C‑67/14. sz. ügy

Jobcenter Berlin Neukölln

kontra

Nazifa Alimanovic és társai

(a Bundessozialgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Személyek szabad mozgása — Uniós polgárság — Egyenlő bánásmód — 2004/38/EK irányelv — A 24. cikk (2) bekezdése — Szociális ellátások — 883/2004/EK rendelet — 4. és 70. cikk — Különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások — Valamely tagállam másik tagállamban tartózkodó, állást kereső állampolgárai — Kizártság — A munkavállalói jogállás fenntartása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2015. szeptember 15.

1. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – 2004/38 irányelv – Szociális ellátások – Fogalom – A 883/2004 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése szerinti különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások – Bennfoglaltság

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 70. cikk, (2) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24. cikk, (2) bekezdés)

2. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – Az egyenlő bánásmód elve – A fogadó állam azon kötelezettsége, hogy más tagállamok gazdasági tevékenységet nem folytató állampolgárainak szociális ellátásokhoz való jogot biztosítson – Feltételek – A fogadó tagállam területén való, az irányelvben előírt feltételeknek megfelelő tartózkodás

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (10) preambulumbekezdés és 24. cikk, (1) bekezdés)

3. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – Az egyenlő bánásmód elve – Más tagállamok munkakereső állampolgárait bizonyos különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokból kizáró nemzeti szabályozás – Az ugyanilyen helyzetben lévő fogadó tagállami állampolgároknak biztosított ellátások – Megengedhetőség

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk és 70. cikk, (2) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 14. cikk, (1) bekezdés, (4) bekezdés, b) pont és 24. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 43., 44. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 49., 50. pont)

3.  Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv 24. cikkét és a 1244/2010 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely kizárja más tagállamoknak az említett irányelv 14. cikke (4) bekezdésének b) pontjában szereplőhöz hasonló helyzetben lévő állampolgárait a 883/2004 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése szerinti bizonyos különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokból, amelyek a 2004/38 irányelv 24. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szociális segítségnyújtási ellátásoknak is minősülnek, miközben az érintett tagállam az azonos helyzetben lévő állampolgárai számára biztosítja ezeket az ellátásokat.

   Ugyanis a 2004/38 irányelv 24. cikkének (2) bekezdése által az ezen irányelv 14. cikke (4) bekezdésének b) pontjára történő kifejezett utalásból kitűnik, hogy a fogadó tagállam kizárólag ez utóbbi rendelkezés alapján tagadhat meg a tartózkodási joggal rendelkező uniós polgártól bármely szociális segítségnyújtási ellátást.

   Noha a 2004/38 irányelv megköveteli, hogy a tagállam vegye figyelembe az érintett személy sajátos helyzetét mielőtt kiutasítási intézkedést foganatosítana vagy megállapítaná, hogy e személy tartózkodása indokolatlan terhet jelent a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére, ezen egyedi vizsgálat nem kötelező, ha az uniós polgár munkakeresési céllal érkezett a fogadó tagállam területére, mivel a munkavállalói jogállás fenntartásának fokozatos, a tartózkodási jog és a szociális ellátásokhoz való hozzáférés biztonságossá tételére törekvő rendszerét létrehozó 2004/38 irányelv maga veszi figyelembe a szociális ellátásért folyamodó egyes kérelmezők egyedi helyzetét jellemző körülményeket és különösen a gazdasági tevékenység végzésének időtartamát.

   Emellett az annak átfogó értékelésére vonatkozó egyedi vizsgálatot illetően, hogy konkrétan mekkora terhet jelent valamely ellátás nyújtása az alapügyben szereplő nemzeti szociális segítségnyújtási rendszer egészére, az egyetlen kérelmezőnek nyújtott segély nehezen minősíthető valamely tagállam számára a 2004/38 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vett indokolatlan tehernek, amely nem annak következtében terheli az érintett tagállamot, hogy egyedi kérelemmel fordultak hozzá, hanem szükségszerűen a jövőben elé kerülő egyedi kérelmek összeadódása miatt.

   (vö. 58–60., 62., 63. pont és a rendelkező rész)