C-480/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Svéd Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés — Adózás — 2006/112/EK irányelv — 11. cikk — Az egyetlen héaalanynak minősíthető személyek csoportja létrehozásának lehetőségét a pénzügyi és a biztosítási ágazathoz tartozó vállalkozásokra korlátozó nemzeti szabályozás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. április 25.

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogvita tárgya – A pert megelőző eljárás során történő meghatározás – A keresetlevélben felhozott új kifogások – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 258. cikk)

2. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Az egyenlő bánásmód elve – Az adósemlegesség elve – Egybeesés hiánya

   (2006/112 tanácsi irányelv, 11. cikk)

3. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Adóalanyok – Fogalom – Önálló és egységes értelmezés

   (2006/112 tanácsi irányelv, 11. cikk)

4. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Adóalanyok – Fogalom – A tagállamok lehetősége arra, hogy az egymáshoz szorosan kapcsolódó személyeket egyetlen adóalanynak tekintsék – Nemzeti szabályozás, amely a gyakorlatban a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások nyújtóinak tartja fenn azt a lehetőséget, hogy egyetlen adóalanynak minősülő csoportot alkossanak – Kötelezettségszegés – Hiány

   (2006/112 tanácsi irányelv, 11. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 15., 16., 18., 19. pont)

2.  Az adósemlegesség elve a hozzáadottérték-adó területén az egyenlő bánásmód elvének a kifejeződése, amely megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék különbözően, kivéve ha a megkülönböztetés objektíve indokolt. Azonban, míg az adósemlegesség elvének figyelmen kívül hagyása csak versenyhelyzetben lévő gazdasági szereplők között fordulhat elő, az egyenlő bánásmód általános elvét az adózás területén olyan egyéb típusú hátrányos megkülönböztetések is sérthetik, amelyek olyan gazdasági szereplőket érintenek, akik nincsenek szükségképpen versenyhelyzetben, más szempontokból mégis hasonló helyzetben vannak. Márpedig az egyenlő bánásmód elve az adójog területén nem azonos az adósemlegesség elvével.

   (vö. 17., 18. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 34. pont)

4.  Teljesíti a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112 irányelv 11. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely az egyetlen hozzáadottértékadó-alanynak minősíthető személyek csoportja létrehozásának lehetőségét a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások nyújtóira korlátozza.

   Ugyanis, ami a 2006/112 irányelv 11. cikke által követett célkitűzéseket illeti, az uniós jogalkotó az adminisztráció egyszerűsítése végett, és a visszaélések, így például annak megakadályozása érdekében, hogy egy vállalkozást több adóalanyra osszanak fel azért, hogy mindegyikőjük részesülhessen valamely különös szabályozás előnyeiből, lehetővé kívánta tenni a tagállamok számára azt, hogy az adóalanyiságot ne kapcsolják szisztematikusan a pusztán jogi függetlenség fogalmához.

   Ezenfelül a 2006/112 irányelv 11. cikke azt is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy elfogadjanak minden hasznos intézkedést annak érdekében, hogy el lehessen kerülni azt, hogy e cikk első albekezdésének alkalmazása lehetővé tegye az adócsalást vagy az adókikerülést. Ily módon az uniós jog tiszteletben tartása mellett a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy szűkítsék az említett 11. cikkben előírt szabályozás hatályát az adócsalás vagy adókikerülés megakadályozása céljából.

   Márpedig a Bizottság nem bizonyította meggyőzően, hogy az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem tekintetében ezen intézkedés nem megalapozott.

   (vö. 37–40. pont)

C-480/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Svéd Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés — Adózás — 2006/112/EK irányelv — 11. cikk — Az egyetlen héaalanynak minősíthető személyek csoportja létrehozásának lehetőségét a pénzügyi és a biztosítási ágazathoz tartozó vállalkozásokra korlátozó nemzeti szabályozás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. április 25.

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset — A jogvita tárgya — A pert megelőző eljárás során történő meghatározás — A keresetlevélben felhozott új kifogások — Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 258. cikk)

2. Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó-rendszer — Az egyenlő bánásmód elve — Az adósemlegesség elve — Egybeesés hiánya

   (2006/112 tanácsi irányelv, 11. cikk)

3. Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó-rendszer — Adóalanyok — Fogalom — Önálló és egységes értelmezés

   (2006/112 tanácsi irányelv, 11. cikk)

4. Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó-rendszer — Adóalanyok — Fogalom — A tagállamok lehetősége arra, hogy az egymáshoz szorosan kapcsolódó személyeket egyetlen adóalanynak tekintsék — Nemzeti szabályozás, amely a gyakorlatban a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások nyújtóinak tartja fenn azt a lehetőséget, hogy egyetlen adóalanynak minősülő csoportot alkossanak — Kötelezettségszegés — Hiány

   (2006/112 tanácsi irányelv, 11. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 15., 16., 18., 19. pont)

2.  Az adósemlegesség elve a hozzáadottérték-adó területén az egyenlő bánásmód elvének a kifejeződése, amely megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék különbözően, kivéve ha a megkülönböztetés objektíve indokolt. Azonban, míg az adósemlegesség elvének figyelmen kívül hagyása csak versenyhelyzetben lévő gazdasági szereplők között fordulhat elő, az egyenlő bánásmód általános elvét az adózás területén olyan egyéb típusú hátrányos megkülönböztetések is sérthetik, amelyek olyan gazdasági szereplőket érintenek, akik nincsenek szükségképpen versenyhelyzetben, más szempontokból mégis hasonló helyzetben vannak. Márpedig az egyenlő bánásmód elve az adójog területén nem azonos az adósemlegesség elvével.

   (vö. 17., 18. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 34. pont)

4.  Teljesíti a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112 irányelv 11. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely az egyetlen hozzáadottértékadó-alanynak minősíthető személyek csoportja létrehozásának lehetőségét a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások nyújtóira korlátozza.

   Ugyanis, ami a 2006/112 irányelv 11. cikke által követett célkitűzéseket illeti, az uniós jogalkotó az adminisztráció egyszerűsítése végett, és a visszaélések, így például annak megakadályozása érdekében, hogy egy vállalkozást több adóalanyra osszanak fel azért, hogy mindegyikőjük részesülhessen valamely különös szabályozás előnyeiből, lehetővé kívánta tenni a tagállamok számára azt, hogy az adóalanyiságot ne kapcsolják szisztematikusan a pusztán jogi függetlenség fogalmához.

   Ezenfelül a 2006/112 irányelv 11. cikke azt is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy elfogadjanak minden hasznos intézkedést annak érdekében, hogy el lehessen kerülni azt, hogy e cikk első albekezdésének alkalmazása lehetővé tegye az adócsalást vagy az adókikerülést. Ily módon az uniós jog tiszteletben tartása mellett a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy szűkítsék az említett 11. cikkben előírt szabályozás hatályát az adócsalás vagy adókikerülés megakadályozása céljából.

   Márpedig a Bizottság nem bizonyította meggyőzően, hogy az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem tekintetében ezen intézkedés nem megalapozott.

   (vö. 37–40. pont)