C‑601/14. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Olasz Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — 2004/80/EK irányelv — 12. cikk, (2) bekezdés — A szándékosan elkövetett bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére vonatkozó, igazságos és megfelelő kárenyhítést biztosító nemzeti rendszerek — Olyan nemzeti rendszer, amely nem terjed ki az ország területén szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények összességére”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2016. október 11.

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Irányelvből eredő kötelezettségek megsértése – Védekezési jogalapok – Az irányelv jogszerűségének kétségbe vonása – Elfogadhatatlanság – Korlátok – Nem létező aktus

   (EUMSZ 258., EUMSZ 259., EUMSZ 263. és EUMSZ 265. cikk)

2. Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – 2004/80 irányelv – A szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatainak biztosított kárenyhítés – A tagállamok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az áldozatok számára kárenyhítési rendszereket hozzanak létre – Olyan nemzeti rendszer, amely nem terjed ki az ilyen bűncselekmények összességére – Kötelezettségszegés

   (2004/80 tanácsi irányelv, 12. cikk, (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 33., 34. pont)

2.  Nem teljesítette a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló 2004/80 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségét az a tagállam, amely elmulasztotta elfogadni a területén szándékosan elkövetett valamennyi erőszakos bűncselekmény áldozataira kiterjedő kárenyhítési rendszer határokon átnyúló tényállások esetében való fennállásának garantálása céljából szükséges valamennyi intézkedést.

   Ugyanis e rendelkezés – amelynek célja az igazságos és megfelelő kárenyhítéshez való jognak az uniós polgárok számára való biztosítása, amennyiben azokat sérelem érte valamelyik tagállam területén, ahol a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása keretében tartózkodtak – olyan kárenyhítési rendszer létrehozását írja elő a tagállamok számára, amely valamennyi, a területükön szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmény áldozataira kiterjed.

   A bűncselekmény szándékos és erőszakos mivoltának meghatározását illetően a tagállamok főszabály szerint hatáskörrel rendelkeznek e fogalom nemzeti jogukban fennálló hatályának szabályozására, e hatáskör azonban nem jogosítja a tagállamokat arra, hogy az áldozatok kárenyhítésére szolgáló rendszert a szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények közül néhányra korlátozzák, mert az megfosztaná a hatékony érvényesüléstől a 2004/80 irányelv 12. cikkének (2) bekezdését.

   Továbbá igaz ugyan, hogy a 2004/80 irányelvvel létrehozott együttműködési rendszer kizárólag a határokon átnyúló tényállások esetére rendezi a bűncselekmények áldozatainak a kárenyhítéshez való hozzájutását, ám e rendszer nem zárja ki azt, amit ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdése az irányelv által ilyen esetekben követett cél megvalósítása érdekében elő is ír, hogy minden egyes tagállam hozzon létre egy olyan nemzeti rendszert, amely valamennyi, a területén szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmény áldozatai számára kárenyhítést biztosít.

   (vö. 45., 46., 49., 52. pont és a rendelkező rész 1. pontja)