(1)

Mivel az Európai Tanács 1995. december 15-én és 16-án megtartott madridi ülésén megerősítette, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakasza 1999. január 1-jén, az Egyezmény 109j. cikkének (4) bekezdésében megállapítottaknak megfelelően elkezdődik; mivel a Szerződésnek megfelelően az eurót egységes valutaként elfogadó tagállamok meghatározása e rendelet alkalmazásában „részt vevő tagállam”;

(2)

Mivel az Európai Tanács madridi ülésén olyan határozat született, hogy a Szerződés által az európai valutaegységre alkalmazott „ECU” kifejezés általános kifejezés; mivel a tizenöt tagállam kormánya arra a közös megállapodásra jutott, hogy ez a határozat a Szerződés rendelkezéseinek elfogadott és végleges értelmezése; mivel az európai valutának adott név az „euro” lesz; mivel az eurót mint a részt vevő tagállamok valutáját „cent” néven száz váltóegységre fogják felosztani; mivel az Európai Tanács továbbá úgy ítélte meg, hogy az egységes valuta nevének az Európai Unió minden hivatalos nyelvén azonosnak kell lennie, figyelembe véve a különböző ábécéket;

(3)

Mivel a Tanács a Szerződés 109l. cikke (4) bekezdésének harmadik mondata alapján az euro jogi kereteinek meghatározása érdekében az euro bevezetéséről szóló rendeletet fog elfogadni, amint a részt vevő tagállamok ismertté válnak; mivel amikor a harmadik szakasz kezdőnapján a 109l. cikk (4) bekezdés első mondatának megfelelően a Tanács elfogadja a visszavonhatatlanul rögzített átváltási arányokat;

(4)

Mivel a közös piac működése során és az egységes valutára történő átállás miatt minden tagállamnak gondoskodnia kell állampolgárainak és vállalkozásainak jogbiztonságáról a harmadik szakaszba lépést jóval megelőzően az euro bevezetésére vonatkozó bizonyos rendelkezésekkel; mivel a korai szakaszban e jogbiztonság teszi lehetővé az állampolgárok és a vállalkozások jó körülmények között történő felkészülését;

(5)

Mivel a Szerződés 109l. cikke (4) bekezdésének harmadik mondata, amely a részt vevő tagállamok egyhangú szavazatával eljáró Tanács számára lehetővé teszi, hogy az egységes valuta gyors bevezetéséhez szükséges egyéb intézkedéseket hozzon, csak akkor szolgál jogalapul, ha a Szerződés 109j. cikk (4) bekezdésének megfelelően már megerősítést nyert, hogy az egységes valuta elfogadására vonatkozóan szükséges feltételeket mely tagállamok teljesítik; mivel ezért jogalapként a Szerződés 235. cikkére kell hivatkozni azoknál a rendelkezéseknél, ahol a jogbiztonságra sürgető igény mutatkozik; mivel ezért e rendelet és az euro bevezetéséről szóló fent említett rendelet együtt fogja biztosítani az euro jogszabályi kereteit, amely keretek elveit az Európai Tanács Madridban elfogadta; mivel az euro bevezetése a részt vevő tagállamok lakossága egészének napi tevékenységét érinti; mivel az ebben a rendelkezésben és a Szerződés 109l. cikke (4) bekezdése harmadik mondatának értelmében később elfogadott rendeletben nem szereplő intézkedéseket - különösen a fogyasztók tekintetében - a kiegyensúlyozott átállás érdekében meg kell vizsgálni;

(6)

Mivel a Szerződés 109g. cikkében hivatkozott, és a Tanács Európai Unióról szóló Szerződés hatálybalépése után az ECU meghatározásáról szóló fennálló közösségi jogszabályok összevonásáról szóló 1994. december 22-i 3320/94/EK ( 4 ) rendeletében meghatározott ECU-nek az alkotó valuták kosaraként történő meghatározása 1999. január 1-jén megszűnik, és az euro saját jogú valutává válik; mivel a Tanács átváltási arányok elfogadása tekintetében hozott határozata az ECU külső értékét önmagában nem módosítja; mivel ez azt jelenti, hogy egy ECU összetételében, az azt alkotó valuták kosaraként egy euro lesz; mivel a 3320/94/EK rendelet ezért idejét múlta, és hatályon kívül kell helyezni; mivel a jogi eszközökben az ECU-re való hivatkozás tekintetében a felekről azt kell vélelmezni, hogy a Szerződés 109g. cikkében hivatkozott, és a fent említett rendeletben meghatározott ECU-re hivatkoznak; mivel ennek a vélelemnek a felek szándékait figyelembe véve megdönthetőnek kell lennie;

(7)

Mivel általánosan elfogadott jogelv, hogy a szerződések, és más jogi eszközök folytonosságát egy új valuta bevezetése nem befolyásolja; mivel a szerződés szabadságának elvét tiszteletben kell tartani; mivel a folytonosság elvének összeegyeztethetőnek kell lennie mindazzal, amiben a felek az euro bevezetésére hivatkozva megállapodtak; mivel a jogbiztonság és egyértelműség megszilárdítása érdekében célszerű egyértelműen megerősíteni, hogy a szerződések és más jogi eszközök folytonosságának elve a korábbi nemzeti valuták és az euro között, és a Szerződés 109g. cikkében hivatkozott és a 3320/94/EK rendeletben meghatározott ECU és az euro között alkalmazandó; mivel ez különösen azt jelenti, hogy a fix kamatozású értékpapírok esetében az euro bevezetése nem módosít az adós által fizetendő névleges kamatlábon; mivel a folytonosságra vonatkozó rendelkezések csak akkor tudják betölteni azt a célkitűzésüket, hogy a gazdasági élet szereplőinek - különösen a fogyasztóknak - jogbiztonságot és áttekinthetőséget biztosítsanak, ha mielőbb hatályba lépnek;

(8)

Mivel az euro bevezetése minden részt vevő tagállam monetáris jogában változást jelent; mivel a tagállamok monetáris jogának elismerése egyetemlegesen elfogadott elv; mivel a folytonosság elve kifejezett megerősítésének a szerződések és más jogi eszközök folytonosságának harmadik országok joghatóságaiban történő elismeréséhez kell vezetnie;

(9)

Mivel a jogi eszközök meghatározására alkalmazott „szerződés” kifejezés szándék szerint minden fajta szerződést tartalmaz függetlenül attól, hogy azokat milyen módon kötötték;

(10)

Mivel a Tanács, amikor a Szerződés 109l. cikk (4) bekezdés első mondatának megfelelően eljárva az euro átváltási arányait minden részt vevő tagállam nemzeti valutájában kifejezve meghatározza; mivel az euro és a nemzeti valutaegységek között, vagy a nemzeti valutaegységek között minden átváltásnál ezeket az átváltási arányokat kell alkalmazni; mivel a nemzeti valutaegységek között minden átváltásnál az eredményt rögzített algoritmusnak kell meghatároznia; mivel az átváltási arány alkalmazása az átváltásnál az arányok kerekítését jelentené, és jelentős pontatlanságokat eredményezhetne, főleg ha nagy összegekről van szó;

(11)

Mivel az euro bevezetése a pénzösszegek kerekítését teszi szükségessé; mivel a közös piac működése során, és a Gazdasági és Monetáris Unióra időben történő felkészülés és a gördülékeny átmenet lehetővé tétele érdekében a kerekítés szabályait időben jelezni kell; mivel ezek a szabályok nem befolyásolják a közbeeső számításokra nagyobb fokú pontosságot biztosító kerekítési szokásokat, egyezményeket vagy nemzeti rendelkezéseket;

(12)

Mivel az átváltási műveletekben a nagyobb fokú pontosság elérése érdekében az átváltási arányokat hat helyi értékű számokkal kell meghatározni; mivel a hat helyi értékű szám olyan arányt jelent, ami balról számítva, és az első nem nulla számtól kezdődően hat számból áll,