C‑209/12. sz. ügy

Walter Endress

kontra

Allianz Lebensversicherungs AG

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 90/619/EGK irányelv és 92/96/EGK irányelv — Közvetlen életbiztosítás — Elállási jog — E jog gyakorlásának feltételeire vonatkozó tájékoztatás hiánya — Az elállási jog megszűnése egy évvel az első díj megfizetését követően — A 90/619/EGK irányelvnek és a 92/96/EGK irányelvnek való megfelelés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. december 19.

1. Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Közvetlen életbiztosítás – 90/619 és 92/96 irányelv – Egy biztosított elállási joga abban az esetben ha ezen jogról nem tájékoztatták – Olyan nemzeti szabályozás, amely az említett jog gyakorlását az első biztosítási díj megfizetését követő egy évre korlátozza – Megengedhetetlenség

   (90/619 tanácsi irányelv, 15. cikk, (1) bekezdés, valamint 92/96 tanácsi irányelv, 31. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Értelmezés – Az értelmező ítéletek időbeli hatálya – Visszaható hatály – A Bíróság általi korlátozás – Feltételek

   (EUMSZ 267. cikk)

1.  A 92/96 irányelvvel (harmadik életbiztosítási irányelv) módosított, a közvetlen életbiztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról szóló 90/619 irányelv (második életbiztosítási irányelv) 15. cikkének (1) bekezdését – együttes olvasatban a 92/96 irányelv 31. cikkével – úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely a biztosított elállási jogát az első biztosítási díj megfizetését követő egy év elteltéig ismeri el, ha a biztosítottat nem tájékoztatták az elállási jogáról.

   Ugyanis a második és harmadik életbiztosítási irányelv által követett célkitűzések megvalósításával, következésképpen azok hatékony érvényesülésével ellentétes egy ilyen nemzeti rendelkezés, amely szerint a biztosítottnak a szerződéstől való elállási joga akkor is megszűnik, ha erről a jogról nem tájékoztatták. Tekintettel arra, hogy a biztosítási szerződések jogilag összetett pénzügyi termékek, amelyek jelentősen eltérőek lehetnek az azokat kínáló biztosítókhoz képest, amely szerződések továbbá jelentős és potenciálisan nagyon hosszú távú pénzügyi kötelezettségvállalással járnak – a biztosított a biztosítóhoz képest gyenge helyzetben van, amely ahhoz a helyzethez hasonlít, amelyben a fogyasztó van az üzlethelyiségen kívüli szerződéskötés során. Következésképpen a biztosító nem hivatkozhat érvényesen a jogbiztonsággal kapcsolatos indokokra azon helyzet orvoslása érdekében, amelyet az információk meghatározott listájának közlésére vonatkozó, az uniós jogból eredő követelmény teljesítésének elmulasztásával idézett elő, amely információk között szerepel többek között a biztosítottnak a szerződéstől való elállásra vonatkozó joga.

   (vö. 26., 29., 30., 32. pont és a rendelkező rész)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 35–40. pont)

C‑209/12. sz. ügy

Walter Endress

kontra

Allianz Lebensversicherungs AG

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 90/619/EGK irányelv és 92/96/EGK irányelv — Közvetlen életbiztosítás — Elállási jog — E jog gyakorlásának feltételeire vonatkozó tájékoztatás hiánya — Az elállási jog megszűnése egy évvel az első díj megfizetését követően — A 90/619/EGK irányelvnek és a 92/96/EGK irányelvnek való megfelelés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. december 19.

1. Letelepedés szabadsága — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Közvetlen életbiztosítás — 90/619 és 92/96 irányelv — Egy biztosított elállási joga abban az esetben ha ezen jogról nem tájékoztatták — Olyan nemzeti szabályozás, amely az említett jog gyakorlását az első biztosítási díj megfizetését követő egy évre korlátozza — Megengedhetetlenség

   (90/619 tanácsi irányelv, 15. cikk, (1) bekezdés, valamint 92/96 tanácsi irányelv, 31. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — Értelmezés — Az értelmező ítéletek időbeli hatálya — Visszaható hatály — A Bíróság általi korlátozás — Feltételek

   (EUMSZ 267. cikk)

1.  A 92/96 irányelvvel (harmadik életbiztosítási irányelv) módosított, a közvetlen életbiztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról szóló 90/619 irányelv (második életbiztosítási irányelv) 15. cikkének (1) bekezdését – együttes olvasatban a 92/96 irányelv 31. cikkével – úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely a biztosított elállási jogát az első biztosítási díj megfizetését követő egy év elteltéig ismeri el, ha a biztosítottat nem tájékoztatták az elállási jogáról.

   Ugyanis a második és harmadik életbiztosítási irányelv által követett célkitűzések megvalósításával, következésképpen azok hatékony érvényesülésével ellentétes egy ilyen nemzeti rendelkezés, amely szerint a biztosítottnak a szerződéstől való elállási joga akkor is megszűnik, ha erről a jogról nem tájékoztatták. Tekintettel arra, hogy a biztosítási szerződések jogilag összetett pénzügyi termékek, amelyek jelentősen eltérőek lehetnek az azokat kínáló biztosítókhoz képest, amely szerződések továbbá jelentős és potenciálisan nagyon hosszú távú pénzügyi kötelezettségvállalással járnak – a biztosított a biztosítóhoz képest gyenge helyzetben van, amely ahhoz a helyzethez hasonlít, amelyben a fogyasztó van az üzlethelyiségen kívüli szerződéskötés során. Következésképpen a biztosító nem hivatkozhat érvényesen a jogbiztonsággal kapcsolatos indokokra azon helyzet orvoslása érdekében, amelyet az információk meghatározott listájának közlésére vonatkozó, az uniós jogból eredő követelmény teljesítésének elmulasztásával idézett elő, amely információk között szerepel többek között a biztosítottnak a szerződéstől való elállásra vonatkozó joga.

   (vö. 26., 29., 30., 32. pont és a rendelkező rész)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 35–40. pont)