C‑124/21. P. sz. ügy

International Skating Union

kontra

Európai Bizottság és társai

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2023. december 21.

„Fellebbezés – Verseny – Nemzetközi sportszövetség által elfogadott szabályzat – Jégkorcsolya – Szabályozási, felügyeleti, döntéshozatali és szankcionálási jogkörrel rendelkező magánjogi jogalany – A versenyek előzetes engedélyezésére, a sportolók e versenyeken való részvételére és a választottbírósági vitarendezésére vonatkozó szabályok – Gazdasági tevékenységek párhuzamos gyakorlása – Versenyek szervezése és értékesítése – Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése – Vállalkozások társulásainak versenykárosító határozata – Versenyellenes »cél« és »hatás« fogalma – Igazolás – Feltételek”

1. Európai uniós jog – Hatály – A sport mint gazdasági tevékenység gyakorlása – Bennfoglaltság – Kizárólag nem gazdasági okokból elfogadott és kizárólag sportjellegű kérdésekre vonatkozóan elfogadott szabályok – Kizártság – Sportszövetségektől származó, a sportversenyek előzetes engedélyezési rendszerének bevezetésére, a sportolók e versenyeken való részvételének szabályozására, valamint az ezekkel kapcsolatos jogviták választottbírósági vitarendezési mechanizmusának előírására irányuló szabályok – A gazdasági tevékenységeket lehatároló szabályok – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 45., EUMSZ 49., EUMSZ 56., EUMSZ 63., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk)

   (lásd: 91–94., 189. pont)

2. Verseny – Uniós szabályok – A Bizottság általi alkalmazás – A sporttevékenységre jellemző sajátosságok figyelembevétele – Kartellek – A verseny korlátozása – A gazdasági és jogi háttér vizsgálatához kapcsolódó sajátosságok

   (EUMSZ 101. és EUMSZ 165. cikk)

   (lásd: 95., 96. pont)

3. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A cél általi és a hatás általi korlátozások megkülönböztetése – Cél általi korlátozás – Elegendő károssági fok – Megfelelő megállapítás

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 99., 101–103. pont)

4. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A kartell tartalma és célja, valamint kialakulásának gazdasági és jogi háttere – A cél általi és a hatás általi korlátozások megkülönböztetése – A megállapodásban részes feleknek a verseny korlátozására irányuló szándéka – Nem szükséges feltétel – Cél általi jogsértés – Elegendő károssági fok – Értékelési szempontok – A versenyellenes magatartás hatásai vizsgálatának szükségessége – Hiány

   (EUMSZ 101. cikk)

   (lásd: 105–108. pont)

5. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A cél általi és a hatás általi korlátozások megkülönböztetése – Hatás általi korlátozás – A vitatott megállapodás hiányában fennálló verseny vizsgálata

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 109., 110. pont)

6. Kartellek – Versenytorzítás – Vállalkozások társulásai által hozott döntések – A gazdasági jellegű sporttevékenységek gyakorlásának szabályozása céljából szövetség által elfogadott szabályok – Jogszerű közérdekű cél okkal való igazolás – Feltétel – A cél általi korlátozás hiánya – Mentesség – Feltételek

   (EUMSZ 101. cikk, (1) és (3) bekezdés)

   (lásd: 111–114. pont)

7. Erőfölény – Visszaélés – Sportversenyek szervezése és értékesítése területén gazdasági tevékenységet folytató sportszövetség alapszabály szerinti célja – A tényleges vagy potenciális versenytársak tekintetében előzetes engedélyezésre és az említett tevékenységek gyakorlási feltételeinek meghatározására vonatkozó jogkör – Megengedhetőség – Feltétel – Az erőfölénnyel való visszaélés kockázatának kizárására alkalmas szabályozás

   (EUMSZ 102. cikk)

   (lásd: 125–127. pont)

8. Kartellek – Versenytorzítás – Vállalkozások társulásai által hozott döntések – Sportversenyek szervezése és értékesítése területén gazdasági tevékenységet folytató sportszövetség alapszabály szerinti célja – A tényleges vagy potenciális versenytársak tekintetében előzetes engedélyezésre és az említett tevékenységek gyakorlási feltételeinek meghatározására vonatkozó jogkör – Olyan jogkör, amely versenyellenes céllal vagy hatással járhat

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 128., 129. pont)

9. Kartellek – Versenytorzítás – Vállalkozások társulásai által hozott döntések – Sportversenyek szervezése és értékesítése területén gazdasági tevékenységet folytató sportszövetség alapszabály szerinti célja – A nemzetközi sportversenyekkel kapcsolatos előzetes engedélyezési, részvételi és szankcionálási szabályok – Az említett szabályok és szankciók átlátható, objektív, pontos, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos jellegét biztosító anyagi jogi feltételek és eljárási szabályok hiánya – Cél általi korlátozás

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd a 131–136., 145., 146. pontot)

10. Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Jogalapok – Az elsőfokú bíróság elé nem terjesztett jogalapok és érvek – Elfogadhatatlanság

    (A Bíróság eljárási szabályzata, 172. és 176. cikk, 178. cikk, (1) és (3) bekezdés)

    (lásd: 180–182. pont)

11. Uniós jog – Közvetlen hatály – Egyéni jogok – Nemzeti bíróságok általi védelem – A hatékony bírósági felülvizsgálat követelménye – Terjedelem – Sportszövetség választottbírósági szabályai – Az uniós versenyszabályok olyan bíróság általi hatékony felülvizsgálatának szükségessége, amely jogosult előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére a választottbírósági ítéletek felülvizsgálata során

    (EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

    (lásd: 192–198. pont)

12. Verseny – Közigazgatási eljárás – A jogsértések megszüntetése – A Bizottság hatásköre – A vállalkozásoknak címzett meghagyások – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – A megállapított jogsértést megerősítő szabállyal szemben kiszabott korrekciós intézkedések – Megengedhetőség

    (EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés

    (lásd: 227., 228. pont)

Összefoglalás

A svájci székhelyű International Skating Union (Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség, a továbbiakban: ISU) a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által elismert egyetlen nemzetközi sportszövetség a műkorcsolyázás és a gyorskorcsolyázás területén. Az ISU az e két sportágért felelős azon nemzeti szövetségeket fogja össze, amelyek a tagjai, és az alapszabálya szerint célja az említett sportágak világszintű szabályozása, igazgatása, irányítása és előmozdítása. Ezzel párhuzamosan gazdasági tevékenységet is folytat, amely többek között különböző gyorskorcsolya‑ és jégkorcsolyaversenyek szervezését jelenti olyan nemzetközi versenyek keretében, mint az Európa‑ és világbajnokságok, valamint a téli olimpiai játékok.

Az ISU az alapszabályában meghatározott céljának megfelelően aktusokat fogadott el és tett közzé, amelyek szabályzatot alkotnak, és többek között előzetes engedélyezési szabályokat, valamint részvételi szabályokat tartalmaznak. E szabályok határozzák meg a nemzetközi jégkorcsolyaversenyek szervezési feltételeit, illetve a sportolók ilyen versenyeken való részvételi feltételeit. Az említett szabályok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében az ISU által megállapított szabályzat ezenkívül szankciórendszert is tartalmaz. Végül az ISU olyan vitarendezési mechanizmust létrehozó szabályokat is bevezetett (a továbbiakban: választottbírósági szabályok), amely a lausanne‑i (Svájc) székhelyű Sportdöntőbíróságnak (Tribunal arbitral du sport, TAS) biztosít kizárólagos hatáskört.

A két hivatásos korcsolyázó által benyújtott panasz alapján eljáró Európai Bizottság 2017. december 8‑i határozatában ( 1 ) (a továbbiakban: vitatott határozat) megállapította, hogy az ISU előzetes engedélyezési és részvételi szabályai összeegyeztethetetlenek az EUMSZ 101. cikkel, mivel céljuk a verseny korlátozása. Ugyanis azáltal, hogy megakadályozták, hogy a hivatásos gyorskorcsolyázók szabadon részt vegyenek harmadik személyek által szervezett nemzetközi versenyeken, e harmadik személyeket megfosztották a sportolók azon szolgáltatásaitól, amelyek e versenyek megrendezéséhez szükségesek voltak. A Bizottság következésképpen arra kötelezte az ISU‑t, hogy kényszerítő bírság terhe mellett szüntesse meg az így megállapított jogsértést, bírságot azonban nem szabott ki vele szemben. Ezen intézmény egyébként úgy vélte, hogy a választottbírósági szabályok megerősítik e jogsértést, mivel nem teszik lehetővé az érintett személyek számára az ISU által elfogadott határozatoknak az uniós versenyszabályok alapján történő hatékony bírósági felülvizsgálatát.

Az ISU által a vitatott határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetről határozva a Törvényszék a 2020. december 16‑i ítéletében ( 2 ) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) lényegében megállapította, hogy a vitatott határozat nem jogellenes az ISU előzetes engedélyezési és részvételi szabályaira vonatkozó részében, a választottbírósági szabályokra vonatkozó részében viszont jogellenes.

Ebben az összefüggésben nyújtott be az ISU fellebbezést a megtámadott ítélettel szemben annak azon részében történő hatályon kívül helyezése iránt, amely megállapította, hogy a Bizottság helyesen minősítette az előzetes engedélyezési és részvételi szabályokat olyan magatartásnak, amelynek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „célja” a verseny korlátozása. A fent említett panaszt benyújtó két hivatásos korcsolyázó, valamint a European Elite Athletes Association (Európai Elit Sportolók Szövetsége) csatlakozó fellebbezést nyújtott be ugyanezen ítélettel szemben, annak részleges hatályon kívül helyezése iránt, amennyiben az a vitatott határozatot a választottbírósági szabályokra vonatkozó részében megsemmisítette.

A nagytanácsban eljáró Bíróság ítéletével – amelyet ugyanazon a napon hirdetett ki, mint két másik, az uniós gazdasági jognak a nemzetközi vagy nemzeti sportszövetségek által bevezetett szabályokra történő alkalmazására vonatkozó ítéletét ( 3 ) – elutasítja a fellebbezést, azonban helyt ad a csatlakozó fellebbezésnek, következésképpen a választottbírósági szabályok tekintetében hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet. Végül a Bíróság véglegesen határoz az ISU Törvényszék elé terjesztett keresetének megfelelő részéről, és kimondja, hogy e szabályoknak a Bizottság általi elemzését az ISU által előadott egyetlen kifogás sem támasztja alá, így a keresetét e tekintetben is elutasítja.

A jelen ügy lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy korábban meg nem fogalmazott pontosításokkal szolgáljon a sportszövetségek EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeivel kapcsolatban, amennyiben e szövetségek az alapszabályuk alapján őket megillető hatáskörök gyakorlása során szankciókkal párosuló engedélyezési és ellenőrzési szabályokat vezetnek be a sportversenyek szervezésére vonatkozóan, miközben ezzel párhuzamosan gazdasági tevékenységet is folytatnak e területen. A Bíróság ennek alkalmával többek között pontosítja, hogy az az alapvető követelmény, amely szerint az ilyen szabályoknak hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát kell képezniük, azt jelenti, hogy amennyiben bizonyos rendelkezések a szóban forgó szabályok alkalmazásával kapcsolatos jogviták rendezése céljából kötelező és kizárólagos hatáskört ruháznak valamely választottbíróságra, biztosítani kell, hogy az e választottbíróság által hozott ítéletek felülvizsgálatára hivatott bíróság egyrészt meggyőződhessen az uniós jog közrendi rendelkezéseinek – köztük a versenyszabályoknak – a tiszteletben tartásáról, másrészt pedig szükség esetén az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulhasson a Bírósághoz.

A Bíróság álláspontja

A fellebbezésről

Az ISU azon kifogásainak vizsgálatát megelőzően, amelyek a szóban forgó előzetes engedélyezési és részvételi szabályok tekintetében az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerinti „cél” általi versenykorlátozás fogalmának értelmezését és alkalmazását vitatják, a Bíróság lehatárolja a hozzá benyújtott fellebbezés tárgyát. E tekintetben rámutat arra, hogy nem vitatott, hogy az ISU‑t az EUMSZ 101. cikkre tekintettel „vállalkozások társulásának” kell minősíteni, amely egyébiránt nemzetközi gyorskorcsolyaversenyek szervezésére és értékesítésére irányuló gazdasági tevékenységet folytat. Az sem vitatott, hogy ezen előzetes engedélyezési és részvételi szabályok ugyanezen cikk értelmében „vállalkozások társulásai által hozott döntésnek” minősülnek, amely „érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet”. Végül a fellebbezés keretében nem vitatják azokat a megállapításokat sem, amelyek szerint a vállalkozások társulása által hozott e döntés – feltéve, hogy az az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik – nem felel meg az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti mentességhez szükséges feltételeknek.

E pontosítást követően a Bíróság legelőször is emlékeztet arra, hogy amennyiben valamely sport űzése gazdasági tevékenységnek minősül, az uniós jog e tevékenység esetén alkalmazandó rendelkezéseinek hatálya alá tartozik, kivéve bizonyos, kizárólag nem gazdasági jellegű okokból elfogadott, és kizárólag magát a sportot érintő kérdésekre vonatkozó különös szabályokat. E különös szabályok kivételével tehát a sportszövetségek szabályai, és tágabb értelemben az azokat elfogadó szövetségek magatartása az EUM‑Szerződés versenyjogra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozik, amennyiben e rendelkezések alkalmazási feltételei teljesülnek. Ez különösen igaz egyrészt a sportversenyek előzetes engedélyezési rendszerét bevezető szabályokra, másrészt pedig a sportolók ilyen versenyeken való részvételére vonatkozó szabályokra, mivel a sportversenyek szervezése és értékesítése, valamint a sport hivatásszerű vagy részben hivatásszerű gyakorlása gazdasági tevékenységnek minősül.

Mindemellett, mivel a sporttevékenység, még ha azt gazdasági tevékenységként is folytatják, tagadhatatlan sajátosságokat mutat, a Bíróság megjegyzi, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazása során az olyan magatartás fennállásának megállapításához, amelynek „célja” vagy „hatása” a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, a sport hivatásos jellegének mértékétől függően figyelembe vehetők – egyéb tényezők mellett, és amennyiben relevánsnak bizonyulnak – olyan sajátosságok, amelyek például az érintett sport jellegéhez, szervezetéhez vagy működéséhez kapcsolódnak.

Ezt követően a Bíróság emlékeztet az olyan magatartás fennállásának megállapításához szükséges tényezőkre, amelynek „célja” a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, nyomban hangsúlyozva e fogalom szigorú értelmezésének kötelezettségét, mivel az sajátos jogi és bizonyítási rendszerérrel bír. Így az említett fogalmat úgy kell érteni, mint amely kizárólag a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos típusaira vagy a vállalkozások társulásai által hozott döntésekre vonatkozik, amelyek jellegüknél fogva elegendő károssági fokot mutatnak a verseny tekintetében, és hatásaik vizsgálata nem is szükséges. Annak meghatározásához, hogy adott esetben a szóban forgó magatartás ilyen károssági fokot mutat‑e, először is meg kell vizsgálni a szóban forgó megállapodás, döntés vagy magatartás tartalmát, másodszor azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe e magatartás illeszkedik, harmadszor pedig az általuk elérni kívánt célokat a fent említett körülmények összességének figyelembevételén alapuló értékelés keretében. A hatásaikat viszont nem kell elemezni, még a versenyre gyakorolt esetleges pozitív hatásaikat sem.

A Bíróság továbbá emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy bizonyos konkrét magatartások, mint például a szövetség által elfogadott etikai vagy szakmai‑etikai szabályok, adott esetben nem esnek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, még akkor sem, ha hatásaik jellegüknél fogva korlátozzák a versenyt, amennyiben azokat olyan jogszerű közérdekű célok igazolják, amelyek önmagukban véve nem versenyellenes jellegűek, és az e célból alkalmazott eszközök szükségességét és arányos jellegét megfelelően bizonyították. Pontosítja ugyanakkor, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható olyan magatartások esetén, amelyek olyan károssági fokot mutatnak, amely igazolja azon megállapítást, hogy azoknak éppen a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása a „célja”.

Mindezen megfontolások fényében vizsgálja meg a Bíróság az ISU azon érveit, amelyek a jelen ügyben megállapított minősítés vitatására irányulnak.

Először is a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszéknek nem róható fel, hogy a Bizottsághoz hasonlóan úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben szóban forgó magatartás típusára tekintettel e magatartás tárgyának vizsgálatát – a gazdasági tevékenység, illetve a tényleges vagy potenciális versenytársak piacra lépésének megakadályozására alkalmas jogkör ugyanazon jogalany általi párhuzamos gyakorlására vonatkozó – MOTOE ( 4 ) és Ordem dos Técnicos Oficiais de Contas ügyben hozott ítéletekből ( 5 ) eredő ítélkezési gyakorlat alapján kell elvégezni.

E tekintetben pontosítja, hogy az ilyen helyzetben rejlő érdekösszeütközésre tekintettel az ilyen jogkör – eredetétől függetlenül – csak azzal a feltétellel ruházható egy meghatározott vállalkozásra, ha ahhoz korlátozások, kötelezettségek és ellenőrzés társul, ennek hiányában e jogkör – amennyiben azt olyan vállalkozásra ruházzák, amely bármilyen jogcímen erőfölényben van – a léténél fogva sérti az adott esetben az EUMSZ 106. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 102. cikket. Az ilyen jogkör emellett úgy tekinthető, mint amelynek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „célja” a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

A jelen ügyben a Törvényszék, miután megállapította, hogy a jelen ügy tárgyát képező magatartás vállalkozások társulásának döntése, amely olyan szabályozási, ellenőrzési és szankcionálási jogkört biztosít az ISU számára, amely lehetővé teszi számára, hogy engedélyezze vagy megakadályozza a potenciálisan versenytárs vállalkozások számára a nemzetközi gyorskorcsolyaversenyek szervezésének és értékesítésének piacára – amelyen az ISU maga is gazdasági tevékenységet folytat – való belépését, ebből helyesen következtetett arra, hogy e magatartás vizsgálatát a MOTOE és Ordem dos Técnicos Oficiais de Contas ítéletből eredő elvek alapján kell elvégezni.

Másodszor, ami a jelen ügy tárgyát képező magatartás minősítését illeti, a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következően meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó jogkörre olyan átlátható, világos és pontos anyagi jogi kritériumok vonatkoznak‑e, amelyek lehetővé teszik e jogkör bármely önkényes gyakorlásának kizárását, e szempontokat ezenkívül e jogkör gyakorlása előtt, megismerhető formában kell megállapítani. A sport területén az ilyen kritériumok például megfelelő módon és hatékonyan előmozdíthatják az esélyegyenlőségen és érdemen alapuló versenyek megrendezését. Mindemellett, még ha a kritériumok megfelelőek is, azoknak alkalmasaknak kell lenniük az ilyen jogkör hátrányos megkülönböztetéstől mentes gyakorlásának biztosítására, és a kiszabható szankciókat illetően azok egyszerre objektív és arányos jellegének biztosítására. Végül az említett kritériumoknak hatékony felülvizsgálat tárgyát kell képezniük. Ezenfelül a szóban forgó jogkörre átlátható és megkülönböztetéstől mentes eljárási szabályokat kell alkalmazni, mint például az előzetes engedélyezés iránti kérelem benyújtására és az arról szóló határozat meghozatalára vonatkozó határidőkre vonatkozó szabályokat, amelyek nem lehetnek hátrányosak a potenciálisan versenytárs vállalkozásokra azáltal, hogy megakadályozzák a tényleges piacra lépésüket.

A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az előzetes engedélyezési és részvételi szabályok céljának vizsgálata során arra a kérdésre hivatkozott, hogy e szabályokat úgy alakították‑e ki, hogy azok ne tegyék lehetővé az ISU számára az általuk biztosított előzetes engedélyezési, ellenőrzési és szankcionálási jogkörök önkényes, hátrányosan megkülönböztető vagy aránytalan gyakorlásának elkerülését.

Harmadszor, ami a Törvényszék által a szóban forgó szabályoknak a fent hivatkozott kritériumok alapján végzett vizsgálatát követően elvégzett értékelést illeti, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy e szabályokat igazolható módon semmilyen különleges cél nem támasztja alá, és hogy azok – átlátható, objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes, következésképpen ellenőrizhető engedélyezési kritériumok hiányában – diszkrecionális jogkört biztosítanak az ISU számára, amikor az engedélyéhez kötött, tervezett versenyekről dönt. A Törvényszék azt is helyesen állapította meg, hogy az ISU által előzetesen nem engedélyezett versenyeken részt vevő sportolókkal szemben az ISU által kiszabható szankciókra nem vonatkoznak az azok objektív és arányos jellegének biztosítására alkalmas kritériumok.

E körülmények között e szabályok alkalmasak arra, hogy ha nem is zárnak ki a piacról minden – akár ugyanolyan hatékony – versenytárs vállalkozást, de legalábbis korlátozzák a formájukat vagy tartalmukat tekintve alternatív vagy új versenyek megrendezését és értékesítését. Ezáltal továbbá megfoszthatják a sportolókat az e versenyeken való részvétel lehetőségétől, még akkor is, ha azoknak érdekük fűződhet e versenyekhez, például innovatív formájuk miatt, miközben az érintett sportág alapjául szolgáló játék elveit, értékeit és szabályait is tiszteletben tartják. Végül megfosztják a nézőket és a televíziónézőket attól a lehetőségtől, hogy jelen legyenek a versenyeken, illetve a közvetítésüket megnézzék. Így a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, illetve nem minősítette jogilag tévesen a tényállást, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen minősítette az előzetes engedélyezési és részvételi szabályokat olyan magatartásnak, amelynek „célja” az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében a verseny korlátozása.

A csatlakozó fellebbezésről

A csatlakozó fellebbezés keretében a Bíróság azon megfontolásokra vonatkozó kifogásokat vizsgálja, amelyekre a Törvényszék a választottbírósági szabályokra vonatkozó bizottsági elemzés megcáfolása érdekében támaszkodott, vagyis azt, hogy megengedhető‑e az igazolásuk a sport sajátosságaihoz kapcsolódó jogos érdekek alapján.

E tekintetben a Bíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a szóban forgó választottbírósági szabályok azokra a jogvitákra alkalmazandók, amelyek a sportnak az Unió területén mint gazdasági tevékenységnek a gyakorlásával kapcsolatban merülhetnek fel. Ebből következik, hogy e szabályok az uniós versenyjog hatálya alá tartoznak, így tiszteletben kell tartaniuk azt, amennyiben e szabályokat az EU‑ és az EUM‑Szerződés alkalmazási területén alkalmazzák, függetlenül attól, hogy az azokat elfogadó jogalanyok hol telepedtek le.

Ezenkívül, mivel az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk közvetlen hatályú rendelkezés, amely olyan jogokat keletkeztet a jogalanyok számára, amelyeket a nemzeti bíróságoknak védelemben kell részesíteniük, és e cikkek az uniós közrend körébe tartoznak, a Bíróság, miközben elismeri a magánszemélyek azon lehetőségét, hogy jogvitáikat olyan választottbíróság elé terjesszék, amelynek ítéletei korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik, emlékeztet arra, hogy e felülvizsgálatnak mindenképpen ki kell terjednie arra, hogy ezen ítéletek tiszteletben tartják‑e ezeket a cikkeket. Ez a követelmény még inkább fennáll abban az esetben, ha az egyik magánszemély a másikat arra kötelezi, hogy kötelező és kizárólagos hatáskört ruházzon egy választottbíróságra.

Ugyanis, mivel a sportszövetségek által elfogadott szabályok nem korlátozhatják a magánszemélyeknek az uniós jog által biztosított jogok és szabadságok gyakorlását, az előzetes engedélyezési és részvételi szabályoknak hatékony bírósági felülvizsgálat alá kell esniük. E követelmény is magában foglalja, hogy a választottbíróság által hozott ítéletek felülvizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróság megvizsgálhassa, hogy ezen ítéletek tiszteletben tartják‑e az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket. E bíróságnak ezenkívül az EUMSZ 267. cikkben foglalt valamennyi követelménynek meg kell felelnie, hogy a Bírósághoz fordulhasson, illetve adott esetben kötelező legyen a Bírósághoz fordulnia, ha úgy ítéli meg, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben felmerült uniós jogkérdésben a Bíróság határozata szükséges.

A jelen ügyben a Bíróság rámutat, hogy a Törvényszék különbségtétel nélkül és elvont módon mindössze azt állapította meg, hogy a választottbírósági szabályok „igazolhatók a sport sajátosságaihoz fűződő jogos érdekekkel”, mivel az előzetes engedélyezési és a részvételi szabályok alkalmazásával kapcsolatos jogviták felülvizsgálatát egy „szakosított bíróságra” ruházzák. A Törvényszék tehát nem próbált megbizonyosodni arról, hogy a választottbírósági szabályok megfelelnek‑e a fent említett valamennyi követelménynek, és így lehetővé teszik‑e az EUMSZ 101. cikk tiszteletben tartásának hatékony felülvizsgálatát, holott a Bizottság helyesen támaszkodott e követelményekre azon következtetésének alátámasztása érdekében, amely szerint az említett szabályok megerősítették az ISU előzetes engedélyezési és a részvételi szabályainak versenyellenes jellegét. Ekképpen eljárva a Törvényszék többször is tévesen alkalmazta a jogot.

A Törvényszék ráadásul akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy e hatékony bírósági felülvizsgálat hiánya ellenére az uniós versenyjog teljes érvényesülése biztosított, mivel egyrészt léteznek olyan jogorvoslati lehetőségek, amelyek lehetővé teszik azon személyek számára, akik verseny engedélyezését megtagadó vagy részvételtől eltiltó határozat címzettjei, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok előtt kérjék az e határozat által nekik okozott kár megtérítését, másrészt pedig panaszt nyújthatnak be a Bizottsághoz vagy a nemzeti versenyhatóságokhoz. E mechanizmusok ugyanis kiegészíthetik az ilyen felülvizsgálatot, de nem pótolhatják annak hiányát.

Következésképpen a Bíróság hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet azon részében, amely részben helyt adott az ISU megsemmisítés iránti kérelmeinek.

A T‑93/18. sz. ügyben benyújtott keresetről

Mivel a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a per állása megengedi a megsemmisítés iránti kereset azon részének érdemben való eldöntését, amelyet a megtámadott ítélet részleges hatályon kívül helyezését követően még vizsgálni kell, úgy határoz, hogy e részt érdemben maga dönti el. E tekintetben emlékeztet többek között arra, hogy amikor a Bizottság megállapítja az EUMSZ 101. vagy EUMSZ 102. cikk megsértését, határozatban kötelezheti az érintett vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait e jogsértés megszüntetésére, és e célból olyan korrekciós intézkedések meghozatalára kötelezheti őket, amely arányos az említett jogsértéssel, és szükséges annak tényleges megszüntetéséhez. A hatékony bírósági felülvizsgálat fent kifejtett követelményének terjedelmét figyelembe véve a jelen ügyben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a választottbírósági szabályok megerősítik a szóban forgó jogsértést azáltal, hogy megnehezítik – az előzetes engedélyezési és a részvételi szabályokkal az ISU számára biztosított diszkrecionális jogkör alapján – az ISU által elfogadott határozatokat követően hozott sportdöntőbírósági ítéleteknek az uniós versenyjog alapján történő bírósági felülvizsgálatát. A Bizottság továbbá helyesen kötelezte az ISU‑t e helyzet megszüntetésére.

( 1 ) Az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT/40208 – „A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség részvételi szabályai” ügy) 2017. december 8‑án hozott C(2017) 8230 final bizottsági határozat.

( 2 ) 2020. december 16‑iInternational Skating Union kontra Bizottság ítélet (T‑93/18, EU:T:2020:610).

( 3 ) 2023. december 21‑i European Superleague Company ítélet (C‑333/21) és 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet (C‑680/21).

( 4 ) 2008. október 1‑jei MOTOE ítélet (C‑649/07, EU:C:2008:376).

( 5 ) 2013. február 28‑iOrdem dos Técnicos Oficiais de Contas ítélet (C‑1/12, EU:C:2013:127).