C‑221/11. sz. ügy

Leyla Ecem Demirkan

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(az Oberverwaltungsgericht Berlin‑Brandenburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az EGK—Törökország társulási megállapodás — Kiegészítő jegyzőkönyv — A 41. cikk (1) bekezdése — »Standstill« klauzula — Valamely tagállam területére történő belépés esetén fennálló vízumkötelezettség — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Valamely török állampolgár azon joga, hogy valamely családtagja meglátogatása céljából valamely tagállamba utazzon, és hogy ott esetlegesen szolgáltatásnyújtást vegyen igénybe”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2013. szeptember 24.

1. Személyek szabad mozgása – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Terjedelem – Passzív szolgáltatásnyújtás – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 56. cikk)

2. Nemzetközi megállapodások – Az EGK‑Törökország társulási megállapodás – Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – A kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikke (1) bekezdésének standstill szabálya – Közvetlen hatály

   (Az EGK‑Törökország társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve, 41. cikk (1) bekezdés)

3. Nemzetközi megállapodások – Az EGK‑Törökország társulási megállapodás – Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikke (1) bekezdésének standstill szabálya – Terjedelem – Valamely tagállamba való beutazáshoz való jog szolgáltatásnyújtás igénybevétele érdekében (passzív szolgáltatásnyújtás) – Kizártság

   (Az EGK‑Törökország társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve, 41. cikk (1) bekezdés)

1.  Az EUMSZ 56. cikk által a tagállami állampolgárok, ezáltal az uniós polgárok számára biztosított, a szolgáltatásnyújtás szabadságához való jog magában foglalja a szolgáltatásnyújtás passzív szabadságát, vagyis a szolgáltatást igénybe vevő személyek szabadságát arra, hogy másik tagállamba utazzanak azért, hogy ott egy szolgáltatásban részesüljenek, anélkül hogy ezt bármilyen korlátozás akadályozná. Következésképpen a turistákat, a gyógykezelésben részesülőket, és mindazokat, akik tanulmányi vagy üzleti úton vannak, szolgáltatást igénybe vevő személyeknek kell tekinteni.

   (vö. 35., 36. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 38., 40. pont)

3.  A szolgáltatásnyújtás szabadságának a Brüsszelben 1970. november 23‑án aláírt – a Közösség nevében a 2760/72 rendelettel megkötött, jóváhagyott és megerősített – kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a szolgáltatást igénybe vevő török állampolgárok azon szabadságát, hogy valamely szolgáltatás igénybevétele érdekében valamely tagállamba utazzanak.

   E tekintetben egyrészről a társulási megállapodás, valamint a kiegészítő jegyzőkönyve, másrészről pedig a Szerződés között – különösen az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadsága és a személyek szabad mozgása között fennálló kapcsolat alapján – eltérések mutatkoznak. Különösen a kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikke (1) bekezdésének célja, valamint e rendelkezés háttere alapvetően eltér az EUMSZ 56. cikk hátterétől, többek között, ami e rendelkezéseknek a szolgáltatásnyújtást igénybe vevőkre való alkalmazhatóságát illeti.

   Először is az EGK‑Törökország társulás kizárólag gazdasági cél elérésére törekszik, mivel alapvetően Törökország gazdasági fejlődésének előmozdítását célozza. Az EUMSZ 21. cikk értelmében az uniós polgárokat megilletőhöz hasonló, a személyek általános szabad mozgását lehetővé tevő gazdasági szabadságok előmozdítása viszont nem tartozik a társulási megállapodás céljai közé. A személyek szabad mozgását Törökország és az Unió között e megállapodás és a kiegészítő jegyzőkönyve ugyanis egyáltalán nem írja elő általános elvként, sem pedig a társulási fejlesztésről szóló, 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat, amely kizárólag a munkavállalók szabad mozgására vonatkozik. A társulási megállapodás egyébiránt kizárólag a fogadó tagállam területén biztosítja, hogy bizonyos jogokkal éljenek. Következésképpen a „standstill” klauzula csakis akkor vonatkozhat a török állampolgároknak a tagállamok területére való belépésének és tartózkodásának feltételeire, ha az valamely gazdasági tevékenység gyakorlásának velejárója.

   Másodszor a kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikke (1) bekezdésében meghatározotthoz hasonló „standstill” klauzula önmagában nem teremt jogokat. Olyan rendelkezésről van tehát szó, amely minden – egy adott időponthoz képest új – korlátozó intézkedés bevezetését tiltja.

   (vö. 49., 50., 53., 55., 58., 62. pont és a rendelkező rész)

C‑221/11. sz. ügy

Leyla Ecem Demirkan

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(az Oberverwaltungsgericht Berlin‑Brandenburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az EGK—Törökország társulási megállapodás — Kiegészítő jegyzőkönyv — A 41. cikk (1) bekezdése — »Standstill« klauzula — Valamely tagállam területére történő belépés esetén fennálló vízumkötelezettség — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Valamely török állampolgár azon joga, hogy valamely családtagja meglátogatása céljából valamely tagállamba utazzon, és hogy ott esetlegesen szolgáltatásnyújtást vegyen igénybe”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2013. szeptember 24.

1. Személyek szabad mozgása — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Terjedelem — Passzív szolgáltatásnyújtás — Bennfoglaltság

   (EUMSZ 56. cikk)

2. Nemzetközi megállapodások — Az EGK‑Törökország társulási megállapodás — Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — A kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikke (1) bekezdésének standstill szabálya — Közvetlen hatály

   (Az EGK‑Törökország társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve, 41. cikk (1) bekezdés)

3. Nemzetközi megállapodások — Az EGK‑Törökország társulási megállapodás — Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — A kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikke (1) bekezdésének standstill szabálya — Terjedelem — Valamely tagállamba való beutazáshoz való jog szolgáltatásnyújtás igénybevétele érdekében (passzív szolgáltatásnyújtás) — Kizártság

   (Az EGK‑Törökország társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve, 41. cikk (1) bekezdés)

1.  Az EUMSZ 56. cikk által a tagállami állampolgárok, ezáltal az uniós polgárok számára biztosított, a szolgáltatásnyújtás szabadságához való jog magában foglalja a szolgáltatásnyújtás passzív szabadságát, vagyis a szolgáltatást igénybe vevő személyek szabadságát arra, hogy másik tagállamba utazzanak azért, hogy ott egy szolgáltatásban részesüljenek, anélkül hogy ezt bármilyen korlátozás akadályozná. Következésképpen a turistákat, a gyógykezelésben részesülőket, és mindazokat, akik tanulmányi vagy üzleti úton vannak, szolgáltatást igénybe vevő személyeknek kell tekinteni.

   (vö. 35., 36. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 38., 40. pont)

3.  A szolgáltatásnyújtás szabadságának a Brüsszelben 1970. november 23‑án aláírt – a Közösség nevében a 2760/72 rendelettel megkötött, jóváhagyott és megerősített – kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a szolgáltatást igénybe vevő török állampolgárok azon szabadságát, hogy valamely szolgáltatás igénybevétele érdekében valamely tagállamba utazzanak.

   E tekintetben egyrészről a társulási megállapodás, valamint a kiegészítő jegyzőkönyve, másrészről pedig a Szerződés között – különösen az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadsága és a személyek szabad mozgása között fennálló kapcsolat alapján – eltérések mutatkoznak. Különösen a kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikke (1) bekezdésének célja, valamint e rendelkezés háttere alapvetően eltér az EUMSZ 56. cikk hátterétől, többek között, ami e rendelkezéseknek a szolgáltatásnyújtást igénybe vevőkre való alkalmazhatóságát illeti.

   Először is az EGK‑Törökország társulás kizárólag gazdasági cél elérésére törekszik, mivel alapvetően Törökország gazdasági fejlődésének előmozdítását célozza. Az EUMSZ 21. cikk értelmében az uniós polgárokat megilletőhöz hasonló, a személyek általános szabad mozgását lehetővé tevő gazdasági szabadságok előmozdítása viszont nem tartozik a társulási megállapodás céljai közé. A személyek szabad mozgását Törökország és az Unió között e megállapodás és a kiegészítő jegyzőkönyve ugyanis egyáltalán nem írja elő általános elvként, sem pedig a társulási fejlesztésről szóló, 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat, amely kizárólag a munkavállalók szabad mozgására vonatkozik. A társulási megállapodás egyébiránt kizárólag a fogadó tagállam területén biztosítja, hogy bizonyos jogokkal éljenek. Következésképpen a „standstill” klauzula csakis akkor vonatkozhat a török állampolgároknak a tagállamok területére való belépésének és tartózkodásának feltételeire, ha az valamely gazdasági tevékenység gyakorlásának velejárója.

   Másodszor a kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikke (1) bekezdésében meghatározotthoz hasonló „standstill” klauzula önmagában nem teremt jogokat. Olyan rendelkezésről van tehát szó, amely minden – egy adott időponthoz képest új – korlátozó intézkedés bevezetését tiltja.

   (vö. 49., 50., 53., 55., 58., 62. pont és a rendelkező rész)