C‑125/18. sz. ügy

Marc Gómez del Moral Guasch

kontra

Bankia SA

(a Juzgado de Primera Instancia no 38 de Barcelona [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. március 3.

„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés – Változó kamatláb – A takarékpénztárak jelzálog‑fedezetű kölcsönein alapuló referenciamutató – Jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezésből eredő mutató – Az ilyen feltétel eladó vagy szolgáltató általi egyoldalú beillesztése – Az átláthatósági követelmény nemzeti bíróság általi vizsgálata – A feltétel tisztességtelen jellege megállapításának következményei”

1. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Hatály – Kötelező törvényi és rendeleti rendelkezéseket tükröző szerződési feltételek tekintetében előírt kizártság – Kötelező erővel nem rendelkező nemzeti jogi rendelkezés által előírt referenciamutatón alapuló változó kamatlábat rögzítő feltétel – Az irányelv alkalmazása

   (91/13 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 33–37. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 rendelet – A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy megvizsgálja a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó szerződési feltétel világos és érthető jellegét – Terjedelem

   (93/13 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) és (8) bekezdés)

   (lásd: 44–47. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Változó kamatlábat meghatározó szerződési feltétel – Átláthatósági követelmény – Terjedelem – Értékelési szempontok

   (93/13 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) és (5) bekezdés)

   (lásd: 52–54., 56. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása – Terjedelem – Valamely tisztességtelen szerződési feltétel nemzeti bíróság általi módosítása – Megengedhetetlenség – A tisztességtelen feltételnek a nemzeti bíróság által a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével történő felváltása – Megengedhetőség

   (93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, és 7. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 59–64., 67. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

Összefoglalás

A spanyol bíróságoknak meg kell vizsgálniuk a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződésekben szereplő azon feltétel világos és érthető jellegét, amely a spanyol takarékpénztárakra vonatkozó mutatón alapuló változó kamatláb alkalmazását írja elő. Ha e bíróságok megállapítják e feltétel tisztességtelen jellegét, e mutatót a spanyol jogszabály szerinti diszpozitív mutatóval válthatják fel annak érdekében, hogy a fogyasztót megvédjék azon különösen hátrányos következményektől, amelyek a kölcsönszerződés semmisségéből eredhetnek

A Gómez del Moral Guasch ügyben 2020. március 3‑án hozott ítéletében (C‑125/18) a nagytanácsban eljáró Bíróság kimondta, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés azon feltétele, amelynek értelmében a fogyasztó által fizetendő kamatláb a spanyol takarékpénztárak jelzálog‑fedezetű kölcsönein alapuló referenciamutatótól (a továbbiakban: referenciamutató) függően változik, amennyiben e mutatót a spanyol jog írja elő, a tisztességtelen feltételekről szóló irányelv hatálya alá tartozik. ( 1 ) E feltétel ugyanis nem tükrözi az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket. A Bíróság azt is kifejtette, hogy a spanyol bíróságoknak meg kell vizsgálniuk az ilyen feltétel világos és érthető jellegét, függetlenül attól, hogy a spanyol jog élt‑e a tagállamok számára a tisztességtelen feltételekről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében biztosított, annak előírására vonatkozó lehetőséggel, hogy valamely feltétel tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik többek között a szerződés elsődleges tárgyának meghatározására. Ha e bíróságok megállapítják e feltétel tisztességtelen jellegét, e mutatót a spanyol jogszabályban előírt diszpozitív mutatóval válthatják fel annak érdekében, hogy a fogyasztót megvédjék azon különösen hátrányos következményektől, amelyek a kölcsönszerződés semmisségéből eredhetnek.

Ez az ítélet a Juzgado de Primera Instancia no 38 de Barcelona (barcelonai 38. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretébe illeszkedik. Marc Gómez del Moral Guasch keresetet indított e bíróság előtt az általa a Bankia SA bankkal kötött jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződésben szereplő, változó kamatlábra vonatkozó feltétel állítólagosan tisztességtelen jellege tárgyában. E feltétel értelmében a fogyasztó által fizetendő kamatláb a referenciamutatótól függően változik. Ezt a referenciamutatót a nemzeti szabályozás írta elő, és azt a hitelintézetek a jelzálog‑fedezetű kölcsönökre alkalmazhatták. Mindazonáltal a spanyol bíróság megjegyzi, hogy a referenciamutató alapján kiszámított változó kamatok indexálása kedvezőtlenebb volt, mint az európai bankközi piaci kamatláb (Euribor) középértéke alapján történő indexálás, amelyet a Spanyolországban kötött jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződések 90%‑ában alkalmaznak, és amely kölcsönönként 18000 eurótól 21000 euróig terjedő többletköltséggel jár.

Először is a Bíróság emlékeztetett arra, hogy azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek, nem tartoznak az irányelv hatálya alá. ( 2 ) Mindazonáltal a Bíróság megjegyezte – és ezt a spanyol bíróságnak kell megvizsgálnia –, hogy a jelen ügyben alkalmazandó nemzeti szabályozás a változó kamatozású kölcsönök esetében nem írja elő hivatalos referenciamutató használatát, hanem azon feltételek megállapítására szorítkozik, amelyeknek a „referenciamutatóknak vagy referencia‑kamatlábaknak” meg kell felelniük ahhoz, hogy azokat a hitelintézetek alkalmazhassák. Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy az irányelv hatálya alá tartozik a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés azon feltétele, amely előírja, hogy a kölcsönre alkalmazandó kamatláb a nemzeti szabályozásban előírt azon hivatalos referenciamutatók egyikén alapul, amelyeket a hitelintézetek a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződésekre alkalmazhatnak, ha ez a nemzeti szabályozás nem írja elő sem e mutatónak szerződés feleinek választásától független kötelező alkalmazását, sem annak kiegészítő jellegű, azaz ugyanezen felek között e tekintetben fennálló eltérő megállapodás hiányában történő alkalmazását.

Másodszor, a Bíróság a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó feltétel átláthatóságának vizsgálata során a nemzeti bíróság hatáskörével foglalkozott. Az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanis a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem terjed ki különösen a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. ( 3 ) A spanyol bíróságban felmerült a kérdés, hogy a nemzeti bíróság még az irányelv e rendelkezésének a belső jogba való átültetése hiányában is vizsgálhatja‑e, hogy a vitatott feltételhez hasonló feltétel megfelel‑e az irányelv által előírt átláthatósági követelménynek. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a szerződési feltételeknek mindig meg kell felelniük a világos és érthető megfogalmazás követelményének. ( 4 ) Ez a követelmény a Bíróság szerint akkor is alkalmazandó, ha valamely feltétel a fent hivatkozott rendelkezés hatálya alá tartozik, és még akkor is, ha az érintett tagállam – a jelen esetben Spanyolország – ezt a rendelkezést nem ültette át jogrendjébe. Ebből következően a tagállami bíróság mindig köteles megvizsgálni a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó szerződési feltétel világos és érthető jellegét.

Harmadszor a Bíróság kimondja, hogy a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés keretében változó kamatlábat meghatározó szerződési feltételnek az irányelv szerinti átláthatósági követelmény ( 5 ) tiszteletben tartása érdekében nemcsak alaki és nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem azt is lehetővé kell tennie, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megértse e kamatláb számítási módjának konkrét működését, és így pontos és érthető kritériumok alapján értékelje az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, potenciálisan jelentős gazdasági következményeit. Az e tekintetben elvégzendő értékelés szempontjából különösen releváns tényezőnek minősül egyrészt az a körülmény, hogy a kamatláb kiszámítására vonatkozó fő elemek – az említett kamatláb számítási módjának az érintett tagállam hivatalos lapjában való közzététele folytán – könnyen hozzáférhetőek minden olyan személy számára, aki jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés megkötését tervezi, másrészt pedig az ugyanezen kamatláb kiszámításának alapjául szolgáló mutató múltbeli alakulására vonatkozó információknak az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztó rendelkezésre bocsátása.

Negyedszer és utolsósorban, ami a nemzeti bíróságnak valamely szerződési feltétel irányelv értelmében vett esetleges tisztességtelen jellegének megállapítására vonatkozó hatáskörét illeti, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az irányelvvel ( 6 ) nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság a szerződési jog elveinek alkalmazásával elhagyja az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltételt, és azt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesíti olyan helyzetekben, amelyekben a feltétel érvénytelenségének kimondása miatt a bíróságnak a teljes szerződés semmisségét kellene megállapítania, és ezzel a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki. A szerződés semmisségének ezen megállapítása következtében ugyanis főszabály szerint azonnal esedékessé válik a részletekben megfizetendő kölcsönösszeg fennmaradó része, amelynek megfizetése valószínűleg meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, így az inkább őt bünteti, mint a kölcsönadót, ebből következően a semmisség megállapítása az utóbbit nem téríti el attól, hogy ilyen feltételeket illesszen az általa kínált szerződésekbe. A jelen ügyben a spanyol jogalkotó a vitatott kölcsönszerződés megkötése óta „helyettesítő” mutatót vezetett be, amely – és ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia – diszpozitív jellegű. E körülmények között a Bíróság megállapította, hogy az irányelvvel ( 7 ) nem ellentétes, ha a kölcsön változó kamatainak kiszámításához referenciamutatót meghatározó tisztességtelen szerződési feltétel semmissége esetén a nemzeti bíróság e mutatót a szerződés felei közötti ellentétes megállapodás hiányában alkalmazandó, említett helyettesítő mutatóval váltja fel, amennyiben az érintett jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés az említett tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem maradhat fenn, és ha a teljes szerződés semmisségének megállapítása a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki.

( 1 ) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).

( 2 ) A 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése.

( 3 ) A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése, amely a szerződés elsődleges tárgyára, illetve az árnak és díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére vonatkozó feltételekre vonatkozik.

( 4 ) A 93/13 irányelv 5. cikke.

( 5 ) A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke.

( 6 ) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése.

( 7 ) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése.