Keywords
Summary

Keywords

1. Eljárás – Keresetlevél – Jogi személy – Jog szerinti létezés – A felperes jogalanyra háruló bizonyítás – Bizonyíték hiányában a jogalanyt alkotó természetes személyek felperesként való elismerésének lehetősége

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 5. §)

2. Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata – Felszólalási eljárás – A felhozott jogalapokra korlátozódó vizsgálat – A közismert tények figyelembevétele

(40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk, (1) bekezdés)

3. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – Az érintett védjegyek hasonlósága – Az érintett vásárlóközönség észlelése vonatkozásában készítendő elemzés

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1), bekezdés, b) pont)

4. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség veszélye – Az érintett vásárlóközönség figyelmének foka – Figyelembe veendő időpont – Az érintett termékek vagy szolgáltatások vonatkozásában a választás gyakorlásának pillanata

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

5. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – A „PICARO” és a „PICASSO” szóvédjegyek

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

Summary

1. Ahhoz, hogy a francia Code Civil értelmében örökölt, osztatlan közös tulajdonnal rendelkező jogalany, amely saját nevében nyújt be keresetet, megfeleljen az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 5. §‑ban foglalt, a jogi személyek által benyújtott keretekre vonatkozó követelményeknek, köteles jog szerinti létezésének olyan bizonyítékát nyújtani, amely alkalmas önállóságának és legalábbis korlátozott felelősségének, valamint annak tanúsítására, hogy a jogalany erre jogosult képviselője megfelelően hatalmazta meg ügyvédjét. Az, hogy a jogalany korábban közösségi védjegy jogosultjaként került bejegyezésre, valamint, hogy e jogon részt vett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) előtti eljárásokban nem elegendő ahhoz, hogy a nevében benyújtott keresetet a 44. cikkben meghatározott feltételek értelmében megfelelőnek lehessen tekinteni.

Mindazonáltal, ez nem jelenti automatikusan a szóban forgó kereset elfogadhatatlanságát. Ugyanis abban az esetben, amikor az osztatlan közös tulajdon kifejezés a tulajdonostársakat együttesen jelöli, és ez utóbbiak természetes személyekként nincsenek alávetve az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §-a rendelkezéseinek, úgy tekinthető, hogy a keresetet a tulajdonostársak nyújtották be. Az a tény, hogy a tulajdonostársak úgy döntöttek, hogy az osztatlan közös tulajdon neve alatt nyújtják be a keresetet, nem befolyásolja annak elfogadhatóságát, amennyiben ezen közös elnevezés alatt eljáró személyek azonosíthatóságához nem fér kétség, és amennyiben ezen felül az eljárásban érintett többi fél jogos érdekével nem ellentétes az, hogy az Elsőfokú Bíróság hivatalból helyesbítse a felperes elnevezését.

(vö. 19–22. pont)

2. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikkének rendelkezése szerint „a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban […] a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van”.

E rendelkezés az OHIM által végzett vizsgálatot két szempontból is korlátozza. Egyfelől, az OHIM határozatainak ténybeli alapjára, azaz azokra a tényekre és bizonyítékokra vonatkozik, amelyekre e határozatok jogosan alapíthatóak, másfelől e határozatok jogi alapjára, azaz azokra a rendelkezésekre vonatkozik, amelyeket az ügyet tárgyaló joghatóságnak alkalmaznia kell. Ily módon, amikor a fellebbezési tanács valamely felszólalási eljárást lezáró határozat elleni fellebbezést bírál el, határozatát csak az érintett fél által felhozott viszonylagos kizáró okokra, illetve az e fél által arra vonatkozólag előterjesztett tényekre és bizonyítékokra alapíthatja.

Ugyanakkor a 74. cikk nem zárja ki, hogy a felszólalási eljárás során a felek által kifejezetten előterjesztett tényeken felül a fellebbezési tanács közismert tényeket, azaz olyan tényeket vegyen figyelembe, melyeket bárki ismerhet, illetve melyek általánosan hozzáférhető forrásokból megismerhetőek.

(vö. 27–29. pont)

3. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendeletnek a két megjelölés között fennálló összetévesztés veszélyén alapuló viszonylagos kizáró okról rendelkező 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásánál a szóban forgó megjelölések közötti hasonlóság elemzése elengedhetetlen eleme az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésének. Ez utóbbihoz hasonlóan, ezen elemzést is az érintett közönség észlelésére tekintettel kell elvégezni.

(vö. 53. pont)

4. Valamely közösségi megjelölés lajstromozásának a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti, valamely korábbi védjeggyel fennálló összetéveszthetőségén alapuló elutasítása indokolt annak alapján, hogy az ilyen összetévesztés jogtalanul befolyásolhatja az érintett fogyasztókat az adott áruk, illetve szolgáltatások közötti választásban. Következésképpen az összetéveszthetőség mérlegelésekor figyelembe kell venni az átlagos fogyasztó figyelmének fokát abban a pillanatban, amikor a különböző, a védjegy árujegyzékében szereplő osztályba tartozó árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozóan kialakítja választását, illetve amikor választ közülük. A lehetőség, mely szerint az érintett közönség tagjai az adott árukat olyan helyzetekben is észlelhetik, amelyekben nem tulajdonítanak nekik akkora figyelmet, nem akadályozza a figyelem fokának számításba vételét.

(vö. 59. pont)

5. Nem áll fenn a Közösség végső felhasználói számára az összetévesztés veszélye a PICARO szóvédjegy, melynek közösségi védjegyként való lajstromozása a Nizzai Megállapodás szerinti 12. osztályba tartozó „Személygépkocsik és alkatrészeik, omnibuszok” áruk tekintetében került benyújtásra, és a PICASSO szóvédjegy között, amelyet korábban közösségi védjegyként lajstromoztak ugyanezen áruosztályban „Járművek; szárazföldi, légi vagy vízi helyzetváltoztató eszközök, gépkocsik, autóbuszok, teherautók, kamionok, furgonok, lakókocsik, pótkocsik, utánfutók” vonatkozásában. Ugyanis bár az ütköző védjegyek bejelentésben szereplő áruk részben azonosak és részben hasonlóak, és bár a két megjelölés vizuálisan és hangzásban hasonló, kihangsúlyozva hogy a hasonlóság foka ez utóbbi esetén csekély, a megjelölések közötti fogalmi különbségek jelen esetben ellensúlyozzák a vizuális és hangzásbeli hasonlóságokat oly módon, hogy a megjelölések közötti hasonlóság foka nem elegendően magas ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy az érintett közönség a kérdéses árukat ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben egymással gazdaságilag kapcsolt vállalkozásoktól származónak hihesse.

(vö. 51–52., 54., 58., 62. pont)