C‑338/14. sz. ügy

Quenon K. SPRL

kontra

Beobank SA et Metlife Insurance SA

(a cour d’appel de Bruxelles [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök — 86/653/EGK irányelv — 17. cikk, (2) bekezdés — Az ügynöki szerződés megbízó általi felbontása — Az ügynök kártalanítása — Az ügyfélkör miatti kártalanítás rendszer és a kártérítési rendszer halmozódásának tilalma — Az ügynöknek az ügyfélkör miatti kártalanítást kiegészítő kártérítéshez való joga — Feltételek”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2015. december 3.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — Uniós jogi rendelkezésnek a nemzeti jog általi utaláson alapuló alkalmazandósága okán kért értelmezés — Ezen értelmezésre vonatkozó hatáskör

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök — 86/653 irányelv — Célkitűzés

   (86/653 tanácsi irányelv, második és harmadik preambulumbekezdés)

3. Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök — 86/653 irányelv — A kereskedelmi ügynök kártalanításhoz való joga — A ténylegesen keletkezett kár egészét nem fedező kártalanítás — Kiegészítő kártérítés nyújtása — Megengedhetőség — A tagállamok mérlegelési mozgástere — Feltételek

   (86/653 tanácsi irányelv, 17. cikk, (2) és (3) bekezdés)

4. Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök — 86/653 irányelv — A kereskedelmi ügynök kártalanításhoz való joga — Kiegészítő kártérítés nyújtása — Feltételek

   (86/653 tanácsi irányelv, 17. cikk, (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 17., 18. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 21–23. pont)

3.  A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653 irányelv 17. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a kereskedelmi ügynök az ügynöki szerződés megszűnésekor egyévi díjazás összegét meg nem haladó mértékű, ügyfélkör miatti kártalanításra, valamint – amennyiben ez a kártalanítás nem fedezi teljes mértékben a ténylegesen elszenvedett károkat – kiegészítő kártérítésre is jogosult, amennyiben az ilyen szabályozás nem eredményezi az említett szerződés felbontása következtében elvesztett jutalékok címén az ügynök kétszeres kártalanítását.

   A 86/653 irányelv 17. cikke (2) bekezdésének c) pontjának szövegéből és ugyanezen rendelkezés rendszertani értelmezéséből ugyanis az következik, hogy a kártérítést az említett kártalanítás mellett kiegészítésként lehet nyújtani a kereskedelmi ügynökök számára, és hogy a kártérítésre nem vonatkoznak sem az irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek, sem pedig az irányelv 17. cikke (2) bekezdésének b) pontjában rögzített legfelső összeghatár. E tekintetben, minthogy az irányelv nem határozza meg pontosan, hogy a kereskedelmi ügynökök milyen feltételek mellett követelhetnek kártérítést, a tagállamoknak kell mérlegelési jogkörüket gyakorolva meghatározni az említett feltételeket és a részletes eljárási szabályokat. Ugyanakkor a tagállamok által az irányelv 17. cikke (2) bekezdése c) pontjának átültetése során alkalmazható mérlegelési mozgásteret behatárolja az a kötelezettség, hogy választani kell az említett cikk (2), illetve (3) bekezdésében előírt két kártérítési rendszer között, és azokat nem szabad halmozni. Következésképpen a kártérítés nyújtása nem eredményezhet kétszeres jóvátételt azáltal, hogy az ügyfélkör miatti kártalanítás nyújtása mellett a – különösen a szerződés felbontása következtében elvesztett jutalékokból eredő – károkat is megtérítik.

   (vö. 30., 32., 34., 35. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4.  A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653 irányelv 17. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi függővé a kártérítés nyújtását az állítólagos kárral okozati összefüggésben álló, a megbízónak felróható vétkes magatartás fennállásának bizonyításától, ellenben megköveteli, hogy az állítólagos kár különböző legyen az ügyfélkör miatti kártalanítással kiegyenlített kártól.

   Az irányelv és különösen annak 17. cikke (2) bekezdésének c) pontja ugyanis nem határozza meg pontosan, hogy a kereskedelmi ügynököket milyen feltételek mellett illeti meg kártérítés. Következésképpen a tagállamoknak kell nemzeti jogukban meghatározniuk azt, hogy a kártérítés az állítólagos kárral okozati összefüggésben álló, a megbízónak felróható szerződésszegés vagy jogellenes károkozás fennállásától függ‑e.

   Továbbá abból, hogy az irányelv 17. cikkének (2) bekezdése az abban előírt ügyfélkör miatti kártalanítási rendszer két elemének megjelölésére különböző kifejezéseket használ, nevezetesen a „kártalanítást” és a „kártérítést”, amelyek közül az utóbbi kiegészítő és fakultatív jellegű, valamint abból, hogy az irányelv e két elem tekintetében különböző harmonizációt irányoz elő, az következik, hogy a kereskedelmi ügynöknek járó kártérítés csak olyan kárra vonatkozhat, amely eltér az ügyfélkör miatti kártalanítással kiegyenlített kártól. Ellenkező esetben megkerülhető lenne a kártalanításnak az irányelv 17. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt legfelső összeghatára.

   (vö. 37., 38., 40–42. pont és a rendelkező rész 2. pontja)