott összes kamatláb alapján állítják össze. Ez azt jelenti, hogy az NKB-k nem határozhatnak meg az egyes instrumentumfajtákban olyan nemzeti termékcsoportokat, amelyek vonatkozásában MPI-kamatláb-statisztikákat gyűjtenek; ehelyett az egyes adatszolgáltatók által kínált összes termék kamatlábát figyelembe kell venni. A monetáris, a pénzügyi intézményekre vonatkozó és a piaci statisztikákról szóló, 2007. augusztus 1-i EKB/2007/9 iránymutatás ( 11 ) 16. cikkében meghatározottak szerint az NKB-k nem kötelesek a mintában figyelembe venni minden egyes terméket, amely nemzeti szinten létezik. Nem zárhatnak ki azonban teljes instrumentumfajtát azon az alapon, hogy az érintett összegek jelentéktelenek. Így ha valamely instrumentumfajtát csak egy intézmény kínál, ezt az intézményt bele kell foglalni a mintába. Amennyiben valamely instrumentumfajta a minta kezdeti meghatározásának idején valamely euroövezeti tagállamban nem létezett, de azt követően egy intézmény bevezet egy ebbe a kategóriába tartozó új terméket, ezt az intézményt a következő reprezentatív jellegre vonatkozó ellenőrzés idején be kell vonni a mintába. Amennyiben egy meglévő instrumentumfajtán belül nemzeti szinten új terméket hoznak létre, a mintában szereplő intézmények ezt a következő adatszolgáltatáskor jelentik, mivel az összes adatszolgáltató köteles összes termékéről adatot szolgáltatni.

41. Az összes termékre vonatkozó összes kamatláb jelentésének alapelve alól kivételt képeznek a behajthatatlan tartozások és az adósságátütemezésre nyújtott hitelek kamatlábai. A 28. pontban meghatározottak szerint a behajthatatlan tartozások és az adósságátütemezésre piaci feltételek alatti kamatlábon nyújtott hitelek nem tartoznak bele az MPI-kamatláb-statisztikába.

42. Az MPI-kamatláb-statisztikák az adatszolgáltatói kör által alkalmazott kamatlábakra terjednek ki. Az eurótól eltérő devizában denominált betétekre és hitelekre vonatkozó adatokat nem kérik be az összes euroövezeti tagállam szintjén. Ezt tükrözi az 1. és 2. függelék, amelyben az összes mutató az euróban denominált betétekre és hitelekre vonatkozik.

43. A repók kivételével az MPI-kamatláb-statisztikához szükséges összes betétre és hitelre szektor szerinti bontást alkalmaznak. Ily módon az 1. függelék és a 2. függelék különbséget tesz a háztartásokra (ideértve a háztartásokat segítő nonprofit intézményeket) ( 12 ) és a nem pénzügyi vállalatokra ( 13 ) vonatkozó mutatók között. A háztartások részeként elkülönített adatokat kell továbbá jelenteni az egyéni vállalkozók/jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások vonatkozásában, de csak az „egyéb cél”-ra vonatkozó új kölcsönszerződések tekintetében. Az NKB-k eltekinthetnek az egyéni vállalkozóknak adott hitelek elkülönített feltüntetésének előírásától, amennyiben az ilyen hitelek a hó végi állományok tekintetében nem érik el az euroövezeti tagállam teljes háztartási hiteleinek 5 %-át a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelettel összhangban végzett számítások szerint.

44. Az 1. függelék 5. mutatója és a 2. függelék 11. mutatója a repókra vonatkozik. Bár a repók díjazása nem minden euroövezeti tagállamban független attól, hogy a szerződést melyik szektorral kötik, nem szükséges az összes euroövezeti tagállam szintjén a repókat háztartás és nem pénzügyi vállalat szektorokra bontani. Ezenkívül nincs szükség az összes euroövezeti tagállam szintjén lejárat szerinti bontásra, mivel a repók többsége általában nagyon rövid lejáratú. A repókra vonatkozó MPI-kamatlábak különbségtétel nélkül mindkét szektorra vonatkoznak.

45. A 2. függelékben az 5. és 6. mutató a háztartások felmondásos betéteire vonatkozik. Az összes részt vevő tagállam szintjén azonban a felmondásos betétekre vonatkozó kamatláb és súlyozás egyszerre vonatkozik a háztartások és a nem pénzügyi vállalatok felmondásos betéteire, azaz a két szektort össze kell vonni, de a háztartásoknál kell kimutatni. Az összes euroövezeti tagállam szintjén nincs szükség szektor szerinti bontásra.

46. Amennyiben a következő 47–55. pont másképp nem rendelkezik, az MPI-kamatlábakra vonatkozó instrumentum szerinti bontás és az instrumentumfajták meghatározásai, a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében meghatározott eszköz- és forráskategóriákat követik.

47. Az egynapos betétekre vonatkozó MPI-kamatlábak, azaz a 2. függelék 1. és 7. mutatói az összes egynapos betétet magukban foglalják, függetlenül attól, hogy azok kamatozóak-e vagy nem. Ily módon az MPI-kamatláb-statisztika a nulla kamatozású egynapos betéteket is tartalmazza.

48. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából az újratöltődő hitelek és a folyószámlahitelek, azaz a 2. függelék 12. és 23. mutatójának fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében meghatározott meghatározással, függetlenül az induláskori kamatlábrögzítéstől. A folyószámlahitel egyéb költségek részeként (pl. egyedi díjak formájában) alkalmazott kamatlábát az 1. pontban meghatározottak szerint nem fedi le az évesített kamatláb, mert a kamatláb e típusa csak a hitelek kamatlábaira vonatkozik. Az ezen kategória alatt jelentett hiteleket nem jelentik egyéb új szerződéses kategóriák alatt.

49. Az MPI-kamatláb-statisztikai szempontjából a hitelkártya-tartozások fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében szerintő meghatározással. A kamatlábra vonatkozó adatokat csak a nyújtott hitelkártya-hitelek tekintetében kell szolgáltatni a 32. és 36. mutatóban. A kényelmi hitelkártya hitelre vonatkozó kamatlábat nem jelentik külön, mivel az alapértelemben 0 %. A fennálló kényelmi hitelkártya-hitel azonban az MPI-kamatláb-statisztika hó végi állományai részét képezi a fennálló nyújtott hitelkártya-hitellel együtt. Sem a nyújtott, sem a kényelmi hitelkártya-hitelt nem jelentik más, új szerződéses mutató alatt.

50. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott új hitelek (az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek és a hitelkártya-tartozások kivételével), azaz a 2. függelék 37–54., 80., 82., 84. és 91. mutatója magában foglalja (a hitelkártya-kölcsönök, az újratöltődő hitelek és a folyószámlahitelek kivételével) a vállalkozásoknak nyújtott hiteleket azok összegétől függetlenül, míg a 62–79., 81., 83. és 85. mutató a 64. pontban meghatározott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozik. A hó végi állományokra vonatkozó, 1. függelékben szereplő, nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott lakáscélú hitelek fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározással, és az magában foglalja az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

51. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a háztartásoknak nyújtott fogyasztási célú hitelek (azaz a 2. függelék 13–15., 30. és 88. mutatója) áruk és szolgáltatások személyes célú fogyasztására nyújtott hitelek (a hitelkártya-kölcsönök, az újratöltődő hitelek és a folyószámlahitelek kivételével), míg az 55–57. mutató a 64. pontban meghatározott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozik. A hó végi állományokra vonatkozó, 1. függelékben szereplő, fogyasztási célú hitelek fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározással, és az magában foglalja az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

52. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a háztartásoknak nyújtott új lakáscélú hiteleken, azaz a 2. függelék 16–19., 31. és 89. mutatóján az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek vagy a hitelkártya-tartozások kivételével, lakáscélú beruházásra – beleértve az építkezésre, garázsépítésre és a felújításra (berendezésre) – nyújtott hiteleket kell érteni, míg az 58-61. mutató a 64. pontban meghatározott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozik. A hó végi állományokra vonatkozó, 1. függelékben szereplő, háztartásoknak nyújtott lakáscélú hitelek fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározással, és magukban foglalják az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

53. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a háztartásoknak egyéb célokra nyújtott új hiteleken, azaz a 2. függelék 20–22. és 33–35. és 90. mutatóján az újratöltődő hitelektől, a folyószámlahitelektől vagy a hitelkártya-tartozásoktól eltérő, üzleti, adósságfinanszírozási, oktatási stb. célokra nyújtott hiteleket kell érteni. A hó végi állományokra vonatkozó, az 1. függelékben szereplő, háztartásoknak nyújtott egyéb hitelek fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározással, és magukban foglalják az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

54. A hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábak szempontjából a fogyasztási hitelek, a háztartásoknak nyújtott lakáscélú és egyéb célú hitelek együttesen alkotják a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által háztartásoknak nyújtott összes hitelt, beleértve az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

55. Az új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábak szempontjából az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek és a nyújtott hitelkártya-hitelek, a háztartásoknak fogyasztási célra, lakáscélra és egyéb célra nyújtott hitelek együttesen alkotják a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által háztartásoknak nyújtott összes hitelt (kivéve a kényelmi és a hitelkártya-hiteleket). A kényelmi hitelkártya-hitel külön nem jelentik az MPI-kamatláb-statisztikákban az új szerződéseknél, de az a megfelelő hó végi állományok tételek részét képezi.

56. A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott egyéb hitelek, azaz a 2. függelék 37–54. és 62–85. mutatója esetében három összegkategóriát különböztetnek meg: a) „legfeljebb 0,25 millió euro”; b) „0,25 euro felett de legfeljebb 1 millió euro”; és c) „1 millió euro felett”. Az összeg az új szerződésnek minősülő egyszeri hitelszerződésre vonatkozik és nem a nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató közötti összes üzletre.

57. Az eszköz típusától és attól függően, hogy az MPI-kamatláb hó végi állományokra vagy új szerződésekre vonatkozik, a statisztikai jelentések az eredeti lejárat és hátralévő futamidő, a felmondási idő és ismételt kamatlábmegállapítási időszak, és/vagy az induláskori kamatlábrögzítés időtartama szerinti bontást alkalmaznak. E bontások idősávokra vagy tartományokra vonatkoznak, például egy legfeljebb kétéves, lekötött betétre vonatkozó kamatláb a két nap és legfeljebb két év közötti eredeti lejáratú összes lekötött betét átlagkamatlábára utal.

58. Az eredeti lejárat és a felmondási idő szerinti bontás a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározásokat követi. Az eredeti lejárat szerinti bontást – a repók kivételével – a hó végi állományokra vonatkozó összes betétkategóriára és az 1. függelékben szereplő, hó végi állományokra vonatkozó összes hitelkategóriára alkalmazzák. Az eredeti lejárat valamint a hátralévő futamidő és a következő kamatláb-újramegállapítás kombinációja szerinti bontást alkalmazzák a 15–26 mutatókra az 1. függelékben meghatározottak szerint. Az eredeti lejárat szerinti bontást alkalmazzák továbbá a határozott futamidejű új betétszerződésekre, míg a felmondási idő szerinti bontást a 2. függelékben szereplő, felmondásos új betétszerződésekre. Külön adatokat jelentenek a nem pénzügyi vállalatok számára legfeljebb egy éves induláskori kamatlábrögzítéssel (kombinálva az egy évet meghaladó eredeti lejárattal) rendelkező hitelek vonatkozásában az 56. pontban említett egyes összeghatárok tekintetében a 2. függelékben meghatározottak szerint.

59. A 2. függelékben szereplő, új szerződésekre vonatkozó hitelkamatlábakat (kivéve a 2. függelékben foglalt, az újratárgyalt hitelekre vonatkozó 88–91. mutatókat) a szerződésben szereplő induláskori kamatlábrögzítés időtartama szerint bontják. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából az induláskori kamatlábrögzítés időtartama a szerződés kezdetekor előre meghatározott időtartam, amely alatt a kamatláb értéke nem változik. A kamatlábrögzítés kiindulási időtartama megegyezhet a hitel eredeti lejáratával vagy lehet annál rövidebb időszak. A kamatláb értéke csak akkor tekinthető megváltoztathatatlannak, ha pontos mértékben (például 10 %) vagy egy bizonyos időpontban érvényes referencia-kamatlábtól való eltérés formájában (például hathónapos Euribor plusz 2 százalékpont bizonyos napon és időpontban) határozzák meg. Amennyiben a szerződés kezdetekor a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató megállapodik egy bizonyos időszakon keresztül alkalmazandó kamatláb-számítási eljárásban (például hathónapos Euribor plusz 2 százalékpont három éven keresztül), az induláskori kamatlábrögzítés időtartama nem három évnek, hanem csak hat hónapnak tekintendő, mivel a kamatláb értéke a három év során hathavonta változhat. Az új hitelszerződésekre vonatkozó MPI-kamatláb-statisztikák csak azt a kamatlábat foglalják magukban, amelyről a kamatlábrögzítés kezdeti időszakát illetően a szerződés kezdetén vagy a hitel újratárgyalását követően egyeznek meg. Amennyiben a kamatlábrögzítés kezdeti időszakának lejártával a kamatláb automatikusan változó kamatlábbá válik, ezt az új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábak nem tükrözik, csak a hó végi állományokra vonatkozóak.

60. A háztartásoknak nyújtott hitelek esetében a kamatlábrögzítés alábbi kezdeti időszakait különböztetik meg:

61. A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott legfeljebb 0,25 millió euro, 0,25 millió euro feletti de legfeljebb 1 millió euro és 1 millió euro feletti hitelek esetében a következő induláskori kamatlábrögzítési időszakot különböztetjük meg:

62. Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából a „változó kamatozás” olyan kamatlábra utal, amely folyamatosan, például naponta, vagy az MPI (kivéve a központi bankokat és az PPA-kat) mérlegelése alapján módosul.

63. A háztartásoknak és nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott, biztosítékkal és/vagy garanciával biztosított hiteleket külön kell jelenteni valamennyi MPI-kamatláb-statisztika új szerződés kategóriájára, kivéve a hitelkártya-tartozásokat, az újratöltődő hiteleket és folyószámlahiteleket, valamint az egyéb célra történő hitelezést. Továbbmenve, az új szerződésnek minősülő újratárgyalt hitelek nagyságrendjére vonatkozó adatokat nem kell biztosíték/garancia szerinti lebontásban szolgáltatni.

64. Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából a hitelek biztosíték/garancia szerinti lebontása magában foglalja az olyan új szerződésen alapuló hitelek teljes összegét, amelyeket hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 14 ) 4. cikkének (58) bekezdésében, valamint a 197–200. cikkben meghatározott „előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet” alkalmazásával értékpapírosítottak és/vagy az 575/2013/EU rendelet 4. cikkének (59) bekezdésében, valamint a 201., 202., 203. cikkben meghatározott, „előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet” alkalmazásával garantáltak oly módon, hogy a biztosíték és/vagy garancia értéke meghaladja a hitel teljes összegét vagy azzal egyenértékű. Amennyiben egy MPI (kivéve a központi bankokat és a PPA-kat) felügyeleti célokra a 2013/575/EK rendeletben meghatározott, „sztenderd módszer”-től eltérő rendszert használ, ugyanazt a rendszert alkalmazhatja az e lebontás alá tartozó hitelek jelentésekor.

65. A valamennyi euroövezeti tagállamra vonatkozó összesített adatok levezetése érdekében az 1. és 2. függelékben szereplő minden egyes eszközkategóriára három összesítési szintet alkalmaznak.

66. Az összesítés első szintjét az adatszolgáltatók a 67–72. pontban meghatározottak szerint végzik. Az NKB-k azonban kérhetik az adatszolgáltatókat, hogy egyedi betétek és kölcsönök szintjén szolgáltassanak adatot. Az adatokat azon euroövezeti tagállam NKB-jának jelentik, amelyben az adatszolgáltató rezidens.

67. Amennyiben a hó végi állományokra vonatkozó kamatlábakat, azaz az 1. függelék 1–26. mutatóit a hó végi megfigyelések pillanatfelvételeként összesítik, az adatszolgáltatók minden egyes instrumentumfajtára a hónap utolsó napjára vonatkozó súlyozott átlagkamatlábat kötelesek jelenteni.

68. Amennyiben a hó végi állományokra vonatkozó kamatlábakat, azaz az 1. függelék 1–26. mutatóit a hónap átlagára utaló implicit kamatlábként összesítik, az adatszolgáltatók az egyes instrumentumfajtákra a hónap során elhatárolt fizetendő vagy követelt kamatokat és ugyanazon hónap során a betétek és hitelek átlagos állományát kötelesek jelenteni.

69. Amennyiben az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, a nyújtott hitelkártya-hitelekre, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatlábakat, azaz a 2. függelék 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatóit hó végi megfigyelések pillanatfelvételeként összesítik, az adatszolgáltatók az egyes instrumentumfajták tekintetében a hónap utolsó napján érvényes súlyozott átlagkamatlábat kötelesek jelenteni.

70. Amennyiben az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, a nyújtott hitelkártya-hitelekre, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatlábakat, azaz a 2. függelék 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatóit a hónap átlagára vonatkozó implicit kamatlábként összesítik, az adatszolgáltatók az egyes instrumentumfajták tekintetében a hónap során elhatárolt fizetendő vagy járó kamatot és ugyanazon hónap során a betétek és hitelek átlagos állományát kötelesek jelenteni.

71. Az új szerződésekre vonatkozó minden egyes instrumentumfajta, azaz a 2. függelékben szereplő 2–4., 8–11., 13–22., 30–31., 33–35. és 37–85. mutatói esetében az adatszolgáltatók súlyozott átlagkamatlábat jelentenek. Ezenkívül az adatszolgáltatók a 2. függelékben szereplő 2–4., 8–11., 13–22., 33–35. és 37–85. mutatók mindegyikére vonatkozóan jelentik a hónap során az egyes instrumentumfajtákban kötött új szerződések összegét. A háztartásnak vagy nem pénzügyi vállalatnak nyújtott újratárgyalt hitelek (a 2. függelék 88–91. mutatói) vonatkozásában csak az új szerződések nagyságrendjére vonatkozó adatokat kell szolgáltatni.

72. Azok a hitelintézetek és egyéb intézmények, amelyeket valamely NKB felhatalmazott az MPI-kamatláb-statisztikák együttes, csoportként történő benyújtására, egy adatszolgáltatónak minősülnek, és a 67–71. pontban meghatározott adatokat a csoport egészére vonatkoztatva jelentik. Ezenkívül ezek az adatszolgáltatók minden évben kötelesek jelenteni minden egyes eszközkategória tekintetében a csoporton belüli adatszolgáltatók számát és a kamatlábak szórását az adott intézmények körében. A csoporton belüli adatszolgáltatók számát és a szórást október hónapra vonatkozóan és az októberi adatokkal együtt kell jelenteni.

73. Az összesítés második szintjét az NKB-k végzik. Összesítik a valamennyi nemzeti adatszolgáltató által jelentett kamatlábakat és kapcsolódó összegeket, amely alapján minden egyes instrumentumfajtára kiszámítják a nemzeti súlyozott átlagkamatlábat. Az adatokat az Európai Központi Bank („EKB”) részére szolgáltatják. Az instrumentumfajták egyes euroövetezi tagállamonkénti végső, az összes euroövezeti tagállamot magában foglaló adatokká való összesítését az EKB végzi el.

1. Adattovábbítás minimumszabályai:

2. A pontosság minimumszabályai:

3. A koncepcióknak történő megfelelés minimumszabályai:

4. A helyesbítések minimumszabályai:

Az EKB és az érintett NKB által előírt helyesbítési alapelveket és eljárásokat követni kell. A rendhagyó helyesbítéseket írásos magyarázattal kell ellátni.

A 2181/2004/EK (EKB/2004/21) rendelet

(HL L 371., 2004.12.18., 42. o.)

A 290/2009/EK (EKB/2009/7) rendelet

(HL L 94., 2009.4.8., 75. o.)

A 674/2010/EK (EKB/2010/7) rendelet

(HL L 196., 2010.7.28., 23. o.)