C‑411/20. sz. ügy

S

kontra

Familienkasse Niedersachsen‑Bremen der Bundesagentur für Arbeit

(a Finanzgericht Bremen által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. augusztus 1.

„Előzetes döntéshozatal – Uniós polgárság – Személyek szabad mozgása – Egyenlő bánásmód – A 2004/38/EK irányelv – A 24. cikk (1) és (2) bekezdése – Szociális biztonsági ellátások – 883/2004/EK rendelet – 4. cikk – Családi ellátások – Más tagállamok gazdaságilag inaktív állampolgárainak a fogadó tagállamban való tartózkodás első három hónapjában történő kizárása”

1. Szociális biztonság – Családi ellátások – Fogalom – Automatikusan, objektív szempontok alapján, a személyes szükségletek egyedi mérlegelésétől függetlenül és a családi kiadások fedezése céljából nyújtott családi ellátások, – Bennfoglaltság

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, z) pont, és 3. cikk, (1) bekezdés, j) pont)

   (lásd: 34. pont)

2. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Alkalmazandó jogszabályok – Valamely tagállam gazdasági tevékenységet nem végző és egy másik tagállam területén jogszerűen tartózkodó állampolgára – A lakóhely szerinti tagállam jogszabályainak alkalmazása – A lakóhely fogalma

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, j) pont és 11. cikk, (3) bekezdés, e) pont)

   (lásd: 36. és 37. pont)

3. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad tartózkodáshoz és szabad mozgáshoz való jog – 2004/38 irányelv – Az egyenlő bánásmód elve – A fogadó tagállam arra vonatkozó kötelezettsége, hogy szociális ellátásra való jogosultságot biztosítson más tagállamok gazdasági tevékenységet nem végző állampolgárainak – Feltételek – A fogadó tagállam területén való, az irányelv feltételeinek megfelelő tartózkodás

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24 cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 41. és 42. pont)

4. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – 2004/38 irányelv – Szociális segítségnyújtási ellátások – Fogalom – A jogosult egyéni szükségleteitől függetlenül nyújtott és nem a megélhetését biztosító eszközök biztosítására irányuló családi támogatások – Kizártság

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, z) pont; 3. cikk, (1) bekezdés, j) pont; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 45–48. pont)

5. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Egyenlő bánásmód – Más tagállamok gazdaságilag inaktív állampolgárait a családi támogatásokra való jogosultságból a fogadó tagállamban való tartózkodás első három hónapjában kizáró nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – Közvetlen hátrányos megkülönböztetés – Igazolás – Az uniós polgárokkal szembeni egyenlő bánásmód elvétől a szociális segítségnyújtásra vonatkozóan fennálló eltérés – Alkalmazhatatlanság

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk és 11. cikk, (2) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 6. cikk, (1) bekezdés; 14. cikk, (1) bekezdés és 24. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 49–55., 58–61., 65., 67–69. pont és a rendelkező rész)

6. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Egyenlő bánásmód – A gazdaságilag inaktív uniós polgár azon lehetősége, hogy a fogadó tagállamban az egyenlő bánásmód elvének alkalmazására hivatkozzon – Feltétel – Szokásos tartózkodási helyének a vizsgált időszakban való létrehozása és tartózkodási engedélyre való jogosultság ebben a tagállamban – A szokásos tartózkodási hely fogalma

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, és 987/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 11. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés és 14. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 70–72. pont)

Összefoglalás

S és családtagjai a Németországi Szövetségi Köztársaságtól eltérő tagállamból származó uniós polgárok. 2019 októberében S családi támogatást kért gyermekei után Németországban a 2019. augusztustól októberig terjedő időszakra. Az eljáró családi támogatást folyósító pénztár ( 1 ) megállapította, hogy 2019. augusztus 19‑én S és családja a származási tagállamukból beutaztak Németországba, és ott lakóhelyet létesítettek. Mivel azonban S a németországi lakóhelyének létesítését követő első három hónapban nem szerzett belföldi jövedelmet, nem teljesítette a nemzeti jog ( 2 ) által a kért támogatások igénylésére vonatkozóan előírt feltételeket. A családi támogatásokat folyósító pénztár ennek következtében nem adott helyt S kérelmének.

S ezen elutasító határozat megsemmisítése iránti keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság ( 3 ) előtt.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a német jog azon rendelkezése, amelyen az említett elutasítás alapul, eltérően kezeli egy másik tagállam olyan állampolgárát, aki szokásos tartózkodási helyét Németországban hozza létre, és azt a német állampolgárt, aki ott egy másik tagállamban való tartózkodást követően létesít szokásos tartózkodási helyet. E rendelkezés alkalmazásában ugyanis egy másik tagállam olyan állampolgára, mint S, nem részesülhet családi támogatásban tartózkodásának első három hónapjában, ha nem bizonyítja, hogy keresőtevékenységet folytat Németországban. Ezzel szemben a német állampolgár már ezen első három hónaptól kezdve támogatásban részesül, még abban az esetben is, ha nem folytat ilyen tevékenységet.

A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé azon kérdés vonatkozásában, hogy ezen eltérő bánásmód összeegyeztethető‑e az uniós joggal.

A nagytanácsban eljáró Bíróság kimondja, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, ellentétes a 883/2004 ( 4 ) rendeletben előírt egyenlő bánásmód elvével. Hozzáteszi, hogy az ezen elvtől való eltérésnek a 2004/38 irányelv ( 5 ) 24. cikkének (2) bekezdésén alapuló lehetősége kizárólag a szociális segítségnyújtási ellátásokra vonatkozik, és nem alkalmazható az ilyen szabályozásra.

A Bíróság álláspontja

Elöljáróban a Bíróság emlékeztet arra, hogy az uniós polgárokat – érvényes személyazonosító igazolvány vagy útlevél birtokában – külön feltételek és más formai követelmények nélkül három hónapig megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén, ( 6 ) és e jog mindaddig fennmarad, amíg az uniós polgár és családtagjai nem jelentenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére. ( 7 ) Következésképpen az uniós polgár, még ha gazdaságilag inaktív is, a fenti két feltétel tiszteletben tartása mellett három hónapos tartózkodási joggal rendelkezik azon tagállamban, amelynek nem állampolgára.

Ennek felidézését követően a Bíróság megvizsgálja, hogy valamely gazdaságilag inaktív uniós polgár, amennyiben jogszerűen tartózkodik a fogadó tagállam területén, ( 8 ) családi ellátások nyújtása céljából hivatkozhat‑e a fogadó tagállam azon gazdaságilag inaktív állampolgáraival való egyenlő bánásmód elvére, akik azután térnek vissza e tagállamba, hogy éltek a más tagállamban való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukkal.

Ennek érdekében először is meghatározza a 2004/38 irányelv 24. cikke (2) bekezdésének hatályát, amely lehetővé teszi az egyenlő bánásmód elvétől való eltérést, továbbá azt, hogy más tagállamok gazdaságilag inaktív állampolgáraitól a fogadó tagállamban való tartózkodásuk első három hónapjában megtagadják a szociális segítségnyújtási ellátások nyújtását.

Mivel a szóban forgó családi támogatásokat kedvezményezettjük egyéni szükségleteitől függetlenül nyújtják, és azok nem e kedvezményezett megélhetésének biztosítására irányulnak, azok nem tartoznak az e rendelkezés értelmében vett „szociális segítségnyújtási ellátások” körébe.

A Bíróság hozzáteszi, hogy az említett rendelkezés a „szociális segítségnyújtási ellátásokon” kívüli ellátások nyújtását illetően nem értelmezhető úgy, hogy az lehetővé teszi a fogadó tagállam számára, hogy eltérjen azon egyenlő bánásmódtól, amely az uniós polgárokat a területén való, jogszerű tartózkodás esetén főszabály szerint megilleti.

Mint az EUMSZ 18. cikk első bekezdésében előírt egyenlő bánásmód elve alóli kivételt ugyanis – amely elvnek a 2004/38 irányelv 24. cikkének (1) bekezdése csupán különös kifejeződése – e 24. cikk (2) bekezdését szigorúan és a Szerződés rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. Márpedig ez utóbbi rendelkezés szövegében vagy szabályozási hátterében semmi nem enged arra következtetni, hogy e rendelkezéssel az uniós jogalkotó lehetővé kívánta volna tenni a fogadó tagállam számára, hogy a szociális segítségnyújtási ellátásoktól eltérő ellátások tekintetében eltérjen az egyenlő bánásmód elvétől.

Másodszor a Bíróság meghatározza a 883/2004 rendelet 4. cikkének hatályát.

E rendelet szerint ( 9 ) az a gazdaságilag inaktív uniós polgár, aki szokásos tartózkodási helyét a fogadó tagállamba helyezte át, a szociális biztonsági ellátások nyújtása tekintetében e tagállam, azaz a jelen esetben Németország jogszabályainak hatálya alá tartozik. Németország azon hatáskörét azonban, hogy jogszabályaiban meghatározza ezen ellátások nyújtásának feltételeit, az uniós jog tiszteletben tartása mellett köteles gyakorolni.

E tekintetben, a 883/2004 rendelet 4. cikkével összhangban az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket a fogadó tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait. E rendelet egyik rendelkezése sem teszi lehetővé a más tagállam állampolgárságával rendelkező azon uniós polgár fogadó tagállamának, aki az utóbbi tagállamban jogszerűen tartózkodik, hogy arra a körülményre tekintettel, hogy e polgár gazdaságilag inaktív, az említett polgár és saját állampolgárai között a „családi ellátások” nyújtásának feltételeit illetően eltérő bánásmódot alkalmazzon. Azon uniós polgár, aki jogszerűen tartózkodik az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén, és szokásos tartózkodási helyét az utóbbi tagállam területén hozta létre, a fogadó tagállamban tehát hivatkozhat a 883/2004 rendelet 4. cikkében kimondott egyenlő bánásmód elvére annak érdekében, hogy az e tagállam állampolgárai tekintetében előírtakkal azonos feltételek mellett családi ellátásokban részesüljön.

A jelen ügyben a Bíróság megállapítja, hogy a szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás az ilyen uniós polgárral szembeni közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A 883/2004 rendeletben kifejezetten előírt eltérés hiányában az ilyen hátrányos megkülönböztetés nem igazolható.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy azon gazdaságilag inaktív uniós polgárnak, aki a fogadó tagállamban a családi ellátások nyújtása kapcsán az egyenlő bánásmód elvére hivatkozik, azon első három hónapban, amelynek során a 2004/38 irányelv ( 10 ) alapján e tagállamban tartózkodási engedély jogosultja, szokásos tartózkodási hellyel kell rendelkeznie az említett tagállamban, nem pedig ideiglenesen kell ott tartózkodnia. A 883/2004 rendelet értelmében vett „lakóhely” fogalma a „tényleges” lakóhelyet jelöli. ( 11 ) A „szokásos tartózkodási hely” fogalma pedig alapvetően ténykérdést tükröz, amelyet az adott ügyet jellemző valamennyi ténykörülmény alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. E tekintetben az a feltétel, amely szerint a gazdaságilag inaktív uniós polgárnak a fogadó tagállam területére kell áthelyeznie a szokásos tartózkodási helyét, azt feltételezi, hogy kinyilvánította arra irányuló szándékát, hogy érdekeltségeinek szokásos központját ténylegesen e tagállamban alakítja ki, valamint azt bizonyítja, hogy az említett tagállam területén való jelenlétét olyan kellő mértékű állandóság jellemzi, amely azt az ideiglenes tartózkodástól megkülönbözteti.

( 1 ) Familienkasse Niedersachsen‑Bremen der Bundesagentur für Arbeit (a szövetségi munkaügyi hivatal alsó szászországi és brémai családi támogatásokat folyósító pénztára, Németország).

( 2 ) A Gesetz gegen illegale Beschäftigung und Sozialleistungsmissbrauch (a jogellenes foglalkoztatásról és a szociális juttatásokkal való visszaélésről szóló törvény, BGBl. 2019. I., 1066. o.) által módosított Einkommensteuergesetz (a jövedelemadóról szóló törvény) 62. §‑ának (1a) bekezdése.

( 3 ) A jelen ügyben a Finanzgericht Bremen (brémai adóügyi bíróság, Németország).

( 4 ) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.).

( 5 ) Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.).

( 6 ) A 2004/38 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése.

( 7 ) A 2004/38 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése.

( 8 ) A 2004/38 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdése alapján.

( 9 ) A 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja.

( 10 ) A 2004/38 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdése alapján.

( 11 ) A 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284., 1. o.) 11. cikkének (2) bekezdése.