C‑175/17. sz. ügy

X

kontra

Belastingdienst/Toeslagen

(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Közös menekültügyi és kiegészítő védelem nyújtására vonatkozó politika – 2005/85/EK irányelv – 39. cikk – 2008/115/EK irányelv – 13. cikk – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 18. cikk, a 19. cikk (2) bekezdése és 47. cikk – Hatékony jogorvoslathoz való jog – A visszaküldés tilalmának elve – Nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító és kiutasítást elrendelő határozat – Másodfokú bírósági eljárást lehetővé tevő nemzeti szabályozás – Az elsőfokú eljárásra korlátozódó, a törvény erejénél fogva felfüggesztő hatály”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2018. szeptember 26.

1. Bírósági eljárás – Szóbeli szakasz – Újbóli megnyitás – A szóbeli szakasz annak érdekében történő újbóli megnyitására vonatkozó kötelezettség, hogy a főtanácsnok indítványában felvetett jogkérdésekre a felek észrevételeket tehessenek – Hiány

   (EUMSZ 252. cikk, második bekezdés, a Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Uniós jogi aktusokra vonatkozó kérdések, mivel az alapügyben az uniós jog alkalmazhatósága vitatott – Bennfoglaltság – Feltétel – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszokhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó vitatás

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások – 2005/85 irányelv – A tényleges bírósági jogorvoslathoz való jog – Nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító és visszatérési kötelezettséget megállapító határozat – Az ilyen határozattal szemben nem halasztó hatályú fellebbezést biztosító nemzeti szabályozás – Megengedhetőség – Korlátok – Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 18. cikk, 19. cikk, (2) bekezdés és 47. cikk; 2005/85 tanácsi irányelv, 39. cikk; 2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 13. cikk)

4. Alapvető jogok – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdésében és az emberi jogok európai egyezményének 13. cikkében való kimondás – Azonos értelem és hatály – A Charta által biztosított védelmi szint, amely nem sérti az ezen egyezmény által biztosított védelmi szintet

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47 cikk, első bekezdés, 52. cikk, (3) bekezdés és 53. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 20., 21. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 22–24. pont)

3.  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 18. cikke, 19. cikke (2) bekezdése, valamint 47. cikke fényében értelmezett, a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1‑jei 2005/85/EK tanácsi irányelv 39. cikkét és a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely, miközben fellebbezési lehetőséget biztosít a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító és kiutasítást elrendelő határozatot megerősítő elsőfokú ítélettel szemben, e jogorvoslatot akkor sem ruházza fel a törvény erejénél fogva halasztó hatállyal, ha az érintett arra hivatkozik, hogy fennáll a visszaküldés tilalma elve megsértésének komoly veszélye.

   Így, noha a 2005/85 és a 2008/115 irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsanak hatékony jogorvoslathoz való jogot a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító és a kiutasítást elrendelő határozatokkal szemben, e rendelkezések egyike sem írja elő, hogy a tagállamok fellebbezési jogosultságot biztosítsanak azon nemzetközi védelmet kérelmező személyeknek, akiknek a kérelmüket elutasító határozattal és a kiutasítási határozattal szembeni keresetét a bíróság első fokon elutasította, azt pedig még kevésbé, hogy az ilyen jog gyakorlásához a törvény erejénél fogva halasztó hatályt fűzzenek. Ezen irányelvek rendszeréből és célkitűzéseiből még kevésbé vezethetők le ilyen követelmények.

   Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy a 2008/115 irányelvet, hasonlóan a 2005/85 irányelvhez, amint az az előbbi irányelv (24) preambulumbekezdéséből és az utóbbi irányelv (8) preambulumbekezdéséből következik, a Charta által elismert alapvető jogok és elvek tiszteletben tartása mellett kell értelmezni (2018. június 19‑iGnandi ítélet, C‑181/16, EU:C:2018:465, 51. pont). E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy ha egy tagállam úgy határoz, hogy a nemzetközi védelem kérelmezőjét olyan országba küldi, ahol alapos okkal feltételezhető, hogy a Chartának a menekültek helyzetére vonatkozó – és az erre vonatkozó jegyzőkönyvvel kiegészített – egyezmény 33. cikkével összefüggésben értelmezett 18. cikkével vagy a Charta 19. cikkének (2) bekezdésével ellentétes bánásmód tényleges veszélyének lesz kitéve, az annak 47. cikkében előírt hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog megköveteli, hogy e kérelmező a törvény erejénél fogva halasztó hatályú jogorvoslattal rendelkezzen a kiutasítását lehető tévő intézkedés végrehajtásával szemben (lásd ebben az értelemben: 2018. június 19‑iGnandi ítélet, C‑181/16, EU:C:2018:465, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindemellett – ahogyan az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik –, akárcsak a 2005/85 irányelv 39. cikke és a 2008/115 irányelv 13. cikke, a Charta 18. cikkében és 19. cikkének (2) bekezdésében foglalt biztosítékok fényében értelmezett 47. cikke sem követeli meg a kétszintű bírósági eljárást. Kizárólag az számít ugyanis, hogy a jogorvoslat valamely bírósági fórum előtt biztosított legyen (lásd ebben az értelemben: 2011. július 28‑iSamba Diouf ítélet, C‑69/10, EU:C:2011:524, 69. pont; 2018. június 19‑iGnandi ítélet, C‑181/16, EU:C:2018:465, 57. pont).

   E tekintetben pontosítani kell, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító és a kiutasítási határozatokkal szembeni másodfokú bírósági eljárás bevezetése és az azt adott esetben a törvény erejénél fogva halasztó hatállyal felruházó határozat, a belga kormány által a jelen ítélet 22. pontjában előadott érveléssel ellentétben, az ilyen határozatokkal szembeni, a 2005/85 irányelv 39. cikkében és a 2008/115 irányelv 13. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesítésének eljárási részletszabályait alkotja. Noha az ilyen részletes eljárási szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján ez utóbbiak belső jogrendjébe tartoznak, a Bíróság hangsúlyozta, hogy tiszteletben kell tartaniuk az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét (lásd analógia útján: 2014. július 17‑iSánchez Morcillo és Abril García ítélet, C‑169/14, EU:C:2014:2099, 31., 36. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. július 16‑iSánchez Morcillo és Abril García végzés, C‑539/14, EU:C:2015:508, 33. pont).

   (lásd: 28., 29., 31., 32., 34., 38., 48. pont és a rendelkező rész)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 35. pont)