C‑160/17. sz. ügy

Raoul Thybaut és társai

kontra

Région wallonne

(a Conseil d’État [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Környezet – 2001/42/EK irányelv – A 2. cikk a) pontja – A »tervek és programok« fogalma – 3. cikk – Bizonyos tervek és programok környezeti hatásvizsgálata – Települési konszolidációs övezet – A településrendezési előírásoktól való eltérés lehetősége – A »tervek és programok« módosítása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2018. június 7.

Környezet – Bizonyos tervek és programok környezeti hatásvizsgálata – 2001/42 irányelv – Terv és program – Fogalom – Földrajzi területnek valamely településfejlesztési terv számára történő lehatárolásáról és bizonyos településrendezési előírásoktól való eltérés engedélyezéséről szóló rendeletben meghatározott települési konszolidációs övezet – Bennfoglaltság

(2001/42 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, a) pont és 3. cikk, (1) bekezdés és (2) bekezdés, a) pont)

A bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27‑i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontját, 3. cikkének (1) bekezdését és 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy egy települési konszolidációs övezet elfogadásáról szóló azon rendelet, amelynek egyetlen célja egy olyan földrajzi terület lehatárolása, amelyben meg lehet valósítani a településfejlesztési funkciók olyan átminősítésére vagy fejlesztésére irányuló, valamint úthálózat vagy más közterület létrehozatalát, módosítását, megszüntetését, vagy felülépítését szükségessé tevő településfejlesztési tervet, amelynek megvalósítása céljából megengedett lesz bizonyos településrendezési előírásoktól való eltérés, ezen eltérési lehetőség miatt az ezen irányelv értelmében vett, a környezetre valószínűleg jelentős hatást gyakorló és környezeti vizsgálatot szükségessé tevő „tervek és programok” fogalmába tartozik.

Elsősorban, az SKV‑irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében az ott említettek közül azok minősülnek „terveknek és programoknak”, amelyek két kumulatív feltételnek megfelelnek, azaz egyrészről amelyeket valamely nemzeti, regionális vagy helyi szintű hatóságnak kell kidolgoznia, illetve elfogadnia, illetve amelyeket valamely hatóság dolgoz ki parlamenti vagy kormány általi jogalkotási eljárás útján történő elfogadásra, valamint másrészről amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írnak elő.

Másodsorban, meg kell állapítani, hogy az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében szisztematikus környezeti vizsgálatot végeznek az olyan tervekkel és programokkal kapcsolatban, amelyeket egyrészt egyes ágazatok esetében dolgoznak ki, és másrészt, amelyek meghatározzák a KHV‑irányelv I. és II. mellékletében felsorolt projektek jövőbeli engedélyének kereteit (lásd ebben az értelemben: 2010. június 17‑iTerre wallonne és Inter‑Environnement Wallonie ítélet, C‑105/09 és C‑110/09, EU:C:2010:355, 43. pont).

Az első feltételt illetően az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövegéből következik, hogy ez a rendelkezés többek között a „területrendezés, illetve földhasználat” ágazatára vonatkozik.

Ami azt illeti, hogy a megtámadotthoz hasonló aktus meghatározza‑e az ilyen projektek jövőbeli engedélyének keretét, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a „tervek és programok” fogalma valamennyi olyan aktusra vonatkozik, amely az érintett ágazatra alkalmazandó ellenőrzési szabályok és eljárások meghatározásával kritériumok és módozatok jelentős összességét állapítja meg egy vagy több olyan projekt engedélyezése és megvalósítása tekintetében, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre (2016. október 27‑iD’Oultremont és társai ítélet, C‑290/15, EU:C:2016:816, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

E tekintetben a „kritériumok és módozatok jelentős összességének” fogalmát minőségileg, nem pedig mennyiségileg kell érteni. Meg kell ugyanis előzni az SKV‑irányelvben előírt kötelezettségek megkerüléséhez vezető lehetséges stratégiákat, amelyek az intézkedések feldarabolásában testesülhetnek meg, ily módon csökkentve ezen irányelv hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben: 2016. október 27‑iD’Oultremont és társai ítélet, C‑290/15, EU:C:2016:816, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Ebből következik, hogy – jóllehet egy ilyen aktus nem tartalmaz és nem is tartalmazhat pozitív előírásokat – a hatályos településrendezési előírásoktól való eltérések könnyített megszerzésének az ezen aktusban előírt lehetőség módosítja a jogrendet és hatására az alapeljárásban szóban forgó települési konszolidációs övezet az SKV‑irányelv 2. cikke a) pontjának és 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatálya kerül.

(lásd: 42., 46., 47., 54., 55., 58., 67. pont és a rendelkező rész)