C‑184/12. sz. ügy

United Antwerp Maritime Agencies (Unamar) NV

kontra

Navigation Maritime Bulgare

(a Hof van Cassatie [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény — 3. cikk és a 7. cikk (2) bekezdése — A felek jogválasztási szabadsága — Korlátok — Imperatív szabályok — 86/653/EGK irányelv — Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök — Áruk eladására vagy vételére vonatkozó szerződések — Az ügynöki szerződés megbízó általi felmondása — Az irányelv minimumkövetelményein túlmenő védelmet, és a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések keretében a kereskedelmi ügynökök védelmét is előíró, nemzeti átültető szabályozás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. október 17.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A nemzeti bíróság hatásköre – Az előterjesztett kérdések szükségességének és relevanciájának értékelése

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Valamely uniós jogi rendelkezésnek a nemzeti jogban történő utalásból eredő alkalmazása okán kért értelmezés – Ezen értelmezésre vonatkozó hatáskör

   (EUMSZ 267. cikk)

3. A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló egyezmény – A jogválasztás szabadsága – Korlátok – Kötelező szabályok – Fogalom – Szigorú értelmezés – A nemzeti bíróság általi értékelés

   (1980. június 19‑i Római Egyezmény, 3. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk, (2) bekezdés)

4. A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló egyezmény – A jogválasztás szabadsága – Korlátok – Kötelező szabályok – A szerződő felek által a szerződésre kikötött és a 86/653 irányelvet átültető tagállami jog alkalmazásának mellőzése – Az eljáró bíróság székhelye szerinti nemzeti átültető szabályozás alkalmazása, amely az említett irányelv követelményeit meghaladó védelmet ír elő – Megengedhetőség – Feltételek

   (1980. június 19‑i Római Egyezmény, 3. cikk és 7. cikk, (2) bekezdés; 86/653 tanácsi irányelv)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 28. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 30., 31. pont)

3.  A szerződő felek akaratszabadsága elvének – amely a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19‑i Római Egyezmény sarokköve, amelyet a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008 rendelet is átvett – maradéktalan érvényesülése céljából tiszteletben kell tartani e feleknek a szerződéses jogviszonyuk keretében alkalmazandó jogra vonatkozó szabad választását a Római Egyezmény 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban, ennek megfelelően az ezen egyezmény 7. cikkének (2) bekezdésében előírthoz hasonló, az érintett tagállam szabályozása értelmében imperatív szabály fennállására vonatkozó kivételt szigorúan kell értelmezni.

   E tekintetben a nemzeti rendelkezések tagállam általi rendészeti és biztonsági törvényekké való minősítése azokra a rendelkezésekre vonatkozik, amelyek betartását az érintett tagállam politikai, társadalmi, illetve gazdasági szervezetének védelme szempontjából alapvetőnek tartották, annyira, hogy annak betartását az e tagállam nemzeti területén élő bármely személyre vagy ott behatárolható bármely jogviszonyra vonatkozóan előírják. Ily módon a nemzeti bíróságnak azon nemzeti jogszabály „imperatív szabály” jellegének értékelése keretében, amellyel helyettesíteni szándékozik a szerződő felek által kifejezetten választott jogot, nemcsak e jogszabály pontos tartalmát kell figyelembe vennie, hanem általános rendszerét, valamint azon körülmények összességét is, amelyek között e jogszabályt elfogadták, hogy arra a következtetésre lehessen jutni, miszerint e szabály imperatív jellegű, mivel nyilvánvaló, hogy ezt a nemzeti jogalkotó az érintett tagállam által alapvetőnek minősített érdek védelmében fogadta el.

   (vö. 47., 49., 50. pont)

4.  A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 1980. június 19‑i Római Egyezmény 3. cikkét és 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653 irányelvben előírt minimális védelmet biztosító, valamely kereskedelmi ügynöki szerződés szerződő felei által választott valamely európai uniós tagállami szabályozás alkalmazásától kizárólag akkor tekinthet el valamely más tagállam eljáró bírósága a lex forit előnyben részesítve az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök helyzetét szabályozó rendelkezéseknek az ez utóbbi tagállam jogrendjében imperatív jellegén alapuló indok alapján, ha az eljáró bíróság részletesen kifejtve megállapítja, hogy ezen átültetés keretében a bíróság szerinti állam jogalkotója az érintett jogrend vonatkozásában alapvetőnek ítéli, hogy olyan védelmet biztosítson a kereskedelmi ügynökök számára, amely túlmegy az említett irányelv által megkövetelt mértéken, figyelembe véve e tekintetben ezen imperatív rendelkezések jellegét és tárgyát.

   (vö. 52. pont és a rendelkező rész)

C‑184/12. sz. ügy

United Antwerp Maritime Agencies (Unamar) NV

kontra

Navigation Maritime Bulgare

(a Hof van Cassatie [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény — 3. cikk és a 7. cikk (2) bekezdése — A felek jogválasztási szabadsága — Korlátok — Imperatív szabályok — 86/653/EGK irányelv — Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök — Áruk eladására vagy vételére vonatkozó szerződések — Az ügynöki szerződés megbízó általi felmondása — Az irányelv minimumkövetelményein túlmenő védelmet, és a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések keretében a kereskedelmi ügynökök védelmét is előíró, nemzeti átültető szabályozás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. október 17.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A nemzeti bíróság hatásköre — Az előterjesztett kérdések szükségességének és relevanciájának értékelése

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — Valamely uniós jogi rendelkezésnek a nemzeti jogban történő utalásból eredő alkalmazása okán kért értelmezés — Ezen értelmezésre vonatkozó hatáskör

   (EUMSZ 267. cikk)

3. A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló egyezmény — A jogválasztás szabadsága — Korlátok — Kötelező szabályok — Fogalom — Szigorú értelmezés — A nemzeti bíróság általi értékelés

   (1980. június 19‑i Római Egyezmény, 3. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk, (2) bekezdés)

4. A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló egyezmény — A jogválasztás szabadsága — Korlátok — Kötelező szabályok — A szerződő felek által a szerződésre kikötött és a 86/653 irányelvet átültető tagállami jog alkalmazásának mellőzése — Az eljáró bíróság székhelye szerinti nemzeti átültető szabályozás alkalmazása, amely az említett irányelv követelményeit meghaladó védelmet ír elő — Megengedhetőség — Feltételek

   (1980. június 19‑i Római Egyezmény, 3. cikk és 7. cikk, (2) bekezdés; 86/653 tanácsi irányelv)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 28. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 30., 31. pont)

3.  A szerződő felek akaratszabadsága elvének – amely a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19‑i Római Egyezmény sarokköve, amelyet a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008 rendelet is átvett – maradéktalan érvényesülése céljából tiszteletben kell tartani e feleknek a szerződéses jogviszonyuk keretében alkalmazandó jogra vonatkozó szabad választását a Római Egyezmény 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban, ennek megfelelően az ezen egyezmény 7. cikkének (2) bekezdésében előírthoz hasonló, az érintett tagállam szabályozása értelmében imperatív szabály fennállására vonatkozó kivételt szigorúan kell értelmezni.

   E tekintetben a nemzeti rendelkezések tagállam általi rendészeti és biztonsági törvényekké való minősítése azokra a rendelkezésekre vonatkozik, amelyek betartását az érintett tagállam politikai, társadalmi, illetve gazdasági szervezetének védelme szempontjából alapvetőnek tartották, annyira, hogy annak betartását az e tagállam nemzeti területén élő bármely személyre vagy ott behatárolható bármely jogviszonyra vonatkozóan előírják. Ily módon a nemzeti bíróságnak azon nemzeti jogszabály „imperatív szabály” jellegének értékelése keretében, amellyel helyettesíteni szándékozik a szerződő felek által kifejezetten választott jogot, nemcsak e jogszabály pontos tartalmát kell figyelembe vennie, hanem általános rendszerét, valamint azon körülmények összességét is, amelyek között e jogszabályt elfogadták, hogy arra a következtetésre lehessen jutni, miszerint e szabály imperatív jellegű, mivel nyilvánvaló, hogy ezt a nemzeti jogalkotó az érintett tagállam által alapvetőnek minősített érdek védelmében fogadta el.

   (vö. 47., 49., 50. pont)

4.  A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 1980. június 19‑i Római Egyezmény 3. cikkét és 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653 irányelvben előírt minimális védelmet biztosító, valamely kereskedelmi ügynöki szerződés szerződő felei által választott valamely európai uniós tagállami szabályozás alkalmazásától kizárólag akkor tekinthet el valamely más tagállam eljáró bírósága a lex forit előnyben részesítve az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök helyzetét szabályozó rendelkezéseknek az ez utóbbi tagállam jogrendjében imperatív jellegén alapuló indok alapján, ha az eljáró bíróság részletesen kifejtve megállapítja, hogy ezen átültetés keretében a bíróság szerinti állam jogalkotója az érintett jogrend vonatkozásában alapvetőnek ítéli, hogy olyan védelmet biztosítson a kereskedelmi ügynökök számára, amely túlmegy az említett irányelv által megkövetelt mértéken, figyelembe véve e tekintetben ezen imperatív rendelkezések jellegét és tárgyát.

   (vö. 52. pont és a rendelkező rész)