Keywords
Summary

Keywords

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogellenes támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettség megszegése – Védekezési jogalapok – A végrehajtás teljes lehetetlensége – Értékelési szempontok

(EK 10. cikk, EK 88. cikk, (2) bekezdés és EK 228. cikk, (2) bekezdés)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése – Pénzügyi szankciók – Cél – A megfelelő szankció kiválasztása

(EK 228. cikk, (2) bekezdés)

3. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése – Pénzügyi szankciók – Kényszerítő bírság – Fizetésre kötelezés – Feltétel – A kötelezettségszegésnek a tények Bíróság általi vizsgálatáig való fennállása

(EK 228. cikk, (2) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, (13) preambulumbekezdés)

4. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése – Pénzügyi szankciók – Kényszerítő bírság – A kényszerítő bírság formája – Az összeg meghatározása – Szempontok

(EK 228. cikk, (2) bekezdés)

5. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése – Pénzügyi szankciók – Kényszerítő bírság – Az összeg meghatározása – Az érintett tagállam általi teljesítés állapotára vonatkozó bizonyíték

(EK 228. cikk, (2) bekezdés)

6. Államok által nyújtott támogatások – A támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító és megszüntetését elrendelő bizottsági határozat – A tagállam kötelezettségeinek meghatározása – Visszatéríttetési kötelezettség – Terjedelem

(EK 88. cikk, (2) bekezdés; EU 3. cikk, (3) bekezdés és EU 51. cikk; a belső piacról és a versenyről szóló 27. jegyzőkönyv)

7. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése – Államok által nyújtott támogatások – Pénzügyi szankciók – Kényszerítő bírság – A kényszerítő bírság fizetésére irányuló kötelezettség megszűnésének feltételei – Nehéz helyzetben lévő vagy fizetésképtelennek nyilvánított kedvezményezettek – Hatás hiánya

(EK 228. cikk, (2) bekezdés)

8. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése – Államok által nyújtott támogatások – Pénzügyi szankciók – Kényszerítő bírság – A kényszerítő bírság megszűnésének feltételei – A nemzeti bíróságok előtt megtámadott visszatérítési meghagyások – A nemzeti hatóságok azon kötelezettsége, hogy vitassák a bizottsági határozat érvényesülését meghiúsító nemzeti határozatokat

(EK 228. cikk, (2) bekezdés)

9. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítélete – Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegése – Pénzügyi szankciók – Kényszerítő bírság – Átalányösszeg – A két szankció halmozása – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 228. cikk, (2) bekezdés)

10. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Kötelezettség – A bizottsági határozat azonnali és hatékony végrehajtásának kötelezettsége

(EK 88. cikk, (2) bekezdés)

Summary

1. Ha a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás megszüntetését előíró bizottsági határozatot nem támadják meg közvetlen keresettel, vagy az ilyen keresetet elutasítják, a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset ellen a tagállamok által felhozható egyetlen védekezési jogalap az, amely az említett határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségén alapul. Sem a belső, akár leküzdhetetlen nehézségektől való félelem, sem az a tény, hogy a szóban forgó tagállamnak meg kell vizsgálnia minden egyes érintett vállalkozás egyedi helyzetét, nem igazolhatja azt, hogy e tagállam nem tartja tiszteletben az uniós jog alapján őt terhelő kötelezettségeket.

Ily módon a végrehajtás ideiglenes teljes lehetetlensége címén nem igazolható az a késedelem, amelybe az érintett tagállam a bizottsági határozat végrehajtása terén kötelezettségszegést megállapító korábbi ítélet nyomán esett lényegében amiatt, hogy késedelmesen lépett fel a jogellenes támogatások összegének megállapításával és visszatéríttetésével összefüggő nehézségek leküzdése érdekében. E tekintetben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy az érintett tagállam tájékoztatta a Bizottságot az említett támogatások visszatéríttetésében tapasztalt nehézségekről és az azok leküzdésére alkalmazott megoldásokról.

(vö. 30–31. pont)

2. Az EK 228. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy minden esetben az elé terjesztett ügy körülményei szerint, a meggyőzés és visszatartás szerinte szükséges mértéke alapján meghatározza a kötelezettségszegést megállapító korábbi ítéletben foglaltak lehető leghamarabb történő teljesítésének biztosításához és az uniós jog hasonló megsértése megismétlődésének megelőzéséhez szükséges megfelelő pénzügyi szankciókat. A Bizottság javaslatai tehát nem kötik a Bíróságot, azok csak hasznos hivatkozási alapként szolgálnak. Ugyanígy a Bizottság közleményeiben foglalt iránymutatások sem kötik a Bíróságot, hanem hozzájárulnak az átláthatóság, az előreláthatóság és a jogbiztonság biztosításához az előbbi intézmény tevékenységével kapcsolatban.

Ezenfelül a megállapított kötelezettségszegés jogi és ténybeli háttere utalhat arra, hogy az uniós jog hasonló megsértése jövőbeni ismétlődésének hatékony megakadályozása szükségessé teszi visszatartó erejű intézkedés meghozatalát.

(vö. 35–37., 89. pont)

3. A kényszerítő bírság kiszabása főszabály szerint csak akkor igazolható, ha a korábbi ítéletben foglaltak teljesítésének elmulasztásán alapuló kötelezettségszegés fennmarad a tényállás Bíróság általi vizsgálatáig.

Ez a helyzet a jogellenes támogatások visszatéríttetését előíró bizottsági határozat végrehajtása iránti eljárás keretében, ha az eljárás szóbeli szakasza befejezésének időpontjában a támogatást nyújtó tagállam a támogatások döntő részét még nem téríttette vissza, és ezzel gátolja a hatékony versenynek az EK 88. cikk alkalmazásáról szóló 659/1999 rendelet (13) preambulumbekezdésében is említett helyreállítását.

E tagállam kényszerítő bírság fizetésére kötelezése tehát megfelelő pénzügyi eszköz arra, hogy ez utóbbit ösztönözze a megállapított kötelezettségszegés megszüntetéséhez, valamint a bizottsági határozatban és a vele szemben korábban hozott kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak maradéktalan teljesítésének biztosításához szükséges intézkedések elfogadására.

(vö. 42., 44–45. pont)

4. Az e területen rendelkezésére álló mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Bíróság feladata, hogy úgy határozza meg a kényszerítő bírságot, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetési képességével.

A Bíróság mérlegelése keretében tehát az uniós jog egységes és tényleges alkalmazása céljából előírt kényszerítő bírság kényszerítő jellegének biztosítása érdekében figyelembe veendő alapszempontok főszabály szerint a következők: a jogsértés időtartama, a jogsértés súlya és a szóban forgó tagállam fizetési képessége. E szempontok alkalmazásához a Bíróságnak figyelembe kell vennie különösen az ítéletben foglaltak teljesítése elmaradásának a magán‑ és közérdekeket érintő következményeit, továbbá azt, hogy a szóban forgó tagállamot milyen sürgősen kell a kötelezettségei teljesítésére szorítani.

A jogellenes támogatási program keretében nyújtott támogatások visszatéríttetését előíró bizottsági határozat végrehajtásának elmulasztásával kapcsolatos jogvita esetén a kényszerítő bírság formájának megállapításakor figyelembe kell venni az említett támogatások visszatéríttetése iránti intézkedéseknek a támogatást nyújtó tagállam által felhozott sajátosságát.

Ha arra lehet számítani, hogy e tagállam különösen nehezen fogja tudni rövid időn belül teljesen végrehajtani a bizottsági határozatot, és így különösen nehezen fogja tudni teljesíteni a kötelezettségszegést megállapító korábbi ítéletben foglaltakat, tekintettel arra, hogy a szükséges eljárás jelentős számú vállalkozást érint, az olyan bírság meghatározása, amely nem állandó, hanem figyelembe veszi a tagállam által a kötelezettségei végrehajtásában elért esetleges eredményeket, az adott ügy körülményeinek megfelelőnek, és így a megállapított kötelezettségszegéssel arányosnak tűnik.

Ennélfogva megfelelőnek kell tekinteni az olyan összeg rendszeres időközönkénti fizetésére való kötelezést, amelyet az alapösszeg és a következő összefüggés szorzataként kell meghatározni: azon jogellenes támogatásoknak az ítélet kihirdetésének időpontjában még nem visszatéríttetett összes támogatáshoz viszonyított százalékos aránya, amelyekre vonatkozóan a visszatéríttetés még nem történt meg, vagy azt nem bizonyították.

(vö. 47–49., 52–53., 56–57., 93. pont)

5. A Bíróságnak a jogellenesen kifizetett támogatások visszatéríttetését elrendelő ítéletében foglaltakat nem teljesítő tagállammal szemben kiszabott bírság összegének megállapításához csak akkor lehet figyelembe venni az említett támogatások visszatérítését, ha arról a Bizottságot tájékoztatták, és ez utóbbinak lehetősége volt az e tekintetben vele közölt bizonyíték megfelelő jellegét értékelni.

Ugyanis a jogellenes támogatások visszatéríttetését illetően az érintett tagállam feladata, hogy a Bizottságnak bizonyítsa az említett támogatások visszatérítését, amint az a jóhiszemű együttműködés elve alapján a Szerződés rendelkezései teljes mértékben való tiszteletben tartásának biztosításához szükséges.

Egyébiránt azokban az esetekben, amikor a jogellenes támogatást nem a kedvezményezett vállalkozás téríti vissza, a megkövetelt bizonyíték jellegét hozzá kell igazítani azon ténybeli helyzetek sajátosságaihoz, amelyekkel a szóban forgó tagállam a visszatéríttetés során találkozik.

(vö. 50., 53., 71. pont)

6. A Szerződésnek a versenyre és különösen az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezései, amelyek az Európai Unióra ruházott lényeges feladatok egyikének kifejeződését jelentik, alapvető jellegűek, amint az az EUSZ 3. cikk (3) bekezdéséből, vagyis a belső piac létrehozásából, valamint a belső piacról és a versenyről szóló 27. jegyzőkönyvből következik, amely jegyzőkönyv az EUSZ 51. cikk alapján a Szerződések szerves részét képezi, és amelynek értelmében a belső piac olyan rendszert foglal magában, amely biztosítja azt, hogy a verseny ne torzuljon.

E tekintetben a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetése arra irányul, hogy megszüntesse a verseny azon versenyelőnyből fakadó torzulását, amelyet a támogatás kedvezményezettje a piacon a versenytársaival szemben élvezett, helyreállítva ezzel az említett támogatás nyújtása előtti helyzetet.

Ezenkívül a visszatéríttetés nem csak a szóban forgó támogatás összeegyeztethetetlen jellegét szankcionálja, hanem a tagállamnak az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében szereplő azon kettős kötelezettsége megszegését is, amelynek alapján egyrészt tájékoztatni köteles a Bizottságot a támogatások nyújtására és módosítására irányuló szándékairól, másrészt nem hajthatja végre a tervezett intézkedéseket az ezen eljárásban hozandó végleges határozat megszületése előtt.

(vö. 60‑62. pont)

7. A jogellenes támogatások visszatéríttetése keretében a bírság összegének megállapítása során a megkövetelt bizonyíték jellegét hozzá kell igazítani azon ténybeli helyzetek sajátosságaihoz, amelyekkel a szóban forgó tagállam a visszatéríttetés során találkozik.

Azon eseteket illetően, amelyekben a szóban forgó támogatásokat fizetésképtelenné vált vagy fizetésképtelenségi eljárás alá vont vállalkozásokkal kell visszatéríttetni, amely eljárás célja az eszközök értékesítése és a tartozások kiegyenlítése, az a tény, hogy a vállalkozások nehéz helyzetben vannak vagy fizetésképtelenné váltak, nem érinti a visszatérítési kötelezettséget. Ugyanis főszabály szerint intézkedni lehet a korábbi helyzet visszaállítása és a jogellenesen nyújtott támogatásokból eredő versenytorzulás kiküszöbölése iránt az érintett támogatások visszatérítésére vonatkozó követelésnek a követelések jegyzékébe való felvételével.

E tekintetben a szóban forgó tagállamnak bizonyítékot kell szolgáltatnia a Bizottság számára a szóban forgó követeléseknek fizetésképtelenségi eljárás keretében a követelések jegyzékébe való felvételéről. Ha ez nem lehetséges, e tagállamnak be kell számolnia minden olyan körülményről, amely bizonyíthatja, hogy a kellő gondossággal járt el e tekintetben. Konkrétabban abban az esetben, ha a valamely követelésnek a követelések jegyzékébe való felvétele iránti kérelmet elutasítják, a tagállamnak bizonyítania kell, hogy a nemzeti jog alapján megindított minden olyan eljárást, amely alkalmas az említett elutasítás vitatására.

Azon eseteket illetően, amelyekben a szóban forgó jogellenes támogatásokat olyan vállalkozásokkal kell visszatéríttetni, amelyekkel szemben sikertelen egyedi vagyonbiztosítási és végrehajtási intézkedéseket hoztak, az érintett tagállam feladata, hogy meghozza és közölje a Bizottsággal a jogellenes támogatások visszatérítését lehetővé tevő valamennyi intézkedést, valamint szükség esetén azokat, amelyek az említett vállalkozások bírósági úton történő felszámolására irányulnak, és amelyek következtében a tagállam érvényesítheti követeléseit e vállalkozások eszközei terhére. Következésképpen a tagállam feladata bizonyítani, hogy először is fizetésképtelenségi eljárás indult az érintett vállalkozásokkal szemben, másodszor a követeléseket felvették az e vállalkozásokat terhelő követelések jegyzékébe.

Azon eseteket illetően, amelyekben a szóban forgó jogellenes támogatásokat már megszűnt vállalkozásokkal kellene visszatéríttetni, az azok cégjegyzékből való törlésének bizonyítéka elegendő a megszűnés és a támogatások visszatérítésének emiatt való lehetetlensége bizonyításához.

(vö. 71–74., 76–77. pont)

8. A jogellenes támogatások visszatéríttetése keretében a bírság összegének megállapítása során azokban az esetekben, amelyekben a valamely tagállam által jogellenesen kifizetett támogatások visszatérítése iránti meghagyást megtámadták a nemzeti bíróságok előtt, az érintett tagállam feladata, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatások tényleges visszatéríttetése követelményének megfelelően vitasson minden olyan nemzeti határozatot, amely megakadályozná a Bizottság határozatának érvényesülését, különösen akkor, ha ez az elévülésre vagy a bizonyításra vonatkozó szabályok alkalmazása miatt következne be.

(vö. 78. pont)

9. Az EK 228. cikk (2) bekezdésében szereplő eljárás céljaira tekintettel a Bíróság az említett cikk keretében rendelkezésére álló mérlegelési jogkörének gyakorlása során jogosult halmazatban kiszabni kényszerítő bírságot és átalányösszeget.

Az átalányösszeg kiszabására vagy annak mellőzésére vonatkozó döntést minden egyes esetben továbbra is a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az EK 228. cikk alapján megindított eljárás során az érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő, releváns tényezők összessége alapján kell meghozni. E tekintetben az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkört biztosít a Bíróság számára annak eldöntésében, hogy kiszab‑e ilyen szankciót.

Ha a Bíróság ilyen átalányösszeg kiszabásáról határoz, a mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében e szankciót oly módon kell meghatároznia, hogy az egyrészt a körülményekhez igazodjon, másrészt arányban álljon a megállapított kötelezettségszegéssel és az érintett tagállam fizetési képességével. Az e tekintetben releváns szempontok között szerepel többek között a kötelezettségszegés fennállásának időtartama az azt megállapító ítélet kihirdetése óta, valamint a jogsértés súlyossága. Ezenfelül az uniós jog hasonló megsértése jövőbeni ismétlődésének a hatékony m egakadályozása szükségessé teheti visszatartó erejű intézkedés meghozatalát.

(vö. 82–83., 89., 93–94. pont)

10. A jogellenes támogatások visszatéríttetése keretében a tagállamnak az esedékes összegek tényleges visszatérítését kell elérnie, a megállapított határidőn túli, késedelmes visszatéríttetés nem felel meg a Szerződésből eredő követelményeknek. Ebben az összefüggésben az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire.

E tekintetben nem lehet elfogadni az említett tagállam által felhozott, a szóban forgó jogellenes támogatások kedvezményezettjei meghatározásához és a támogatások velük való visszatéríttetéséhez megvalósítandó intézkedések összetettségével összefüggő belső nehézségekre alapított igazolást.

(vö. 86–87. pont)