1.

A pénzügyi világválság 2008. őszi kirobbanása óta az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) négy iránymutatást (1) fogadott el, amelyek részletes leírást adnak a pénzügyi intézményeknek (2) nyújtott állami támogatás és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: az EGT-megállapodás) 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja összeegyeztethetőségéről. Az iránymutatás szóban forgó fejezetei a következők: az állami támogatásokról szóló szabályok alkalmazása a pénzintézetek vonatkozásában tett intézkedésekre (3) (a továbbiakban: a bankokról szóló iránymutatás), a pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban (4) (a továbbiakban a feltőkésítési iránymutatás), az értékvesztett eszközök kezelése az EGT-bankszektorban (5) (a továbbiakban: az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás), valamint a pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján (6) (a továbbiakban: a szerkezetátalakítási iránymutatás). A négy iránymutatás közül három – a bankokról szóló iránymutatás, a feltőkésítési iránymutatás és az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás – azokat az előfeltételeket határozza meg, amelyek az EFTA-tagállamok által nyújtott támogatás főbb formáinak – kötelezettségekre nyújtott garanciák, feltőkésítések és eszközátvételek – összeegyeztethetőségére vonatkoznak, míg a szerkezetátalakítási iránymutatás azokat a sajátos elemeket részletezi, amelyeket a pénzügyi intézmények számára az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján, a válsággal összefüggésben nyújtott állami támogatáshoz készített szerkezetátalakítási tervnek (vagy életképességi tervnek) kell tartalmaznia.

2.

Mind a négy iránymutatás kiemeli, hogy ilyen támogatási intézkedések csak átmeneti jelleggel fogadhatók el, illetve csak a pénzügyi piacokon jelentkező példátlan feszültségek miatti szükségintézkedésként lehetnek indokoltak, és csupán addig, amíg e rendkívüli körülmények fennállnak. A szerkezetátalakítási iránymutatás a 2010. december 31-ig bejelentett szerkezetátalakítási támogatásokra érvényes, a többi iránymutatás nem ad meg lejárati határidőt.

3.

Ezek az iránymutatások a bankoknak a válsággal összefüggésben nyújtott támogatás átmeneti elfogadhatóságának feltételeit határozzák meg 2011. január 1-jétől kezdődően.

4.

A válsággal összefüggésben a bankoknak nyújtott támogatásról szóló hatósági iránymutatások, illetve az alkalmazási körükbe tartozó támogatási intézkedésekről és programokról szóló egyedi határozatok elfogadásának jogalapja az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja, amely kivételes esetben lehetővé teszi az EFTA-tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatást. A válság legsúlyosabb szakaszában a komoly zavarra vonatkozó feltétel kétségkívül fennállt az egész EGT-ben, hiszen a pénzügyi piacokon rendkívüli feszültségek jelentkeztek, amihez később komoly reálgazdasági visszaesés is társult.

5.

A 2010 eleje óta lassan kibontakozó gazdasági fellendülés üteme a 2010 elején vártnál valamivel gyorsabb volt. Az élénkülés még gyenge ugyan és egyenlőtlen mértékű az EGT-n belül, egyes tagállamok esetében azonban már szerény, sőt, néhol némileg erőteljesebb növekedés figyelhető meg. Ezenfelül a bankszektor állapota az egy évvel ezelőttihez képest – néhány sebezhető területet leszámítva – általánosan javult. Az EFTA-tagállamok gazdaságát érintő komoly zavar ennek köszönhetően már nem állapítható meg minden tagállamnál olyan egyértelműen, mint a válság korábbi szakaszaiban. Bár a Hatóság tudatában van e fejleményeknek, úgy véli, hogy a pénzügyi piacokon újfent jelentkező feszültséget és a szélesebb körre kiterjedő, továbbgyűrűző negatív hatások lehetőségét figyelembe véve az állami támogatásoknak az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése b) pontja alapján történő jóváhagyásának feltételei – az iránymutatásokban részletezett okokból – továbbra is fennállnak.

6.

Az állampapírok piacán ismételten jelentkező feszültségek hatásosan illusztrálják a pénzügyi piacok tartós volatilitását. Az EGT pénzügyi szektorán belüli összefonódás és kölcsönös függőség magas szintje a válság továbbterjedésére vonatkozó piaci aggodalmakat kelt. A pénzügyi piacok magas volatilitása és a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság indokolttá teszi, hogy biztonsági hálóként fenntartsuk annak a lehetőségét az EFTA-tagállamok számára, hogy az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontjára hivatkozva a válsággal összefüggésben támogatási intézkedésekhez folyamodjanak.

7.

Következésképpen a bankokról szóló, a feltőkésítési és az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás érvényességét 2010. december 31. után is fenn kell tartani, mivel ezek adnak iránymutatást a 61. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a válsággal összefüggésben a bankoknak nyújtott – főként kormányzati garancia, feltőkésítés és eszközátvétel formáját öltő – támogatás összeegyeztethetőségének kritériumairól. Ugyanígy fenn kell tartani az ilyen támogatási intézkedések nyomon követésével foglalkozó szerkezetátalakítási iránymutatás érvényességét is. Ezért a négy iránymutatás közül érvényességi időt (2010. december 31.) egyedüliként tartalmazó szerkezetátalakítási iránymutatás érvényességét ki kell terjeszteni a 2011. december 31-ig bejelentett szerkezetátalakítási támogatásokra.

8.

A válság utáni szabályozáshoz való átmenetre felkészülve azonban az iránymutatásokat ki is kell igazítani. Ezzel párhuzamosan a bankok rendes piaci körülmények közötti megmentésével és szerkezetátalakításával kapcsolatban új, állandó jellegű állami támogatási szabályokat kell megállapítani, és – a piaci feltételektől is függően – 2012. január 1-jétől alkalmazni. Ennek fényében kell értékelni a válsággal összefüggésben a pénzügyi szektornak nyújtott rendkívüli állami támogatás esetleges további szükségességét is. Az ilyen támogatás összeegyeztethetőségének követelményeit ezért úgy kell megállapítani, hogy az a lehető legjobban előkészítse az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a bankok megmentésére és szerkezetátalakítására vonatkozó új szabályok bevezetését.

9.

Annak ellenére, hogy az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti támogatási intézkedések a rendkívüli piaci feltételek miatt továbbra is rendelkezésre állnak, a bankoknak nyújtott átmeneti rendkívüli támogatások leépítésének folyamata nem állhat le. A Gazdasági és Pénzügyek Tanácsa 2009. december 2-i ülésén elfogadott következtetéseiben megállapította, hogy ki kell dolgozni a támogatási intézkedések leépítésére vonatkozó stratégiát, amelyet a továbbgyűrűző negatív hatások elkerülése érdekében átláthatóvá kell tenni, és össze kell hangolni az EU-tagállamok között, figyelembe véve ugyanakkor az egyes uniós tagállamok sajátosságait (7). A következtetésekben az is szerepelt, hogy a bankoknak nyújtott különféle támogatások fokozatos leépítését a kormányzati garanciaprogramok felszámolásával kell kezdeni, ami kilépésre bátorítja a stabil bankokat, a többi bankot pedig a hiányosságok megszüntetésére ösztönzi.

10.

A következő bekezdésekben a Hatóság a feltőkésítéssel és az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések tekintetében határozza meg a fokozatos leépítés lépéseit.

11.

2011. január 1-jétől a Hatóság szigorúbb feltételek mellett engedélyezi az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti kormányzati garanciákat: megnöveli a garanciáért fizetendő díj összegét és előírja egy életképességi terv bemutatását azon kedvezményezettek számára, amelyek új garanciákat vesznek igénybe, továbbá fennálló garantált kötelezettségeik mind abszolút értelemben, mind a kötelezettségek egészéhez viszonyítva meghaladnak egy meghatározott küszöbértéket (8). Az aktuális piaci helyzetet figyelembe véve ezek a feltételek jelenleg indokoltnak tűnnek. A kormányzati garanciaprogramok tehát a 2011. január 1-jétől érvényes feltételek mellett 2011. június 30-ig engedélyezhetők. A Hatóság 2011 első felében újra fogja értékelni az állami garanciák 2011. június 30. utáni összeegyeztethetőségének feltételeit.

12.

A kormányzati garanciaprogramokhoz való hozzáférésért eddig az EKB ajánlásai alapján megállapított díjat kellett fizetni. Az egy évnél hosszabb lejáratú kötvények esetében a fizetendő díjat egy 50 bázispontos átalánydíj, továbbá az egyes bankok ötéves futamidejű, elsőrendű hitelekre vonatkozó hitel-nemteljesítési csereügyletei (a továbbiakban: CDS) kapcsán a 2007. január 1. és 2008. augusztus 31. közötti időszakban megfigyelt kockázati felárak mediánja adja (9).

13.

A jelenlegi árazási modell hitelkockázati eleme a válság 2008-as, akut szakasza előtti értékeket veszi alapul. A CDS-felárak bankok közötti eltérései jelenleg sokkal magasabbak, mint a válságot megelőzően, és ez várhatóan így is marad. A bankok külső finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése és a pénzügyi stabilitás ilyen módon történő megőrzése érdekében eddig ez indokolt volt. A modell azonban figyelmen kívül hagyja a – 2008. augusztus 31-étől kezdődő – kétéves időszak pénzügyi piaci fejlődését, többek között a bankok hitelképességében bekövetkezett változásokat. Annak ellenére tehát, hogy a piaci finanszírozáshoz való hozzáférés összességében javult, a leminősített bankok továbbra is élnek a gazdasági válság előtt megállapított hitelminősítési és hitelképességi besorolásuk adta előnyökkel, amelynek következtében nagyobb a versenyhelyzet torzulásának valószínűsége. A gyakorlatban kiderült, hogy az alacsony minősítésű bankoknak aránytalanul több előnye származik a garanciákból, mint a magas hitelminősítésű bankoknak, hiszen a garanciákért – alacsony minősítésüknél fogva – alapvetően magasabb piaci árat kellene fizetniük.

14.

Az ebből adódó torzulások kezelése érdekében a kormányzati garanciák díját közelíteni kellene a jelenlegi piaci feltételekhez, amelyek jobban tükrözik az egyes bankok aktuális hitelképességét. A kedvezményezettek által a garanciáért fizetendő díj összegét ennek értelmében emelni kell.

15.

Az EFTA-tagállamok közötti összehangolt megközelítés kialakításával ösztönözni kellene a garanciaprogramok fokozatos leépítését, mindezt azonban bizonyos mértékű rugalmasság megőrzése mellett, figyelembe véve az EFTA-tagállamok és bankjaik sajátosságait. A Hatóság ezért helyénvalónak tartja a garanciákért fizetendő díj összegének a kedvezményezett bankok hitelképességéhez igazított minimális szintű emelését. A hitelképesség alapján történő megkülönböztetés megfelelően erős árjelzést biztosít a gyengébb bankok számára, segítségével jobban összhangba lehet hozni a garanciákért fizetendő díjat a kedvezményezett pénzintézet kockázati profiljával, így csökkentve a bankok közötti versenytorzulásokat, és hozzájárulva ezzel a közöttük lévő egyenlő versenyfeltételek biztosításához az egységes piacon.

16.

2011. január 1-jét követően az egyes garanciaprogramok (10) meghosszabbításának jóváhagyásakor a kormányzati garanciákért (11) fizetendő díj összegének magasabbnak kell lennie, mint az EKB 2008 októberében ajánlott képlete alapján megállapított összegnek; legalább:

17.

Az EFTA-tagállamok a fenti minimumkövetelményeken túlmenően további felárakkal is növelhetik a garanciadíjakat. Annak érdekében, hogy az EFTA-tagállamok pénzügyi szektoruk egyedi körülményeihez igazíthassák a feltételeket, a Hatóság – rugalmas hozzáállást tanúsítva – a fent említettől eltérő díjszámítási modellt is elfogad, feltéve, hogy az új képlet alkalmazása legalább a kérdéses bankok által fizetendő összeg – előbbiekben említett – minimális szintű növekedését eredményezi (15).

18.

A jelenlegi piaci feltételek mellett a likvid forrásokhoz való hozzáférés nem jelent többé akkora nehézséget a bankok számára, mint a válság legsúlyosabb szakaszában. Ennek megfelelően indokoltnak tűnik különböző előfeltételeket szabni az állami garanciák igénybevételéhez az alapján, hogy a bankok milyen mértékben támaszkodnak ezen támogatási formákra. Korlátozott mértékű alkalmazásuk nem követelne meg további vizsgálatokat, kiterjedt használatuk azonban – mind abszolút értelemben, mind a banki kötelezettségek egészéhez viszonyítva – az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése b) pontjának való megfelelés érdekében a garanciák meghosszabbításának előfeltételeként egy életképességi vizsgálat elvégzésének kötelezettségét vonná maga után. A bank üzleti modelljének életképességét megkérdőjelezi, ha a bank tartósan képtelen kormányzati garanciák bevonása nélkül kielégíteni tőkeszükségleteit. El kell kerülni, hogy a bankok indokolatlanul, a kivételes körülmények rendeződése után is igénybe vegyék a garanciaprogramokat – amelyek célja az eddig példátlan finanszírozási nehézségek leküzdése volt –, annak érdekében, hogy ezáltal későbbre halaszthassák a szükségessé vált szerkezetátalakítást.

19.

A Hatóság ezért a 2011. január 1-jét követő időszakra meghosszabbított garanciaprogramok esetében indokoltnak tartja, hogy küszöbértékeket vezessen be egyrészt a bankok fennálló garantált kötelezettségeinek és kötelezettségeik egészének aránya, másrészt a garantált kötelezettségek abszolút összege tekintetében. A küszöbértékek túllépése életképességi vizsgálat benyújtására kötelez. Az érintett EFTA-tagállamoknak a garancia biztosításától számított három hónapon belül minden olyan bank esetében be kell nyújtaniuk a Hatósághoz a bank hosszú távú életképességére irányuló vizsgálatot, amely 2011. január 1-jét követően kibocsátandó új vagy megújítandó adósságainak fedezése érdekében veszi igénybe a kormányzati garanciákat, és túllépi vagy eléri a két (abszolút és relatív) küszöbértéket (16).

20.

Ez a mechanizmus nem vonatkozik azon bankokra, amelyek már szerkezetátalakítás alatt állnak, arra vonatkozó terv benyújtására kötelesek vagy amelyek életképességi vizsgálata a kérdéses időpontban már folyamatban van. Az ő esetükben a folyamatban lévő szerkezetátalakítási vagy életképességi vizsgálati eljárás keretében fogják figyelembe venni a jóváhagyott további állami támogatásokat (17).

21.

A megállapított küszöbérték a fennálló garantált kötelezettségek és az összes kötelezettségek aránya tekintetében 5 %, a garantált adósságra vonatkozó összeghatár pedig 500 millió EUR. A küszöbérték meghatározása egy összehasonlító elemzés alapján történt, amely azt mutatja, hogy a garanciákat igénybe vevő és jelen pillanatban szerkezetátalakítási kötelezettség alatt nem álló bankok túlnyomó része (sőt az erre kötelezett bankok jelentős része is) jóval ezen érték alatt marad. A fent említett küszöbértéket meghaladó bankok viszonylag kicsi, de nem elhanyagolható csoportja esetében indokolt megvizsgálni, hogy a finanszírozási garanciáktól való erőteljes függés vajon üzleti modelljük szerkezeti hiányosságát jelzi-e. A küszöbérték bevezetése arra ösztönzi a stabil bankokat, hogy minél hamarabb visszatérjenek a túlnyomórészt vagy kizárólag torzítatlan piaci viszonyokon alapuló finanszírozáshoz. Az átfogó életképességi vizsgálat vagy megerősíti a bankok hosszú távú életképességét, vagy megkérdőjelezi azt, egyértelművé téve egy jelentősebb szerkezetátalakítás szükségességét.

22.

Az életképességi felülvizsgálat tartalmát illetően a szerkezetátalakítási iránymutatásra lehet hivatkozni: eszerint azok az alapelvek, amelyeket a hosszú távú életképesség szerkezetátalakítási terv keretében történő helyreállítása során alkalmaznak a bankok helyzetének értékelésére, értelemszerűen érvényesek azokra az esetekre is, amikor a támogatás kedvezményezettje hivatalosan nem köteles szerkezetátalakítási tervet benyújtani, de demonstrálnia kell hosszú távú életképességét. A banknak elsősorban a finanszírozási kapacitásának megbízhatóságát kell bizonyítania, szükség esetén pedig egy likviditási stressztesztnek (18) kell alávetnie magát. Az életképességi vizsgálat elkészítése során figyelembe kell venni továbbá a kedvezményezett pénzügyi intézmény (19) vagy az adott EFTA-tagállam (20) sajátosságait és azon pénzügyi piacainak helyzetét, amelyek befolyásolják az életképesség értékelését, valamint a garantált kötelezettségek és az összes kötelezettség irányadó arányát. Általános szabály, hogy minél nagyobb mértékű a kormányzati garanciáktól való függés, és minél inkább kísérik a garanciákat állami támogatások egyéb formái és/vagy alacsony hitelképesség (21), annál egyértelműbb, hogy a hosszú távú életképesség biztosítása érdekében változtatni kell az üzleti modellen.

23.

Az életképességi vizsgálat elvégzésének kötelezettségét beindító mechanizmus azt az üzenetet közvetíti, hogy a bankoknak fel kell készülniük a szokásos piaci mechanizmusokhoz való visszatérésre és az állami támogatások mellőzésére, hiszen a pénzügyi szektor fokozatosan kilábal a válságból, a mechanizmus így a kormányzati garanciáktól való függőség csökkentésére vagy azok igénybevételének mellőzésére ösztönzi az egyes pénzügyi intézményeket. Ugyanakkor megfelelő rugalmasságot biztosít ahhoz, hogy kellő figyelmet szenteljenek az egyes bankok vagy nemzeti pénzügyi piacok helyzetét érintő eltérő körülményeknek, és lehetővé teszi továbbá egy olyan helyzet kezelését, amelyben általános veszélybe kerül a pénzügyi stabilitás; ennek előfordulását jelenleg nem lehet kizárni, mivel a válság után a pénzügyi piacok még nem állnak biztos lábakon.

24.

A válság kezdetén a Hatóság megkülönböztette az instabil/nehéz helyzetben levő és az alapvetően stabil pénzügyi intézményeket, tehát azokat a pénzügyi intézményeket, amelyek például üzleti modelljükből vagy befektetési stratégiájukból kifolyólag belső, szerkezeti problémákkal küszködnek, illetve azokat a pénzügyi intézményeket, amelyek problémáit kizárólag és főként a pénzügyi válsággal járó rendkívüli helyzet eredményezte, és nem üzleti modelljük stabilitása, hatékonysági gondok vagy a túlzott kockázatvállalás áll a nehézségek hátterében. A megkülönböztetés a feltőkésítési iránymutatásban meghatározott következő mutatók alapján történik: tőkemegfelelés, jelenlegi CDS-felárak, a bank jelenlegi minősítése és annak várható alakulása, valamint többek között a feltőkésítés relatív nagyságrendje. Utóbbi tekintetében a Hatóság úgy véli, hogy ha a feltőkésítési és eszközátvételi intézkedések formáját öltő támogatás meghaladja a bank kockázattal súlyozott eszközeinek 2 %-át, az mutatóul szolgálhat az alapvetően stabil és a nehéz helyzetben levő bankok közötti megkülönböztetéshez. A nehéz helyzetben levő bankok feltőkésítése kapcsán szerkezetátalakítási tervet, a stabil bankok feltőkésítése kapcsán életképességi tervet kell benyújtani a Hatósághoz.

25.

A megkülönböztetéshez és a mutatók – köztük a bank kockázattal súlyozott eszközeivel kapcsolatos 2 %-os viszonyszám – meghatározásához vezető megfontolás abból a félelemből eredt, hogy különben az értékvesztésekből, a bankok tőkeellátottságára vonatkozó magasabb piaci várakozásokból és a piaci tőkebevonás átmeneti nehézségeiből származó tőkeszükséglet miatt a stabil bankok visszafognák a reálgazdaság hitelezését annak érdekében, hogy ne kelljen szerkezetátalakítási tervet benyújtaniuk, ha állami forrásokat kívánnak igénybe venni. Ugyanakkor a bankszektor egésze ma már könnyebben vonhat be tőkét a piacról, vagy többek között a felhalmozott eredmény (22) révén, így állami támogatás nélkül is kielégíthetik tőkeszükségleteiket (23). A pénzügyi intézmények által a piacokról bevont tőke összege 2009 és 2010 folyamán jelentősen emelkedett, ami azt mutatja, hogy a pénzügyi intézmények újból hozzáférnek a pénzügyi piacokhoz, illetve hogy már zajlik az új szabályozói követelményekre (24) való felkészülésük.

26.

A stabil és a nehéz helyzetben lévő bankok megkülönböztetése így a továbbiakban már nem tűnik lényegesnek annak eldöntéséhez, hogy mely bankok kezdjenek szerkezetátalakítási tárgyalásokat a Hatósággal. Ennek következtében indokolt, hogy azok a bankok, amelyek még 2011-ben is igénybe veszik az állam segítségét a tőkebevonáshoz vagy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedésekhez, kötelesek legyenek szerkezetátalakítási tervet benyújtani a Hatósághoz annak demonstrálása érdekében, hogy a bank kész megtenni a szükséges szerkezetátalakítási erőfeszítéseket és indokolatlan késedelem nélkül kész visszatérni a rendes működéshez. 2011. január 1-jétől ezért az új feltőkésítési intézkedések vagy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos új intézkedések kapcsán minden kedvezményezett köteles szerkezetátalakítási tervet benyújtani (25).

27.

A bankok szerkezetátalakítási igényeinek értékelésekor a Hatóság azt veszi figyelembe, hogy milyen az adott intézmény egyedi helyzete, hogy milyen mértékben szükséges a szerkezetátalakítás ahhoz, hogy az intézmény életképességét további állami támogatások nélküli helyre lehessen állítani, illetve hogy az intézmény korábban mennyire függött az állami támogatásoktól. Általános szabály, hogy minél nagyobb az állami támogatástól való függés, annál inkább van szükség mélyreható átalakításra a hosszú távú életképesség biztosítása érdekében. Az egyedi értékelés során a piacok aktuális helyzetét is figyelembe veszik, emellett ha az EFTA-tagállamok egy részét vagy egyikét a pénzügyi stabilitást veszélyeztető komoly sokkhatás éri, akkor a szerkezetátalakítási keretet ennek megfelelően rugalmasan alkalmazzák.

28.

Ha a strukturális támogatásból (feltőkésítési és/vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedésből) részesülő bankok számára kötelező a szerkezetátalakítási terv benyújtása, de a refinanszírozási garanciák igénybevétele nem jár ilyen kötelezettséggel, az azt az üzenetet közvetíti, hogy a bankoknak a pénzügyi szektor válságból való fokozatos kilábalásával fel kell készülniük a szokásos piaci mechanizmusokhoz való visszatérésre és az állami támogatások mellőzésére. Emellett arra ösztönzi a továbbiakban is támogatásra szoruló pénzügyi intézményeket, hogy gyorsítsák fel a szükséges szerkezetátalakítást. Megfelelő rugalmasságot ad ahhoz is, hogy kellő figyelmet szenteljenek az egyes bankok vagy nemzeti pénzügyi piacok helyzetét érintő, potenciálisan eltérő körülményeknek. Lehetővé teszi továbbá egy olyan általános vagy országspecifikus helyzet kezelését, amelyben veszélybe kerül a pénzügyi stabilitás; ennek előfordulását jelenleg nem lehet kizárni, mivel a válság után a pénzügyi piacok még nem állnak biztos lábakon.

29.

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése b) pontjának további alkalmazhatósága és a szerkezetátalakítási iránymutatás érvényességének meghosszabbítása 2011. január 1-jétől2011. december 31-ig tart (26). E hosszabbítást, amelyre megváltozott körülmények között kerül sor, azzal a céllal összefüggésben kell megítélni, hogy a bankok megmentésével és szerkezetátalakításával kapcsolatban fokozatosan egy állandóbb jellegű, az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti állami támogatási iránymutatásokra épülő szabályrendszert kell bevezetni, és – a piaci feltételektől is függően – 2012. január 1-jétől alkalmazni.