C‑202/24. sz. ügy

MA

(a Supreme Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2024. július 29.

„Előzetes döntéshozatal – Az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia‑közösség, és másrészről Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás – Valamely személy Egyesült Királyságnak való átadása büntetőeljárás lefolytatása céljából – A végrehajtó igazságügyi hatóság hatásköre – Alapvető jog megsértésének veszélye – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (1) bekezdése és 52. cikkének (3) bekezdése – A bűncselekmények és büntetések törvényességének elve – A feltételes szabadságra bocsátás rendszerének e személyre nézve hátrányos módosítása”

1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az Egyesült Királysággal kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodás – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Az elfogatóparancs végrehajtásának valamely alapvető jog sérelmének veszélye miatti megtagadása – Feltételek – Az Alapjogi Chartának az Egyesült Királyság tekintetében való alkalmazhatatlansága – Hatás hiánya

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 51. cikk, (1) bekezdés; az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás, 524. cikk, (2) bekezdés és 600–604. cikk)

   (lásd: 46., 49. és 51. pont)

2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az Egyesült Királysággal kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodás – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Az elfogatóparancs végrehajtásának az Alapjogi Charta 49. cikke (1) bekezdése sérelmének veszélye miatti megtagadása – Feltételek – A kiszabható büntetés mértékének visszaható hatályú módosítása – Az eredetileg kiszabható büntetésnél szigorúbb büntetés valós veszélye – Az ilyen veszély fennállását bizonyító objektív, megbízható, pontos és kellően naprakész adatok

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 49. cikk, (1) bekezdés; az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás, 3. cikk, (1) bekezdés, 524. cikk, (1) és (2) bekezdés, 602. cikk, (2) bekezdés, 603. cikk, (2) bekezdés, 604. cikk, c) pont, és 613. cikk, (2) bekezdés; 2002/584 tanácsi kerethatározat)

   (lásd: 70–82., 84–91., 97., 98. pont és a rendelkező rész)

3. Alapvető jogok – Alapjogi Charta – A bűncselekmények és büntetések törvényességének elve – Mind az Alapjogi Charta, mind pedig az Emberi Jogok Európai Egyezménye általi elismerés – Azonos értelem és hatály – A Charta által biztosított védelmi szint, amely nem sérti az ezen egyezmény által biztosított védelmi szintet

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 49. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 92. pont)

Összefoglalás

A Supreme Court (legfelsőbb bíróság, Írország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyomán a nagytanácsban eljáró Bíróság pontosítja a végrehajtó igazságügyi hatóság abban az esetben fennálló kötelezettségeit, ha a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságával kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodás (a továbbiakban: kereskedelmi és együttműködési megállapodás) ( 1 ) alapján kibocsátott elfogatóparanccsal érintett személy valamely alapvető jognak az Egyesült Királyság részére történő átadás esetén való megsértésének veszélyére hivatkozik.

A Magistrates’ Courts of Northern Ireland (Észak‑Írország általános hatáskörű elsőfokú bírósága, Egyesült Királyság) körzeti bírája négy elfogatóparancsot bocsátott ki MA‑val szemben terrorizmussal kapcsolatos bűncselekmények miatt, amelyeket állítólag 2020 júliusában követtek el, és amelyek közül egyesek életfogytig tartó szabadságvesztés‑büntetés kiszabását indokolhatják.

2022 őszén a High Court (felsőbíróság, Írország) elrendelte MA Egyesült Királyság részére történő átadását. MA e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. MA arra hivatkozik, hogy az Egyesült Királyságnak való átadása összeegyeztethetetlen a többek között az EJEE ( 2 ) 7. cikkében rögzített bűncselekmények és büntetések törvényességének elvével.

A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy amennyiben MA‑t átadnák az Egyesült Királyságnak, és szabadságvesztés‑büntetésre ítélnék, úgy esetleges feltételes szabadságra bocsátására az Egyesült Királyságnak a szóban forgó bűncselekmények állítólagos elkövetését követően elfogadott szabályozása lenne irányadó. Az MA‑val szembeni gyanú szerinti bűncselekményhez hasonló bűncselekmények miatt elítélt személy feltételes szabadon bocsátását immár szakhatóságnak kell jóváhagynia, és arra csak azt követően kerülhet sor, hogy e személy letöltötte a büntetésének kétharmadát. Nem ez volt a helyzet a korábbi rendszerben, amely azt írta elő, hogy az elítélt személy a büntetése felének letöltése után automatikusan feltételes szabadságra bocsátható.

Ebben az összefüggésben – különös tekintettel az Egyesült Királyság igazságszolgáltatási rendszere által az EJEE alkalmazása tekintetében nyújtott garanciákra, rendszerszintű hiányosság fennállására vonatkozó bizonyíték hiányára, amely MA átadása esetén az EJEE által biztosított jogok valószínű és nyilvánvaló megsértésére engedne következtetni, valamint arra, hogy MA az Emberi Jogok Európai Bíróságához keresetet nyújthat be – a kérdést előterjesztő bíróság elutasította MA‑nak az EJEE 7. cikke megsértésének veszélyére alapított érvelését.

A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal meg szeretné tudni, hogy hasonló következtetésre lehet‑e jutni a Charta 49. cikke (1) bekezdése ( 3 ) megsértésének veszélyét illetően is, amely többek között kimondja, hogy nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Ezenkívül választ vár arra, hogy a végrehajtó állam elbírálhat‑e egy, a kibocsátó államban várhatóan alkalmazásra kerülő, büntetésekre vonatkozó rendelkezéseknek a Charta 49. cikkének (1) bekezdésével való összeegyeztethetetlenségére alapozott érvet, ha ez utóbbi állam nem köteles tiszteletben tartani a Chartát, és a Bíróság magas követelményeket támasztott az alapvető jogok kibocsátó tagállambeli megsértése veszélyének figyelembevételével szemben.

A Bíróság álláspontja

Elsősorban a Bíróság – a 2002/584 kerethatározatnak ( 4 ) az alapügyben szóban forgó elfogatóparancsok végrehajtására való alkalmazhatóságának kizárását követően – megjegyzi, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás harmadik részének a büntetőügyekben folytatott együttműködésre vonatkozó VII. címének szerkezetéből, és különösen e megállapodás 600–604. cikkében ( 5 ) foglalt feladatokból az következik, hogy valamely tagállam csak a kereskedelmi és együttműködési megállapodásból eredő indokok alapján tagadhatja meg az Egyesült Királyság által kibocsátott elfogatóparancs végrehajtását.

Ebben az összefüggésben, amint arra a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 524. cikkének (2) bekezdése emlékeztet, a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a Chartát, mivel az átadásról szóló határozat a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jog végrehajtásának minősül. A tagállamok végrehajtó igazságügyi hatóságai tehát kötelesek biztosítani a kereskedelmi és együttműködési megállapodás alapján kibocsátott elfogatóparanccsal érintett személy számára többek között a Charta 49. cikkének (1) bekezdésében elismert alapvető jogok tiszteletben tartását, anélkül hogy e tekintetben releváns lenne az a körülmény, hogy a Charta nem alkalmazható az Egyesült Királyságra.

Másodsorban a Bíróság hangsúlyozza, hogy a két szakaszból álló vizsgálat ( 6 ) elvégzésének a 2002/584 kerethatározatra vonatkozó ítélkezési gyakorlatból eredő követelménye nem ültethető át a kereskedelmi és együttműködési megállapodásra. Az átadás e kerethatározat által létrehozott egyszerűsített és hatékony rendszere ugyanis a kölcsönös bizalom elvén alapul, amely különösen a tagállamok közötti kapcsolatokra jellemző, és amelyből az alapvető jogok kibocsátó tagállam általi tiszteletben tartásának vélelme következik. Természetesen nem kizárt, hogy valamely nemzetközi megállapodás magas szintű bizalmat alakítson ki a tagállamok és bizonyos harmadik országok, így az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes bizonyos államok között. Ez a megfontolás azonban nem terjeszthető ki valamennyi harmadik országra, többek között az Egyesült Királyságra.

Mindenekelőtt a kereskedelmi és együttműködési megállapodás nem hoz létre olyan kiváltságos kapcsolatot az Unió és az Egyesült Királyság között, amely igazolhatná ezt a magas szintű bizalmat. Az Egyesült Királyság ugyanis nem része a belső határok nélküli európai térségnek, amelynek kialakítását többek között a kölcsönös bizalom elve teszi lehetővé. Továbbá, noha a kereskedelmi és együttműködési megállapodásból kitűnik, hogy az Egyesült Királyság és a tagállamok közötti együttműködés az egyének alapvető jogai és szabadságai védelmének régóta történő tiszteletben tartásán alapul, ( 7 ) ez az együttműködés nem úgy jelenik meg, mint amely az érintett államok közötti, az Egyesült Királyság Unióból való 2020. január 31‑i kilépését megelőzően fennálló kölcsönös bizalom megőrzésén alapul. Végül lényeges különbségek vannak a kereskedelmi és együttműködési megállapodásnak az átadási mechanizmusra vonatkozó rendelkezései és a 2002/584 kerethatározat megfelelő rendelkezései között.

Harmadsorban a Bíróság e körülmények között pontosítja a végrehajtó igazságügyi hatóság által abban az esetben elvégzendő vizsgálatot, ha az érintett személy előtte arra hivatkozik, hogy az Egyesült Királyságnak való átadása esetén fennáll a Charta 49. cikke (1) bekezdése megsértésének veszélye. Hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartásának kötelezettsége arra kötelezi e végrehajtó igazságügyi hatóságot, hogy megfelelő vizsgálat alapján konkrétan meghatározza, hogy alapos okkal feltételezhető‑e, hogy az említett személyt ilyen jogsértés valós veszélye fenyegeti‑e. E célból a végrehajtó igazságügyi hatóságnak meg kell vizsgálnia a keresett személy Egyesült Királyságnak való átadása esetén előrelátható helyzetének értékelése szempontjából releváns körülmények összességét, ami a fent említett két szakaszból álló vizsgálattól eltérően azt feltételezi, hogy egyidejűleg figyelembe kell venni mind az ezen országban általánosan alkalmazott szabályokat és gyakorlatokat, mind pedig e személy egyéni helyzetének sajátosságait. E hatóság csak akkor tagadhatja meg a kereskedelmi és együttműködési megállapodás alapján kibocsátott elfogatóparancs végrehajtását, ha a keresett személy egyéni helyzetére tekintettel olyan objektív, megbízható, pontos és kellően naprakész adatokkal rendelkezik, amelyek alapján alapos okkal feltételezhető, hogy a Charta 49. cikke (1) bekezdése megsértésének valós veszélye áll fenn.

Ezenkívül a végrehajtó igazságügyi hatóságnak, mielőtt megtagadhatná az elfogatóparancs végrehajtását, a kereskedelmi és együttműködési megállapodás 3. cikkének (1) bekezdésében előírt jóhiszemű kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó kötelezettségnek megfelelően előzetesen információkat kell kérnie a kibocsátó igazságügyi hatóságtól a kibocsátó állam jogának szabályairól, és arról, hogy azok milyen módon alkalmazhatók a keresett személy egyedi helyzetére, valamint adott esetben további garanciák nyújtását kell kérnie a Charta 49. cikke (1) bekezdése megsértése veszélyének elkerülése érdekében.

Végül, ami ez utóbbi rendelkezés hatályát illeti, a Bíróság pontosítja, hogy a büntetés végrehajtására vonatkozó intézkedés csak akkor összeegyeztethetetlen e rendelkezéssel, ha az a szóban forgó bűncselekmény elkövetésekor kiszabható büntetés mértékének visszaható hatályú módosítását vonja maga után, ami így súlyosabb büntetés kiszabásához vezethet. Nem ez a helyzet, ha ez az intézkedés a feltételes szabadságra bocsátásra való jogosultság időhatárának meghosszabbítására korlátozódik. Azonban más lehet a helyzet többek között akkor, ha az intézkedés lényegében megszünteti a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, vagy ha olyan intézkedéscsomag részét képezi, amely az eredetileg kiszabott büntetés jellegének szigorítását eredményezi.

( 1 ) Az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia‑közösség, és másrészről Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás (HL 2021. L 149., 10. o.).

( 2 ) Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.; a továbbiakban: EJEE).

( 3 ) Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta).

( 4 ) Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, kötet, 34. o.).

( 5 ) E cikkek többek között a kereskedelmi és együttműködési megállapodás alapján kibocsátott elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának eseteire, valamint a kibocsátó állam által egyedi esetekben nyújtandó garanciákra vonatkoznak.

( 6 ) Az európai elfogatóparancs végrehajtása kapcsán a végrehajtó igazságügyi hatóságnak az első szakaszban meg kell határoznia, hogy léteznek‑e adatok annak bizonyítására, hogy a kibocsátó tagállamban a releváns alapvető jogok valamelyike megsértésének valós veszélye áll fenn, rendszerszintű vagy általános hiányosságok, illetve a személyek objektíven azonosítható csoportját konkrétabban érintő hiányosságok miatt. A második szakasz keretében e hatóságnak konkrétan és pontosan meg kell vizsgálnia, hogy a vizsgálat első szakaszában azonosított hiányosságok milyen mértékben befolyásolhatják az európai elfogatóparanccsal érintett személyt, és hogy e személy személyes helyzetére tekintettel alapos és bizonyítékokkal alátámasztott okokból feltételezhető‑e, hogy a személy a kibocsátó tagállamnak történő átadása esetén a releváns alapvető jogok megsértése valós veszélyének lesz kitéve.

( 7 ) A kereskedelmi és együttműködési megállapodás 524. cikkének (1) bekezdése.