C‑187/16. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Osztrák Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – 92/50/EGK és 2004/18/EK irányelv – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Állami nyomda – Személyazonosító okmányok és egyéb hivatalos dokumentumok előállítása – Szerződések magánjogi vállalkozás részére történő, szerződés‑odaítélési eljárás előzetes lefolytatása nélküli odaítélése – Különleges biztonsági intézkedések – A tagállamok alapvető biztonsági érdekeinek védelme”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. március 20.

1. Jogszabályok közelítése–Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai–92/50 és 2004/18 irányelvek–Hatály–Különleges biztonsági intézkedéseket igénylő szerződések–Kizártság–A közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló közbeszerzési eljárás mellőzése szükségességének bizonyítására vonatkozó kötelezettség–Terjedelem

   (EUMSZ 346. cikk, (1) bekezdés, a) pont; 2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 14. cikk; 92/50 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése–Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai–92/50 és 2004/18 irányelvek–Hatály–Eltérések–Szigorú értelmezés

   (EUMSZ 346. cikk, (1) bekezdés, a) pont; 2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 14. cikk; 92/50 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) bekezdés)

3. Jogszabályok közelítése–Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai–92/50 és 2004/18 irányelvek–Személyazonosító okmányok és egyéb hivatalos dokumentumok előállítására irányuló közbeszerzési szerződések–Az érintett tagállam alapvető biztonsági érdekeinek védelme céljából közbeszerzési eljárás nélkül történő odaítélés–A közbeszerzési eljárás mellőzésére vonatkozó érvényes igazolás hiánya–Megengedhetetlenség–Kötelezettségszegés

   (EUMSZ 346. cikk, (1) bekezdés, a) pont; 2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 14., 20. és 23–55. cikk; 92/50 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) bekezdés, 8. és 11–37. cikk)

4. Jogszabályok közelítése–Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai–92/50 és 2004/18 irányelvek–Hatály–Az irányelv által meghatározott értékhatár alatti értékű szerződések–Kizártság–Az EUM‑Szerződés alapvető szabályainak és általános elveinek alkalmazása–Feltétel–Egyértelmű határokon átnyúló érdeket képviselő szerződés–Értékelési szempontok

   (2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk; 92/50 tanácsi irányelv, 7. cikk)

1.  Az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében egyik tagállam sem köteles olyan információt szolgáltatni, amelynek közlését ellentétesnek tartja alapvető biztonsági érdekeivel. Ez a rendelkezés, általános megfogalmazása révén, többek között a személyazonosító okmányok és egyéb hivatalos dokumentumok előállítására vonatkozó, nem katonai célt szolgáló szerződések területén is alkalmazható. Mindazonáltal a tagállamok által a nemzeti érdek jogos követelményei keretében elfogadott intézkedések összességükben nem mentesülnek az uniós jog alkalmazása alól pusztán azért, mert azokat többek között a közbiztonság érdekében hozták meg.

   Így jóllehet a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelv 14. cikke széles mérlegelési mozgásteret enged a tagállamok számára az alapvető biztonsági érdekeik védelme tekintetében szükségesnek tartott intézkedések megállapítása körében, ugyanakkor e cikkeket nem lehet olyan módon értelmezni, hogy a tagállamokra olyan hatáskört ruháznak, amely alapján azok pusztán ezen említett érdekekre hivatkozva eltérhetnek az EUM‑Szerződés rendelkezéseitől. Az ezen eltérésekre vonatkozó lehetőségre hivatkozó tagállamnak ugyanis bizonyítania kell, hogy alapvető biztonsági érdekeinek védelme miatt ezen eltérések alkalmazása szükséges. Ez a követelmény akkor is elengedhetetlen, ha e tagállam ezenfelül az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozik. Ebből következően annak a tagállamnak, amely az ezen eltérésekre vonatkozó lehetőségekre hivatkozik, bizonyítani kell, hogy az ilyen érdekek védelme nem lett volna elérhető a 92/50 és a 2004/18 irányelv által előírt versenyeztetési eljárás keretében.

   (lásd: 72., 76., 78., 79. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 77. pont)

3.  Az a tagállam, amely egyrészt az útlevelek, tartózkodási engedélyek, személyi igazolványok, vezetői engedélyek és forgalmi engedélyek előállítására vonatkozó, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseket uniós szintű ajánlati felhívás közzététele nélkül, közvetlenül valamely magántársaságnak ítéli oda, másrészt pedig olyan nemzeti rendelkezéseket tart hatályban, amelyek arra kötelezik az ajánlatkérőket, hogy közvetlenül e társaságnak ítéljék oda e szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseket, nem teljesíti a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 irányelvnek az ezen irányelv 11–37. cikkével összefüggésben értelmezett 4. cikke (2) bekezdéséből és 8. cikkéből, valamint az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelvnek az ezen irányelv 23–55. cikkével összefüggésben értelmezett 14. és 20. cikkéből eredő kötelezettségeit.

   Az említett irányelvekben előírt szerződés‑odaítélési eljárások megsértése ugyanis az adott tagállam által követett, a hivatalos dokumentumok előállításához kapcsolódó bizalmas információk kiszivárgásának megakadályozására irányuló célhoz képest aránytalan. E tekintetben e tagállam nem hivatkozhat eredményesen az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének a) pontjára, a 92/50 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére és a 2004/18 irányelv 14. cikkére az e két irányelvben előírt szerződés‑odaítélési eljárások figyelmen kívül hagyásának igazolása érdekében. Először is, elfogadva, hogy a szóban forgó szerződések teljesítésének központosítása az alapvető nemzetbiztonsági érdekek védelmét szolgáló eszköznek tekinthető, meg kell állapítani, hogy a 92/50 irányelvnek az ezen irányelv 11–37. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikkében és a 2004/18 irányelvnek az ezen irányelv 23–55. cikkével összefüggésben értelmezett 20. cikkében előírt szerződés‑odaítélési eljárások tiszteletben tartása nem képezi akadályát annak, hogy a szóban forgó szerződések teljesítésével egyetlen gazdasági szereplőt bízzanak meg. Másodszor, a nemzeti hatóságokkal szemben arra irányulóan fennálló követelményről szólva, hogy a részükre a nemzeti jog által elismert jogkörök keretében hatékony hatósági ellenőrzést biztosíthassanak az e tagállam területén termelési és raktárlétesítményekkel rendelkező egyedüli nyertes ajánlattevő tekintetében: jóllehet kétségtelen, hogy a szóban forgó nyomtatásra irányuló szerződések teljesítésével megbízott gazdasági szereplőnek meg kell felelnie a biztonság terén fennálló követelményeknek, annak érdekében, hogy biztosítsa a védelemben részesítendő információk bizalmas kezelését, azt is bizonyítani kell, hogy csak a nemzeti hatóságok által lefolytatható hatósági ellenőrzések alkalmasak e bizalmas kezelés biztosítására, és hogy erre tekintettel kell kizárni a 92/50 és 2004/18 irányelvben előírt szerződés‑odaítélési eljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását.

   Ami végül a nyertes ajánlattevő megbízhatóságára vonatkozó követelményt illeti, jóllehet a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárása során kizárólag megbízható vállalkozásoknak ítéljék oda e szerződéseket olyan rendszer keretében, amely a szóban forgó dokumentumok nyomtatása tekintetében biztosítja a bizalmas információkezelésre vonatkozó és biztonsági előírások tiszteletben tartását, azt is bizonyítani kell, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok bizalmas jellege nem biztosítható kellő mértékben, ha e dokumentumok nyomtatásával olyan vállalkozást bíznak meg, amelyet szerződés odaítélésére irányuló eljárás útján jelölnek ki. E tekintetben a bizalmas kezelésére vonatkozó kötelezettség előírásának szükségessége egyáltalán nem zárja ki valamely versenyeztetési eljárás alkalmazását a szerződés odaítélése vonatkozásában. Ezenkívül az adatok bizalmas kezelése titoktartási kötelezettség útján is biztosítható, anélkül hogy szükség lenne a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárások megsértésére.

   (lásd: 82., 84., 88–90., 94–96., 111. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 104–107. pont)