C‑584/13. sz. ügy

Directeur général des finances publiques

kontra

Mapfre asistencia compañia internacional de seguros y reaseguros SA

és

Mapfre warranty SpA

kontra

Directeur général des finances publiques

(a Cour de cassation [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Adózás — Forgalmi adó — Hatály — Mentesség — A »biztosítási ügyletek« fogalma — A »szolgáltatásnyújtás« fogalma — Használt gépjármű meghibásodását fedező garanciára irányuló átalányösszeg”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. július 16.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Annak szükségessége, hogy kellő részletességgel ismertessék a Bírósággal a ténybeli és szabályozási hátteret

   (EUMSZ 267. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 94. cikk)

2. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – A hatodik irányelvben meghatározott adómentességek – A biztosítási és viszontbiztosítási ügyletek adómentessége – Fogalom – Abban álló szolgáltatásnyújtás, hogy átalányösszeg megfizetése ellenében biztosítást nyújtanak a használt jármű bizonyos alkatrészeinek mechanikai meghibásodásával szemben – A használt gépjármű viszonteladójától független gazdasági szereplő által nyújtott szolgáltatás – Bennfoglaltság – A szolgáltatásnyújtás és a használt jármű értékesítése egységes vagy egymástól elkülönülő szolgáltatásoknak tekintendők‑e – A nemzeti bíróság általi értékelés

   (a 91/680 irányelvvel módosított 77/388 tanácsi irányelv, 13. cikk, B. rész, a) pont)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 31–33. pont)

2.  A 91/680 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 13. cikke B. részének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett adómentes biztosítási ügyletnek minősül az a szolgáltatásnyújtás, amelynek lényege, hogy a használt járművek viszonteladójától független gazdasági szereplő átalányösszeg megfizetése ellenében biztosítást nyújt a jármű bizonyos alkatrészeinek mechanikai meghibásodásával szemben.

   Ugyanis függetlenül azon kérdéstől, hogy – mivel az eladónak kizárólag csak közvetítő szerepe van – a gépjármű vevője és a használt jármű viszonteladójától független gazdasági szereplő kötött‑e megállapodást, vagy hogy ezen viszonteladó saját nevében, de a vevő megbízásából köti‑e meg a megállapodást, vagy pedig, hogy a viszonteladó átruházza‑e a vevőre az azon megállapodásból eredő jogait, amelyet saját nevében és saját javára kötött a független gazdasági szereplővel, a biztosítási ügyletnek a hatodik irányelv 13. cikke B. részének a) pontja értelmében vett fogalma kellően tág ahhoz, hogy magában foglalja mindezeket az eseteket.

   Ezenfelül a hatodik irányelv 13. cikke B. részének a) pontja értelmében vett „biztosítási ügyletnek” történő minősítés nem függ attól, hogy a biztosító milyen módon értékeli a biztosított kockázat jelentőségét és számítja ki a díjak pontos összegét. E tekintetben magának a hatodik irányelv 13. cikke B. része a) pontja értelmében vett „biztosítási ügyletnek” a lényege abban a tényben rejlik, hogy a biztosított a bizonytalan, de potenciálisan súlyos pénzügyi veszteségek kockázatával szemben egy meghatározott, de korlátozott pénzösszeg megfizetésével védekezik.

   Végül pedig a fentiekben leírt szolgáltatás nyújtását, illetve a használt gépjármű értékesítését főszabály szerint olyan különálló és független ügyleteknek kell minősíteni, amelyeket a hozzáadottérték‑adó szempontjából elkülönítve kell kezelni. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy valamely használt gépjármű értékesítése és az e gépjármű viszonteladójától független gazdasági szereplő által e gépjármű bizonyos alkatrészeinek mechanikai meghibásodásával szemben nyújtott garancia olyannyira összekapcsolódnak‑e, hogy azok egységes ügyletet képeznek, vagy éppen ellenkezőleg, független ügyleteknek minősülnek

   (vö. 38., 41., 42., 58. pont és a rendelkező rész)