C-362/08. P. sz. ügy

Internationaler Hilfsfonds eV

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés — Az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés — 1049/2001/EK rendelet — Megsemmisítés iránti kereset — Az EK 230. cikk értelmében vett »megtámadható aktus« fogalma”

P. Mengozzi főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. szeptember 15.   I ‐ 671

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2010. január 26.   I ‐ 709

Az ítélet összefoglalása

Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok

(EK 230. cikk; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (7) bekezdés, 6. cikk, (1) és (7), 8. cikk, (1) és (3) bekezdés)

Azáltal, hogy egy kétlépcsős eljárást ír elő annak érdekében, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés gyors és könnyű legyen, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet az érintett intézmények dokumentumaihoz nagyon széles körű hozzáférési jogot biztosít, mivel ilyen jog gyakorlásához e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján nem kell a kérelmeket megindokolni. Ezenkívül e rendelet 4. cikke (7) bekezdése alapján az e cikk (1)–(3) bekezdésében említett kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján igazolt. Ebből következik, hogy valamely személy újból kérelmezheti az azon dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyekhez a hozzáférést tőle korábban megtagadták. Egy ilyen kérelem annak vizsgálatára kötelezi az érintett intézményt, hogy a hozzáférés korábbi megtagadása a jogi és ténybeli helyzet időközben történő megváltozására tekintettel továbbra is igazolt-e.

E tekintetben akkor kell véglegesnek tekintetni a Bizottságnak valamely dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés megtagadásáról szóló aktusát, ha ezen végleges jelleg egyaránt következik annak tartalmából, amely kifejezetten megemlíti a Bizottság „végleges állásfoglalását”, valamint azon összefüggésből, amelyben az létrejött, azaz abból, hogy az elutasítás a felperes folyamatosan közel három éven át tett lépései hosszú sorozatának vetett véget, amely sorozat számos ez irányú kérelmet foglalt magában, és az ombudsman előtti eljárásnak és ezen összegfüggésben a Bizottság egy részletes állásfoglalásának adott helyt.

Ilyen körülmények között a Bizottság nem állíthatja sikeresen, hogy a felperesnek a vitatott aktusról szóló értesítés kézhezvételét követően új kérelmet kellett volna benyújtania, és azt várnia, hogy ez az intézmény ezzel szemben egy új elutasítást hoz, hogy azt végleges aktusnak, tehát megtámadhatónak lehessen tekintetni. Ugyanis a felperes részéről egy ilyen lépés nem is vezethetett volna az általa kívánt eredményre, tekintettel arra a tényre, hogy a Bizottság részletesen megvizsgálta a felperes által benyújtott hozzáférés iránti kérelmet, és a kért dokumentumokhoz való hozzáférés elutasítását illetően egyértelműen és véglegesen meghozta állásfoglalását.

Annak követelménye, hogy egy ilyen lépést tegyenek, ellentétes lenne az érintett intézmények dokumentumaihoz való gyors és könnyű hozzáférés biztosításának említett céljával.

Egy ilyen elutasító aktus az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresettel megtámadható aktusnak minősül. Jelen kereset tehát elfogadható.

(vö. 56–62. pont)