C‑37/16. sz. ügy

Minister Finansów

kontra

Stowarzyszenie Artystów Wykonawców Utworów Muzycznych i Słowno‑Muzycznych SAWP (SAWP)

(a Naczelny Sąd Administracyjny [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Adózás – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóköteles ügyletek – Az »ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtás« fogalma – A szerzői és szomszédos jogok közös jogkezelő szervezetei részére méltányos díjazás címén történő díjfizetés – Kizártság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2017. január 18.

Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóköteles ügyletek – Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás – Fogalom – A szerzői és szomszédos jogok közös jogkezelő szervezetei részére méltányos díjazás címén történő díjfizetés – Kizártság

(A 2010/45 irányelvvel módosított 2006/112 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

A 2010. július 13‑i 2010/45/EU tanácsi irányelvvel módosított, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a többszörözési jogok jogosultjai nem nyújtanak az ezen irányelv szerinti szolgáltatást az üres adathordozók, valamint a felvevő és lejátszó eszközök gyártói és importőrei részére, akiktől a szerzői és szomszédos jogok közös jogkezelő szervezetei e jogosultak javára, de saját nevükben szednek be díjat ezen eszközök és adathordozók értékesítése után.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a szolgáltatásnyújtás csak akkor minősül a héairányelv értelmében ellenszolgáltatás fejében teljesítettnek, ha a szolgáltatásnyújtó és a szolgáltatást igénybe vevő között olyan jogviszony van, amelynek keretében szolgáltatások kölcsönös nyújtása történik úgy, hogy a szolgáltatásnyújtó által kapott juttatás képezi a szolgáltatást igénybe vevő számára nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét (lásd: 2016. június 22‑iČeský rozhlas ítélet, C‑11/15, EU:C:2016:470, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A Bíróság megállapította, hogy erről van szó abban az esetben, ha a nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között közvetlen kapcsolat áll fenn, mivel a fizetett összeg egyedileg meghatározható, ilyen jogviszony keretében nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét képezi (2007. július 18‑iSociété thermale d’Eugénie‑les‑Bains ítélet, C‑277/05, EU: C:2007:440, 19. pont).

Márpedig a jelen esetben először is nem tűnik úgy, hogy olyan jogviszony áll fenn, amelynek során kölcsönös teljesítésekre került sor egyfelől a többszörözési jog jogosultjai vagy adott esetben az ilyen jogokat közösen kezelő szervezetek, másfelől pedig az üres adathordozók, valamint a felvevő és lejátszó eszközök gyártói és importőrei között. Ugyanis az olyan díjakra vonatkozó fizetési kötelezettség, mint amelyek az alapeljárásban szerepelnek, a nemzeti törvény alapján terheli e gyártókat és importőröket, amely törvény a díjak összegét is meghatározza.

Másodszor az üres adathordozók, valamint a felvevő és lejátszó eszközök gyártóinak és importőreinek díjfizetési kötelezettsége nem tekinthető úgy, mint amely azon szolgáltatásnyújtásból következik, amelynek e díj a közvetlen ellenértékét képezi. Ugyanis az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az olyan díjak, mint amelyek az alapeljárásban szerepelnek, a többszörözési jog jogosultjai részére történő méltányos díjazás finanszírozására irányulnak. Márpedig a méltányos díjazás semmiféle szolgáltatás közvetlen ellenértékét nem képezi, mivel e jogosultak oldalán a védelem alatt álló műveik engedély nélküli többszörözéséből eredő hátrányhoz kötődik (lásd ebben az értelemben: 2010. október 21‑iPadawan‑ítélet, C‑467/08, EU: C:2010:620, 40. pont).

Következésképpen egy olyan ügylet, mint amely az alapeljárásban szerepel, nem tekinthető úgy, mint amelyet a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján ellenérték fejében teljesítettek.

(vö. 25–31., 33. pont és a rendelkező rész)