C‑329/15. sz. ügy

ENEA S. A.

kontra

Prezes Urzędu Regulacji Energetyki

(a Sąd Najwyższy [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Állami támogatások – A »tagállamok által vagy állami forrásból nyújtott támogatások« fogalma – Kizárólagos állami tulajdonban lévő tőkeegyesítő társaságnak a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia átvételére vonatkozó kötelezettsége”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. szeptember 13.

1. Államok által nyújtott támogatások–Fogalom–Az államnak betudható előnybiztosítás–Állami források átruházásának hiánya–Hatás hiánya–Az ilyen előny fölötti állami ellenőrzés kritériumának elsőbbsége

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

2. Államok által nyújtott támogatások–Fogalom–Állami forrásból származó támogatások–A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia kötelező átvételére vonatkozó mechanizmus–Mind a magán‑, mind a közvállalkozásokat terhelő átvételi kötelezettség–Saját forrásból történő finanszírozás–Kizártság

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 17., 20–25. pont)

2.  Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy olyan nemzeti intézkedés, mint amely az alapeljárásban szerepel, amely mind a magán‑, mind a közvállalkozások számára a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia átvételére vonatkozó kötelezettséget ír elő, nem minősül állami beavatkozásnak vagy állami forrásból történő beavatkozásnak.

   A Bíróság rendelkezésére álló adatokból kiderül, hogy bizonyos körülmények között a villamosenergia‑szolgáltatók a végfelhasználók számára történő értékesítés során alkalmazottnál magasabb áron szerzik meg a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát, amely számukra többletköltséget eredményez.

   Ennélfogva egy ilyen többletköltség végfelhasználókra történő teljes áthárításának, a többletköltség tagállamok által előírt kötelező hozzájárulással történő finanszírozásának, vagy egy teljes kompenzációs mechanizmus hiányában (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413; 2013. december 19‑iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet,C‑262/12, EU:C:2013:851) meg kell állapítani, amint azt a főtanácsnok az indítványának 86. pontjában tette, hogy az állam a villamosenergia‑ellátó vállalkozásokat nem hatalmazta fel arra, hogy állami forrásokat kezeljenek, hanem a rájuk háruló átvételi kötelezettség teljesítését saját forrásból finanszírozzák.

   Az ENEA és a Bizottság által előterjesztett azon érvet illetően, amely szerint ezen átvételi kötelezettség végrehajtása nagyrészt a magánjogi formában működő közvállalkozásokra hárul, aminek alapján úgy lehet tekinteni, hogy az említett kötelezettség finanszírozása állami forrásból történik, emlékeztetni kell, hogy a közvállalkozások forrásai akkor minősülnek állami forrásnak, ha az állam meghatározó befolyásának gyakorlásával irányítani tudja a forrásainak felhasználását annak érdekében, hogy finanszírozza a más vállalkozások javát szolgáló egyedi előnyöket (lásd ebben az értelemben: 2002. május 16‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EU:C:2002:294, 38. pont).

   Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 91., 94–96., és 100. pontjában rámutatott, pusztán abból a körülményből, hogy az állam többségi részesedéssel rendelkezik az átvételi kötelezettséggel terhelt vállalkozások egy részének tőkéjében, az alapeljárásban nem lehet egy olyan meghatározó befolyás fennállására következtetni, amely lehetővé teszi, hogy az e vállalkozások forrásainak felhasználását az előző pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében irányítsák.

   Úgy tűnik ugyanis, hogy az átvételi kötelezettség különbségtétel nélkül vonatkozik a villamosenergia‑szolgáltatókra, függetlenül attól, hogy többségi tőkéjük állami tulajdonban vagy magánszereplők tulajdonában van.

   Egyébiránt a Bizottság állításával ellentétben az intézkedés érintett államnak tulajdoníthatósága alapján – ahogyan az a jelen ítélet 22. pontjában megállapításra került – nem vonható le az a következtetés, hogy ez az állam meghatározó befolyással bír azon vállalkozásban, amelynek a 2002. május 16‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet (C‑482/99, EU:C:2002:294, 38. és 39. pont) értelmében többségi részvényese. Erre vonatkozóan ugyanis az állam jogalkotói minőségében való beavatkozásából semmiféle bizonyíték nem következik ezen államnak valamely vállalkozás többségi részvényeseként tett intézkedéseit illetően.

   (lásd: 29–33., 35., 37. pont és a rendelkező rész)