C‑652/23. sz. ügy

C. L. és társai

kontra

DB, FC egyetemes jogutódjaként eljárva,

(a Tribunal Superior de Justicia de Cataluña [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (második tanács), 2024. július 11.

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 98/59/EK irányelv – Csoportos létszámcsökkentés – Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja, és 2. cikk – A munkavállalók képviselőinek tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció – Hatály – A munkaszerződéseknek a munkáltató nyugdíjba vonulása miatt történő megszűnése – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 27. és 30. cikke”

1. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Csoportos létszámcsökkentés – 98/59 irányelv – A munkavállalók tájékoztatásának és a velük folytatandó konzultációnak a kötelezettsége – A munkaszerződéseknek a munkáltató nyugdíjba vonulása miatt történő megszűnése – Olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az ilyen megszűnés nem minősül csoportos létszámcsökkentésnek – Megengedhetetlenség

   (98/59 tanácsi irányelv, (2) preambulumbekezdés, valamint 1. cikk, (1) bekezdés, és 2. cikk)

   (lásd: 24–26., 28–39. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Csoportos létszámcsökkentés – 98/59 irányelv – A munkavállalók tájékoztatásának és a velük folytatandó konzultációnak a kötelezettsége – A munkaszerződéseknek a munkáltató nyugdíjba vonulása miatt történő megszűnése – Olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az ilyen megszűnés nem minősül csoportos létszámcsökkentésnek – Az összhangban álló értelmezés kötelezettsége – Korlátok – Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti szabályozás – Magánszemélyek közötti jogvita – A nemzeti bíróság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy eltekintsen a szóban forgó szabályozás alkalmazásától – Hiány

   (98/59 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, és 2. cikk)

   (lásd: 41–43., 46., 47., 57. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Alapvető jogok – Alapjogi Charta – A munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz – Az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem – Magánszemélyek közötti jogvitában a 98/59 irányelvvel nem összeegyeztethető nemzeti rendelkezés mellőzése céljából való hivatkozhatóság – Kizártság

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 27. és 30. cikk; 98/59 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, és 2. cikk)

   (lásd: 49–56. pont)

Összefoglalás

A Tribunal Superior de Justicia de Cataluña (Katalónia felsőbírósága, Spanyolország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróság továbbfejleszti a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, és tisztázza, hogy a nyugdíjba vonuló munkáltatónak meg kell felelnie a 98/59 irányelv ( 1 ) rendelkezéseinek, és teljesítenie kell a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó kötelezettségeket, a munkaszerződés‑megszüntetések elkerülése vagy csökkentése, de legalábbis az ebből eredő következmények enyhítése érdekében.

A jelen ügyben a felpereseket az FC vállalkozásához tartozó egyik telephelyen foglalkoztatták. 2020. június 17‑én FC tájékoztatta őket arról, hogy 2020. július 17‑i hatállyal megszüntetik munkaszerződéseiket, mivel nyugdíjba fog vonulni. A nyugdíjba vonulás 54 folyamatban lévő munkaszerződés – köztük az alapeljárás felpereseinek 8 munkaszerződése – megszűnéséhez vezetett.

A felperesek ekkor keresetet indítottak FC‑vel szemben az őket ért, és állításuk szerint jogellenes elbocsátás megtámadása érdekében. A kereset elutasítását követően benyújtott fellebbezés tárgyában eljáró Tribunal Superior de Justicia de Cataluñának (Katalónia felsőbírósága, Spanyolország) többek között arról a kérdésről kell határoznia, hogy az alapeljárás felperesei munkaszerződéseinek megszűnését abban az esetben is semmisnek kell‑e tekinteni amiatt, hogy a munkavállalók képviselőivel folytatott, a munkavállalók jogállásáról szóló törvényben ( 2 ) előírt konzultációs eljárást nem tartották tiszteletben, ha a munkaviszony megszűnése FC nyugdíjba vonulása miatt következett be.

Az említett bíróság arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e ezen irányelvvel az, hogy az említett törvény kizárja a szóban forgó konzultációs eljárás hatálya alól a munkaszerződéseknek a 98/59 irányelv 1. cikkében előírtnál több munkavállaló munkaszerződésének a munkáltató nyugdíjba vonulása miatti megszűnését, és ha nem, akkor az érintett munkavállalók hivatkozhatnak‑e ezen irányelvre természetes személy munkáltatójukkal szemben akkor is, ha az említett irányelvet a belső jogba nem megfelelően ültették át.

A Bíróság álláspontja

Ami először is azt a kérdést illeti, hogy a 98/59 irányelvben előírt konzultációs és tájékoztatási eljárást alkalmazni kell‑e abban az esetben, ha a szóban forgó munkaszerződések megszűnésére a munkáltató nyugdíjba vonulása miatt kerül sor, a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet egyrészt arra, hogy az „elbocsátásnak” az irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett fogalma nem követeli meg többek között, hogy a munkaszerződés megszűnésére visszavezethető okok megfeleljenek a munkáltató akaratának, másrészt pedig hogy a munkaszerződés megszűnése nem kerül ki az irányelv hatálya alól azon egyetlen tényből kifolyólag, hogy az a munkáltató akaratán kívül álló körülményektől függ

Még azokban az esetekben is, amikor a vállalkozás tevékenységének végleges megszűnése nem függ a munkáltató akaratától, és ha bebizonyosodik, hogy a 98/59 irányelv teljes körű alkalmazása nem lehetséges, az irányelv alkalmazása összességében nem zárható ki. Az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint a munkavállalói képviselőkkel történő konzultáció célja nem kizárólag a csoportos létszámcsökkentések csökkentése vagy elkerülése, hanem többek között a következmények enyhítése olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, amelyek többek között az elbocsátott munkavállalók áthelyezéséhez vagy átképzéséhez nyújtott támogatásra vonatkoznak. Ezek a konzultációk tehát akkor is relevánsak, ha a munkaszerződések tervezett megszűnése a munkáltató nyugdíjba vonulásához kapcsolódik.

E tekintetben a Bíróság arra is rámutat, hogy azon tényállás sajátosságai, amikor a természetes személy munkáltató halála esetén ( 3 ) nem hoznak döntést a munkaszerződések felmondásáról, és az ilyen felmondásra irányuló előzetes szándék sem áll fenn, és az érintett munkáltató nincs lehetősége a 98/59 irányelvben előírt konzultációs és tájékoztatási cselekmények elvégzésére, nem állnak fenn abban az esetben, ha a munkaszerződések megszűnése az ilyen munkáltató nyugdíjba vonulásának következménye. Ez utóbbi helyzetben ugyanis a munkáltató, mivel a nyugdíjba vonulása miatt helyezi kilátásba a munkaszerződések megszüntetését, főszabály szerint képes konzultációkat folytatni többek között a munkaszerződés‑megszüntetések elkerülése vagy csökkentése, de legalábbis az ebből eredő következmények enyhítése érdekében.

Következésképpen a 98/59 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében előírtnál több munkavállaló munkaszerződésének a munkáltató nyugdíjba vonulása miatti megszűnése az ezen irányelv értelmében vett „csoportos létszámcsökkentés” fogalma alá tartozik, és azzal kapcsolatban az ezen irányelv 2. cikkében előírt konzultációt és tájékoztatást kell biztosítani.

Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy a magánszemélyek közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak mellőznie kell‑e az ilyen nemzeti szabályozás alkalmazását amiatt, hogy az ellentétes a 98/59 irányelv említett rendelkezéseivel, a Bíróság nemleges választ ad.

A Bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a nem vagy nem megfelelően átültetett irányelv önmagában nem keletkeztethet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra ilyenként nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni.

Ugyanez vonatkozik az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) a kérdést előterjesztő bíróság által említett 27. cikkére ( 4 ) és 30. cikkére. ( 5 ) E rendelkezések szövegéből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy ahhoz, hogy teljes mértékben kifejthessék hatásaikat, azt uniós jogi vagy nemzeti jogi rendelkezésekben kell pontosítani. Nem vezethetők le azonban a Charta 27. és 30. cikkének szövegéből közvetlenül alkalmazandó jogszabályként az olyan szabályok, mint amelyek a 98/59 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének és 2. cikkének rendelkezéseiben szerepelnek, amelyek címzettjei a tagállamok, és amelyek meghatározzák azokat az eseteket, amikor a munkavállalók képviselőinek tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó eljárást kell lefolytatni csoportos létszámcsökkentés esetén, valamint azokat az anyagi jogi és eljárási feltételeket, amelyeknek e tájékoztatásnak és e konzultációnak meg kell felelnie. Ezenkívül, mivel e cikkek önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy a magánszemélyekre olyan jogot ruházzon, amelyre azok hivatkozhatnak, a 98/59 irányelv említett cikkeivel összefüggésben történő értelmezésük sem eredményezhet mást.

Következésképpen a Charta 27. és 30. cikkére önmagában vagy a 98/59 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésével és 2. cikkével összefüggésben nem lehet hivatkozni az alapügyben szereplőhöz hasonló, magánszemélyek közötti jogvitában annak megállapítása érdekében, hogy az irányelv említett rendelkezéseivel nem összeegyeztethető nemzeti rendelkezéseket figyelmen kívül kell hagyni.

( 1 ) A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20‑i 98/59/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 225., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 327. o.; helyesbítések: HL 2007. L 59., 84. o.; HL 2014. L 289., 24. o.).

( 2 ) Az Estatuto de los Trabajadores (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) 2015. október 23‑i Real Decreto legislativo 2/2015, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövegének jóváhagyásáról szóló 2/2015 királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2015. október 24‑i 255. száma, 100224. o.; a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény).

( 3 ) A 2009. december 10‑iRodríguez Mayor és társai ítéletben (C‑323/08, EU:C:2009:770) szereplő eset, amely szintén a munkavállalók jogállásáról szóló törvény rendelkezéseire vonatkozott.

( 4 ) „A munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz” címmel előírja, hogy a munkavállalók számára különböző szinteken, az uniós jogban, valamint a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban meghatározott esetekben és feltételekkel biztosítani kell a tájékoztatást és a konzultációt.

( 5 ) „Az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem” címmel előírja, hogy az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez.