C‑127/15. sz. ügy

Verein für Konsumenteninformation

kontra

INKO, Inkasso GmbH

(az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 2008/48/EK irányelv – Fogyasztóvédelem – Fogyasztói hitel – A 2. cikk (2) bekezdésének j) pontja – Átütemezési megállapodások – Díjmentes halasztott fizetés – A 3. cikk f) pontja – Hitelközvetítők – A hitelezők nevében eljáró behajtó társaságok”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2016. december 8.

1. Fogyasztóvédelem–Fogyasztói hitelmegállapodások–2008/48 irányelv–Hatály–A fogyasztó és a hitelező által közvetítőn keresztül kötött olyan hitelátütemezési megállapodás, amelyben a fogyasztó az eredeti hitelmegállapodásban nem szereplő kamatok és költségek megfizetésére vállal kötelezettséget–Bennfoglaltság

   (2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés, j) pont)

2. Fogyasztóvédelem–Fogyasztói hitelmegállapodások–2008/48 irányelv–A szerződéskötést megelőző kötelezettségek–A kisegítő jelleggel eljáró hitelközvetítőkre való alkalmazhatatlanság–E hitelközvetítők fogalma–A hitelező nevében a fogyasztóval a vissza nem fizetett hitel átütemezéséről szóló megállapodást kötő követelésbehajtási ügynökség–Bennfoglaltság–A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat

   (2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, f) pont és 5–7. cikk)

1.  A fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének j) pontját akként kell értelmezni, hogy az olyan hitelátütemezési megállapodás, amelyet a fogyasztó késedelembe esését követően követelésbehajtási ügynökség közvetítésével köt e fogyasztó és a hitelező, e rendelkezés értelmében nem tekinthető „díjmentesnek”, amennyiben e megállapodással a fogyasztó e hitel teljes összegének visszafizetésére, valamint olyan kamatok és költségek megfizetésére vállal kötelezettséget, amelyeket a hitel nyújtásáról szóló eredeti megállapodás nem tartalmazott.

   E tekintetben az olyan hitelátütemezési megállapodás, amely a fogyasztó számára egy hitelkövetelés‑behajtási ügynökség olyan költségeinek megfizetését írja elő, amelyeket az eredeti hitelmegállapodás nem tartalmazott, nem tekinthető a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének j) pontja értelmében vett, díjmentes halasztott fizetésre vonatkozó megállapodásnak.

   (vö. 39., 41. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48 irányelv 3. cikkének f) pontját és 7. cikkét akként kell értelmezni, hogy az olyan követelésbehajtási ügynökséget, amely a hitelező nevében a vissza nem fizetett hitel átütemezésére vonatkozó megállapodást köt, de csak kisegítő jelleggel jár el hitelközvetítői minőségben – aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata –, az e 3. cikk f) pontja értelmében vett hitelközvetítőnek kell tekinteni, és nem vonatkozik rá az ezen irányelv 5. és 6. cikke szerinti, a fogyasztónak a szerződéskötést megelőző tájékoztatására vonatkozó kötelezettség.

   Ugyanis egyrészt e 3. cikk f) pontja értelmében a hitelközvetítő olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely nem hitelezőként jár el, azonban szakmai, üzleti vagy foglalkozása keretében gyakorolt tevékenységi körén belül – anyagi vagy egyéb kölcsönösen elfogadott pénzügyi formát öltő – díj ellenében a fogyasztók számára hitelmegállapodásokat kínál vagy ajánl, a fogyasztók számára hitelmegállapodások tekintetében előkészítő munkával segítséget nyújt, vagy a hitelező nevében a fogyasztókkal hitelmegállapodásokat köt. Következésképpen egy olyan követelésbehajtási ügynökséget, amely a hitelező nevében jár el egy vissza nem fizetett hitel átütemezésére vonatkozó megállapodás kötése során, amelynek értelmében a fogyasztó kötelezettséget vállal a hitel visszafizetésére, valamint kamatok és költségek megfizetésére, az e rendelkezés értelmében vett hitelközvetítőnek kell minősíteni.

   Másrészt a hitelközvetítő főszabály szerint az ezen irányelv 5. és 6. cikkében előírt, a fogyasztónak a szerződést megelőző tájékoztatására vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozik. Mindazonáltal a 2008/48 irányelv 7. cikke első mondatának megfelelően a hitelközvetítőként kisegítő tevékenység keretében eljáró szállítók és szolgáltatók nem tartoznak e kötelezettség hatálya alá. E vonatkozásban ezen irányelv (24) preambulumbekezdése kimondja, hogy az eladó és a szolgáltató például akkor tekinthető járulékos tevékenység keretében hitelközvetítőnek, ha hitelközvetítői tevékenysége nem kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenységének fő célját jelenti. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügy valamennyi körülményére, különösen az érintett hitelközvetítő tevékenységének fő céljára tekintettel megállapítható‑e, hogy az az ezen irányelv 7. cikkének első mondata értelmében vett kisegítő tevékenység keretében jár el.

   (v. 43., 44., 46–48., 53. pont és a rendelkező rész 2. pontja)