C‑731/21. sz. ügy

GV

kontra

Caisse nationale d’assurance pension

(a Cour de cassation du Grand‑Duché de Luxembourg [a Luxemburgi Nagyhercegség semmítőszéke, Luxemburg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2022. december 8.

„Előzetes döntéshozatal – Személyek szabad mozgása – EUMSZ 45. cikk – Munkavállalók – 492/2011/EU rendelet – A 7. cikk (1) és (2) bekezdése – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – Hozzátartozói nyugellátás – Regisztrált élettársi kapcsolat tagjai – Nemzeti szabályozás, amely a hozzátartozói nyugellátás folyósítását a valamely másik tagállamban érvényesen létrejött és bejegyzett élettársi kapcsolat nemzeti nyilvántartásba való bejegyzésétől teszi függővé”

Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – Hozzátartozói nyugellátás – Élettársak a regisztrált élettársi kapcsolatban – Nemzeti szabályozás, amely a hozzátartozói nyugellátás folyósítását a valamely másik tagállamban érvényesen létrejött és bejegyzett élettársi kapcsolat nemzeti nyilvántartásba való bejegyzésétől teszi függővé – Állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés – Igazolás – Arányosság – Hiány – Megengedhetetlenség

(EUMSZ 45. cikk; 492/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk)

(lásd: 31–34., 36., 37., 40–43. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

Az alapeljárás felperese és élettársa, Franciaországban lakóhellyel rendelkező és Luxemburgban munkavállalóként dolgozó francia állampolgárok, a tribunal d’instance de Metz (metzi különös hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) előtt 2015‑ben szabályszerű, élettársi kapcsolatot létrehozó szerződést (PACS) kötöttek. Mivel az alapeljárás felperesének élettársa 2016‑ban munkahelyi baleset következtében elhunyt, e felperes hozzátartozói nyugellátás folyósítását kérte a caisse nationale d’assurance pensiontól (nemzeti nyugdíjbiztosítási pénztár, Luxemburg). E kérelmet azzal az indokkal utasították el, hogy amíg mindkét szerződő fél életben volt, a Franciaországban bejegyzett élettársi kapcsolatot nem jegyezték be a luxemburgi anyakönyvi nyilvántartásba, így arra harmadik személyekkel szemben nem lehet hivatkozni. A kérelem elutasítását a felperes által a szociális ügyekben eljáró illetékes bíróságok előtt indított kereset is hatályban tartotta.

A fellebbezés ügyében eljáró Cour de cassation (semmítőszék, Luxemburg) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy fennáll‑e esetleges közvetett hátrányos megkülönböztetés, ( 1 ) mivel különösen a határ menti ingázókat érinti a luxemburgi jog ( 2 ) által azon élettársak számára előírt kötelezettség, akik már bejegyeztették élettársi kapcsolatukat valamely másik tagállamban, hogy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása érdekében e kapcsolatot a luxemburgi anyakönyvi nyilvántartásba is bejegyeztessék.

A Bíróság kimondja, hogy a munkavállalók egyenlő bánásmódjának biztosítását célzó EUMSZ 45. cikkel és 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével ellentétes a fogadó tagállam olyan szabályozása, amely előírja, hogy a valamely másik tagállamban érvényesen létrejött és bejegyzett élettársi kapcsolat esetén az elhunyt élettárs által az első tagállamban végzett szakmai tevékenységen alapuló hozzátartozói nyugellátásnak a túlélő élettárs részére történő nyújtása az élettársi kapcsolatnak a fogadó állam által vezetett nyilvántartásba való előzetes bejegyzésétől függ.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság először is megállapítja, hogy a luxemburgi szabályozás egy másik tagállam vonatkozó szabályai szerint e tagállamban létrejött és bejegyzett élettársi kapcsolat tekintetében olyan feltételt ír elő, amely nem vonatkozik a Luxemburgban létrejött élettársi kapcsolatra.

Míg ugyanis a Luxemburgban létrejött és bejelentett élettársi kapcsolatot annak az anyakönyvvezetőnek a kezdeményezésére automatikusan bejegyzik a luxemburgi anyakönyvi nyilvántartásba, aki előtt az élettársi kapcsolatot létesítették, a más tagállamban már bejegyzett élettársi kapcsolat tekintetében ugyanezen bejegyzés érdekében az élettársaknak ilyen irányú kérelmet kell benyújtaniuk be a luxemburgi főügyészséghez. Következésképpen a luxemburgi szabályozás állampolgárságon alapuló, közvetett egyenlőtlen bánásmódot vezet be.

Másodszor, annak vizsgálata során, hogy ez az egyenlőtlen bánásmód objektíve igazolt és arányos‑e, a Bíróság megállapítja, hogy nem az. E tekintetben a más tagállamokban létesített élettársi kapcsolatoknak a luxemburgi anyakönyvi nyilvántartásba való bejegyzése nem kötelezettség, hanem csupán lehetőség. Márpedig az ilyen bejegyzés – kötelező jelleg hiányában – nem tekinthető koherens módon elengedhetetlen alaki követelménynek annak ellenőrzéséhez, hogy a másik tagállamban bejegyzett élettársi kapcsolat megfelel‑e a 2004. július 9‑i törvény által megkövetelt érdemi feltételeknek, és annak biztosításához sem, hogy az ilyen élettársi kapcsolat harmadik személyekkel szemben érvényesíthető legyen.

Mindenesetre a hozzátartozói nyugellátásnak azon az alapon történő megtagadása, hogy az ellátás alapját képező élettársi kapcsolatot nem jegyezték be Luxemburgban, meghaladja az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket, és így sérti az arányosság elvét.

Egyrészt ugyanis az azon tagállam illetékes hatóságától származó hivatalos okirat benyújtása, amelyben az élettársi kapcsolatot létesítették, elegendő annak biztosításához, hogy ezen élettársi kapcsolat a másik tagállamnak a hozzátartozói nyugellátás folyósításával megbízott hatóságai előtt megtámadható legyen, kivéve ha bizonyos jelek alapján megkérdőjelezhető az okirat helytállósága. Ebben az esetben ez utóbbi tagállam hatóságainak minden esetleges kételye eloszlatható lenne azáltal, hogy információkérést intéznek az említett élettársi kapcsolatot bejegyző hatóságokhoz az okirat hitelességéről való meggyőződés érdekében.

Másrészt, mivel az alkalmazandó nemzeti jogszabály nem tartalmaz feltételt a szóban forgó élettársi kapcsolat bejegyzésének határidejére vonatkozóan, semmi nem zárja ki, hogy e bejegyzésre abban az időpontban kerüljön sor, amikor a hozzátartozói nyugellátást igénylik, ami szintén lehetővé tenné az e jogszabály által elérni kívánt cél elérését. Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem derül ki, hogy az alapügyben biztosították volna e lehetőséget.

( 1 ) A kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 18., EUMSZ 45. és EUMSZ 48. cikkre, valamint a 2016. április 13‑i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2016. L 107., 1. o.) módosított, a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 141., 1. o.; a továbbiakban: 492/2006 rendelet) 7. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik.

( 2 ) A 2010. augusztus 3‑i törvénnyel (Mémorial A, 2010, 2190. o.) módosított, 2004. július 9‑i loi relative aux effets légaux de certains partenariats (az egyes élettársi kapcsolatok joghatásairól szóló törvény, Mémorial A, 2004, 2020. o.; a továbbiakban: a 2004. július 9‑i törvény) 4‑1. cikke.