C‑391/20. sz. ügy

Cilevičs és társai

(a Latvijas Republikas Satversmes tiesa [Lettország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. szeptember 7.

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – EUMSZ 49. cikk – A letelepedés szabadsága – Korlátozás – Igazolás – Az oktatási rendszer szervezeti felépítése – Felsőoktatási intézmények – A tanulmányi képzéseknek az érintett tagállam hivatalos nyelvén történő nyújtására vonatkozó kötelezettség – Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése – A tagállam nemzeti identitása – A tagállam hivatalos nyelvének védelme és előmozdítása – Az arányosság elve”

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Egyetlen tagállam területére korlátozódó jogvitával kapcsolatban felmerült kérdés – Az állampolgárokra és más tagállamok állampolgáraira egyaránt alkalmazandó nemzeti rendelkezések – A más tagállamokból származó személyek esetleges érintettségére tekintettel fennálló hatáskör

   (EUMSZ 49. és EUMSZ 267. cikk)

   (lásd: 31., 32. pont)

2. Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Alkalmazási területek – Állandó és folyamatos, fizetett felsőoktatási képzések szervezése – A letelepedés szabadságának fényében végzett vizsgálat

   (EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikk)

   (lásd: 50–53. pont)

3. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Korlátozások – Nemzeti jogszabály által bevezetett korlátozásnak a letelepedés szabadsága alapján történő vizsgálata – Hatály – Az Alapjogi Chartában biztosított jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozása – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 49. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 15–17. cikk)

   (lásd: 56. pont)

4. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Korlátozások – Valamely tagállam hivatalos nyelvének védelme és népszerűsítése – A felsőoktatási intézmények kötelezettsége a képzéseik kizárólag az érintett tagállam hivatalos nyelvén való tartására – Megengedhetőség – Feltételek – A nemzeti identitás védelmével kapcsolatos indokolás – Az arányosság elvének tiszteletben tartása

   (EUMSZ 49. cikk)

   (lásd: 59., 61–64., 67–70., 75., 76., 81., 83–87. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

A Latvijas Republikas Saeima (parlament, Lettország) húsz tagja keresetet nyújtott be a Latvijas Republikas Satversmes tiesához (alkotmánybíróság, Lettország) a felsőoktatási intézményekről szóló lett törvény bizonyos rendelkezései alkotmányosságának vizsgálatára.

E törvény 2018‑ban módosított szövege a Lett Köztársaság hivatalos nyelvének előmozdítását célozza azáltal, hogy a felsőoktatási intézményeket arra kötelezi, hogy tanulmányi képzéseiket e nyelven nyújtsák. Az említett törvény ugyanakkor e kötelezettség alól négy kivételt rögzít. Először is, a külföldi diákok által Lettországban folytatott tanulmányi képzések, valamint az európai uniós programokban és nemzetközi megállapodásokban előírt együttműködés keretében szervezett tanulmányi képzések az Unió hivatalos nyelvein is tarthatók. Másodszor, tanulmányi képzés az Európai Unió hivatalos nyelvein is nyújtható, legfeljebb a képzésen szerezhető kreditszám ötödét kitevő óra erejéig. Harmadszor, a nyelvi és kulturális tanulmányok, illetve a nyelvtanulásra vonatkozó programok idegen nyelven is tarthatók. Végül negyedszer, az összevont tanulmányi képzések az Unió hivatalos nyelvein nyújthatók.

Egyébiránt a felsőoktatási intézményekről szóló lett törvény nem vonatkozik két magán felsőoktatási intézményre, amelyek működését külön törvények szabályozzák, és továbbra is kínálhatnak tanulmányi képzéseket az Unió más hivatalos nyelvein.

A felperesek keresetükben többek között arra hivatkoznak, hogy a törvény azzal, hogy gátolja a felsőoktatási piacra való belépést, továbbá megakadályozza, hogy más tagállamok állampolgárai és vállalkozásai idegen nyelven nyújtsanak felsőoktatási szolgáltatásokat, sérti különösen az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedés szabadságát.

A lett alkotmánybíróságnak kételyei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az adott tagállam hivatalos nyelvének a felsőoktatás területén – ideértve a magán felsőoktatási intézményeket is – történő használatát előíró tagállami szabályozás, amely egyúttal e követelmény alól bizonyos kivételeket is rögzít, az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedés szabadságának korlátozását jelenti‑e. Ennélfogva úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt a Bíróság elé annak érdekében, hogy határozni tudjon a felsőoktatási intézményekről szóló törvénynek az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről.

A nagytanácsban eljáró Bíróság ítéletében megállapítja, hogy az EUMSZ 49. cikkel nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely főszabály szerint kötelezi a felsőoktatási intézményeket arra, hogy kizárólag az adott tagállam hivatalos nyelvén nyújtsanak képzéseket. Az ilyen szabályozást azonban az e tagállam nemzeti identitásának védelmével kapcsolatos okokkal kell igazolni, miszerint e szabályozás jogszerű célkitűzés védelme érdekében szükséges, és azzal arányos.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság előzetesen emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 6. cikk értelmében az Unió hatáskörrel rendelkezik – többek között az oktatás területén – a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására. Bár az uniós jog nem sérti a tagállamoknak egyrészt az oktatás tartalmára és az oktatási rendszer szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűségét, másrészt a szakképzés tartalmát és szervezeti felépítését, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek ugyanakkor tiszteletben tartani az uniós jogot, különösen a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseket.

A Bíróság rámutat, hogy a jelen ügyben, még ha más tagállamok állampolgárai le is telepedhetnek Lettországban és ott felsőfokú képzéseket nyújthatnak is, ez a lehetőség főszabály szerint azon kötelezettség függvénye, hogy ezeket a képzéseket kizárólag e tagállam hivatalos nyelvén lehet tartani. Márpedig ezen állampolgárok számára az ilyen kötelezettség jellegénél fogva kevésbé vonzóvá teszi a lettországi letelepedést, és ezáltal a letelepedés szabadsága korlátozásának minősül.

Az ítélkezési gyakorlatában kidolgozott sémát követve a Bíróság ezt követően megvizsgálja a megállapított korlátozás igazolását, és megvizsgálja az arányosság elvének tiszteletben tartását. Ami a közérdeken alapuló kényszerítő indok fennállását illeti, a szóban forgó kötelezettség célja a Lett Köztársaság hivatalos nyelve használatának védelme és elősegítése, ami olyan jogszerű célnak minősül, amely főszabály szerint igazolhatja a letelepedés szabadságának korlátozását. Az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 22. cikke értelmében az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét. Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió tiszteletben tartja tagállamai nemzeti identitását, amelynek részét képezi az érintett tagállam hivatalos nyelvének védelme is. El kell ismerni az oktatás jelentőségét az ilyen cél megvalósításában.

Ami a megállapított korlátozás arányosságát illeti, e korlátozásnak először is alkalmasnak kell lennie a szóban forgó szabályozás által jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására. E tekintetben az említett szabályozás csak akkor tekinthető alkalmasnak a lett nyelv védelmére és előmozdítására irányuló cél biztosítására, ha valóban megfelelő e cél elérésére, és ha e szabályozást koherensen és szisztematikusan hajtják végre. A szóban forgó kötelezettség alól azon két felsőoktatási intézmény számára biztosított kivételek, amelyek működését külön törvények szabályozzák, nem akadályozzák az említett célkitűzés megvalósítását, figyelemmel e kivételek korlátozott hatályára. A bizonyos felsőoktatási intézmények számára eltérést engedő rendszer előnyeit biztosító kivételek a nemzetközi egyetemi együttműködésre vonatkozó sajátos logika részét képezik, és ennélfogva nem fosztják meg koherens jellegétől a szóban forgó szabályozást.

Másodszor, a korlátozás nem lépheti túl a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket. Így a tagállamok főszabály szerint előírhatnak kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy a felsőoktatási képzések keretében a hivatalos nyelvüket használják, feltéve hogy e kötelezettség alól léteznek kivételek, amelyek biztosítják, hogy az egyetemi képzések keretében a hivatalos nyelvtől eltérő nyelvet is lehessen használni. A jelen ügyben ahhoz, hogy az ilyen kivételek ne lépjék túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, engedélyezniük kell a lett nyelvtől eltérő nyelv használatát, legalábbis az európai vagy nemzetközi együttműködés keretében nyújtott képzések, valamint a kultúrával és a lettől eltérő nyelvekkel kapcsolatos képzések esetében.