C‑578/16. PPU. sz. ügy

C. K. és társai

kontra

Republika Slovenija

(a Vrhovno sodišče [Szlovénia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Határok, menekültügy és bevándorlás – A dublini rendszer – 604/2013/EU rendelet – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke – Embertelen vagy megalázó bánásmód – Súlyosan beteg menedékkérőnek a kérelme megvizsgálásáért felelős államnak való átadása – Azon megalapozott okok hiánya, amelyek alapján feltételezhető, hogy ebben a tagállamban rendszerszintű hiányosságok állnak fenn – Az arra a tagállamra háruló kötelezettségek, amelynek az átadást el kell végeznie”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. február 16.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések–Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás–Feltételek–Menedékkérők, akiket át lehet adni a kérelmük megvizsgálásáért felelős tagállamnak–Az egyik kérelmező egészségi állapotára kedvezőtlen hatással járó átadás

   (A Bíróság alapokmánya, 23a. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 107. cikk)

2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Menekültpolitika–A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok–604/2013 rendelet–Tagállamok mérlegelési jogköre–Egy másik tagállamra háruló nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásának lehetősége–Az uniós jogot végrehajtó, és annak értelmezését maga után vonó határozat

   (EUMSZ 267. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 51. cikk, (1) bekezdés; 604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 17. cikk, (1) bekezdés)

3. Alapvető jogok–A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma–Terjedelem–Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Menekültpolitika–A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok–604/2013 rendelet–A menekültügyi eljárás és a kérelmezők valamely tagállamba való befogadása feltételei rendszerszintű hiányosságainak hiánya–Súlyosan beteg menedékkérő ezen államnak való átadása–Azon tagállam kötelezettségeinek a terjedelme, amelynek az átadást el kell végeznie–Az átadás lehetetlensége esetén azon kötelezettség, hogy maga vizsgálja meg a menedékkérelmet–Hiány

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 4. cikk; 604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 17. cikk, (1) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd a 47–51. pontot)

2.  Az egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy [helyesen: egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy] által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 17. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben előírt „mérlegelési záradék” valamely tagállam általi alkalmazásának kérdése nem kizárólag a nemzeti jogba és a nemzeti jog e tagállam alkotmánybírósága általi értelmezésének körébe tartozik, hanem az az uniós jog EUMSZ 267. cikk értelmében vett értelmezésével kapcsolatos kérdést képez.

   (lásd az 54. pontot, és a rendelkező rész 1. pontját)

3.  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy:

   –

   még ha nincsenek is olyan megalapozott okok, amelyek alapján feltételezhető, hogy a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamban rendszerszintű hiányosságok állnak fenn, valamely menedékkérőnek a 604/2013 rendelet keretében történő átadására csak olyan feltételek mellett kerülhet sor, amelyek kizárják, hogy az átadás annak a tényleges kockázatát vonja maga után, hogy az érintett az e cikk értelmében vett embertelen vagy megalázó bánásmódnak lesz kitéve;

   –

   olyan körülmények fennállása esetén, amelyekben a különösen súlyos mentális vagy testi betegséggel rendelkező menedékkérő átadása az érintett egészségi állapota jelentős és orvosolhatatlan romlásának tényleges és bebizonyosodott kockázatát vonja maga után, az átadás az említett cikk értelmében vett embertelen vagy megalázó bánásmódot képez;

   –

   az átadásnak az érintett egészségi állapotára gyakorolt hatására vonatkozó minden komoly kétséget azon tagállam hatóságainak és – adott esetben – bíróságainak a feladata kizárni, amely tagállamnak az átadást el kell végeznie, oly módon, hogy e hatóságok és bíróságok megteszik az ahhoz szükséges óvintézkedéseket, hogy az átadásra olyan körülmények között kerüljön sor, amelyek lehetővé teszik e személy egészségi állapotának megfelelő és elégséges megóvását. Amennyiben az említett óvintézkedések megtétele – figyelemmel az érintett menedékkérő betegségének különös súlyosságára – nem elegendő annak biztosításához, hogy átadása nem fogja egészségi állapota jelentős és orvosolhatatlan romlásának tényleges kockázatát eredményezni, az érintett tagállam hatóságainak fel kell függeszteniük az érintett átadását, mégpedig mindaddig, amíg állapota alkalmassá nem teszi az átadásra, és

   –

   adott esetben, ha azt észlelik, hogy az érintett menedékkérő egészségi állapota várhatóan nem fog rövid időn belül javulni, illetve ha az eljárás hosszabb időre való felfüggesztése az érintett állapota romlásának kockázatával jár, a megkereső tagállam dönthet úgy, hogy maga vizsgálja meg a menedékkérő kérelmét a 604/2013 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt „mérlegelési záradék” alkalmazásával.

   A 604/2013 rendelet 17. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését nem lehet akként értelmezni, hogy az az alapeljárásbelihez hasonló körülmények között az említett záradék alkalmazására kötelezi ezt a tagállamot.

   Mindenesetre abban az esetben, ha az érintett menedékkérő egészségi állapota nem teszi lehetővé a megkereső tagállam számára, hogy az átadást a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében előírt hat hónapos határidő lejárta előtt elvégezze, a felelős tagállam mentesül az érintett személy átvételére irányuló kötelezettsége alól, a felelősség pedig – e cikk (2) bekezdésének megfelelően – az első tagállamra hárul.

   (lásd a 89., 96., 97. pontot, és a rendelkező rész 2. pontját)