(1)

A Bizottság 367/2001/EK rendeletével ( 2 ) (az „ideiglenes rendelet”) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából és a Koreai Köztársaságból („Korea”) származó, az ex392062 19 és ex392062 90 KN-kód alá tartozó polietilén-tereftalát (PET) fólia behozatalára.

(2)

Emlékeztetünk rá, hogy a dömping és károkozás szempontjából vizsgált időszak („VI”) 1999. április 1-től 2000. március 31-ig tartott. A károkozás elemzésével összefüggő tendenciák vizsgálata az 1996. január 1-től 2000. március 31-ig tartó időszakra terjedt ki („mérlegelt időszak”).

(3)

Az Indiából és Koreából származó PET-fólia behozatalával kapcsolatos ideiglenes intézkedések bevezetését követően több érdekelt fél nyújtotta be írásban megjegyzéseit. Az ilyen irányú kérést benyújtó felek szóbeli meghallgatásra is lehetőséget kaptak.

(4)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk keresését és ellenőrzését.

(5)

Kiegészítő ellenőrző látogatásokra került sor az alábbi felhasználóknál:

(6)

Minden felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vámok kivetésére és az ideiglenes vámok útján biztosított összegek végleges beszedésére vonatkozó javaslat megszületett.

(7)

A felek szóbeli és írásban benyújtott érveit mérlegelték, és indokolt esetben az ideiglenes megállapításokat megfelelően módosították.

(8)

Néhány exportáló termelő megismételte azt az érvet, amely szerint a fémezett PET-fóliát ki kellene zárni a jelenlegi eljárás termékinek köréből azon az alapon, hogy a fémezett PET-fólia nem tekinthető azonosnak a közönséges PET-fóliával, ugyanis eltérő alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, eltérő gyártóberendezést és gyártási eljárásokat igényel, következésképpen drágább az előállítása és magasabb áron értékesíthető. A felek azzal is érveltek, hogy a fémezett PET-fólia felhasználása is eltér a közönséges PET-fóliáétól, és az ex392062 19 és az ex392062 90 KN-kódtól eltérő, nevezetesen a 3921 KN-kód alá tartozik.

(9)

A vizsgálat kimutatta, hogy a fémgőzöléses, fém – például alumínium – hozzáadásából álló fémezési eljárás nem változtatja meg a PET-fólia alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságait. Továbbá a közönséges és fémezett PET-fólia számos alkalmazásban helyettesíthető, és felhasználásuk azonos vagy hasonló lehet. Tehát az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapítások, miszerint a fémezett PET-fólia és a közönséges PET-fólia egyetlen termék, és az eljárás alá vont, azaz az ex392062 19 és az ex392062 90 KN kódok alá sorolandó, megerősítést nyertek.

(10)

Meg kell jegyezni, hogy az a tény, amely szerint a fémezett PET-fólia előállításához egy további gyártási művelet is szükséges, és ez magasabb gyártási költségeket és eladási árat eredményez, önmagában nem indokolhatja egyes típusú PET-fóliák kizárását az eljárás termékköréből.

(11)

A vizsgálat végezetül kimutatta, hogy a fémezett PET-fóliát meg kell különböztetni a más anyaggal merevített, rétegelt, megerősített vagy más módon kombinált fóliától. Ezek az eljárások olyan mértékben módosítják a PET-fólia alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságait, hogy a kapott termék nem tekinthető azonosnak az érintett termékkel. Meg kell jegyezni ezenkívül, hogy a végtermék csak akkor sorolható a 3921 KN-kód alá, ha a PET-fóliát ilyen módon kombinálták más anyaggal.

(12)

A fentieken túl további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (9)–(22) preambulumbekezdésében foglalt termékmegnevezés megerősítést nyer.

(13)

Megjegyzések hiányában a hasonló terméknek, az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdésében ismertetett meghatározása megerősítést nyer.

(14)

Az e tételekre vonatkozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (28)–(34) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes eredményeket megerősítik.

(15)

Az ideiglenes rendelet (35) preambulumbekezdésében ismertetett, a vizsgált vállalatok dömpingkülönbözetének meghatározására szolgáló általános módszertan megerősítést nyer.

(16)

Az ideiglenes rendelet (36) preambulumbekezdésében ismertetett, a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok dömpingkülönbözetének meghatározására szolgáló általános módszertant megerősítik. A mintában nem szereplő együttműködő vállalatok dömpingkülönbözetének meghatározásakor a nulla és de minimis kulcsokat nem vették figyelembe.

(17)

Az ideiglenes rendelet (37) és (38) preambulumbekezdésében ismertetett, a kérdőívre nem válaszoló és magukat más módon sem felfedő exportáló termelők dömpingkülönbözetének meghatározására szolgáló általános módszertant megerősítik. Korea esetében azonban, mivel a mintában szereplő három exportáló termelő közül csak egyről derült ki, hogy dömpinggyakorlatot folytatott, a maradvány dömpingkülönbözetet állapították meg, az adott exportáló termelő által alkalmazott legmagasabb dömpingkülönbözetekkel készült, reprezentatív számú minta súlyozott átlagos dömpingkülönbözeteként.

(18)

Meg kell jegyezni, hogy olyan esetekben, amikor valamely exportáló termelő egynél több terméktípust exportált a Közösségbe, a súlyozott, átlagos teljes dömpingkülönbözetet az egyes típusoknál tapasztalt dömpingek összesítésével állapították meg, az egyedi típusoknál előforduló „negatív dömping” nullázása nélkül.

(19)

További megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (39)–(42) preambulumbekezdésének megállapításait megerősítik.

(20)

Egy indiai exportáló termelő megerősítette azt az igényét, hogy kiigazítással kompenzálják a különbségeket, az érintett termék hazai és exportpiacokon található kereskedőknek történő értékesítésének kereskedelmi szintje között (az ideiglenes rendelet (47) preambulumbekezdése).

(21)

Az ideiglenes intézkedések elfogadásának alapjául szolgáló alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követő beadványban szerepelt még, hogy két kereskedelmi szint (végfelhasználó és kereskedő) mindkét piacon (hazai és export) megtalálható, és szelektív összehasonlításra lenne szükség: azaz a kereskedőknek ajánlott exportárakat a kereskedőknek történő értékesítésen alapuló rendes értékekkel, a végfelhasználóknak ajánlott exportárakat pedig a végfelhasználóknak történő értékesítésen alapuló rendes értékekkel kellene összevetni.

(22)

A kérdőívre válaszként adott és a továbbiakban ellenőrzött információ korábban már kimutatta, hogy az exportőr ország hazai piacán való értékesítéskor nem voltak összehasonlítható minta összeállítására alkalmas, következetes és határozott különbségek a különböző kereskedelmi szintek szerepe és árai között. Következésképpen az ideiglenes rendelet (46)–(47) preambulumbekezdésének megállapításait megerősítik, és a szelektív összehasonlításra vonatkozó kérelem elutasítják.

(23)

Az indiai exportáló termelők azt állították, hogy (az exportőrtől függően) az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja „egyéb tényezők” és/vagy 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja „importterhek és közvetett adók” alapján az exportárat az export utáni alapú vámjogosultság betétkönyv program (DEPB) keretében kapott támogatással ki kellett volna igazítani. Azt állították, hogy a DEPB-ből származó bevétel alacsonyabb exportárat eredményezett, tehát a Bizottságnak ezt a bevételt hozzá kellett volna adnia az exportárhoz a rendes értékkel történő tisztességes összehasonlítás céljából, ugyanis a hazai értékesítés nem részesül ilyen támogatásban. Az indiai exportőrök állítják továbbá, hogy az érvényben lévő kiegyenlítő vámok alapjául szolgáló exporttámogatásnak a dömpingellenes vámból az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése szerinti levonása jogilag indokolatlan, ugyanis a kiegyenlítő vámokat eltérő vizsgálati időszak alapján állapították meg.

(24)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése csak az ár-összehasonlítást érintő kiigazítások lehetőségét tárgyalja. A kérdőívre adott válaszokban és a helyszíni ellenőrzések során a DEPB támogatás mindig „egyéb jövedelemnek” számított, és nem az exportált áru nyersanyagköltségének tulajdonított „negatív költségnek”. Tehát már a vállalati könyvvitel alapján sem mutatható ki egyértelmű kapcsolat az exportált áru árképzése és a kapott DEPB bevétel között.

(25)

Az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdésének a GATT-megállapodás VI. cikkét tükröző rendelkezése kimondja, hogy az ilyen támogatás – jóllehet közvetetten – dömpingellenes vizsgálat és dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet tárgyát képezheti, feltéve, hogy a termékre nem vetnek ki egyidejűleg sem dömpingellenes, sem kiegyenlítő vámokat, a dömpingből vagy exportszubvencióból eredő egy és ugyanazon helyzet kezelése céljából. Az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése azon a feltevésen alapul, hogy el kell kerülni a dömpingből vagy exportszubvencióból eredő ugyanazon helyzettel szembeni fellépést célzó vámok kétszeres kivetését, ezért az exportszubvencióhoz kapcsolódó kiegyenlítő vámokat a megállapításuk alapjául szolgáló vizsgálati időszaktól függetlenül le kell vonni. Meg kell jegyezni, hogy – az e rendelet (78) és (79) preambulumbekezdésében található magyarázatnak megfelelően – az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése szerint egy kiigazításra már sor került. Mindezen okok következtében a fenti kérelmet el kellett utasítani.

(26)

További megjegyzések vagy új információ hiányában az ideiglenes rendelet (51)–(53) preambulumbekezdésében foglalt módszertan megerősítést nyer.

(27)

A Közösség határán érvényes CIF importár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(28)

Két koreai együttműködő exportáló termelő azzal érvelt, hogy az úgynevezett helyi exportértékesítést (azaz további feldolgozást és/vagy csomagolást követően exportpiacra szánt hazai értékesítést) jogalap nélkül zárták ki a rendes érték számításából. Nyilvánvaló azonban, hogy a koreai hatóságok helyi forgalmi adó (ÁFA) felszámítása nélkül engedélyezik az ilyen értékesítést; az eladó átruházhatja a vevőre a vám visszaigénylésének jogát, és az üzletet általában külföldi valutában kötik meg. Az értékesítés koreai lebonyolításának módjából nyilvánvaló tehát, hogy az exportcélú, és ezért nem alkalmas az összehasonlításra. Az ideiglenes meghatározáshoz alkalmazott megközelítést tehát fenntartják.

(29)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdésében foglalt eredményeket megerősítik.

(30)

Két exportáló termelőnek volt kapcsolata közösségbeli importőrrel, és mindkettő jelezte, hogy az importőrök haszonkulcsát (5,5 %) indokolatlanul magasnak tartja, tekintve, hogy az importőrök az üzletben nem játszottak aktív szerepet, feladatuk az eladások újbóli számlázására korlátozódott. Azt állították, hogy ezek a kapcsolódó importőrök saját maguk nem termeltek profitot, csak jutalékot kaptak a lebonyolított üzletek után. Tekintve azonban, hogy a felek kapcsolatban álltak, a jelzett jutalékkulcs nem tekinthető feltétlenül pontosnak. Az a tény, hogy az importőrök fix jutalékot kapnak, nem szükségszerűen áll bármilyen kapcsolatban az általuk ellátott feladatokkal. Továbbá az igénylők egyike sem nyújtott be olyan konkrét adatokat, amelyek alátámasztották volna, hogy az alkalmazott kulcs nem volt összhangban a fennálló piaci viszonyokkal.

(31)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat megerősítik.

(32)

A koreai exportáló termelők kérése alapján sor került az árfolyamok állandó változása miatti kiigazítás felülvizsgálatára. Az újbóli vizsgálatot követően megállapították, hogy az átlagos árfolyam a számla tényleges dátumát megelőző két hónap árfolyama.

(33)

Minden koreai együttműködő exportáló termelő úgy ítélte meg, hogy a hazai értékesítéshez a vámvisszatérítés hozzárendelésére alkalmazott módszer ésszerűtlen, különösen azért, mert az érintett nyersanyagokat a PET-fólián kívül más termékek előállítására is felhasználják. A Bizottság ezért ismételten mérlegelte a kérdést, és úgy határozott, hogy módosított, kétlépcsős megközelítést fogad el.

(34)

Először is, a kizárólag PET-fólia gyártására vásárolt és felhasznált nyersanyagok mennyiségét (akár hazai, akár exportértékesítésre szánt fólia) számították ki az országosan jóváhagyott szorzószámokkal, és kifejezték az összes vásárolt nyersanyag százalékában. Ezt követően ezeket a százalékokat alkalmazták minden egyes nyersanyag-szállításra. Ilyen módon minden nyersanyagot a helyes arányban számítottak be az adott nyersanyagot tartalmazó hazai és exportértékesítésekbe egyaránt (az érintett termékbe és más termékekbe is). Az ideiglenes rendeletben ismertetett módon a hozzárendelést a legalacsonyabb vámtarifájú szállításokkal kezdték. Ennek eredményeképpen két exportáló termelő emelt összegű vámvisszatérítésben részesülhetett.

A vámvisszatérítéssel és árfolyam-átszámítással kapcsolatos fenti kivételekkel az ideiglenes rendelet (59)–(65) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat megerősítik

(35)

Az ideiglenes rendelet (66) és (67) preambulumbekezdésének megállapításait megerősítették, egy együttműködő exportáló termelő kivételével, aki kifogásolta a súlyozott átlagos rendes értéknek az egyedi exportügyletekkel való összehasonlítását a dömpingkülönbözet meghatározása céljából, arra hivatkozva, hogy az exportárak vevők, területek és időszakok szerinti eltérései nem indokolják a súlyozott átlagot az ügyletekkel összevető módszer alkalmazását a dömpingkülönbözet meghatározására. A kérdést újból megvizsgálták, és azt tapasztalták, hogy az exportárak vevők szerint különböznek, de ennek hatása az exportőr által folytatott dömpinggyakorlat mértékére nem számottevő. A vizsgált vállalatok dömpingkülönbözetének megállapítására szolgáló, ezért az ideiglenes rendelet (66) és (67) preambulumbekezdésében ismertetett módszert, ezen exportáló termelő tekintetében a súlyozott átlagot az – ügyletekkel összehasonlító megközelítésről a súlyozott átlag – súlyozott átlag megközelítésre változtatták.

(36)

A Közösség határán érvényes CIF importár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(37)

Egyes indiai exportáló termelők azzal érveltek, hogy a közösségi iparág meghatározását és következésképpen a károkozás elemzését nem lett volna szabad a három együttműködő panaszos közösségi termelőre korlátozni, hanem ki kellett volna terjeszteni az összes közösségi termelőre, ideértve a Fapackot is, amely részt vett a kereset benyújtásában, de csak néhány alapvető információt szolgáltatott, és három másik közösségi termelőt, amelyek nem panaszos felek, nem állnak kapcsolatban az exportáló termelők egyikével sem, és szintén csak néhány alapvető információt nyújtottak be.

(38)

Megerősítik, hogy az ideiglenes rendelet (73) preambulumbekezdésében említetteknek megfelelően mind a hét piaci szereplő valóban közösségi termelő, így a közösségi termelést képviselik az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése értelmében. Az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében leírtakkal összhangban azonban, a négy utóbbi közösségi termelő csak néhány alapvető információt nyújtott be, és nem válaszolta meg teljes egészében a közösségi termelőknek szánt kérdőívet. Ezt az információt ezért nem lehetett felhasználni a közösségi iparág helyzetének értékelésekor. Ennek megfelelően ezek a közösségi termelők nem tartoznak a közösségi iparág meghatározásba. Az érvet ezért el kellett vetni.

(39)

Az egyik érdekelt fél vitatta azt a megállapítást, miszerint a közösségi iparág a teljes közösségi PET-fóliagyártás tőbb mint 70 %-át adja. A Bizottság újból megvizsgálta ezt a kérdést és elírást fedezett fel. A közösségi iparág valójában a teljes közösségi termelés 60 %-át biztosítja.

(40)

Egyes érdekelt felek azt követelték, hogy amennyiben a fémezett PET-fólia továbbra is beletartozik az érintett termék meghatározásába, akkor a fémezett PET-fólia egyes gyártóit is tekintsék a közösségi iparág részét képező közösségi gyártónak.

(41)

A vizsgálat kimutatta, hogy a szóban forgó vállalatok nem gyártanak közönséges PET-fóliát, hanem valójában közönséges PET-fóliát vásárolnak különböző forrásokból, majd elvégzik a kiegészítő fémezési eljárást. Ez az általuk elvégzett kiegészítő feldolgozási művelet azonban önmagában nem elegendő indok arra, hogy közösségi PET-fóliagyártóknak tekintsék őket. Tulajdonképpen a termék egyszerű feldolgozását végzik el, annak alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságainak megváltoztatása nélkül.

(42)

Új információ hiányában az ideiglenes rendelet (76)–(79) preambulumbekezdésében a közösségi fogyasztásra vonatkozó megállapításokat megerősítik.

(43)

Egyes exportáló termelők felvetették azt az érvet, amely szerint a dömpinggyakorlatot nem folytató exportáló termelőknek tulajdonított importot ki kellene zárni a károkozás elemzéséből. Azonban még ha az ilyen importot ki is vennénk az elemzésből, a dömpingelt import által okozott súlyos kár tényére vonatkozó megállapítások változatlanul fennállnának. Az ár-aláígérés továbbra is számottevő lenne, éppen úgy, mint a mennyiség és a piaci részesedés növekedése, és a fennmaradó dömpingelt import a Közösség piacának még mindig több mint 13 %-át tenné ki. Az eladási árak megfigyelt csökkenése szintén jelentős maradna.

(44)

Egyes indiai exportáló termelők azzal érveltek, hogy az Indiából származó PET-fólia importját a versenyfeltételek különbségei miatt nem szabad összesíteni a Koreából származóval. A követelés alapja az volt, hogy a behozott mennyiség, a piaci részesedés és az árak különbözőképpen alakultak az 1997-től a VI-ig tartó időszakban.

(45)

A koreai és indiai import közötti verseny feltételeinek tekintetében, ha a mérlegelt időszak egészét vesszük figyelembe, tehát az 1996 és a VI közötti periódust, és nem pedig a javaslat szerinti, 1997 és a VI közöttit, a behozatal volumene, a piaci részesedések és az importárak valójában hasonlóan alakultak. Megerősíthető továbbá, hogy a vizsgált időszakban mindkét országból jelentős mennyiségű import érkezett. Ezenkívül jelentős ár-aláígérést tapasztaltak mind az Indiából, mind a Koreából származó import esetében, amelyeket ugyanazokon az értékesítési csatornákon keresztül, hasonló kereskedelmi feltételekkel adtak el. Az érvelést ezért el kell utasítani. A fentiek figyelembevételével az ideiglenes rendelet (85) preambulumbekezdésének megállapításait az érintett országokból származó import összesített értékeléséről megerősítik.

(46)

Az érintett országokból származó import mennyiségére és áraira vonatkozó új információ hiányában az ideiglenes megállapításokat megerősítik.

(47)

Az ár-alákínálás mértékének tekintetében egyes indiai exportáló termelők megkérdőjelezték azt a tényt, hogy a Bizottság a súlyozott átlagos exportárak kiszámításakor nem vették figyelembe az Indiából származó PET-fólia importjára 1999-ben kivetett kiegyenlítő vámot. Megismételték a kereskedelmi szintek kiigazítására irányuló kérésüket is, mivel az indiai exportőrök többnyire nagykereskedőknek értékesítenek, míg a közösségi iparág majdnem mindig közvetlenül a PET-fólia felhasználóinak ad el.

(48)

Az ár-alákínálás mértékének számítását indokolt esetben a kiegyenlítő vámnak az exportárhoz való hozzáadásával módosították. A kereskedelmi szintek kiigazítása tekintetében a további elemzés először is megerősítette, hogy az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a nagykereskedőknek vagy felhasználóknak ajánlott eladási ár nem a vásárló típusától, hanem a vásárolt mennyiségtől függ, másodszor, hogy a két kereskedelmi szint nem válik el egyértelműen, és nincs közöttük határozott árkülönbség. Megerősítést nyert továbbá, hogy néhány érdekelt fél állításával ellentétben a közösségi iparág sem csak felhasználóknak értékesíti az érintett terméket, hanem elosztóknak és nagykereskedőknek is. Számos vállalat esetében megállapították, hogy mind az érintett országok exportáló termelői, mind a közösségi iparág szállít részükre.

(49)

A fentieket megelőzően az ár-alákínálás százalékokat az érintett felek által benyújtott bizonyítékok alapján felülvizsgálták, és indokolt esetben módosították. A közösségi iparág árainak százalékában kifejezett, országonkénti súlyozott átlagos ár-aláígérések a következők:

(50)

Több érdekelt fél megkérdőjelezte az ideiglenes rendelet megállapítását, miszerint a közösségi iparág súlyos kárt szenvedett, arra hivatkozva, hogy 1996 és a VI között néhány tényező kedvezően alakult (azaz a gyártókapacitás, a termelés, az értékesítés mennyisége, a termelékenység, a készletek és a bérek).

(51)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nem szükséges az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésében felsorolt valamennyi tényezőnek negatívan alakulnia ahhoz, hogy megállapítható legyen a közösségi iparágat érő jelentős kár. A jelenlegi esetben a közösségi iparág vesztett piaci részesedéséből, és az érintett országokból származó import árleszorító hatása következtében jelentősen csökkentenie kellett eladási árait, ami pénzügyi helyzetének súlyos romlásához vezetett.

(52)

Egy koreai exportáló termelő megkérdőjelezte a közösségi iparágat ért jelentős kárt arra hivatkozva, hogy az ideiglenes rendelet (159) preambulumbekezdése szerint az iparág életképes és versenyképes, és a VI során még mindig fontos szerepet töltött be a Közösség piacán.

(53)

Az a tény, hogy a közösségi iparág életképes és versenyképes, nem zárja ki a jelentős kár megállapítását. Valójában az a megállapítás, hogy a közösségi iparág életképes és versenyképes, a közösségi érdek elemzése során született, amely elemzés, többek között, a dömpingellenes intézkedések meghozatalának vagy meg nem hozatalának a Közösség egyes piaci szereplőire gyakorolt hatását vizsgálta. Mindez nem érvényteleníti azt a megállapítást, hogy a közösségi iparág súlyos kárt szenvedett, amit több tényező is bizonyít, ideértve a mérlegelt időszak alatti jelentős piaci részesedésvesztést. Az érvelést ezért el kell utasítani.

(54)

Egy koreai exportáló termelő azt állítja, hogy a közösségi iparág 1998–1999 közötti gyártókapacitás-növelése ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy ugyanebben az időszakban a beruházásai korlátozottak maradtak. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a gyártókapacitás-növeléssel összefüggő beruházásokra az ideiglenes rendelet (108) preambulumbekezdésében foglaltak szerint 1997-ben és 1998-ban került sor. Mivel azonban a beállított új kapacitás csak 1998–1999-ben vált működőképessé, a gyártókapacitás-növekedés és a beruházás nem ugyanabban az időszakban történt.

(55)

Egyes indiai exportőrök azt állítják, hogy a közösségi iparág értékesítésének olyan elemzése, amely a mennyiség és árak tekintetében csak a hazai értékesítésre korlátozódik, nem felel meg a Kereskedelmi Világszervezet Dömpingellenes Megállapodása 3. cikke (4) bekezdése rendelkezéseinek, ugyanis a megállapodás az összértékesítésre vonatkozik, vagyis az exportot is magában foglalja.

(56)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a károkozás értékelése az alaprendelet vonatkozó rendelkezéseivel és a Közösség intézményeinek következetes gyakorlatával összhangban történt. Továbbá meg kell jegyezni, hogy a Kereskedelmi Világszervezet Dömpingellenes Megállapodása 3. cikke (4) bekezdése, összhangban a 3. cikk (1) és (2) bekezdésével, egyértelműen utal a dömpingelt importnak a hazai piaci árakra és a hazai iparág helyzetére gyakorolt hatásának értékelésére. Az ilyen jellegű vizsgálat céljából az is következik, hogy amikor, többek között, egy vagy több országból származó, a Közösségbe irányuló dömpingelt import hatásairól van szó (és nem harmadik országok piacaira irányuló dömpingelt import hatásáról), akkor a közösségi iparágat érő kár tényét kizárólag a hazai piacon kell megállapítani, és az export vagy exportpiacok helyzete a kár értékelésével nem hozható összefüggésbe. Az érvelést ezért el kell vetni. A következetes gyakorlatnak megfelelően azonban megvizsgálták a közösségi iparág exportteljesítményét az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdése szerint a dömpingelt import és a kárhelyzet közötti oksági viszony szempontjából.

(57)

A fentiek alapján a közösségi iparág által a vizsgált időszakban elszenvedett jelentős kár tekintetében az ideiglenes eredmények megerősítést nyertek.

(58)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy az oksági viszony értékelése hibás, mivel egyes kártényezők romlását, pl. a nyereségességet, a készpénzáramlást, a beruházások megtérülését és a tőkebevonási képességet az önálló, ciklikus fejlődéshez és a közösségi iparág által a mérlegelt időszakban végrehajtott nagyarányú beruházásokhoz kellene kapcsolni, és nem az érintett termék importjának hatásaihoz.

(59)

Először is, semmi sem utal arra, hogy a közösségi iparág konjunkturális hullámvölgyben lenne. Másodszor, a közösségi iparág pénzügyi helyzetének további elemzése megerősítette, hogy a romlás oka elsősorban az értékesítési egységárak csökkenése volt. Mivel továbbá a gyártási egységköltségek a teljes mérlegelt időszakban csökkentek, a romlás nem tulajdonítható az új beruházásokkal összefüggő magasabb termelési költségeknek.

(60)

A fentiek alapján és új információ hiányában az ideiglenes rendelet (119)–(123) preambulumbekezdésében leírt megállapításokat megerősítik.

(61)

Egy kapcsolatban nem álló importőr azzal érvelt, hogy az ideiglenes rendelet (188) preambulumbekezdésében foglaltakkal ellentétben, a kiegyenlítő vámok kivetése csökkentette az indiai PET-fólia beszerezhetőségét a Közösség piacán, és az e rendeletben megállapított mértékű dömpingellenes vámokkal lehetetlenné teszik számára a PET-fólia beszerzését a hagyományos indiai szállítóitól. Azzal érvelt továbbá, hogy a közösségi iparág által a Közösségen kívül előállított PET-fóliát maga a közösségi iparág importálja, és e kapcsolat következtében minden más, valódi alternatívát jelentő forrás kizárható.

(62)

E tekintetben az Eurostat adatai kimutatták, hogy 1999 (az ideiglenes kiegyenlítő vámokat 1999 augusztusában vezették be) és 2000 között az indiai import 11 %-kal nőtt. A javasolt dömpingellenes vámok szintjével kapcsolatban nem zárható ki, hogy azok az importárak növekedését fogják eredményezni. Figyelembe véve azonban a javasolt intézkedések eltérő szintjeit, egyidejűleg várható, hogy néhány érintett exportáló termelő – jóllehet nem dömpingárakon – továbbra is értékesíteni fog a Közösség piacán. Az alternatív források megléte tekintetében elmondható, hogy 1999-ben az USA-ból és Japánból, tehát az ebben az eljárásban nem érintett két fő exportőr országból a közösségi iparág által vásárolt PET-fólia az ezen országokból származó teljes import 35 %-át tette ki. Megerősíthető tehát, hogy más alternatív források is rendelkezésre állnak.

(63)

Meg kell jegyezni, hogy az eljárás ideiglenes szakaszában együttműködő, és az érintett országokból származó teljes import valamivel több, mint 40 %-át megvásároló felhasználók közül mindössze egy fejezte ki aggályait az ideiglenes vámok bevezetése miatt. A visszajelzés ilyen alacsony szintje arra utalhat, hogy az intézkedéseknek valószínűleg nem lesz jelentős hatása az érintett felhasználókra.

(64)

Négy másik felhasználó, akik az ideiglenes intézkedések bevezetését követően váltak ismerték, azzal érvelt, hogy a vámok bevezetése korlátozhatja a szállítók közötti választási lehetőségeiket, és esetlegesen PET-fólia hiányt idézhet elő a Közösség piacán. Ezek a felhasználók azt is állították, hogy az ideiglenes vámok bevezetése óta a PET-fólia ára emelkedett a közösségi piacon, és ez negatív hatással volt világpiaci versenyképességükre.

(65)

E tekintetben szükséges emlékeztetni arra, hogy az ideiglenes időszak tapasztalatai alapján a megvizsgált felhasználók PET-fólia igényüknek átlagosan mintegy 58 %-át szerezték be a közösségi iparágtól, körülbelül 28 %-át az érintett országokból és körülbelül 14 %-át más harmadik országokból. Továbbá jelentős számú szereplő folytatja tovább tevékenységét a Közösség piacán, azaz a közösségi iparág és egyéb közösségi termelők, egy közösségi gazdasági szereplő és legalább néhány exportáló termelő az érintett országokból és más harmadik országokból. Ezért – még ha nem is zárható ki, hogy az érintett országokból néhány exportáló termelő a bevezetett dömpingellenes intézkedéseket követően tovább fogja csökkenteni a Közösségbe irányuló exportját – nem valószínű, hogy a Közösség piacán hiány fog fellépni. Másrészt viszont, ha az intézkedéseket nem vezetik be, a közösségi iparág PET-fóliagyártásának esetleges megszűnése súlyos ellátási nehézségeket okozhatna az ideiglenes rendelet (185) preambulumbekezdése szerint.

(66)

Az árszinttel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a felhasználók a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat következtében egészen a közelmúltig mesterségesen alacsony árakat élveztek. 1996 és a VI között a közösségi piaci értékesítési árak átlagosan 40 %-kal csökkentek. Még ha a PET-fólia árának emelkedése a Közösségben nem is zárható ki, az emelkedés várhatóan mérsékelt lesz. Ezt az állítást különösen az egyes érintett exportáló termelőkre kivetett vámok szintje és az adott számú, a Közösség piacán egymással versenyző szereplő jelenléte erősíti meg.

(67)

Továbbá a felhasználóknál tett ellenőrző látogatások és további elemzések megerősítették, hogy a különböző késztermékek nyersanyagául szolgáló PET-fólia gyakran nem jelentős költségtétel, a PET-fóliát tartalmazó termékek az össztermelésnek csak kis hányadát teszik ki, és végül a felhasználók az ezen eljárásban nem érintett közösségi és egyéb harmadik országbeli forrásokból is vásárolnak terméket. Nem zárható ki azonban, hogy egyes olyan felhasználók számára, akiknek a PET-fólia alapvető nyersanyaguk, a dömpingellenes vámok jelentős hatást gyakorolnak a teljes gyártási költségre. Mindazonáltal ez nem változtatja meg a vizsgálat átlagos, átfogó eredményeit. Ezért az ideiglenes rendelet (183) preambulumbekezdésének megállapításai, amelyek szerint a vámok bevezetése valószínűleg – az átlagot tekintve – nem fog jelentős hatást gyakorolni a PET-fólia felhasználóira, megerősítést nyertek.

(68)

A közösségi érdekre vonatkozó új információ hiányában az ideiglenes rendelet (156)–(191) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat megerősítik.

(69)

Az ideiglenes rendelet (193)–(195) preambulumbekezdésében ismertetett módszer alapján és az ár-aláígérés számításával kapcsolatos fent említett érvek és módosítások figyelembevételével megállapították a kár megszüntetésének szintjét a véglegesen bevezetendő intézkedések szintjének megállapításához. A kiegyenlítő vámok figyelembe nem vétele tekintetében meg kell jegyezni azonban, hogy az ideiglenes rendelet (198) preambulumbekezdésében ismertetett módon, az exporttámogatást az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése szerint az alacsonyabb vám szabályának alkalmazásával levonják a javasolt dömpingellenes vámokból, ennek megfelelően a károkozás mértékének számításakor nincs szükség figyelembevételükre.

(70)

Egyes indiai exportáló termelők azzal érveltek, hogy a károkozás mértékét helytelenül számították ki. Azt állítják, hogy a károkozás mértékét a teljes CIF forgalom százalékában kellene kifejezni, és nem az összehasonlítható minták CIF forgalmára korlátozni. Érveiket a Kereskedelmi Világszervezet fellebbviteli testületének az ágynemű ügyben ( 3 ) hozott határozataira alapozták.

(71)

Először is meg kell jegyezni, hogy a következtetéseket a dömping számításával összefüggésben hozták, és a károkozás kiszámítása szempontjából nem döntőek. Másodszor, következetes gyakorlat a kár összegét az összeg megállapítására használt minták CIF forgalmának százalékában kifejezni. A szóban forgó indiai exportáló termelők által javasolt megközelítés valójában nem összehasonlítható adatok használatát eredményezné. Mindezen okokból a követelést el kellett utasítani.

(72)

A közösségi iparág bejelentette, hogy a forgalom utáni 13 %-os haszonkulcs indokoltabb lenne, mint a kár mértékének ideiglenes számításához használt 6 %-os haszonkulcs. Azzal érveltek, hogy a vállalat saját tőkeforrásainak a nettó eszközök utáni hozamának legalább a bankhitelek kamatával megegyező mértékűnek kell lennie. Azt állították továbbá, hogy 1996-ban, amikor tisztességes versenyfeltételek uralkodtak, elérték ezt a profitszintet.

(73)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a nem károkozó ár megállapításához alkalmazandó haszonkulcson a károkozó dömping hiányában ésszerűen elérhető nyereségességi szint értendő. Ebben az esetben azonban lényegtelen a döntő százalék meghatározása, ugyanis a károkozás mértéke már 6 %-os haszonkulcs figyelembevételével is magasabb a dömpingkülönbözetnél. Az érvnek ezért gyakorlati következménye nincs.

(74)

A fentiek alapján és új bizonyítékok hiányában az ideiglenes rendelet (193)–(195) preambulumbekezdésében ismertetett, a károkozás megszüntetési szintjének meghatározására alkalmazott módszert megerősítik.

(75)

A vizsgálat kimutatta, hogy a termék behozatalára az ezen eljárásban alkalmazott ex392062 19 és ex392062 90 KN kódoktól eltérő más KN kódok alatt is sor került. Ennek megfelelően a vámhatóságok figyelmét felhívják a helytelen osztályozásra.

(76)

A fentiek alapján és az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően a végleges dömpingellenes vámokat a tapasztalt dömpingkülönbözetek mértékében indokolt kivetni, mivel ezek minden esetben alacsonyabbak voltak a károkozás mértékénél.

(77)

Az érintett országok nem együttműködő exportáló termelőire kivetendő maradványvámok tekintetében, mivel az együttműködés szintje mindkét országban jelentősnek tekinthető, India esetében a maradványvámot a mintában szereplő együttműködő termelők számára megállapított legmagasabb vám alapján indokolt meghatározni. Korea esetében, mivel a mintában szereplő három exportáló termelőből csak egynél tapasztaltak dömpinggyakorlatot, a maradványvámot – az alacsonyabb vám szabályának alkalmazásával – az adott exportáló termelő által alkalmazott legmagasabb dömpingkülönbözetekkel készült reprezentatív számú minta súlyozott, átlagos dömpingkülönbözetének mértékében indokolt meghatározni.

(78)

Amint az ideiglenes rendelet (50) és (198) preambulumbekezdése is említi, az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése kötelezően előírja, hogy egyetlen termékre sem alkalmazható a dömpingellenes és kiegyenlítő vám egyidejűleg, a dömpingből vagy az exporttámogatásból eredő ugyanazon helyzet kezelésére. Ebben az összefüggésben annak a ténynek, hogy a kiegyenlítő vámokat eltérő VI alapján állapították meg, és hogy az exporttámogatások összege a szubvencióellenes VI-ban és a dömpingellenes VI-ban eltérő, nincs jelentősége. Az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése mögött valójában az a magyarázat húzódik, hogy el kell kerülni a dömpingből vagy exporttámogatásból eredő azonos helyzettel szembeni fellépést célzó vámok kétszeres kivetését, tehát az exporttámogatáshoz kapcsolódó kiegyenlítő vámokat a megállapításuk alapjául szolgáló vizsgálati időszaktól függetlenül le kell vonni. Meg kell jegyezni, hogy a kiegyenlítő intézkedések felülvizsgálatára irányuló kérelem nem érkezett. Ezért az ideiglenes rendelet (50) és (198) preambulumbekezdésében leírt ideiglenes megállapításokat megerősítik

(79)

Következésképpen az Indiára érvényes dömpingellenes vámok tekintetében, az exporttámogatásnak megfelelő, hatályban levő kiegyenlítő vámokat levonták az alkalmazandó dömpingellenes vámokból. A nem együttműködő vállalatok esetében a levonás annak az együttműködő vállalatnak az exporttámogatásával egyezik meg, amelynek alapján a maradvány dömpingkülönbözetet (és a maradvány vámot) megállapították.

(80)

A fentiek alapján és figyelembe véve a korábbi szubvencióellenes vizsgálat eredményeit, a javasolt végleges vámok, a Közösség határára szállított áru vámfizetés nélküli CIF árában kifejezve az alábbiak:

(81)

Az egyes vállalatok e rendeletben meghatározott dömpingellenes vámtételeit a mostani vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ennek megfelelően a vámok a vizsgálat alatt e vállalatok tekintetében tapasztalt helyzetet tükrözik. Ezek a vámok (a „minden egyéb vállalatra” országosan alkalmazandó vámokkal szemben) kizárólag az érintett országból származó és az említett vállalatok, azaz jogi személyek által gyártott termékek behozatalára alkalmazhatók. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében név és cím szerint kifejezetten meg nem nevezett vállalat, ideértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogi személyeket is, nem részesülhet e vámtételek előnyeiből; azokra a „minden más vállalatra” érvényes vámot kell kivetni.

(82)

A fenti egyedi vállalati dömpingellenes vámok alkalmazására irányuló kéréseket (pl. a jogi személy névváltozását, vagy új termelési, vagy értékesítési jogi személyek létrehozását követően) haladéktalanul meg kell küldeni a Bizottságnak ( 4 ), mellékelve minden vonatkozó információt, különösen a pl. névváltozással vagy termelési és értékesítési jogi személyek változásával összefüggő, a vállalat termeléséhez, belföldi, illetve exportértékesítéséhez kapcsolódó változásokra vonatkozó információt. A Bizottság – indokolt esetben – a Tanácsadó Bizottsággal folytatott konzultációt követően megfelelően módosítja a rendeletet az egyedi vámok alkalmazásában részesülő vállalatok listájának frissítésével.

(83)

A tapasztalt dömpingkülönbözet és a közösségi iparágnak okozott kár nagysága alapján szükségesnek ítélték, hogy az ideiglenes rendelet által kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok megfizetéséhez biztosított letéti összegeket a véglegesen kiszabott vám mértékének megfelelően véglegesen beszedjék. Ha a véglegesen megállapított vám meghaladja az ideiglenesen megállapítottat, amelyet megfizettek, vagy amelynek fedezetére biztosítékot nyújtottak, a többlet összege visszamenőleg nem kerül beszedésre.

(84)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetését követően több indiai exporttermelő felajánlotta az árra vonatkozó kötelezettségvállalását az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően. Ezzel azt vállalták, hogy az érintett terméket olyan vagy annál magasabb árszinten értékesítik, amely kiküszöböli a dömping káros hatásait. A vállalatok a Közösségbe irányuló exportjukról rendszeresen és részletesen tájékoztatják a Bizottságot annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan figyelemmel kísérhesse a kötelezettségvállalások teljesítését. Ezeknek az exportáló termelőknek olyan az értékesítési szervezetük, hogy a Bizottság véleménye szerint a kötelezettségvállalások megkerülésének veszélye minimális.

(85)

Ennek alapján a felajánlott kötelezettségvállalásokat elfogadhatónak tekintik, és az érintett vállalatok tájékoztatást kaptak az elfogadás alapjául szolgáló alapvető tényekről, szempontokról és kötelezettségekről.

(86)

Annak érdekében, hogy a Bizottság még hatékonyabban figyelemmel kísérhesse a vállalatok kötelezettségvállalásainak betartását, amikor a szabad forgalomba hozatali kérelmet bemutatják az illetékes vámhatóságnak, a dömpingellenes vám alóli mentesség feltétele a legalább a mellékletben felsorolt adatokat tartalmazó kereskedelmi számla bemutatása. Ezek az információk azt is lehetővé teszik a vámhatóságok részére, hogy kellő pontossággal meggyőződjenek arról, hogy a szállítmányok megfelelnek a kereskedelmi okmányoknak. Ha ilyen számlát nem nyújtanak be, vagy az nem felel meg a vámkezelésre bemutatott terméknek, a megfelelő mértékű dömpingellenes vámot meg kell fizetni.

(87)

Meg kell jegyezni, hogy a kötelezettségvállalás megszegése, visszavonása vagy valószínűsíthető megszegése esetén dömpingellenes vám vethető ki, az alaprendelet 8. cikke (9) és (10) bekezdése szerint.

(88)

A dömpingellenes intézkedések 2006-ig maradnak hatályban, az Indiára érvényes meglévő kiegyenlítő vámok pedig 2004-ben járnak le. A kiegyenlítő intézkedések lejárta (vagy változása) esetén a dömpingellenes vámok szintjét felül kell vizsgálni, mivel azok jelenleg figyelembe veszik a már meglévő kiegyenlítő vámokat,