a) az 1069/2009/EK rendeletben az állati melléktermékekre és az azokból származó termékekre vonatkozóan megállapított köz- és állat-egészségügyi szabályok;

b) a 97/78/EK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontjának megfelelően a határállomásokon végzett állat-egészségügyi ellenőrzések alól mentesített egyes minták és tételek.

a) biodízel, amely teljesíti a IV. melléklet IV. fejezete 3. szakaszának 2. pontja b) alpontjában a származtatott termékek ártalmatlanítására és felhasználására vonatkozóan meghatározott követelményeket;

b) kedvtelésből tartott állatok feldolgozott eledele, amely teljesíti a XIII. melléklet II. fejezete 7. szakaszának a) pontjában a kedvtelésből tartott állatok feldolgozott eledelére vonatkozóan meghatározott különleges követelményeket;

c) műcsont, amely teljesíti a XIII. melléklet II. fejezete 7. szakaszának b) pontjában a műcsontra vonatkozóan meghatározott különleges követelményeket;

d) patás állatok nyersbőre és irhája, amely teljesíti a XIII. melléklet V. fejezetének C. pontjában az adott termékek végpontjára vonatkozóan meghatározott különleges követelményeket;

e) gyapjú és szőr, amely teljesíti a XIII. melléklet VII. fejezetének B. pontjában az adott termékek végpontjára vonatkozóan meghatározott különleges követelményeket;

f) toll és pihe, amely teljesíti a XIII. melléklet VII. fejezetének C. pontjában az adott termékek végpontjára vonatkozóan meghatározott különleges követelményeket;

g) prém, mely teljesíti az adott termékre vonatkozó végpontra a XIII. melléklet VIII. fejezetében meghatározott egyedi feltételeket;

h) gyógyszergyártásra használt halolaj, mely teljesíti az adott termékre vonatkozó végpontra a XIII. melléklet XIII. fejezetében meghatározott egyedi feltételeket;

i) benzin és üzemanyagok, melyek megfelelnek a megújuló üzemanyagok előállításához használt, többlépcsős katalitikus eljárásra a IV. melléklet IV. fejezete 3. szakasza 2. pontjának c) alpontjában meghatározott egyedi feltételeknek;

j) kiolvasztott zsírokból származó olajkémiai termékek, amelyek megfelelnek a XIII. melléklet XI. fejezetében meghatározott követelményeknek;

k) megújuló dízelolaj, megújuló sugárhajtómű-üzemanyag, megújuló propán és megújuló benzin, melyek teljesítik a megújuló üzemanyagok előállításához használt többlépcsős katalitikus eljárás termékei tekintetében a IV. melléklet IV. fejezetének 3. szakasza 2. f) pontjában meghatározott egyedi feltételeket.

a) olyan égető művekben és együttégető művekben, amelyek erre engedélyt kaptak a 2000/76/EK irányelvnek megfelelően; vagy

b) a 2000/76/EK irányelv szerint nem engedélyköteles üzemek esetében olyan hulladékégető és hulladék-együttégető művekben, amelyeket az illetékes hatóság jóváhagyott állati melléktermékek és az azokból származó termékek égetéssel történő ártalmatlanítására, illetve – hulladék esetében – együttégetéssel történő ártalmatlanítására vagy hasznosítására, az 1069/2009/EK rendelet 24. cikke (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában foglaltaknak megfelelően.

a) a tüzelőberendezések a III. melléklet V. fejezetének hatálya alá tartoznak;

b) a tüzelőberendezések megfelelnek a III. melléklet IV. és V. fejezetében előírt általános feltételeknek és egyedi követelményeknek;

c) igazgatási eljárások vannak folyamatban annak biztosítására, hogy a tüzelőberendezés engedélyezésére vonatkozó követelményeket évente ellenőrzik.

a) az üzemeltető által az illetékes hatósághoz az 1069/2009/EK rendelet 24. cikke (1) bekezdése d) pontjának megfelelően benyújtott jóváhagyási kérelemnek tartalmaznia kell a tagállamok illetékes hatóságai által vagy a tagállamok illetékes hatóságai által jóváhagyott szakmai szervezet által igazolt bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a tüzelőberendezés, amelyben tüzelőanyagként haszonállatoktól származó trágyát használnak fel, teljes mértékben megfelel e rendelet III. melléklete V. fejezete B. szakaszának 3., 4. és 5. pontjában meghatározott követelményeknek, a tagállamok illetékes hatóságainak a III. melléklet V. fejezete C. szakaszának 4. pontjában foglalt bizonyos rendelkezésektől való eltérés engedélyezése lehetőségének sérelme nélkül.

b) az 1069/2009/EK rendelet 44. cikkében előírt engedélyezési eljárás nem zárható le mindaddig, amíg a tagállamok illetékes hatóságai vagy a tagállamok illetékes hatóságai által jóváhagyott szakmai szervezetek el nem végeztek legalább két egymást követő ellenőrzést – beleértve a szükséges hőmérséklet- és kibocsátásméréseket – a tüzelőberendezés működésének első hat hónapja során, amely ellenőrzések közül az egyiknek előre nem bejelentettnek kell lennie. Amennyiben ezen ellenőrzések eredménye igazolja e rendelet III. melléklete V. fejezete B. szakaszának 3., 4. és 5. pontjában, illetve adott esetben az V. fejezete C. szakaszának 4. pontjában meghatározott követelmények teljesülését, megadható a teljes körű engedély.

a) a kedvtelésből tartott állatoknak szánt importált eledel vagy a kedvtelésből tartott állatoknak szánt, importált anyagokból gyártott eledel esetében az 1. kategóriába tartozó, az 1069/2009/EK rendelet 8. cikke c) pontjában említett anyag;

b) az 1069/2009/EK rendelet 10. cikke f) és g) pontjában említett, 3. kategóriába tartozó anyag, feltéve hogy:

i. ezek az anyagok nem kerültek érintkezésbe a fenti rendelet 8. és 9. cikkében, valamint a 10. cikke a)–e) és h)–p) pontjaiban említett állati melléktermékek bármelyikével;

ii. az ártalmatlanításukról szóló döntés időpontjában:

— a fenti rendelet 10. cikke f) pontjában említett anyagok már átestek a 852/2004/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének m) pontjában meghatározott feldolgozási eljáráson; és

— a fenti rendelet 10. cikke g) pontjában említett anyagokat feldolgozták az e rendelet X. melléklete II. fejezetének, vagy az e rendelet XIII. melléklete II. fejezetében a kedvtelésből tartott állatok eledelére vonatkozóan meghatározott különleges követelményeknek megfelelően; és

iii. ezeknek az anyagoknak az ártalmatlanítása nem jelent köz- vagy állat-egészségügyi kockázatot.

a) az 1. szakaszban meghatározott, a feldolgozásra vonatkozó általános feltételek;

b) a 2. szakaszban a szennyvízkezelésre vonatkozóan meghatározott követelmények;

c) a 3. szakaszban az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok feldolgozására vonatkozóan meghatározott egyedi követelmények;

d) a 4. szakaszban a 3. kategóriába tartozó anyagok feldolgozására vonatkozóan meghatározott egyedi követelmények.

a) a II. fejezetben meghatározott higiéniai és feldolgozási követelmények;

b) a III. fejezetben meghatározott szabvány feldolgozási módszerek, feltéve hogy a létesítményben vagy üzemben ilyen módszereket használnak;

c) a IV fejezetben meghatározott alternatív feldolgozási módszerek, feltéve hogy a létesítményben vagy üzemben ilyen módszereket használnak.

a) az I. fejezetben a biogáz- és komposztálóüzemekre vonatkozóan meghatározott követelmények;

b) a II. fejezetben a biogáz- és komposztálóüzemekre vonatkozóan meghatározott higiéniai követelmények;

c) a III. fejezet 1. szakaszában meghatározott szabvány átalakítási paraméterek;

d) a III. fejezet 3. szakaszában az emésztési maradványokra és komposztra vonatkozóan meghatározott előírások.

a) az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagok, valamint az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagokból nyert hús- és csontliszt vagy állati zsír;

b) feldolgozott állati fehérje.

a) az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagok, valamint az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagokból nyert hús- és csontliszt vagy állati zsír;

b) feldolgozott állati fehérje.

a) állatkerti állatok;

b) prémes állatok;

c) elismert kennelekből származó kutyák vagy vadászkutyafalkák;

d) állatmenhelyeken tartott kutyák és macskák;

e) horgászcsalinak használt légylárvák és férgek;

f) cirkuszi állatok.

a) állatkerti állatok;

b) prémes állatok;

c) elismert kennelekből származó kutyák vagy vadászkutyafalkák;

d) állatmenhelyeken tartott kutyák és macskák;

e) horgászcsalinak használt légylárvák és férgek;

f) cirkuszi állatok.

a) a természetes élőhelyükön élő, veszélyeztetett vagy védett dögevő madárfajok és más fajok etetőhelyeken történő etetésére a biodiverzitás előmozdítása érdekében, a VI. melléklet II. fejezetének 2. szakaszában meghatározott feltételek teljesítése esetén;

b) a VI. melléklet II. fejezete 2. szakasza 1a) pontjában említett vadon élő állatok etetőhelyeken kívül történő etetésére, adott esetben az elhullott állatok előzetes összegyűjtése nélkül, az említett fejezet 3. szakaszában meghatározott feltételek teljesítése esetén.

a) az 1. szakaszban az állati melléktermékekre vonatkozóan meghatározott különleges ártalmatlanítási szabályok;

b) a 2. szakaszban az állati melléktermékek távoli területeken történő elégetésére és elföldelésére vonatkozóan meghatározott szabályok;

c) a 3. szakaszban a méhek és méhészeti melléktermékek elégetésére és elföldelésére vonatkozóan meghatározott szabályok.

a) megfelelnek a VIII. melléklet I. és II. fejezetében az összegyűjtésre, szállításra és azonosításra vonatkozóan meghatározott követelményeknek;

b) szállítása kereskedelmi okmányok vagy egészségügyi bizonyítványok kíséretében történik a VIII. melléklet III. fejezetében meghatározott követelményeknek megfelelően.

a) I. fejezet, amennyiben kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelt állítanak elő az említett rendelet 24. cikke (1) bekezdése e) pontjában említetteknek megfelelően;

b) II. fejezet, amennyiben állati melléktermékeket tárolnak az említett rendelet 24. cikke cikk (1) bekezdése i) pontjában említetteknek megfelelően, vagy amennyiben az összegyűjtés után állati melléktermékeket kezelnek az említett rendelet 24. cikke (1) bekezdése h) pontjában említett alábbi műveletekkel:

i. válogatás;

ii. darabolás;

iii. hűtés;

iv. fagyasztás;

v. sózás;

vi. egyéb eljárásokkal történő tartósítás;

vii. nyersbőr és irha eltávolítása vagy különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítása;

viii. állati melléktermékek kezelésével járó műveletek, amelyeket az uniós állat-egészségügyi szabályokban meghatározott kötelezettségek betartásával végeznek;

ix. biogázzá/komposzttá történő átalakításra szánt állati melléktermékek higienizálása/pasztőrözése egy másik létesítményben vagy üzemben e rendelet V. mellékletével összhangban végzett ilyen átalakítás vagy komposztálás előtt;

x. szitálás;

c) III. fejezet, amennyiben az említett rendelet 24. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti bizonyos célokra szánt, származtatott termékeket tárolnak;

d) V. fejezet, amennyiben a gazdaságban ártalmatlanításra szánt állati melléktermékeket tárolnak az említett rendelet 4. cikkének megfelelően.

a) azokra az engedéllyel rendelkező üzemeltetőkre, akik az állati melléktermékek és az azokból származó termékek szállítását kiegészítő tevékenységként végzik;

b) azokra az üzemeltetőkre, akiket a 183/2005/EK rendeletnek megfelelően szállítási tevékenységet végzőként nyilvántartásba vettek.

a) az e rendelet XIII. mellékletének VI. fejezetében említett vadásztrófeákat és egyéb preparátumokat saját, illetve nem kereskedelmi célokra kezelő vagy előállító üzemeltetők;

b) kutatási és diagnosztikai mintákat oktatási célból kezelő vagy ártalmatlanító üzemeltetők;

c) száraz, kezeletlen gyapjút és szőrt szállító üzemeltetők, amennyiben az áruk biztonságos, zárt csomagolásban vannak és a kórokozók terjedését megakadályozó körülmények között közvetlenül egy, a takarmányláncon kívüli célokra szánt származtatott termékeket előállító üzembe, vagy köztes műveleteket végző üzembe szállítják őket;

d) azok az üzemeltetők, amelyek csak kis mennyiségben használnak az 1069/2009/EK rendelet 9. és 10. cikkében említett, 2. és a 3. kategóriába tartozó anyagokat vagy azokból származó termékeket, és a termékeket a régión belül a helyi piacon közvetlenül értékesítik a végfelhasználóknak vagy a helyi kiskereskedelmi egységeknek, továbbá tevékenységükről az illetékes hatóság megállapította, hogy az nem hordozza súlyos, emberre vagy állatra nézve fertőző betegség terjedésének kockázatát; ez a pont abban az esetben nem alkalmazandó, ha ezen anyagokat prémes állatoktól különböző haszonállatok takarmányozására használják;

e) a szerves trágyák vagy talajjavítók azon felhasználói, amelyek ezeket az anyagokat haszonállatokat nem tartó létesítményekben használják;

f) a legfeljebb 50 kg-os, eladásra kész kiskereskedelmi csomagolásban kizárólag a takarmány- és élelmiszerláncon kívüli felhasználások céljára szerves trágyákat vagy talajjavítókat kezelő és forgalmazó üzemeltetők.

a) az I. fejezetben a feldolgozásra és forgalomba hozatalra vonatkozóan meghatározott általános követelmények;

b) a II. fejezetben a feldolgozott állati fehérjékre és egyéb származtatott termékekre vonatkozóan meghatározott egyedi követelményeknek;

c) a III. fejezetben az egyes haleledelekre és horgászcsalikra vonatkozóan meghatározott követelményeknek.

a) vadon élő tengeri madarak ürüléke, amelyet az Unióban gyűjtöttek be, vagy harmadik országokból importáltak;

b) eladásra kész termesztőközeg – az importált termesztőközegek kivételével – a következő anyagtartalommal:

i. a 3. kategóriába tartozó anyagból, illetve a 2. kategóriába tartozó anyagból (a feldolgozott trágya kivételével) származtatott termékek esetében kevesebb mint 5 térfogatszázalék;

ii. kevesebb mint 50 térfogatszázalék feldolgozott trágya.

a) a létesítmény vagy üzem megfelelő, az emberre vagy állatokra átvihető betegségek terjedését megakadályozó lehetőségekkel rendelkezik a köztes termékek fogadására.

b) a köztes termékek nem hordozzák az emberre vagy állatokra átvihető betegségek terjedésének kockázatát a köztes termékekben lévő állati mellékterméken végzett tisztítási eljárás vagy egyéb kezelések miatt, a köztes termékekben az állati melléktermékek koncentrációja miatt, illetve a köztes termékek kezelésére irányuló megfelelő biológiai biztonsági intézkedések miatt;

c) a létesítményben vagy üzemben nyilvántartást vezetnek az átvett anyagok mennyiségéről és – adott esetben – ezek kategóriájáról, valamint arról a létesítményről, üzemről vagy üzemeltetőről, amelynek a termékeket leszállították, és

d) a fel nem használt köztes termékeket és a létesítményből vagy üzemből származó egyéb felesleges termékeket – például a lejárt termékeket – az 1069/2009/EK rendeletnek megfelelően ártalmatlanítják.

a) feldolgozatlan trágya;

b) kezeletlen toll, tollrészek és pihe;

c) lép formában lévő méhviasz.

a) ipari mosásnak alávetett, vagy elfogadhatatlan kockázatokat kizáró más módszerrel kezelt gyapjú és szőr;

b) 18 °C-os környezeti hőmérsékleten, 55 %-os páratartalom mellett legalább két napig szárított prémek;

c) sertésféléktől különböző állatoktól származó gyapjú és szőr, amelyet a gyapjú és a szőr többszöri, vizes, szappanos és nátrium- vagy kálium-hidroxidos medencébe történő merítésével végzett ipari mosással kezeltek;

d) sertésféléktől különböző állatok gyapja és szőre, amelyet közvetlenül olyan üzembe szállítanak, ahol gyapjú- és szőralapú származtatott termékeket készítenek a textilipar számára, és amelyet a következő módszerek legalább egyikével kezeltek:

— vegyi depiláció oltott mésszel vagy nátrium-szulfiddal,

— hermetikusan zárt kamrában, legalább 24 órán keresztül végzett formaldehides fertőtlenítés,

— ipari mosás a gyapjú és a szőr vízben oldható, 60–70 °C-on tartott tisztítószerbe történő merítésével,

— 8 napon át 37 °C-on, 28 napon át 18 °C-on vagy 120 napon át 4 °C-on történő tárolás, amely a szállítási időszakot is magában foglalhatja,

e) száraz, és biztonságosan lezárt csomagolásba zárt, sertésféléktől különböző állatoktól származó gyapjú és szőr, amelyet olyan üzembe való szállításra szánnak, ahol gyapjú- és szőralapú származtatott termékeket készítenek a textilipar számára, és amely megfelel valamennyi alábbi követelménynek:

i. legalább 21 nappal az Unióba történő behozatal előtt állították elő, és az állatokat olyan harmadik országban vagy harmadik országbeli régióban tartották, amely(et)

— szerepel a 206/2010/EU rendelet II. mellékletének 1. részében található listán, és melyből engedélyezett az abban meghatározott „A” és „F” kiegészítő garanciák hatálya alá nem tartozó kérődzők friss húsának Unióba történő behozatala,

— mentes a ragadós száj- és körömfájástól, továbbá kecskétől vagy juhtól származó gyapjú vagy szőr esetén a juh-, illetve kecskehimlőtől is, a 2004/68/EK irányelv II. mellékletében felsorolt általános alapszempontoknak megfelelően;

ii. a XV. melléklet 21. fejezetében megadott minta szerinti importőri nyilatkozata kísér;

iii. az üzemeltető bemutatta a 2009/821/EK bizottsági határozat I. mellékletében felsorolt egyik engedélyezett uniós állat-egészségügyi határállomáson, ahol a 97/78/EK irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerinti okmányellenőrzésen kielégítő eredményt adott.

a) az említett melléklet I. fejezetében a 3. kategóriába tartozó anyagoknak és származtatott termékeknek a takarmányláncban történő felhasználás – kivéve a kedvtelésből tartott állatok eledele előállítását – céljából történő behozatalára és tranzitszállítására vonatkozóan meghatározott egyedi követelmények;

b) az említett melléklet II. fejezetében az állati melléktermékeknek és az azokból származó termékeknek a haszonállatok takarmányláncán kívüli felhasználás céljából történő behozatalára és tranzitszállítására vonatkozóan meghatározott egyedi követelmények.

a) az említett anyagok nem lehetnek az alábbi állatokból származó, az 1. kategóriába tartozó anyagok:

i. a 999/2001/EK rendelettel összhangban TSE-fertőzöttségre gyanús állatok;

ii. olyan állatok, amelyek esetében a TSE jelenléte hivatalos megerősítést nyert;

iii. TSE felszámolására irányuló intézkedések keretében leölt állatok;

b) az említett anyagokat nem szánhatják az alábbi célok egyikére sem:

i. takarmányozás;

ii. olyan talajban történő alkalmazás, amelyből haszonállatokat takarmányoznak;

iii. az alábbiak előállítása:

— a 76/768/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kozmetikai termékek;

— a 90/385/EGK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott aktív beültethető orvostechnikai eszközök;

— a 93/42/EGK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott orvostechnikai eszközök;

— a 98/79/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök;

— a 2001/82/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott állatgyógyászati készítmények;

— a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott gyógyszerek;

c) a behozott anyagokat címkével kell ellátni, és az anyagoknak meg kell felelniük az e rendelet XIV. melléklete IV. fejezetének 1. szakaszában az állati melléktermékek bizonyos szállítására vonatkozóan meghatározott egyedi követelményeknek;

d) az anyagokat a nemzeti jogszabályokban az állat-egészségügyi bizonyítványra vonatkozóan meghatározott követelményeknek megfelelően kell behozni.

a) a szállítmány beléptetését előzetesen engedélyeznie kell a rendeltetés helye szerinti tagállam illetékes hatóságának; és

b) a szállítmányt az Unióba történő belépés helyétől közvetlenül az engedéllyel rendelkező felhasználóhoz kell küldeni.

a) a szállítmány az Unióba történő belépés helye szerinti állat-egészségügyi határállomáson az illetékes hatóság állatorvosi szolgálata által, sorozatszámmal ellátott plombával van lezárva;

b) a szállítmányt kísérő és a 97/78/EK irányelv 7. cikkében említett okmányok az állat-egészségügyi határállomás illetékes hatóságának hatósági állatorvosa által minden oldalon „KIZÁRÓLAG AZ EU-N KERESZTÜL OROSZORSZÁGBA IRÁNYULÓ ÁTSZÁLLÍTÁSRA” feliratú pecséttel vannak ellátva;

c) a 97/78/EK irányelv 11. cikkében előírt eljárási követelményeknek teljesülniük kell;

d) a szállítmányt a 136/2004/EK rendelet III. mellékletében megadott közös állat-egészségügyi beléptetési okmányon a beléptetés helye szerinti állat-egészségügyi határállomás hatósági állatorvosa átszállításra elfogadhatónak minősíti.

a) a hatósági állatorvos a szállítmányt a belépés szerinti állat-egészségügyi határállomáson sorozatszámmal ellátott vámzárral látta el;

b) a hatósági állatorvos a belépés szerinti állat-egészségügyi határállomáson a szállítmányt kísérő, a 97/78/EK irányelv 7. cikkében említett okmányok minden oldalára rábélyegezte a „KIZÁRÓLAG AZ EU-N KERESZTÜL HARMADIK ORSZÁGOKBA TÖRTÉNŐ SZÁLLÍTÁSRA” feliratot;

c) teljesülnek a 97/78/EK irányelv 11. cikkében előírt eljárási követelmények;

d) a szállítmányt a 136/2004/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett közös állat-egészségügyi beléptetési okmányon a beléptetés helye szerinti állat-egészségügyi határállomás hatósági állatorvosa átszállításra elfogadhatónak minősíti.

a) a feldolgozóüzemek hatósági ellenőrzése az I. fejezetben foglaltaknak megfelelően;

b) állati melléktermékek és az azokból származó termékek kezelésével járó egyéb tevékenységek hatósági ellenőrzése a III. fejezet 1–9. szakaszaiban foglaltaknak megfelelően.

a) az e rendelet X. mellékletének II. fejezetében említett feldolgozott állati fehérje és egyéb származtatott termékek;

b) az e rendelet XIII. mellékletében említett, kedvtelésből tartott állatok eledele és egyéb származtatott termékek;

c) az e rendeletben említetteknek megfelelően az Unióba behozott vagy az Unión átszállított állati melléktermékek és azokból származó termékek.

a) 811/2003/EK rendelet;

b) 2003/322/EK határozat;

c) 2003/324/EK határozat;

d) 878/2004/EK rendelet;

e) 2004/407/EK határozat;

f) 79/2005/EK rendelet;

g) 92/2005/EK rendelet;

h) 181/2006/EK rendelet;

i) 197/2006/EK rendelet;

j) 1192/2006/EK rendelet;

k) 2007/2006/EK rendelet.

a) feltéve, hogy ezeket a következő anyagok valamelyikéből állították elő:

i. a 2. kategóriába tartozó anyagból származó hús- és csontliszt;

ii. feldolgozott állati fehérje;

b) jóllehet azokat nem keverték össze olyan összetevővel, amely kizárja a keverék takarmányozásra történő későbbi felhasználását.

1. Észtországban, Lettországban és Finnországban a következő prémes állatok takarmányozhatók a IV. melléklet III. fejezetével összhangban feldolgozott hús- és csontliszttel és egyéb termékekkel, amelyek ugyanazon fajhoz tartozó egyedek testéből vagy testrészeiből származnak:

a) róka (Vulpes vulpes és Alopex lagopus);

b) nyestkutya (Nyctereutes procyonides).

2. Észtországban és Lettországban az amerikai nyérc (Mustela vison) fajhoz tartozó prémes állatok takarmányozhatók a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott feldolgozási módszerekkel feldolgozott hús- és csontliszttel és egyéb termékekkel, amelyek ugyanazon fajhoz tartozó egyedek testéből vagy testrészeiből származnak.

3. Az 1. és 2. pontban említett takarmányozás a következő feltételek mellett történik:

a) A takarmányozás kizárólag olyan gazdaságokban történhet, amelyek(et):

i. az illetékes hatóság nyilvántartásba vett olyan dokumentumokkal alátámasztott kérelem alapján, amelyek igazolják azt, hogy nincs ok feltételezni TSE-ágens jelenlétét a kérelemben meghatározott fajok populációjában;

ii. megfelelő, a prémes állatokban a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) jelenlétét figyelő helyszíni rendszert működtetnek, amely magába foglalja a TSE kiszűrését célzó rendszeres laboratóriumi mintavizsgálatokat;

iii. megfelelő biztosítékokat nyújtanak arra vonatkozóan, hogy ezekből az állatokból vagy utódaikból származó, a IV. melléklet III. fejezetével összhangban feldolgozott állati melléktermékek, hús- és csontliszt, vagy egyéb termékek nem kerülhetnek be a prémes állatoktól eltérő állatok táplálék- vagy takarmányláncába;

iv. az ismeretek szerint nem kerültek kapcsolatba olyan gazdasággal, ahol feltételezték vagy megerősítették a TSE előfordulását;

v. nyilvántartásba vett üzemeltetője biztosítja, hogy:

— az ugyanazon fajhoz tartozó állatok takarmányozására szánt prémes állatok tetemeit az e célra nem engedélyezett tetemektől különválasztva kezelik és dolgozzák fel;

— azokat a prémes állatokat, amelyeket ugyanazon fajhoz tartozó állatokból származó hús- és csontlisztből vagy a IV. melléklet III. fejezetével összhangban feldolgozott egyéb termékekkel takarmányoznak, külön tartják azoktól az állatoktól, amelyeket nem az ugyanazon fajhoz tartozó állatokból származó termékekkel takarmányoznak;

— a gazdaság megfelel a VI. melléklet II. fejezete 1. szakaszának 2. pontjában és a VIII. melléklet II. fejezetének (2) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában meghatározott követelményeknek.

b) A gazdaság üzemeltetője biztosítja, hogy az egy állatfajból származó és ugyanazon faj takarmányozására szánt hús- és csontliszt vagy egyéb termékeket kötelezően:

i. az 1069/2009/EK rendelet 24. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint engedélyezett feldolgozóüzemben, kizárólag az e rendelet IV. mellékletének III. fejezetében meghatározott 1–5. feldolgozási módszerekkel vagy a 7. feldolgozási módszerrel dolgozták fel;

ii. prém előállítása céljából leölt egészséges állatokból állították elő.

c) Amennyiben a gazdaság az ismeretek szerint vagy feltételezhetően érintkezésbe került olyan gazdasággal, ahol feltételezték vagy megerősítették a TSE előfordulását, a gazdaság üzemeltetője köteles haladéktalanul:

i. értesíteni az illetékes hatóságot arról, hogy ilyen érintkezés történt;

ii. leállítani a prémes állatok elszállítását bármely rendeltetési helyre, kivéve ha azt az illetékes hatóság írásban engedélyezi.

a) Az 1069/2009/EK rendelet 11. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott legalább 21 napos várakozási időt kötelezően betartották;

b) Kizárólag olyan szerves trágyákat és talajjavító szereket alkalmaztak, amelyek megfelelnek az 1069/2009/EK rendelet 32. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint az e rendelet XI. melléklete II. fejezetének.

a) trágya és ►C2  guanó; ◄

b) emésztőtraktus-tartalom, tej, tejalapú termékek, tejből származó termékek, kolosztrum és kolosztrum tartalmú termékek, amelyek az illetékes hatóság véleménye szerint nem hordozzák valamely súlyos állatbetegség terjedésének kockázatát.

1. Az e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett hulladékégető művek és hulladék-együttégető művek üzemeltetőinek biztosítaniuk kell, hogy az ellenőrzésük alatt álló létesítményekben teljesülnek az alábbi higiéniai feltételek:

a) Az állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket megérkezésük után, az illetékes hatóság által meghatározott feltételeknek megfelelően, a lehető leghamarabb ártalmatlanítani kell. Az ártalmatlanításig ezeket a termékeket az illetékes hatóság által meghatározott feltételeknek megfelelően kell tárolni.

b) A hulladékégető és a hulladék-együttégető művekben megfelelő intézkedéseket kell hozni a tároló-és szállítóeszközök tisztítására és fertőtlenítésére, így különösen azon a kijelölt területen, ahol a szennyvizet az uniós jogszabályokkal összhangban, a szennyeződés kockázatának megelőzése érdekében ártalmatlanítják.

c) A hulladékégető és a hulladék-együttégető műveknek jó vízelvezetésű, szilárd alapon kell elhelyezkedniük.

d) A hulladékégető- és a hulladék-együttégető művekben megfelelő intézkedéseket kell tenni a kártevők, például rovarok, rágcsálók és madarak elleni védekezés érdekében. E célra kártevők elleni dokumentált védekezési tervet kell alkalmazni.

e) A személyzet számára biztosítani kell a személyes higiéniát szolgáló megfelelő létesítményeket, így például a mellékhelyiségeket, öltözőket és mosdókagylókat, ha a fertőződés kockázatának megelőzése miatt van ezekre szükség.

f) A létesítmény minden részére vonatkozóan tisztítási eljárásokat kell kidolgozni és dokumentálni. A tisztításhoz megfelelő felszerelést és tisztítószereket kell biztosítani.

g) A higiéniai ellenőrzésnek ki kell terjednie a környezet és a berendezések rendszeres ellenőrzésére. Az ellenőrzések ütemtervét és eredményeit dokumentálni kell és legalább 2 évig meg kell őrizni.

2. A hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű üzemeltetőjének minden szükséges, az állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek fogadásával kapcsolatos óvintézkedést meg kell tennie a közvetlen egészségügyi és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése vagy lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében.

3. Az állatok nem kerülhetnek kapcsolatba a hulladékégető vagy a hulladék-együttégető művel, az égetésre vagy együttégetésre szánt állati melléktermékekkel és az azokból származó termékekkel, illetve az állati melléktermékek égetése vagy együttégetése során keletkező hamuval.

4. Ha a hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű állattartó gazdaság területén helyezkedik el:

a) a hulladékégető vagy hulladék-együttégető berendezést és az állatokat, valamint takarmányukat és almukat fizikailag teljesen el kell különíteni, szükség esetén kerítéssel;

b) a felszerelést teljes mértékben az égetőmű üzemeltetésének kell szentelni, és a gazdaságban máshol nem szabad használni, vagy adott esetben, az ilyen használat előtt meg kell tisztítani és fertőtleníteni kell;

c) az égetőműben dolgozó személyzet tagjainak felsőruházatot és lábbelit kell váltaniuk, mielőtt az állatállományt vagy az állatállomány takarmányát kezelik.

5. Az égetésre vagy együttégetésre szánt állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket, valamint a hamut fedett, megfelelő azonosítóval ellátott és – adott esetben – szivárgásmentes tárolóedényekben kell tárolni.

6. A nem teljesen elégett állati melléktermékeket újra kell égetni vagy – az engedélyezett hulladéklerakóban történő elhelyezés kivételével – egyéb módon kell ártalmatlanítani az 1069/2009/EK rendelet 12. 13. és 14. cikkei közül a vonatkozó cikknek megfelelően.

1. Az égetési és együttégetési maradékanyagok mennyiségét és ártalmasságát a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A maradékanyagokat – adott esetben – a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően közvetlenül a hulladékégető vagy hulladék-együttégető műben vagy azon kívül kell hasznosítani vagy egy engedélyezett hulladéklerakóban kell ártalmatlanítani.

2. A száraz maradékanyagok – beleértve a port – szállítását és közbenső tárolását úgy kell végezni, hogy meg lehessen akadályozni a szétszóródásukat a környezetben, pl. zárt tárolóeszközökben.

1. A hulladékégetési és hulladék-együttégetési folyamathoz tartozó paraméterek és körülmények figyelemmel kíséréséhez különböző technikákat kell alkalmazni.

2. Az illetékes hatóság által kiadott engedélyben vagy az ahhoz csatolt feltételekben meg kell állapítani a hőmérséklet mérésére vonatkozó követelményeket.

3. Az automata megfigyelőberendezések működését ellenőrzésnek és évenkénti felügyeleti vizsgálatnak kell alávetni.

4. A hőmérséklet-mérési eredményeket úgy kell nyilvántartani és bemutatni, hogy az illetékes hatóság – az általa meghatározott eljárásokkal összhangban – ellenőrizhesse az e rendelet szerint engedélyezett működési feltételek betartását.

a) Az üzemek valamennyi sorát legalább egy segédégetővel kell felszerelni. Ezen égetőnek automatikusan be kell kapcsolnia akkor, ha az égési levegő utolsó befújását követően az égési gázok hőmérséklete 850 °C, illetve 1 100 °C alá esik (az adott üzemnek megfelelően). Használni kell továbbá az üzem tevékenységének megkezdése és leállítása során is annak biztosítása érdekében, hogy a 850 °C-os, illetve 1 100 °C hőmérséklet állandó legyen e műveletek teljes időtartama alatt és mindaddig, amíg elégetetlen anyag található az égető- vagy együttégető kamrában.

b) Amennyiben állati melléktermékeket vagy azokból származó termékeket juttatnak a folyamatos üzemeléssel működtetett égető- vagy együttégető kamrába, akkor az üzemnek olyan automata rendszerrel kell rendelkeznie, amely megakadályozza az állati melléktermékek és az azokból származó termékek bejutását a tevékenység megkezdésekor és utána a 850 °C-os, illetve 1 100 °C hőmérséklet eléréséig; továbbá minden esetben, amikor a hőmérséklet lecsökken.

c) Az üzemeltetőnek úgy kell üzemeltetnie a hulladékégető művet, hogy az égési folyamat végén a salak és a tűztéri hamu összes szerves széntartalma kisebb legyen, mint 3 %, vagy az izzítási veszteség kevesebb legyen, mint az anyag szárazanyag-tartalmának 5 %-a. Szükség esetén megfelelő előkezelési eljárásokat kell alkalmazni.

1. A nagyteljesítményű üzemek területeit – az állati melléktermékek tárolására szolgáló területeket is beleértve – úgy kell kialakítani, hogy meg lehessen akadályozni a szennyezőanyagok engedély nélküli vagy véletlenszerű kijutását a talajba, a felszíni vizekbe és a talajvízbe.

2. Tárolókapacitásról kell gondoskodni az üzem területéről elfolyó szennyezett esővíz, illetve a túlfolyásból vagy a tűzoltási műveletekből származó szennyezett víz számára.

a) kizárólag a következő anyagok ártalmatlanítására lehet használni:

i. az 1069/2009/EK rendelet 8. cikke a) pontjának iii. alpontjában említett, elhullott, kedvtelésből tartott állatok;

ii. az említett rendelet 8. cikkének b), e) és f) pontjában említett, 1. kategóriába tartozó anyagok, a 9. cikkben említett, 2. kategóriába tartozó anyagok, valamint a 10. cikkben említett, 3. kategóriába tartozó anyagok; valamint

iii. amennyiben az adott tagállam engedélyezi, egyedileg azonosított, elhullott lófélék, amelyek olyan gazdaságokból származnak, amelyek sem a 2009/156/EK irányelv 4. cikkének (5) bekezdése szerinti, sem 5. cikke szerinti korlátozások tárgyát nem képezik;

b) amennyiben a kisteljesítményű hulladékégető vagy hulladék-együttégető műben az 1069/2009/EK rendelet 8. cikkének b) pontjában meghatározott, 1. kategóriába tartozó anyagokat égetnek, segédégetővel kell felszerelni;

c) úgy kell üzemeltetni, hogy az állati melléktermékek teljes mértékben hamuvá alakuljanak.

1. A 6. cikk (6) bekezdésében említett tüzelőberendezések üzemeltetőinek biztosítaniuk kell, hogy az irányításuk alatt lévő tüzelőberendezések teljesítsék az alábbi feltételeket:

a) A tüzelőanyagként való felhasználásra szánt állati melléktermékeket és azokból származó termékeket a lehető legrövidebb időn belül fel kell használni erre a célra vagy felhasználásukig biztonságosan kell tárolni őket.

b) A tüzelőberendezések esetében megfelelő intézkedéseknek kell érvényben kell lenniük, amelyek biztosítják, hogy a tároló-és szállítóeszközök tisztítását és fertőtlenítését a telephely olyan kijelölt területén végzik, ahonnan a szennyvizet az uniós jogszabályoknak megfelelően összegyűjteni és ártalmatlanítani lehet a környezetszennyezés kockázatának elkerülése érdekében.

c) A tüzelőberendezéseknek jó vízelvezetésű, szilárd alapon kell elhelyezkedniük.

d) A tüzelőberendezések esetében megfelelő intézkedéseknek kell érvényben lenniük a kártevők elleni védekezés érdekében. E célra kártevők elleni dokumentált védekezési tervet kell alkalmazni.

e) A személyzet számára biztosítani kell a személyes higiéniát szolgáló megfelelő létesítményeket, így például a mellékhelyiségeket, öltözőket és mosdókagylókat, hogy megelőzzék a gazdaságban tartott állatok, vagy ezen állatoknak szánt takarmány kezelésére szolgáló berendezések újrafertőződésének kockázatát.

f) A tüzelőberendezés minden részére vonatkozóan tisztítási és fertőtlenítési eljárásokat kell kidolgozni és dokumentálni. A tisztításhoz megfelelő felszerelést és tisztítószereket kell biztosítani.

g) A higiéniai ellenőrzésnek ki kell terjednie a környezet és a berendezések rendszeres ellenőrzésére. Az ellenőrzések ütemtervét és eredményeit dokumentálni kell és legalább 2 évig meg kell őrizni.

h) Amennyiben engedélyezett vagy nyilvántartásba vett élelmiszer- vagy takarmányfeldolgozó üzemben helyhez kötött belső égésű motorokban tüzelőanyagként kiolvasztott zsírt használnak, az élelmiszer vagy a takarmány ugyanezen a helyen történő feldolgozásának szigorúan elkülönített módon kell történnie.

2. A tüzelőberendezések üzemeltetőinek minden szükséges, az állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek fogadásával kapcsolatos óvintézkedést meg kell tenniük az egészségügyi és állat-egészségügyi, valamint környezeti kockázatok megelőzése vagy lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében.

3. Az állatok nem kerülhetnek kapcsolatba a tüzelőberendezéssel, az eltüzelésre szánt állati melléktermékekkel és az azokból származó termékekkel, illetve az eltüzelés során keletkező hamuval.

4. Amennyiben a tüzelőberendezés élelmiszertermelő fajhoz tartozó állatokat tartó üzem területén található:

a) gondoskodni kell a tüzelőberendezés, illetve az állatok, valamint takarmányuk és almuk teljes mértékű fizikai elkülönítéséről;

b) a felszereléseket teljes mértékben a tüzelőberendezés üzemeltetésének kell szentelni, és az üzemben máshol nem szabad használni, kivéve, ha azt az ilyen használat előtt hatékonyan megtisztították és fertőtlenítették;

c) a tüzelőberendezés személyzetének felsőruházatot és lábbelit kell váltaniuk és biztosítaniuk kell a személyes higiéniát mielőtt az ezen üzemben, vagy bármely más üzemben lévő állatokat, takarmányukat vagy almukat kezelik.

5. A tüzelőanyagként való eltüzelésre váró állati melléktermékeket és a tüzelés maradékanyagait zárt és fedett kijelölt helyen vagy fedett szivárgásmentes tartályokban kell tárolni.

6. Az állati melléktermék vagy a belőlük származó termékek eltüzelését olyan feltételek mellett kell végezni, amelyek megakadályozzák az állati takarmányok keresztszennyeződését.

1. A tüzelőberendezéseket úgy kell tervezni, megépíteni, felszerelni és üzemeltetni, hogy még a legkedvezőtlenebb körülmények között is az állati melléktermékek és a belőlük származó termékek legalább 2 másodpercen keresztül 850 °C-on, vagy legalább 0,2 másodpercig 1 100 °C-on legyenek kezelve.

2. Az eljárásból származó gáz hőmérsékletét ellenőrzött és egyenletes módon 2 másodpercig 850 °C-os, vagy 0,2 másodpercig 1 100 °C-os hőmérsékletre kell emelni.

3. Automata technikákat kell alkalmazni a tüzelési folyamattal kapcsolatos paraméterek és feltételek nyomon követésére.

4. A hőmérséklet-mérési eredményeket úgy kell automatikusan nyilvántartani és bemutatni, hogy az illetékes hatóság – az általa meghatározott eljárásokkal összhangban – ellenőrizhesse az 1. és a 2. pontban említett engedélyezett működési feltételek betartását.

5. A tüzelőberendezés üzemeltetőjének biztosítania kell azt, hogy a tüzelőanyag olyan módon égjen el, hogy a salak és a tűztéri hamu teljes szervesszén-tartalma kisebb legyen mint 3 %, vagy az izzítási veszteség kevesebb legyen, mint az említett anyag szárazanyag tartalmának 5 %-a.

1. Az égéstermékek mennyiségét és káros hatását a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Az ilyen égéstermékeket újra kell hasznosítani, vagy amennyiben ez nem lehetséges, a megfelelő uniós jogszabályok szerint kell ártalmatlanítani vagy felhasználni.

2. A szárazmaradékok – beleértve a port is – szállítását és közbenső tárolását zárt tartályokban kell végezni, vagy olyan más módon, amely megakadályozza a környezetben való szétszóródásukat.

1. A tüzelőberendezést el kell látni olyan berendezéssel, amely biztosítja az üzemelés leállását üzemzavar vagy a normálistól eltérő üzemelés esetén mindaddig, amíg a normális üzemelés helyre nem áll.

2. A nem megfelelő mértékben eltüzelt állati melléktermékeket és belőlük származó termékeket újra el kell tüzelni vagy az 1069/2009/EK rendelet 12., 13. és 14. cikkében említett, az engedélyezett hulladéklerakókban való ártalmatlanítási módszertől eltérő módon, ártalmatlanítani kell.

1. Kiindulási anyag

a) ha nem a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. vagy XII. szakaszának megfelelően előállított halolajat, illetve kiolvasztott zsiradékot használnak fel, az állati melléktermékekből származó zsírfrakciót először fel kell dolgozni az alábbiak felhasználásával:

i. az 1. vagy a 2. zsírfrakció-kategóriába tartozó anyagok esetében az 1–5. feldolgozási módszerek valamelyikével, a IV. melléklet III. fejezetében foglaltaknak megfelelően.

ii. a 3. kategória anyagaihoz tartozó zsírfrakció esetében az 1–5. feldolgozási módszerek valamelyikével vagy a 7. feldolgozási módszerrel, a IV. melléklet III. fejezetében foglaltaknak megfelelően;

iii. halból származó anyag esetében az 1–7. módszerekkel a IV. melléklet III. fejezetében foglaltaknak megfelelően;

b) a zsírfrakciót külön kell választani a fehérjétől, és a másik üzemben történő eltüzelésre szánt, kérődző állatokból származó zsír esetében el kell távolítani a 0,15 tömegszázalékot meghaladó oldhatatlan szennyeződéseket.

2. Módszerek:

a) az 1.a) és b) pontokban említett zsírfrakciókat az alábbi módon kell elégetni:

i. a IV. fejezet 2. szakaszának 1. pontjában meghatározott feltételek alapján; vagy

ii. olyan, az illetékes hatóság által engedélyezett folyamatparaméterek alkalmazásával, amelyekkel az i. alpontban meghatározottal megegyező eredmény érhető el;

b) az állati zsíron kívül más állati eredetű anyag elégetését nem szabad engedélyezni;

c) az 1. kategóriából vagy a 2. kategóriából nyert kiolvasztott zsírokat, amelyeket a 852/2004/EK, a 853/2004/EK és a 183/2005/EK rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett vagy engedélyezett telephelyeken vagy nyilvános helyeken tüzelnek el, az 1. feldolgozási módszerrel kell feldolgozni, a IV. melléklet III. fejezetében foglaltaknak megfelelően;

d) az állati zsír égetését a környezetvédelemre vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban kell végezni, különös figyelemmel az e jogszabályokban meghatározott szabványokra és követelményekre, valamint a károsanyag-kibocsátások szabályozásának és ellenőrzésének elérhető legjobb technikáira vonatkozó követelményekre.

3. Üzemelési feltételek:

1. Az üzem típusa:

2. Kiindulási anyag és cél

3. A baromfitrágyára vonatkozó különleges követelmények annak éghető tüzelőanyagként való felhasználása esetén:

a) A trágyát élelmiszer-termelő állatokat tartó üzemben biztonságosan, zárt tárolóhelyen kell tárolni, a további kezelések szükségességének csökkentése és a más területekkel való keresztszennyeződés elkerülése érdekében.

b) A mezőgazdasági üzemben lévő tüzelőberendezésnek az alábbi felszereltséggel kell rendelkeznie:

i. automata tüzelőanyag-kezelő rendszer, amely a tüzelőanyagot további kezelés nélkül közvetlenül az égéstérbe helyezi;

ii. egy támasztóégő, amelyet indításkor és leállításkor használnak a IV. fejezet 2. szakaszának 2. pontjában meghatározott hőmérsékleti követelmények betartásának biztosítására e működések során minden esetben és mindaddig, amíg elégetetlen anyag található az égéstérben.

4. Kibocsátási határértékek és nyomonkövetési követelmények:

a) A kén-dioxid, a nitrogén-oxidok kibocsátása (vagyis a nitrogén-monoxid és a nitrogén-dioxid együttes mennyiségének nitrogén-dioxidban kifejezett összege) és a por kibocsátása nem haladhatja meg az alábbi kibocsátási határértékeket, amelyeket mg/Nm3-ben 273,15 K hőmérsékleten, 101,3 kPa nyomáson 11 százalékos oxigéntartalom mellett határoztak meg, a hulladékgázok vízpára-tartalommal történt korrekcióját követően:

b) A mezőgazdasági üzemben lévő tüzelőberendezés üzemeltetője legalább évente méréseket végez a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és a por kimutatására.

c) Valamennyi eredményt megfelelő módon kell rögzíteni, feldolgozni és bemutatni, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse a kibocsátási határértékek betartását.

d) Azon tüzelőberendezések esetében, amelyek mezőgazdasági üzemben találhatók, és amelyekben a kibocsátási határértékek betartása céljából másodlagos kibocsátáscsökkentő berendezést alkalmaznak, az említett kibocsátáscsökkentő berendezés hatékony működését folyamatosan nyomon kell követni, és az így kapott adatokat rögzíteni kell.

e) Az a) pontban említett kibocsátási határértékek be nem tartása esetén, vagy amennyiben egy mezőgazdasági üzemben lévő tüzelőberendezés nem teljesíti a IV. fejezet 2. szakasza 1. pontjában meghatározott követelményeket, az üzemeltetőknek haladéktalanul tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságot, és intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a tüzelőberendezés a követelményeket a lehető legrövidebb időn belül újból teljesítse. Amennyiben a követelmények újbóli teljesítése nem lehetséges, az illetékes hatóság felfüggeszti a tüzelőberendezés üzemeltetését, és visszavonja engedélyét.

5. Módosítások az üzemeltetésben és leállások:

a) Az üzemeltető a módosítás elvégzését megelőzően legalább egy hónappal értesíti az illetékes hatóságot a mezőgazdasági üzemben lévő tüzelőberendezés minden olyan tervezett módosításáról, amely hatással lehet annak kibocsátására.

b) Az üzemeltető meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági üzemben lévő tüzelőberendezés esetében az üzemzavarok fennállásának időtartama, valamint az indítási és leállítási időszakok a lehető legrövidebbek legyenek. A másodlagos kibocsátáscsökkentő berendezések üzemzavara vagy üzemképtelensége esetén az üzemeltető azonnal értesíti az illetékes hatóságot.

a) a B. szakasz 3. pontjának b) ii. alpontjától eltérve a 2017. augusztus 2-án üzemben lévő tüzelőberendezések számára további maximum 6 éves időszakot engedélyezhet arra, hogy e rendelet III. melléklete IV. fejezete 2. szakaszának 2. pontjában foglalt követelményeknek megfeleljenek.

b) a B. szakasz 4. pontjától eltérve engedélyezheti a légszennyező részecskék 50 mg/m3-t meg nem haladó kibocsátását olyan tüzelőberendezések esetében, amelyek névleges bemenő hőteljesítménye nem haladja meg az 5 MW-ot.

c) a B. szakasz 3. pontjának b) i. alpontjától eltérve engedélyezheti a lótrágya kézi elhelyezését tüzelőanyagként az égéstérben olyan tüzelőberendezések esetében, amelyek névleges bemenő hőteljesítménye nem haladja meg a 0,5 MW-ot.

1. A feldolgozóüzemeknek meg kell felelniük az alábbiakban meghatározott, nyomással történő sterilizálással, illetve az 1069/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett feldolgozási módszerekkel történő feldolgozás követelményeinek:

a) A feldolgozóüzemek nem lehetnek a vágóhidakkal vagy a 852/2004/EK rendeletnek vagy a 853/2004/EK rendeletnek megfelelően engedélyezett vagy nyilvántartásba vett egyéb létesítményekkel azonos területen, kivéve ha az állat- és közegészségügyi kockázatok, amelyek az ilyen vágóhidakról vagy egyéb létesítményekből származó állati melléktermékek feldolgozásából erednek, legalább az alábbi feltételek teljesítése révén mérsékelhetők:

i. a feldolgozóüzemnek a vágóhídtól vagy egyéb létesítménytől fizikailag elkülönített helyen kell lennie; amenynyiben szükséges, a feldolgozó üzemnek a vágóhídtól vagy egyéb létesítménytől teljes mértékben elkülönített épületben kell lennie;

ii. a feldolgozóüzemben a következőket kell telepíteni és működtetni:

— egy a feldolgozóüzemet a vágóhíddal vagy egyéb létesítménnyel összekötő szállítórendszer, amely nem kerülhető ki;

— a feldolgozóüzem és a vágóhíd vagy létesítmény számára elkülönített bejáratok, fogadó területek, felszerelések és kijáratok;

iii. megfelelő megelőző intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a feldolgozóüzemben és a vágóhídon vagy egyéb létesítményben foglalkoztatott személyzet tevékenysége ne növelje a kockázatot;

iv. jogosulatlan személyek vagy állatok nem juthatnak be a feldolgozóüzembe.

b) A feldolgozóüzemben megfelelően elkülönített tiszta és szennyezett övezetnek kell lennie. A szennyezett övezetnek körzetnek fedett térrel kell rendelkeznie az állati melléktermékek átvételéhez, és olyan kialakításúnak kell lennie, hogy az könnyen tisztítható és fertőtleníthető legyen. A padlót úgy kell kialakítani, hogy megkönnyítse a folyadékok elvezetését.

c) A feldolgozóüzemben megfelelő lehetőségeket, így mellékhelyiségeket, öltözőket és mosdókagylókat kell biztosítani a személyzet számára;

d) A feldolgozóüzemnek elegendő forróvíz- és gőztermelő kapacitással kell rendelkeznie az állati melléktermékek feldolgozásához;

e) A szennyezett övezetet – amennyiben szükséges – az állati melléktermékek méretének csökkentésére szolgáló berendezéssel és a felaprított állati melléktermékeknek a feldolgozóegységbe történő betöltését végző berendezéssel kell felszerelni;

f) Amennyiben hőkezelésre van szükség, ott valamennyi berendezést fel kell szerelni:

i. a hőmérsékletet az idő és – amennyiben az alkalmazott feldolgozási eljáráshoz szükséges – a kritikus pontokon a nyomás függvényében ellenőrző mérőberendezéssel;

ii. adatrögzítő készülékekkel, amelyek a fenti mérések eredményeit folyamatosan rögzítik úgy, hogy azok elérhetőek maradnak az ellenőrzések és a hatósági ellenőrzések céljára;

iii. megfelelő biztonsági rendszerrel az elégtelen hevítés megakadályozására;

g) Annak elkerülése érdekében, hogy a beérkező állati melléktermékek újrafertőzzék az azokból származó terméket, egyértelműen el kell különíteni a feldolgozásra beszállított anyag kirakodási területét és az adott termék feldolgozására, valamint a származtatott termék tárolására szolgáló területeket.

2. A feldolgozóüzemnek megfelelő létesítményekkel kell rendelkeznie az állati melléktermékek átvételére szolgáló tárolóeszközök vagy konténerek és – a hajók kivételével – a szállítóeszközök tisztításához és fertőtlenítéséhez.

3. Megfelelő lehetőségnek kell rendelkezésre állnia a feldolgozóüzem szennyezett övezetének elhagyásakor a járművek kerekeinek és adott esetben egyéb alkatrészeinek fertőtlenítéséhez.

4. Valamennyi feldolgozóüzemnek szennyvízelvezető rendszerrel kell rendelkeznie, amely megfelel az illetékes hatóság által az uniós jogszabályok szerint meghatározott követelményeknek.

5. A feldolgozóüzemnek saját laboratóriummal kell rendelkeznie, vagy egy külső laboratórium szolgáltatásait kell igénybe vennie. A laboratórium felszereltségének elegendőnek kell lennie a szükséges elemzések elvégzéséhez, és az illetékes hatóság engedélyével kell rendelkeznie, amely engedélyt a laboratóriumnak ezen elemzések elvégzéséhez szükséges képességének értékelése alapján adják ki. A laboratóriumot továbbá nemzetközileg elismert szabványok szerint kell akkreditáltatni, vagy azt az illetékes hatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell annak értékelése céljából, hogy képes-e a fent említett elemzések elvégzésére.

6. Ha egy kockázatértékelés szerint a kezelt termékek mennyisége alapján az illetékes hatóság rendszeres vagy állandó jelenlétére van szükség, akkor a feldolgozóüzemeknek az ellenőrzést végző szerv kizárólagos használatára szánt, megfelelően felszerelt, zárható helyiséggel kell rendelkezniük.

1. Az 1. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemeknek és egyéb létesítményeknek, amelyekben különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot távolítanak el, a vágóhidaknak és a 2. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemeknek a szennyvízkezelés első lépéseként működtetniük kell egy előkezelési eljárást az állati anyagok visszatartására és összegyűjtésére.

2. Az 1. pontban említett létesítményekből származó szennyvíznek be kell lépnie az előkezelési eljárásba, amely biztosítja, hogy az eljárás során az összes szennyvizet átszűrik, mielőtt elvezetik a létesítményből. Nem kerülhet sor darálásra, aprításra, vagy bármely egyéb feldolgozásra vagy nyomáshasználatra, amely elősegíthetné a szilárd állati anyag előkezelési eljáráson való átjutását.

3.  ►C2  Az 1. pontban említett létesítményekben az előkezelési eljárásban visszatartott minden állati anyagot az 1. kategóriába vagy – adott esetben – a 2. kategóriába tartozó anyagként kell összegyűjteni és szállítani, és az 1069/2009/EK rendeletnek megfelelően kell ártalmatlanítani. ◄

4.  ►C2  Az 1. pontban említett létesítményekben az előkezelési eljáráson áthaladt szennyvizet, valamint az állati melléktermékeket kezelő vagy feldolgozó egyéb létesítményekből származó szennyvizet az e rendelet szerinti korlátozások nélkül, az uniós jogszabályoknak megfelelően kell kezelni. ◄

5. A 4. pontban megállapított követelményeken túlmenően, az illetékes hatóság kötelezheti az üzemeltetőket arra, hogy a feldolgozóüzemek szennyezett övezetében, valamint az 1. vagy a 2. kategóriába tartozó anyagokon köztes műveleteket végző, illetve az 1. vagy a 2. kategóriába tartozó anyagokat tároló üzemekben vagy létesítményekben keletkező szennyvizet olyan feltételek mellett kezeljék, amelyek biztosítják a kórokozók jelenlétéből származó kockázatokat.

6. Az 1–5. pontok sérelme nélkül, az állati melléktermékeket – beleértve a vért és a tejet–, illetve az ezekből származó termékeket – tilos a szennyvíz áramában ártalmatlanítani.

1. A 3. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemek nem lehetnek az 1. kategóriába vagy a 2. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemekkel azonos telephelyen, kivéve ha teljesen elkülönített épületben vannak.

2. Az illetékes hatóság azonban engedélyezheti a 3. kategóriába tartozó anyagok feldolgozását az 1. kategóriába vagy a 2. kategóriába tartozó anyagok kezelésének vagy feldolgozásának helyéül szolgáló telephelyen, feltéve hogy megakadályozzák a keresztszennyeződést:

a) a létesítmény, különösen az átvétel helyének kialakításával, és a nyersanyagok további kezelésével;

b) a feldolgozáshoz használt berendezések kialakításával és működtetésével, ideértve a külön feldolgozósorok vagy tisztítási eljárások kialakítását és működtetését, amelyek kizárják az esetleges köz- és állat-egészségügyi kockázatok terjedését.

c) a végtermékek ideiglenes tárolására szolgáló területek kialakításával és működtetésével.

3. A 3. kategóriába tartozó anyagot kezelő feldolgozóüzemekben olyan berendezést kell működtetni – feltéve, hogy azokban takarmányozásra szánt anyagokat dolgoznak fel –, amely ellenőrzi az idegen testek, így például csomagolóanyagok vagy fémdarabok jelenlétét az állati melléktermékekben vagy az abból származó termékekben. Ezeket az idegen testeket a feldolgozás előtt vagy közben el kell távolítani.

1. Pontosan kalibrált mérő-/adatrögzítő eszközöket kell használni a feldolgozási körülmények folyamatos figyelemmel kíséréséhez. A mérő-/adatrögzítő eszközök kalibrálásának dátumát fel kell jegyezni

2. Azon anyagokat, amelyek a meghatározott hőkezelésen esetleg nem estek át – például a tevékenység kezdetekor bekövetkezett elfolyás vagy a kazánok szivárgása miatt –, újra hőkezelés alá kell vetni, vagy össze kell gyűjteni és újra fel kell dolgozni vagy ártalmatlanítani kell az 1069/2009/EK rendeletnek megfelelően.

1. A III. fejezetben megadott valamennyi feldolgozási módszer vonatkozásában ki kell jelölni azokat a kritikus ellenőrzési pontokat, amelyek meghatározzák a feldolgozás során alkalmazott hőkezelések mértékét:

a) a nyersanyag részecskenagysága;

b) a hőkezelési folyamat során elért hőmérséklet;

c) adott esetben a nyersanyagon alkalmazott nyomás;

d) a hőkezelési folyamat időtartama vagy – folyamatos rendszer esetében – az adagolás üteme. Valamennyi érvényes kritikus ellenőrzési ponttal kapcsolatban meg kell határozni a feldolgozásra vonatkozó minimális előírásokat.

2. Olyan kémiai kezelések esetén, amelyeket az illetékes hatóság a III. fejezet G. pontjának megfelelően a 7. feldolgozási módszerként engedélyezett, az alkalmazott kémiai kezelések mértékét meghatározó kritikus ellenőrzési pontok tartalmazzák az elért pH-kiigazítást.

3. Legalább két éven át nyilvántartást kell vezetni annak bemutatására, hogy minden egyes kritikus ellenőrzési pont esetében alkalmazzák a folyamatra vonatkozó minimális értékeket.

4. A 3. kategóriába tartozó anyagokat az 1–5. vagy a 7. feldolgozási módszer valamelyikével, illetve – víziállatokból származó anyagok esetében – az 1–7. feldolgozási módszer valamelyikével dolgozzák fel az e melléklet III. fejezetében foglaltaknak megfelelően.

1. Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja az 50 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 50 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 50 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2. Azokat az állati melléktermékeket, amelyek részecskenagysága nem haladja meg az 50 millimétert, legalább 20 percen keresztül folyamatosan 133 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni legalább 3 bar értékű (abszolút) nyomáson. A nyomást a sterilizálókamrában lévő összes levegő kiszívásával és gőzzel való helyettesítésével kell előidézni („telített gőz”); a hőkezelés egyedüli folyamatként vagy folyamat előtti vagy utáni sterilizációs fázisként alkalmazható.

3. A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1. Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja a 150 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 150 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 150 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2. Az aprítást követően az állati melléktermékeket legalább 125 percen keresztül 100 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre, legalább 120 percen keresztül 110 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre és legalább 50 percen keresztül 120 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni.

3. A feldolgozást gyártási tételenként kell végezni.

1. Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja az 30 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 30 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 30 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2. Az aprítást követően az állati melléktermékeket legalább 95 percen keresztül 100 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre, legalább 55 percen keresztül 110 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre és legalább 13 percen keresztül 120 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni.

3. A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1. Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja az 30 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 30 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 30 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2. Az aprítást követően az állati melléktermékeket zsír hozzáadása mellett egy edénybe kell helyezni és legalább 16 percen keresztül 100 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre, legalább 13 percen keresztül 110 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre, legalább 8 percen keresztül 120 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre és legalább 3 percen keresztül 130 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni.

3. A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1. Ha a feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága meghaladja az 20 millimétert, az állati melléktermékek méretét megfelelő berendezés segítségével úgy kell csökkenteni, hogy az aprítást követően a részecskenagyság ne haladja meg az 20 millimétert. A berendezés hatékonyságát naponta kell ellenőrizni, és állapotát fel kell jegyezni. Ha az ellenőrzések 20 milliméternél nagyobb részecskék jelenlétét mutatják, a folyamatot le kell állítani, és a berendezést a folyamat újrakezdése előtt meg kell javítani.

2. Az aprítást követően az állati melléktermékeket a koaguláció megtörténtéig kell hevíteni, majd össze kell préselni, hogy a fehérjeszerű anyagból a zsír és a víz távozni tudjon. Ezután a fehérjeszerű anyagot legalább 120 percen keresztül 80 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre és legalább 60 percen keresztül 100 °C-ot meghaladó belső hőmérsékletre kell hevíteni.

3. A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1. Az állati melléktermékeket a következőknél nem nagyobb részecskenagyságra kell csökkenteni:

a) 50 mm-re a 2. pont a) alpontjának megfelelő hőkezelés esetén; vagy

b) 30 mm-re a 2. pont b) alpontjának megfelelő hőkezelés esetén.

2. Az aprítás után a keveréket hevíteni kell:

a) legalább 60 percen keresztül legalább 90 °C-os belső hőmérsékletre; vagy

b) legalább 60 percen keresztül legalább 70 °C-os belső hőmérsékletre.

3. A feldolgozás történhet gyártási tételenként vagy folyamatos rendszerben.

1. Az illetékes hatóság által engedélyezett bármely olyan feldolgozási módszer, amely esetében az üzemeltető igazolta az említett hatóság előtt, hogy:

a) a kiinduláshoz használt anyagban azonosították a lényeges veszélyeket az anyag eredete szempontjából, valamint a lehetséges kockázatokat azon tagállam, terület vagy övezet állat-egészségügyi helyzete szempontjából, ahol a módszert alkalmazzák;

b) a feldolgozási módszerrel a fent említett veszélyek olyan mértékűre csökkenthetők, hogy már nem hordoznak jelentős köz- és állat-egészségügyi kockázatot;

c) a késztermékből 30 gyártási napon keresztül naponta mintát vettek, és azok megfeleltek az alábbi mikrobiológiai szabványoknak:

i. Az anyagból közvetlenül a hőkezelést követően vett minták:

ii. Az anyagból tárolás közben vagy annak végén vett minták:

Salmonella: 25 g-ban nem mutatható ki: n = 5, c = 0, m = 0, M = 0

Enterobacteriaceae: 1 g-ban n = 5, c = 2; m = 10; M = 300

2. A kritikus ellenőrzési pontokra vonatkozó azon részleteket, amelyek esetében az egyes feldolgozóüzemek kielégítő módon teljesítik a mikrobiológiai szabványokat, fel kell jegyezni és meg kell őrizni, hogy az üzemeltető és az illetékes hatóság figyelemmel kísérhesse a feldolgozóüzem működését. Különösen a részecskenagyságra és – adott esetben– a kritikus hőmérsékletre, az abszolút időre, a nyomás alakulására, a nyersanyag adagolásának és a zsír újrafelhasználásának ütemére vonatkozó adatokat kell feljegyezni és figyelemmel kísérni.

3. Az 1. ponttól eltérve, az illetékes hatóság engedélyezheti azon feldolgozási módszerek alkalmazását, amelyeket e rendelet alkalmazásának bevezetése előtt, az 1774/2002/EK rendelet V. mellékletének III. fejezetével összhangban engedélyeztek.

4. Az illetékes hatóságnak véglegesen vagy átmenetileg fel kell függesztenie az 1. és a 3. pontban említett feldolgozási módszereket, ha bizonyítékot szerez arra, hogy az 1. pont a) vagy b) alpontjában említett körülmények bármelyike lényegesen megváltozott.

5. Az illetékes hatóságnak kérésre tájékoztatnia kell egy másik tagállam illetékes hatóságát egy engedélyezett feldolgozási módszerrel kapcsolatos, az 1. és 2. pont szerint rendelkezésére álló információról.

1. Az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagok feldolgozásából származó anyagokat tartós módon meg kell jelölni a VIII. melléklet V. fejezetében az egyes származó termékek megjelölésére vonatkozóan meghatározott követelményekkel összhangban.

a) a D. ponttal összhangban előállított biodízel;

b) a H. pontban említett hidrolizált anyagok;

c) az I. pontnak megfelelően előállított égetett mész felhasználásával készült sertés- és baromfitrágya-keverékek;

d) az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagokból a J. és az L. pontnak megfelelően kiolvasztott zsírokból előállított megújuló üzemanyagok.

2. Egy adott tagállam illetékes hatósága a hatósági ellenőrzések eredményeit kérésre egy másik tagállam illetékes hatóságának rendelkezésére bocsátja, amennyiben egy alternatív módszert először alkalmaznak az adott tagállamban, az új alternatív módszer bevezetésének megkönnyítése érdekében.

a) Nátrium-hidroxid- (NaOH) vagy kálium-hidroxid- (KOH) oldatot (vagy annak kombinációját) kell használni olyan mennyiségben, amely biztosítja a lebontásra váró állati melléktermékek tömegével, típusával és összetételével megközelítőleg azonos moláris mennyiséget.

b) Az állati melléktermékeket ötvözött acél tárolóedénybe kell helyezni. A lúg kimért mennyiségét szilárd formában vagy az a) pontban említett oldatként kell hozzáadni.

c) Az edényt le kell zárni, és az állati melléktermékek és a lúg elegyét legalább 150 °C-os belső hőmérsékletre kell hevíteni legalább 4 bar (abszolút) nyomáson, legalább:

i. megszakítás nélkül három órán keresztül;

ii. Az 1069/2009/EK rendelet 8. cikke a) pontjának i. és ii. alpontjában említett állati melléktermékek kezelése esetében megszakítás nélkül hat órán keresztül.

iii. a hal vagy baromfi eredetű anyagokból álló állati melléktermékek esetében megszakítás nélkül egy órán keresztül.

d) A folyamatot szakaszos rendszerben kell végezni, és az edényben található anyagot folyamatosan keverni kell a lebontási folyamat elősegítése érdekében addig, amíg a szövetek feloszlanak, a csontok és fogak pedig meglágyulnak; és

e) Az állati melléktermékeket úgy kell kezelni, hogy az időtartamra, a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozó követelmények egyszerre teljesüljenek.

a) Az állati melléktermékeket legalább 180 °C-os belső hőmérsékletre kell hevíteni megszakítás nélkül legalább 40 percen keresztül, legalább 12 bar (abszolút) nyomáson úgy, hogy közvetett módon gőzt alkalmaznak a biolitikus reaktorban;

b) A folyamatot szakaszos rendszerben kell végezni, és az edényben lévő anyagot folyamatosan keverni kell; és

c) Az állati melléktermékeket úgy kell kezelni, hogy az időtartamra, a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozó követelmények egyszerre teljesüljenek.

a) Az állati melléktermékeket először egy engedélyezett feldolgozóüzemben, a III. fejezetben meghatározott 1. feldolgozási módszerrel (nyomáson történő sterilizálás) fel kell dolgozni;

b) Az a) pontban említett folyamatot követően a zsírtalanított anyagokat legalább 20 percen keresztül legalább 220 °C-on, legalább 25 bar (abszolút) nyomáson kell kezelni, majd egy kétlépcsős eljárásban hevíteni, először közvetlen gőzbefecskendezéssel, majd közvetett módon egy koaxiális hőcserélőben;

c) A folyamatot szakaszos vagy folyamatos rendszerben kell végezni, és az anyagot folyamatosan keverni kell;

d) Az állati melléktermékeket úgy kell kezelni, hogy az időtartamra, a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozó követelmények egyszerre teljesüljenek; és

e) Az így kapott anyagot ezután vízzel össze kell keverni és egy biogázreaktorban légmentesen erjeszteni (biogázzá történő átalakítás);

f) A kiinduláshoz használt, 1. kategóriába tartozó anyag esetében a teljes folyamatnak ugyanazon a helyszínen és zárt rendszerben kell végbemennie, és a folyamat során előállított biogázt ugyanabban az üzemben legalább 900 °C-on gyorsan el kell ►C2  tüzelni ◄ , majd gyorsan le kell hűteni („kioltás”).

a) Ha nem a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. vagy XII. szakaszának megfelelően előállított halolajat vagy kiolvasztott zsírt használnak, az állati melléktermékekből nyert zsírfrakciót először fel kell dolgozni:

i. az 1. vagy a 2. kategóriába tartozó anyagok esetében az 1. feldolgozási módszerrel (nyomáson történő sterilizálás), a III. fejezetben foglaltaknak megfelelően; és

ii. a 3. kategóriába tartozó anyagok esetében az 1–5. feldolgozási módszerek valamelyikével vagy a 7. feldolgozási módszerrel, illetve halból származó anyag esetében az 1–7. módszerekkel a III. fejezetben foglaltaknak megfelelően;

b) A feldolgozott zsírt ezután tovább kell kezelni az alábbi módszerek egyikével:

i. egy eljárással, melynek során a feldolgozott zsírt külön kell választani a fehérjétől, és kérődző állatokból származó zsír esetében a 0,15 % tömegszázalékot meghaladó oldhatatlan szennyeződéseket el kell távolítani, majd a feldolgozott zsírt észterifikálásnak és transz-észterifikálásnak kell alávetni.

ii. egyenértékű folyamatparamétereket alkalmazó, az illetékes hatóság által engedélyezett eljárással.

a) Az utánégető kamrát természetes gázzal kell felhevíteni;

b) Az állati melléktermékeket a gázosító elsődleges kamrájába kell betölteni, és az ajtót be kell zárni. Az elsődleges kamrában nem lehetnek égetők, ehelyett a kamrát az alatta elhelyezkedő utánégető kamrájából átvezetett hővel kell fűteni. Az elsődleges kamrába csupán a főajtóra szerelt három szívószelepen át lehet levegőt beengedni a folyamat hatékonyságának fokozása céljából.

c) Az állati melléktermékeket komplex szénhidrogénné kell párologtatni, és a keletkező gázoknak az elsődleges kamrából egy a hátsó fal tetején található szűk nyíláson keresztül az elegyítő és hőbontó zónába kell átjutnia, ahol azoknak alkotóelemeikre kell bomlaniuk. Végül a gázoknak az utánégető kamrába kell kerülniük, ahol azokat többletlevegő jelenlétében természetes gázzal fűtött égető lángjában kell elégetni.

d) Valamennyi feldolgozási egységnek két égetőből és két másodlagos ventilátorból kell állnia arra az esetre, ha az egyik égető vagy ventilátor meghibásodna. A másodlagos kamrát úgy kell kialakítani, hogy minden ►C2  eltüzelési ◄ körülmény között legalább 950 °C-on legalább két másodpercnyi tartózkodási időt biztosítson.

e) A másodlagos kamrát elhagyva a kiáramló gázoknak egy a kürtő alapzatán elhelyezkedő barometrikus áramlásszabályzón kell áthaladniuk, amely – az elsődleges és másodlagos kamrákban állandó nyomást fenntartva – lehűti és a környezeti levegővel hígítja azokat.

f) A folyamatot 24 órás ciklusban kell végezni, amely magában foglalja a betöltést, a feldolgozást, a lehűtést és a hamu eltávolítását. A ciklus végén az elsődleges kamrából a visszamaradt hamut vákuumextrahálással zárt tasakokba kell összegyűjteni, amelyeket ezután biztonsági zárral kell ellátni az elszállítás előtt;

g) Az állati melléktermékektől eltérő termékek gázosítását nem szabad engedélyezni.

a) Ha nem a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. vagy XII. szakaszának megfelelően előállított halolajat vagy kiolvasztott zsírt használnak, az állati melléktermékekből származó zsírfrakciót először fel kell dolgozni:

i. más üzemben történő ►C2  eltüzelésre ◄ szánt, 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok zsírfrakciója esetén,

— a 999/2001/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően negatív vizsgálati eredményt mutató kérődző állatok feldolgozásából nyert zsírfrakció, valamint a TSE-vizsgálatot igénylő kérődző állatoktól eltérő állatok feldolgozásából nyert zsírfrakció esetén az e melléklet III. fejezetében meghatározott 1–5. feldolgozási módszerek valamelyikével,

— egyéb kérődző állatok feldolgozásából nyert zsírfrakció esetén a III. fejezetben említett 1. feldolgozási módszerrel; és

ii. ugyanazon üzemben történő ►C2  eltüzelésre ◄ szánt, az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok, valamint a 3. kategóriába tartozó anyagok esetében, az 1–5. vagy a 7. feldolgozási módszerek valamelyikével; halból származó anyagok esetében a III. fejezetben meghatározott 1–7. feldolgozási módszerekkel;

b) A zsírfrakciót külön kell választani a fehérjétől, és a másik üzemben történő ►C2  eltüzelésre ◄ szánt, kérődző állatokból származó zsír esetében el kell távolítani a 0,15 % tömegszázalékot meghaladó oldhatatlan szennyeződéseket;

c) Az a) és b) pontban említett eljárást követően a zsírt:

i. gőzkazánban el kell párologtatni, majd legalább 0,2 másodpercen keresztül, legalább 1 100 °C hőmérsékleten el kell ►C2  tüzelni ◄ ; vagy

ii. az illetékes hatóság által engedélyezett, egyenértékű folyamatparaméterekkel meghatározott eljárással fel kell dolgozni;

d) Az állati zsíron kívül más állati eredetű anyag ►C2  eltüzelését ◄ nem szabad engedélyezni;

e) Annak érdekében, hogy a folyamat során nyert energia felhasználható legyen az állati hulladékok kiolvasztására szolgáló eljárásokban, az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagokból nyert zsír ►C2  eltüzelését ◄ ugyanabban az üzemben kell végezni, amelyben a zsírt nyerték. Az illetékes hatóság engedélyezheti azonban, hogy a kérdéses zsírt ►C2  eltüzelés ◄ céljából más üzemekbe szállítsák, feltéve hogy:

i. a célüzem rendelkezik ►C2  eltüzelési ◄ engedéllyel;

ii. az ugyanazon telephelyen lévő, engedélyezett üzemben végzett élelmiszer- és takarmányfeldolgozás szigorúan elkülönített módon történik;

f) Az ►C2  eltüzelést ◄ a környezetvédelemre vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban kell végezni, különös figyelemmel az e jogszabályokban a károsanyag-kibocsátások szabályozásának és ellenőrzésének elérhető legjobb technikáira vonatkozó szabályokra.

a) Az állati melléktermékeket konverterbe kell betölteni, majd 80 °C hőmérsékleten nyolc órán át kell kezelni. Ezalatt az anyagot megfelelő mechanikai koptatógéppel folyamatosan zsugorítani kell.

b) Ezt követően az anyagot 100 °C hőmérsékleten legalább két órán át kell kezelni.

c) A kapott anyag részecskenagysága nem haladhatja meg a 20 millimétert.

d) Az állati melléktermékeket oly módon kell kezelni, hogy az a) és b) pontban az időtartamra, a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozóan meghatározott követelmények egyidejűleg teljesüljenek;

e) Az anyag hőkezelése során a bioüzemanyag feletti légtérből az elpárolgott vizet folyamatosan ki kell vonni és rozsdamentes acélból készült kondenzátoron keresztül el kell vezetni. A kondenzátumot 70 °C hőmérsékleten, legalább egy órán át kell tárolni a szennyvízként történő elvezetés előtt;

f) Az anyag hőkezelését követően a konverterből kapott bioüzemanyagot ki kell vezetni, majd teljesen fedett és reteszelt szállítószalagon automatikusan az azonos telephelyen lévő hulladékégetőbe vagy hulladék-együttégetőbe kell továbbítani.

g) A feldolgozást szakaszos rendszerben kell végezni.

a) A trágya szárazanyag-tartalmát az „Iszapjellemzők. A szárazmaradék és a víztartalom meghatározása” CEN EN 12880:2000 szabvány ( 2 ) szerinti módszerrel kell meghatározni.

b) A hozzáadandó mész mennyiségét úgy kell meghatározni, hogy az f) pontban megadott idő-hőmérséklet kombinációk egyike megvalósuljon.

c) A feldolgozandó állati melléktermékek részecskenagysága nem haladhatja meg a 12 mm-t.

d) A trágyát kevesebb mint 6 perc reakcióidejű, közepestől nagy reakcióképességű dolomitikus mésszel (CaOMgO) kell összekeverni a 40 °C hőmérséklet-emelkedés eléréséhez a CEN EN 459-2:2002 szabvány ( 3 ) szerinti módszernek megfelelő, 5.10 reakcióképességi vizsgálat kritériumaként.

i. a csavar átmérője 0,55 m, a csavar hossza pedig 3,5 m.

ii. 30 kW teljesítményű, a csavar forgási sebessége pedig 156 rpm;

iii. kezelési kapacitása 10 tonna/óra.

e) A keveréket legalább hat óra hosszáig kell keverni és legalább két tonnának kell képződnie.

f) A keverékbe bevezetendő ellenőrzési pontokon folyamatos méréseket kell végezni annak bizonyításához, hogy a keverék a következő időtartamok és vonatkozó hőmérsékletek esetén eléri a legalább 12 pH értéket:

i. 60 °C 60 percig; vagy

ii. 70 °C 30 percig.

g) A feldolgozást kötegelt módban kell végezni.

h) Egy HACCP-elveken alapuló, állandó írásbeli eljárást kell bevezetni.

i) Az üzemeltetők az alábbi követelményeknek megfelelő validáláson keresztül bebizonyíthatják az illetékes hatóságnak, hogy a d) pontban leírttól eltérő keverőkészüléket vagy az égetett mész helyett dolomitikus mészt (CaOMgO) használó eljárás legalább olyan hatékony mint az a)–h) pontokban meghatározott eljárás.

— bizonyítja, hogy a d) pontban leírttól eltérő keverőkészülék vagy adott esetben dolomitikus mész használatával olyan trágyakeverék állítható elő, mely megfelel az f) pontban jelzett pH-, idő- és hőmérsékleti paramétereknek;

— az idő, valamint a keveréktartály alsó, középső és felső részén mért hőmérséklet ellenőrzésén alapul, reprezentatív számú ellenőrzési ponttal (legalább négy ellenőrzési pont az alsó zónában, mely a tartály aljától illetve tetejétől maximum 10 cm-re található feljebb, illetve lejjebb; egy ellenőrzési pont a középső részen, a keveréktartály alja és a teteje között félúton; valamint négy ellenőrzési pont a keverék felső zónájában, a felszíntől maximum 10-rel és a keverék tetejétől maximum 10 cm-rel lejjebb );

— két, legalább 30 napos időszakban kell elvégezni, melyek közül az egyik a hideg évszak azon a földrajzi helyen, ahol a keverőkészüléket használni szándékoznak.

a) Ezen eljáráshoz a következő anyagok használhatók:

i. a 2. kategóriába tartozó anyagokból származó kiolvasztott zsírok, melyeket az 1. feldolgozási módszer (nyomással történő sterilizálás) alkalmazásával dolgoztak fel;

ii. halolaj vagy a 3. kategóriába tartozó anyagokból származó kiolvasztott zsírok, melyeket a következők alkalmazásával dolgoztak fel:

— az 1–5. vagy a 7. feldolgozási módszerek egyike, vagy

— halolajból származó anyag esetében az 1–7. feldolgozási módszerek egyike;

iii. halolaj vagy a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. vagy XII. szakaszának megfelelően előállított kiolvasztott zsírok.

b) Az 1. kategóriába tartozó anyagokból származó kiolvasztott zsírok felhasználása tilos ebben az eljárásban.

a) A kiolvasztott zsírt az alábbiakból álló előkezelésnek kell alávetni:

i. a centrifugált anyagok agyagszűrőn keresztül történő átvezetéssel való fehérítése;

ii. a visszamaradó oldhatatlan szennyőzésedek eltávolítása szűréssel.

b) Az előkezelt anyagokat egy hidro-deoxigénezési, majd izomerizációs lépésből álló, többlépcsős katalitikus eljárásnak kell alávetni.

a) az 1069/2009/EK rendelet 9. cikke f) pontjának i. és iii. alpontjában említett, 2. kategóriába tartozó anyagok;

b) 3. kategóriába tartozó anyagok.

2.1. A kezelendő anyagokat akvakultúra-gazdaságokban és élelmiszer-feldolgozó létesítményekben naponta és indokolatlan késedelem nélkül be kell gyűjteni, le kell őrölni vagy fel kell aprítani, majd legfeljebb 4-es pH-értéken hangyasavval vagy a takarmányokra vonatkozó jogszabályok által engedélyezett más szerves savval silózni kell. Az eredményül kapott halszilázs egy olyan szuszpenzió, amely az endogén enzimek által a hozzáadott sav jelenlétében cseppfolyósított víziállatrészekből áll. A víziállatok fehérjéit az enzimeknek és a savnak kisebb, oldható egységekre kell lebontaniuk a mikrobiális romlás megelőzése érdekében. A silózott anyagot a feldolgozóüzembe szállítják.

2.2. A feldolgozóüzemben a víziállatokból nyert silózott anyagot csöveken keresztül zárt tárolótartályokba kell vezetni. A hőkezelés elvégzése előtt az inkubációs időnek legalább 24 órának kell lennie, a pH-érték pedig legfeljebb 4 lehet. A hőkezelést csak akkor lehet elkezdeni, ha a víziállatokból álló szilázs pH-értéke legfeljebb 4, szemcsenagysága pedig legfeljebb 10 mm lehet, mely utóbbit az üzemben végzett szűréssel vagy mállasztással kell elérni. Feldolgozás során a szilázst először 85 °C fölé kell hevíteni, majd egy hőszigetelt tartályban 25 percig inkubálni kell, hogy a halakból származó anyag hőmérséklete egyenletesen 85 °C legyen. A folyamatnak tartályokkal és vezetékekkel rendelkező, zárt gyártósoron kell zajlania.

2.3. Az engedély megadása előtt az illetékes hatóságnak értékelni kell az üzemeltető 1069/2009/EK rendelet 29. cikkének (1)–(3) bekezdésében említett, állandó írásos eljárását.

a) az 1. kategóriába tartozó anyagokból származó kiolvasztott zsírok, melyeket az 1. feldolgozási módszer (nyomással történő sterilizálás) alkalmazásával dolgoztak fel;

b) az e szakasz J. 1. a) pontjának megfelelő kiolvasztott zsírok és halolaj.

a) A kiolvasztott zsírt előkezelésnek kell alávetni, amely legalább a kiindulási anyag (kiolvasztott zsír is) derítőszer jelenlétében savval végzett derítéséből áll, majd filtrálással el kell távolítani a használt derítőszert és a nem oldható szennyeződéseket.

b) Az előkezelt anyagokat hidrogénezési eljárásnak kell alávetni, amelynek lépései a következő sorrendben a katalitikus hidrogénezés, a kilevegőztetés és az izomerizáció.

1. Az alábbi anyagokból nyert termékeket:

a) az 1. kategóriába tartozó anyagok esetében:

i. az 1069/2009/EK rendelet 12. cikkének a) és b) pontjának megfelelően ártalmatlanítják;

ii. engedélyezett hulladéklerakóban történő elföldeléssel ártalmatlanítják;

iii. biogázzá alakítják. Ebben az esetben az emésztési maradványokat az i. és ii. alpontok szerint kell ártalmatlanítani, kivéve, ha az anyag a 2. pont a) vagy b) pontjában meghatározott feldolgozásból származik, ahol a maradványokat a 2.a) vagy a 2.b) pontok iii. alpontjában foglalt feltételek szerint fel lehet használni; vagy

iv. tovább kezelik és takarmányozástól eltérő felhasználásra szánt zsírszármazékokat állítanak elő.

b) a 2. és 3. kategóriába tartozó anyagok esetében:

i. az 1. a) pont i. vagy ii. alpontjának megfelelően ártalmatlanították, előzetes feldolgozással vagy anélkül, az 1069/2009/EK rendelet 13. cikkének a) és b) pontjában és 14. cikkének a) és b) pontjában foglaltak szerint;

ii. tovább kezelik és takarmányozástól eltérő felhasználásra szánt zsírszármazékokat állítanak elő;

iii. szerves trágyaként vagy talajjavító szerként alkalmazzák; vagy

iv. komposztálják vagy biogázzá alakítják.

2. Ha az anyagokat:

a) a 2. szakasz A. pontjában meghatározott alkalikus hidrolízisből nyerték, azokat biogázüzemben át lehet alakítani, ezután legalább 900 °C hőmérsékleten gyorsan ►C2  eltüzelni ◄ , majd gyorsan lehűteni („kioltás”); amennyiben kiinduláskor az 1069/2009/EK rendelet 8. cikkének a) és b) pontjában említett anyagot használtak, a biogázzá való átalakítás ugyanazon a telephelyen történik, mint a feldolgozás, zárt rendszerben;

b) a biodízel-előállítási eljárás során nyerték:

i. biodízel és a biodízel desztillációjából származó maradékanyagok esetében tüzelőanyagként felhasználhatók e rendelet szerinti korlátozások nélkül (végpont);

ii. kálium-szulfát esetében, talajban való közvetlen alkalmazásra, vagy a talajban alkalmazott származtatott termékek előállítására;

iii. az 1. vagy a 2. kategóriába tartozó anyagból származó glicerin esetében, amelyet a III. fejezetben meghatározott 1. feldolgozási módszer szerint dolgoztak fel, az:

— felhasználható technikai célra,

— biogázzá alakítható, amely esetben az emésztési maradványok az előállító tagállam területén belül az illetékes hatóság ezirányú döntését követően alkalmazhatók talajban, vagy

— felhasználhatók szennyvízkezelő üzemben történő denitrifikációhoz, amely esetben a denitrifikációt követő maradványok alkalmazhatók talajban, a 91/271/EGK tanácsi irányelvnek ( 4 ) megfelelően;

iv. a 3. kategóriába tartozó anyagokból származó glicerin esetében:

— felhasználható technikai célra,

— biogázzá alakítható, amely esetben az emésztési maradványok alkalmazhatók talajban, vagy

— felhasználhatók takarmányozásra, amennyiben a glicerin nem az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének n), o) és p) pontjában meghatározott, a 3. kategóriába tartozó anyagból származik;

c) a megújuló üzemanyagok előállításához használt, többlépcsős katalitikus eljárás:

i. benzin és az eljárásból származó más üzemanyagok esetében üzemanyagként felhasználhatók az e rendelet szerinti korlátozások nélkül (végpont);

ii. a fehérítésből származó, használt agyag és a 2. szakasz J(2) a) pontjában említett előkezelési eljárásból származó iszap esetében:

— égetéssel vagy együttégetéssel ártalmatlanítható,

— biogázzá alakítható,

— komposztálható vagy az 1069/2009/EK rendelet 36. cikke a) pontjának i. alpontjában említett származó termékek előállításához használható fel;

d) a sertés- és baromfitrágya mésszel kezelt keverékét feldolgozott trágyaként lehet használni a földeken;

e) A halakból származó anyagok silózásával nyert készterméket fel lehet használni:

i. a 2. kategóriába tartozó anyagok esetében az 1069/2009/EK rendelet 13. cikkének a)–d) pontjaiban, valamint g)–i) pontjaiban említett célokra további feldolgozás nélkül vagy az említett rendelet 18. cikkében, illetve 36. cikke a) pontjának ii. alpontjában említett állatoknak szánt takarmányként; vagy

ii. a 3. kategóriába tartozó anyagok esetében az 1069/2009/EK rendelet 14. cikkében említett célokra;

f) a megújuló üzemanyagok előállításához használt többlépcsős katalitikus hidrogénezéssel nyerték:

i. az eljárásból származó megújuló dízelolaj, megújuló sugárhajtómű-üzemanyag, megújuló propán és megújuló benzin üzemanyagként felhasználható az e rendelet szerinti korlátozások nélkül (végpont);

ii. a 2. szakasz L. 2. a) pontjában említett előkezelési eljárásból származó gyantamaradék és használt derítőszer esetén:

— az 1069/2009/EK rendelet 12. cikke a) vagy b) pontjának megfelelően kell ártalmatlanítani,

— engedélyezett hulladéklerakóban történő elföldeléssel kell ártalmatlanítani,

— biogázzá lehet alakítani, ha a biogázzá történő átalakításból származó emésztési maradványokat égetéssel vagy együttégetéssel, illetve engedélyezett hulladéklerakóban történő elföldeléssel ártalmatlanítják,

— az 1069/2009/EK rendelet 36. cikke a) pontjának i. alpontjában említett célokra használják fel.

3. A 2. pontban szereplő állati melléktermékektől és azokból származó termékektől eltérő olyan hulladékot, amelyek állati melléktermékek e szakasz szerinti feldolgozása során keletkeznek, – mint például iszap, szűrőkben fennmaradt anyagok, hamu és emésztési maradványok – az 1069/2009/EK rendeletnek és e rendeletnek megfelelően kell ártalmatlanítani.

1. A biogázüzemeket az alábbiakkal rendelkező, nem mellőzhető pasztőröző/higienizáló egységgel kell felszerelni az állati melléktermékekhez vagy azokból származó termékekhez, melyek részecskenagysága legfeljebb 12 mm lehet az egységbe történő bekerülés előtt:

a) berendezések annak figyelemmel kíséréséhez, hogy az egységben lévő hőmérséklet egy óra alatt eléri a 70 °C-ot;

b) adatrögzítő készülékek az a) pontban említett ellenőrző mérések eredményeinek folyamatos nyilvántartásához; és

c) megfelelő rendszer az elégtelen hevítés megelőzéséhez.

2. Az 1. ponttól eltérve, a pasztőröző/higienizáló egység nem kötelező az olyan biogázüzemekben, amelyek csak a következő anyagok átalakítását végzik:

a) A 2. kategóriába tartozó, a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1. feldolgozási módszerrel feldolgozott anyagok;

b) A 3. kategóriába tartozó, a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1–5. vagy 7. feldolgozási módszer valamelyikével, illetve – víziállatokból származó anyagok esetében – az 1–7. feldolgozási módszerek valamelyikével feldolgozott anyagok;

c) A 3. kategóriába tartozó, egy másik engedélyezett üzemben pasztőrözött/higienizált anyagok;

d) állati melléktermékek, amelyek az 1069/2009/EK rendelet 13. cikke f) pontjának és e rendeletnek megfelelően feldolgozás nélkül alkalmazhatók talajban, amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy azok nem hordozzák valamely, emberre vagy állatra nézve fertőző súlyos betegség terjedésének kockázatát;

e) a IV. melléklet IV. fejezete 2. szakaszának A. pontjában meghatározott alkalikus hidrolízisnek alávetett állati melléktermékek;

f) a következő állati melléktermékek, ha az illetékes hatóság engedélyezi:

i. az 1069/2009/EK rendelet 10. cikke f) pontjában említett állati melléktermékek, amelyeket alávetettek a 852/2004/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének m) pontjában meghatározott feldolgozási eljárásnak, amikor azokat az emberi fogyasztástól eltérő célokra szánják.

ii. az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének g) pontjában említett állati melléktermékek; vagy

iii. biogázzá alakított állati melléktermékek, amennyiben az emésztési maradványokat e rendeletnek megfelelően később komposztálják, feldolgozzák vagy ártalmatlanítják.

3. Amennyiben a biogázüzem haszonállatok tartására szolgáló létesítményben vagy annak közelében helyezkedik el, és nem csak az ott tartott állatokból származó trágyát, tejet vagy kolosztrumot használ fel, akkor a biogázüzemnek az ilyen állatok tartására szolgáló területtől távol kell elhelyezkednie.

4. Valamennyi biogázüzemnek saját laboratóriummal kell rendelkeznie, vagy egy külső laboratóriumot kell igénybe vennie. A laboratóriumnak a szükséges elemzések elvégzéséhez kellő felszereltséggel és az illetékes hatóság engedélyével, továbbá nemzetközileg elismert szabványok szerinti akkreditációval kell rendelkeznie, vagy azt az illetékes hatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell.

1. A komposztálóüzemeket az alábbiakkal rendelkező, nem mellőzhető zárt komposztálóreaktorral vagy komposztálóterülettel kell ellátni az üzembe bekerülő állati melléktermékekhez vagy azokból származó termékekhez, továbbá a következőkel kell felszerelni:

a) berendezések a hőmérsékletnek az idő függvényében történő figyelemmel kíséréséhez;

b) adatrögzítő készülékek az a) pontban említett ellenőrző mérések eredményeinek – szükség esetén – folyamatos nyilvántartásához;

c) megfelelő biztonsági rendszerrel az elégtelen hevítés megakadályozására.

2. Az 1. ponttól eltérve, más típusú komposztálórendszerek is engedélyezhetők, feltéve hogy:

a) azokat úgy működtetik, hogy a rendszerben lévő összes anyag esetében teljesülnek az előírt idő- és hőmérsékleti paraméterek, és adott esetben a paraméterek folyamatos figyelemmel kísérése is; vagy

b) kizárólag az 1. szakasz 2. pontjában említett anyagok átalakítását végzik; és

c) megfelelnek e rendelet összes többi vonatkozó követelményének.

3. Amennyiben a komposztálóüzem haszonállatok tartására szolgáló létesítményben vagy annak közelében helyezkedik el, és nem csak az ott tartott állatokból származó trágyát, tejet vagy kolosztrumot használ fel, akkor a komposztálóüzemnek az ilyen állatok tartására szolgáló területtől távol kell elhelyezkednie.

4. Valamennyi komposztálóüzemnek saját laboratóriummal kell rendelkeznie, vagy egy külső laboratóriumot kell igénybe vennie. A laboratóriumnak a szükséges elemzések elvégzéséhez kellő felszereltséggel és az illetékes hatóság engedélyével, továbbá nemzetközileg elismert szabványok szerinti akkreditációval kell rendelkeznie, vagy azt az illetékes hatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell.

1. Az állati melléktermékeket a lehető leghamarabb át kell alakítani, miután megérkeznek a biogáz- vagy komposztálóüzembe. Kezelésükig azokat megfelelően kell tárolni.

2. A kezeletlen anyag szállításához használt tároló-, gyűjtő- és szállítóeszközök tisztítását és fertőtlenítését egy erre kijelölt területen kell végezni.

3. Rendszeres védőintézkedéseket kell tenni a madarak, rágcsálók, rovarok vagy egyéb kártevők ellen.

4. A létesítmény minden részére vonatkozóan tisztítási eljárásokat kell kidolgozni és dokumentálni. A tisztításhoz megfelelő felszerelést és tisztítószereket kell biztosítani.

5. A higiéniai ellenőrzésnek ki kell terjednie a környezet és a berendezések rendszeres ellenőrzésére. Az ellenőrzések ütemtervét és eredményeit dokumentálni kell.

6. A berendezéseket és felszereléseket jó állapotban kell tartani, a mérőberendezéseket rendszeres időközönként kalibrálni kell.

7. Az emésztési maradványokat a biogáz- vagy komposztálóüzemben úgy kell kezelni és tárolni, hogy meg lehessen előzni az újrafertőződést.

1. A pasztőröző/higienizáló egységgel felszerelt biogázüzemben nyersanyagként felhasznált, 3. kategóriába tartozó anyagra az alábbi minimumkövetelményeket kell alkalmazni:

a) a részecskék maximális mérete az egységbe történő bekerülés előtt: 12 mm;

b) valamennyi, az egységben található anyag minimális hőmérséklete: 70 °C; és

c) az egységben megszakítás nélkül eltöltött minimális idő: 60 perc.

2. A komposztálóüzemekben nyersanyagként felhasznált, 3. kategóriába tartozó anyagra az alábbi minimumkövetelményeket kell alkalmazni:

a) a részecskék maximális mérete a komposztálóreaktorba történő bekerülés előtt: 12 mm;

b) valamennyi, a reaktorban található anyag minimális hőmérséklete: 70 °C; és

c) a reaktorban megszakítás nélkül eltöltött minimális idő: 60 perc.

1. Az illetékes hatóság engedélyezheti az I. fejezet 1. szakaszának 1. pontjában meghatározott paraméterektől, valamint a szabvány átalakítási paraméterektől eltérő paraméterek alkalmazását, feltéve hogy az ilyen alkalmazás engedélyezését kérelmező üzemeltető igazolja, hogy az adott paraméterekkel megfelelően csökkenthetők a biológiai kockázatok. Ennek az igazolásnak magában kell foglalnia egy validálási eljárást is, amelyet az alábbi követelményeknek megfelelően kell lefolytatni:

a) A lehetséges veszélyek – beleértve a kiindulási anyagok hatását – azonosítása és elemzése az átalakítás feltételeinek és paramétereinek teljes körű leírása alapján;

b) Kockázatértékelés, amely felméri, hogyan teljesülnek az a) pontban említett specifikus átalakítási feltételek a gyakorlatban rendes, illetve rendkívüli körülmények között;

c) A tervezett folyamat validálása az életképesség/fertőzőképesség csökkenésének az alábbi tényezők tekintetében történő mérése révén:

i. endogén indikátorszervezetek tekintetében az olyan folyamat során, ahol az indikátor:

— folyamatosan nagy számban jelen van a nyersanyagban,

— az átalakítási folyamat letális tényezőit illetően nem kevésbé, de nem is jelentősen nagyobb mértékben képes ellenállni a hőnek, mint azok a kórokozók, amelyek figyelemmel kísérésére alkalmazzák,

— viszonylag könnyen számszerűsíthető, azonosítható és megerősíthető; vagy

ii. az alapanyagba egy megfelelő vizsgálati testben bejuttatott, jól meghatározott tesztorganizmus vagy -vírus tekintetében az expozíciós időtartam alatt.

d) A tervezett folyamatra vonatkozóan a c) pontban említett validálásnak be kell bizonyítania, hogy a folyamat eredményeként megvalósulnak az általános kockázatcsökkentéssel kapcsolatos következő célok:

i. termikus és kémiai folyamatok esetében:

— az Enterococcus faecalis vagy Salmonella Senftenberg (775W, H2S negatív) 5 nagyságrenddel (5 log10) történő csökkentése,

— a hőrezisztens vírusok (mint például a parvovirus) fertőzőképességének legalább 3 nagyságrenddel (3 log10) történő csökkentése, amennyiben e vírusok releváns kockázati tényezőnek minősülnek; továbbá

ii. a kémiai folyamatoknál a fentieken kívül még:

— az ellenálló élősködőknek (mint például az Ascaris sp. petéinek) azok életképes stádiumaiban legalább 99,9 %-kal (3 log10) történő csökkentése;

e) Teljes körű ellenőrzési program kidolgozása, beleértve a c) pontban említett folyamat működésének felügyeletére irányuló eljárásokat is.

f) Az ellenőrzési programban rögzített releváns folyamatparamétereknek az üzem működtetése során történő folyamatos nyomon követését és felügyeletét biztosító intézkedések.

2. Az 1. ponttól eltérve, az 1069/2009/EK rendelet 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja ii. alpontjában említett szabályok elfogadásáig az illetékes hatóság engedélyezheti az e fejezetben meghatározottaktól eltérő egyedi követelmények használatát, feltéve hogy azok azonos hatást biztosítanak a kórokozók visszaszorításának tekintetében, az alábbi anyagok esetében:

a) a biogáz- vagy komposztálóüzemben egyedüli állati melléktermékként használt ►C2  étkezési hulladék ◄ ; és

b)  ►C2  étkezési hulladék ◄ és az alábbi anyagok keverékei:

i. trágya;

ii. az emésztőtraktustól elválasztott emésztőtraktus-tartalom;

iii. tej;

iv. tejalapú termékek;

v. tejből származó termékek;

vi. kolosztrum;

vii. kolosztrumtartalmú termékek;

viii. tojás;

ix. tojástermékek;

x. az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének f) pontjában említett állati melléktermékek, amelyek átestek a 852/2004/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének m) pontjában meghatározott feldolgozási eljáráson;

xi. a 2. b) pontban említett állati melléktermékek és a nem állati eredetű melléktermékekből nyert anyagok keveréke.

3. Amennyiben a biogáz- vagy komposztálóüzemben csak a 2. pont b) alpontjában említett anyagokat vagy az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének g) pontjában említett származtatott termékeket kezelik kiindulási anyagként, akkor az illetékes hatóság engedélyezheti az e fejezetben megadottaktól eltérő egyedi követelmények alkalmazását, feltéve hogy:

a) az illetékes hatóság úgy véli, hogy az említett anyagok nem hordozzák emberre vagy állatra fertőző súlyos betegség terjedésének kockázatát;

b) az illetékes hatóság úgy véli, hogy az emésztési maradványok vagy a komposzt feldolgozatlan anyagok, és arra kötelezi az üzemeltetőket, hogy az 1069/2009/EK rendeletnek és e rendeletnek megfelelően kezeljék azokat, illetve az élelmiszer-hulladékokból nyert komposztot vagy emésztési maradványokat a környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően hasznosítsák vagy ártalmatlanítsák.

4. Az üzemeltetők forgalomba hozhatnak olyan emésztési maradványokat, amelyeket az illetékes hatóság által engedélyezett paraméterek szerint állítottak elő:

a) az 1. pontnak megfelelően;

b) a 2. és 3. pontnak megfelelően, kizárólag azokban a tagállamokban, ahol az adott paramétereket engedélyezték.

1.

valamint

Salmonella: 25 g-ban nem mutatható ki: n = 5; c = 0; m = 0; M = 0

2. A 2. szakasz 3. pontjának b) alpontjában említettek kivételével az olyan emésztési maradványokat és komposztot, amelyek nem felelnek meg az e szakaszban meghatározott követelményeknek, újra átalakításnak vagy komposztálásnak kell alávetni, illetve a Salmonella esetében azokat az illetékes hatóság utasításainak megfelelően kell kezelni vagy ártalmatlanítani.

3. Ha állati melléktermékeket biogázzá alakítanak át, vagy nem állati eredetű anyagokkal együtt komposztálnak, az illetékes hatóság engedélyezheti az üzemeltetők számára, hogy adott esetben az I. fejezet 1. szakasza 1. pontjának a) alpontjában említett pasztőrözést vagy a 2. szakasz 1. pontjában említett komposztálást követően és a nem állati eredetű anyagokkal való keverést megelőzően reprezentatív mintákat vegyenek szükség szerint az állati melléktermékek átalakítása vagy komposztálása hatékonyságának ellenőrzése céljából.

1. Az üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy a kutatási és diagnosztikai minták szállítmányait kereskedelmi okmány kíséri, amelyben meg kell adni a következő adatokat:

a) az anyag és az anyagot adó állatfaj megnevezése;

b) az anyag kategóriája;

c) az anyag mennyisége;

d) az anyag származási helye és küldési helye;

e) a feladó neve és címe;

f) a címzett és/vagy felhasználó neve és címe.

2. A kutatási és diagnosztikai mintákat kezelő felhasználóknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük az emberre vagy állatokra átvihető betegségek terjedésének megelőzése érdekében az idő alatt, amíg az ellenőrzésük alatt álló anyagokat kezelik, különösképpen a helyes laboratóriumi gyakorlat alkalmazásával.

3. Meg kell tiltani a kutatási és diagnosztikai minták későbbi felhasználását az I. melléklet 38. pontjában említett céloktól eltérő célokra.

4. A kutatási mintákat és az azok felhasználásából származó minden terméket – kivéve, ha azokat hivatkozás céljából őrzik meg – ártalmatlanítani kell:

a) hulladékként égetéssel vagy együttégetéssel;

b) az 1069/2009/EK rendelet 8. cikke a) pontjának iv. alpontjában, c) és d) pontjában, 9. cikkében és 10 cikkében említett azon állati melléktermékek vagy azokból származó termékek esetében, amelyek sejttenyészetek, laboratóriumi készletek vagy laboratóriumi minták részét képezik, legalább a gőzös autoklávok validált módszerével egyenértékű körülmények között végzett kezeléssel ( 5 ) és ezt követően hulladékként vagy szennyvízként történő ártalmatlanítással, a vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban.

c) nyomáson történő sterilizálással, majd ezt követően az 1069/2009/EK rendelet 12., 13. és 14. cikkének megfelelő ártalmatlanítással vagy felhasználással.

5. A kutatási és diagnosztikai mintákat kezelő felhasználóknak nyilvántartást kell vezetniük az ilyen minták szállítmányairól.

6. Az 1., 4. és 5 ponttól eltérve, az illetékes hatóság elfogadhatja az oktatási célokra szánt kutatási és diagnosztikai minták kezelését és ártalmatlanítását olyan egyéb feltételek mellett, amelyek megakadályozzák az elfogadhatatlan köz- és állat-egészségügyi kockázatok keletkezését.

1. A kereskedelmi minták és kiállítási tárgyak szállítása, felhasználása és ártalmatlanítása kizárólag az 1. szakasz 1–4. és 6. pontjával összhangban történhet.

2. A kereskedelmi mintákat – kivéve, ha azokat hivatkozás céljából őrzik meg – a konkrét vizsgálatok vagy elemzések befejezése után:

a) vissza kell küldeni a származási hely szerinti tagállamba;

b) egy másik tagállamba vagy harmadik országba kell küldeni, ha azt a rendeltetési hely szerinti tagállam vagy harmadik ország illetékes hatósága előzetesen engedélyezte; vagy

c) az 1069/2009/EK rendelet 12–14. cikkeinek megfelelően ártalmatlanítani kell vagy fel kell használni.

3. A kiállítás vagy a művészeti tevékenység befejezése után a kiállítási tárgyakat vissza kell küldeni a származási hely szerinti tagállamba, vagy a 2. pontnak megfelelően el kell szállítani vagy ártalmatlanítani kell.

1. Az állati melléktermékeket a VIII. melléklet I. fejezetének 1. és 3. szakaszával összhangban a felhasználókhoz vagy gyűjtőközpontokba szállítják.

2. A gyűjtőközpontokat az illetékes hatóságnak nyilvántartásba kell vennie, feltéve hogy:

a) azok megfelelnek a IX. melléklet II. fejezetében a köztes műveleteket végző üzemekre vonatkozóan meghatározott követelményeknek; és

b) megfelelő lehetőségekkel rendelkeznek a fel nem használt anyag megsemmisítéséhez, illetve engedélyezett feldolgozóüzembe vagy engedélyezett hulladékégető vagy hulladék-együttégető műbe – e rendelettel összhangban – történő elküldéséhez.

3. A tagállamok engedélyezhetik a 2. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemek gyűjtőközpontként történő használatát.

4. Az anyag – a víziállatokból és vízi gerinctelenekből származó állati melléktermékek kivételével – végfelhasználók részére történő szállítását végző gyűjtőközpontok üzemeltetőinek biztosítaniuk kell, hogy az anyag az alábbi kezelések valamelyikén esik át:

a) denaturálás színezőanyagot tartalmazó oldattal; az oldatnak olyan koncentráltságúnak kell lennie, hogy a kezelt anyag elszíneződése jól látható legyen és ne tűnjön el a színezett anyag fagyasztása vagy hűtése során, továbbá az említett oldatnak az anyag valamennyi darabjának teljes felületét érnie kell, vagy az anyag oldatba történő belemerítése vagy annak az oldatra történő rápermetezése vagy arra más módon történő felvitele útján;

b) sterilizálás nyomás alatti főzéssel vagy gőzöléssel mindaddig, amíg az anyag valamennyi darabja át nem fő; vagy

c) az adott üzemeltetőért felelős illetékes hatóság által engedélyezett bármely egyéb kezelés.

1. Az illetékes hatóság engedélyezheti az 1069/2009/EK rendelet 18. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett, 1. kategóriába tartozó anyag felhasználását az alábbi veszélyeztetett vagy védett állatfajok etetőkben történő takarmányozására az alábbi feltételekkel:

a) Az anyagot a következő állatfajok takarmányozására kell használni:

i. az alábbi dögevő madárfajok valamelyike a megadott tagállamokban:

ii. a 92/43/EGK irányelv II. mellékletében felsorolt, a ragadozók rendjébe tartozó állatfajok egyike az ugyanazon irányelv értelmében kijelölt különleges természetmegőrzési területen; vagy

iii. a 2009/147/EK irányelv I. mellékletében felsorolt, a sólyomalakúak vagy a bagolyalakúak rendjébe tartozó állatfajok egyike az ugyanazon irányelv értelmében kijelölt különleges természetvédelmi területeken;

b) Az illetékes hatóság engedélyt adott ki az etetőért felelős üzemeltető részére.

i. a takarmányozást nem meghatározott kockázatot jelentő anyagok ártalmatlanításának vagy ilyen anyagokat tartalmazó elhullott, TSE kockázatát jelentő kérődző állatok ártalmatlanításának alternatívájaként alkalmazzák;

ii. a 999/2001/EK rendeletben meghatározott megfelelő, a TSE jelenlétét figyelő rendszert működtetnek, amely magában foglalja a TSE kiszűrését célzó rendszeres laboratóriumi vizsgálatokat;

c) Az illetékes hatóságnak biztosítania kell a koordinációt az engedélyben meghatározott követelmények betartásának felügyeletéért felelős más illetékes hatóságokkal;

d) Az illetékes hatóságnak az érintett állatfajok és élőhelyük konkrét helyzetének értékelése alapján kielégítőnek kell találnia az adott állatfajok megőrzési állapotának javulását;

e) Az illetékes hatóság által kiadott engedélynek:

i. meg kell neveznie a ténylegesen érintett állatfajokat és hivatkoznia kell azokra;

ii. részletesen le kell írnia az etető elhelyezkedését azon a földrajzi területen, ahol a takarmányozás történik; és

iii. azt azonnal fel kell függeszteni abban az esetben, ha:

— a TSE terjedésével való összefüggést feltételeznek vagy megerősítenek, a kockázat kizárásáig; vagy

— az e rendeletben meghatározott szabályok valamelyikét nem tartják be.

f) A takarmányozásért felelős üzemeltetőnek:

i. ki kell jelölnie egy zárt területet, amelyre csak a megőrzendő fajhoz tartozó állatok juthatnak be, szükség esetén kerítéssel vagy más olyan eszközökkel, amelyek megfelelnek az adott állatfaj természetes táplálkozási szokásainak;

ii. biztosítania kell, hogy a takarmányozásra szánt szarvasmarhafélék alkalmas tetemei, valamint juhfélék és kecskefélék alkalmas tetemeinek legalább 4 %-át az említett célra történő felhasználás előtt negatív eredménnyel tesztelték a 999/2001/EK rendelet III. mellékletének és – adott esetben – az ugyanannak a rendeletnek a 6. cikke 1b) pontjának második albekezdése szerint elfogadott döntésnek megfelelően végrehajtott TSE-ellenőrzési programban; és

iii. nyilvántartást kell vezetnie, amely tartalmazza legalább a takarmányozásra szánt állattetemek számát, jellegét, becsült súlyát és eredetét, a takarmányozás dátumát, a takarmányozás helyszínét, valamint – adott esetben – a TSE-vizsgálatok eredményeit.

2. Amennyiben egy tagállam kérelmezi a Bizottságtól az 1. pont a) alpontja szerinti jegyzékbe történő felvételét, akkor be kell nyújtania:

a) a jegyzék egyes, az adott tagállamban élő dögevő madárfajokkal történő kibővítésére vonatkozó részletes indoklást, beleértve annak indoklását, hogy miért kell az adott madarakat a 2. vagy a 3. kategóriába tartozó anyag helyett az 1. kategóriába tartozó anyaggal takarmányozni;

b) azoknak az intézkedéseknek a magyarázatát, amelyeket tenni fognak az 1. pontban foglaltak teljesítése érdekében.

1. Az illetékes hatóságnak az érintett állatfajok és élőhelyük konkrét helyzetének értékelése alapján kielégítőnek kell találnia az adott állatfajok megőrzési állapotának javulását;

2. Az illetékes hatóságnak az engedélyben azonosítania kell az állatállományokat egy földrajzilag meghatározott takarmányozási övezeten belül, az alábbi feltételeknek megfelelően:

a) A takarmányozási övezet nem terjedhet ki olyan területekre, ahol intenzív állattenyésztés folyik;

b) A takarmányozási övezetben a haszonállat-állományokat a hatósági állatorvosnak rendszeresen ellenőriznie kell a TSE és az emberre és állatra fertőző betegségek előfordulásának kiszűrése érdekében;

c) A takarmányozást azonnal fel kell függeszteni abban az esetben, ha:

i. a TSE állatállományon belüli terjedésével való összefüggést feltételeznek vagy megerősítenek, a kockázat kizárásáig;

ii. egy emberre vagy állatra fertőző súlyos betegség állatállományon belüli kitörését feltételezik vagy megerősítik, a kockázat kizárásáig; vagy

iii. az e rendeletben meghatározott szabályok valamelyikét nem tartják be;

d) Az engedélyben az illetékes hatóságnak meg kell határoznia:

i. a TSE és a fertőző betegségek állattetemekről az emberre vagy állatokra történő átvitelét megelőző megfelelő intézkedéseket, így például a megőrzendő állatfaj táplálkozási körülményeire vonatkozó intézkedéseket, a szezonális takarmányozási korlátozásokat, a haszonállatok mozgását korlátozó intézkedéseket, valamint egyéb olyan intézkedéseket, amelyek célja ellenőrizni az emberre vagy állatokra átvihető betegségek terjedésének lehetséges kockázatait, így például a takarmányozási övezetben azon állatfajokra vonatkozó intézkedéseket, amelyek takarmányozására állati melléktermékeket használnak;

ii. a takarmányozási övezetben a haszonállatok takarmányozásában segédkező vagy a haszonállatokért felelős személyek vagy társaságok az i. pontban említett intézkedésekkel összefüggő felelősségi köreit;

iii. az 1069/2009/EK rendelet 53. cikkében meghatározott szankciók kiszabásának feltételeit, amely szankciókat az i. alpontban említett intézkedéseket megszegő, a d) pont ii. alpontjában említett személyek vagy szervezetek ellen kell alkalmazni;

e) Amennyiben a takarmányozás az elhullott állatok előzetes összegyűjtése nélkül történik, becslést kell végezni a takarmányozási övezetben élő haszonállatok valószínűsíthető állománypusztulási arányára, valamint a vadon élő állatok valószínűsíthető takarmányigényére vonatkozóan, amely becslések alapján felmérik a betegségek terjedésének lehetséges kockázatait.

a) Az illetékes hatóság engedélyt adott ki a takarmányozásért felelős üzemeltető részére. Az illetékes hatóság ezt az engedélyt akkor adja ki, ha:

i. a takarmányozást nem meghatározott kockázatot jelentő anyagok ártalmatlanításának vagy ilyen anyagokat tartalmazó elhullott, TSE kockázatát jelentő kérődző állatok ártalmatlanításának alternatívájaként alkalmazzák;

ii. amennyiben az 1. kategóriába tartozó, elhullott állatok teljes testéből vagy testrészeiből álló, meghatározott kockázatú anyagot tartalmazó szarvasmarha eredetű anyagot használnak, akkor a 999/2001/EK rendeletben meghatározott megfelelő, a TSE jelenlétét figyelő rendszert működtetnek, amely magában foglalja a TSE-esetek kiszűrését célzó rendszeres laboratóriumi mintavizsgálatokat;

b) Az illetékes hatóság által kiadott engedélyt azonnal fel kell függeszteni, ha:

i. a TSE terjedésével való összefüggést feltételeznek vagy megerősítenek, a kockázat kizárásáig; vagy

ii. az e rendeletben meghatározott szabályok valamelyikét nem tartják be;

c) A takarmányozásért felelős üzemeltetőnek:

i. a takarmányozásra szánt anyag tárolását és a takarmányozást zárt, kerítéssel körülvett területen kell végeznie annak biztosítása érdekében, hogy azokon az állatkerti állatokon kívül, amelyekre az engedélyt kiadták, más ragadozó állatok nem férnek hozzá a takarmányozásra szánt anyaghoz;

ii. biztosítania kell, hogy a takarmányozásra szánt kérődző állatokra kiterjed a 999/2001/EK rendelet III. mellékletének és – adott esetben – az ugyanannak a rendeletnek a 6. cikke 1. pontjának b) alpontja második albekezdése szerint elfogadott döntésnek megfelelően végrehajtott TSE-ellenőrzési program;

iii. nyilvántartást kell vezetnie, amely tartalmazza legalább a takarmányozásra szánt állattetemek számát, jellegét, becsült súlyát és eredetét, a TSE-vizsgálatok eredményeit és a takarmányozás dátumát.

1. Ha az illetékes hatóság engedélyezi az állati melléktermékek helyszíni ártalmatlanítását az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdése a), b), c) és e) pontjainak megfelelően, az ártalmatlanítás az alábbi módokon történhet:

a) elégetéssel vagy elföldeléssel azon a telephelyen, amelyről az állati melléktermékek származnak;

b) engedélyezett hulladéklerakóban; vagy

c) elégetéssel vagy elföldeléssel olyan helyen, amelyen ez az állat-egészségügyre, a közegészségügyre és a környezetre nézve a lehető legkisebb kockázattal jár, feltéve hogy az adott hely megfelelő távolságon belül van ahhoz, hogy az illetékes hatóság számára lehetővé tegye az állat-egészségügyi, közegészségügyi és környezetvédelmi kockázat megelőzésének biztosítását;

2. Az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének b), c) és e) pontjaiban említett telephelyeken történő égetés során biztosítani kell, hogy az állati melléktermékeket a következők szerint égetik el:

a) egy megfelelően kialakított máglyán és az állati melléktermékek teljes elhamvasztásával;

b) az emberi egészség veszélyeztetése nélkül;

c) a környezetet esetlegesen veszélyeztető eljárások vagy módszerek alkalmazása nélkül, különösen ha azok víz-, levegő- és talajszennyezést, a növényzet és az állatok veszélyeztetését, illetve zajt vagy szagokat eredményezhetnek;

d) olyan körülmények között, amelyek biztosítják, hogy az esetlegesen keletkező hamut engedélyezett hulladéklerakóban történő elföldeléssel ártalmatlanítani lehet.

3. Az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontjaiban említett telephelyeken történő elföldelés során biztosítani kell, hogy az állati melléktermékeket a következők szerint földelik el:

a) megakadályozva húsevő vagy mindenevő állatok hozzáférését az állati melléktermékekhez;

b) engedélyezett hulladéklerakóban vagy más telephelyen az emberi egészség veszélyeztetése nélkül, a környezetet nem veszélyeztető eljárások vagy módszerek alkalmazásával, különösen ha azok víz-, levegő- és talajszennyezést, a növényzet és az állatok veszélyeztetését, illetve zajt vagy szagokat eredményezhetnek.

4. Az 1069/2009/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontja szerinti ártalmatlanítás esetén az állati melléktermékeket a származási helyükről a következő feltételek szerint kell elszállítani az ártalmatlanítás helyszínére:

a) az állati melléktermékek szállítása biztonságos, szivárgásmentes tartályokban vagy járműveken történik;

b) az állati melléktermékek be- és kirakodását szükség esetén az illetékes hatóság felügyeli;

c) a származási hely elhagyásakor a járművek kerekeit fertőtlenítik;

d) az állati melléktermékek kirakodása után alaposan megtisztítják és fertőtlenítik az állati melléktermékek szállításához használt tartályokat és járműveket; valamint

e) megfelelő kíséretet biztosítanak a járművek mellé, továbbá gondoskodnak a szivárgásvizsgálatról és a kettős borításról.

a) a szarvasmarhafélék populációjának 10 %-át az érintett tagállamokban;

b) a juh- és kecskefélék populációjának 25 %-át az érintett tagállamokban;

c) a sertésfélék populációjának 10 %-át az érintett tagállamokban; és

d) egyéb állatfajok populációjának az illetékes hatóság által meghatározott százalékos aránya, az adott állatfajokhoz tartozó állatok elégetéssel vagy elföldeléssel történő ártalmatlanítása során keletkező lehetséges köz- és állat-egészségügyi kockázatok értékelése alapján.

a) az anyagok nem haladják meg a heti 20 kg mennyiséget abból a létesítményből vagy üzemből, ahol az anyagokat összegyűjtik, függetlenül azoktól az állatfajoktól, amelyekből az anyagok származnak;

b) az anyagokat olyan módszerekkel gyűjtik, szállítják és ártalmatlanítják, amelyek megakadályozzák az elfogadhatatlan köz- és állat-egészségügyi kockázatok terjedését;

c) az e szakasz rendelkezéseinek betartatása érdekében az illetékes hatóságok rendszeres ellenőrzéseket végeznek – beleértve az üzemeltetők által vezetett nyilvántartások ellenőrzését – azokban a létesítményekben vagy üzemekben, ahol az anyagokat összegyűjtik.

1. Az 1069/2009/EK rendelet 20. cikkében említett, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek alternatív felhasználási vagy ártalmatlanítási módszereinek engedélyezésére irányuló kérelmeket (kérelmek) az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyikén kell benyújtani az 1958. évi 1. rendeletben foglaltaknak megfelelően.

2. A kérelmüket az angoltól eltérő nyelven benyújtó érdekelt feleknek hitelesíttetnie kell kérelmük hivatalos fordítását, amit az elbírálás előtt az EFSA biztosít.

1. A kérelmeknek tartalmazniuk kell minden szükséges információt ahhoz, hogy az EFSA felmérhesse a javasolt alternatív módszer biztonságosságát, különös tekintettel a következők leírására:

— olyan állati melléktermékek kategóriái, melyekre a módszer kiterjesztését tervezik,

— a teljes eljárás,

— az emberi és állati egészséget fenyegető biológiai veszélyek, valamint

— az eljárásal elérendő kockázatcsökkentés mértéke.

2. Az (1) bekezdésben említett kérelem ezenkívül:

a) feltünteti az 1069/2009/EK rendelet 8., 9. és 10. cikkéből alkalmazandó pontokatt, beleértve az anyagok fizikai állapotát és adott esetben minden olyan előkezelést, melynek az anyagokat alávetették, továbbá megnevezi az eljárásban felhasználandó, az állati melléktermékeken kívüli anyagokat.

b) tartalmaz egy HACCP-protokollt és egy folyamatábrát, mely egyértelműen jelzi az eljárás egyes lépéseit, beazonosítja az adott kórokozók inaktiválásához lényeges paramétereket – pl. hőmérséklet, nyomás, expozíció időtartama, a pH-érték kiigazítása és a részecskenagyság – és kiegészül az eljárás során használt berendezés műszaki adatlapjaival;

c) beazonosítja és jellemzi az olyan állati melléktermék-kategóriákból kiinduló, az emberi és állati egészséget fenyegető biológiai veszélyeket, melyekre tervezik a módszer kiterjesztését;

d) bemutatja, hogy a feldolgozandó anyagok kategóriájához kapcsolódó legellenállóbb biológiai veszélyek az eljárás során előállított termékekben – beleértve a szennyvizet – csökkennek, mégpedig legalább az e rendeletben az állati melléktermékek azonos kategóriájára meghatározott feldolgozási szabályoknak megfelelő szintre. A kockázatcsökkentés mértékét validált, közvetlen mérésekkel kell meghatározni, hacsak nem elfogadott a modellezés vagy más eljárásokkal való összehasonlítás is.

3. A fenti (2) bekezdés d) pontjában említett validált, közvetlen mérések alatt a következők értendők:

a) az alábbiak életképessége/fertőzőképessége csökkentésének mérése: endogén indikátorszervezetek az eljárás folyamán, ahol az indikátor:

— folyamatosan nagy számban van jelen a nyersanyagban;

— a kezelési folyamat letális tényezőivel szemben nem kevésbé, de nem is lényegesen nagyobb mértékben ellenálló, mint azok a kórokozók, melyek figyelemmel kísérésére alkalmazzák;

— viszonylag könnyen számszerűsíthető, azonosítható és megerősíthető, vagy

b) a kiindulási anyagba egy megfelelő vizsgálati testben bejuttatott, jól meghatározott tesztorganizmus vagy –vírus használata.

c) teljeskörű jelentéstétel, beleértve a következőket:

i. az alkalmazott módszer részletes leírása;

ii. az elemzett minták jellegének leírása;

iii. a megvizsgált minták száma reprezentativitásának bemutatása;

iv. az elvégzett vizsgálatok számának és a mérési pontok kiválasztásának megindoklása;

v. az alkalmazott kimutatási módszerek érzékenységének és specifikus jellegének feltüntetése;

vi. adatszolgáltatás a kísérletek során a mérések megismételhetőségéről és statisztikai változékonyságáról;

vii. a prion-szurrogátumok – amennyiben felhasználásra kerültek – jelentőségének megindoklása;

viii. annak bizonyítása, hogy ha közvetlen mérések hiányában modellezést vagy más eljárásokkal való összehasonlítást alkalmaznak, a kockázacsökkentést eredményező tényezők jól ismertek és a kockázatcsökkentési modell megbízható;

ix. a teljes folyamatot illetően a kockázatcsökkentést eredményező összes tényező közvetlen mérésére vonatkozó adatszolgáltatás, kimutatva, hogy e tényezőket homogén módon alkalmazták az egész kezelt kötegben.

4. A (2) bekezdés b) pontjában említett HACCP-tervnek a kockázatcsökkentés céljából használt kritikus paramétereken kell alapulniuk, különös tekintettel a következőkre:

— hőmérséklet,

— nyomás,

— idő, valamint

— mikrobiológiai kritériumok.

5. A kérelmeknek ezenkívül elegendő információt kell tartalmazniuk a következőkre vonatkozóan:

a) az egymással összefüggő folyamatokhoz kapcsolódó kockázatok, és különösen a lehetséges közvetett hatások értékelésének eredményei, melyek:

i. befolyásolhatják egy adott folyamat kockázatcsökkentő képességét;

ii. a folyamatból származó termékek szállítása vagy tárolása, valamint az ilyen termékek – beleértve a szennyvizet – biztonságos ártalmatlanítása során felléphetnek.

b) a termékek tervezett végső felhasználásához kapcsolódó kockázatok, különösen:

i. meg kell határozni a folyamattal létrehozott termékek tervezett végfelhasználását.

ii. meg kell vizsgálni az esetlegesen felmerülő köz- és állat-egészségügyi kockázatok valószínűségét, valamint a környezetre gyakorolt esetleges hatásokat a (2) bekezdés d) pontja szerinti, becsült kockázatcsökkentés alapján.

6. A kérelmeket igazoló dokumentumokkal, különösen pedig a következőkkel együtt kell benyújtani:

a) a folyamat működését bemutató folyamatábra;

b) a 2. pont d) alpontjában megadott bizonyítékok, valamint egyéb olyan bizonyítékok, melyek alátámasztják a 2. pont szerinti, a kérelemben szereplő információkat.

7. A kérelmekben fel kell tüntetni az érdekelt fél kapcsolattartási címét, beleértve az érdekelt félként felelős vagy az érdekelt fél nevében eljáró konkrét kapcsolattartó személy nevét és teljes címét, telefon- és/vagy faxszámát és/vagy e-mail címét.

1. Az előállítási láncnak az 1069/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett kiindulási pontjától kezdve az állati melléktermékek és az azokból származó termékek összegyűjtéséhez és szállításához légmentesen zárt, új csomagolóanyagot vagy szivárgásmentesen fedett tárolóedényeket vagy járműveket kell használni.

2. A járműveket és az újrahasználható tárolóeszközöket, valamint az állati melléktermékekkel vagy feldolgozott termékekkel – kivéve a 767/2009/EK rendelet szerint forgalomba hozott származtatott termékeket, amelyeket a 183/2005/EK rendelet II. mellékletével összhangban kell tárolni és szállítani – érintkező berendezések vagy készülékek valamennyi újrahasználható elemét tiszta állapotban kell tartani.

a) használat előtt meg kell tisztítani és meg kell szárítani; és

b) minden használat előtt meg kell tisztítani, le kell mosni és/vagy fertőtleníteni kell, amennyiben az a keresztszennyeződés elkerülése érdekében szükséges.

3. Amennyiben az a keresztszennyeződés elkerülése érdekében szükséges, az újrahasználható tárolóedényeket csak egy bizonyos állati melléktermék vagy abból származó termék szállítására kell kijelölni.

a) különböző állati melléktermékek vagy azokból származó termékek szállítására, feltéve, hogy azokat megtisztítják és fertőtlenítik az egyes használatok között oly módon, hogy a keresztszennyeződést megelőzzék;

b) az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének f) pontjában említett állati melléktermékek vagy azokból származó termékek szállítására az emberi fogyasztásra szánt termékek szállítására történő használatuk után, a keresztszennyeződés megelőzését biztosító feltételek mellett.

4. A csomagolóanyagokat el kell égetni vagy – az uniós jogszabályokkal összhangban – egyéb módon kell ártalmatlanítani.

1. A takarmányanyag vagy a kedvtelésből tartott állatok nyers eledele előállítására szánt állati melléktermékeket megfelelő hőmérsékleten kell szállítani: a húsból származó állati melléktermékek és az emberi fogyasztástól eltérő célokra szánt hústermékek esetében legfeljebb 7 °C hőmérsékleten – kivéve ha azokat a II. melléklet I. fejezetének megfelelően takarmányozási célokra használják –, az állat-egészségügyi vagy közegészségügyi kockázatok elkerülése érdekében.

2. A takarmányanyag vagy a kedvtelésből tartott állatok eledele előállítására szánt, 3. kategóriába tartozó, feldolgozatlan anyagot hűtve, fagyasztva vagy silózva kell tárolni és szállítani, kivéve ha:

a) azt az összegyűjtéstől vagy a hűtött, illetve fagyasztott tárolás befejezésétől számított 24 órán belül feldolgozzák, ha az ezt követő szállítás a tárolási hőmérséklet fenntartását biztosító szállítóeszközben történik;

b) a X. melléklet II. fejezete 4. szakaszának I. részében említett kezeléseknek nem alávetett tej, tejalapú termékek vagy tejből származó termékek esetében, azt hűtött és szigetelt tárolóedényekben szállítják – kivéve, ha a kockázatok egyéb intézkedésekkel csökkenthetők – az anyag tulajdonságai miatt.

3. A hűtve szállításhoz használt járműveket úgy kell kialakítani, hogy azok a szállítás teljes időtartama alatt biztosítsák a megfelelő hőmérséklet fenntartását, és lehetővé tegyék ennek a hőmérsékletnek a folyamatos ellenőrzését.

1. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy:

a) az állati melléktermékek és az azokból származó termékek szállítmányai azonosíthatók legyenek, valamint a származási helyükön történő összegyűjtés és a szállítás során végig el legyenek különítve és azonosíthatók maradjanak;

b) az egy bizonyos kategóriába tartozó állati melléktermékek vagy azokból származó termékek azonosítására használt jelölőanyagot csak arra a kategóriára használják, amelyre használatát e rendelet előírja, vagy a 4. pont megállapítja;

c) állati melléktermékek és azokból származó termékek szállítmányainak egyik tagállamból a másikba történő szállítása esetén a csomagoláson, a tárolóeszközön, vagy a szállítóeszközön jól látható és legalább a szállítás ideje alatt eltávolíthatatlan színkód szerepeljen az e rendeletben meghatározott információszolgáltatás céljából a csomagolás, a tárolóeszköz vagy a szállítóeszköz felületén, vagy felületének egy részén, illetve a rajta található címkén vagy jelölésen, az alábbiak szerint:

i. az 1. kategóriába tartozó anyagok esetén: fekete szín;

ii. a 2. kategóriába tartozó anyagok esetén – a trágya és az emésztőtraktus-tartalom kivételével – sárga szín;

iii. a 3. kategóriába tartozó anyagok esetén: zöld szín nagy mennyiségű kék összetevővel keverve annak biztosításához, hogy világosan elkülöníthető legyen a többi színtől;

iv. importált szállítmányok esetén: az i., ii. és iii. pont szerint az adott anyag esetében említett szín, attól az időponttól kezdve, amikor a szállítmány áthaladt az Unióba történő első belépés helye szerinti állat-egészségügyi határállomáson.

2. A szállítás és tárolás ideje alatt a csomagolásra, a tárolóeszközre vagy a szállítóeszközre erősített címkének:

a) egyértelműen jelölnie kell az állati melléktermékek vagy az állati melléktermékekből származó termékek kategóriáját; és

b) a következő feliratot kell láthatóan és olvashatóan tartalmaznia a csomagoláson, a tárolóedényen vagy a járműn:

i. a 3. kategóriába tartozó anyag esetében a „nem emberi fogyasztásra” felirat;

ii. a 2. kategóriába tartozó anyag – a trágya és az emésztőtraktus-tartalom kivételével – és a 2. kategóriába tartozó anyagból származó termékek esetében a „nem állati takarmányozásra” felirat; amennyiben azonban a 2. kategóriába tartozó anyagot az 1069/2009/EK rendelet 18. cikke (1) bekezdésében említett állatok takarmányozására szánják az említett cikkben meghatározott vagy megállapított feltételek mellett, a címkén ehelyett a következő felirat szerepel: „… takarmányozására”, amelyet azon állatfaj nevével egészítenek ki, amelynek takarmányozására az anyagot szánják;

iii. az 1. kategóriába tartozó anyag és az abból származó termékek esetében, amennyiben azokat

— ártalmatlanításra szánják: „kizárólag ártalmatlanításra”;

— kedvtelésből tartott állatok eledelének előállítására szánják: „kizárólag kedvtelésből tartott állatok eledelének előállítására”;

— az 1069/2009/EK rendelet 36. cikkében említett származtatott termék előállítására szánják: „kizárólag származtatott termékek előállítására. Nem emberi vagy állati fogyasztásra, illetve talajban történő alkalmazásra” felirat;

iv. tej, tejalapú termékek, tejből származó termékek, kolosztrum és kolosztrumtartalmú termékek esetében a „nem emberi fogyasztásra” felirat;

v. a 3. kategóriába tartozó anyagból előállított zselatin esetében az „állati fogyasztásra alkalmas zselatin” felirat;

vi. a 3. kategóriába tartozó anyagból előállított kollagén esetében az „állati fogyasztásra alkalmas kollagén” felirat;

vii. a kedvtelésből tartott állatok eledele esetében a „kizárólag kedvtelésből tartott állatok eledeleként használható fel” felirat;

viii. halak takarmányozására szánt hal és halból származó, forgalmazás előtt kezelt és csomagolt termékek esetében a származás helye szerinti takarmánygyártó létesítmény neve és címe egyértelműen és olvashatóan megjelölve, valamint

— vadon élő halakból származó halliszt esetében a „kizárólag vadon élő halból származó hallisztet tartalmaz – valamennyi fajból származó tenyésztett hal takarmányozására felhasználható” felirat;

— tenyésztett halakból származó halliszt esetében a „kizárólag […] fajhoz tartozó tenyésztett halból származó hallisztet tartalmaz – kizárólag egyéb fajokhoz tartozó tenyésztett halak takarmányozására használható fel” felirat;

— vadon élő halakból és tenyésztett halakból származó halliszt esetében a „[…] fajhoz tartozó, vadon élő halból és tenyésztett halból származó hallisztet tartalmaz – valamennyi fajból származó tenyésztett hal takarmányozására felhasználható” felirat;

ix. lófélékből származó, takarmányozástól eltérő célokra szánt vértermékek esetében a „lófélékből származó vér és vértermékek. Nem emberi vagy állati fogyasztásra” felirat;

x. szarvak, paták és a XIV. melléklet II. fejezetének 12. szakaszában említett szerves trágyák és talajjavító szerek előállítására szánt egyéb termékek esetében a „nem emberi vagy állati fogyasztásra” felirat;

xi. szerves trágyák és talajjavító szerek esetében a „szerves trágyák vagy talajjavító szerek/ az alkalmazástól számított legalább 21 napig a haszonállatok legeltetése és a termés takarmányként történő felhasználása tilos” felirat;

xii. a VI. melléklet II. fejezetének 1. szakaszával összhangban takarmányozásra szánt anyag esetében a gyűjtőközpont neve és címe, valamint a „nem emberi fogyasztásra” felirat;

xiii. trágya és emésztőtraktus-tartalom esetében a „trágya” felirat;

xiv. köztes termékek esetében a külső csomagoláson a „kizárólag gyógyszerkészítményekhez/állatgyógyászati készítményekhez/ orvostechnikai eszközökhöz/ aktív beültethető orvostechnikai eszközökhöz/ in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökhöz/ laboratóriumi reagensekhez” felirat;

xv. kutatási és diagnosztikai minták esetében a „kutatási és diagnosztikai célokra” felirat az a) pontban meghatározott címkeszöveg helyett;

xvi. kereskedelmi minták esetében a „nem emberi fogyasztásra szánt kereskedelmi minta” felirat az a) pontban meghatározott címkeszöveg helyett;

xvii. kiállítási tárgyak esetében a „nem emberi fogyasztásra szánt kiállítási tárgy” felirat az a) pontban meghatározott címkeszöveg helyett;

xviii. a XIII. melléklet XIII. fejezetében említett, a gyógyszergyártásra használt halolaj esetében a „gyógyszergyártásra használt halolaj” kifejezés az a) pontban meghatározott címkeszöveg helyett;

xix. a IV. melléklet IV. fejezete 2. szakaszának 1. pontjában említett, mészkezelésnek alávetett trágya esetében a „trágya és mész keveréke” felirat;

xx. a XI. melléklet I. fejezete 2. szakaszának b) és c) pontjában említett kezelésnek alávetett feldolgozott trágya esetében a „feldolgozott trágya” kifejezés.

c) Ugyanakkor a b) pont xi. alpontjában említett címke használatát nem kell előírni a következő szerves trágyák és talajjavító szerek esetében:

i. 50 kg-t nem meghaladó súlyú, a végfelhasználónak szánt, eladásra kész csomagolásban lévő szerves trágyák és talajjavító szerek; vagy

ii. 1 000 kg-t nem meghaladó súlyú, nagyméretű zsákokban („big bag”) lévő szerves trágya vagy talajjavító szerek, feltéve hogy:

— azokat annak a tagállamnak az illetékes hatósága engedélyezte, amelyben a szerves trágyát vagy talajjavító szert a talajban alkalmazni fogják;

— az említett zsákokon fel van tüntetve, hogy az adott termék nem alkalmazható olyan területen, ahová haszonállatok bejuthatnak.

3. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a területükről származó és onnan ki nem lépő állati melléktermékek és azokból származó termékek szállítása tekintetében külön rendszerek és egyedi szabályozás útján határozzák meg a csomagoláson, a tárolóeszközökön és a szállító járműveken használt színkódokat, feltéve hogy ezen rendszerek és szabályok nem téveszthetők össze az 1.c) pontban meghatározott színkódrendszerrel.

4. A tagállamok meghatározhatnak rendszereket vagy megállapíthatnak szabályokat a területükről származó és ott maradó állati melléktermékek jelölésére vonatkozóan, feltéve hogy ezek a rendszerek vagy szabályok nem ütköznek az e melléklet V. fejezetében a származtatott termékekre vonatkozóan meghatározott jelölési követelményekkel.

5. A 3. és 4. pontoktól eltérve, az azokban meghatározott rendszert vagy szabályokat a tagállamok abban az esetben is használhatják a területükről származó, de onnan kilépő állati melléktermékekre, ha ehhez a rendeltetési hely szerinti tagállam vagy harmadik állam hozzájárul.

6. Azonban:

a) e fejezet 1. és 2. pontját nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a tejből, tejalapú termékekből és tejből származó termékekből álló, 3. kategóriába tartozó anyagot a 853/2004/EK rendelet 4. cikkével összhangban engedélyezett tejfeldolgozó létesítmények üzemeltetői azonosítják, amennyiben – főként a vevőiktől – olyan termékeket vesznek át, amelyeket korábban ők szállítottak, és amelyeket nekik visszaszállítanak.

b) az illetékes hatóság – az 1. és 2. ponttól eltérve – elfogadhatja az ugyanazon gazdaság két pontja között, vagy ugyanazon tagállam gazdaságai és felhasználói között szállított trágya más módszerrel történő azonosítását;

c) a 767/2009/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének h) pontjában meghatározott összetett takarmányokat, amelyeket állati melléktermékekből vagy azokból származó termékekből állítanak elő és a 767/2009/EK rendelet 4. cikkével összhangban csomagolnak és hoznak forgalomba takarmányként, nem kell az 1. pont szerint azonosítani és nem kell a 2. pont szerint címkével ellátni.

1. A szállítás során az állati melléktermékeket és az abból származó termékeket az e fejezetben meghatározott mintának megfelelő kereskedelmi okmánynak vagy – amennyiben azt e rendelet előírja – egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie.

a) ugyanazon tagállamon belül kiskereskedők látják el a végső felhasználókat – kivéve az ipari vállalkozókat – a 3. kategóriába tartozó anyagból származó termékekkel, valamint szerves trágyákkal és talajjavító szerekkel;

b) tejet, tejalapú termékeket és a 3. kategóriába tartozó anyagnak minősülő, tejből származó termékeket összegyűjtenek és visszaszállítanak tejfeldolgozó létesítmények a 853/2004/EK rendelet 4. cikke szerint engedélyezett üzemeltetőinek, ha ezek az üzemeltetők – főként a vevőiktől – általuk korábban szállított termékeket vesznek át;

c) a 767/2009/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének h) pontjában meghatározott, állati melléktermékekből vagy azokból származó termékekből előállított összetett takarmányokat a 767/2009/EK rendelet 4. cikkének megfelelően csomagolva és címkézve hoznak forgalomba.

2. A kereskedelmi okmányt legalább három (egy eredeti és két másolati) példányban kell kiállítani. Az eredetinek a végső rendeltetési helyig kell kísérnie a szállítmányt. A címzettnek azt meg kell őriznie. A termelőnek az egyik, a szállítónak a másik másolati példányt kell megőriznie.

3. Az egészségügyi bizonyítványokat az illetékes hatóságnak kell kiállítania és aláírnia.

4. Az Európai Unión belüli szállítás során az állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket az előállítási láncnak az 1069/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kiindulási pontjától kezdve a 6. pontban meghatározott mintának megfelelő kereskedelmi okmánynak kell kísérnie.

a) egyéb, papír vagy elektronikus formátumú kereskedelmi okmány, feltéve hogy az tartalmazza az e fejezet 6. pontjához tartozó „Megjegyzések” rovat f) pontjában meghatározott információkat;

b) olyan kereskedelmi okmány, amelyben az anyag mennyisége az anyag súlyában vagy térfogatában, vagy a csomagok számában van kifejezve.

5. A nyilvántartásokat és az azokhoz tartozó kereskedelmi okmányokat vagy egészségügyi bizonyítványokat legalább 2 éven keresztül meg kell őrizni az illetékes hatóságnak történő bemutatás céljából.

6. Kereskedelmi okmány mintája

a) Kereskedelmi okmányokat kell kiállítani az e fejezetben megadott minta szerint.

b) Az okmányt – esettől függően – a származási tagállam és a rendeltetési tagállam egyik hivatalos nyelvén kell kiállítani.

c) A kereskedelmi okmány eredeti példányának egyetlen kétoldalas papírlapból kell állnia, vagy – amennyiben további szövegre van szükség – olyan formátumúnak kell lennie, hogy minden szükséges papírlap egyértelműen összetartozó és szétválaszthatatlan egészet alkosson.

d) Ha a szállítmány tételeinek azonosítása miatt a kereskedelmi okmányhoz további papírlapokat csatolnak, ezeket a lapokat is az eredeti okmány részének kell tekinteni, és azok mindegyikét a szállítmányért felelős személynek alá kell írnia.

e) Ha a kereskedelmi okmány – beleértve a d) pontban említett kiegészítő lapokat is – több oldalból áll, akkor az oldalakat a lap alján be kell számozni – (összes oldal)/(oldalszám) –, és minden oldal tetején fel kell tüntetni a felelős személy által az okmánynak adott kódszámot.

f) A kereskedelmi okmány eredeti példányát a felelős személynek kell kitöltenie és aláírnia.

i. az anyag létesítményből történő kiszállításának dátuma;

ii. az anyag leírása, beleértve

— az anyagnak az 1069/2009/EK rendelet 8., 9. és 10. cikkében említett kategóriák egyike szerinti azonosítását,

— a takarmányozásra szánt, 3. kategóriába tartozó anyagok és az azokból származó termékek esetében az állatfajt és az 1069/2009/EK rendelet 10. cikke vonatkozó pontjára történő konkrét hivatkozást, valamint

— adott esetben az állat füljelző számát;

iii. az anyag mennyisége térfogatban, súlyban vagy a csomagok számában kifejezve;

iv. az anyag származási helye, ahonnan az anyagot szállítják;

v. az anyag szállítójának neve és címe;

vi. a címzett neve és címe, valamint adott esetben engedély- vagy nyilvántartási száma, amelyet esettől függően az 1069/2009/EK rendeletnek, a 852/2004/EK rendeletnek, a 853/2004/EK vagy a 183/2005/EK rendeletnek megfelelően adtak ki;

vii. adott esetben a származási létesítmény vagy üzem engedély- vagy nyilvántartási száma, amelyet esettől függően az 1069/2009/EK rendeletnek, a 852/2004/EK rendeletnek, a 853/2004/EK rendeletnek vagy a 183/2005/EK rendeletnek megfelelően adtak ki, továbbá a kezelés jellege és módszerei.

g) A felelős személy aláírása színének különböznie kell a nyomtatás színétől.

h) Ugyanahhoz a szállítmányhoz a dokumentum hivatkozási számát és a helyi hivatkozási számot csak egyszer kell meghatározni.

1. Az 1069/2009/EK rendelet 22. cikkének (1) bekezdésében az állati melléktermékekre és az azokból származó termékekre vonatkozóan – kivéve a 767/2009/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének h) pontjában meghatározott, állati melléktermékekből vagy azokból származó termékekből előállított és a 767/2009/EK rendelet 4. cikkével összhangban forgalomba hozott összetett takarmányokat – említett nyilvántartásoknak tartalmaznia kell:

a) a következők leírását:

i. az állatfaj megnevezése a takarmányanyagnak szánt, 3. kategóriába tartozó anyag és az abból származó termékek esetében és – adott esetben – teljes tetemek és fejek esetén a füljelző száma;

ii. az anyag mennyisége;

b) az állati melléktermékek vagy azokból származó termékek feladója által vezetett nyilvántartások esetében a következő információkat:

i. az anyag létesítményből történő kiszállításának dátuma;

ii. a szállító és a címzett neve és címe, valamint adott esetben engedély- vagy nyilvántartási száma;

c) az állati melléktermékek vagy azokból származó termékek szállítója által vezetett nyilvántartások esetében a következő információkat:

i. az anyag létesítményből történő kiszállításának dátuma;

ii. az anyag származási helye, ahonnan az anyagot szállítják;

iii. a címzett neve és címe, valamint adott esetben engedély- vagy nyilvántartási száma;

d) az állati melléktermékek vagy azokból származó termékek átvevője által vezetett nyilvántartások esetében a következő információkat:

i. az anyag átvételének dátuma;

ii. az anyag származási helye, ahonnan az anyagot szállítják;

iii. a szállító neve és címe.

2. E szakasz 1. pontjától eltérve, az üzemeltetők nem kötelesek külön megőrizni az 1. pont a) alpontjában, b) pontja i. alpontjában, c) pontja i. és iii. alpontjában, valamint d) pontja ii. és iii. alpontjában meghatározott információkat, ha minden egyes szállítmány esetében megőrzik a III. fejezetben meghatározott kereskedelmi okmány egy másolatát, és ezeket az információkat az e szakasz 1. pontjában előírt egyéb információkkal együtt elérhetővé teszik.

3. A hulladékégető és hulladék-együttégető művek üzemeltetői nyilvántartást vezetnek – esettől függően – az égetéssel vagy együttégetéssel ártalmatlanított állati melléktermékek és azokból származó termékek mennyiségéről és kategóriájáról, valamint ezen műveletek végrehajtásának dátumáról.

1. végső felhasználók esetében a felhasznált mennyiség, a takarmányozni kívánt állatok, valamint a felhasználás dátuma;

2. gyűjtőközpontok esetében:

i. a VI. melléklet II. fejezete 1. szakaszának 4. pontja szerint kezelt mennyiség;

ii. az anyag minden egyes végső felhasználójának neve és címe;

iii. a létesítmény, ahová az anyagot szállítják felhasználás céljából;

iv. az elszállított mennyiség; és

v. az anyag elszállításának dátuma.

a) a prémek és állattetemek számáról olyan állatok esetében, amelyeket azonos állatfajból származó anyagokkal takarmányoztak; és

b) valamennyi szállítmányról az anyag nyomon követhetőségének biztosítása érdekében.

1. az alkalmazott szerves trágyák és talajjavító szerek mennyisége;

2. a szerves trágyák és talajjavító szerek talajban való alkalmazásának dátuma és az alkalmazás helye;

3. a dátumok, amikor a szerves trágya vagy talajjavító szer alkalmazását követően az állatállományt beengedték az adott földterületre legeltetés céljából, vagy amikor a földterületen zöldtakarmányt vágtak takarmányozás céljából.

a) a naponta előállított mennyiségek;

b) a származás szerinti faj, beleértve annak megjelölését, hogy az adott víziállatokat vadvízből fogták ki vagy akvakultúra-gazdaságban tenyésztették;

c) tenyésztett halból származó, másik fajhoz tartozó tenyésztett halak etetésére szánt halliszt esetében a származás szerinti faj tudományos neve.

a) az elégetett vagy elföldelt állati melléktermékek mennyisége, kategóriája és a faj;

b) az elégetés és elföldelés dátuma és helye.

1. Az 1. vagy 2. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemekben az állati melléktermékekből származó termékeket tartós módon meg kell jelölni glicerin-triheptanoáttal (GTH) oly módon, hogy:

a) a GTH-t az előzetesen legalább 80 °C belső hőmérsékletű fertőtlenítő hőkezelésben részesült és a továbbiakban az újraszennyeződéstől védett származtatott termékekhez adják;

b) valamennyi származtatott termék anyaga homogén eloszlásban 1 kg zsírra számítva legalább 250 mg GTH-t tartalmaz.

2. Az 1. pontban említett feldolgozóüzemek üzemeltetői olyan rendszert működtetnek, amely lehetővé teszi azon paraméterek folyamatos ellenőrzését és rögzítését, amelyek az illetékes hatóság számára igazolják az előírt minimális homogén GTH-koncentráció meglétét.

3. A GTH-val történő jelölési követelmény nem vonatkozik a következő anyagokra:

a) biogáz- vagy komposztálóüzemekbe szánt folyékony származtatott termékek;

b) a II. melléklet I. fejezetének megfelelően prémes állatok takarmányozására használt származtatott termékek;

c) a IV. melléklet IV. fejezete 2. szakaszának D. pontja szerint előállított biodízel;

d) az 1069/2009/EK rendelet 12. cikke a) pontjának ii. alpontjával és b) pontjának ii. alpontjával, 13. cikke a) pontjának ii. alpontjával és b) pontja ii. alpontjával, valamint 16. cikke e) pontjával összhangban nyert származtatott termékek, amennyiben ezeket a termékeket:

i. az illetékes hatóság által engedélyezett nem mellőzhető, zárt szállítórendszerben távolították el a feldolgozó üzemből:

— azonnali közvetlen égetésre vagy együttégetésre,

— azonnali felhasználásra az 1. és 2. kategóriába tartozó állati melléktermékekre vonatkozóan a IV. melléklet IV. fejezetével összhangban engedélyezett módszerrel; vagy

ii. az 1069/2009/EK rendelet 17. cikkében említett kutatási és más specifikus célokra szánják, amelyeket az illetékes hatóság engedélyezett;

e) az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagokból a IV. melléklet IV. fejezete 2. szakasza J. és L. pontjának megfelelően kiolvasztott zsírokból előállított megújuló üzemanyagok.

a) a beérkező anyag teljes biztonságban történő tárolásához és kezeléséhez; valamint

b) a termékek előállítását követően megmaradó, fel nem használt állati melléktermékek e rendelettel összhangban történő ártalmatlanításához, vagy az ilyen anyagot – az 1069/2009/EK rendelet 12., 13. és 14. cikkének megfelelően – hulladékégető műbe, hulladék-együttégető műbe, feldolgozóüzembe, vagy – a 3. kategóriába tartozó anyagok esetében – biogáz- vagy komposztálóüzembe kell küldeni.

a) válogatás;

b) darabolás;

c) hűtés;

d) fagyasztás;

e) sózás vagy egyéb tartósítási eljárások;

f) nyersbőr és irha eltávolítása;

g) különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítása;

h) állati melléktermékek kezelésével járó műveletek, amelyeket az uniós állat-egészségügyi szabályokban meghatározott kötelezettségek betartásával végeznek, így például post mortem vizsgálat vagy mintavétel;

i) biogázzá/komposzttá történő átalakításra szánt állati melléktermékek higienizálása/pasztőrözése egy másik létesítményben vagy üzemben e rendelet V. mellékletével összhangban végzett ilyen átalakítás vagy komposztálás előtt;

j) szitálás.

1. A köztes műveleteket végző létesítményeknek és berendezéseknek legalább az alábbi követelményeket kell teljesíteniük:

a) A létesítményeket és berendezéseket megfelelően el kell különíteni az átjáróktól, amelyeken keresztül fertőzés terjedhet, valamint az egyéb létesítményektől, például vágóhidaktól. Az üzemek elrendezésének biztosítania kell, hogy az 1. és 2. kategóriába tartozó anyag – a beérkezéstől kezdve egészen a feladásig – teljesen mértékben elkülöníthető legyen a 3. kategóriába tartozó anyagtól, kivéve ha ezek az anyagok teljesen elkülönített épületekben vannak.

b) Az üzemnek fedett térrel kell rendelkeznie az állati melléktermékek átvételéhez és feladásához, kivéve ha az állati melléktermékeket olyan berendezéseken keresztül vezetik el – például a folyékony állati melléktermékek esetében zárt csövekben – amelyek megakadályozzák a köz- és állat-egészségügyi kockázatok terjedését.

c) Az üzemet úgy kell kialakítani, hogy az könnyen tisztítható és fertőtleníthető legyen. A padlót úgy kell kialakítani, hogy megkönnyítse a folyadékok elvezetését.

d) Az üzemnek a személyzet számára megfelelő mellékhelyiségekkel, öltözőkkel és mosdókagylókkal, továbbá – adott esetben – a hatósági ellenőrök rendelkezésére bocsátható irodahelyiséggel kell rendelkeznie.

e) Az üzemben megfelelő intézkedéseket kell tenni a kártevők, például rovarok, rágcsálók és madarak elleni védekezés érdekében.

f) Ha arra e rendelet célkitűzéseinek elérése érdekében szükség van, az üzemeknek olyan elegendő kapacitású, szabályozható hőmérsékletű tárolóval kell rendelkezniük az állati melléktermékek megfelelő hőmérsékleten tartásához, amely biztosítja az adott hőmérsékleti értékek figyelemmel kísérését és rögzítését.

2. Az üzemnek megfelelő lehetőségekkel kell ellátni az állati melléktermékek átvételére szolgáló tárolóedények vagy konténerek és – a hajók kivételével – a szállítást végző járművek tisztításához és fertőtlenítéséhez. Megfelelő lehetőségeket kell biztosítani a járművek kerekeinek fertőtlenítéséhez.

1. Az állati melléktermékek válogatását úgy kell végezni, hogy az állatbetegségek terjedésének valamennyi veszélye elkerülhető legyen.

2. A tárolás teljes időtartama alatt az állati melléktermékeket az egyéb termékektől elkülönítetten kell kezelni és tárolni úgy, hogy elkerülhető legyen a kórokozók terjedése.

3. Az állati melléktermékeket a továbbszállítás időpontjáig rendeltetésszerűen, megfelelő hőmérsékleti körülmények között kell tárolni.

1. A 3. kategóriába tartozó anyagból származó termékeket tároló létesítmények és helyiségek nem lehetnek ugyanazon telephelyen, mint az 1. vagy 2. kategóriába tartozó anyagból származó termékeket tároló létesítmények, kivéve ha a keresztszennyeződést a létesítmény kialakításával és működtetésével, például teljesen elkülönített épületekben történő tárolással előzik meg.

2. Az üzemnek:

a) fedett térrel kell rendelkeznie a származtatott termékek átvételéhez és feladásához, kivéve ha ezeket a termékeket:

i. a köz- és állat-egészségügyi kockázatok terjedését megakadályozó berendezéseken, például folyékony termékek esetében zárt csöveken keresztül vezetik el; vagy

ii. csomagolásban – például nagyméretű zsákokban –, vagy fedett, szivárgásmentes tároló- vagy szállítóeszközökben érkeznek;

b) olyan kialakításúnak kell lennie, hogy könnyen tisztítható és fertőtleníthető legyen. A padlót úgy kell lefektetni, hogy könnyű legyen a folyadékok elvezetése;

c) elegendő mellékhelyiséggel, öltözővel és mosdókagylóval kell rendelkeznie a személyzet számára;

d) megfelelő intézkedéseket kell tennie a kártevők, például rovarok, rágcsálók és madarak elleni védekezés érdekében.

3. Az üzemnek megfelelő lehetőségekkel kell rendelkeznie a származtatott termékek átvételére szolgáló tárolóedények vagy konténerek és – a hajók kivételével – a szállítást végző járművek tisztításához és fertőtlenítéséhez.

4. A származtatott termékeket a továbbszállítás időpontjáig megfelelően kell tárolni.

1. A X. melléklet II. fejezete 4. szakaszának II. részében említett termékeket a köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése érdekében megfelelő hőmérsékleten, erre a célra szánt, engedélyezett vagy nyilvántartásba vett tárolólétesítményben vagy üzemben, vagy az engedélyezett vagy nyilvántartásba vett tárolólétesítményen vagy üzemen belül erre a célra szánt, különálló tárolóhelyiségben kell tárolni.

2. A végtermékekből a tárolás során vagy az onnan történő kiszállításkor vett mintáknak meg kell felelniük legalább a X. melléklet I. fejezetében meghatározott mikrobiológiai szabványoknak.

1. A nyilvántartásba vett üzemek vagy létesítmények üzemeltetőinek és más nyilvántartásba vett üzemeltetőknek az alábbi feltételek szerint kell kezelniük az állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket:

a) a telephelyeket úgy kell kialakítani, hogy a tisztítást és fertőtlenítést adott esetben hatékonyan el lehessen végezni;

b) a telephelyen megfelelő intézkedéseket kell tenni a kártevők, például rovarok, rágcsálók és madarak elleni védekezés érdekében;

c) a berendezéseket és felszereléseket szükség esetén higiénikus körülmények között kell tartani;

d) az állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket a fertőződést megakadályozó körülmények között kell tárolni.

2. Az üzemeltetőknek olyan nyilvántartásokat kell vezetniük, amelyek elérhetők az illetékes hatóság számára.

3. Az állati melléktermékeket vagy azokból származó termékek szállítását végző nyilvántartásba vett üzemeltetőknek – az ugyanazon üzemeltető telephelyei közötti szállítást kivéve – egyebek között:

a) információkkal kell rendelkezniük a járműveik azonosítására vonatkozóan, amelyek lehetővé teszik az állati melléktermékek vagy azokból származó termékek szállítására használt járművek ellenőrzését;

b) szükség szerint meg kell tisztítaniuk és fertőtleníteniük kell a járműveiket;

c) minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a fertőződés, valamint az emberre vagy állatra átvihető betegségek terjedésének megelőzése érdekében.

1. Az elkülönítési módszer során keletkező anyagokat csak abban a tagállamban lehet használni vagy ártalmatlanítani, melynek illetékes hatósága engedélyezte az alkalmazott elkülönítési módszert.

2. Egy adott tagállam illetékes hatósága a hatósági ellenőrzések eredményeit az új elkülönítési módszer bevezetésének megkönnyítése érdekében kérésre egy másik tagállam illetékes hatóságának rendelkezésére bocsátja, amennyiben az adott tagállamban először alkalmaznak elkülönítési módszert.

a) az 1069/2009/EK rendelet 9. cikke f) pontjának i–iii. alpontjában említett, 2. kategóriába tartozó anyagok;

b) az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének h) pontjában említett, 3. kategóriába tartozó anyagok.

a) megelőző intézkedésekkel megakadályozni az állatok bejutását, és a kártevők elleni dokumentált védekezési tervet kidolgozni;

b) a betegségek elterjedését megelőző eljárásokat kidolgozni;

c) a használt fűrészpor zárt rendszerből való kijutását megelőző eljárásokat kidolgozni.

a) amennyiben a hőmérséklet három egymást követő napon legalább 55 °C, a három egymást követő hónapig tartó érlelési fázis után le lehet bontani a rétegeket, illetve későbbi eltávolításukig tovább is lehet tárolni azokat a helyszínen;

b) amennyiben az 55 °C-os hőmérsékletet nem sikerült három egymást követő napon elérni, az üzemeltetőnek az 1069/2009/EK rendelet 29. cikkének (1)–(3) bekezdésében említett, állandó írásos eljárásban meghatározott intézkedéseket kell meghoznia; szükség esetén az illetékes hatóság leállíthatja a feldolgozási folyamatot, és az anyagot a fent említett rendelet 13. cikkének megfelelően ártalmatlanítani kell.

a) az 1069/2009/EK rendelet 9. cikke f) pontjának i–iii. alpontjában említett, 2. kategóriába tartozó anyagok;

b) az említett rendelet 10. cikkének h) pontjában említett, 3. kategóriába tartozó anyagok.

a) Az abban a gazdaságban való összegyűjtést követően, amely számára az illetékes hatóság engedélyezte a feldolgozási módszer alkalmazását a gazdaság állatállomány-sűrűségének, a valószínűsíthető állománypusztulási rátájának és a potenciális köz- és állat-egészségügyi kockázatoknak a vizsgálata alapján, az állati melléktermékeket a b) pontnak megfelelően kialakított tárolóba („tároló”) kell tenni, amelyet a c), illetve d) pont szerinti, erre kijelölt helyen kell elhelyezni („kijelölt hely”).

b) A tárolónak az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie:

i. lezárható;

ii. vízálló, szivárgásmentes és légmentesen zárt;

iii. korróziógátló bevonattal rendelkezik;

iv. olyan berendezéssel van ellátva, amellyel a kibocsátásokat az e) pontnak megfelelően ellenőrizni lehet.

c) A tárolót egy, a gazdaságtól fizikailag elkülönített, külön erre a célra kijelölt helyen kell elhelyezni.

d) A tárolót és a kijelölt helyet az Unió környezetvédelmi jogszabályainak megfelelően kell megépíteni, illetve kialakítani a szagkibocsátás, valamint a talaj-, illetve a felszín alatti vizek szennyezésének megelőzése érdekében.

e) A tárolóhoz egy, a gáznemű kibocsátásokat elvezető csövet kell kapcsolni, melyet megfelelő szűrőkkel kell ellátni az emberre és állatokra átvihető betegségek terjedésének megakadályozása érdekében.

f) A tárolót a hidrolízis-eljárás idejére legalább három hónapig le kell zárni oly módon, hogy engedély nélkül ne lehessen felnyitni.

g) Az üzemeltetőnek eljárásokat kell kidolgoznia annak megelőzésére, hogy az emberre vagy állatokra átvihető betegségek a személyzet mozgásával elterjedjenek.

h) Az üzemeltető köteles:

i. madarak, rágcsálók, rovarok és egyéb élősködők elleni megelőző intézkedéseket hozni;

ii. kártevők elleni dokumentált védekezési programot bevezetni.

i) Az üzemeltetőnek a következőkről kell nyilvántartást vezetnie:

i. minden olyan alkalom, amikor az anyagokat a tárolóba helyezik;

ii. minden olyan alkalom, amikor a hidrolizált anyagot kiveszik a tárolóból.

j) Az üzemeltetőnek rendszeresen ki kell ürítenie a tárolót a következők ellenőrzése céljából:

i. korróziómentesség;

ii. folyékony anyagok esetleges talajba szivárgásának ellenőrzése és megelőzése.

k) A hidrolízist követően az anyagokat az 1069/2009/EK rendelet 13. cikke a), b), c) pontjának vagy e) pontja i. alpontjának megfelelően, illetve 3. kategóriába tartozó anyagok esetében az 1069/2009/EK rendelet 14. cikkének megfelelően kell összegyűjteni, felhasználni és ártalmatlanítani.

l) A feldolgozást szakaszos rendszerben kell végezni.

m) A hidrolizált anyagok minden egyéb kezelése vagy felhasználása – beleértve a földeken történő felhasználást is – tilos.

Salmonella: 25 g-ban nem mutatható ki: n = 5, c = 0, m = 0, M = 0

Enterobacteriaceae: n = 5, c = 2, m = 10, M = 3001 g-ban

1. Feldolgozott állati fehérje előállításához kizárólag a 3. kategóriába tartozó anyagnak minősülő állati melléktermékek vagy az ilyen állati melléktermékből származó termékek – az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének n), o) és p) pontjában említett, a 3. kategóriába tartozó anyagok kivételével – használhatók fel.

2. A prémes állatok kivételével haszonállatok takarmányának előállítására szánt, tenyésztett rovarokból nyert, feldolgozott állati fehérje csak a következő rovarfajokból nyerhető:

i. fekete katonalégy (Hermetia illucens) és közönséges házilégy (Musca domestica);

ii. közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és penészevő gabonabogár (Alphitobius diaperinus);

iii. házi tücsök (Acheta domesticus), sávos tücsök (Gryllodes sigillatus) és banántücsök (Gryllus assimilis).

1. Az emlősökből származó feldolgozott állati fehérjéket előzetesen alá kell vetni a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1. feldolgozási módszernek (nyomással történő sterilizálás).

a) a vérliszt előállítására szánt sertésvért vagy sertésvérfrakciókat ehelyett a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1–5. vagy 7. feldolgozási módszer bármelyikének alávethették előzetesen, feltéve hogy a 7. feldolgozási módszer esetében 80 °C-os belső hőmérséklettel járó hőkezelést alkalmaznak;

b) az emlősökből származó feldolgozott állati fehérjét

i. a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1–5. vagy 7. feldolgozási módszer bármelyikének alávethették előzetesen, feltéve hogy utána ártalmatlanítják vagy ►C2  eltüzelésre ◄ szánt tüzelőanyagként használják fel;

ii. alávethetik – amennyiben azt kizárólag kedvtelésből tartott állatok eledeleként történő felhasználásra szánják – a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1–5. vagy 7. feldolgozási módszer bármelyikének, feltéve hogy:

— erre a célra szolgáló olyan tárolóeszközökben szállítják, amelyeket haszonállatoknak szánt állati melléktermékek vagy takarmányanyagok szállítására nem használnak, és

— a 3. kategóriába tartozó anyagot feldolgozó üzemből közvetlenül a kedvtelésből tartott állatok eledelét előállító üzembe vagy egy engedélyezett tárolóüzembe, és onnan közvetlenül egy kedvtelésből tartott állatok eledelét előállító üzembe szállítják.

2. A nem emlősökből származó feldolgozott állati fehérjét – a halliszt kivételével – előzetesen alávetették a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1–5. vagy 7. feldolgozási módszer valamelyikének.

3. A hallisztet előzetesen alávetették:

a) a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott feldolgozási módszerek valamelyikének; vagy

b) egy másik módszert alkalmazó eljárásnak, amely biztosítja, hogy a termék megfelel az e melléklet I. fejezetében a származtatott termékekre vonatkozóan meghatározott mikrobiológiai szabványoknak.

1. A feldolgozott állati fehérje csomagolásához és tárolásához új vagy sterilizált zsákokat kell használni, vagy megfelelően kialakított ömlesztettáru-tartályokban, illetve tárolókamrákban kell tárolni.

2. A szállítóberendezéseken, felvonókon és tartályokban lévő termékeket védeni kell az esetleges szennyeződéstől.

3. A feldolgozott állati fehérje kezelésére szolgáló berendezéseket tisztán és szárazon kell tartani, valamint megfelelő vizsgálati pontokkal kell ellátni, hogy ellenőrizhető legyen a berendezések tisztasága.

4. A feldolgozott állati fehérjét szárazon kell tartani.

a) a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1–5. vagy 7. feldolgozási módszerek valamelyikének; vagy

b) egy másik módszert alkalmazó eljárásnak, amely biztosítja, hogy a vértermék megfelel az e melléklet I. fejezetében a származtatott termékekre vonatkozóan meghatározott mikrobiológiai szabványoknak.

a) a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1–7. feldolgozási módszerekkel lehet előállítani, vagy

b) olyan más módszerrel, amely biztosítja, hogy a termék megfelel az e melléklet I. fejezetében a származtatott termékekre vonatkozóan meghatározott mikrobiológiai szabványoknak.

1. A tejet a következő eljárások egyikének kell alávetni:

1.1. sterilizálás legalább F0 ( *1 ) = 3 értékkel;

1.2. UHT ( *2 ) kezelés az alábbiak egyikével kombinálva:

a) utólagos fizikális kezelés:

i. szárítási folyamattal, amelyet a takarmányozásra szánt tej esetében további, legalább 72 °C-ra történő felmelegítéssel kombinálnak; vagy

ii. a pH érték 6 alá történő csökkentésével legalább egy órán keresztül;

b) az a feltétel, hogy a tejet, tejalapú terméket vagy tejből származó terméket legalább 21 nappal a feladása előtt állították elő, valamint hogy ez idő alatt a származási tagállamban nem észleltek ragadós száj- és körömfájás betegséget;

1.3. HTST ( *3 ) kétszer alkalmazva;

1.4. HTST az alábbiak egyikével kombinálva:

a) utólagos fizikális kezelés:

i. szárítási folyamattal, amelyet a takarmányozásra szánt tej esetében további, legalább 72 °C-ra történő felmelegítéssel kombinálnak; vagy

ii. a pH érték 6,0 alá történő csökkentésével legalább egy órán keresztül;

b) az a feltétel, hogy a tejet, tejalapú terméket vagy tejből származó terméket legalább 21 nappal a feladása előtt állították elő, valamint hogy ez idő alatt a származási tagállamban nem észleltek ragadós száj- és körömfájás betegséget.

2. A tejalapú és a tejből származó termékeket vagy alá kell vetni az 1. pontban említett kezelések legalább egyikének, vagy pedig az 1. pontnak megfelelően kezelt tejből kell előállítani.

3. A ragadós száj- és körömfájásra fogékony fajba tartozó állat takarmányozására szánt és az 1. pontban leírtak szerint kezelt tejből előállított savót:

a) vagy legalább 16 órával a tejalvadást követően kell begyűjteni, és 6,0 alatti pH értékűnek kell lennie, mielőtt kiszállítják az állattartó gazdaságokba; vagy

b) legalább 21 nappal a feladás előtt kell előállítani, és ez idő alatt a származási tagállamban nem észleltek ragadós száj- és körömfájás betegséget.

4. Az 1., 2. és 3. pontban meghatározott követelményeken kívül a tejnek, tejalapú termékeknek és tejből származó termékeknek az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

4.1. a feldolgozást követően minden óvintézkedést meg kell tenni a termékek fertőződésének elkerülése érdekében;

4.2. a végterméket el kell látni egy címkével, amelyen szerepel, hogy a termék a 3. kategóriába tartozó anyagot tartalmaz, és nem emberi fogyasztásra szánták, és

a) új tárolóedényekbe kell csomagolni; vagy

b) ömlesztett áruként olyan tárolóedényekben vagy egyéb szállítóeszközben kell szállítani, amelyeket használat előtt alaposan megtisztítottak és fertőtlenítettek.

5. A nyerstej előállítását megfelelő állat-egészségügyi biztosítékokat nyújtó feltételek mellett kell végezni.

6. A kolosztrum(ot) és kolosztrumtartalmú termékek(et):

6.1. olyan szarvasmarhafélékből nyerték ki, amelyeket olyan gazdaságban tartanak, ahol minden szarvasmarha-állomány a 64/432/EGK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d), f) és j) pontjában szereplő fogalommeghatározások szerint hivatalosan tuberkulózistól mentesként, hivatalosan brucellózistól mentesként és hivatalosan enzootikus szarvasmarha-leukózistól mentesként ismertek el;

6.2. legalább 21 nappal a feladásuk előtt kell állították elő, és ez idő alatt a származási tagállamban nem észleltek ragadós száj- és körömfájás betegséget.

6.3. egyszeri HTST-kezelésnek vetették alá (*3) ;

6.4. teljesítik az e rész 4. pontjában meghatározott követelményeket.

1. Az e rész 2. és 3. pontjában megállapított követelményeket kell alkalmazni az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének e) pontjában említett, a 3. kategóriába tartozó anyagokból származó tej, tejalapú termékek és tejből származó termékek feldolgozására, felhasználására és tárolására, kivéve a centrifuga- vagy szeparátoriszapot, valamint az említett rendelet 10. cikkének f) és h) pontjában említett olyan tejet, tejalapú termékeket és tejből származó terméket, amelyeket nem e szakasz I. részének megfelelően dolgoztak fel.

2. Az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell a 853/2004/EK rendelet 4. cikkével összhangban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett tejfeldolgozó létesítmények számára, hogy tejet, tejalapú termékeket és tejből származó termékeket szállítsanak az e rész 3. pontjában meghatározott célokra, feltéve hogy az érintett létesítmény biztosítja a termékek nyomon követhetőségét.

3. Tej, tejalapú termékek és tejből származó termékek beszállíthatók és takarmányanyagként felhasználhatók:

a) az érintett tagállamban és a határokon átnyúló területeken, ahol az érintett tagállamok erre vonatkozó megállapodást kötöttek, olyan származtatott termékek esetében – ideértve a fehér vizet is–, amelyek kapcsolatba kerültek nyers tejjel és/vagy a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakaszának II. fejezete II.1 pontjának a) vagy b) alpontjában a hőkezelésre vonatkozóan meghatározott követelményeknek megfelelően pasztőrözött tejjel, ha ezeket a származtatott termékeket alávetették a következő kezelési eljárások egyikének:

i. UHT;

ii. sterilizálás, ahol az Fc érték legalább 3, vagy amelyet legalább 115 °C hőmérsékleten 15 percen keresztül, vagy a hőmérséklet és az időtartam egy egyenértékű kombinációjával végeztek;

iii. pasztőrözés vagy a ii. pontban említettől eltérő sterilizálás, amelyet az alábbiak követnek:

— tejpor vagy tejporból készült termékek, illetve tejből származó termékek esetében szárítási eljárás;

— savanyú tejkészítmény esetén olyan eljárás, amely során a pH-értéket lecsökkentik, és legalább egy órán át a 6-os érték alatt tartják;

b) az érintett tagállamban,

i. olyan származtatott termékek esetében– ideértve a fehér vizet –, amelyek kapcsolatba kerültek a kizárólag a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakaszának II. fejezete II.1. pontjának a) alpontjában a hőkezelésre vonatkozóan meghatározott követelményeknek megfelelően pasztőrözött tejjel, valamint nem hőkezelt tejalapú termékekből előállított tejsavó esetében, amelyet legalább 16 órával a tejalvadást követően gyűjtöttek össze, és amelynél a pH-érték nem érheti el a 6,0 értéket, mielőtt beszállítják takarmányozásra, feltéve hogy ezeket egy korlátozott számú engedélyezett állattartó gazdaságba küldik, amelyeket a járványos állatbetegségekre, különösen a ragadós száj- és körömfájásra vonatkozó készenléti terv kidolgozásában érintett államok által elkészített legjobb és legrosszabb esettanulmányok kockázatértékelésének alapján állapítottak meg.

ii. olyan nyers termékek esetében, ideértve a fehér vizet is, amely kapcsolatba került nyers tejjel és egyéb termékekkel, amelyeknél az a) pontban és a b) pont i. alpontjában említett kezelések nem biztosíthatók, feltéve hogy ezeket egy korlátozott számú engedélyezett állattartó gazdaságba küldik, amelyeket a járványos állatbetegségekre, különösen a ragadós száj- és körömfájásra vonatkozó készenléti terv kidolgozásában érintett államok által elkészített legjobb és legrosszabb esettanulmányok kockázatértékelésének alapján állapítottak meg, valamint feltéve, hogy az engedélyezett állattartó gazdaságokban lévő állatokat csak az alábbiak szerint lehet elszállítani:

— vagy közvetlenül egy ugyanabban a tagállamban lévő vágóhídra, vagy

— egy ugyanabban a tagállamban található másik gazdaságba, amelyre vonatkozóan az illetékes hatóság garantálja, hogy a ragadós száj- és körömfájásra fogékony állatokat vagy közvetlenül egy ugyanabban a tagállamban található vágóhídra, vagy – ha az állatokat egy olyan gazdaságba szállították, amely nem takarmányozza az állatokat az ebben a ii. pontban említett termékekkel – a megérkezésük után egy 21 napos várakozási időszakot követően.

4. Az illetékes hatóság engedélyezheti az I. rész B.6. pontjában megállapított feltételeket nem teljesítő kolosztrum takarmányozási célból történő szállítását az ugyanabban a tagállamban lévő két mezőgazdasági termelő között, az egészségügyi kockázatok terjedését megakadályozó körülmények biztosítása esetén.

1. Amennyiben nem a 853/2004/EK rendelet III. melléklete XIV. szakaszával összhangban állították elő, a zselatint olyan folyamattal kell előállítani, amely biztosítja, hogy a 3. kategóriába tartozó anyag savas vagy lúgos kezelést kapjon, amit egy vagy két öblítés követ.

2. Az 1. pontban említett folyamat elvégzése után a zselatin szárítási folyamatnak és adott esetben porítási vagy laminálási folyamatnak vethető alá.

3. Tartósítószerek használata – a kén-dioxid és a hidrogén-peroxid kivételével – tilos.

a) helyiséget vagy erre a célra szánt helyet kell biztosítani a védőcsomagoló- és csomagolóanyagok tárolásához;

b) a védőcsomagolást és csomagolást egy e célra kijelölt helyiségben vagy helyen kell végezni.

a) az anyagot 11-nél magasabb pH-értéknek, 80 °C-nál magasabb hőmérsékletnek kell kitenni három óránál hosszabb időn keresztül, majd ezt követően 30 percen keresztül hőkezelésnek kell alávetni 140 °C-nál magasabb hőmérsékleten és 3,6 barnál nagyobb nyomáson; vagy

b) az anyagot 1 és 2 közötti pH-értéknek, majd 11-nél magasabb pH-értéknek, majd ezt követően 30 percen keresztül hőkezelésnek kell alávetni 140 °C-on és 3 bar nyomáson.

1. A dikalcium-foszfátot olyan eljárással kell előállítani, amely az alábbi három szakaszból áll:

a) először, biztosítja a 3. kategóriába tartozó valamennyi csontanyag finomra törését és forró vizes zsírtalanítását, valamint hígított sósavval történő kezelését (legalább 4 %-os koncentráció és legfeljebb 1,5 pH) legalább két napon keresztül;

b) másodszor, a folyamat a) pontban említett részét követően, az így nyert foszfortartalmú levet mésszel történő kezelés követi, amely egy 4 és 7 közötti pH-értékű dikalcium-foszfát csapadékot eredményez;

c) végül biztosítja e csapadék levegőn, 15 percen keresztül történő szárítását 65 °C és 325 °C közötti bemenő hőmérséklet, valamint 30 °C és 65 °C közötti véghőmérséklet mellett.

2. A zsírtalanított csontokból származó dikalcium-foszfátot az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének a) pontjában említett csontokból kell előállítani.

a) a 3. kategóriába tartozó valamennyi csontanyag finomra törését és forró vizes ellenáramban történő zsírtalanítását (14 mm-nél kisebb csontdarabok);

b) 145 °C-os gőzzel és 4 bar nyomáson történő folyamatos főzést 30 percen keresztül;

c) a fehérjelé elválasztását a hidroxiapatittól (trikalcium-foszfát) centrifugálással;

d) 200 °C-os levegőn történő fluidágyas szárítás után a trikalcium-foszfát granulálását.

1. Amennyiben nem a 853/2004/EK rendelet III. mellékletének XV. szakaszában a kollagénre vonatkozóan meghatározott követelményeknek megfelelően állították elő, a kollagént olyan eljárással kell előállítani, amely biztosítja, hogy a 3. kategóriába tartozó feldolgozatlan anyag savas vagy lúgos kezelést kapjon, amit egy vagy két öblítés, szűrés és extrudálás követ.

2. Az uniós jogszabályok által engedélyezettől eltérő tartósítószerek használatát meg kell tiltani.

a) helyiséget vagy erre a célra szánt helyet kell biztosítani a védőcsomagoló- és csomagolóanyagok tárolásához;

b) a védőcsomagolást és csomagolást egy e célra kijelölt helyiségben vagy helyen kell végezni.

a) a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1–5. vagy 7. feldolgozási módszerek valamelyikének;

b) olyan más módszernek és paramétereknek, amelyek biztosítják, hogy a termékek megfelelnek az I. fejezetben a származtatott termékekre vonatkozóan meghatározott mikrobiológiai szabványoknak; vagy

c) a 853/2004/EK rendelet III. melléklete X. szakaszának I., II. és III. fejezetében a tojásra és tojástermékekre vonatkozóan meghatározott követelményeknek megfelelő kezelésnek.

i. a 852/2004/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének m) pontjában vagy az e rendeletben meghatározott feldolgozás szerint dolgozták fel;

ii. az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének f) pontjában meghatározott következő, a 3. kategóriába tartozó anyagok legalább egyikéből áll, vagy tartalmazza ezek legalább egyikét:

— tej,

— tejalapú termékek,

— tejből származó termékek,

— tojás,

— tojástermékek,

— méz,

— kiolvasztott zsírok,

— kollagén,

— zselatin;

iii. nem került kapcsolatba egyéb, 3. kategóriába tartozó anyaggal; valamint

iv. minden szükséges óvintézkedést megtettek az anyag fertőződésének megelőzése érdekében.

1. A tenyésztett halak vagy egyéb, akvakultúrában tenyésztett állatfajok takarmányozására szánt, halból vagy vízi gerinctelenekből származó állati melléktermékek:

a) kezelését és feldolgozását az e célra nem engedélyezett anyagoktól elkülönítve kell végezni;

b) származásuk szerint

i. kereskedelmi célra kifogott, vadon élő halból vagy egyéb, emlős tengeri állatoktól eltérő víziállatokból, illetve emberi fogyasztásra szánt haltermékeket gyártó üzemekben feldolgozott, vadon élő hal állati melléktermékeiből származó állati melléktermékek;

ii. tenyésztett halak melléktermékei, feltéve hogy azokat egy másik fajhoz tartozó tenyésztett halak takarmányozására használják;

c) feldolgozását feldolgozóüzemben, mikrobiológiailag – a halkórokozók szempontjából is – biztonságos terméket biztosító módszernek megfelelően végezték.

2. Az illetékes hatóság megállapíthat az emberre és állatra átvihető betegségek terjedésének elfogadhatatlan kockázatát megelőző feltételeket a víziállatok, valamint vízi- és szárazföldi gerinctelen állatok alábbi felhasználására vonatkozóan:

a) tenyésztett halak vagy vízi gerinctelenek takarmányaként, amennyiben az állati melléktermékeket nem dolgozták fel az 1. pont c) alpontjának megfelelően;

b) horgászcsaliként, beleértve a vízi gerinctelenek kifogásához használt horgászcsalit.

1. A feldolgozatlan trágya tagállamok közötti kereskedelmére – a baromfifélékhez vagy lófélékhez tartozó fajok feldolgozatlan trágyájának kivételével – az alábbi feltételeket kell alkalmazni, a rendeltetési hely szerinti tagállam az 1069/2009/EK rendelet 48. cikkének (1) bekezdése szerinti hozzájárulása mellett:

a) A feldolgozatlan trágya kereskedelme – a baromfifélékhez vagy lófélékhez tartozó fajok feldolgozatlan trágyájának kivételével – tilos, kivéve azon trágyát:

i. amely olyan területről származik, amely semmilyen súlyos fertőző betegség kitörése miatt nem áll korlátozások alatt, és

ii. amelyet – az illetékes hatóságok felügyelete mellett – olyan területre akarnak juttatni, amely valamely két tagállam közötti határ mindkét oldalán elhelyezkedő, egyetlen gazdaság részét képezi.

b) Ugyanakkor, a rendeltetési hely szerinti tagállam szerinti illetékes hatósága – a trágya származását, rendeltetését és az egészségügyi szempontokat figyelembe véve – külön engedélyt adhat arra, hogy a területére bevigyenek:

i. olyan trágyát, amelyet a következő célok valamelyikére szánnak:

— olyan üzemben történő feldolgozás, amelyben a takarmányláncon kívüli célokra szánt származtatott termékeket gyártanak, vagy

— az e fejezet 2. szakaszában említett termékek gyártása céljából, az 1069/2009/EK rendelettel összhangban történő biogázzá alakítás vagy komposztálás.

ii. olyan trágyát, amelyet egy gazdasághoz tartozó földterületen kívánnak alkalmazni, feltéve hogy a származási hely szerinti tagállam hozzájárul az ilyen kereskedelemhez.

c) a b) pontban említett esetekben a trágyaszállítmányt kísérő kereskedelmi okmányhoz csatolni kell a 3. pontban meghatározott mintának megfelelő állat-egészségügyi bizonyítványt.

2. A baromfifélék feldolgozatlan trágyájának tagállamok közötti kereskedelmére az alábbi feltételeket kell alkalmazni, a rendeltetési hely szerinti tagállam az 1069/2009/EK rendelet 48. cikkének (1) bekezdése szerinti hozzájárulásán kívül:

a) a trágyának olyan területről kell származnia, amely Newcastle-betegség vagy madárinfluenza miatt nem áll korlátozások alatt;

b) ezenkívül, a Newcastle-betegség ellen vakcinázott baromfiállományok feldolgozatlan trágyáját tilos olyan régióba küldeni, amely a 2009/158/EK irányelv 15. cikkének (2) bekezdése szerint megszerezte a Newcastle-betegség elleni vakcinázásra nem kötelezett minősítést; és

c) a trágyaszállítmányt kísérő kereskedelmi okmányhoz csatolni kell a 3. pontban meghatározott mintának megfelelő állat-egészségügyi bizonyítványt.

3. A kereskedelmi okmányhoz csatolandó állat-egészségügyi bizonyítványminta:

4. Lóféléktől származó feldolgozatlan trágya kereskedelme engedélyezett a tagállamok között, feltéve hogy a rendeltetés helye szerinti tagállam hozzájárult ahhoz az 1069/2009/EK rendelet 48. cikke (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, és azzal a feltétellel, hogy az ilyen trágya nem származhat a 2009/156/EK irányelv 4. cikke (5) bekezdése szerint takonykór, hólyagos szájgyulladás, lépfene vagy veszettség miatt állat-egészségügyi zárlat alá vont gazdaságból.

5. Az 1069/2009/EK rendelet 48. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjával összhangban a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága előírhatja az egy másik tagállamból feldolgozatlan trágyát szállító üzemeltetők számára, hogy:

a) további információkat nyújtsanak a tervezett szállításról, így például annak a helynek a pontos földrajzi megjelölését, ahol a tervek szerint a trágyát kirakodják; és

b) a trágyát a talajban való alkalmazás előtt tárolják.

6. Az illetékes hatóság engedélyezheti az ugyanazon gazdaság két pontja között szállított trágya szállítását a lehetséges egészségügyi kockázatok ellenőrzésére vonatkozó feltételek, így például az érintett üzemeltetőknek a megfelelő nyilvántartások vezetésére vonatkozó kötelezettsége teljesülése esetén.

a) A takarmányláncon kívüli célokra szánt származtatott termékeket előállító üzemekből, biogáz- vagy komposztálóüzemből, vagy szerves trágyákat és talajjavító szereket előállító üzemből érkeznek.

b) A termékeket legalább 60 percen keresztül legalább 70 °C-os hőkezelési eljárásnak, valamint a spóraképző baktériumok számát és a toxinképződést csökkentő kezelésnek vetették alá, amennyiben ezek releváns kockázati tényezőnek minősülnek.

c) Az illetékes hatóság azonban engedélyezheti a b) pontban említettektől eltérő szabványosított folyamatparaméterek alkalmazását, feltéve hogy a kérelmező igazolja, hogy az adott paraméterekkel a biológiai kockázatok minimálisra csökkenthetők.

i. A lehetséges veszélyek – beleértve a kiindulási anyagok hatását – azonosítása és elemzése a feldolgozási feltételek teljes körű meghatározása alapján, továbbá kockázatértékelés annak felmérésére, hogy a specifikus feldolgozási feltételek a gyakorlatban hogyan teljesülnek rendes, illetve rendkívüli körülmények között.

ii. A tervezett folyamat validálása

ii-1. az endogén indikátorszervezetek életképessége/fertőzőképessége csökkenésének mérésével, ahol az indikátor:

— folyamatosan nagy számban jelen van a nyersanyagban,

— a kezelési átalakítási folyamat letális tényezőit illetően nem kevésbé, de nem is jelentősen nagyobb mértékben képes ellenállni a hőnek, mint azok a kórokozók, amelyek figyelemmel kísérésére alkalmazzák,

— viszonylag könnyen számszerűsíthető, valamint viszonylag könnyen azonosítható és megerősíthető; vagy

ii-2. az alapanyagba egy megfelelő vizsgálati testben bejuttatott, jól meghatározott tesztorganizmus vagy -vírus életképessége/fertőzőképessége mérésével.

iii. A ii. alpontban említett validálásnak be kell bizonyítania, hogy a folyamat eredményeként megvalósulnak az általános kockázatcsökkentéssel kapcsolatos következő célok:

— termikus és kémiai folyamatok esetében az Enterococcus faecalis 5 nagyságrenddel (5 log10) történő csökkentése, valamint a hőrezisztens vírusok (mint például a parvovirus) fertőzőképességének legalább 3 nagyságrenddel (3 log10) történő csökkentése, amennyiben e vírusok releváns kockázati tényezőnek minősülnek;

— a kémiai folyamatoknál a fentieken kívül még az ellenálló élősködőknek (mint például az Ascaris sp. petéinek) azok életképes stádiumaiban legalább 99,9 %-kal (3 log10) történő csökkentése.

iv. Teljes körű ellenőrzési program kidolgozása, beleértve a folyamat figyelemmel kísérésére irányuló eljárásokat is.

v. Az ellenőrzési programban rögzített releváns folyamatparamétereknek az üzem működtetése során történő folyamatos nyomon követését és felügyeletét biztosító intézkedések.

d) A trágyából az üzemben történő feldolgozás során vagy közvetlenül azt követően, a folyamat nyomon követése céljából vett reprezentatív mintáknak az alábbi szabványoknak kell megfelelniük:

Escherichia coli: n = 5, c = 5, m = 0, M = 1 000 1 g-ban;

vagy

Enterococcaceae: n = 5, c = 5, m = 0, M = 1 000 1 g-ban;

valamint

A trágyából a gyártóüzemben, illetve biogáz- vagy komposztálóüzemben történő tárolás során vagy az onnan történő kiszállításkor vett reprezentatív mintáknak az alábbi szabványoknak kell megfelelniük:

Salmonella: 25 g-ban nem mutatható ki: n = 5; c = 0; m = 0; M = 0

e) Tárolásukat úgy kell megoldani, hogy a feldolgozást követően minimálisra csökkenjen a fertőződés vagy másodlagos fertőzés és a nedvesedés lehetősége. Ennek megfelelően tárolásukra az alábbi megoldások valamelyikét kell alkalmazni:

i. jól légmentesített és szigetelt silók vagy megfelelően kialakított tárolókamrák; vagy

ii. megfelelően lezárt csomagok, például műanyag zsákok vagy nagyméretű zsákok („big bag”).

1. A szerves trágyákat és talajjavító szereket – a trágya, az emésztőtraktus-tartalom, a komposzt, a tej, a tejalapú termékek, a tejből származó termékek, a kolosztrum, a kolosztrumtartalmú termékek és az állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek biogázzá alakításából származó emésztési maradványok kivételével – az alábbiak szerint kell előállítani:

a) az 1. feldolgozási módszerrel (nyomáson történő sterilizálás), kiindulási anyagként 2. kategóriába tartozó anyag használata esetén;

b) a X. melléklet II. fejezetének 1. szakasza szerint egy 3. kategóriába tartozó anyagból előállított, feldolgozott állati fehérje – beleértve a a X. melléklet II. fejezetének 1. szakasza B.1. b) pontjának ii. alpontja szerint feldolgozott állati fehérjéket is –, vagy más kezelésnek alávetett anyagok felhasználásával, amennyiben az ilyen anyagok e rendeletnek megfelelően felhasználhatók szerves trágyák és talajjavító szerek előállításához; vagy

c) a IV. melléklet III. fejezetében meghatározott 1–7. feldolgozási módszerek valamelyikének alkalmazásával, amenynyiben kiindulási anyagként a 3. kategóriába tartozó, feldolgozott állati fehérje előállítására nem használt anyagot használnak.

2. A 2. kategóriába tartozó anyagból származó hús- és csontlisztből vagy feldolgozott állati fehérjéből álló, illetve abból előállított szerves trágyákat és talajjavító szereket egy nyilvántartásba vett létesítményben vagy üzemben összekeverik – a szükséges minimális arányban – a termék talajon való alkalmazásának helye szerinti tagállamban az illetékes hatóság által engedélyezett összetevővel, aminek célja a keverék takarmányozásra történő későbbi felhasználásának kizárása.

3. Az illetékes hatóság a 2. pontban említett összetevőt az alábbiak szerint engedélyezi:

a) az összetevőnek mészből, trágyából, vizeletből, komposztból vagy állati melléktermékek biogázzá történő alakításából származó emésztési maradványokból, vagy egyéb olyan anyagokból – például ásványi műtrágyából – kell állnia, amelyet állatoknak szánt takarmányokban nem használnak, és amelyek kizárják a keverék takarmányozásra történő későbbi felhasználását a helyes mezőgazdasági gyakorlatnak megfelelően;

b) az összetevőt az éghajlati és talajviszonyoknak a keverék trágyaként való felhasználása szempontjából történő felmérés alapján határozzák meg, továbbá annak kimutatása alapján, hogy az összetevő a keveréket az állatok számára élvezhetetlen ízűvé teszi vagy egyéb módon segíti a keverék takarmányozásra történő felhasználásának megelőzését, valamint az uniós jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelelően, illetve – adott esetben – a nemzeti jogszabályok alapján, a környezetvédelem, ezen belül a talaj és a talajvíz védelmének biztosítása érdekében.

4. Ugyanakkor a 2. pontban meghatározott követelményeket nem kell alkalmazni:

a) az 50 kg-t nem meghaladó súlyú, a végfelhasználónak szánt, eladásra kész csomagokban lévő szerves trágyák és talajjavító szerek esetében, illetve

b) az 1 000 kg-ot nem meghaladó súlyú, nagyméretű zsákokban lévő szerves trágyák és talajjavító szerek esetében, amelyek csomagolásán feltüntetik, hogy a szerves trágya nem alkalmazható haszonállatok számára hozzáférhető földterületen, feltéve hogy annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a szerves trágyát vagy talajjavító szert a talajban alkalmazni kívánják, engedélyezte az ilyen nagyméretű zsákok használatát annak felmérése alapján, hogy mennyire valószínű az anyagok esetleges átjutása az állattartó gazdaságokba vagy a haszonállatok számára hozzáférhető földterületekre.

5. A szerves trágyák és talajjavító szerek gyártóinak biztosítaniuk kell, hogy a kórokozók semlegesítése a termékek forgalomba hozatala előtt megtörténik, az alábbiakkal összhangban:

— a X. melléklet I. fejezete feldolgozott állati fehérje, illetve a 2. vagy 3. kategóriába tartozó anyagból származó termékek esetében,

— az V. melléklet III. fejezetének 3. szakasza komposzt és az állati melléktermékek vagy azokból származó termékek biogázzá történő átalakításából származó emésztési maradványok esetében.

a) ömlesztve, a megfelelő, szennyeződést megelőző körülmények között;

b) nagyméretű zsákokba csomagolva a végfelhasználóknak történő értékesítésre szánt szerves trágyák vagy talajjavító szerek esetében; vagy

c) gazdaságok területén történő tárolás esetén megfelelő tárolóhelyiségben, amelyhez haszonállatok nem férhetnek hozzá.

a) a beérkező állati melléktermékek számára megfelelő tárolási lehetőségekkel kell rendelkezniük a keresztszennyeződés és a tárolás alatti szennyeződés megelőzése érdekében;

b) a fel nem használt állati melléktermékeket vagy származtatott termékeket az 1069/2009/EK rendelet 13. és 14. cikkének megfelelően ártalmatlanítaniuk kell.

1. A köztes termékek behozatalát és tranzitszállítását abban az esetben lehet engedélyezni, ha:

a) azok a következő anyagokból származnak:

i. 3. kategóriába tartozó, az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének c), n), o) és p) pontjában meghatározott anyagoktól eltérő anyagok;

ii. az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének i), l) és m) pontjában említett állatokból származó termékek; vagy

iii. az i. és ii. pontban említett anyagok keverékei;

b) orvostechnikai eszközök, in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök és laboratóriumi reagensek előállítására szánt köztes termékek esetében a következő anyagokból származnak:

i. az a) pontban megadott kritériumokat teljesítő anyagok, kivéve ha valószínűsíthető, hogy a 96/22/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában vagy a 96/23/EK irányelv 2. cikkének b) pontjában meghatározott illegális kezelésnek alávetett állatokból származnak;

ii. az 1069/2009/EK rendelet 9. cikke f) és h) pontjában említett, 2. kategóriába tartozó anyag; vagy

iii. az i. és ii. pontban említett anyagok keverékei;

c) aktív beültethető orvostechnikai eszközök, gyógyszerkészítmények és állatgyógyászati készítmények előállítására szánt köztes termékek esetében a b) pontban említett anyagokból származnak, amennyiben az illetékes hatóság úgy látja, hogy ezeknek az anyagoknak az alkalmazása indokolt a köz- vagy állategészség védelme érdekében;

d) az OIE értesítőjében az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) tagjaként szereplő harmadik országból származnak;

e) a d) pontban említett harmadik ország illetékes hatósága által nyilvántartásba vett vagy engedélyezett létesítményből vagy üzemből származnak, a 2. pontban meghatározott feltételeknek megfelelően;

f) minden egyes szállítmányt az importőrnek a XV. melléklet 20. fejezetében megadott minta szerinti nyilatkozatának kell kísérnie, amelyet azon tagállam hivatalos nyelveinek legalább egyikén, amelynek állat-egészségügyi határállomásán az ellenőrzést végzik, valamint a rendeltetési hely szerinti tagállam hivatalos nyelveinek legalább egyikén kell kiállítani; e tagállamok engedélyezhetik más nyelvek használatát és kérhetik az adott nyelven kiállított nyilatkozatok hivatalos fordítását.

g) a b) pontban említett anyagok esetében az importőr igazolja az illetékes hatóság felé, hogy az anyagok:

i. nem hordozzák az emberre vagy állatra átvihető betegségek terjedésének kockázatát; vagy

ii. szállítása olyan körülmények között történik, amelyek megakadályozzák az emberre vagy állatra átvihető betegségek terjedését.

2. Az 1. pont e) alpontjának megfelelően egy harmadik ország illetékes hatósága nyilvántartásba vehet vagy engedélyezhet egy létesítményt vagy üzemet, feltéve hogy:

a) az üzem üzemeltetője, tulajdonosa vagy annak képviselője:

i. igazolja, hogy az üzem megfelelő lehetőségekkel rendelkezik – esettől függően – az 1. pont a), b) vagy c) alpontjában említett anyagok átalakításához, a szükséges tervezési, átalakítási és gyártási fázisok végrehajtásának biztosításához;

ii. módszereket határoz meg és vezet be a kritikus ellenőrzési pontok figyelemmel kísérése és ellenőrzése érdekében az alkalmazott eljárás alapján;

iii. legalább két éven át nyilvántartást vezet a ii. alpont szerint kapott információkról, az illetékes hatóságnak történő benyújtás céljából;

iv. értesíti az illetékes hatóságot, ha bármely rendelkezésre álló információ alapján súlyos állat- vagy közegészségügyi kockázat áll fenn;

b) az adott harmadik ország illetékes hatósága rendszeres időközönként vizsgálatot végez a létesítményben vagy üzemben, és felügyeli az üzemet az alábbi feltételek szerint:

i. a vizsgálatok és a felügyelet gyakorisága az üzem méretétől, a gyártott termékek típusától, a kockázatértékeléstől és a nyújtott biztosítékoktól függ, a veszélyelemzésre és a kritikus ellenőrzési pontokra (HACCP) vonatkozó elvekkel összhangban meghatározott ellenőrzési rendszer alapján;

ii. amennyiben az illetékes hatóság által végzett vizsgálat megállapítja, hogy nem tartják be e rendelet előírásait, az illetékes hatóság megfelelő lépéseket foganatosít;

iii. az illetékes hatóság jegyzéket készít az e mellékletnek megfelelően engedélyezett vagy nyilvántartott létesítményekről és üzemekről, továbbá minden egyes üzem esetében kijelöl egy hivatalos személyt, aki az ott végzett tevékenységek jellege alapján azonosítja a létesítményt vagy üzemet; ezt a jegyzéket és annak későbbi módosításait be kell nyújtani azon tagállamnak, amelynek állat-egészségügyi határállomásán az ellenőrzést kell végezni, továbbá a rendeltetési hely szerinti tagállam részére is.

3. Az Unióba behozott köztes termékeket az állat-egészségügyi határállomáson a 97/78/EK irányelv 4. cikkének megfelelően ellenőrizni kell, és onnan közvetlenül az alábbi helyek valamelyikére kell szállítani:

a) egy laboratóriumi reagenseket, orvostechnikai eszközöket és állatgyógyászati felhasználású in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközöket vagy az 1069/2009/EK rendelet 33. cikkében említett származtatott termékeket előállító, nyilvántartásba vett létesítménybe vagy üzembe, ahol a köztes termékek további elegyítését, bevonásra történő használatát, összeállítását vagy csomagolását el kell végezni, mielőtt azokat a származtatott termékre vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően forgalomba hozzák vagy használatba veszik;

b) egy, az 1069/2009/EK rendelet 24. cikke (1) bekezdésének (i) pontjával összhangban az állati melléktermékek tárolására engedélyezett létesítménybe vagy üzembe, ahonnan kizárólag az e pont a) alpontjában említett létesítménybe vagy üzembe kell elszállítani az a) alpontban említett felhasználás céljából.

4. Az Unió területén átszállított köztes termékek szállítását a 97/78/EK irányelv 11. cikkének megfelelően kell végezni.

5. Az érintett állat-egészségügyi határállomás hatósági állatorvosa a TRACES-rendszeren keresztül értesíti a szállítmány rendeltetési helyeként szereplő létesítményért vagy üzemért felelős hatóságot.

6. A rendeltetési helyként szereplő létesítmény üzem üzemeltetője, tulajdonosa vagy annak képviselője az 1069/2009/EK rendelet 22. cikkével összhangban nyilvántartást vezet, és kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja a köztes termékek vásárlására, értékesítésére, felhasználására, készleteire, valamint a felesleges termékek ártalmatlanítására vonatkozó szükséges adatokat az e rendeletben foglaltak betartásának ellenőrzése céljából.

7. A 97/78/EK irányelvvel összhangban az illetékes hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy a köztes termékek szállítmányait abból az EU-tagállamból, amelynek állat-egészségügyi határállomásán el kell végezni az ellenőrzést, elküldik a 3. pont a) alpontjában említett, rendeltetési helyként szereplő üzembe, vagy tranzitszállítás esetén a kilépés helye szerinti állat-egészségügyi határállomásra.

8. Az illetékes hatóságnak rendszeres időközönként dokumentum-ellenőrzést kell végeznie abból a célból, hogy összevesse egyfelől a behozott, másfelől a tárolt, felhasznált, továbbküldött vagy ártalmatlanított köztes termékek mennyiségét az e rendeletben foglaltak betartásának ellenőrzése érdekében.

9. A tranzitforgalomban lévő köztes termékek tekintetében a belépés, illetve a kilépés helye szerinti állat-egészségügyi határállomásokért felelős illetékes hatóságoknak szükség szerint együtt kell működniük annak érdekében, hogy biztosíthassák az ellenőrzések hatékony elvégzését és az ilyen szállítmányok nyomon követhetőségét.

a) a beérkező anyag olyan körülmények között történő tárolásához és kezeléséhez, amelyek megakadályozzák a köz- és állategészségügyi kockázatok megjelenését;

b) a termékek előállítását követően megmaradó, fel nem használt állati melléktermékek és azokból származó termékek e rendelettel összhangban történő ártalmatlanításához, kivéve ha a fel nem használt anyagot feldolgozásra vagy ártalmatlanításra egy másik létesítménybe vagy üzembe küldik.

a) 3. kategóriába tartozó, az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének n), o) és p) pontjában meghatározott anyag; valamint

b) az importált vagy importált anyagokból előállított, kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelek esetében a 96/22/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában vagy a 96/23/EK irányelv 2. cikkének b) pontjában meghatározott illegális kezelésnek alávetett állatokból származó állati melléktermékekből álló, 1. kategóriába tartozó importált anyagok;

a) A kedvtelésből tartott állatok konzervált eledelét hőkezelésnek kell alávetni, amely legalább 3-as Fc értéket eredményez.

b) A kedvtelésből tartott állatok feldolgozott eledelét a konzervált eledel kivételével:

i. a végtermék teljes anyagát illetően legalább 90 °C-os belső hőmérséklettel járó hőkezelésnek kell alávetni;

ii. az állati eredetű összetevőket legalább 90 °C-os hőmérsékletre felmelegítő hőkezelésnek kell alávetni; vagy

iii. az állati eredetű takarmányanyagok tekintetében kizárólag az alábbiak felhasználásával szabad előállítani:

— legalább 90 °C-os belső hőmérséklettel járó hőkezelésnek alávetett állati melléktermékek vagy húsból, illetve hústermékekből származó termékek;

— a következő származtatott termékek, amelyeket e rendelet előírásainak megfelelően állítottak elő: tej és tejalapú termékek, zselatin, hidrolizált fehérje, tojástermékek, kollagén, a X. melléklet II. fejezetének 2. szakaszában említett vértermékek, feldolgozott állati fehérje (beleértve a hallisztet), kiolvasztott zsírok, halolajak, dikalcium-foszfát, trikalcium-foszfát, ízesítő belsőségek;

iv. ha az illetékes hatóság engedélyezi, olyan kezelésnek – például szárításnak vagy erjesztésnek – kell alávetni, amely biztosítja, hogy a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel nem jelent elfogadhatatlan köz- és állat-egészségügyi kockázatokat;

v. az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének l) és m) pontjában említett állati melléktermékek, valamint a víziállatokból és gerinctelen vízi- és szárazföldi állatokból származó állati melléktermékek esetében – és ha azt az illetékes hatóság engedélyezi – olyan kezelésnek kell alávetni, amely biztosítja, hogy a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel nem jelent elfogadhatatlan köz- és állat-egészségügyi kockázatokat.

1. Az üzemeltetők kizárólag a II. fejezet 2. pontjának megfelelően a kedvtelésből tartott állatok feldolgozott eledeléhez és műcsonthoz nyersanyagként használható állati melléktermékeket használhatják fel a kedvtelésből tartott állatok eledelének ízletességét növelő, folyékony és dehidratált származtatott termékek gyártására.

2. Az ízesítő belsőségeket előzetesen alá kell vetni olyan kezelési eljárásnak és paramétereknek, amelyek biztosítják, hogy a termék megfelel az e melléklet II. fejezetének 5. pontjában meghatározott mikrobiológiai szabványoknak. A kezelést követően minden óvintézkedést meg kell tenni a termék fertőződésének elkerülése érdekében.

3. A végterméket:

a) új vagy sterilizált csomagolóanyagba kell csomagolni; vagy

b) ömlesztett áruként alaposan kitisztított és fertőtlenített tárolóeszközökben vagy egyéb szállítóeszközökben kell szállítani.

1. Ilyen célokra szánt vér forgalomba hozható, feltéve hogy:

a) olyan lófélékből származnak, amelyek(et):

i. a vér begyűjtésének napján végzett ellenőrzés során nem mutatják a 2009/156/EK irányelv I. mellékletében felsorolt, bejelentési kötelezettség alá eső betegségek, valamint az OIE által kiadott Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexe 2010. évi kiadása 1.2.3. cikkének 4. pontjában felsorolt lóinfluenza, lovak piroplazmózisa, lovak rhinopneumonitise és a lovak vírusos arteritisének klinikai tüneteit;

ii. a vér begyűjtésének napján, valamint azt megelőzően legalább 30 napig olyan, állatorvosi felügyelet alatt álló gazdaságban tartották, amelyre a 2009/156/EK irányelv 4. cikkének (5) bekezdése értelmében tiltó rendelkezés, illetve 5. cikkének értelmében korlátozás nem volt érvényben;

iii. a 2009/156/EK irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében megállapított ideig nem érintkeztek olyan gazdaságokból származó lófélékkel, amelyek az említett cikk értelmében állat-egészségügyi okokból tiltó rendelkezés hatálya alatt álltak, továbbá a vér begyűjtésének napján, valamint azt megelőzően legalább 40 napig nem érintkeztek az említett irányelv 5. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja értelmében afrikai lópestistől mentesnek nem tekintett tagállamból vagy harmadik országból származó lófélékkel;

b) a gyűjtésük állatorvosi felügyelet alatt történt vagy:

i. a 853/2004/EK rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett vagy engedélyezett vágóhidakon; vagy

ii. lófélék vérének takarmányozástól eltérő célból történő előállításához való begyűjtése érdekében engedélyezett, állategészségügyi engedélyszámmal ellátott és az illetékes hatóság által felügyelt létesítményekben.

2. Ilyen célokra szánt vértermékek forgalomba hozhatók, feltéve hogy:

a) előállításuk, kezelésük és csomagolásuk során minden óvintézkedést megtettek a vértermékek kórokozókkal történő fertőződésének elkerülése érdekében;

b) a vértermékeket olyan vérből állították elő, amely:

i. vagy megfelel az 1. pont a) alpontjában megállapított feltételeknek; vagy

ii. az afrikai lópestis, a lovak agy- és gerincvelő-gyulladásának valamennyi típusa – a lovak venezuelai járványos agy- és gerincvelő-gyulladását is beleértve –, a lovak fertőző kevésvérűsége, a hólyagos szájgyulladás és a takonykór (Burkholderia mallei) lehetséges kórokozóinak ártalmatlanítása érdekében az alábbi kezelések közül legalább egynek alávetették, amit hatékonyságvizsgálat követett:

— 65 °C-on és legalább három órán keresztül végzett hőkezelés,

— 25 kGy erősségű gammasugaras besugárzás,

— a pH-érték megváltoztatása 5-re, két órán keresztül,

— legalább 80 °C-os belső hőmérsékletet biztosító hőkezelés.

3. A lófélék vérét és vértermékeit olyan légmentesen zárt, vízhatlan tárolóedényekbe kell csomagolni, amelyeken szerepel az 1. pont b) alpontjában említett vágóhíd vagy gyűjtőlétesítmények engedélyszáma.

a) az üzem tárolóhelyiségekkel, könnyen tisztítható és fertőtleníthető kemény padlóval és sima falakkal rendelkezik, valamint – adott esetben – hűtőberendezéssel van ellátva;

b) gondoskodnak a tárolóhelyiségek kellő tisztaságáról és karbantartásáról, hogy azok ne jelentsenek fertőződési forrást a nyersanyagok számára;

c) ha nem az e fejezetben meghatározott követelményeknek megfelelő nyersanyagot tárolnak és/vagy gyártanak ezeken a telephelyeken, el kell különíteni azokat az átvétel, a tárolás, a feldolgozás és a kiszállítás teljes ideje alatt az e fejezetben meghatározott követelményeknek megfelelő alapanyagtól;

d) a meszezett bőrből származó vágott melléktermékeket és hasított bőrt olyan kezelésnek vetik alá, amely biztosítja, hogy az alábbiak előállítására történő felhasználás előtt nem maradnak köz- és állat-egészségügyi kockázatok.

i. állati fogyasztásra szánt zselatin; vagy

ii. szerves trágyák vagy talajjavító szerek.

1. A kezeletlen nyersbőr és irha a 2002/99/EK irányelv értelmében a friss húsra vonatkozó egészségügyi feltételek teljesítése esetén hozható forgalomba.

2. Kezelt nyersbőr és irha forgalomba hozható, amennyiben:

a) nem érintkeztek más olyan állati termékekkel vagy élő állatokkal, amelyek valamilyen súlyos fertőző betegséget terjeszthetnek;

b) a VIII. melléklet III. fejezetében meghatározott kereskedelmi okmány tartalmaz egy nyilatkozatot, amely szerint minden óvintézkedést megtettek a kórokozókkal történő fertőződés elkerülése érdekében.

1. Patás állatok nyersbőre és irhája, amely az üzemeltető döntése értelmében az emberi fogyasztástól eltérő célra szánnak, és amely megfelel a 853/2004/EK rendeletben az élelmiszerekben történő felhasználásra szánt zselatinhoz és kollagénhez szükséges nyersanyagokra vonatkozóan megállapított követelményeknek, e rendeletnek megfelelően korlátozás nélkül forgalomba hozható.

2. A kezelt nyersbőr és irha alábbi fajtái e rendelettel összhangban korlátozás nélkül forgalomba hozhatók:

a) teljes cserzési eljáráson átesett nyersbőr és irha;

b) „wet blue” állapotú bőrök,

c) „pickled pelts” állapotú bőrök;

d) „meszezett bőr” (mésszel kezelt és 12-13 pH kémhatású sós lében legalább nyolc órán át tartott bőr) állapotú bőrök.

3. A C.2. ponttól eltérve, az illetékes hatóság előírhatja, hogy a 2. pont c) és d) alpontjában említett kezelt nyersbőr- és irhaszállítmányokat a VIII. melléklet III. fejezetének 6. pontjában meghatározott mintának megfelelő kereskedelmi okmány kísérje, amennyiben azokat kedvtelésből tartott állatok eledelét, szerves trágyát vagy talajjavító szereket előállító, vagy ezeket az anyagokat biogázzá alakító létesítményekbe vagy üzemekbe szállítják.

1. A kezeletlen gyapjúnak, kezeletlen szőrnek, kezeletlen sertéssörtének és kezeletlen tollnak, tollrészeknek és pihének az 1069/2009/EK rendelet 10. cikke b) pontja iii., iv., v. alpontjában, valamint 10. cikke h) és n) pontjában említett, 3. kategóriába tartozó anyagnak kell lennie.

a) minden szükséges intézkedést megtettek a betegségek lehetséges terjedésének elkerülése céljából;

b) a szállítás szivárgásmentes szállítótartályban és/vagy járművön történik, amelyet minden egyes szállítás után azonnal tisztítani és fertőtleníteni kell.

2. Tilos az olyan régiókból származó sertéssörte, valamint sertésféléktől származó gyapjú és szőr szállítása, amelyekben az afrikai sertéspestis endémiás, kivéve az olyan sertéssörtét és sertésféléktől származó gyapjút vagy szőrt:

a) amelyet főztek, festettek vagy kifehérítettek; vagy

b) amely egyéb – a kórokozók elpusztítását biztosító – kezelésen ment át, feltéve hogy az erről szóló igazolást a származási hely illetékes állatorvosa – bizonyítvány formájában – benyújtja. E rendelkezés alkalmazásában az ipari mosás nem tekinthető kezelési módszernek.

3. Az 1. pont rendelkezéseit nem kell alkalmazni a dísztollakra vagy az olyan tollakra, amelyeket:

a) utazók magáncélú használatra tartanak maguknál; vagy

b) magánszemélyeknek szóló, nem ipari felhasználásra szánt szállítmányok tartalmaznak.

a) többszöri, vizes, szappanos és nátrium- vagy kálium-hidroxidos medencébe történő merítéssel történő ipari mosásnak vetettek alá; vagy

b) közvetlenül olyan üzembe szállítottak, ahol gyapjú- és szőralapú származtatott termékeket állítanak elő a textilipar számára, és az ilyen gyapjút vagy szőrt a következő módszerek legalább egyikével kezelték:

i. vegyi depiláció oltott mésszel vagy nátrium-szulfiddal;

ii. hermetikusan zárt kamrában, legalább 24 órán keresztül végzett formaldehides fertőtlenítés;