C‑216/15. sz. ügy

Betriebsrat der Ruhrlandklinik gGmbH

kontra

Ruhrlandklinik gGmbH

(a Bundesarbeitsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 2008/104/EK irányelv – Munkaerő‑kölcsönzés – Hatály – A »munkavállaló« fogalma – A »gazdasági tevékenység« fogalma – Munkaszerződéssel nem rendelkező ápolószemélyzet nonprofit egyesület által egészségügyi intézmény részére történő kikölcsönzése”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2016. november 17.

Szociálpolitika – Munkaerő‑kölcsönzés – 2008/104 irányelv – Hatály – A „munkavállaló” fogalma – Nonprofit egyesület tagja, aki főfoglalkozásként, a kölcsönvevő vállalkozás irányítása alatt, díjazás ellenében végez munkát és az adott tagállamban ezen a jogcímen védelemben részesül – Az említett egyesülettel fennálló munkaszerződés hiánya – Bennfoglaltság – A „gazdasági tevékenység” fogalma – Nonprofit egyesület, amely a munkaerőköltségeket és a kezelési díjat fedező pénzbeli ellenérték fejében ápolószemélyzetet kölcsönöz ki az egészségügyi ellátási intézményeknek – Bennfoglaltság

(2008/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) és (2) bekezdés, 3. cikk, (1) bekezdés, a) és c) pont, és (2) bekezdés)

A munkaerő‑kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az, ha egy nonprofit egyesület az egyik tagját pénzbeli ellenérték fejében olyan munkavégzés céljából adja kölcsön egy kölcsönvevő vállalkozásnak, amelyet az főfoglalkozásként, az utóbbi irányítása alatt, díjazás ellenében lát el, akkor is az irányelv hatálya alá tartozik, ha a tag a nemzeti jog alapján azért nem minősül munkavállalónak, mert az említett egyesülettel nem kötött munkaszerződést, amennyiben a tag az adott tagállamban ezen a jogcímen védelemben részesül, amit pedig a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

Először, a 2008/104 irányelv értelmében vett „munkavállaló” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed valamennyi olyan személyre, aki munkát végez, azaz aki meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt, díjazás ellenében szolgáltatást nyújt, és aki az érintett tagállamban ezen a jogcímen védelemben részesül, függetlenül a munkaviszonyának nemzeti jog szerinti jogi minősítésétől, e két személy közötti jogviszony jellegétől és e jogviszony formájától.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a munkaviszonynak alapvető jellemzője az a körülmény, hogy valamely személy meghatározott ideig, más javára és más irányítása alatt, díjazás ellenében szolgáltatást nyújt, mivel e tekintetben nem meghatározó a munkaviszony nemzeti jog szerinti minősítése és formája, sem pedig a két személy közötti jogviszony jellege. Egyebekben a 2008/104 irányelv 1. cikke (1) bekezdéséből, valamint ennek 3. cikke (1) bekezdése c) pontjából – amely a „kölcsönzött munkavállaló” fogalmát határozza meg – az következik, hogy ezen irányelv nem csak azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik egy munkaerő‑kölcsönzővel munkaszerződést kötöttek, hanem azokra is, akik egy ilyen vállalkozással „munkaviszonyban” állnak.

Ebből következik, hogy sem annak a viszonynak a nemzeti jog szerinti jogi minősítése, amely a szóban forgó személyt a munkaerő‑kölcsönzőhöz köti, sem pedig a köztük fennálló jogviszony jellege vagy formája nem meghatározó az e személy 2008/104 irányelv értelmében vett „munkavállalóként” való minősítése tekintetében.

Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg az a körülmény, hogy a 2008/104 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az irányelvet a munkavállaló meghatározása tekintetében a nemzeti jog sérelme nélkül kell alkalmazni.

Ez a rendelkezés ugyanis pusztán azt jelenti, hogy az uniós jogalkotó meg kívánta őrizni a tagállamok azon hatáskörét, hogy meghatározzák a nemzeti jog szerinti munkavállaló fogalma alá tartozó és a belső szabályozásuk keretében védendő személyeket, amely olyan szempont, amelyet a 2004/108 irányelv nem kíván harmonizálni.

Ezzel szemben az említett rendelkezés nem értelmezhető úgy, mintha az uniós jogalkotó lemondott volna arról, hogy maga határozza meg a 2008/104 irányelv értelmében vett e fogalom terjedelmét és ezáltal annak személyi hatályát. E jogalkotó ugyanis nem bízta a tagállamokra az említett fogalom egyoldalú meghatározását, de ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában maga határozta meg annak körvonalait, ahogyan egyébként azt az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdése c) pontjában is tette a „kölcsönzött munkavállaló” meghatározásával kapcsolatban.

Másodszor, egy olyan egyesület, mint a közösség, amely a munkaerőköltségeket és a kezelési díjat fedező pénzbeli ellenérték fejében ápolószemélyzetet kölcsönöz ki az egészségügyi ellátási intézményeknek, az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdésének értelmében gazdasági tevékenységet folytat.

Az a körülmény, hogy a közösség nonprofit alapon működik, magának a 2008/104 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint e tekintetben nem releváns. A közösség jogi formája – azaz hogy egyesületként van bejegyezve – sem releváns, mivel nem befolyásolja a végzett tevékenység gazdasági jellegét.

(vö. 27–32., 43., 46–48. pont és a rendelkező rész)