C‑659/13. és C‑34/14. sz. egyesített ügyek

C & J Clark International Ltd

kontra

The Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs

és

Puma SE

kontra

Hauptzollamt Nürnberg

(a First‑tier Tribunal [Tax Chamber] és a Finanzgericht München által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Elfogadhatóság — Dömping — Kínából és Vietnamból származó, bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatala — Az 1472/2006/EK rendelet és az 1294/2009/EU végrehajtási rendelet érvényessége — A WTO dömpingellenes megállapodása — 384/96/EK rendelet — A 2. cikk (7) bekezdése — A dömping tényének a megállapítása — Nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok — Piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás odaítélése iránti kérelmek — Határidő — A 9. cikk (5) és (6) bekezdése — Egyéni elbírálás iránti kérelmek — 17. cikk — Mintavétel — A 3. cikk (1), (5) és (6) bekezdése, a 4. cikk (1) bekezdése, valamint az 5. cikk (4) bekezdése — Az uniós gazdasági ágazatok együttműködése — A 3. cikk (2) és (7) bekezdése — A kár fennállásának meghatározása — Más ismert tényezők — Közösségi Vámkódex — A 236. cikk (1) és (2) bekezdése — Nem jogszabály szerinti vámok visszatérítése — Határidő — Előre nem látható körülmények vagy vis maior — Dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet érvénytelensége”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2016. február 4.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — Az érvényesség megítélése — Az EUMSZ 263. cikk alapján meg nem támadott rendelet érvényességére vonatkozó kérdés — Olyan társaság által benyújtott alapkereset, amely esetében nem nyilvánvaló, hogy megsemmisítés iránti eljárást indíthat — Elfogadhatóság

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés, és EUMSZ 267. cikk, b) pont)

2. Megsemmisítés iránti kereset — Természetes vagy jogi személyek — Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok — Dömpingellenes vámokat kivetős rendelet — Harmadik országbeli gyártók és exportőrök — A gyártókkal különleges kapcsolatban álló uniós importőrök és gazdasági szereplők

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

3. Az Európai Unió saját forrásai — A behozatali vámok visszatérítése vagy elengedése — Dömpingellenes vám hatálya alá tartozó termék olyan importőre, aki a 384/96 rendelet 11. cikkének (8) bekezdése szerinti visszatéríttetés iránti kérelmet az erre előírt határidőn belül nem nyújtotta be — A Vámkódex 236. cikkére alapított visszatéríttetés iránti kérelem benyújtását nem gátló mulasztás

   (A 461/2004 rendelettel módosított 384/96 tanácsi rendelet, 11. cikk, (8) bekezdés és 2913/92 tanácsi rendelet, 236. cikk)

4. Jogellenességi kifogás — A nemzeti bíróság előtt valamely dömpingellenes vámot bevezető rendelet jogszerűségének importőr általi vitatása az e rendelet alapján elfogadott nemzeti intézkedéssel szemben benyújtott kereset keretében — A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás odaítélése vagy az egyéni elbírálás iránti kérelmek megvizsgálására irányuló bizottsági kötelezettség ezen intézmény általi megsértésére való hivatkozáshoz fűződő importőri érdek

   (EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 277. cikk)

5. Nemzetközi megállapodások — A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény — GATT 1994 — A WTO-megállapodásokra valamely uniós jogi aktus jogszerűségének vitatása végett való hivatkozás kizártsága — Kivételek — Annak végrehajtására irányuló vagy arra kifejezetten és pontosan utaló uniós jogi aktus

   (EUMSZ 216. cikk, (2) bekezdés, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény; az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, „1994. évi dömpingellenes kódex”)

6. Nemzetközi megállapodások — A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény — GATT 1994 — A WTO-megállapodásokra valamely uniós jogi aktus jogszerűségének vitatása végett való hivatkozás kizártsága — Kivételek — Annak végrehajtására irányuló uniós jogi aktus — Terjedelem

   (Az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, „1994. évi dömpingellenes kódex”; 384/96 tanácsi rendelet, ötödik preambulumbekezdés, 2. cikk, (7) bekezdés, és 9. cikk, (5) bekezdés)

7. Nemzetközi megállapodások — A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény — A WTO Vitarendezési Testületének az említett egyezmény anyagi szabályai figyelmen kívül hagyását megállapító határozata — Az említett megállapodásokra vagy az említett határozatra valamely uniós jogi aktus jogszerűségének vitatása végett való hivatkozás kizártsága

8. Közös kereskedelempolitika — A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés — Dömpingkülönbözet — A rendes érték meghatározása — Nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok — A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának megadása — Feltételek — A gyártókra háruló bizonyítási teher — A bizonyítékoknak az intézmények általi értékelése

   (A 461/2004 rendelettel módosított 384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1)–(6) bekezdés, és (7) bekezdés, a), b) és c) pont)

9. Közös kereskedelempolitika — A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés — Dömpingkülönbözet — A rendes érték meghatározása — Nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok — A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának megadása — A Bizottság azon kötelezettsége, hogy minden gyártó ilyen jogállás iránti kérelméről határozzon — A mintavétel körébe nem tartozó gyártók kérelmei vizsgálatának hiánya — Elfogadhatatlanság — Az 1472/2006 rendelet érvénytelensége e tekintetben

   (A 461/2004 rendelettel módosított 384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, b) pont, és17. cikk; 1472/2006 tanácsi rendelet)

10. Közös kereskedelempolitika — A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés — A dömpingellenes vámok meghatározása — Nem piacgazdaságú ország exportáló vállalkozásainak egyéni elbírálása — Az uniós intézményeknek az egyéni elbírálás iránti kérelmek vizsgálatára és elbírálására vonatkozó kötelezettsége

    (A 461/2004 rendelettel módosított 384/96 tanácsi rendelet, 9. cikk, (5) bekezdés)

11. Európai uniós jog — Értelmezés — Többnyelvű szövegek — A különböző nyelvi változatok közötti eltérések — Alkotója tényleges szándékának és az általa követett célnak a figyelembevétele

12. Közös kereskedelempolitika — A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés — A dömpingellenes vámok meghatározása — Nem piacgazdaságú ország exportáló vállalkozásainak egyéni elbírálása — A Bizottságnak az egyéni elbírálás iránti kérelmek vizsgálatára és elbírálására vonatkozó kötelezettsége — A mintavétel körébe nem tartozó gazdasági szereplők kérelmei vizsgálatának hiánya — Elfogadhatatlanság — Az 1472/2006 rendelet érvénytelensége e tekintetben

    (EUMSZ 267. cikk; a 461/2004 rendelettel módosított 384/96 tanácsi rendelet; 472/2006 és 1294/2009 tanácsi rendelet)

13. Közös kereskedelempolitika — A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés — A 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti nem piacgazdaságú országokból származó behozatal — A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának elnyerését valamely gyártó számára lehetővé tévő feltételek értékelési eljárása — A határidő uniós intézmények általi túllépése — A végleges rendelet érvényességére gyakorolt hatás hiánya

    (A 461/2004 rendelettel módosított 384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, c) pont, és 1472/2006 rendelet)

14. Közös kereskedelempolitika — A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés — Vizsgálat — A Bizottság azon kötelezettsége, hogy a panaszhoz nyújtott támogatásnak a minimális küszöb alá csökkenését követően lezárja az eljárást — Hiány

    (A 461/2004 rendelettel módosított 384/96 tanácsi rendelet, 5. cikk, (4) bekezdés)

15. Közös kereskedelempolitika — A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés — Az intézmények mérlegelési jogköre — Az eljárási garanciák betartása — Bírósági felülvizsgálat — Korlátok

    (EUMSZ 263. és EUMSZ 267. cikk; a 461/2004 rendelettel módosított 384/96 tanácsi rendelet; és 1472/2006 tanácsi rendelet)

16. Közös kereskedelempolitika — A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés — Kár — Az okozati összefüggés megállapítása — Az intézmények kötelezettségei — A dömpinggel össze nem függő tényezők figyelembevétele — E tényezőknek az okozati összefüggés megállapítására való hatása — Bizonyítási teher

    (A 461/2004 rendelettel módosított 384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (7) bekezdés)

17. Megsemmisítés iránti kereset — Megsemmisítést kimondó ítélet — Terjedelem — Dömpingellenes rendeletnek az egyes társaságok termékeire dömpingellenes vámot kivető részében történő megsemmisítése — A megsemmisítés hatása a más társaságok termékeire alkalmazandó dömpingellenes vám érvényességére — Hiány — Az uniós intézményi aktusok érvényességének vélelme

    (EUMSZ 263. cikk; 2913/92 tanácsi rendelet, 236. cikk, (1) bekezdés, és 1472/2006 tanácsi rendelet)

18. Az Európai Unió saját forrásai — A behozatali vámok visszatérítése vagy elengedése — Feltételek

    (2913/92 tanácsi rendelet, 236. cikk, (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 56. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 58–62., 64. pont)

3.  A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés területén sem 384/96 rendelet 11. cikke (8) bekezdésének, sem pedig a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 236. cikkének szövege nem biztosít a legcsekélyebb jogszabályi alapot sem, amely alapján úgy lehetne tekinteni, hogy azok az importőrök, amelyek nem vették igénybe a 384/96 rendelet 11. cikkének (8) bekezdésében foglalt eljárást az erre előírt határidőn belül, nem jogosultak, vagy már nem jogosultak a Vámkódex 236. cikkében bevezetett eljárás igénybevételére.

   Emellett a 384/96 rendelet 11. cikkének (8) bekezdésében bevezetett eljárás nem ugyanazt a célt követi, mint a Vámkódex 236. cikkében foglalt eljárás. A 384/96 rendelet 11. cikkének (8) bekezdésében szabályozott eljárás ugyanis arra irányul, hogy lehetővé tegye azon importőrök számára, amelyek megfizették a dömpingellenes vámokat, hogy az illetékes nemzeti hatóságokon keresztül kérjék azok visszatérítését a Bizottságtól, ha bizonyítható, hogy a vám megfizetésének alapjául szolgáló dömpingkülönbözet megszűnt vagy az érvényben levő vám szintje alá csökkent. Ezen eljárás keretében az importőrök nem vitatják a kivetett dömpingellenes vám jogszerűségét, hanem csak a helyzet olyan változására hivatkoznak, amely közvetlen hatással van az eredetileg megállapított dömpingkülönbözetre. A Vámkódex 236. cikkében szabályozott eljárás viszont lehetővé teszi az említett importőrök számára, hogy kérjék az általuk megfizetett behozatali vagy kiviteli vám visszafizetését, amennyiben megállapításra kerül, hogy megfizetésük időpontjában e vámösszegek nem jogszabály szerintiek voltak.

   Végül alapvetően különböző e két eljárás rendszere. Konkrétan, a 384/96 rendelet 11. cikkének (8) bekezdésében bevezetett eljárás a Bizottság hatáskörébe tartozik, és csak azon időponttól számított hat hónapon belül kezdeményezhető, amikor az illetékes nemzeti hatóságok a kivetendő végleges vámok összegét jogszerűen megállapították, míg a Vámkódex 236. cikkében foglalt eljárás kívül esik a nemzeti vámhatóságok hatáskörén, és a szóban forgó vámösszegnek az adóssal való közlésétől számított három éven belül kerülhet rá sor.

   (vö. 68–70. pont)

4.  A nemzeti bíróság előtt valamely nemzeti intézkedés alapján dömpingellenes vámot kivető rendelettel szemben benyújtott kereset keretében azok az importőrök, amelyek megfizették a dömpingellenes vámot, nyilvánvaló saját érdekkel és minőséggel rendelkeznek ahhoz, hogy arra hivatkozzanak, hogy az e vámot bevezető rendeletek érvénytelenek, mivel az említett vámot anélkül vetették ki, hogy a Bizottság a 384/96 rendeletben foglalt szabályok szerint előzetesen döntést hozott volna az érintett termékek gyártói, illetve exportőrei által benyújtott, piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás odaítélése, illetve egyéni elbírálás iránti kérelmekről. E kérelmek figyelembevételének hiánya ugyanis negatívan befolyásolhatja az eljárás végén az érintett gazdasági szereplők termékeire kivetendő dömpingellenes vámot.

   (vö. 72., 73. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 82–87. pont)

6.  A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés területén igaz ugyan, hogy a 461/2004 rendelettel módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 384/96 rendelet ötödik preambulumbekezdése kifejti, hogy a lehető legteljesebb mértékben át kell ültetni az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (dömpingellenes megállapodás) nyelvezetét az uniós jogba, e kifejezést úgy kell érteni, hogy még ha az uniós jogalkotó figyelembe kívánta is venni a dömpingellenes megállapodás szabályait az alaprendelet elfogadása során, nem fejezte ki az arra vonatkozó szándékát, hogy e szabályok mindegyikét átvezesse e rendeletbe.

   Konkrétan, a 384/96 rendelet 2. cikkének (7) bekezdése az uniós jogalkotó arra irányuló szándékát fejezi ki, hogy az uniós jogrendnek megfelelő megközelítést alkalmazzon azáltal, hogy a rendes érték kiszámítására vonatkozó részletes szabályok különleges rendszerét határozza meg a nem piacgazdaságú országokból származó behozatal tekintetében. A 384/96 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének rendelkezései e rendelet 2. cikkének (7) bekezdésére utalnak, és e rendelet által létrehozott rendszer szerves részét képezik.

   (vö. 90., 91. pont)

7.  A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény által létrehozott vitarendezési rendszer jellegére és rendszerére, valamint az e rendszer által a szerződő felek közötti tárgyalások számára fenntartott hely fontosságára tekintettel az uniós bíróság semmiképpen nem vizsgálhatja felül az uniós jogi aktusoknak a WTO szabályokra tekintettel fennálló jogszerűségét vagy érvényességét, amíg nem járt le az Unió számára az említett szabályok megsértését megállapító vitarendezési rendszer (DSB) keretében hozott határozatoknak és ajánlásoknak való megfelelés érdekében biztosított észszerű határidő, mivel az az ilyen határidő hatástalanná tételét vonná maga után.

   Ráadásul e határidő puszta lejárta nem jelenti azt, hogy az Unió kimerítette volna a más felekkel fennálló vitája megoldására az említett vitarendezési rendszerben felsorolt lehetőségeket. E körülmények esetén, ha pusztán e határidő lejárta következtében az uniós bíróság feladata lenne az érintett uniós intézkedések jogszerűségének vagy érvényességének a WTO szabályokra, valamint az e szabályok megsértését megállapító DSB határozatokra és ajánlásokra figyelemmel történő felülvizsgálata, az a WTO szabályaival összhangban álló és a vitában részes felek által kölcsönösen elfogadható megoldás keresésében az Unió helyzetének gyengítésével járna.

   Ennélfogva az egyének a megállapított határidő lejártát követően sem hivatkozhatnak a DSB ilyen határozataira és ajánlásaira az uniós intézmények aktusai jogszerűségének vagy érvényességének felülvizsgálata céljából, legalábbis azon esetekben nem, amikor az Unió konkrét kötelezettséget szándékozott vállalni.

   (vö. 94–96. pont)

8.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 105–109. pont)

9.  A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés területén a Tanács és a Bizottság köteles határozni minden, a dömpingellenes vizsgálat kezdeményezésének időpontjában a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) tagsággal rendelkező, nem piacgazdaságú országban letelepedett gyártótól származó, piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás odaítélése iránti kérelemről, ideértve azt az esetet is, amikor a 384/96 rendelet 17. cikke szerinti mintavétel módszerét alkalmazták.

   A Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 1472/2006 rendeletet illetően az, hogy a Tanács és a Bizottság nem határozott azon kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott, piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás odaítélése iránti kérelmekről, amelyek nem szerepeltek a 384/96 rendelet 17. cikke szerint létrehozott mintában, sérti e rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontját. Ezért az 1472/2006 rendelet e tekintetben érvénytelen.

   (vö. 110., 112., 174. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

10.  A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés területén a 384/96 rendelet 9. cikkének (5) bekezdéséből következik, hogy főszabály szerint a Tanács és a Bizottság – amikor dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletet fogad el – kötelezettsége, hogy e rendeletben pontosan meghatározza az abban érintett minden importtermékre kivetett dömpingellenes vám összegét, kivéve ha ezen egyéni elbírálás nem valósítható meg.

    A 384/96 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének első albekezdése azonban eltér ettől az elvtől az e rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjában szereplő esetben, vagyis amikor a Tanács vagy a Bizottság különleges forrásból, nevezetesen nem piacgazdaságú országokból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vámok kivetéséről szóló rendeletet fogad el. Az uniós jogalkotó ugyanis ebben az esetben eltérő általános szabályt írt elő, amely szerint egyszerre szükséges és elegendő, hogy a Tanács vagy a Bizottság által elfogadott rendelet meghatározza az érintett szállítóra országos szinten kivetett dömpingellenes vám összegét.

    Mindemellett a 384/96 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdése szerinti egyedi dömpingellenes vámot határoznak meg a nem piacgazdaságú országokban letelepedett szállítókra, amennyiben megfelelően alátámasztott kérelmek alapján bizonyítani tudják, hogy megfelelnek az egyéni elbírálást igazoló feltételeknek. Ezen egyedi dömpingellenes vám alkalmazandó tehát rájuk az országos szinten megállapított azon dömpingellenes vám helyett, amely ilyen kérelem hiányában alkalmazandó lett volna rájuk.

    E tekintetben a Tanács és a Bizottság főszabály szerint köteles a 384/96 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdése alapján hozzá benyújtott, egyéni elbírálás iránti kérelmeket megvizsgálni, és határozni e kérelmekről.

    (vö. 118–120., 123. pont)

11.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 122. pont)

12.  Az, hogy a Tanács és a Bizottság a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 1472/2006 rendelet elfogadását megelőzően nem határozott azon kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott, egyéni elbírálás iránti kérelmekről, amelyek nem szerepeltek a 384/96 rendelet 17. cikke szerint létrehozott mintában, sérti e rendelet 9. cikkének (5) bekezdését. Ezért az említett 1472/2006 végleges rendelet e tekintetben érvénytelen. Ugyanezen indokkal és ugyanilyen mértékben érvénytelen a 384/96/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti, az intézkedések lejárati felülvizsgálatot követően a Vietnamból és a Kínai Népköztársaságból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó, a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül –, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára kiterjesztett végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1294/2009 végrehajtási rendelet.

    E tekintetben az egyrészt a 384/96 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdése, másrészt az ugyanezen rendeletnek a mintavételi módszert előíró 17. cikke között fennálló kapcsolat vizsgálata alapján megállapítható, hogy 384/96 rendelet a 9. cikke (5) bekezdésének szövege eltér a 9. cikke (6) bekezdésének szövegétől, amely az említett 17. cikk alkalmazására vonatkozó kifejezett utalást tartalmaz. Ebből következik, hogy a 384/96 rendelet 5. cikkének (9) bekezdése értelmezhető úgy, hogy – annak keretében és a 9. cikk (6) bekezdésével szemben – a 384/96 rendelet 17. cikke nem irányadó. Következésképpen, amennyiben a nem piacgazdaságú országban letelepedett exportáló gyártó a 384/96 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdésére azzal az indokkal hivatkozik, hogy az egyedi exportáraikat az államtól kellő függetlenséggel határozzák meg, annak elismerését kéri a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy e szempontból jelentősen eltérő helyzetben van az ebben az országban letelepedett többi exportáló gyártó helyzetéhez képest. E célból azt kéri, hogy egyéni elbírálásban részesüljön, míg a többi exportáló gyártót gyakorlatilag egyetlen egységként bírálják el.

    Márpedig, ha el kellene ismerni, hogy a Tanács és a Bizottság e helyzetben lévő exportáló gyártóra az érintett ország szintjén megállapított és a mintában szereplő exportáló gyártóra nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagából kiszámított dömpinellenes vámot anélkül alkalmazhatja, hogy előzetesen döntene az ilyen exportáló gyártó kérelméről, az azt jelentené, hogy ezen intézmények ugyanolyan módon kezelhetnék ezen exportáló gyártót, mint az említett mintában szereplő exportáló gyártókat, noha ez utóbbiak mindenképpen eltérő helyzetben vannak.

    (vö. 124–127., 131., 132., 135., 174. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

13.  A 384/96 rendelethez hasonlóan, a harmadik országokból származó, egyes termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló rendelet nem nyilvánítható semmisnek pusztán azzal az indokkal, hogy a Tanács és a Bizottság nem döntött a 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt határidőn belül a hozzájuk benyújtott, piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás odaítélése iránti kérelmekről. Az e szabálytalanságra hivatkozó importőrnek azt is konkrétan bizonyítania kell, hogy nem teljesen kizárt, hogy annak hiányában az eljárás végén elfogadott rendelet tartalma az érdekei szempontjából kedvezőbb lett volna.

    E körülmények között – az érintettek által ilyen bizonyítékok benyújtása hiányában – az említett határidő megsértése nem eredményezi a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 1472/2006 rendelet érvénytelenségét.

    Ezen értelmezés továbbra is érvényes marad függetlenül attól, hogy az érintett exportáló gyártók szerepeltek‑e a 384/96 rendelet 17. cikke szerint létrehozott mintában, vagy sem.

    (vö. 141–144., 174. pont, a rendelkező rész 2. pontja)

14.  A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés területén a 384/96 rendelet nem tartalmaz a vizsgálat során azon esetben hozandó intézkedésekre vonatkozó rendelkezést, ha csökken a panasz vagy a felülvizsgálati kérelem gyártók általi támogatottsága, így a Tanács és a Bizottság folytathatja a vizsgálatot abban az esetben is, amikor egyszerűen csökken a panasz támogatottsági szintje, és akkor is, ha az ilyen csökkenés ahhoz vezet, hogy e támogatás szintje nem éri el az említett rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében előírt két küszöb egyikét sem. E küszöbérték egyrészt az azon uniós gyártók által adott támogatás alapján van meghatározva, amelyek együttes termelése meghaladja az uniós gazdasági ágazatnak a panaszt támogató hasonló termék teljes termelésének 50%‑át, másrészt pedig az uniós gazdasági ágazat teljes termelésének legalább 25%‑át képviselő uniós gyártóktól származó támogatás alapján.

    (vö. 152., 153. pont)

15.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 161., 162., 165. és 166. pont)

16.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 168–170. pont)

17.  Azokra az ítéletekre, amelyekben az uniós bíróság megsemmisítette a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletet az e rendelettel érintett egyes exportáló gyártókra vonatkozó részében, nem hivatkozhatnak a tagállamok bíróságai annak megállapítása céljából, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 236. cikkének (1) bekezdése értelmében nem jogszabály szerintiek az említett rendelettel érintett más, olyan exportáló gyártókra kivetett vámok, amelyek ugyanolyan helyzetben vannak, mint azok az exportáló gyártók, amelyek tekintetében az ilyen rendeletet megsemmisítették. Mivel e rendeletet a más exportáló gyártók termékeire kivetett vámokra vonatkozó részében nem vonta vissza az azt elfogadó intézmény, nem semmisítette meg azt az uniós bíróság, és a Bíróság sem állapította meg annak érvénytelenségét, az említett vámok e rendelkezés értelmében továbbra is jogszabály szerintinek minősülnek.

    Amennyiben ugyanis a valamely, dömpingellenes vám kivetésétől szóló rendelet által közvetlenül és személyében érintett személy által indított kereset keretében az uniós bíróság az ilyen aktust az e személyt érintő részében megsemmisíti, e részleges megsemmisítés nem érinti e rendelet más rendelkezéseinek, és különösen az említett személy által gyártott, exportált vagy behozott termékektől eltérő termékekre kivetett dömpingellenes vámot bevezető rendelkezéseknek a jogszerűségét.

    Éppen ellenkezőleg, mivel az ilyen rendelkezéseket az EUMSZ 263. cikkben előírt határidőn belül nem támadta meg az a személy, aki kérhette volna azok megsemmisítését, vele szemben jogerőssé válnak. E rendelkezéseket ugyanis mindaddig megilleti a jogszerűség vélelme, amíg azokat vissza nem vonják, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében nem nyilvánítják érvénytelennek, ami azt jelenti, hogy ezek az aktusok minden más személlyel szemben kiváltják az összes joghatásukat.

    (vö. 183–185. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

18.  A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 236. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon körülmény, hogy a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletet az uniós bíróság egészében vagy részben semmisnek nyilvánította, nem minősül az e rendelkezés értelmében vett előre nem látható körülménynek vagy vis maiornak.

    (vö. 190–194. pont és a rendelkező rész 4. pontja)