Az Egyezményt érintő mentességi kérelmet a Miniszteri Konferencia elé kell terjeszteni megfontolásra a konszenzuson alapuló döntéshozatal gyakorlatának megfelelően. A kérelem tanulmányozására a Miniszteri Konferencia egy 90 napot meg nem haladó időszakot határoz meg. Amennyiben az időszak során nem sikerül konszenzust elérni, a mentesség megadásáról szóló döntés a tagok háromnegyedes többségével hozható.

Az 1.A. vagy 1.B. vagy 1.C. mellékletekben szereplő multilaterális kereskedelmi megállapodásokat és ezek mellékleteit érintő mentességi kérelmeket először az Árukereskedelmi Tanács, a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács vagy a TRIPS-Tanács elé kell vinni 90 napot meg nem haladó időszak alatti megfontolásra. Az időszak végén az érintett tanács jelentést tesz a Miniszteri Konferenciának.

Az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (1994. évi GATT) az alábbiakat tartalmazza:

Magyarázó megjegyzések:

A II. cikk (1) bekezdésének b) pontjából adódó jogok és kötelezettségek átláthatóságának biztosítása érdekében az említett rendelkezésben szereplő, a lekötött vámtételekre kivetett „egyéb vámok, vagy illetékek” jellegét és szintjét az 1994. évi GATT-hoz csatolt engedményes listákban annál a vámtételnél kell feltüntetni, amelyre alkalmazzák. A tagok egyetértenek abban, hogy ez értelemszerűen nem változtat az „egyéb vámok, vagy illetékek” jogi jellegén.

A II. cikk alkalmazásában az „egyéb vámok vagy illetékek” lekötésének napja 1994. április 15. Az egyéb vámokat vagy illetékeket ezért az ezen a napon érvényes szinten kell az engedményes listában feltüntetni. Az engedmények minden egyes későbbi újratárgyalásakor vagy új engedmények tárgyalásakor a kérdéses vámtétel alkalmazásának kezdési időpontja az új engedménynek a megfelelő engedményes listába való foglalásának napja lesz. Mindamellett annak az okmánynak a dátumát, amellyel egy adott vámtételre vonatkozó engedményt először foglaltak az 1947. évi GATT-ba vagy az 1994. évi GATT-ba, továbbra is szerepeltetni kell a Cserelapos Listák 6. oszlopában.

Az „egyéb vámokat vagy illetékeket” minden egyes vámlekötés esetében feltüntetik.

Ahol egy vámtétel már korábban is engedmény tárgya volt, ott a megfelelő engedményes listában feltüntetett „egyéb vámok vagy illetékek” szintje nem lehet magasabb, mint az a szint, amelyet az engedménynek azon engedményes listába történt első beépítésekor elértek. Minden tag számára fennáll a lehetőség, hogy kétségbe vonja valamely „egyéb vám vagy illeték” fennállását azon az alapon, hogy a kérdéses tétel eredeti lekötése idején ilyen „egyéb vám vagy illeték” nem létezett, valamint bármely feltüntetett „egyéb vám vagy illeték” szintjének összhangját a korábban lekötött szinttel, a WTO-egyezmény hatálybalépésének napjától számított három éven belül, vagy ha ez későbbi időpont, akkor a szóban forgó listának az 1994. évi GATT-ba történő foglalásáról szóló okmánynak a WTO főigazgatójánál történt letétbe helyezése napjától számított három éven belül.

Az „egyéb vámok vagy illetékek” engedményes listában való feltüntetése nem érinti azok összhangját az 1994. évi GATT szerinti jogokkal és kötelezettségekkel kivéve a 4. pont által érintetteket. Minden tag fenntartja a jogot, hogy bármikor kétségbe vonja bármely „egyéb vám vagy illeték” ezen kötelezettségekkel való összhangját.

Ezen Egyetértés alkalmazásában az 1994. évi GATT-nak a Vitarendezési Egyetértéssel kiegészített és értelmezett XXII. és XXIII. cikke rendelkezéseit kell követni.

Az engedményes listából, annak az 1994. évi GATT-ba történő foglalásáról szóló okmánynak a WTO-egyezmény hatálybalépéséig a GATT Szerződő Felek főigazgatójánál vagy azután a WTO főigazgatójánál történő letétbe helyezésének időpontjában kihagyott „egyéb vámokkal vagy illetékekkel” azt a későbbiekben kiegészíteni nem lehet és semelyik „egyéb vám vagy illeték”, amely az alkalmazás kezdési időpontjában az akkor érvényes szinthez képest alacsonyabb szinten lett megjelölve, nem állítható vissza arra a szintre, kivéve, ha az ilyen kiegészítések vagy változtatások az okmány letétbe helyezésének napjától számított hat hónapon belül történnek.

A 2. pont szerinti, az egyes engedményeknek az 1994. évi GATT II. cikke (1) bekezdése b) pontja szerinti alkalmazása kezdési időpontjára vonatkozó határozat az alkalmazás kezdési időpontjára vonatkozó, 1980. március 26-i BISD 27S/24 határozat helyébe lép.

Az állami kereskedelmi vállalkozások tevékenysége átláthatóságának biztosítása érdekében e vállalkozásokat a tagok az Árukereskedelmi Tanács részére bejelentik, hogy azokat az 5. pontnak megfelelően létrehozandó munkacsoport felülvizsgálhassa, összhangban az alábbi munkameghatározással:

„Az állami és nem állami vállalkozások, ideértve az értékesítési szervezeteket is, amelyeknek kizárólagos vagy különleges jogokat vagy előjogokat biztosítottak, ideértve a törvényi vagy alkotmányos jogköröket is, amelyek gyakorlásakor ezek vásárlásaikon vagy eladásaikon keresztül befolyásolják az import vagy export mértékét vagy irányát.”

Ez a bejelentési kötelezettség nem vonatkozik az olyan importált termékekre, amelyeket állami célra történő közvetlen vagy végső fogyasztásra, vagy a fentiekben meghatározott vállalkozásban történő felhasználásra szánnak, és sem viszonteladásra, sem egyes eladásra szánt áruk előállítására nem használják fel.

Figyelemmel ezen Egyetértés előírásaira minden egyes tag felülvizsgálja az állami kereskedelmi vállalkozásokról az Árukereskedelmi Tanács számára benyújtandó bejelentések vonatkozásában folytatott politikáját. A felülvizsgálat során minden tag figyelemmel van arra, hogy a bejelentésben szereplő vállalkozások tevékenységének, valamint tevékenységük nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásának egyértelmű megítélhetősége érdekében a bejelentések vonatkozásában a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell az átláthatóságot.

A bejelentéseket az állami kereskedelemre vonatkozó, 1960. május 24-én elfogadott kérdőívnek (BISD 9S/184-185) megfelelően készítik el, és egyetértenek abban, hogy a tagok az 1. pontban említett vállalkozásokat bejelentik függetlenül attól, hogy ténylegesen sor került-e importra vagy exportra.

Bármely tag, amelynek oka van azt feltételezni, hogy egy másik tag nem megfelelően teljesítette bejelentési kötelezettségét, az érintett taghoz fordulhat az ügyben. Ha az ügyet nem sikerült kielégítően megoldani, az érintett tag egyidejű értesítése mellett viszontbejelentést nyújthat be az Árukereskedelmi Tanácshoz, amelyet az 5. pontnak megfelelően létrehozott munkacsoport megvizsgál.

Az Árukereskedelmi Tanács munkacsoportot hoz létre a bejelentések és viszontbejelentések felülvizsgálata céljából. E felülvizsgálat alapján és a XVII. cikk (4) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül az Árukereskedelmi Tanács ajánlásokat tehet a bejelentések megfelelőségére és további információk szükségességére vonatkozóan. A munkacsoport a kapott bejelentések fényében ugyancsak megvizsgálja az állami kereskedelemre vonatkozó, fent említett kérdőív megfelelőségét és az 1. pont szerint bejelentett állami kereskedelmi vállalkozások körét. Ugyancsak kidolgoz egy, az államok és vállalkozások közötti kapcsolatok fajtáit és az ezen vállalkozások által folytatott tevékenységek típusait bemutató szemléltető listát, amely a XVII. cikk céljai szempontjából célszerű lehet. Egyetértés van arról, hogy a Titkárság a munkacsoport számára általános háttérdokumentumot készít az állami kereskedelmi vállalkozások nemzetközi kereskedelmet érintő tevékenységéről. A munkacsoportban való tagság nyitva áll minden olyan tag előtt, amely részvételi szándékát jelzi. A munkacsoport a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított egy éven belül, ezután legalább évente egyszer ülésezik. Évenként jelentést készít az Árukereskedelmi Tanácsnak ( 6 ).

A tagok megerősítik kötelezettségüket, hogy a lehető leghamarabb nyilvánosan közzéteszik a fizetésimérleg-okokból megtett importkorlátozó intézkedések megszüntetésének ütemtervét. Egyetértenek abban, hogy ezek az ütemtervek szükség esetén a fizetésimérleg-helyzet változásainak figyelembevételével módosíthatók. Az ütemterv nyilvános közzétételét elmulasztó tag igazolja a mulasztás okait.

A tagok megerősítik kötelezettségüket, hogy előnyben részesítik azokat az intézkedéseket, amelyek a legkisebb mértékben zavarják a kereskedelmet. Az ilyen intézkedések (ezen Egyetértésben a továbbiakban: áralapú intézkedések) úgy értendők, hogy magukban foglalják az import vámpótlékot, az importtal kapcsolatos biztosítékadási követelményeket vagy más, azzal egyenértékű kereskedelmi intézkedéseket, amelyek az importált áruk árát befolyásolják. Egyetértés van arról, hogy a II. cikk rendelkezései ellenére fizetésimérleg-okokból megtett áralapú intézkedések az adott tag engedményes listájában szereplő vámokon túlmenően alkalmazhatók. A tag továbbá ezen Egyetértés bejelentési eljárásának megfelelően, egyértelműen és elkülönítve közli azt az összeget, amellyel az áralapú intézkedés túllépi a lekötött vámot.

A tagok törekszenek arra, hogy elkerüljék új mennyiségi korlátozások bevezetését fizetésimérleg-okokból, kivéve, ha kritikus fizetésimérleg-helyzetben az áralapú intézkedések nem képesek megállítani a külső fizetési pozíció súlyos romlását. Azokban az esetekben, amelyekben egy tag mennyiségi korlátozásokat alkalmaz, igazolnia kell annak okait, hogy az áralapú intézkedés miért nem megfelelő eszköz a fizetésimérleg-helyzet kezelésére. A mennyiségi korlátozást fenntartó tag az egymást követő konzultációkon tájékoztatást nyújt az ilyen intézkedések kiterjedésének és korlátozó hatásának jelentős csökkentése terén elért előrehaladást. Egyetértés van arról, hogy fizetésimérleg-okokból egynél több fajtájú korlátozó importintézkedés nem alkalmazható egy termékre.

A tagok megerősítik, hogy fizetésimérleg-okokból bevezetett importkorlátozó intézkedések csak abból a célból alkalmazhatók, hogy az import általános szintjét ellenőrzés alatt tartsák, és nem haladhatják meg a fizetésimérleg-helyzet kezeléséhez szükséges mértéket. Azért, hogy minimálisra csökkenjen bármely járulékos védőhatás, a tagnak a korlátozásokat átlátható módon kell igazgatnia. Az importőr tag hatóságainak megfelelően indokolniuk kell azokat az ismérveket, amelyek alapján a korlátozás alá vont termékeket meghatározták. A XII. cikk (3) és XVIII. cikk (10) bekezdése szerint a tagok bizonyos alapvető termékek esetében kizárhatják vagy korlátozhatják az általánosan alkalmazott vámpótlékok vagy egyéb, fizetésimérleg-okokból megtett intézkedések alkalmazását. Alapvető termékek az olyan termékek, amelyek alapvető fogyasztási szükségletet elégítenek ki vagy amelyek hozzájárulnak a tagnak a fizetésimérleg-helyzet javítására tett erőfeszítéseihez, mint például tőkejavak vagy termeléshez szükséges inputok. A mennyiségi korlátozások igazgatásakor az egyedi engedélyezést a tag csak akkor alkalmazhatja, ha az elkerülhetetlen, és azt fokozatosan meg kell szüntetnie. Megfelelően indokolni kell, hogy milyen ismérvek alapján történik a megengedett import mennyiségének és értékének meghatározása.

A Fizetésimérleg-korlátozásokkal Foglalkozó Bizottság (ezen Egyetértésben a továbbiakban: bizottság) konzultációkat tart az összes, fizetésimérleg-okokból alkalmazott importkorlátozó intézkedés felülvizsgálatára. A bizottsági tagság nyitva áll minden olyan tag előtt, amely részvételi szándékát kinyilvánítja. Az alábbi rendelkezésekre is figyelemmel a bizottság az 1970. április 28-án elfogadott, a fizetésimérleg-korlátozásokra vonatkozó konzultációs eljárásokat (BISD 18S/48-53, ezen Egyetértésben a továbbiakban: teljes körű konzultációs eljárás) követi.

Az új korlátozásokat bevezető vagy a meglévő korlátozások általános szintjét az intézkedések lényeges szigorításával emelő tag az ilyen intézkedés elfogadásától számított négy hónapon belül konzultál a bizottsággal. Az ilyen intézkedést bevezető tag kérheti, hogy a konzultáció a XII. cikk (4) bekezdésének a) pontja vagy a XVIII. cikk (12) bekezdésének a) pontja alapján történjen. Ha ilyen kérelem nem érkezik, a bizottság elnöke felkéri a tagot a konzultációra. A konzultáción megvizsgálható tényezők magukban foglalják többek között a fizetésimérleg-okokból megtett új fajtájú importkorlátozó intézkedések bevezetését vagy a korlátozás szintjének, illetve termékkörének növelését.

A bizottság minden fizetésimérleg-okokból bevezetett korlátozást rendszeresen felülvizsgál a XII. cikk (4) bekezdésének b) pontja vagy a XVIII. cikk (12) bekezdésének b) pontja alapján, annak lehetőségével, hogy a konzultációk időközeit módosítsa a konzultáló taggal egyetértésben vagy valamilyen, az Általános Tanács által szükség esetén meghatározott külön felülvizsgálati eljárás alapján.

A bizottságnak korábbi konzultációk alkalmával bemutatott ütemtervvel összhangban liberalizációs erőfeszítéseket folytató legkevésbé fejlett ország tagok vagy fejlődő ország tagok esetében konzultáció tartható az 1972. december 19-én jóváhagyott egyszerűsített eljárás (BISD 20S/47-49, ezen Egyetértésben a továbbiakban: egyszerűsített konzultációs eljárás) szerint. Egyszerűsített konzultációs eljárást akkor is lehet folytatni, amikor a fejlődő ország tag kereskedelempolitikai felülvizsgálata ugyanabban a naptári évben szerepel napirenden, mint a konzultációkra kijelölt időpont. Ilyen esetben a döntést, hogy teljes körű konzultációt tartsanak-e, az 1979. évi nyilatkozat 8. pontjában felsorolt tényezők alapján kell meghozni. A legkevésbé fejlett ország tagok esetét kivéve egyszerűsített konzultációs eljárás keretében legfeljebb két egymást követő konzultáció tartható.

A tag bejelenti az Általános Tanács részére a fizetésimérleg-okokból alkalmazott importkorlátozó intézkedések bevezetését vagy az azok alkalmazásában bekövetkezett bármilyen módosítást, valamint az ilyen intézkedések visszavonására vonatkozó, az 1. pontban foglaltak szerint bejelentett ütemterv bármilyen módosítását. Lényegi változásokat a közzététel előtt vagy legkésőbb 30 nappal az után kell az Általános Tanács részére bejelenteni. A tag évente összegző bejelentést bocsát a Titkárság rendelkezésére a jogi előírásokban, a politikai nyilatkozatokban vagy közzétételekben bekövetkező valamennyi változásról, hogy a tagok azokat megvizsgálhassák. A bejelentés teljes körű információt tartalmaz, amennyire csak lehetséges a vámsorok szintjén, az alkalmazott intézkedések fajtájáról, az intézkedés működtetésének ismérveiről, a termékkörről és az érintett kereskedelmi forgalomról.

Bármely tag kérelmére a bizottság felülvizsgálhatja a bejelentéseket. Az ilyen felülvizsgálat a bejelentéssel kapcsolatban felvetődő egyedi kérdések tisztázására vagy annak vizsgálatára korlátozódik, hogy szükséges-e a XII. cikk (4) bekezdésének a) pontja vagy a XVIII. cikk (12) bekezdésének a) pontja szerinti konzultáció. Azok a tagok, amelyeknek okuk van feltételezni, hogy egy másik tag importkorlátozó intézkedést fizetésimérleg-okokból alkalmaz, felhívhatják erre a bizottság figyelmét. A bizottság elnöke információt kér az intézkedésről, és azt az összes tag rendelkezésére bocsátja. A bizottsági tagok azon jogának sérelme nélkül, hogy a konzultáció során az ügyeket megfelelő módon tisztázhassák, a konzultáló taghoz megfontolás céljából előzetesen kérdések intézhetők.

A konzultáló tag a konzultációkra elkészít egy alapdokumentumot, amely más fontosnak tartott információk mellett az alábbiakat tartalmazza: a) áttekintés a fizetésimérleg-helyzetről és kilátásokról, ideértve a fizetésimérleg-helyzetet befolyásoló belső és külső tényezőkre, valamint a megalapozott és tartós egyensúly helyreállítása céljából meghozott belpolitikai intézkedésekre vonatkozó megfontolást; b) a fizetésimérleg-okokból alkalmazott korlátozások, jogalapjuk, valamint a nem kívánt védőhatások csökkentésére tett lépések teljes körű leírása; c) a legutolsó konzultáció óta a bizottság következtetései alapján az importkorlátozások liberalizálása céljából megtett intézkedések; d) a fennmaradó korlátozások leépítésére és fokozatos enyhítésére vonatkozó tervek. Adott esetben utalás történhet a WTO-hoz benyújtott egyéb bejelentésekben vagy jelentésekben szereplő információkra. Az egyszerűsített konzultációs eljárásnak megfelelően a konzultáló tag az alapdokumentumban található felsorolásokról szóló lényeges információkat tartalmazó írásos nyilatkozatot tesz.

A Titkárság a bizottságban történő konzultációk megkönnyítése érdekében a tervezett konzultáció különböző szakmai kérdéseihez háttéranyagot készít. Fejlődő ország tag esetében a titkársági dokumentum a külkereskedelmi környezetnek a konzultáló tag fizetési mérlegére és kilátásaira kifejtett hatására vonatkozó szakmai háttér- és elemző anyagot is tartalmaz. A Titkárság technikai segélyszolgálata a fejlődő ország tag kívánságára segítséget nyújt a konzultációk dokumentációjának elkészítéséhez.

A bizottság konzultációiról jelentésben számol be az Általános Tanácsnak. Teljes körű konzultációs eljárás alkalmazása esetén jelentésében a bizottság megjelöli a konzultációs terv különböző elemeiről szóló következtetéseit, valamint azokat a tényeket és indítékokat, amelyeken ezek alapulnak. A bizottság törekszik arra, hogy következtetései a XII., XVIII. B) cikkek, az 1979. évi nyilatkozat és az ezen Egyetértés végrehajtásának elősegítését célzó ajánlásokra vonatkozó javaslatokat is tartalmazzanak. Azokban az esetekben, amikor a fizetésimérleg-okokból megtett korlátozó intézkedések visszavonására ütemtervet terjesztenek elő, az Általános Tanács ajánlhatja, hogy azt a tagot, amely az ilyen ütemtervet betartja, tekintsék úgy, mint amely eleget tesz az 1994. évi GATT alapján fennálló kötelezettségeinek. Minden olyan esetben, amikor az Általános Tanács konkrét ajánlásokat tesz, a tag jogait és kötelezettségeit az ilyen ajánlásokra figyelemmel kell értékelni. Ha az Általános Tanács nem tett ajánlásra vonatkozó konkrét javaslatot, a bizottság következtetéseiben rögzíteni kell a bizottságban megfogalmazott különböző nézeteket. Egyszerűsített konzultációs eljárás alkalmazása esetében a jelentés tartalmazza a bizottságban megvitatott fő elemek összefoglalását, valamint egy határozatot arról, hogy szükség van-e teljes körű konzultációs eljárásra.

A vámunióknak, szabadkereskedelmi övezeteknek és a vámunió vagy szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló ideiglenes megállapodásoknak ahhoz, hogy összhangban legyenek a XXIV. cikkel, meg kell felelniük többek között az említett cikk (5), (6), (7) és (8) bekezdésében szereplő rendelkezéseknek.

A vámunió kialakítása előtt és után alkalmazott vámok és más kereskedelmi rendelkezések általános hatásának a XXIV. cikk (5) bekezdésének a) pontja szerinti értékelése a vámok és illetékek vonatkozásában a súlyozott vámtarifaátlag és a beszedett vám átfogó felmérésére épül. Ez a felmérés a vámunió által egy korábbi reprezentatív időszakról szolgáltatott importstatisztikákon alapul, vámsoronként, értékben és mennyiségben, valamintWTO származási ország szerinti bontásban. A Titkárság a súlyozott vámtarifaátlagot és a beszedett vámot a többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója vámajánlatainak értékelésénél használt módszer szerint számítja ki. Az e célra figyelembe veendő vámok és díjak a ténylegesen alkalmazott vámtételek. A tagok elismerik, hogy az egyéb kereskedelmi rendelkezésekből eredő hatás átfogó felmérése céljaira - amelyeknél a számszerűsítés és összesítés nehéz - szükséges lehet egyes intézkedések, szabályok, termékek és az érintett kereskedelmi forgalom vizsgálata.

Az „ésszerű időtartam”, amelyre a XXIV. cikk (5) bekezdésének c) pontja utal, csak rendkívüli esetben haladhatja meg a 10 évet. Azokban az esetekben, amikor a tagok, akik egy ideiglenes megállapodás felei, úgy gondolják, hogy 10 év nem lesz elégséges, teljes körű magyarázatot kell adniuk az Árukereskedelmi Tanácsnak a hosszabb időszak szükségességéről.

A XXIV. cikk (6) bekezdése határozza meg azt az eljárást, amelyet követni kell, amennyiben egy vámuniót létrehozó tag lekötött vámtétel emelését javasolja. Ebben a vonatkozásban a tagok újra megerősítik, hogy a XXVIII. cikkben meghatározott, az 1980. november 10-én elfogadott iránymutatások (BISD 275/26-28) és az 1994. évi GATT XXVIII. cikkének értelmezéséről szóló egyetértés által kiegészített eljárást azelőtt kell megkezdeni, mielőtt vámengedmények módosítására vagy visszavonására sor kerül egy vámunió létrehozása alkalmával vagy vámuniót létrehozó ideiglenes megállapodás alapján.

Ezeket a tárgyalásokat jóhiszeműen folytatják egy kölcsönösen kielégítő kompenzációs kiigazítás elérése érdekében. Az ilyen tárgyalások során a XXIV. cikk (6) bekezdésének megfelelően figyelembe veszik vámunió létrehozásakor az azonos vámsorokhoz tartozó vámoknak a vámunió más tagjai által történő csökkentését. Amennyiben e csökkentések nem lennének elegendőek a szükséges kompenzációs kiigazításra, a vámunió kompenzációt ajánl fel, amely más vámsorhoz tartozó vámok csökkentésének formáját öltheti. Ezt az ajánlatot azok a tagok fontolják meg, amelyek a módosítandó vagy visszavonandó lekötésre vonatkozó tárgyalási joggal rendelkeznek. Amennyiben a kompenzációs kiigazítás elfogadhatatlan marad, folytatni kell a tárgyalásokat. Ha az ilyen erőfeszítések ellenére az 1994. évi GATT XXVIII. cikkének értelmezéséről szóló egyetértéssel kiegészített XXVIII. cikk szerinti kompenzációról folytatott tárgyalásokon egy a tárgyalások megkezdésétől számított ésszerű időn belül nem is sikerül megegyezésre jutni, a vámunió mégis szabadon módosíthatja vagy vonhatja vissza az engedményeket; ezután az érintett tagok is szabadon visszavonhatják a lényegében azonos értékű engedményeket a XXVIII. cikkel összhangban.

Az 1994. évi GATT nem ró kötelezettséget azon tagokra, amelyek vámunió létrehozása vagy vámuniót létrehozó ideiglenes megállapodás következtében vámcsökkentésből származó előnyökhöz jutnak, hogy a résztvevőknek kompenzációt nyújtsanak.

A XXIV. cikk (7) bekezdésének a) pontja alapján tett valamennyi bejelentést megvizsgálja egy munkacsoport az 1994. évi GATT vonatkozó rendelkezései és ezen Egyetértés 1. pontja alapján. A munkacsoport jelentést tesz az Árukereskedelmi Tanácsnak az e téren tett megállapításairól. Az Árukereskedelmi Tanács általa megfelelőnek ítélt ajánlásokat tesz a tagoknak.

Ideiglenes megállapodások vonatkozásában a munkacsoport jelentésében megfelelő ajánlásokat tehet a javasolt időkeretre és a vámunió vagy szabadkereskedelmi övezet létrehozásának befejezéséhez szükséges intézkedésekre. Amennyiben szükséges, a megállapodást tovább vizsgálhatja.

Ideiglenes megállapodásban részt vevő tagok a megállapodásban lefektetett terv és ütemezés lényeges módosításairól értesítik az Árukereskedelmi Tanácsot, amely, ha erre kérik, a módosításokat megvizsgálja.

Ha a XXIV. cikk (7) bekezdésének a) pontja szerint bejelentett ideiglenes megállapodás a XXIV. cikk (5) bekezdésének c) pontja ellenére nem tartalmaz tervet és ütemezést, a munkacsoport jelentésében ajánlást tesz egy ilyen tervre és ütemezésre. Egy ilyen megállapodást a résztvevők nem tarthatnak fenn és nem léptethetnek hatályba, ha nem készek azt az ajánlásoknak megfelelő módosítani. Az ajánlások alkalmazásának további felülvizsgálatáról intézkedni kell.

A vámuniók és a szabadkereskedelmi övezetek tagjai időszakonként jelentést tesznek az Árukereskedelmi Tanácsnak a vonatkozó megállapodások végrehajtásáról, ahogyan azt az 1947. évi GATT Szerződő Felei előirányozták az 1947. évi GATT Tanácsa számára adott, a regionális megállapodásokról szóló jelentéstételre vonatkozó utasításukban (BISD 18S/38). A megállapodások bármely lényeges változását és/vagy fejleményét a jelentésekben meg kell említeni.

A tagok minden olyan ügy vonatkozásában, amely a XXIV. cikk vámuniókra, szabadkereskedelmi övezetekre, vagy vámuniót vagy szabadkereskedelmi övezetet létrehozó ideiglenes megállapodásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásából adódik, hivatkozhatnak az 1994. évi GATT-nak a Vitarendezési Egyetértés által kiegészített és értelmezett XXII. és XXIII. cikke rendelkezéseire.

Az 1994. évi GATT alapján minden egyes tag teljes felelősséget visel az 1994. évi GATT valamennyi rendelkezésének betartásáért, és minden rendelkezésére álló megfelelő intézkedést meghoz annak érdekében, hogy az Egyezményt a területén lévő regionális vagy helyi önkormányzatok és hatóságok is betartsák.

A tagok minden olyan intézkedés vonatkozásában, amely az Egyezménynek a tagok területén lévő regionális vagy helyi önkormányzatok és hatóságok által történő betartását érinti, hivatkozhatnak az 1994. évi GATT-nak a Vitarendezési Egyetértéssel kiegészített és értelmezett XXII. és XXIII. cikke rendelkezéseire. Ha a Vitarendezési Testület úgy döntött, hogy az 1994. évi GATT valamely rendelkezését nem tartották be, a felelős tag minden rendelkezésére álló célszerű intézkedést megtesz a rendelkezés betartásának biztosítása érdekében. A kompenzációra és az engedmények vagy egyéb kötelezettségek felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket olyan esetekben kell alkalmazni, amikor a kötelezettségek betartását nem volt lehetséges biztosítani.

Minden egyes tag vállalja, hogy az 1994. évi GATT évi működését érintő, saját területén belül megtett intézkedéseire vonatkozó, más tag által tett felvetéseket méltányos megfontolás tárgyává teszi, és megfelelő alkalmat nyújt konzultációkra.

A mentesség vagy meglévő mentesség időbeli hatályának meghosszabbítása iránti kérelem tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a tag meg kíván tenni, a specifikus politikai célokat, amelyek elérésére a tag törekszik, és azokat az okokat, amelyek a tagot meggátolják abban, hogy politikai céljait az 1994. évi GATT-ból eredő kötelezettségeivel összhangban álló intézkedésekkel érje el.

Minden, a WTO-egyezmény hatálybalépése napján érvényben lévő mentesség megszűnik, kivéve, ha az 1. pontban vagy a WTO-egyezmény IX. cikkében foglalt eljárásnak megfelelően időbeli hatályát meghosszabbítják a lejárata napján vagy a WTO-egyezmény hatálybalépését követő két éven belül, attól függően, hogy melyik a korábbi időpont.

Bármely tag, amely úgy ítéli meg, hogy az 1994. évi GATT-ból eredő valamely előnye semmissé válik vagy korlátozásra kerül

hivatkozhat az 1994. évi GATT-nak a Vitarendezési Egyetértéssel kiegészített és értelmezett XXIII. cikke rendelkezéseire.

Engedmények módosítása vagy visszavonása alkalmazásában az a tag tekintendő főszállítói érdekeltséggel rendelkezőnek, amelynek az engedmény által érintett exportja (azaz a terméknek az engedményt módosító vagy visszavonó tag piacára irányuló exportja) teljes exportjához viszonyítva a legnagyobb részaránnyal rendelkezik, amennyiben nem rendelkezik máris eredeti tárgyalási joggal vagy főszállítói érdekeltséggel a XXVIII. cikk (1) bekezdésének megfelelően. Mindazonáltal megállapodás jött létre arról, hogy az Árukereskedelmi Tanács ezt a rendelkezést a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított öt éven belül felülvizsgálja, hogy eldöntse, kielégítően működött-e ez az ismérv a tárgyalási jogok kis- és közepes exportőr tagok számára kedvező újraelosztásának biztosításában. Amennyiben nem, megfontolja a lehetséges továbbfejlesztést, beleértve – megfelelő adatok rendelkezésre állásának figyelembevételével – olyan ismérv elfogadását, amely az engedmény által érintett exportnak a szóban forgó termék összes piacára irányuló exportjában való részarányán alapul.

Amennyiben valamely tag úgy véli, hogy fennáll az 1. pont szerinti főszállítói érdekeltsége, igényét írásban közli az ezt alátámasztó bizonyítékkal együtt az engedményt módosítani vagy visszavonni szándékozó taggal, és egyidejűleg tájékoztatja a Titkárságot. Ezekben az esetekben az 1980. november 10-én elfogadott „XXVIII. cikk szerinti tárgyalási eljárások” 4. pontját (BISD 27S/26-28) kell alkalmazni.

Annak meghatározása során, hogy mely tagok rendelkeznek főszállítói érdekeltséggel (akár a fenti 1. pont, akár a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint) vagy lényeges érdekeltséggel, csak az érintett termék legnagyobb kedvezményes elbánás alapján folytatott kereskedelmét veszik figyelembe. Ugyanakkor figyelembe veszik az érintett termékek nem szerződéses preferenciák keretében bonyolított kereskedelmét is, amennyiben a szóban forgó kereskedelem preferenciális elbánásából történő részesedése megszűnt, és ilyenformán, az az engedmények módosítására vagy visszavonására vonatkozó tárgyalások idejére vagy a tárgyalások lezárásáig a legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti kereskedelemmé válik.

Új termékre vonatkozó vámengedmény módosítása vagy visszavonása esetén (azaz olyan terméknél, melyről nem áll rendelkezésre hároméves kereskedelmi statisztika) azt a tagot, amelynek arra a vámsorra, amely alá a terméket jelenleg vagy korábban osztályozták, eredeti tárgyalási joga volt, úgy kell tekinteni, hogy a szóban forgó engedményre is eredeti tárgyalási joga áll fenn. A főszállítói vagy a lényeges érdekeltség meghatározásánál és a kompenzáció kiszámításánál tekintetbe kell venni többek között, az exportáló tag termelési kapacitását és beruházásait az érintett termékben, valamint az export növekedésére vonatkozó becsléseket, illetve az importőr tagnál adott termék esetében a keresletre vonatkozó előrejelzéseket is. E pont alkalmazásában az „új termék” tartalmazza a meglévő vámsorból való kiemeléssel létrehozott új vámtételt is.

Amennyiben valamely tag úgy véli, hogy a 4. pont alapján főszállítói vagy lényeges érdekeltsége van, igényét írásban, az ezt alátámasztó bizonyítékkal együtt kell közölnie az engedményt módosítani vagy visszavonni szándékozó taggal, és egyidejűleg tájékoztatnia kell a Titkárságot. Ezekben az esetekben a fent említett „XXVIII. cikk szerinti tárgyalási eljárások” 4. pontját kell alkalmazni.

Amennyiben valamely korlátozás nélküli vámengedményt vámkontingenssel váltják fel, a kompenzáció mértékének meg kell haladnia az engedmény módosítása által ténylegesen érintett kereskedelem nagyságát. A kompenzáció kiszámításának alapjául az a mérték szolgál, amellyel a jövőre vonatkozó kereskedelmi kilátások a kontingens szintjét meghaladják. Egyetértés van arról, hogy a jövőbeni kereskedelmi kilátások kiszámítása az alábbi tényezőkön alapszik, attól függően, hogy melyik a nagyobb:

Egy tag semmiképpen sem kötelezhető olyan kompenzációra, amely meghaladja azt a mértéket, amelyet az engedmény teljes visszavonása vonna maga után.

Minden tag, amelynek a fenti 1. pont vagy a XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján egy módosított vagy visszavont engedmény vonatkozásában főszállítói érdekeltsége van, eredeti tárgyalási jogot élvez a kompenzációs engedmények terén, kivéve ha az érintett tagok a kompenzáció más formájában egyeznek meg.

Az e Jegyzőkönyvhöz csatolt, valamely tagra vonatkozó engedményes lista azon a napon, amikor a WTO-egyezmény az adott tag vonatkozásában hatályba lép, az 1994. évi GATT-hoz csatolt, az adott tagra vonatkozó engedményes listává válik. Bármilyen, a legkevésbé fejlett országok javára hozott intézkedésekről szóló miniszteri határozatnak megfelelően benyújtott engedményes listát e Jegyzőkönyvhöz csatoltnak kell tekinteni.

Az egyes tagok által jóváhagyott vámcsökkentéseket öt egyenlő csökkentési ütemben kell végrehajtani, kivéve, ha arról a tag engedményes listája másképpen rendelkezik. Az első ilyen csökkentést a WTO-egyezmény hatálybalépésének napján kell végrehajtani, majd minden egyes ez után következő csökkentés a rákövetkező évek mindegyikének január 1. napjától hatályos, és a végső szint végrehajtási időpontja nem lehet később, mint a WTO-egyezmény hatálybalépésének napjától számított négy év, kivéve, ha az adott tag engedményes listája másképpen rendelkezik. Az a tag, amely a WTO-egyezményt annak hatálybalépése után fogadja el, kivéve, amennyiben az adott tag engedményes listája másképpen rendelkezik, köteles azon a napon, amelyen az Egyezmény a tag vonatkozásában hatályba lép mindazokat a csökkentési ütemeket végrehajtani, amelyek már megvalósultak, együtt azokkal a csökkentésekkel, amelyeket az előző mondat szerint a rákövetkező év január 1-jével köteles lett volna végrehajtani, és köteles az összes fennmaradó csökkentési ütemet az előző mondatban meghatározott ütemterv szerint végrehajtani. A csökkentett vámokat minden egyes szakaszban az első tizedesjegyre kell kerekíteni. A mezőgazdaságról szóló megállapodás 2. cikkében meghatározott mezőgazdasági termékeknél a csökkentések szakaszolását oly módon kell végrehajtani, ahogyan azt a tagok engedményes listáinak vonatkozó részei meghatározzák.

Az e Jegyzőkönyvhöz csatolt engedményes listákban foglalt engedmények és kötelezettségvállalások végrehajtását kérelemre a tagok általi multilaterális vizsgálatnak vetik alá. Ez azonban nem sértheti a tagoknak a WTO-egyezmény 1.A. mellékletében foglalt egyezmények szerinti jogait és kötelezettségeit.

Azt követően, hogy az e Jegyzőkönyvhöz csatolt, valamely tagra vonatkozó engedményes lista az 1994. évi GATT engedményes listájává vált az 1. pont rendelkezései szerint, az ilyen tag bármikor szabadon visszatarthatja, vagy visszavonhatja részben vagy egészben az ilyen engedményes listában megadott engedményt bármely olyan termék tekintetében, amelynek a fő szállítója az Uruguayi Forduló egy olyan másik résztvevője, amelynek engedményes listája még nem vált az 1994. évi GATT engedményes listájává. Az ilyen intézkedést azonban csak az után lehet foganatosítani, hogy az Árukereskedelmi Tanácsot az engedmény visszatartásáról vagy visszavonásáról írásban értesítették, és miután kérelemre bármely taggal, amelynek vonatkozó engedményes listája már 1994. évi GATT engedményes listájává vált, és amelynek az érintett termékhez lényegi érdekei fűződnek, konzultációt tartottak. Az így visszatartott vagy visszavont engedményeket attól a naptól fogva kell alkalmazni, amely napon a fő szállítói érdekeltséggel rendelkező tag engedményes listája az 1994. évi GATT engedményes listájává válik.

Az engedményes listák III. részében foglalt, nem vám jellegű intézkedésekkel kapcsolatos engedmények módosítása vagy visszavonása esetén az 1994. évi GATT XVIII. cikkének és az 1980. november 10-én elfogadott, a „XXVIII. cikk szerinti tárgyalási eljárások” (BISD 27S/26-28) rendelkezései alkalmazandók. Ez nem sértheti a tagoknak az 1994. évi GATT szerinti jogait és kötelezettségeit.

Minden esetben, amikor valamelyik e Jegyzőkönyvhöz csatolt engedményes lista bármely termék esetében kevésbé kedvező elbánást eredményez, mint amilyet az ilyen termékre az 1947. évi GATT engedményes listái a WTO-egyezmény hatálybalépése előtt tartalmaztak, az a tag, amelyre az engedményes lista vonatkozik, úgy tekintendő, hogy megtette a megfelelő intézkedéseket, amelyek az 1947. vagy 1994. évi GATT XXVIII. cikke vonatkozó rendelkezései szerint egyébként szükségesek lettek volna. E pont rendelkezései kizárólag Dél-Afrikára, Egyiptomra, Perura és Uruguayra vonatkoznak.

A csatolt engedményes listák angol, francia vagy spanyol nyelven hitelesek, ahogyan azt az egyes engedményes listák meghatározzák.

A Jegyzőkönyv 1994. április 15-én kelt.

az „összesített támogatottsági mutató”, illetve „AMS” azon támogatás pénzformában kifejezett éves szintjét jelenti, amelyet adott mezőgazdasági termékre a mezőgazdasági alaptermékek termelői vagy nem termékspecifikus formában általános körben a mezőgazdasági termelők számára nyújtanak, kivéve az olyan programok keretében nyújtott támogatásokat, amelyek e megállapodás 2. mellékletében szereplő csökkentések alól kivételt képeznek, és amelyeket:

a „mezőgazdasági alaptermék” a belső támogatásokra vonatkozó kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban azt a terméket jelenti, amely a lehető legközelebb áll az értékesítési lánc kiindulópontjához, ahogyan ezt a tagok engedményes listái, illetve a vonatkozó segédanyagok meghatározzák;

a „költségvetési kiadások” vagy „kiadások” magukban foglalják a bevételekről való lemondást is;

az „egyenértékű támogatottsági mutató” a támogatás azon pénzformában kifejezett éves szintjét jelenti, amit a mezőgazdasági alaptermékek termelői kapnak egy vagy több olyan eszköz alkalmazása révén, amelynek kiszámítása az AMS módszertana szerint nem megoldható, kivéve az olyan programok keretében nyújtott támogatásokat, amelyek az e megállapodás 2. mellékletében szereplő csökkentések alól kivételt képeznek, és amelyeket:

az „exporttámogatások” az exportteljesítménytől függő támogatásokat jelentik, beleértve az e megállapodás 9. cikkében felsorolt exporttámogatásokat;

a „végrehajtási időszak” az 1995. évvel kezdődő hatéves időszakot jelenti, kivéve a 13. cikk alkalmazásában, amikor is az 1995. évvel kezdődő kilencéves időszakot öleli fel;

a „piacra jutási engedmények” magukban foglalják az e Megállapodás szerint vállalt összes piacra jutási kötelezettséget;

a „teljes összesített támogatottsági mutató”, illetve „teljes AMS” a mezőgazdasági termelőknek juttatott valamennyi belső támogatás összegét jelenti, amit a mezőgazdasági alaptermékekre számított valamennyi összesített támogatottsági mutató, a mezőgazdasági termékekre érvényes valamennyi nem termékspecifikus összesített támogatottsági mutató és az összes egyenértékű támogatottsági mutató összegeként számítanak, és amit:

az „év” a fenti f) pontban és a tagok egyedi kötelezettségei vonatkozásában naptári, pénzügyi vagy gazdasági évet jelent, az adott tag engedményes listájában meghatározott módon.

e Megállapodás 2. mellékletének rendelkezéseivel teljes összhangban lévő belső támogatási intézkedések:

azon belső támogatási intézkedések, amelyek e Megállapodás 6. cikke rendelkezéseivel teljes összhangban vannak - beleértve az említett cikk (5) bekezdésének követelményeivel összhangban lévő közvetlen kifizetéseket -, ahogy ez a tagok engedményes listáiban tükröződik, valamint a de minimis szintet el nem érő és a 6. cikk (2) bekezdésével összhangban lévő belső támogatások:

azok az exporttámogatások, amelyek e Megállapodás V. részének rendelkezéseivel teljes összhangban vannak, ahogy ez a tagok engedményes listáiban tükröződik:

a csökkentési kötelezettségek végrehajtásából addig származó tapasztalatokat;

a csökkentési kötelezettségek hatását a mezőgazdasági világkereskedelemre;

a nem kereskedelmi vonatkozásokat, a fejlődő ország tagoknak nyújtott különleges és eltérő elbánást és a tisztességes és piacorientált mezőgazdasági kereskedelmi rendszer kialakításának célját, valamint e Megállapodás preambulumában említett egyéb célokat és szempontokat; és

azt, hogy milyen további kötelezettségvállalásokra van szükség ahhoz, hogy a fent említett hosszú távú célokat el lehessen érni.

A következő termékek tartoznak e Megállapodás hatálya alá:

A fentiek nem korlátozzák az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó termékkört.

Azoknak a belső támogatási intézkedéseknek, amelyeket adott tag mentesíteni kíván a csökkentési kötelezettségek alól, annak az alapvető követelménynek kell megfelelniük, hogy nincs vagy legfeljebb csak minimális torzító hatásuk van a kereskedelemre és termelésre. Ennek megfelelően az összes olyan intézkedésnek, amelyeket adott tag a csökkentési kötelezettségek alól mentesíteni kíván, a következő alapfeltételeket kell teljesítenie:

továbbá meg kell felelniük az alábbi specifikus támogatáspolitikai ismérveknek és feltételeknek.

kutatás, beleértve az általános kutatást, környezetvédelmi programmal kapcsolatos kutatást és meghatározott termékekre irányuló kutatási programokat;

kártevők és megbetegedések elleni védekezés, beleértve a kártevők és megbetegedések elleni védekezést szolgáló általános és termékspecifikus rendszabályokat, úgymint a korai figyelmeztető rendszereket, karantént és kiirtást;

képzési szolgáltatások, beleértve mind az általános, mind a szakértői képzési formákat;

továbbképző és tanácsadó szolgáltatások, beleértve az információáramlás és a kutatási eredményeknek a termelők és fogyasztók felé történő továbbítása könnyítését szolgáló eszközöket;

ellenőrzési szolgáltatások, beleértve az általános ellenőrzési szolgáltatást és meghatározott termékek egészségügyi, biztonsági, minősítési és szabványosítási célú ellenőrzését;

marketing és reklám szolgáltatások, beleértve a piaci információkat, meghatározott termékekre irányuló tanácsadást és reklámot, de kizárva a határozatlan célú kiadásokat, melyeket az eladók arra használhatnak, hogy az eladási árat lenyomják vagy a vevőnek közvetlen anyagi előnyt biztosítsanak; és

infrastrukturális szolgáltatások, beleértve az elektromos hálózatot, utakat és szállítóeszközöket, piaci és kikötői létesítményeket, vízellátást, gátakat és csatornázást és környezetvédelmi programokkal összefüggő infrastrukturális létesítményeket. A kiadások minden esetben csak termelési infrastruktúra nyújtására vagy kivitelezésére fordíthatók, és nem használhatók fel a mezőgazdasági birtokon álló létesítmények biztosítására, kivéve az általános körben rendelkezésre álló közszolgáltatásokkal való összeköttetés megteremtését. Nem fordítható termelési input támogatásra vagy működési költségek vagy kedvezményes felhasználói költségek fedezésére.

Az ilyenfajta kifizetésekre való jogosultságot világosan meghatározott ismérvek alapján kell megállapítani, mint például a jövedelem, a termelői vagy tulajdonosi jogállás, egy meghatározott vagy rögzített bázisidőszakban érvényes termelési tényező használat vagy termelési szint.

Az ilyenfajta kifizetések összege egyik évben sem kapcsolódhat vagy alapulhat a termelő által a bázisidőszak utáni bármely évben választott termelés típusán vagy mennyiségén (beleértve az állatállomány nagyságát).

Az ilyenfajta kifizetések összege egyik évben sem kapcsolódhat a bázisidőszak utáni bármely évben választott termelésre vonatkozó hazai vagy nemzetközi árakhoz vagy alapulhat azokon.

Az ilyenfajta kifizetések összege egyik évben sem kapcsolódhat a bázisidőszak utáni bármely évben igénybe vett termelési tényezőkhöz vagy alapulhat azokon.

Az ilyenfajta kifizetésekben való részesedésnek a tényleges termelés nem képezheti feltételét.

Az ilyenfajta kifizetésekre való jogosultságot olyan, csak a mezőgazdaságból származó jövedelem alapján számított jövedelemkiesés alapján lehet szerezni, amely a megelőző hároméves időszak vagy ötéves időszakon alapuló, a legmagasabb és a legalacsonyabb érték elhagyásával képzett hároméves átlagnak figyelembevételével kiszámított átlag bruttó jövedelem vagy (az azonos vagy hasonló támogatási rendszerből adódó bármely kifizetés figyelmen kívül hagyásával számított) egyenértékű nettó jövedelem több, mint 30 %-át teszi ki. Bármely termelő, amelyik ezen feltételt teljesíti, jogosult ilyen kifizetésekre.

Az ilyenfajta kifizetések a termelő jövedelemkiesésének kevesebb mint 70 %-át egyenlíthetik ki abban az évben, amikor az az ilyen támogatásra jogosultságot szerez.

Az ilyenfajta bármely kifizetések összege kizárólag a jövedelem nagyságához kapcsolódhat; nem kötődhet a termelő által választott termelés típusához vagy mennyiségéhez (ideértve az állatállomány nagyságát); vagy az ilyen termelésre, vagy az annak során igénybe vett termelési tényezőkre vonatkozó hazai vagy nemzetközi árakhoz.

Ahol a termelő ugyanabban az évben megkapja a kifizetéseket e pont és a 8. pont (a természeti katasztrófák enyhítése) szerint egyaránt, úgy ezek összege nem érheti el a termelő teljes veszteségének 100 %-át.

Az ilyen kifizetésekre való jogosultság azt követően merül fel, hogy egyrészt a kormányszervek formálisan elismerik, hogy természeti vagy hasonló katasztrófa (beleértve betegség kitörését, kártevők elszaporodását, nukleáris balesetet és háborút az érintett tag területén) fordult vagy fordul elő; másrészt a megelőző hároméves időszak vagy a megelőző ötéves időszakon alapuló, a legmagasabb és a legalacsonyabb érték elhagyásával képzett hároméves átlagnak figyelembevételével kiszámított átlagtermelés 30 %-át meghaladó termelési veszteség jelentkezik.

A katasztrófát követő kifizetések csak a jövedelemben, az állatállományban (beleértve az állatok állatorvosi kezelésével kapcsolatos kifizetéseket), a földben vagy más termelési tényezőkben a kérdéses természeti katasztrófa következtében keletkezett veszteségek vonatkozásában történhetnek.

A kifizetések nem haladhatják meg az ilyen veszteségek pótlásához szükséges teljes költséget, és feltételként nem követelhető vagy szabható meg a jövőben folytatandó termelés típusa vagy mennyisége.

A katasztrófa alatti kifizetések nem léphetik túl a fenti b) pontban meghatározott ismérv szerint megállapított, további károk megakadályozásához vagy enyhítéséhez szükséges szintet.

Ahol a termelő ugyanabban az évben kapja a kifizetéseket e pont és a fenti 7. pont (jövedelem biztosítását és ezzel kapcsolatos biztonsági hálót célzó programok) szerint, úgy ezek összege nem érheti el a termelő teljes veszteségének 100 %-át.

Az ilyenfajta kifizetésekre való jogosultságot olyan, világosan meghatározott ismérvek alapján kell megállapítani, amelyek a piacon értékesíthető mezőgazdasági termelésben részt vevő személyek nyugdíjazásának vagy nem mezőgazdasági tevékenységre való átállásuk könnyítését célzó programok részét képezik.

A kifizetések feltételét az arra jogosultaknak a piacon értékesíthető mezőgazdasági termelésből való teljes és tartós kivonulása képezi.

Az ilyenfajta kifizetésekre való jogosultságot olyan, világosan meghatározott ismérvek alapján kell megállapítani, amelyek a földnek vagy más erőforrásoknak, beleértve az állatállományt, a piacon értékesíthető mezőgazdasági termelésből történő kivonását célzó programok részét képezik.

A kifizetések feltételét a földnek a piacon értékesíthető termelésből legalább három évig történő kivonása, az állatállomány esetén annak levágása vagy tartós felszámolása képezi.

A kifizetések feltételeként nem követelhető vagy szabható meg a föld vagy más erőforrás olyan alternatív használata, amely piacon értékesíthető mezőgazdasági termelést eredményez.

A kifizetések nem kapcsolódhatnak a termelésben megmaradt föld és más erőforrás használatával megvalósuló termelés típusához vagy mennyiségéhez, illetve a választott termelésre vonatkozó belső vagy nemzetközi árakhoz.

Az ilyenfajta kifizetésekre való jogosultságot olyan, világosan meghatározott ismérvek alapján kell megállapítani, amelyek a termelői tevékenységnek az objektíven kimutatott szerkezeti hátrányokra válaszul történő pénzügyi és fizikai átszervezését célzó kormányzati programok részét képezik. Az ilyen kifizetésekre való jogosultság alapulhat a mezőgazdasági föld reprivatizálására irányuló, világosan meghatározott kormányzati programon is.

Az ilyenfajta kifizetések összege egyik évben sem kapcsolódhat vagy alapulhat a termelő által a bázisidőszak utáni bármely évben választott termelés típusán vagy mennyiségén (beleértve az állatállomány egyedeit), kivéve, ha teljesül az alábbi e) ismérv.

Az ilyenfajta kifizetések összege egyik évben sem kapcsolódhat vagy alapulhat a bázisidőszak utáni bármely évben választott termelésre vonatkozó hazai vagy nemzetközi árakon.

A kifizetések csak akkora időtartamra adhatók, amekkora a kapcsolódó beruházások megvalósításához szükséges.

A kifizetések feltételéül nem követelhető vagy bármely más módon nem szabható meg az arra jogosult által termelendő mezőgazdasági termékek fajtája, kivéve egy adott termék termelésének megszüntetésére vonatkozó követelményt.

A kifizetéseknek a szerkezeti hátrány kiegyenlítéséhez szükséges mennyiségre kell korlátozódniuk.

Az ilyen kifizetésekre való jogosultságot a környezet védelmét vagy megőrzését célzó és világosan meghatározott kormányzati program részeként kell megállapítani és a kormányprogramban szereplő speciális feltételek teljesítésétől kell függővé tenni, beleértve a termelési módszerekre vagy inputokra vonatkozó feltételeket.

A kifizetések összegét a kormányzati program teljesítésével kapcsolatban felmerülő többletköltségekre vagy jövedelemkiesésre kell korlátozni.

Az ilyenfajta kifizetésekre való jogosultságot a hátrányos helyzetű régiókban működő termelőkre kell korlátozni. Minden ilyen régiónak világosan kijelölt összefüggő földrajzi területet kell alkotnia, amely meghatározható gazdasági és közigazgatási identitással rendelkezik, és amely a törvény vagy más rendelkezés által világosan megjelölt, a régió nehézségeinek az átmeneti jellegen túlmutató körülményekből való származását mutató, semleges és objektív ismérvek alapján hátrányosnak minősül.

Az ilyenfajta kifizetések összege egyik évben sem kapcsolódhat vagy alapulhat a termelő által a bázisidőszak utáni bármely évben választott termelés típusán vagy mennyiségén (beleértve az állatállományt), eltekintve a termelés csökkentésére vonatkozó előírásoktól.

Az ilyenfajta kifizetések összege egyik évben sem kapcsolódhat vagy alapulhat a bázisidőszak utáni bármely évben választott termelésre vonatkozó hazai vagy nemzetközi árakon.

A kifizetéseknek csak az arra jogosult területek termelői, de az ilyen területeken belül, az összes termelő számára általános körben kell hozzáférhetőnek lenniük.

Ahol a kifizetések termelési tényezőkhöz kapcsolódnak, ott azokat, az érintett tényezőkre megállapított küszöbszint felett, csökkenő ütemben kell folyósítani.

A kifizetéseket az előírt területeken folyó mezőgazdasági termelés során keletkező többletköltségekre vagy jövedelemkiesésre kell korlátozni.

A 6. cikk rendelkezéseinek függvényében az összesített támogatottsági mutatót (AMS) termékspecifikus alapon kell kiszámítani minden egyes olyan mezőgazdasági alaptermékre, amely piaci ártámogatásban, nem mentesített közvetlen kifizetésekben vagy bármely más, csökkentési kötelezettség alól nem mentesített támogatásban („más nem mentesített programok”) részesül. A nem termékspecifikus támogatásokat egy nem termékspecifikus, pénzformában kifejezett, AMS-ben kell összegezni.

Az 1. pont alatt szereplő támogatások tartalmazzák mind a költségvetési kiadásokat, mind azon bevételeket, amelyekről a kormányok vagy azok szervezetei lemondtak.

A központi és a helyi támogatásokat egyaránt számításba kell venni.

A termelők által fizetett specifikus mezőgazdasági befizetéseket vagy díjakat ki kell vonni az AMS-ből.

A belső támogatás csökkentési kötelezettségek végrehajtása során alkalmazandó bázisszintet a bázisidőszakra az alábbiakban felvázoltak szerint kiszámított AMS képezi.

Minden mezőgazdasági alaptermékre egy specifikus, pénzformában kifejezett, AMS-t kell megállapítani.

Az AMS-t az érintett termék értékesítési lánca kezdőpontjához a lehető legközelebb kell kiszámítani. A mezőgazdasági feldolgozók érdekében alkalmazott intézkedéseket olyan mértékben kell figyelembe venni, amennyire ezek a mezőgazdasági alaptermékek termelői számára előnnyel járnak.

Piaci ártámogatás: a piaci ártámogatást a rögzített külső referencia ár és az alkalmazott szabályozott ár közötti különbség és a szabályozott árra jogosult termelés mennyisége szorzatának alkalmazásával kell kiszámítani. Azon költségvetési kifizetéseket, amelyek ezen árkülönbözet fenntartását szolgálják, mint például a felvásárlási és raktározási költségek, az AMS-ben nem kell figyelembe venni.

A rögzített külső referencia árat, amelyet az 1986-1988 közötti időszak alapján kell meghatározni nettó exportőr országban rendszerint az érintett mezőgazdasági alaptermék átlagos bázisidőszaki f.o.b. egységára, nettó importőr országában az érintett mezőgazdasági alaptermék átlagos bázisidőszaki CIF egységára jelenti. A rögzített referencia ár minőségi különbségek esetén szükség szerint kiigazítható.

Csökkentési kötelezettség alól nem mentesített közvetlen kifizetések: a csökkentési kötelezettség alól nem mentesített közvetlen kifizetések, amelyek árkülönbözettől függnek, vagy a rögzített referencia ár és az alkalmazott szabályozott ár közötti különbözetnek és a szabályozott árra jogosult termelés mennyiségének szorzata alapján, vagy a költségvetési kiadások alkalmazásával számítandók ki.

A rögzített referencia árat az 1968-1988 közötti bázisidőszakot alapul véve kell megállapítani és rendszerint ez képezi a kifizetési mértékek meghatározásakor figyelembe veendő tényleges árat.

Azokat, a csökkentési kötelezettség alól nem mentesített közvetlen kifizetéseket, amelyek ártól eltérő tényezőkön alapulnak, a költségvetési kiadások alapján kell kiszámítani.

Egyéb csökkentési kötelezettség alá eső intézkedések, beleértve az input támogatásokat és olyan másfajta intézkedéseket, mint például a marketing költségeket csökkentő intézkedések: az ilyen intézkedések értékét a kormányzati költségvetési kiadások, vagy ahol a költségvetési kiadások teljes mértékben nem tükrözik az érintett támogatást, a támogatás kiszámításának alapját a támogatott termék vagy szolgáltatás ára, és a hasonló termékek vagy szolgáltatások reprezentatív piaci ára különbözetének a termék vagy szolgáltatás mennyiségével képzett szorzata adja.

A 6. cikk rendelkezéseinek függvényében az egyenértékű támogatottsági mutatót minden olyan mezőgazdasági alaptermékre ki kell számítani, amelyeknél a 3. mellékletben értelmezett piaci ártámogatás fennáll, de ahol az AMS ezen alkotóelemének kiszámítása nem alkalmazható. Ezeknél a termékeknél a belső támogatás csökkentési kötelezettségek végrehajtásához szükséges bázisszintet egyrészt az alábbi 2. pontban értelmezett egyenértékű támogatottsági mutatóban kifejezett piaci ártámogatási összetevő, másrészt az alábbi 3. pont szerint kiszámított bármilyen, támogatás csökkentési kötelezettség alá eső közvetlen kifizetés vagy egyéb támogatás alkotja. Mind a nemzeti, mind a helyi támogatásokat figyelembe kell venni.

Az 1. pontban alkalmazott egyenértékű támogatottsági mutatót termékspecifikus alapon az értékesítési lánc kezdőpontjához a lehető legközelebb kell kiszámítani az összes olyan mezőgazdasági alaptermékre, amelyek a piaci ártámogatásban részesülnek, de az AMS piaci ártámogatás alkotóeleme nem számítható ki. Azokra a mezőgazdasági alaptermékekre a piaci ártámogatásra vonatkozó egyenértékű támogatottsági mutatót az alkalmazott szabályozott ár és a termelés ezen árra jogosult részének felhasználása alapján, vagy ahol ez nem alkalmazható, a termelői ár szintentartásához felhasznált költségvetési kiadások alapján kell kiszámítani.

Ahol a fenti 1. pont alá eső mezőgazdasági alaptermékek csökkentési kötelezettség alá eső közvetlen kifizetésben vagy csökkentési kötelezettség alá eső bármely más termékspecifikus támogatásban részesülnek, az egyenértékű támogatottsági mutató kiszámításához ezen intézkedések vonatkozásában a megfelelő AMS alkotóelemnél alkalmazott számítást kell alapul venni (amint ezt a 3. melléklet 10-13. pontjai részletezik).

Az egyenértékű támogatottsági mutatót a támogatás mennyisége vonatkozásában a mezőgazdasági alaptermék értékesítési láncának kezdőpontjához a lehető legközelebb kell kiszámítani. A mezőgazdasági feldolgozók érdekében alkalmazott intézkedéseket olyan mértékben kell figyelembe venni, amennyiben azok a mezőgazdasági alaptermékek termelői számára előnnyel járnak. A termelők által fizetett specifikus mezőgazdasági befizetésekkel vagy díjakkal megfelelő mértékben csökkenteni kell az egyenértékű támogatottsági mutatót.

A 4. cikk (2) bekezdése rendelkezései a WTO-egyezmény életbe lépésétől kezdődően nem alkalmazandók bármely olyan elsődleges mezőgazdasági termék és az abból megmunkált vagy készített termékek („kijelölt termékek”) esetében, melyekre az alábbi feltételek teljesülnek (a továbbiakban: „különleges elbánás”):

A végrehajtási időszak bármely évének kezdetén valamely tag, összhangban az alábbi 6. pont rendelkezéseivel, beszüntetheti a különleges elbánás alkalmazását a kijelölt termékek vonatkozásában. Ilyen esetben, az érintett tag fenntartja azokat a minimális piacrajutási lehetőségeket, amelyek az adott időpontra már megvalósultak és a minimális piacrajutási lehetőségeket évente a bázisidőszak megfelelő hazai fogyasztásának 0,4 %-ával növeli a végrehajtási időszak hátralévő részében. Ezt követően a végrehajtási időszak utolsó évében ezen szabályból eredően elért minimális piacrajutási lehetőségek szintjét az érintett tag engedményes listájában fenntartja.

Arról a kérdésről folytatott bármiféle tárgyalásokat, hogy a végrehajtási időszak befejezése után legyen-e folytatása a fenti 1. pont szerinti különleges elbánásnak, a végrehajtási időszakon belül azon tárgyalások részeként kell befejezni, amelyeket e Megállapodás 20. cikke előír, figyelembe véve a nem kereskedelmi szempontokat.

Ha a 3. pontban jelzett tárgyalások megállapodáshoz vezetnek arról, hogy egy tag folytathatja a különleges elbánás alkalmazását, akkor ennek a tagnak, ezen tárgyalásokon meghatározottak szerint, további és elfogadható engedményeket kell tennie.

Ahol a különleges elbánás nem folytatandó a végrehajtási időszak végén, ott az érintett tag az alábbi 6. pont rendelkezéseit hajtja végre. Ilyen esetben a végrehajtási időszak befejezése után a kijelölt termékek minimális piacrajutási lehetőségeit a bázisidőszak megfelelő hazai fogyasztásának 8 %-án az érintett tag engedményes listájában fenn kell tartani.

A kijelölt termékekre fenntartott importtal szembeni azon határon alkalmazott kereskedelmi intézkedések, melyek különböznek a rendes vámoktól, e Megállapodás 4. cikke (2) bekezdése rendelkezései alá esnek annak az évnek a kezdetétől, amelyben a különleges elbánás alkalmazása megszűnik. Az ilyen termékekre rendes vámokat kell fenntartani, melyek lekötötté válnak az érintett tagok engedményes listájában, és amelyek annak az évnek a kezdetétől alkalmazandók, amelyben a különleges elbánás megszűnik, és olyan szinten, mintha a végrehajtási időszak alatt évenként azonos ütemezésben legalább 15 %-os csökkentés végrehajtására került volna sor. Ezeket a vámokat az idecsatolt függelék irányelve szerint számított vámegyenértékek alapján kell kiszámítani.

A 4. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szintén nem alkalmazandók a WTO-egyezmény hatálybalépésétől kezdődően azon elsődleges mezőgazdasági termék esetében, amely alapélelmiszert képez egy adott fejlődő ország tag hagyományos étrendjében, és amelyre vonatkozóan a fenti 1. pont a)-d) alpontjaiban részletezetteken túl, amilyen mértékben azok az érintett termékekre érvényesek, az alábbi feltételek teljesülnek:

Arról a kérdésről folytatott bármiféle tárgyalásokat, hogy a végrehajtási időszak kezdetét követően a 10. év vége után legyen-e folytatása a fenti 7. pont szerinti különleges elbánásnak, a végrehajtási időszak kezdetét követő 10. éven belül kell megkezdeni és befejezni.

Ha a 8. pontban említett tárgyalások megállapodásra vezetnek arról, hogy valamely tag folytathatja a különleges elbánás alkalmazását, akkor ez a tag ezen tárgyalásokon meghatározottak szerint további és elfogadható engedményeket tesz.

Ha a 7. pont szerinti különleges elbánás a végrehajtási időszak kezdetét követő 10. éven túl nem folytatható, az érintett termékekre rendes vámokat kell fenntartani, amelyeket a csatolt függelék irányelvei szerint számított vámegyenérték alapján kell kiszámítani, melyeket az érintett tag engedményes listájában lekötnek. Más vonatkozásban a 6. pontnak, a fejlődő ország tagok számára biztosított különleges és eltérő elbánás szerint módosított rendelkezései érvényesek.

A vámegyenérték kiszámítása során, függetlenül attól, hogy az érték szerinti, vagy specifikus formát ölt, a külső árak és a belső árak tényleges különbözetéből kell átlátható módon kiindulni. A használt adatoknál az 1986-1988 közötti időszakot kell alapul venni. A vámegyenértékeket

A külső árakat rendszerint az importáló ország tényleges átlag CIF egységárai képezik. Ahol az átlag CIF egységárak nem állnak rendelkezésre vagy nem megfelelőek, a külső ár:

A külső árakat rendszerint hazai valutára, az azonos időszakra eső éves átlag piaci átváltási árfolyamot felhasználva, kell átváltani.

A belső ár rendszerint a hazai piac reprezentatív nagykereskedelmi ára vagy ennek becsült értéke, ahol megfelelő adat nem áll rendelkezésre.

A kiinduló vámegyenértékek, szükség szerint, kiigazíthatóak, hogy megfelelő együttható felhasználásával figyelembe vegyék a minőségi vagy a választékbeli különbségeket.

Ahol a vámegyenérték e módszer alapján negatív lesz vagy a jelenleg lekötött vámtételnél alacsonyabb, a kiinduló vámegyenérték megállapítható a jelenleg lekötött vámtételen vagy a termékre vonatkozó nemzeti ajánlat alapján.

Ahol a vámegyenérték azon szintjéhez képest, amit az előző iránymutatások eredményeztek volna, kiigazítás történt, kérés esetén az érintett tagnak teljes körű konzultációs lehetőséget kell biztosítani megfelelő megoldások elérése érdekében.

Egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedés: bármely olyan intézkedés, melyet arra alkalmaznak, hogy

Az egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedések magukban foglalják az összes vonatkozó törvényt, rendeletet, rendelkezést, követelményt és eljárást, beleértve, egyebek mellett, a végtermékekkel szemben támasztott követelményeket; a feldolgozási és termelési módszereket; a tesztelési, a vizsgálati, a tanúsítási és jóváhagyási eljárásokat; a vesztegzárral kapcsolatos elbánást, beleértve az állatok vagy növények szállításával vagy szállításuk közbeni életben maradásukhoz szükséges anyagokkal összefüggő vonatkozó követelményeket; a vonatkozó statisztikai módszerekre, mintavételi eljárásokra, kockázatbecslési módszerekre vonatkozó eljárásokat; és a közvetlenül az élelmiszer biztonságával összefüggő csomagolási és címkézési követelményeket.

Harmonizáció: közös egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések megállapítása, elismerése és alkalmazása különböző tagok által.

Nemzetközi szabványok, iránymutatások és ajánlások:

Kockázatbecslés: kártevők vagy betegségek megjelenése, kialakulása vagy elterjedése valószínűségének felmérése valamely importőr tag területén belül, az alkalmazható egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedéseknek megfelelően, valamint a kapcsolódó potenciális biológiai és gazdasági következmények felmérése; vagy az élelmiszer adalékanyagok, szennyező anyagok, méreganyagok vagy betegséget kiváltó organizmusok élelmiszerekben, italokban és takarmányokban való jelenlétéből származó, az emberi vagy állati egészségre kedvezőtlen hatások lehetőségének felmérése.

Az egészségügyi vagy növény-egészségügyi védelem megfelelő szintje: a védelem azon szintje, melyet az egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedést hozó tag megfelelőnek tart ahhoz, hogy az a területén belül megvédje az emberi, állati vagy növényi életet vagy egészséget.

MEGJEGYZÉS:

Számos tag erre az elvre másképpen, mint „kockázat elfogadható szintjére” hivatkozik.

Kártevőktől vagy megbetegedésektől mentes térség: olyan térség, akár egy ország egész területéről, területének egy részéről vagy több ország teljes vagy részbeni területéről van szó, melyet az illetékes hatóságok úgy határoznak meg, hogy ott egy meghatározott kártevő vagy betegség nem fordul elő.

MEGJEGYZÉS:

Kártevőktől vagy megbetegedésektől mentes terület körbevehet olyan területet, körül lehet véve olyan területtel, illetve szomszédos lehet olyan területtel – akár egy ország egy részén belül, akár egy olyan földrajzi területen, mely több ország teljes vagy részbeni területéből áll –, mely területen meghatározott kártevők vagy megbetegedések előfordulása tudott, de amely olyan regionális ellenőrző intézkedések alatt áll, mint amilyen például védő-, felügyelet alatt álló és ütközőzónák létrehozása, melyek elszigetelik, illetve megsemmisítik a kérdéses kártevőt vagy betegséget.

A kártevők és megbetegedések elterjedtségének alacsony szintjét felmutató térség: olyan térség, akár egy ország egész területéről, területének egy részéről vagy több ország teljes vagy részbeni területéről van szó, amelyet az illetékes hatóságok úgy határoznak meg, hogy ott egy meghatározott kártevő, illetve betegség alacsony szinten fordul elő és amely területen hatékony felügyeleti, ellenőrző és megsemmisítési intézkedések vannak érvényben.

A tagok biztosítják, hogy minden egészségügyi és növény-egészségügyi előírás ( 18 ), melyet elfogadtak, azonnal közzétételre kerüljön oly módon, hogy azokat az érdekelt tagok megismerhessék.

Sürgős körülményektől eltekintve, a tagok ésszerű időt biztosítanak az egészségügyi vagy növény-egészségügyi előírások közzététele és azok hatálybalépése között abból a célból, hogy időt adjanak az exportőr tagok, különösen a legkevésbé fejlett ország tagok termelőinek, hogy termékeiket és termelési módszereiket az importőr tag követelményeihez igazítsák.

Minden egyes tag működtet egy olyan tájékoztatási pontot, amely azért felelős, hogy megválaszolja az érdeklődő tagok valamennyi ésszerű kérdését, valamint átadja az alábbiakra vonatkozó dokumentumokat:

A tagok kötelesek biztosítani, hogy abban az esetben, ha érdekelt tagok dokumentumok másolatát kérik, ezen dokumentumokat, eltekintve a szállítási költségektől, a belföldieknek felszámolt áron (ha van ilyen) ( 19 ) adják át.

Ha egy nemzetközi szabvány, iránymutatás vagy ajánlás nem létezik, vagy egy javasolt egészségügyi vagy növény-egészségügyi előírás tartalma lényegét tekintve nem egyezik meg egy nemzetközi szabvánnyal, iránymutatással vagy ajánlással, és ha ezen előírás jelentős hatást gyakorolhat más tagok kereskedelmére, akkor a tagok:

Azonban, ha egy tag számára sürgős egészségvédelmi problémák merülnek fel, vagy felmerülésük fenyeget, akkor a tag szükség szerint, figyelmen kívül hagyhat ezen melléklet 5. pontjában felsorolt lépéseket, feltéve, ha ezen tag

A Titkárságnak küldött bejelentések nyelve az angol, a francia vagy a spanyol.

A fejlett ország tagok más tag kérésére a dokumentumok példányait vagy terjedelmes dokumentumok esetén, a specifikus bejelentési kötelezettség alá eső dokumentumok összefoglalóit angolul, franciául vagy spanyolul azok rendelkezésére bocsátják.

A Titkárság haladéktalanul körözteti a bejelentés példányait az összes tag, valamint az érdekelt nemzetközi szervezetek részére, és felhívja a fejlődő ország tagok figyelmét bármely olyan bejelentésre, mely olyan termékekre vonatkozik, melyhez különleges érdekeik fűződnek.

A tagok ezen melléklet 5., 6., 7. és 8. pontja szerinti bejelentési eljárásokra vonatkozó rendelkezések nemzeti szinten történő végrehajtása felelőseként egyetlen központi kormányzati hatóságot jelölnek ki.

Ezen Megállapodásban semmi sem értelmezhető úgy, hogy

A tagok bármely eljárás vonatkozásában biztosítják, hogy ellenőrzik és biztosítják az egészségügyi vagy növény-egészségügyi előírások teljesítését, valamint

Ha egy importőr tag az élelmiszer-adalékanyagok jóváhagyására vagy az élelmiszerben, italokban és takarmányokban fellelhető szennyező anyagok tűréshatárainak megállapítására vonatkozó olyan rendszert működtet, amely megakadályozza vagy korlátozza az ilyen termékeknek, jóváhagyás hiánya esetén, hazai piacra való bejutását, akkor az importőr tag köteles mérlegelni a vonatkozó nemzetközi szabványoknak a piacrajutás feltételeként történő használatát mindaddig, amíg végleges döntés nem születik.

Ahol egy egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedés nem a termelés szintjén jelöl ki ellenőrzést, az a tag, amelynek területén a termelés folyik, az ilyen ellenőrzésekhez, valamint az ellenőrző hatóságok munkájának megkönnyítéséhez a szükséges segítséget megadja.

E Megállapodásban semmi sem értelmezhető oly módon, hogy az megakadályozza a tagokat abban, hogy saját területükön ésszerű vizsgálatokat folytassanak.

E melléklet felsorolja a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer (HR) kódjai által hatszámjegyű szinten meghatározott textil- és ruházati termékeket.

A 6. cikk rendelkezései szerinti védintézkedéseket adott textil- és ruházati termékekre, nem pedig önmagukban a HR sorok alapján kell meghozni.

E Megállapodás 6. cikkének rendelkezései szerinti védintézkedések nem alkalmazhatók:

Ilyen termékekre az 1994. évi GATT XIX. cikkének rendelkezései alkalmazandók, ahogyan azokat a védintézkedésekről szóló megállapodás értelmezi.