C‑340/14. és C‑341/14. sz. egyesített ügyek

R. L. Trijber

kontra

College van burgemeester en wethouders van Amsterdam

és

J. Harmsen

kontra

Burgemeester van Amsterdam

(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatal — 2006/123/EK irányelv — Belső piaci szolgáltatások — A kedvtelési célú hajózás — Kirakatprostitúciós üzlet — A 2. cikk (2) bekezdésének d) pontja — Hatály — Kizártság — A közlekedés területén nyújtott szolgáltatások — A letelepedés szabadsága — Engedélyezési rendszer — A 10. cikk (2) bekezdésének c) pontja — Az engedély megadására vonatkozó feltételek — Arányosság — Nyelvi követelmény — A 11. cikk (1) bekezdésének b) pontja — Az engedély időtartama — A rendelkezésre álló engedélyek számának korlátozása — Közérdeken alapuló kényszerítő indok”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. október 1.

1. Letelepedés szabadsága — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Belső piaci szolgáltatások — 2006/123 irányelv — Hatály — A közlekedés területén nyújtott szolgáltatások — Kizártság — Valamely város valamely esemény keretében vízen történő bemutatása érdekében utasok hajón történő ellátására irányuló visszterhes szolgáltatás nyújtásából álló tevékenység — Bennfoglaltság — Feltételek — A nemzeti bíróság általi vizsgálat

   (EUMSZ 58. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 100. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés, d) pont)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — A nemzeti bíróság hatásköre — A jogvita tényállásának megállapítása és értékelése — Bíróság azon hatásköre, hogy az eljárás iratai alapján a nemzeti bíróságnak iránymutatásokat adjon

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Letelepedés szabadsága — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Belső piaci szolgáltatások — 2006/123 irányelv — Engedélyezési rendszer — Az engedély időtartama — Valamely város valamely esemény keretében vízen történő bemutatása érdekében utasok hajón történő ellátására irányuló visszterhes szolgáltatás nyújtásából álló tevékenység — Az e célból megadott engedélyek számának közérdeken alapuló kényszerítő indokok miatti korlátozása — Az említett tevékenység gyakorlásához szükséges engedélynek az illetékes nemzeti hatóságok általi, határozatlan időre való megadása — Megengedhetetlenség

   (2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 11. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

4. Letelepedés szabadsága — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Belső piaci szolgáltatások — 2006/123 irányelv — Engedélyezési rendszer — Az engedély megadására vonatkozó feltételek — Napközbeni prostitúciós üzlet működtetésére irányuló tevékenység — Olyan nemzeti intézkedés, amely az említett tevékenység gyakorlásához szükséges engedély megadását valamely, a prostituáltak által értett nyelv üzemeltető általi használatának feltételéhez köti — Megengedhetőség — Feltételek — Arányosság — A nemzeti bíróság általi vizsgálat

   (2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10. cikk, (2) bekezdés, c) pont)

1.  A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontját, úgy kell értelmezni, hogy – fenntartva, hogy a nemzeti bíróságnak e kérdést még vizsgálnia kell – az olyan tevékenység, mint amely utasok díjazás ellenében hajón történő ellátására irányul valamely város valamely esemény keretében vízen történő bemutatása érdekében, nem minősül az e rendelkezés szerinti, az ezen irányelv hatálya alól kizárt „közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak”.

   E tekintetben ahhoz, hogy meg lehessen határozni a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő kizárás terjedelmét, a „közlekedés területén nyújtott szolgáltatások” fogalmát kell értelmezni, nem csupán e rendelkezés megfogalmazására, hanem célkitűzésére és szerkezetére is figyelemmel, az ezen irányelv által létrehozott rendszer összefüggései között.

   Ami az említett 2. cikk (2) bekezdése d) pontjának szövegét illeti, a „közlekedés területén nyújtott szolgáltatások[nak]” az uniós jogalkotó által a 2006/123 irányelv keretében elfogadott fogalma megfelel az EUM‑Szerződésnek az e Szerződés közös közlekedéspolitikára vonatkozó 90–100. cikkét tartalmazó VI. címe harmadik részének hatálya alá tartozó szolgáltatásoknak, amelyek az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése szerint ki vannak zárva az említett Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései alól. Márpedig, bár az említett VI. cím rendelkezései nem tartalmazzák a „közlekedés” fogalmának meghatározását, az EUMSZ 100. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a „belvízi” közlekedés e cím hatálya alá tartozik. Így számos tengeri szállítási szolgáltatás képezte az uniós jogalkotó által az EUMSZ 100. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott különös közös szabályok tárgyát. Ami a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdése d) pontjának célját és szerkezetét illeti, a közlekedés területén nyújtott szolgáltatások kizárása többek között a városi közlekedési szolgáltatásokat is magában foglalja. E kizárásból nem következik azonban, hogy valamennyi belvízi utazást biztosító szolgáltatást automatikusan az említett irányelv szerinti „közlekedésnek” vagy „városi közlekedésnek” kell minősíteni.

   Még ha az érintett tevékenység első ránézésre az EUMSZ 100. cikk (1) bekezdése szerinti „belvízi közlekedés” esetét képezi is, e szolgáltatás igénybevevői számára a város egyik pontjáról a másikba történő szállítása helyett inkább egy ünnepi esemény kellemes körülményeit kívánja biztosítani. E tekintetben az említett szolgáltatás nem tartozik az uniós jogalkotó által az EUMSZ 100. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott egyik különös közös szabály hatálya alá sem. Ebből következik, aminek vizsgálata azonban a nemzeti bíróság feladata, hogy úgy tűnik, hogy az ilyen tevékenység fő célja nem a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti közlekedési szolgáltatás nyújtása, és hogy ennélfogva az említett tevékenység az említett 2. cikk (2) bekezdésében előírt egyéb kizárások alkalmazásának hiányában ezen irányelv hatálya alá tartozik.

   (vö. 46–50., 56–59. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 55., 71. pont)

3.  A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az illetékes nemzeti hatóságok határozatlan időre adják meg az engedélyt az olyan tevékenység gyakorlásához, mint amely utasok díjazás ellenében hajón történő ellátására irányul valamely város valamely esemény keretében vízen történő bemutatása érdekében, jóllehet közérdeken alapuló kényszerítő indokok miatt korlátozott az ugyanezen hatóság által e célból megadott engedélyek száma.

   Ugyanis a 2006/123 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének kifejezett megfogalmazása szerint a szolgáltatóknak megadott engedélyek az említett bekezdésben kimerítően felsorolt eseteket kivéve nem lehetnek korlátozott időtartamúak, amelyek között szerepel az az eset, amikor a rendelkezésre álló engedélyek száma a közérdeken alapuló kényszerítő indok miatt korlátozott. Ebből következik azonban, hogy ezen engedélyeknek korlátozott időtartamúaknak kell lenniük, ha az ilyen közérdeken alapuló kényszerítő indok miatt korlátozott a rendelkezésre álló engedélyek száma. E tekintetben a 2006/123 irányelv 11. cikke által követett, a szolgáltatók érintett piachoz történő hozzáférésének biztosítására irányuló cél sérelme nélkül nem ismerhető el semmilyen mérlegelési jogkör az illetékes nemzeti hatóságok javára.

   (vö. 61–63., 66. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan intézkedés, amely a kirakatprostitúciós üzletnek szobák óraalapon történő bérbeadásával történő működtetésére irányuló tevékenység gyakorlására vonatkozó engedély megadását azon feltételtől teszi függővé, hogy e szolgáltatások nyújtója az említett szolgáltatások igénybevevőivel, a jelen esetben a prostituáltakkal tudjon kommunikálni, mivel e feltétel alkalmas a kitűzött közérdekű cél elérésének, azaz a prostitúcióhoz kapcsolódó bűncselekmények megelőzésének biztosítására, és nem haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

   Ugyanis az ilyen intézkedés alkalmasnak tűnik a kitűzött cél elérésére, mivel annak lehetővé tételével, hogy a prostituáltak közvetlenül és szóban tájékoztassák a prostitúciós üzlet működtetőjét minden olyan tényezőről, amely lehetővé teszi a prostitúcióhoz kapcsolódó jogsértés megállapítását, olyan jellegű, hogy megkönnyíti az illetékes hatóságok számára, hogy elvégezzék a büntetőjogi nemzeti rendelkezések betartásának biztosításához szükséges ellenőrzéseket. Továbbá ez az intézkedés az érintett felek által érthető bármely nyelv előírására szorítkozik, ami kevésbé korlátozza a szolgáltatások szabad mozgását, mint az érintett tagállam hivatalos nyelvének vagy valamely más meghatározott nyelv kizárólagos használatát előíró intézkedés. Nem tűnik ki, hogy a szóban forgó intézkedés magas fokú nyelvismeretet ír elő, mivel csak azt követeli meg, hogy a felek megértsék egymást. Végül úgy tűnik, hogy nem léteznek a kitűzött közérdekű cél elérését biztosító, kevésbé korlátozó intézkedések, mivel a kamerával történő ellenőrzés nem feltétlenül teszi lehetővé a bűncselekmények megelőző jelleggel történő azonosítását.

   (vö. 73–77. pont és a rendelkező rész 3. pontja)