Keywords
Summary

Keywords

Uniós jog – Magánszemélyek számára biztosított jogok – Tagállam általi megsértés – A magánszemélynek okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettség – A kártérítés módja

Summary

Az uniós jogot akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy valamely tagállam a magánszemélyek által valamely irányelvben rájuk ruházott jogok védelme céljából benyújtott kereset tekintetében ésszerű elévülési idő elteltére hivatkozzon kifogásként, még akkor is, ha a tagállam nem ültette át helyesen az irányelvet, feltéve hogy a kereset elkésettségét – magatartása okán – nem a tagállam okozta. Az uniós jog megsértésének a Bíróság általi megállapítása nem érinti az elévülési idő kezdetének időpontját abban az esetben, ha az említett jogsértéshez nem fér kétség. Az ehhez hasonló helyzetekben ugyanis az említett jogsértés Bíróság általi megállapítása nem szükséges ahhoz, hogy a kedvezményezettek megismerhessék jogaik teljességét. Az elévülési idő kezdeti időpontjának a jogsértés Bíróság általi megállapítása előttre történő meghatározása tehát nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé az uniós jogra alapított jogok védelmét.

(vö. 23–24. pont és a rendelkező rész)