C‑228/20. sz. ügy

I GmbH

kontra

Finanzamt H

(a Niedersächsisches Finanzgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (második tanács), 2022. április 7.

„Előzetes döntéshozatal – A hozzáadottérték‑adó (héa) közös rendszere – 2006/112/EK irányelv – A 132. cikk (1) bekezdésének b) pontja – Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége – A kórházi és orvosi gyógykezelés adómentessége – Magánkórház – Megfelelően elismert intézmény – Összehasonlítható szociális feltételek”

1. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége – A kórházi és orvosi gyógykezelés, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó tevékenységek adómentessége – Hivatalosan elismert intézmények – Fogalom – Magánkórházak – Bennfoglaltság

   (2006/112 tanácsi irányelv, 132. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 133. cikk)

   (lásd: 48–52., 55–60. pont)

2. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége – A kórházi és orvosi gyógykezelés, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó tevékenységek adómentessége – Hivatalosan elismert intézmények – Az intézmények elismerése során figyelembe veendő kérdések – Tagállamok mérlegelési jogköre – Korlát – Az adósemlegesség elvének tiszteletben tartása

   (2006/112 tanácsi irányelv, 132. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

   (lásd: 61–63. pont)

3. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége – A kórházi és orvosi gyógykezelés, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó tevékenységek adómentessége – Magánkórházak által nyújtott egészségügyi ellátások – Hasonló szolgáltatások, amelyeket a közintézményekével szociális tekintetben hasonló feltételek mellett nyújtanak – Olyan nemzeti szabályozás, amely az adómentesség tekintetében eltérő bánásmódhoz vezet – Megengedhetetlenség

   (2006/112 tanácsi irányelv, 132. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

   (lásd: 70. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége – A kórházi és orvosi gyógykezelés, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó tevékenységek adómentessége – Magánkórházak által nyújtott egészségügyi ellátások – Hasonló szolgáltatások, amelyeket a közintézményekével szociális tekintetben hasonló feltételek mellett nyújtanak – A szociális feltételek hasonló jellegének ellenőrzése – Figyelembe veendő elemek

   (2006/112 tanácsi irányelv, 132. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

   (lásd: 75–83. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Összefoglalás

Az I GmbH német magánjogi társaság, amelynek tevékenysége többek között a neurológiai ágazatban működő kórház üzemeltetése. Az állam engedélyével a német jog értelmében vett kórházi ellátásokat nyújt olyan betegeknek, akik orvosi költségeik fedezése céljából különböző rendszerekbe tartoznak, köztük magán‑ vagy kötelező egészségbiztosítási rendszerekbe. E betegeket eseti alapon kezelik, miután megerősítették, hogy költségeiket fedezik a „Beihilfe”‑ (betegség esetén a tisztviselőknek nyújtott térítés) szolgálatok, egészségbiztosítási pénztárak, kiegészítő pénztárak vagy magánbiztosítók.

A 2009 és 2012 közötti adóévekre vonatkozó adóbevallásaiban I az ellátási átalányok alapján kiszámlázott kórházi szolgáltatásokat, valamint a kórházi ágyak felett rendelkező orvosok részére kiszámlázott díjakat a hozzáadottérték‑adó (a továbbiakban: héa) alól mentes ügyletekként kezelte.

Az uniós jog ( 1 ) értelmében héamentes a kórházi és orvosi gyógykezelés, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó olyan tevékenységek, amelyeket közintézmények, illetve az ilyen közintézményekkel szociális tekintetben hasonló feltételek mellett működő kórházak és egyéb hasonló jellegű hivatalosan elismert intézmények végeznek. ( 2 ) A héairányelvet átültető német jog előírja, hogy a közintézmények által nyújtott kórházi ellátások mentesek a héa alól, és hogy a közintézménytől eltérő kórház szintén részesülhet ezen adómentességben ugyanezen szolgáltatások tekintetében, ha ezen intézmény a nemzeti jog értelmében vett engedéllyel rendelkezik valamely tartomány kórházi tervébe való felvétele vagy a kötelező egészségbiztosítási rendszer pénztáraival, illetve kiegészítő biztosítási pénztárakkal kötött ellátási szerződés alapján.

A jelen ügyben 2012. július 1‑je előtt I nem minősült a német jog értelmében vett engedéllyel rendelkező kórháznak. Ezzel szemben, mivel egy balesetbiztosítási pénztárral ezen időpontban hatályba lépett keretmegállapodást kötött, I hivatkozhatott az adómentességre az ezen időpontot követően nyújtott kórházi ellátások tekintetében.

I a kérdést előterjesztő bíróság előtt vitatta az adóhatóság határozatát, mivel az úgy ítélte meg, hogy a 2012. július 1‑je előtt nyújtott szolgáltatások többsége nem mentesülhet a héa alól. I szerint e szolgáltatások adómentesek a héairányelv alapján.

E bíróság úgy véli, hogy a Németországban a közintézményektől eltérő kórházak által nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó szabályozás a hasonló szolgáltatások eltérő kezeléséhez vezethet. E körülmények között azt kérdezi a Bíróságtól, hogy összeegyeztethető‑e a héairányelvvel az, ha a magánkórház által nyújtott egészségügyi ellátások adómentességét e kórháznak az általános egészségbiztosítási rendszerre vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek megfelelő engedélyezésétől teszik függővé, és amennyiben nem, milyen tényezők alapján állapítható meg, hogy az ilyen magánkórházak által nyújtott szolgáltatásokat a héairányelv értelmében vett, a közintézményekéhez „szociális tekintetben hasonló feltételek mellett” nyújtják.

Ítéletében a Bíróság kimondta, hogy a héairányelvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely ahhoz vezet, hogy a közintézményekével szociális tekintetben hasonló feltételek mellett, hasonló szolgáltatásokat nyújtó magánkórházakat az említett irányelvben előírt mentesség szempontjából eltérően kezelik. Ennek keretében a Bíróság pontosítja azokat a feltételeket, amelyeket valamely tagállam illetékes hatóságai figyelembe vehetnek annak meghatározása érdekében, hogy a magánkórház által nyújtott egészségügyi ellátásokat a héairányelv értelmében vett, a közintézményekkel szociális tekintetben hasonló feltételek mellett biztosítják‑e, amely feltételek között szerepelnek az egészségügyi ellátások költségeinek csökkentésére és ezen ellátásoknak a magánszemélyek számára való elérhetőbbé tételére irányuló feltételek, valamint a kórház teljesítménymutatói.

A Bíróság álláspontja

A héairányelvben ahhoz megkövetelt két együttes feltétel egyike, hogy a közintézménytől eltérő más szervezet által nyújtott kórházi szolgáltatások héamentességet élvezhessenek, az e szolgáltatásokat nyújtó intézmény minőségére vonatkozik, és megköveteli, hogy a gazdasági szereplő kórház, orvosi gyógykezelési és diagnosztikai központ vagy más hasonló jellegű, hivatalosan elismert intézmény legyen. E tekintetben a Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a „hivatalosan elismert” jelleg követelménye a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett valamennyi jogalanyra vonatkozik, és nem korlátozódik az „egyéb hasonló jellegű intézményekre”. Következésképpen valamely tagállam mérlegelési jogköre gyakorlása során támaszthatja azt a követelményt egy magánkórházzal szemben, hogy „hivatalosan elismert” legyen ahhoz, hogy az utóbbi által a közintézményekkel szociális tekintetben hasonló feltételek mellett nyújtott ellátások a héairányelvnek megfelelően adómentesek lehessenek.

Ezt követően a Bíróság megvizsgálja azokat a tényezőket, amelyeket a szóban forgó adómentességben részesíthető intézmények elismerése céljából figyelembe kell venni. Ezen adómentesség végrehajtása keretében az adósemlegesség tiszteletben tartása megköveteli többek között, hogy valamennyi, közintézménynek nem minősülő intézmény azonos bánásmódban részesüljön a hasonló szolgáltatások nyújtása tekintetében történő elismerés szempontjából. Márpedig a valamely kórházzal való szerződéskötés tekintetében fennálló mérlegelési jogkör gyakorlása és a hatóságok azon kötelezettségének hiánya, hogy felvegyék a kórházi tervükbe azon magánkórházakat, amelyek a közintézményekkel szociális tekintetben hasonló feltételek mellett végzik tevékenységüket, az adósemlegesség elvét sértve azzal a következménnyel járhat, hogy a hasonló magánkórházakat eltérő bánásmódban részesítik az adómentesség tekintetében.

Végül, ami a héairányelv által a közintézményektől eltérő szervezet által nyújtott kórházi ellátások adómentessége tekintetében előírt másik feltételt illeti, amely a nyújtott szolgáltatásokra vonatkozik, és megköveteli, hogy azokat a közintézményekkel „szociális tekintetben hasonló feltételek mellett” nyújtsák, a Bíróság rámutat arra, hogy annak meghatározása érdekében, hogy a magánkórházi intézmény által nyújtott ellátásokat ilyen feltételek mellett biztosítják‑e, arra törekedve, hogy csökkentsék az egészségügyi ellátások költségeit és elérhetőbbé tegyék a jó minőségű ellátásokat magánszemélyek számára, figyelembe kell venni egyrészt a közkórházak által nyújtott ellátásokra vonatkozó szabályozási feltételeket, valamint másrészt a magánkórházak által nyújtott ellátások azon költségeit, amelyek továbbra is a betegeket terhelik. ( 3 ) A magánkórháznak a személyzet, a helyiségek és a felszerelés terén fennálló teljesítménye, valamint az üzemeltetésének gazdasági hatékonysága szintén figyelembe vehető, mivel a közkórházakra hasonló üzemeltetési mutatók vonatkoznak, és ez utóbbiak hozzájárulnak az egészségügyi ellátások költségeinek csökkentésére és a jó minőségű ellátás magánszemélyek számára való elérhetőbbé tételére irányuló cél eléréséhez.

( 1 ) A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv).

( 2 ) Az említett irányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a tagállamok mentesítik a kórházi és orvosi gyógykezelést, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó olyan tevékenységeket, amelyeket közintézmények végeznek, illetve amelyeket az ilyen közintézményekkel szociális tekintetben hasonló feltételek mellett működő kórházak, orvosi gyógykezelési és diagnosztikai központok és egyéb hasonló jellegű hivatalosan elismert intézmények végeznek.

( 3 ) A Bíróság e tekintetben pontosítja, hogy releváns lehet annak értékelése, hogy a napi átalányokat hasonló módon számítják‑e ki a magán‑, illetve közkórházakban, és hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a magánkórház által nyújtott szolgáltatásokat a társadalombiztosítási rendszer vagy a nemzeti hatóságokkal kötött szerződések alapján nyújtják‑e oly módon, hogy a beteg által viselt költségek hasonló szolgáltatások esetén közelítenek‑e a közkórházak betegei által viselendő költségekhez.